Boldog Kari-t ♥!

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánok minden kedves olvasómnak, és idetévedtnek.! :)
Karácsony után jelentkezek.xx

#7777

Köszönöm ♥!!!

55.rész-Sára, reggeli, anyu+kávé, tánc

November 25./Szombat/

Reggel arra ébredtem, hogy csuklok. De komolyan. Egyszerűen nem akart elmúlni. Lesiettem a konyhába, hogy igyak egy kis vizet. Éppen tele volt a szám vízzel, amikor Sára lépett elő. A szó szoros értelmében minden kijött, ami eddig a számban volt. Kicsit kiköptem a cuccost.
Meglepettségem oka nem más, mint ami általában. Sára.
-Mi a baj?-kérdezte meglepetten, miután lelibegett a lépcsőn.
-Sára. Imádlak, és nagyon szépnek, csinosnak tartalak. De mi ez a hacuka?-kérdeztem, miközben leraktam a poharat a konyhapultra, és a felmosóért indultam a fürdőbe, hogy feltöröljem, amit az előbb ki adtam magamból.
-Hacuka?-kérdezte kissé felháborodottan.
-Na jó, nem hacuka, mert rettentő csinos vagy. Csak két kérdésem lenne feléd.
-Mond.-mosolyodott el, majd leült a kanapéra, mintha valami fontos ügyben tárgyalnánk éppen.
-Először is. Honnan vannak ezek a ruhák? Anyu veszi neked? Vagy honnan?-kérdeztem sorban, miközben a tócsát töröltem fel.
-Igen, anyu . De sokat szülinapra kaptam.
-Értem..Másik pedig. Minek öltözöl ki mostanság ennyire?-húztam fel a szemöldökömet, és egy pillanatra megálltam a felmosásban, hogy Sárára tudjak nézni.
-Semminek. Csak követem a divatot.-vont vállat, de nem nézett rám.
-Sára, nekem ne hazudj.
-Semminek.-állt fel kissé idegesen, majd felrohant a lépcsőn.
Gondoltam inkább hagyom, és míg főtt a kávém benyomtam a magnót, amiben ha jól emlékeztem éppen az én CD-m volt. És igen! Elindult a zene, én meg ütemre lépkedtem, sürgölődtem a konyhában.
(zene->http://www.youtube.com/watch?v=gCYcHz2k5x0)
___________________________________________________________
-Mi ez a ricsaj?-jött ki anyu a konyhába álmos fejjel.
-Upsz.-vettem le a hangerőt.-Hangos volt?-húztam a szám, behúzott nyakkal.
-Igen, eléggé.-ásított egyet.-Ó, kávé?-mutatott a bögrémre.
-Igen, idd csak meg nyugodtan.-a konyhapultnak voltam támaszkodva, és néztem, ahogy anyu leül, és a kávét kezdi kortyolgatni.
-Amint jobb állapotban leszünk, sort kerítünk egy jó kis beszélgetésre.-ivott bele anyu ismét a kávéba.
-Oké.-sóhajtottam.
-Remélem semmi olyat nem mondasz majd, ami a kelleténél jobban meglep majd.
-Nem, semmi komolya.-ráztam a fejem, és leültem anyuval szembe a pulthoz.
-Jól van.-bólintott.-Mik ezek a zenék?-kérdezte anyu fájdalmas arccal, amikor a magnóban éppen a
Jennifer Lopez-Live It Up című dal csendült fel.
-Ó, ezek a bulizós zenéim.-legyintettem.-Ezekre jól lehet reggelit csinálni.
-Érzem..-nézett anyu a kávéra.-Kevesebb tánc, és több tej.-rakta le az üres bögrét a konyhaasztalra.
-Én így szeretem.-vontam vállat.
-Rossz kifogás.-mondta, majd kiment.
-Mész még aludni?-kiáltottam utána.
-Próbálok.-jött a válasz.
________________________________________________________

Szombat délután két óra körül, és én egyedül ülök a szobámban, könyvvel a kezemben. Gondoltam ezen gyorsan változtatunk, így rácsörögtem Elizára.
-Cső csajos.-köszönt a telefonba.
-Hali, nincs kedved moziba menni?-kérdeztem hirtelen.
-Mert?
-Nem tudom, csak úgy..
-Nem ér rá Ádám, mi? Kösz, de nem akarok tartalék lenni.
-Hé, nyugi már! Ádám biztos ráérne, de téged hívtalak. Őt nem is hívtam. Azonnal rád gondoltam.
-Oké, jól van. De most nem érek rá. A nagyiméknál vagyok ünnepelni.
-Ó!-mondtam bánatosan.-Akkor mindegy. És kinek van mije?
-Nagypapinak szülinap.
-Boldogot neki.-mondtam mosolyogva.
-Átadom.-mondta vidáman.-De most megyek ha nem gond, torta felvágás lesz hamarosan, és még nincsen gyertya.-felnevettem.
______________________________________________________

Körülbelül háromig olvastam, majd meggondoltam magam, és gondoltam táncolok egy kicsit. Jó kikapcsolódás, és még alakom is lesz tőle. Benyomtam Avicii-Hey Brother című számát, és táncoltam egy kicsit.

 Mindig is imádtam táncolni. Kiskorom óta. Csak hát az a baleset nem kellett volna..De nem baj. Vagyis de, de annyira nem nagy baj, hogy így történt. Hiszen akkor talán még mindig balettoznék. Akkor nem iratkoztam volna be hip-hop-ra. Talán nem járnék most Ádámmal, és talán Gábort sem ismertem volna meg.
 Ezek mind-mind remek dolgok. Rossz lett volna elszalasztani..

 Anyu mindig azt mondta, nagy táncos lesz belőlem. Édesapám is rengeteget támogatott, bár ő jobban szerette a kis balerina kislányát. A hip-hop szerinte vad..Szerintem meg csak őszinte, nem vad. De ő így látja, nem fogom kioktatni, mert tudom, ezerszer okosabb nálam, és bölcsebb is. Én vagyok a tanítvány, ő a mesterem. Anyu mellett persze. :D
Mindig is akartam egy kis tesót..Vele akartam táncolni. Látni topogni a kis lábait. Megdőlni, és én elkapom. Felnőni, velem együtt.
Sára megszületett, én pedig nagyon boldog voltam :)
Amikor kicsit idősebb lett (azaz tudott már járni :DD), és már értette minek mire van szüksége, és ilyen fontos alap dolgok, akkor megkértem anyut, hogy valami művészeti dologra írassák már be. Hiszen én is táncoltam/táncolok..Akkor ő hangszeren játsszon, de persze hangsúlyoztam nekik a  TÁNCOT.
Így is lett, Sárát balettre íratták be.
És most itt tartunk, ahol vagyok..És ennek rettentően örülök.

Sára már idősebb, talán érettebb is, és az esze is a helyén van.
Már amikor..Például most nem tudom mi neki ez a "Csinos vagyok, mert csak." fóbiája, de sejtem..
És a sejtésem alapján köze van Ádámhoz..
Sárának nagyon bejön, és ezt nyilvánosságra is hozza. És Ádám tudatára is!
Mindenképp beszélnem kell Sárával..Hiszen Ádám az ÉN barátom!! De hát..Még kicsi. Nem gondolja még ezeket komolyan. Ádám meg remélem nem cserélne le Sárára. Remélem..:D

54.rész-Hogyan is találkoztunk (??!)

-Megjöttem.-motyogtam, amikor beértem házunkba.
-Ki az?-ugrott elém anyu a fal mögül, serpenyővel a kezében.
-Anyu, jesszusom!-raktam kezem a szívemre.-Én vagyok, ki más lenne?-néztem rá tágult pupillákkal. Még mindig rémült voltam.
-Jajj, ne haragudj! Csak mindig hangosan köszönsz, aztán csak azt hallottam, hogy nyílik az ajtó..-szabadkozott anyu.
-Jó, oké. Semmi gond.
-Ha már itt tartunk..Miért is vagy ilyen letört?
-Anyu, ne most.-kerültem ki, és a szobámba igyekeztem.
-Állj meg, lányom!-ragadta meg a karom.
-Anyu!-szóltam rá élesen.-Komolyan ne most!
Anyu elengedett, és bólintott egy aprót.
-Hát jó.
Mondani akartam még valamit, de inkább csak felfutottam a lépcsőn, be a szobámba. Idegesen becsaptam az ajtómat, majd háton levágódtam az ágyra.
Lépteket hallottam az ajtó mögül, majd Sára nyitott be.
-Mondtam, hogy hagyjatok most!-siettem az ajtóhoz, majd mielőtt Sára belépett volna, visszacsuktam az ajtót, és kulcsra zártam.
-Csak anyu kérdezi, hogy mit mondott a doki. És, hogy hol voltál eddig.-hallottam Sára, aranyos, lágy hangját.
-Nem mondott semmit. Megírta az igazolást, és annyi.
-Oké. És utána hol voltál?
Üresen meredtem a távolba, ki az ablakon. Lecsúsztam háttal az ajtó mellett, tenyerembe temettem arcom.
-Nem volt..nem volt semmi. Csak..Sétáltam.-mondtam még mindig tenyérbe temetett arccal.
Sára nem válaszolt, csak szótlanul elment.
Soha nem gondoltam volna, hogy lesz ilyen. Becsapom az ajtóm, és idegesen kiabálok a családtagjaimmal. De én nem akartam! De hát..Ezt teszi a...Hagyjuk.
Gábornak valóban bejöttem? Tetszettem neki? Szinte a kezdetek óta? Lehetetlen..
De hát ezek szerint csak igaz. Hiszen meg akart csókolni. És miattam szakított Katalinnal. Biztos? Efelől vannak kételyeim..
Egyszerűen az van, hogy nem tudom elhinni, hogy ő és én. Hát ez azért elég nehéz helyzet..
Felálltam, és az asztalomhoz sétáltam. Letöröltem szemeimet, és a parafatáblámra néztem. Szinte minden nagyobb emlékem ott volt. Dátumok voltak felírva, és egy kis ismertető, hogy pontotan mi is volt azon a napon.

November 10./Péntek/-Ádám ♥

Levettem, és leraktam az asztalra. Egy könnycsepp hullott rá, de nem bántam. 

Csörgött a telefonom. Odaléptem az éjjeliszekrényemhez, és a kijelzőre meredtem.

-Igen?-próbáltam normális hangon beszélni, hogy ne legyen észrevehető milyen szomorú is vagyok valójában.

-Kicsim! Már háromszor hívtalak. Miért nem vetted fel?-szólt a telefonba Ádám.

-Bocsi, csak némára volt állítva. Tudod a doki miatt. Aztán elfelejtettem visszavenni.

-Ja, jól van. Azt hittem valami komoly..

-Te mindig a rosszra gondolsz?

-Dehogy, csak ha rólad van szó. Nagyon féltelek.-önkéntelenül is elmosolyodtam ezen a mondaton.

-Édes vagy.

-Őszintének szokták felénk nevezni, de kösz a bókot.-felnevettem kijelentésén.

-Igazán nincs mit. 

-Van kedved valamihez? Süti? DVD? Kajálda?-kezdte sorolni.

-Ma nem igazán van kedvem semmihez. Itthon maradnék.  De átjöhetsz, ha gondolod.-mosolyodtam el.

-Persze, hogy gondolom. Máris úton vagyok.-mondta boldogan, majd kinyomott. Mosolyogva raktam vissza a telefont, majd feleszméltem, hogy amúgy szomorú voltam, és amúgy nagyon nem vagyok elviselhető. Mármint a kinézetem. A fürdőbe rohantam, és gyors arcmosás után kis sminket dobtam magamra (szájfény, szempillaspirál).                                                                                                                    

Lesiettem anyuhoz, és mondtam neki, hogy Ádám átjön.

-Először beszélnünk kellene.-mondta anyu.

-Anyu, ígérem este mindent megbeszélünk. Amit csak szeretnél. És én is mondok majd elég cifra dolgokat..

-Jó.-mondta egyszerűen, majd felment, feltételezem Sárához.

Szinte fél perc sem telt el, Sára rohant le az emeletről, mögötte anyuval.

-Lauu! Jön Ádi?-kérdezte vidáman.

-Anyu te szóltál neki?-néztem anyura csípőre tett kézzel.

-Megígértem neki, hogy szólok, ha tudok valamit.

-Hát, kösz. 

-Bocsáss meg, kérlek.

-Oké, nem gond. Te meg milyen Ádi-t mondtál?-néztem Sárára.

-Ádi, Ádi, Ádi, Ádi.-mondta dallamosan.

-Ez kész.-nevettem fel, majd a következő pillanatban csengetésre lettem figyelmes. 

-Ádiiii!-rohant Sára, és csak akkor vettem észre, amikor kis ruháját igazgatta ajtónyitás előtt, hogy megint milyen csinosan van felöltözve.

-Anyu, ez beteges!-mutattam Sárára.-Mindig kiöltözik.

-Te is kiszoktál, ha szép fiúval találkozol, nem?-nézett rám anyu.

-Így voltam a dokinál is.-tártam szét a karom esetlenül, majd nyílt az ajtó.

-Ádi!-mosolygott bájosan Sára Ádámra, aki egy csokor rózsával a kezében állt ott. Megszólalni nem bírt.-Hoztál nekem rózsát?-vette el Ádámtól Sára boldogan.-Anyu, vízbe rakod?-tartotta anyu felé, miután beleszagolt a rózsacsokorba.

-Persze.-mondta anyu furcsán, miközben Sárától vette el a virágot.

-Mondtam.-suttogtam oda anyunak, miközben elhaladt mellettem.

-Ádi, mit szeretnél csinálni?-ragadta meg Sára Ádám kezét, és behúzta a házba.

-Ajtó? Barlangba laksz, Sára?

-Nem, dehogy. Úgy nézek én ki?-fordult felém, én meg felnevettem mennyire erőlködik.

-Te? Soha.-mondtam, miközben nevetve becsuktam az ajtót.

 -Mihez lenne kedved?-kérdezte Sára Ádámtól, miközben a lépcsőn húzta fel maga után.

-Nem is tudom.-mondta Ádám, miközben rám nézett. Szeme könyörgő volt, így hát utánuk mentem. 

-Hát te?-kérdezte Sára, mielőtt beléphettem volna utánuk Sára szobájába. 

-Jöttem.-vontam vállat, majd beléptem volna, de Sára utamat állta.

-Minek? Ádám most velem van.-mondta, majd becsukta előttem az ajtót.

-Oké, Sára, ezt most már fejezd be.-nyitottam be idegesen, és megragadtam Ádám kezét.-Először vicces, meg aranyos volt, de már nagyon elszaladt veled a ló. Fejezd be, de sürgősen. Azt hiszed Ádám élvezi ezt? Nem. Kérlek szépen, fejezd be. Kösz.-mondta, majd Ádámot húzva magam után bementünk a szobámba.

-Köszi, kicsim.-fújta ki a levegőt megkönnyebbülten Ádám, amikor becsuktam magunk mögött az ajtót. 

-Ne köszönd.-néztem rá.

-Tudod..-lépett felém, és megfogta a kezem. Valami hirtelen belém hasított. Valami, nagyon mélyről. Eszembe jutott Gábor, és hogy majdnem megcsókolt. Vajon el kellene ezt mondanom Ádámnak? de mi van, ha bántja Gábort? Nem, az nem lenne jó. De most akkor mit tegyek?-Min agyalsz?-nézett rám furcsán Ádám.

-Ja, semmin. Mit akartál mondani?-néztem ismét rá.

-Először tied lett volna a rószsa.-mosolygott rám

-Háát..Gondoltam.-nevettem fel, majd hagytam, hogy Ádám magához húzva megcsókoljon.

-Nem vagy szomjas?-kérdeztem Ádám ölében ülve. 

-Neem, egész kényelmes ez a fotel. Nem kell most semmi, így minden jó.-mosolygott rám, mire apró csókot adtam ajkára.

-Viszont én kiugrok a mosdóba.-mondtam, majd felpattantam az öléből, és kisettenkedtem a mosdóba.

Amikor visszamentem Ádám a parafatáblánál állt, és nézegette a rajta lévő cetliket.

-Az a bizonyos November 10-e..-mondta a cetlit nézve, az asztalon.

-Elég izgi kis nap volt.-jegyeztem meg oda lépve mellé.

-Hát.-nevetett fel.-Meg elég hosszú is.

-Hát ja..Mire kinyögted amit akarsz kinőtt hatszáz ősz hajszálam.-mondtam viccesen, mire Ádám felnevetett.

-Oké, nem csak az én hibám volt a hosszú nap. 

-Honnan ismertél előtte? Hiszen azt mondtad mióta vársz már erre. De én előtte nem ismertelek. És nem is a suliba jártál.

-Emlékszel, amikor tavaly osztálykiránduláson voltatok Nyíregyházán?-emlékeztetett.

-Iggen, persze.

-Akkor az én osztályom is ott volt. Az állatkertben. 

-Igen?

-Igen. Még jól el is beszélgettünk, nem emlékszel?

-Jaaaaaaa!-raktam össze a darabokat, mire összeállt a kép.-Te voltál a fagyis fiú.-mosolyogtam rá.

-Ja. Mondta apám, hogy költözünk, mert akkor ugye oda jártam suliba, csak nyári munka volt ez a fagyis cucc. Azt mondta választhatok, és mivel előtte tudtam, hogy te ide jársz, mert ugye ezt is beszéltük, tudtam, hogy ide kell jönnöm. Pest az tuti volt, csak a sulit választhattam én. A nyáron utánad néztem, felkerestelek facebook-on, kicsit kutakodtam utánad. Biztosra mentem, hogy tuti ebbe a suliba jársz-e. Megnéztem, és igen, szóval ide jelentkeztem. Amikor azt hitted először láttál a suliban, akkor azért néztelek, mert egy bejöttél nekem, kettő nekem jöttél, három már ismertelek, és pont téged indultalak megkeresni, de te hamarabb léptél. Szó szerint.-motyogta az utolsó mondatot, mire felnevettem.-Aztán gondoltam akkor már nem mutatkozok be neked. Meg úgy vettem észre nagyon szemezel azzal a Gáborral.-a név hallatán a torkomba ugrott a szívem.-Azt gondoltam nagyon bejöttök egymásnak, talán jártok. Így hagytam az egészet. De amikor elhívtál a koncertre, nagyon megörültem. Meg előtte ez az ál barátos szitu..Én rohadtul élveztem.-felnevetett.-Aztán már annyira nem bírtam magammal a koncert előtt, hogy muszáj voltam neked színt vallani. Vagyis csak a felét, hogy tetszel, mert azt nem mertem, hogy ismertelek. Féltem megharagszol, hogy nem szóltam, vagy valami. De most már tudsz mindent.-fejezte be mondandóját, mire elmosolyodtam.

-Ez nagyon romantikus.-mosolyogtam rá.

-Komolyan? Szerintem egy balfék vagyok, mert nem szóltam, mert kutakodtam utánad, meg mittomén'.-mondta lazán, miközben felnevetett.

-Dehogy! Nekem nagyon is romantikus.-fontam nyaka köré kezeimet, Ádám pedig a derekamat fogta körbe.

-Fokozzuk?-suttogta, mire bólintottam.-Mindig is nagyon tetszettél. És amikor megláttalak az állatkertben, és még tőlem kérted a fagyit is..Már akkor beléd estem, ha lehet ilyet mondani, rettenetesen.-csak elmosolyodtam, és hosszan megcsókoltam.

Ádám háromig volt nálam.

-Tudod min gondolkodtam?-kérdeztem, miközben a kapu előtt álltunk, egymással szemben.

-Min?-kérdezte a kezemet fogva.

-Hogy az nem gáz, hogy nem ismertelek fel? Mármint a suliban..-néztem Ádámra.

-Dehogy az.-fogta meg szorosan a derekam.-Örülök, hogy itt vagy nekem. Kit érdekel, hogy nem ismertél fel?-nevetett fel, és egy puszit nyomott a homlokomra.

-Hát engem. Engem érdekel.-néztem szomorúan Ádámra.

-Kicsim.-ölelt át szorosan.-Először én azért voltam letörve, mert alig voltál velem. Alig találkoztunk. Ez miatt, ne legyél már szomorú.

-Jajj..De olyan rossz.-viszonoztam ölelését, és belefúrtam fejem a vállába. Ádám gyengéden eltolt magától, és gyengéden megcsókolt.

-Jobb már?-mosolygott rám.

-Kedves vagy, de ettől még rossz.-mosolyogtam rá szomorúan.

-Mi a francnak mondtam el?-fordult el, és idegesen a hajába túrt. Hirtelen megijedtem reakciójától, és odalépve hozzá a vállára raktam a kezem.

-Hé! Már jobb is. Nincsen semmi baj, oké minden.

-Végre!-fordult vissza mosolyogva.

-Ezt direkt csináltad?-nevettem fel.

-Hát, ja.-nevetett ő is.

-Imádlak.-mondtam vigyorogva, majd hosszan megcsókoltam.