helyzetjelentés.

Na sziasztok! :)
Ma orvoshoz kellett mennem, így nem voltam suliban..Semmi komoly, már okés minden :)
Tehát mivel itthon voltam volt egy kis időm (amúgy pakoltam egész nap, ahh..) dobtam nektek részt, meg csináltam új design-t. Hogy tetszik? :) Innentől nem nagyon lesz új design, mert inkább csak a részekkel foglalkozok.
Amúgy a napokban voltam önkénteskedni (50 órát el kell végeznem, hogy le tudjak érettségizni..) Egerben, egy óvodában. Valami haláliak azok a gyerekek :) Nagyon megszerettem őket, remélem még megyünk majd oda az év/évek során.
Ennyi voltam, hétvégén új rész! Addig is hallgassátok, most egyik kedvenc :)
---->
♥ pusssssz.

46.rész-Egyszer lent, egyszer fent.

November 15. /Szerda/

Ugyan, csak egész éjszaka forgolódtam. Mi az nekem?! Semmiség..Reggel karikás szemekkel kászálódtam le a lépcsőn, hogy belekortyolhassak a vonzó kávémba, ami minden reggel az asztalon vár engem. Anyu mindig csinál reggelit, kávét, majd visszafekszik aludni. Kivéve, ha nem dolgozik, mint mondjuk ma..
-Sáraaa!-kiáltottam fel, miközben kényelmesen leültem a pulthoz.
-Jövök már.-ásított egy hatalmasat, miközben cuki cicás pizsiében vánszorgott le.
-Pirítóst?-kérdeztem, és elővettem a pirítót.
-Ahha.-ült le velem szembe a pulthoz.
-Ádám mikor jön?-kérdezte álmosan, mire furcsa, szorító érzés uralkodott el raktam.
-Nem tudom.-köhögtem bele, mert majd meg fulladtam az érzéstől.
-Ma?-csillant fel a szeme.
-Mondom nem tudom.
-Ma is velünk jön?
-Igen, szerintem igen.-bólintottam.
-Jó.-bólintott mosolyogva, majd felszaladt az emeletre. Húú, de fitt lett hirtelen.

(...)

Éppen az utolsó falatokat ettem, amikor Sára szinte le libbent a lépcsőn.
Számat tátva néztem rá.
-Mégis minek öltöztél ki, így?-állt fel, hogy jobban szemügyre vehessem.
-Sehova.-ült le szégyenlősen a kanapéra, és kezében virágot szorongatott.
-Hát az?-néztem a virágra.
-Csak..Semmi.-dugta a háta mögé.
-Nem tetszik ez nekem.-raktam csípőre a kezem.
-Nem kellene sietned? Mindjárt indulunk.-mondta, mire észbe kaptam, és indultam készülődni.
Én nem igazán csíptem ki magam, minek?! Egy egyszerű szettet választottam.

-Te is kiöltöztél.-nézett végig rajtam Sára, amikor leértem a lépcsőn.
-Én mindig így öltözök fel. Semmi különleges, csak eg nadrág, egy felső, és egy szandál.-néztem én is végig magamon, nem-e elnéztem, és véletlenül egy koktél ruhát húztam magamra.
-Indulunk?-nézett rám, útra készen.
-Ahha.-kaptam fel a táskám, és már indultunk is.
-Szia kicsim.-köszönt mosolyogva Ádám, majd adtam neki egy csókot.
-Szia.-mosolyogtam rá.
-Hello Sára.-támaszkodott térdére Ádám, és mosolyogva köszöntötte.
-Szia.-köszönt szégyenlősen, majd a háta mögül kihúzott valamit, és Ádám markába zárta.-Tessék.-pásztázta zavarodottan a földet.
Ádám csodálkozva kinyitotta markát, és az volt benne, amit sejtettem..Az a kis virág, amit Sára annyira markolászott az imént.
-Ez csodaszép.-mosolygott Sárára Ádám.-Köszönöm.
-Szívesen.-mosolygott Sára, mint a vadalma. Én csak csípőre tett kézzel álltam, és csodálkozva bámultam rájuk. Most komolyan a pasimra pályázik?!

(...)

-Na nyomás.-paskoltam meg kicsit Sárát, hogy induljon meg.
-Sziasztok.-integetett mosolyogva, és már be is ment.
-Huhh..-néztem utána.
-Na mi az?-karolta át a derekam, és maga felé fordított.
-Ugye te is észre vetted?!-néztem még mindig Sára után.
-Hogy érdeklem? Igen, észre.-vigyorgott.
-Nagyszerű, akkor nem csak én képzeltem.
-Féltékeny vagy?-fogta meg gyengéden az arcom.
-Kellene?-húztam fel a szemöldököm.
-Rá? Minden pillanatban.-mosolygott.
-Hát..Nem vagyok az. Nem dobnál te engem miatta.-vigyorogtam Ádámra.
-Azt hiszed?-vigyorgott Ádám is.
-Azt hiszem.
-Majd meglátjuk.-vigyorgott, majd közelebb hajolt, és hosszan megcsókolt.

(...)

-Délután mozi?-kérdezte Eliza, amikor kimentünk a suliból.
-Nincs most rá pénzem. Anyutól meg nem kérek.-húztam a számat.
-Hagyd már.-legyintett.-Meghívlak.-mosolygott rám kedvesen.
-Nem, tényleg. Már túl sok mindent tettél meg nekem..Például Gábor..-suttogtam zavartan.
-Barátnők vagyunk. Ez csak természetes, hogy segítelek, és adok.-mosolygott rám.
-Hát ez az! Én nem tudok mit adni!-estem pánikba.
-Jajj..-legyintett Eliza nevetve.-Majd adsz ha tudsz. Addig meg meghívlak egy mozira.-mosolygott.
-De imádlak.-öleltem szorosan magamhoz.
-Akkor mozi?-engedett el.
-Legyen.-mosolyogtam rá.
-Mi az, hogy legyen?! Nem felakasztatni viszlek.-mondta, mire felnevettem.-Igeen! Menjüünk!-ujjongott.
-Igeen! Menjüünk!-utánoztam, majd hangosan felnevettünk.-Mit nézünk?-kérdeztem mosolyogva.
-Csontváros.-vigyorgott.
-Meg akarsz ölni?-kérdeztem megrökönyödött tekintettel, ő meg felnevetett.
-Dehoogy. Mindig is el akartalak vinni rá.
-Ezt jó így megtudni..-mondtam cinikusan.
-Jajj ne máár! Nem halsz bele. Csak egy film.
-Démonok? Árnyvadászok? Kösz, kihagynám.
-Vannak benne helyes fiúk is.
-Igen?-csigázta fel érdeklődésem.
-Nem is egy. Akkor?-húzta fel szemöldökét.
-Menjüünk!-ismételtem meg megint imént eljátszott "ujjongós szerep"-emet.
-Remek.-ölelt át nevetve. Teljesen feldobta az eddig lehangoló napomat ezzel a csodás hírrel :) Huu, moziba megyünk!!

45.rész-Lehetetlen!!!

Sziasztok! Meghoztam a kövi részt, komizzatok sokat! :) Holnap tuti nem tudok részt hozni, de talán Vasárnap már igen. Nem tudom, nem nagyon leszek itthon.
:* nektek, jó hétvégét!♥

Miután leadtam Sárát, kézen fogva sétáltunk tovább.
-Helyes vagyok?-kérdezte Ádám, huncut mosollyal.
-Ki az a hülye, aki ezt mondta?-grimaszoltam.
-Te.-nézett rám.
-Én neem.
-Dee.-nevetett fel.
-Nem mondtam ilyet. Soha. Senkinek.-hazudtam, de Ádám tudta, hogy csak viccelek.
-Soha? Senkinek?-húzta fel a szemöldökét.
-A-a.-ráztam meg a fejem.
-Sára mondta. Ő valaki. Az előbb. Valamikor.-magyarázta meg az előbb meghazudtol válaszom.
-Hazudott.-néztem egyenesen magam elé.
-Nekem nem tudsz hazudni.-fordított maga felé, és átkarolta a derekam.-Miért nem mondod, hogy helyes vagyok? Tudom, hogy mondtad.-nézett bele szemeimbe, és a járda közepén állva is megvillantotta gyönyörű mosolyát.
-Az vagy.-karoltam át mosollyal arcomon tarkóját.
-Na látod, megy ez.-vigyorodott el, majd hosszan megcsókolt.-Miért nem mondtad azonnal?-kérdezte még mindig a járdán állva.
-Szeretem ha te jössz rá dolgokra, és nem én mondom el neked.-mosolyogtam rá.
-Igen?-vigyorgott.
-Igen.-nevettem fel, majd adtam egy puszit az arcára, amit viszonzott..majd megcsókolt.. Oké, szóval valamikor tovább indultunk, és még pont beértünk a suliba.
(...)
-Meghaltaaaaam.-estem ki szinte szó szerint a suliból.
-Mi van már?-nevetett fel mellettem Eliza.
-Olyan büdös a fizika tanár.-fintorogtam, miközben megálltunk a szokott helyünkön.
Eliza felnevetett.
-Igen, amúgy.-bólintott helyeslően.
-Hát ma, amikor fizikán behajolt oda mellém..Mondom kész végem.-raktam fel a kezem, Eliza meg csak nevetett.
-Tudoom..-fintorgott nevetve, majd valamit meglátva azonnal el szált a jókedve.-Ne nézz oda.-mondta, de hát ilyenkor ki ne nézne oda?!
-Mi?-fordultam el, és megláttam...Őt.-Ne.-fordultam arra teljesen. Gábor észre vette, hogy nézem, és megállt. Gondoltam ez egy ilyen romantikus pillanat, és kiderül, hogy szeret engem. De nem ez lett..Ugyanis a következő pillanatban Katalin ugrott rá, és csókolgatta agyon. Gábor lopva még rám nézett, de próbáltam erősnek tűnni. Nem volt érzelem arcomon, csak a csupasz bőr felület. Simán megfordultam, és ennyi. Legördült egy könny csepp, de nem engedtem többnek kiszökni.
-Minden oké?-lépett mellém Eliza, direkt nem simogatta meg vállam. Mert akkor látja Gábor, hogy nem minden oké.
Csak némán bólintottam egyet, és elővettem a rezgő mobilomat.
-Ádám.-suttogtam. Pont nem jókor..Amikor ilyen állapotban vagyok, az sose jó..Hisztizek, és bunkóskodok.
-Csak röviden beszélj.
-Oké.-sóhajtottam, és felvettem.-Szia.-köszöntem, amilyen vidáman csak tudtam.
-Hello kicsim.-köszönt, ő tényleg boldogan.-Suliba vagy még?
-Igen.-mondtam röviden, mire Eliza felmutatta a nagy ujjait, hogy "Oké!".
-Eléd menjek, vagy majd délután talizunk?
-Haza sétálok most Elizával.
-Oké, akkor délután hívlak.
-Rendben.
-Szia.-köszönt el.
-Szia.-erőltettem magamra egy mosolyt.
Éppen ekkor jöttek felénk Gáborék, mire Elizára néztem. Szerencsére vette az adást..
-Ki volt az?-kérdezte elég hangosan, amikor Gáborék pont mögöttünk mentek el. Gábor léptein hallottam, hogy lelassít, így kissé hangosan ezt feleltem.
-Ádám.
Hallottam, hogy szinte már meg állt, majd halk sóhaj hagyta el száját, és tovább ment.
Ha neki Katalin, nekem Ádám.
Hallgasd! --> Zene/KATT.
-Meddig tart még ez a "Nekem is van valakim" harcotok?
-A mink?-néztem barátnőmre furcsán.
-Hajj, tudod mit mondok.-rakta zsebre kezét.
-Nincs semmilyen harc.
-De. Mint külsős, nagyon is annak tűnik.
-Én nem érzem annak.
-Pedig az.-nevetett fel kínosan.
-Egyszerűen csak éljük életünket.-rántottam meg a vállam.
-Jajj Laura.-legyintett.-Tudom, hogy szereted. És rossz szemmel nézed, hogy Katalinnal van. Amikor csak esélyed lenne rá, ott hagynád Ádámot, és futnál Gábor után. Ez az Ádám nem lesz nagy kaland, hidd el nekem.
-Hogy mondhatsz ilyet?-háborodtam fel.
-Mintha te nem tudnád ezt..Gábort szereted, és ez ellen semmit nem tehetsz. Ez van.
-Ádámot szeretem! Gábort szerettem.-nyomtam meg a szerettem szót.-De ő már a múltéj.
-Te is tudod, hogy nem az.-mosolyodott el halványan.
-Most nem értem mi van veled! Mondom, hogy Ádám az, akit szeretek. Gábort hagyjon engem békén.
-Hát nem hagy. Szerintem ő is táplál irántad valamit..
-Ja. Utál.
-Miért is?!
-Na látod ezt én sem tudom..De nem szól hozzám, nem beszélünk, még csak nem is köszönne..
-És szerinted miért van ez?
-Nem tudom, mondom.
-Amiért te nem beszélsz vele.
-Azaz?-kérdeztem, mert még mindig nem értettem..De komolyan! Ilyen hülye lennék?
-Katalinnal van. Ez a te gondod. Te meg Ádámmal. Ő meg ezt nem nézi jó szemmel.-mondta, mire eltátottam számat.
-Hülye vagy te? Hogy lehetne már ez??
-Gondolj csak bele, ha nem hiszed..Gábor onnantól utál, hogy Ádámmal látott együtt téged. Utál..-
legyintett.-Ez sem igaz. Szeret.-mondta mosolyogva, bennem meg az ütő is megállt.
-Na nee.-suttogtam. A francba is!

44.rész-Sára-Ádám :)

November 14./Kedd/

Reggel mondta anyu, hogy Sárát vigyem magammal, és útközben vigyem be a mamihoz.
-Szia.-köszöntöttem Ádámot egy csókkal (csak diszkréten, kicsi volt ott), majd Sára kezét fogva (ő ment közöttünk) elindultunk.
-Te vagy Ádám.-nézett fel Sára Ádámra.
-Igen.-mosolygott Ádám a gyerekre.
-Sokat hallottam már rólad.-mondta Sára, mire vörös fejjel megszorítottam kicsit a kezét, hogy vegyen vissza. Ádám vigyorgó fejével rám nézett, majd újra Sárához szólt.
-Igen? Ki mesélt már rólam?
-Hát Lau.-nézett fel.
-És miket mondott?-kérdezte.
-Csupa jókat.-előztem meg Sárát gyors válaszommal.
-Igen.-mosolygott Sára.-Te hallottál már rólam?-kérdezte Ádámtól.
-Természetesen.-bólintott Ádám.
-És miket?
-Hogy milyen kedves, aranyos, szép kislány vagy.
-Ezt Lau mondta?-nézett rám.
-Ki más?-mosolyodtam el.
-Víííí.-ugrott a nyakamba Sára.-Tényleg szép vagyok?-kérdezte, miközben megálltunk a járdán.
-Persze, hogy az vagy.-bólintottam.
-Tényleg?-fordult át ölemben Ádám felé.
-Tényleg.-mosolygott Ádám.
-Na jól van Miss Szépe,attól még menni kell a mamihoz.-raktam le ölemből, és elindultunk. Sára tök természetesen megfogta Ádám kezét is, nem zavartatta magát. Ádám meglepetten nézett a kislányra, majd rám. Csak mosolyogva vállat vontam. Ádám elmosolyodott, és rendesen megfogta Sára kicsiny kezét.
-Hogy hogy nem mész oviba?-kérdezte Ádám Sárától.
-Csúnyán köhögök, és mami elvisz doktor bácsihoz.-ecsetelte Sára.
-Értem.-bólintott Ádám.
-Anyu dolgozik, ő nem tud elvinni. Így mamival kell mennem, busszal..-hajtotta le a fejét szomorúan.
-Nem szereted?-kérdezte Ádám.
-A-a.-rázta a fejét.-A kocsi gyorsabb, és nincs benne sok izzadt ember.-mondta Sára, mire Ádám felnevetett.
-Igazad van.-bólintott nevetve.-Viszont a busz is jó. Jobb, mintha ha minden ember, aki egy buszra felfér, külön autóval menne. Akkor jobban károsodna a levegő.
-Büdösebb is lenne akkor?
-Igen, eléggé.-bólintott Ádám.
-Akkor tényleg jobb ilyenkor a busz. -értett egyet Sára, én meg mosolyogva hallgattam őket.-És akkor sok állat meghalna?
-Egyszer biztos.
-És talán mi is?
-Kik?
-Az emberek.
-Igen. És talán a föld is megszűnne.
-Egyszer megszűnik a föld?-tátotta a száját Sára.
-Igen.
-És akkor én már nem élek?
-Nem.-nevetett fel Ádám.
-Huhh..Akkor jó-fújta ki a levegőt Sára, Ádám meg csak nevetett.
-Nagyon aranyos kislány vagy.-mosolygott Sárára Ádám.
-Te is.-nézett fel Sára rá.-Meg kedves. És Lau szerint helyes is.-megint elvörösödtem, de mint a rák. Ádám vigyorogva nézett rám, majd így szólt.
-És szerinted is?-mosolygott Sárára.
-Nem tudom, még nem fiúzok.-vont vállat, mi meg felnevettünk.-De az biztos, hogy vicces vagy. Megkedveltelek.-mosolygott Sára.
-Ez már nagy szó!-szólaltam meg sok hallgatás után.
-Igen?-nézett rám Ádám, én meg bólintottam.-Akkor köszönöm.-nézett Sárára.
-Délután át jössz?-kérdezte hirtelen Sára.
-Meg hívsz?-nézett rá Ádám mosollyal arcán.
-Meg. Megmutatom a babáimat.-mondta, mire elhúztam a számat. Ádám furcsán nézett rám, én csak legyintettem, és egy "Majd elmondom"-ot tátogtam neki. Megértette.
-Persze, át mehetek. Ha Lau-t, és anyukádat sem zavarja.-nézett rám Ádám kedvesen.
-Ugyan Laut?-ohhó! cinikus. Vajon kitől tanulhatta?:$ :D-Örül, ha lát. Reggel rohan, hogy a kapuba végre láthasson.-mesélte el reggeli rituálémat..Na kösz.
-Valóban?-vigyorgott Ádám. Ááá!
-Ühümm.-bólintott Sára.
-Na jól van, itt vagyunk.-álltam meg vörös fejjel, és becsöngettem a mamihoz.
-Mamiiii!-szaladt be Sára a kapun, amikor mami kiért az ajtón.
-Szerbuusz.-ölelte át mami Sárát.
-Meghoztam.-mosolyogtam mamira, majd gyorsan megöleltem, és bemutattam neki Ádámot.
-Ádám.-fogott kezet Ádám.
-Nagyon örülök.-mosolygott rá mami.-Na menjetek, mert elkéstek.
-Rendben megyünk.-mondtam, majd gyorsan megöleltem Sárát és adtam neki két puszit.
Sára oda lépett Ádámhoz, és megölelte. Ádám először csak nézett, végül viszonozta az ölelést. Sőt még adott Sárának két puszit is.Olyan édesek! :) 

43.rész-A szerelem sötét verem..Vagy sem?!

Lerogytam a földre, és kezembe temettem az arcom. Azonnal elkezdett folyni arcomon a meleg, sós folyadék. Hirtelen minden eszembe jutott.Amikor először megláttam, amikor először beszélgettünk, ahogy kacsint, ahogy rám mosolyog. Amikor először táncon vagyok vele, ahogy kinéz, a koncert, a majdnem csók..
Amikor Katalinnal kézen fogva nevet valamin, amikor megpuszilja. Ahogy kikerül, és odasiet hozzá. Ahogy darabokra törik a szívem pár emlék képtől, és egy orbitális hírtől..
-Lau állj fel!-húzott fel barátnőm.
-Nem!-rántottam ki karom szorításából. Hajam rátapatt vizes arcomra ahogy felnéztem rá.-Nem mehet eel!-bőgtem.
-Ezt hogy érted? te Ádámmal vagy.-suttogta.
-Épp ez a baj. Nem lenne szabad, hogy egyáltalán érdekeljen. De nem tudok tenni semmit. Egyáltalán miért bőgök most? Nevetnem kellene. Elizaaa.-borultam barátnőmre, aki szorító karjai közé zárt.
-Nyugodj meg, okés? Mindent kiderítek. Lehet csak egy rossz pletyka.-simogatta hátam. Körülöttünk mindenki minket nézett..-Gyere, na.-húzott fel, és megigazította vizes, könnyes hajam.
-Eliza.-néztem barátnőmre, aki éppen ruhámat igazította.-Kösz.-erőltettem magamra mosolyt.

Elmosolyodott, majd megragadva karom elindultunk valamerre.
-Gyere, kicsit rendbe szedünk.-vezetett be a mosdóba.
Egy kis idő telt el (arcot mostam, újra sminkeltem, stb ..), és már is jobban festettem. Elizának hála :)
-Na de szép lett valaki.-állt csípőre tett kézzel mellettem, én meg a tükörben nézegettem Eliza áltam alkotott sminkem.
-Szép..-legyintettem cinikusan nevetve.
-Igen, szép.-mondta határozottan.
-Ezt te sem gondolod komolyan..-néztem rá, Eliza meg inkább rám hagyta.-De tényleg nem rossz.-néztem végig magamon.
-Na látod. Nem csinálok én rosszat.-mondta, mire nevetve megöleltem.
-Te soha.
A mosdóból kifelé menet meg láttam azt, akit nagyon nem kellett volna..Éppen Gábor jött fel a lépcsőn. Szívem hatalmasat dobbant, és furcsán kezdtem venni a levegőt. Gábor ránk nézett, és nem intve, nem köszönve, semmi, bement az igazgatóiba.
-Akkor ezek szerint..-fordultam Eliza felé.
-Nem tudom..-szólt közbe, és bátorító mosolyt erőltetett magára.-Ott jön a szerelmed.-mutatott a távolba, ahol Ádám sietett felénk.
-Kicsim.-ölelt szorosan magához.-Minden oké?-nézett rám.
-Persze.-szemem sarkából láttam, hogy Elizára néz, aki csak a fejét rázza.
-Jól van.-jelent meg furcsa mosoly arcán.-Most mennem kell, mert órám lesz. Később..-mondta, mire elmosolyodtam.
-Oké.-adott egy hosszas (de mégis titkos, hiszen suli. ijj..:$$) csókot, és már el is tűnt.
Gábor pont ekkor jött ki a igazgatóiból, és kis híján fellökte Ádámot.
-Bocs haver.-mondta Ádám, és kikerülve Gábort már ment is.
-Haver?-nézett utána furcsán Gábor. Rám nézett, de nem mondott semmit, pedig öt lépésre ha állhattam tőle. Ahogy elment mellettünk motyogott egy halk "Sziasztok .."-ot. Hurrá!...
-Most mi van?-néztem Elizára.-Semmit nem értek.-ráztam a fejem, és a távolodó Gábort néztem.
-Passzolom.-vont vállat.-Majd kiderül. Na gyere, mert nekünk is óránk lesz ám.-nevetett fel harsányan, és betolt maga előtt a termünkbe.
(...)
-Na siess, Ádám már vár.-mondta Eliza órák után, miközben a táskánkba pakoltuk a cuccunkat.
-Oké. Beszélünk még ma?-kérdeztem, miközben vállamra vettem a táskám.
-Persze, leszek neten.-mosolyodott el.
-Rendben, akkor megyek is.
-Oké, nekem még szakköröm lesz.-mondta egyszerűen.
-Milyen szakkör?
-Nyílt egy könyvtár szakkör. összegyűlünk, beszélgetünk, olvasgatunk, hasonlók.-mesélte mosolyogva.
-Akkor oda való vagy.-mondtam mosollyal arcomon.
-Igen, nem gyengén.-nevetett fel.
-Oszlopos tagja leszel a csapatnak, már előre érzem.
-Csak ne utáljanak ki.-húzta a száját.
-Egytől egyig verem meg az összeset ez esetben.-mondta, Eliza meg felnevetett.
-Miattam válnál rossz kislánnyá?
-Érted bármit drága barátnőm.-mosolyodtam el, majd gyors ölelés, és már mentem is.
Éppen mentem volna le a lépcsőn, amikor valaki vissza rántott. Nem Eliza volt..
-Mit tudsz?-kérdezte kitágult szemekkel Katalin.
-Miről?-rántottam ki magam fogásából, amit a vállamra erőltetett rá.
-Gábor..-suttogta, mintha valami titkos dolgot osztana meg velem éppen.
-Semmit.-vontam vállat.
-Tényleg semmit?
-Tényleg, de miért érdekel?-kérdeztem furcsán. Huu én éppen Katalinnal beszélgetek?!?!
-Mindegy. Szia.-került ki, és már ment is. Hát ez fura volt..
-Sziaa.-borultam Ádám karjaiba, aki hatalmas csókkal jutalmazott meg.
-Szia.-mosolygott rám.-Nem nehéz?-vette át a táskám. (♥)
-De.-masszíroztam megrökönyödött vállam, ami totál beállt a sok tehertől. És nem csak a táska miatti teher..
-Mit hordasz te?-vette másik kezébe táskámat.
-Könyvek.-vontam vállat, és kézen fogva el is indultunk haza felé.
-Hideg a kezed.-jegyezte meg Ádám.
-Eléggé fáztam ma..
-Ugye nem vagy beteg?-nézett rám aggódó tekintettel.
-Édes vagy, ahogy így aggódsz.-mosolyogtam rá, és az arcára nyomtam egy puszit.-De nem. Nem vagyok beteg.
-Akkor?
-Mit akkor?
-Akkor mit csináltál ma? Sírtál? Akkor szokott hideg lenni a kezed..
-Honnan veszed ezt?
-Tapasztalat.-mosolygott rám.
-Ahha, biztos..-mondtam furcsán.
-Tehát?
-Nem sírtam.-mondtam gyorsan.
-Miért sírtál?
-Mondom nem sírtam.-ismételtem meg magam.
-Lau. Engem nem versz már át.-nevetett fel, mire elmosolyodtam. Ennyire ismerne? :)
-Semmi komoly. Ha komoly lenne, megosztanám veled.
-Akkor az apró dolgokról nem is tudok? Anyám mennyi ilyen lehet..
-Dehogy.-nevettem fel.-Csak ez tényleg nem fontos..Komolyan.-néztem rá.
-Oké.-mosolygott rám, de láttam, tudja van valami. Naná, hogy tudja..
Amikor a házunk elé értünk átadta nehéz táskámat.
-Ne vigyem be neked?-kérdezte édesen.
-De, bírom.-raktam le a földre a táskát.
-Oké.-fogta meg mindkét kezem, és közelebb lépett.
-Beszélünk még ma?
-Hívsz még ma?
-Hívsz még ma?-kérdeztem vissza.
-Hívsz még ma.-vigyorodott el.
-Ne legyél ennyire biztos a dolgokban.-próbáltam átverni, de a mosoly csak az arcomon maradt.
-Miben is?-húzott közel derekamnál fogva.
-Semmiben ne legyél biztos.-suttogtam szinte a szájára, mire Ádám megcsókolt.
-Ugyan..-engedett el.
-Mit ugyan?-nevettem fel.
-Elég, belezavarodok.-fogta a fejét.
-Nehogy elvegyem az eszed.-mosolyogtam rá.
-Késő.-mondta mosolyogva, majd ismét megcsókolt, de nem bírtam nem bele mosolyogni. :)
-Akkor hívsz?-kérdeztem csókunk végén. Ádám még mindig fogta derekam, én meg tarkóját fogtam körbe.
-Persze.-mosolygott rám.-Úgy sem bírom ki.
-Édes vagy.-adtam neki egy búcsú csókot.-Na szia.-mosolyogtam rá.
-Szia.-engedett el mosolyogva, de visszalépett, és még egy gyors csókot nyomott ajkamra, majd már tényleg ment. Még a távolból visszanézett, és mivel még mindig néztem utána, intettem egyet, mire visszaintett. Majd elkanyarodott :)
-Nagyon aranyos ez a gyerek.-mondta anyu mosolyogva, amikor beértem a házba.
-Megint leskelődtél?-néztem rá, mert megint az előszoba ablaknál állt. Besétáltam a nappaliba, anyu meg utánam jött.
-Nem, csak kinéztem, és pont ott álltatok.
-Pont..-mondtam cinikusan.-És miután kinéztél miért nem jöttél el onnan.-ültem le a kanapéra.
-Jajj drágám.-legyintett anyu, miközben leült a fotelba. Felnevettem.
-Megértelek. Biztosan ilyen leszek én is, ha egyszer gyerekem lesz.-mosolyogtam rá.
-Egyszer remélem.
-Egyszer biztos.-mosolyogtam rá.
-Talán tőle?-értette anyu Ádámra a célzást.
-Talán tőle. De nem vagyok benne biztos. Persze nagyon szeretném.-ecseteltem mosolyogva jövőmet.
-Én sem bánnám. Jó gyereknek tűnik, mellette biztonságban lennél.
-Jó gyerek is. Nem csak annak látszik.
-Téged elvakít a szerelem. Majd én, mint külsős, majd megállapítom.
-Anyuu.-nevettem fel.
-Tessék?
-Ne kémkedj, kérlek.-mosolyogtam rá.
-Én nem azt mondtam..-szabadkozott azonnal.
-Ismerlek már, drága anyukám.-álltam fel, és nyomtam a homlokára egy puszit.

42.rész-Szerelmi háromszögben élek... Most mit kellene tennem???

November 13./Hétfő/

Suli..Utálom, de nem tudok elleni mit tenni. Áhh..Szóval reggel rendszerint felkeltem, reggeliztem, mosakodtam (fogmosás, fésülködés, stb..), tehát lényegében minden reggeli rutin eljárás.
-Élet.-mosolyogtam bele szenvedélyes csókunkba.
-Már becézgetsz is?-engedett el Ádám mosolyogva.-Ez jelent valamit.-kacsintott, én meg felnevettem.
-Uhh, lehet összejövünk.-raktam lányosan szám elé a kezem.
-Jesszus.-legyezgette magát lányosan Ádám, mire nevetve, szorosan magamhoz öleltem.
-Hülye vagy.-nevettem a válla felett.
-Akkor nem jövünk össze?-tolt el magától, és lebiggyesztett szájú arca fogadott.
-Na elég.-nevettem fel, mire vigyorogva megragadta a kezem, és elindultunk a suli felé.
(...)
-Megérkezett a szerelmetes iiis.-jelentette be Eliza, amikor beértem a terembe, én meg nevetve oda mentem hozzá.
-Az.-öleltem át barátnőmet.
-Minden oké?-engedett el mosolyogva.
-Minden.-mosolyogtam boldogan.
-Héé! Lesz egy koncert jövőhéten Szombaton asszem'. Elmegyünk?-mosolygott rám Eliza.
-Belépő?
-3500, 4000 körül lehet. Nem néztem még, csak a plakátot láttam.-vont vállat.
-Milyen koncert?-léptem a padomhoz, és leraktam a táskám.
-Ocho Macho.-mondta vigyorogva, mire sikoltozni kezdtem.
-Na neeee!-ugrottam párat.
-Na deeee!-ugrált úgy, mint én.
-Áááá!-ugrottam a nyakába, ő meg viszonozta ölelésemet.
(...)
Első óra irodalom. Egyik kedvenc :)
Kábé az óra felénél lehettünk, amikor Eliza suttogni kezdte nevemet.
-Mi az?-fordultam felé.
-Majd mondok valamit szünetbe. Csak mondom, mert elfelejtem. Már most mondani akartam, csak ki ment a fejemből.-húzta a száját.
-Rossz?-kérdeztem azonnal.
-Kinek hogy..
-Fazekas kisasszony.-hallottam a magyar tanár érdes, erős hangját.-Megismételné, amit az előbb mondtam, kérem?-Eliza dal fehér arccal nézett a tábla felé.
-Ööö..-erősen a táblára figyelt, és gondolom mondta az elsőt, amit meglátott.-A mai órán a romantika korával foglalkozunk.-húzta ki magát.
-Ezt már mondtam még az óra elején. Amit az előbb említettem, kérem, azt ismételje meg.-fonta karba kezét a tanár.
Eliza megint a táblára nézett, és így fojtatta.
-Kölcsey talán..-húzta be a nyakát.
-Talán?-húzta fel szemöldökét a tanár úr.
-Nem tanár úr, én ebben halálosan biztos vagyok.-láttam, hogy gyöngyözik a homloka. Szegény..Ha most ezt nem tudja, lehet kap egy egyest, vagy elküldik az osztály főnökhöz, mert beszélt órán, és nem figyelt oda..://
-Rendben van. Még egyszer meglátom, hogy beszélsz, elültetlek onnan, végleg, nem csak ideiglenesen.-mondta fenyegetően, majd vissza fordult a táblához, és írni kezdett, én meg körmölni. Azért még mielőtt neki láttam volna az írásnak, lopva Elizára néztem, aki csak büszke mosollyal kacsintott egyet felém, én meg vigyorogva bólintottam.
(...)
-Na mond.-támadtam le, amikor kiértünk a folyosóra, óra végén.
-Láttad Gábort a hétvégén?-kérdezte, nekem meg gyorsabban kezdett verni a szívem.
-Nem.-csuklott meg a hangom.
-Akkor semmi..-mondta, majd indult volna, de vissza rántottam.
-Mondjad.-néztem a szemébe.
-Laura, ne, kérlek!-könyörgött.
-Kérlek, mond el. Tudnom kell.
-Jól van..-sóhajtott.-El megy a suliból. Kiiratkozott.
-És miért izgatna ez engem?-próbáltam át verni még saját magam is.
-Azt hiszem nem érted.-rázta meg a fejét.-Kiiratkozott, és elmegy.-ismételte meg.
-Eliza ez engem nem érdekel már. Ádámmal vagyok, és szeretem. Ez ellen senki nem tehet semmit. Gábor iránt éreztem valamit, valami meleget, és bizsergőt. A szerelmet. De ez már elmúlt. Rájöttem, hogy nem Ő az, akit keresek. Teljesen más világban élünk, mind a ketten. Szerettem, talán jobban, mint kellett volna. De azok az idők elmúltak. Szerintem vissza sem jönnek már. Ő nem szeretett engem, mást választott szíve hölgyének. Meg értem. Így akarta, oké. Nem zavar. Rájöttem, hogy soha nem fog úgy érezni irántam, mint én éreztem iránta. Ez van, ilyen az élet. De nem bánom, mert helyette megtaláltam, azt, akit kerestem. Aki talán életem végéig elkísér, és még tovább is. Aki ott van mellettem, ha kell, és mindig megért. Aki szeret és tisztel engem. Aki kedves, megbízható, aranyos, és még nagyon sok pozitívum. Nekem ilyen egy tökéletes fiú. Nem kell több. Nem kell már semmilyen Gábor. itt van nekem Ádám.-fejeztem be szerelmi monológomat halvány mosollyal arcomon.
-Laura ez csodálatos volt.-mondta barátnőm mosolyogva, és láttam apró könny jelenik meg szeme sarkában, amit azonnal letörölt, még mielőtt legördült volna arcára.
-Kösz.-mondtam zavart mosollyal.
-Akkor tényleg nem érdekel, ami Gáborral történik?-kérdezte.
-Nem.-mondtam egyszerűen, és teljes nyugodtsággal. Igaz volt, már leszartam, ami Gáborral van. Volt lehetősége megkapni engem. Nem akart, és utolsó lehetőségeknél sem kapott utánam. Akkor így járt. :)
-Azért én mégis elmondom.-mondta Eliza határozottan.-Mert tudnod kell.
-Ne, kérlek ne!eredtem futásnak, de hangja utol érte fülemet.
-Állítólag összeköltözik Katalinnal.-kiáltotta, mire megtorpantam. HOGY MI VAN?????

41.rész- Gru-t néztünk.

Ádámmal fent voltunk a szobámban, beszélgettünk, majd miután meguntuk, beraktunk egy filmet. Gru 1-et néztünk, mert én szeretem, Ádám meg elviseli :)
-Miért nem beszélnek rendesen?-kérdezte, miközben éppen a minyonok jöttek be a képbe.
-Mert..-gondolkodtam.-Nem tudom. De cukik, nem?-néztem rá.
-Deeee, nagyon.-mondta cinikusan.
-Igenis cukik.-fontam karba a kezem.
-Hékás!-húzott közelebb a vállamnál fogva.-Nem fogom azt mondani rájuk, hogy cukik, mert fiú vagyok. De mivel te szereted ezt, én meg nem, ezért megnézem veled.-nézett a szemembe.
-Miért?
-Mert te szereted.
-De te nem.-értetlenkedtem.
-És?-kérdezte édesen, mire leesett. Istenem! Adtam Ádámnak egy arcra puszit, majd megfogtam a kezét, az ölembe helyeztem, és tovább néztük a Gru-t :)
(...)
-Ilyet se többet.-nyomta ki a DVD-t Ádám.
-Miééért?-álltam fel.
-Mert csak.-rakta vissza a polcra a DVD tokot, majd elém állt, és megfogta a kezem.-Nem szeretem az ilyen filmeket, mert..
-Mert fiú vagy.-fejeztem be a mondatát unott arckifejezéssel.
-Ezt tartsuk tiszteletben.
-Oké..Játszunk sminkeset.-mondtam poénosan, mire felnevettünk.
-Mindenképpen nem.-jelentette ki.
-Hát akkor mit?
-Mindegy.
-Tipp?-kérdeztem.
-Mit szoktál csinálni?
-Zenét hallgatok, énekelgetek, tanulok, a gardróbomban válogatok, ilyenek.-soroltam fel.
-Jesszusom.-nevetett fel fájdalmas arccal.
-Választhatsz.-nevettem fel.
-Zene, de nem énekelsz.-tartotta fel a mutatóujját.
-Okéé.-mentem oda a laptopomhoz, és benyomtam egy zenét. Na ez sem volt könnyű, mert ami nekem tetszett, az neki nem, amit én nem akartam, arra azt mondta, hogy maradjon, úgy sem lesz jobb.
-Elég, inkább hagyjuk!-vágódott le a fotelemre.
-És ez?-nyomtam be Kispál és a borz-Csillag vagy fecske című számát.
-Tudod a szöveget?-kérdezte azonnal.
-"Maradj otthon! Nézzél TV-t"!.-kezdtem énekelni, mire felnevettünk.-Dehogy tudom!-mentegetőztem.
-Csodaszép hangod van.-mosolygott rám.
-Régebben énekkaros voltam.-ültem le mellé.
-Tánc és ének? A végén pop énekes nő lesz belőled.-mondta poénosan, én meg elmosolyodtam.
-Á, az azért nem.-ráztam meg a fejem.
-Dee. Lehetséges.-mondta mosolyogva.
-Mondom, hogy nem!-mondtam nevetve.
-De!
-Nem!
-De!-szállt velem vitába.
-Nem!!-álltam fel.
-De!-állt fel ő is.
-Nem!
-De!-lépett közelebb.
-Neem!-akadékoskodtam hatalmas mosollyal az arcomon.
-Kuss.-nevetett fel, magához húzott, majd hosszasan megcsókolt. Sikerült elhallgattatnia.:D

40.rész-Kicsim♥

-Felmegyek a szobámba.-álltam fel.
-Rendben van.-mosolygott anyu.
-Ha kell valami..Csak csengess.-imitáltam csengetést, mire anyu felnevetett lágy hangján.
-Azonnal.-cinikus. Hmm..Talán tőlem tanulta?! :D
Még mielőtt felléphettem volna az első lépcsőfokra azzal az indokkal, hogy felmegyek, megcsörrent zsebemben a telefon. SMS. Ádám :)
 "Gyere ki a házatok elé. Siess! :)♥"
Mondtam anyunak, hogy kilépek a ház elé, mert Ádám van itt. Kimentem hát. Ádám tök természetes volt, semmi furcsa, ami nyomós ok lett volna arra, hogy jöjjön.
-Hát te?-kérdeztem két csók között.
-Jöttem, hogy lássalak.-mosolygott rám édesen, én meg a vállába fúrtam a fejem.
-De jó nekem.-vigyorogtam.
-Meg hoztam is valamit..-kezdte, de még nem fejezte be a mondatát, már sikontgattam, és kicsiket szökkentem.
-Uuu, mit?-örültem meg, mint egy kis gyerek a Kinder tojásnak :)
-Csak egy kis apróság.-mondta mosolyogva, majd előhúzott a válltáskájából egy üveget. Coca-Cola.
Feliratos. Amint megláttam Ádám karjaiba borultam.
-De édes vaaagy.-pusziltam meg az arcát.
-Csak boltba voltam.-nevetett fel.
-De nekem hoztad. Tehát rám gondoltál.-toltam el magamtól.
-Igen, ez igaz.-bólintott, miközben a derekam köré fonta karjait, és közelebb húzott magához.-Folyton rád gondolok.-suttogta a sötétségben, mire a meghatottságtól szólalni sem tudtam. Csak közelebb hajoltam, és hosszas csókot nyomtam ajkára.
-Ilyenkor azt szokták mondani, hogy nekem is te jársz folyton a fejemben.-nevetett fel csókunk végén.
-Én máshogy jutalmaztalak meg.-nevettem fel én is.
-Hááát, elég gyér volt.-mondta, mire oldalba böktem.
-Héé!-vágtam szomorú fejet.
-Talán egy ráadás segít.-vigyorgott, mire ismét megcsókoltam. Egy feliratos Coca-Cola-ért?! Naná hogy! :D
Főleg ha olyan felirat van rajta, amilyen...:33
-Bejössz?-kérdeztem mosolyogva.
-Anyud?-húzta a száját.
-Gyere, na.-ragadtam meg kezeit, és befelé kezdtem húzni a házba.
-Csókolom.-köszönt Ádám, amikor bementünk a nappaliba.
-Szervusz Ádám, már hallottam rólad.-állt fel anyu a kanapéról.
-Remélem csupa jókat.-nézett rám Ádám mosolyogva, mire kicsit megszorítottam a kezét.
-Persze.-mondtam.
-Mi szél hozott erre?-kérdezte anyu.
-Ajándékot hoztam Launak.-mosolygott Ádám ismét rám.
-Ajándék? Hmm..-vette anyu szemügyre a kezemben lévő kis üveget.
-Egy feliratos Coca-Cola. Semmi komoly.-tartottam felé, hogy jobban szemügyre vehesse.
-Rendben van.-mosolyodott el anyu.
-Akkor felmegyünk.-mutattam felfelé.
-Rendben.-bólintott anyu, de láttam rajta, hogy nem nagyon akar rábólintani a dologra...

39.rész-Fellépés vége, és azonnal go haza :)

Átöltöztünk, majd indultunk ki a buszhoz.
-Nagyon ügyesek voltatok, komolyan! olyan büszke vagyok.-mondta Ati a fellépés óta már sokadszorra.
-Ez a de érdemed, tudod.-mondta ma már sokadszorra.. :D
-Nem.-mondta ma még elsőnek..-A ti érdemetek, mert ha ti nem vagytok, akkor..
-Akkor választasz helyettünk mást.-szóltam közbe.
-Nem. Akkor nem lennék most itt.-mosolygott ránk.-Hála nektek talán felkeresnek más rendezvény szervezők is, láttam párat a nézők között ülni. És akkor lehet hívnak több helyre is minket fellépésekre, és akkor híresebbek leszünk, és az iskola is, ami pénz, és hírnév, és persze tánccal, amit alap imádunk. ugye imádunk?-kiáltotta felénk hangosan.
-Igeeen.-kiáltottuk egyszerre Gáborral.
-Remek.-mondta Ati, mi meg felnevettünk.
-Tényleg ügyes voltál.-suttogta a fülembe Ádám, majd arcon puszilt. Kipirulva néztem rá, és hatalmas mosollyal néztem újra előre. Gábor mellettem állt, és pár pillanatig minket nézett, szóval tuti hallotta..Remek.
(...)
-Nyomjunk már valami zenét.-mondta, amikor már felültünk a kis minibuszunkra.
-Mit?-fordult hozzám hátra Ati. Ő meg Gábor elől ültek a sofőrrel, én meg Ádám leghátul, középen a cuccok voltak.
-Mary Popkids ft. Punnany Massif-Mosoly.-vigyorogtam, mire Ati nevetve bólintott, és benyomta a CD lejátszót.-Nehogy azt mond, hogy CD-re is kiírtad?-nevettem fel.
-De.-vigyorgott Ati.
Egyszer beszéltem Atival facebook-on, és kérdezte mit hallgatok. Elküldtem neki ezt a zenét, mondta, hogy nem ismeri, meghallgatja. Aztán kis szünet volt, hallgatta a számot. Majd csak annyit írt, hogy nagyon király zene, tetszik neki. :D Azt mondta már ez lett a közös dalunk. Azóta csak ezt hallom táncon is menni, ha éppen nem az az a zene megy, amire táncolunk. Tetszik neki :D
(...)
-Otthon, édes otthon.-sóhajtottam egy hatalmasat, amikor Ádámmal kézen fogva megálltunk a kapunk előtt.-köszi, hogy eljöttél.-mondtam mosolyogva, majd lábujjhegyre állva adtam egy apró csókot Ádámnak.
-Ugyan.-mosolygott rám.-Tényleg ügyesek voltatok.
-Köszi.-pirultam ki kicsit.
-Viszont most megyek, ha nem baj, mert tesómnak megyünk kutyát venni, és mivel egyedüli férfi vagyok a családban, nekem kell majd cipelni hazafelé.-húzta a száját.
-Egyedüli?-döbbentem le.
-Ja. Anyumék elváltak.-vonta meg a vállát.
-Ohh, bocsi, nem tudtam..
-Semmi gond.-mosolygott rám, majd nyomott egy puszit a homlokomra.
-És..Van egy tesód?-döbbentem le extrán.
-Ja, egy öcsém van.
-Mennyi mindent nem tudok még rólad...-sóhajtottam szomorúan.
-Lesz időd kiismerni.-mondta, majd szorosabban fogott magához a derekamnál fogva. Átkaroltam a nyakát, majd így szóltam:
-Igen? Olyan sok?
-Olyan sok.-mosolygott kedvesen, nekem meg a torkomban dobogott a szívem. Ádám közelebb hajolt, és hosszasan megcsókolt.
(...)
-Ádám nem maradt még?-kérdezte anyu, amikor beértem a házba.
-Nem, mert mennek kutyát venni a tesójának.-mondta, majd lehuppantam a kanapéra.
-Van egy tesója?-kérdezte anyu, mire fáradtan ismét felsóhajtottam, és elmondtam neki is, amit az előbb megtudtam.
-Szegény.-mondta anyu arra, hogy elváltak a szülei.-És jól viseli?
-Gondolom elég régen történhetett már. De nem kérdeztem többet. De azt mondta múltkor boldog velem, szóval akkor biztosan jól van.-mondtam vörös fejjel.
-Ilyeneket mond neked?-mosolygott anyu.
-Még jobbakat is.-vörös voltam, mint a rák :D
-Igen? Például?-ült le mellém anyu.
-Például most volt ugye ez a tesós dolog is, és mondtam, hogy egy csomó dolgot még nem tudok róla. És akkor mondta, hogy lesz időm kiismerni. És kérdeztem, hogy olyan sok? És mondta, hogy igen, olyan sok.-mondtam, anyu meg elmosolyodott, és magához húzva átölelt.
-Az én nagy lányom.-simogatta a hátam.
-Ugye most nem jössz ezekkel a sablonos szövegekkel?-toltam el magamtól.
-Nem.-nevetett fel anyu.
-Akkor jó-öleltem át nevetve.

BocsiBocsi!!

Bocsi, hogy nincs új rész..:// Hétvégén ha tudok, kettőt i hozok :))
Csak hát a gimi miatt nehéz ez így most..Remélem megértetek engem!
Uhh, plusz infó!
Képzeljétek..SULIÚJSÁGOS LETTEM!! WÁÁÁ! :DDDDD Annyira örülök!^^
na csak ennyi:D
Pussssz♥