Suli..Utálom, de nem tudok elleni mit tenni. Áhh..Szóval reggel rendszerint felkeltem, reggeliztem, mosakodtam (fogmosás, fésülködés, stb..), tehát lényegében minden reggeli rutin eljárás.
-Élet.-mosolyogtam bele szenvedélyes csókunkba.
-Már becézgetsz is?-engedett el Ádám mosolyogva.-Ez jelent valamit.-kacsintott, én meg felnevettem.
-Uhh, lehet összejövünk.-raktam lányosan szám elé a kezem.
-Jesszus.-legyezgette magát lányosan Ádám, mire nevetve, szorosan magamhoz öleltem.
-Hülye vagy.-nevettem a válla felett.
-Akkor nem jövünk össze?-tolt el magától, és lebiggyesztett szájú arca fogadott.
-Na elég.-nevettem fel, mire vigyorogva megragadta a kezem, és elindultunk a suli felé.
(...)
-Megérkezett a szerelmetes iiis.-jelentette be Eliza, amikor beértem a terembe, én meg nevetve oda mentem hozzá.-Az.-öleltem át barátnőmet.
-Minden oké?-engedett el mosolyogva.
-Minden.-mosolyogtam boldogan.
-Héé! Lesz egy koncert jövőhéten Szombaton asszem'. Elmegyünk?-mosolygott rám Eliza.
-Belépő?
-3500, 4000 körül lehet. Nem néztem még, csak a plakátot láttam.-vont vállat.
-Milyen koncert?-léptem a padomhoz, és leraktam a táskám.
-Ocho Macho.-mondta vigyorogva, mire sikoltozni kezdtem.
-Na neeee!-ugrottam párat.
-Na deeee!-ugrált úgy, mint én.
-Áááá!-ugrottam a nyakába, ő meg viszonozta ölelésemet.
(...)
Első óra irodalom. Egyik kedvenc :)
Kábé az óra felénél lehettünk, amikor Eliza suttogni kezdte nevemet.
-Mi az?-fordultam felé.
-Majd mondok valamit szünetbe. Csak mondom, mert elfelejtem. Már most mondani akartam, csak ki ment a fejemből.-húzta a száját.
-Rossz?-kérdeztem azonnal.
-Kinek hogy..
-Fazekas kisasszony.-hallottam a magyar tanár érdes, erős hangját.-Megismételné, amit az előbb mondtam, kérem?-Eliza dal fehér arccal nézett a tábla felé.
-Ööö..-erősen a táblára figyelt, és gondolom mondta az elsőt, amit meglátott.-A mai órán a romantika korával foglalkozunk.-húzta ki magát.
-Ezt már mondtam még az óra elején. Amit az előbb említettem, kérem, azt ismételje meg.-fonta karba kezét a tanár.
Eliza megint a táblára nézett, és így fojtatta.
-Kölcsey talán..-húzta be a nyakát.
-Talán?-húzta fel szemöldökét a tanár úr.
-Nem tanár úr, én ebben halálosan biztos vagyok.-láttam, hogy gyöngyözik a homloka. Szegény..Ha most ezt nem tudja, lehet kap egy egyest, vagy elküldik az osztály főnökhöz, mert beszélt órán, és nem figyelt oda..://
-Rendben van. Még egyszer meglátom, hogy beszélsz, elültetlek onnan, végleg, nem csak ideiglenesen.-mondta fenyegetően, majd vissza fordult a táblához, és írni kezdett, én meg körmölni. Azért még mielőtt neki láttam volna az írásnak, lopva Elizára néztem, aki csak büszke mosollyal kacsintott egyet felém, én meg vigyorogva bólintottam.
(...)
-Na mond.-támadtam le, amikor kiértünk a folyosóra, óra végén.
-Láttad Gábort a hétvégén?-kérdezte, nekem meg gyorsabban kezdett verni a szívem.
-Nem.-csuklott meg a hangom.
-Akkor semmi..-mondta, majd indult volna, de vissza rántottam.
-Mondjad.-néztem a szemébe.
-Laura, ne, kérlek!-könyörgött.
-Kérlek, mond el. Tudnom kell.
-Jól van..-sóhajtott.-El megy a suliból. Kiiratkozott.
-És miért izgatna ez engem?-próbáltam át verni még saját magam is.
-Azt hiszem nem érted.-rázta meg a fejét.-Kiiratkozott, és elmegy.-ismételte meg.
-Eliza ez engem nem érdekel már. Ádámmal vagyok, és szeretem. Ez ellen senki nem tehet semmit. Gábor iránt éreztem valamit, valami meleget, és bizsergőt. A szerelmet. De ez már elmúlt. Rájöttem, hogy nem Ő az, akit keresek. Teljesen más világban élünk, mind a ketten. Szerettem, talán jobban, mint kellett volna. De azok az idők elmúltak. Szerintem vissza sem jönnek már. Ő nem szeretett engem, mást választott szíve hölgyének. Meg értem. Így akarta, oké. Nem zavar. Rájöttem, hogy soha nem fog úgy érezni irántam, mint én éreztem iránta. Ez van, ilyen az élet. De nem bánom, mert helyette megtaláltam, azt, akit kerestem. Aki talán életem végéig elkísér, és még tovább is. Aki ott van mellettem, ha kell, és mindig megért. Aki szeret és tisztel engem. Aki kedves, megbízható, aranyos, és még nagyon sok pozitívum. Nekem ilyen egy tökéletes fiú. Nem kell több. Nem kell már semmilyen Gábor. itt van nekem Ádám.-fejeztem be szerelmi monológomat halvány mosollyal arcomon.
-Laura ez csodálatos volt.-mondta barátnőm mosolyogva, és láttam apró könny jelenik meg szeme sarkában, amit azonnal letörölt, még mielőtt legördült volna arcára.
-Kösz.-mondtam zavart mosollyal.
-Akkor tényleg nem érdekel, ami Gáborral történik?-kérdezte.
-Nem.-mondtam egyszerűen, és teljes nyugodtsággal. Igaz volt, már leszartam, ami Gáborral van. Volt lehetősége megkapni engem. Nem akart, és utolsó lehetőségeknél sem kapott utánam. Akkor így járt. :)
-Azért én mégis elmondom.-mondta Eliza határozottan.-Mert tudnod kell.
-Ne, kérlek ne!eredtem futásnak, de hangja utol érte fülemet.
-Állítólag összeköltözik Katalinnal.-kiáltotta, mire megtorpantam. HOGY MI VAN?????
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése