Oldalak

2013. szeptember 14., szombat

41.rész- Gru-t néztünk.

Ádámmal fent voltunk a szobámban, beszélgettünk, majd miután meguntuk, beraktunk egy filmet. Gru 1-et néztünk, mert én szeretem, Ádám meg elviseli :)
-Miért nem beszélnek rendesen?-kérdezte, miközben éppen a minyonok jöttek be a képbe.
-Mert..-gondolkodtam.-Nem tudom. De cukik, nem?-néztem rá.
-Deeee, nagyon.-mondta cinikusan.
-Igenis cukik.-fontam karba a kezem.
-Hékás!-húzott közelebb a vállamnál fogva.-Nem fogom azt mondani rájuk, hogy cukik, mert fiú vagyok. De mivel te szereted ezt, én meg nem, ezért megnézem veled.-nézett a szemembe.
-Miért?
-Mert te szereted.
-De te nem.-értetlenkedtem.
-És?-kérdezte édesen, mire leesett. Istenem! Adtam Ádámnak egy arcra puszit, majd megfogtam a kezét, az ölembe helyeztem, és tovább néztük a Gru-t :)
(...)
-Ilyet se többet.-nyomta ki a DVD-t Ádám.
-Miééért?-álltam fel.
-Mert csak.-rakta vissza a polcra a DVD tokot, majd elém állt, és megfogta a kezem.-Nem szeretem az ilyen filmeket, mert..
-Mert fiú vagy.-fejeztem be a mondatát unott arckifejezéssel.
-Ezt tartsuk tiszteletben.
-Oké..Játszunk sminkeset.-mondtam poénosan, mire felnevettünk.
-Mindenképpen nem.-jelentette ki.
-Hát akkor mit?
-Mindegy.
-Tipp?-kérdeztem.
-Mit szoktál csinálni?
-Zenét hallgatok, énekelgetek, tanulok, a gardróbomban válogatok, ilyenek.-soroltam fel.
-Jesszusom.-nevetett fel fájdalmas arccal.
-Választhatsz.-nevettem fel.
-Zene, de nem énekelsz.-tartotta fel a mutatóujját.
-Okéé.-mentem oda a laptopomhoz, és benyomtam egy zenét. Na ez sem volt könnyű, mert ami nekem tetszett, az neki nem, amit én nem akartam, arra azt mondta, hogy maradjon, úgy sem lesz jobb.
-Elég, inkább hagyjuk!-vágódott le a fotelemre.
-És ez?-nyomtam be Kispál és a borz-Csillag vagy fecske című számát.
-Tudod a szöveget?-kérdezte azonnal.
-"Maradj otthon! Nézzél TV-t"!.-kezdtem énekelni, mire felnevettünk.-Dehogy tudom!-mentegetőztem.
-Csodaszép hangod van.-mosolygott rám.
-Régebben énekkaros voltam.-ültem le mellé.
-Tánc és ének? A végén pop énekes nő lesz belőled.-mondta poénosan, én meg elmosolyodtam.
-Á, az azért nem.-ráztam meg a fejem.
-Dee. Lehetséges.-mondta mosolyogva.
-Mondom, hogy nem!-mondtam nevetve.
-De!
-Nem!
-De!-szállt velem vitába.
-Nem!!-álltam fel.
-De!-állt fel ő is.
-Nem!
-De!-lépett közelebb.
-Neem!-akadékoskodtam hatalmas mosollyal az arcomon.
-Kuss.-nevetett fel, magához húzott, majd hosszasan megcsókolt. Sikerült elhallgattatnia.:D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése