11.rész-Újra iskola

November 01.

Tegnap este miután kitomboltam magam Elizával, ő hazament, mert ugye ma suli van..Ennek hatására bágyadtan keltem fel, mert nem akartam, hogy találkozzak Gáborral, nem akartam beszélni vele, nem akartam a szemébe nézni, semmit nem akartam. Itthon akartam maradni addig, amíg le nem csendesedik minden.De nem lehetett..
Felkeltem, felöltöztem, megcsináltam a reggeli rutinomat, majd indultam is.
A kapuban Eliza várakozott, egy hosszas öleléssel köszöntöttem.
-Hogy aludtál?-kérdezte, amikor elindultunk a suli felé.
-Rémesen..-vallottam be őszintén.
-Hányszor keltél fel?-kérdezte. Kicsit jól ismer..
-Legyen elég annyi, hogy sokszor.-néztem rá egy pillanatra.
-Megértettem. Ma mi lesz akkor? Táncpróba lesz.-emlékeztetett. Ja igen..Ma még tánc is. Sose mondják meg előre, hogy mikor lesz óra, előző nap küldenek körlevelet a facebook-on. Mert mindig változóan ér rá a tanár, és mivel ez nem óra számba megy, ezért megengedheti magának.
-Nem tudom. Lehet nem megyek..-gondoltam bele.
-Na azt már nem! Ez az álmod nem? Hogy táncolhass. Akkor miért adnád fel egy fiú miatt?-állított meg, és magával szembe fordított.
-Nem adom fel..Csak kihagyok egyet.-vontam meg a vállam.
-Nem!-mondta határozottan, amitől kicsit hátrahőköltem.-Ma is jössz, ugyanúgy fél 3-ra. Nem érdekel Gábor, mert nem miatta csinálod. Vagy de?-húzta fel a szemöldökét.
-Dehogy! Nem is tudtam, hogy jár, én már akkor jelentkeztem.-mondtam kissé dühösen.-Hogy gondolhatsz ilyet?
-Mert mondjuk ismerlek..
-Akkor nem eléggé.-néztem a szemébe.
-Lau ne csináld már! Látszik, hogy szereted. De ez most ne legyen fontos, hiszen lehet barátnője van. El jössz a táncra, és megmutatod neki, hogy van nélküle is élet a földön.
-Rendben, megyek..-mondtam, majd elindultunk végre a suliba.-És ha nem fog menni? Ha nem bírom ki?
-Akkor ki mész, és lenyugodsz. Majd azt mondom, hogy WC-re mentél, és kész.
-És ha sokszor megyek majd?
-Akkor azt mondom vizelési problémáid vannak.-mondta, mire mindketten felnevettünk.
A sulihoz érve azonnal megtorpantam. Ott állt ő, fehér pólóban, térdfarmerben, deszkás cipőben, és laza, szétgombolt ingben.
-Ne ess össze.-mondta Eliza, majd behúzott a suliba. Nem köszöntünk oda, nem néztem rá. Akkor tuti ledermedek..
-Na látod.-mondta Eliza, amikor beértünk.-Túlélted.-mosolygott rám.
-Nehezen.-néztem vissza rá. ott állt a csoportban, és mindenki rajta nevetett. Ott beszélgettek, és amilyen jól állt neki, csak jobban belé estem.
-Na gyere.-mondta, majd megragadta a karom, és felmentünk a terembe.
Leültem a helyemre, elővettem a telefonomat, és zenét hallgattam.Először nem tudtam mihez lenne most kedvem, végül benyomtam Tom Odell-Another Love című számát. Azt hittem befordulok tőle, de nem így lett. Erősebbnek éreztem magam. Eszembe jutott a tegnapi nap, hogy mennyit szenvedett velem Eliza, és ezeknek a hatására éltem tovább a napot.
(...)
Suli után Elizával lementünk a büfébe inni valót venni, majd indultunk haza felé. Amikor azonban a suli előtti téren haladtunk el, valaki hátulról megragadta a vállam, és vissza rántott. Ő volt.
-Valami baj van?-nézett a szemembe, mire elkaptam a tekintetem.
-Nem, nincs. Kellene?-néztem a szemébe, hátha látok benne valamit. Hogy ki az a lány, hogy ki ő neki, hogy szereti-e, hogy valóban együtt vannak-e.
-Akkor jó.-mosolygott rám, amitől majd össze estem. Valaki odakiabált Gábornak, hogy indulnak haza, megy-e. Gábor bólintott, hogy várják meg, majd vissza fordult hozzám.-Jössz próbára?
Nem tudtam mit válaszoljak..Végül ezt mondtam:
-Úgy néz ki.-néztem rá.
-Okés, akkor léptem. Csáó!-kacsintott, majd elment.
-Gyere.-mondta Eliza mosolyogva, majd elindultunk hazafelé.
-Mi lesz velem táncon?-kérdeztem még mindig megbabonázva, mire Eliza csak mosolyogva megcsóválta a fejét.
(...)
Gyorsan felkaptam valami ruhát, mert már idő volt, majd lerohantam anyuhoz, hogy indulok.

-Anyu akkor megyek.-mondtam anyunak, majd adtam neki két puszit, és már indultam is.
-Csini vagy.-mondta Eliza mosolyogva, amikor kiértem hozzá a kapu elé.
-Köszönöm te is.-dicsértem meg én is a szerelését mosolyogva.-Zenét?-kérdeztem, miközben elő vettem a telefonom, és rákapcsoltam a fülhallgatót.
-Jöhet.-mondta, majd elfogadta az egyiket.
Benyomtam egy hangulatos zenét, és így indultunk el. Zene: Selena Gomez-Slow Down.
-Slow! Slow!-énekeltük egyszerre a járdán sétálva. Szerintem totál hülyének néztek, de nem érdekelt.:D
(...)
-Sziasztok lányok, gyertek már kezdünk is.- invitált be a tanár. Na kösz, most mindenki ránk figyelt. Igen, ő is. Éppen sapiját vette le, hogy összeborzolja a haját. De persze észre vett, és halványan elmosolyodott, amikor rám tévedt a tekintete. A szerelése valami lélegzetelállító volt.
Szürke atlétát viselt, amin keresztül egyértelműen kilátszottak a kockái. Narancssárga és szürke buggyos melegítője a lazaságát tükrözte, ami volt is neki rendesen. Tehát totál álom pasi.:)
Elkezdtek bemelegíteni a többiek, de mi Elizával leültünk a lelátó egyik sorának egyik helyére, hogy nagyjából rendbe szedjük magunkat. Nekem például nem nagyon kellett semmit csinálnom, sőt csak a cuccomat vittem fel, Eliza viszont át vette a cipőjét, mert nem abba jött, amiben táncolni akart.
-Menj csak, majd megyek.-nézett fel rám, miközben a cipőjét kötötte.
-Tényleg?-kérdeztem.
-Persze, menj már.
Lerohantam a lelátóról, és hogy ne keltsek feltűnést beálltam leghátulra.
-Nem-nem!-mutatott rám Ati, a tánctanár.-Te ide előre, ahogy megbeszéltük.
-Ja, már megyek is.-mondtam kissé zavartan. Nem akartam pont Gábor elé beállni, ezért a mellette lévő srác elé álltam be, és csináltam én is a bemelegítést.
Miután végeztünk a bemelegítéssel Ati megint megszólalt.
-Mielőtt táncot tanulnánk, fel akarok mérni mindenkit, hogy menny a kapacitása. Hogy hátul áll-e majd, és hasonlók. Tehát most mindenki oda megy- mutatott a zenés csajszira, aki a zenét indította mindig.-és kér egy zenét. Mindegy mit, legfeljebb netre felmegyünk, és ott lesz elindítva. Na tehát. Az első ember..-nézte Ati a névsort.- Szűcs Boglárka.-mondta ki a nevet, mire egy elég félénk csajszi lépett ki a sorok közül. Mindenki leült a helyére, és vártuk az első táncot.
Pechemre pont rossz helyre ültünk Elizával..Ugyanis Gáborék vannak előttünk.
-Menjünk máshová.-suttogtam Elizának alig hallhatóan.
-Ha akarod.-mondta, mire felálltunk..Volna, de Ati ránk szólt.
-Mindenki csendben ül, és figyel.-mondta nekünk címezve, mire vissza ültünk.
-Ajj..-mondtam, majd a kezembe temettem az arcomat, és rákönyököltem a lábamra.
-Nyugi.-simította meg a hátam Eliza.
Elkezdődött a lány tánca, szóval felültem rendesen, és megnéztem.
(...)
Talán lement a fél csoport (én meg Eliza, sem Gábor és a haverja pont nem kerültünk sorra), amikor Ati megszólalt.
-Oké emberek, a többieket a következő órán nézem meg. Sziasztok, további szép napot!-intett, mire többen visszaköszöntek neki. Elizával gyorsan összepakoltunk, és már kifelé indultunk.
-Haza mentek?-lépett mellénk Gábor és a haverja.
-Igen, szeretnénk.-mondta Eliza.
-Nem jöttök mekizni? Megyünk a haverokkal.-mondta, nekem meg jobban kezdett verni a szívem. Komolyan meghívott? :)
-Kik mennek?-kérdezte Eliza.
-Csak a haverok.-mondta megint Gábor.
-Lányok is lesznek?-kérdezte Eliza komolyan.
-Mi van?-nevetett kínosan Gábor. Én végig lehajtott fejjel mentem ott mellettük.
-Nem mehetünk, haza kell menünk, bocs.-ragadtam meg Eliza karját még mindig lehajtott fejjel, majd kikerültem a fiúkat, és kimentünk az épületből, egyenesen hazafelé.
-Bocsi, de már nem bírtam tovább..-fújtam ki a levegőt, amikor elindultunk a járdán.
-Semmi baj, de csörög a telefonod.-mondta Eliza, mire a táskámban kezdtem kutakodni, majd előszedtem a készüléket.
-Gábor.-mondtam alig hallhatóan, mire Eliza is megtorpant.
-Igen?-vettem fel a telefont.

10.rész-"Folyik a víz szememből, az égből."

Szeptember 30.

Este egyszer sem keltem fel..Végig aludtam azt a 4 órát amit aludtam kb. Ugyanis tegnap este elaludtam olyan hajnali 2 körül, és reggel 6-kor már felkeltem. Nem akartam, de a szemeim kipattantak.
Eliza a földön aludt, anyu hozott neki matracot, meg mindent, ami az alváshoz kell. Lepedő, takaró, párna..Én az ágyamon aludtam/forgolódtam. Ha nálam alszik, mindig így fekszünk.
-Hogy aludtál?-ült fel ő is, amikor észre vette, hogy az ágyamon ülök török ülésbe, és cseppet sem alszok.
-Elég jól.-néztem rá. Eliza az ágyam végében aludt, a földön.-Azt a 4 órát amit aludtam, azt végig aludtam.-szegeztem le a fejemet. Eliza fel állt, és oda jött mellém. Leült török ülésbe, és simogatta a karom.
-Minden rendben lesz, ne aggódj.-biztatott.
-De hát minden bizonnyal ő a barátnője.-néztem rá könnyes szemekkel.
-Akkor rohadjon meg az a ribanc ahol van.-szitkozódott Eliza.-És ha nem is a barátnője?-állt fel idegesen.
-Sajnálom, ha felidegesítettelek. Nem akartam, csak ez most..-kezdtem de közbe szólt.
-Nem rád haragszok, egyáltalán.-mosolygott rám.-Hanem arra a gyökérre, aki miatt szomorú vagy.-járkált idegesen a szobámban.
-A lány?-töröltem meg az arcom.
-Nem. Gábor.-nézett rám komolyan.
-Hát igen..Ő is benne van..-mondtam, de nem akartam. Nem akartam, hogy igaz legyen ez az egész. Mint egy rossz álom, és azonnal fel akartam ébredni.
-Figyelj!-ült le vissza mellém.-Nyugodj meg, minden rendbe jön.
-Hát remélem. Annyira jó, hogy itt vagy.-öleltem át szorosan.-Köszönöm.
-Ne köszönj semmit.-simogatta a hátam.-Viszont..-engedtük el egymást.-Azt megköszönheted, ha kibírom, hogy nem verek neki be egyet.-mondta komolyan.
-Azt nem hiszem, hogy kell.-nevettem fel.
-Na végre megint nevetsz.-jött be anyu egy tálcával.
-Ez csak egy pillanat volt.-mondtam.
-Elhiszem. Tessék.-rakta le az ágyamra a tálcát.-Hoztam nektek teát, és reggelit is.
-Köszönjük szépen.-mondta Eliza, én meg megfogtam egy pirítóst, és beleharaptam.
-Oda lent leszek, jó étvágyat nektek.-mondta anyu az ajtóm felé indulva.
-Köszi anyu.-mondtam.
-Szívesen.-nézett vissza ránk mosolyogva, majd kiment.
Fel álltam az ágyamról, a pirítóst leraktam a tányéromra, majd a laptopomhoz léptem.
-Ne nézd meg a face-t.-szólt rám Eliza.
-Nem azt akarom.-mondtam, majd benyomtam egy zene mappát, és elindult a Selena Gomez-Slow Down.című száma.
-Ez is szerelmes.-mondta Eliza, mire visszaültem az ágyamra.
-Van ilyen is..-vontam meg a vállam, majd megint enni kezdtem a pirítósomat.
(...)
-Ugráljunk.-pattantam fel az ágyamról, miután megettem a pirítósomat.
-Most ettünk.-nevetett Eliza.
-Nem baj.-mondtam, majd felhúztam barátnőmet az ágyról, és vissza nyomtam az elejére a Selena számot.
Elkezdtünk rá táncolni össze vissza, de most jót tett. Eliza nem mondta, hogy nem, mert kihányja. Ott volt velem, és boldogan ugrált.
-Gyerekek hoztam..-nyitott be anyu, de amint meglátott minket, csak elmosolyodott, és vissza kiment.
-Oké, öltözzünk fel, és menjünk sétálni egyet, oké?-nevetett Eliza, miközben én még mindig ugráltam.
-Oki.-mondta, majd halkabbra vettem a zenét, és bementem a gardróbomba ruhát választani.
-Te hoztál ruhát?-kiáltottam ki neki a gardróbból.
-Ahha.-jött a válasz.
Gyorsan kiválasztottam valamit, majd kezemben a ruhákkal vissza kimentem Elizához.

-Megyek letusolok.-mondtam, mire bólintott.
Jót tett egy kis víz, felfrissültem. Vissza mentem felöltözve, aztán elment Eliza is letusolni, majd indulhattunk sétálni.
-Kissé hippisen öltöztél.-mondta Eliza, miközben elindultunk lefelé a lejtőn.
-Most ez lett.-mondtam mosolyogva. Még tavaly vettem a szettet, de egyszer sem volt rajtam. Erre a hangulatomra most pont megteszi.
-Merre menjünk?-kérdezte Eliza.
-Park?
-Oké.-majd elindultunk a park felé.
(...)
Oda értünk a parkba, és leültünk egy padra.
Felültem a támlájára, cipőmmel pedig az ülőrészt tapostam. Eliza is így tett.
-Olyan jó idő van most.-néztem fel az égre hunyorogva, mert a nap csak úgy sütött.
-Igen, eléggé.-mondta Eliza, és ő is felnézett.-Bár ott jönnek a felhő. Lehet elkap az eső.-mondta, mire bólintottam.
-Ne nézz oda.-mondta Eliza, és miközben azt kérdeztem, hogy "Mi?", már oda is fordultam, de kár volt..
Gábor állt ott, mellette pedig egy lány. Nem fogták egymás kezét, viszont ott röhögcséltek. Közelebbről megnéztem, és az a Katalin volt az.
-Nee.-mondtam, és máris kicsordult a könnyem.
-Menjünk innen.-állt fel Eliza, és én is így tettem.
-Hé, sziasztok!-szaladt oda Gábor, és beállt elénk.-Had mutassam be Katalint, a..-kezdte, de csak kikerültem, és gyors léptekkel elindultam hazafelé.
-Várj már!-futott utánam Eliza. A járdán ért be.
-Miért tette ezt velem? Még be akarta mutatni a kis barátnőjét? Pont hogy leszarom.-mondtam bőgve.Az arcom ázott a könnytől, de nem csak azok. Ugyanis a következő pillanatban leszakadt az ég.
Ázottan, könnyes szemekkel, baktattunk hazafelé.
-A kis mocsok, meg az a ribanc, áá.-dühöngött Eliza, inkább magában, én pedig mellette mentem zsebre dugott kézzel, és könnyes, vizes arccal.
Beértünk a házba, anyu azonnal oda jött.
-Gyerekek, nagyon esik?-jött oda boldogan, de amint meglátott lehervadt a mosolya.
-Fent leszek.-mondtam, majd levettem a vizes cipőmet, és felbaktattam a fürdőbe átöltözni, és letusolni.
Bementem a szobámba, hogy tiszta ruhát vigyek.
(...)
Letusoltam, vagy inkább csak álltam a víz alatt. Felöltöztem laza, tiszta, száraz ruhába, majd bementem a szobámba.

-Letusolhatok?-nézett be Eliza.
-Per-sze.-szipogtam az ágyamon ülve. Felhúzott térdekkel ültem a párnámmal, a falnak dőlve.
-Ruhát is kaphatok?-jött be.
-Menj, és válassz valamit.-mondtam könnyes szemekkel.
-Oké, köszi.-mondta, majd eltűnt a gardróbomban.-Akkor megyek, mindjárt jövök, jó? Megleszel?-nézett rám aggódó tekintettel.
-Igen, menj csak.-mondtam, majd letöröltem az arcomat.
-Rendben.-mondta, majd kiment.
Felálltam, és a laptopomhoz léptem. Benyomtam egy sírós számot (Beyonce-I Miss You hallgasd, miközben olvasod.←), majd hanyatt vágódtam az ágyon, a párnámba fúrtam a fejem, és úgy sírtam.
-Na ezt nem!-jött be Eliza, majd oda ment a laptopomhoz, és kinyomta a zenét.-Ne fordulj magadba, hallod!-rángatott fel az ágyról óvatosan.-Érted?-kiabált rám biztatóan. Nem haragudott, csak próbált bánni velem.-Fejezd be amit most csinálsz, ezeket a zenéket meg nyomd tovább.-mutatott a laptopomra.-Ne ilyeneket hallgass. Érted???-kiabált rám.
-Értem.-mondtam suttogva, miközben patakokban folytak a könnyeim.
-Nem hallom.-kiabált rám.
-Értem.-mondtam hangosabban.
-Még most sem!-kiabált.
-ÉRTEM!-kiabáltam én is, és sokkal jobb lett.-Elegem van Gáborból, ezekből a zenékből. Élni akarok!-kiabáltam könnyes szemmel.-Utálom azt a csajt, elegem van Gáborból. Azt a csajt választotta? Hát legyen, akkor én is LESZAROM!-kiabáltam hangosabban a leszarom részt. Eliza karba font kézzel állt, és a jelenetemet nézte. Büszke volt, mert az lett, amit akart. Sokkal jobban éreztem magam, hogy kiadhattam mindent, ami bennem szorongott.
-Na ugye, hogy jobb.-mondta mosolyogva.
-Igen, sokkal.-mosolyogtam rá, majd odamentem, és megöleltem.
-Hallgass ilyet.-ment oda a laptophoz, majd bekapcsolt egy zenét a youtube-on.ÉLVEZD! hallgasd ←
-Ez jó..-mondtam, miközben a zenét hallgattam.
-Ugye? Semmi sem bonyolult annyira, hogy rá parázz.-énekelte a dalszöveget.-Élvezd még ha fáj is, minden egyes frázis, a külvilág csak a színfalak, szívedben a bázis!-énekelte. Én meg felálltam, és együtt mozogtunk rá. Miközben a szöveget memorizáltam, rájöttem, ez a dal rólam is szól. Nagyon megtetszett, le is töltöttem.
-Óóóóóó!-kezdtük a refrént együtt.-Élvezd!-énekeltünk.
-Ez jó volt.-mondtam a szám végén.
-Örülök. Ilyeneket hallgass, érted?-kérdezte komolyan, miközben kinyomta a netet a gépen.
-Igen, érettem.-mosolyogtam boldogan. Feldobta a napomat, bármi is történt előtte.

9.rész-BestFriends♥

Szeptember 29.

Szinte egy hete nem írtam..De csak mert nem volt mit, nem volt kedvem, és nem volt hangulatom..Életem talán legrosszabb egy hete volt, és még nincs is vége..Akkor sorban
Minden a tánc óra után kezdődött..Ott volt egy két napos szünet. Tudtam, hogy Gábor megy koncertre. Azt hiszem Green Day..Talán, már nem emlékszek, de ez a legkevesebb..
Tehát tudtam, hogy megy, meg minden. Viszont arra nem számítottam, ami két nappal később fog fogadni.
A két nappal későbbi napon késő délután felnéztem a netre. Tömve volt minden, ezért csak gyorsan átfutottam a leveleket, értesítéseket a facebook-on, megnéztem az e-mail-em, és ennyi.
Gábor adatlapját mindig megnézem, ha fent vagyok (:$), viszont most nem tudtam, mert anyu szólt, hogy vacsora. Így nem néztem meg, utólag meg már elfelejtettem.
Felmegyek a vacsoráról, azt hallom 1000 decibellel üvölt a telefonom. Megnézem a kijelzőt, Eliza. Természetesen felvettem.
-Szia.-köszöntem boldogan.
-Szia.-az ő hangja koránt sem volt boldog.
-Mi az?-kérdeztem idegesen.
-De ijedj meg..És ne ess pánikba, meg semmi.Oké? Sőt! Át megyek most azonnal, és nálad alszok. Holnap amúgy sincs suli. Tudod elmarad a tanítás, mert a tanárok..-kezdte, de félbeszakítottam.
-Mond mi az, amitől ne essek pánikba.-szóltam rá kissé hisztérikusan.
-Ja, igen..Hát menj fel a face adatlapjára.-mondta Eliza, majd lerakta.
Vissza akartam hívni, de mondom úgy is jön majd..Először nem tudtam kinek mondja az adatlapját, de amint felmentem, rájöttem..Azonnal elbőgtem magam.Sára bejött, de kiküldtem. Anyu is kopogott, de nem engedtem be senkit, csak Elizát amikor jött.
-Ne sírj, kérlek!-ölelt át szorosan barátnőm.
-Dhe ez o-lyan-ször-nyühühűű!-bőgtem folyamatosan, de már mindenhol jött mindenem. Folyt a könnyem, vörös volt a szemem, minden. Ki akartam szaladni a világból, de sajna ez lehetetlen. Még mindig nehéz beszélni erről.
Az adatlapon amúgy az volt, hogy egy fiú (gondolom a koncertről, mert nem a sulinkba jár az tuti.) írta Gábor adatlapjára, hogy:
  "Gratula haver! Szép kis csajszi! Ügyes vagy, tesó!:DDD"
Kommentbe pedig a (gondolom) említett lány írt, valami Katalin.
  "♥"
Ennyit. De ez volt a minden..  /Rakd be a zenét, és HALLGASD.  Ha vége van, indítsd újra./

-Minden rendben lesz!.-vigasztalt Eliza úgy félóra után is.
-Dehogy lesz! Mindennek vége! Tuti, hogy a barátnője! Én hülye, hogy nem szóltam neki, hogy szeretem, hogy tetszik, hogy oda vagyok érte már mióta. De semmit nem tettem, és tessék!-csaptam össze a tenyeremet, miközben Elizával az ágyam szélén ültünk.-Ez lett belőle. Gratulálok Laura!-"dicsértem meg" saját magamat.
-Ne csináld már! Biztosan hamar szakítanak! Vagy lehet nem is járnak, csak..csak egy barát!-próbálta beadni Eliza a bevált dumát.
-Eliza nem hiszem, SŐT!-emeltem fel kicsit a hangom a "sőt"-nél.-Tuti végem van, tuti belehalok, és tuti utálom azt a csaaajt.-dőltem hátra az ágyamon, kibőgött szemekkel, még mindig patakokban folyó könnyekkel.
-Ne már Lau! Hol az az erős lány, akit megismertem?-csúszott fel hozzám, és a karomat simogatta, hogy lenyugodjak.
-Hahh..-mondtam kínosan, majd Eliza felé fordultam, aki a szemembe nézett.-Szerelmes.-adtam meg a pontos választ. Igaz volt..Az vagyok.
(...)
-Gyerekek megtudhatom mi történik? Csak mert mi itt aggódunk, de semmiről nem tudunk. Kérlek lányok, mondjatok valamit!-jött be anyu egy hosszas idő után. Azonnal felálltam, odaléptem anyuhoz, és szorosan magamhoz öleltem. Még mindig anyut öleltem, amikor Eliza elkezdte mondani anyunak, hogy mi is a helyzet.
-Úristen.-tolt el anyu magától, és riadt fejet vágott.-Drága kislányom.-mondta anyu, mire megint kitört belőlem a zokogás.
-Mii?-jött be riadtan Sára.-Miért sírsz?-kérdezte, és láttam a könnyeket a szemében. Imádom Sárát.! Sír ha én is.♥
-Gábornak barátnője van. De nem én..-bőgtem el magam megint, mire Sára odajött, és magához ölelt.
-Akkor én se beszélek Zolival.-mondta Sára.
-Jajj kincsem ez nem azt jelenti, hogy te se barátkozz. Csak most Gábor miatt szomorú Lau. Zolinak semmi köze hozzá.-mosolygott anyu Sárára.
-Lau mi legyen?-kérdezte tőlem.
-Zolival barátkozz.-néztem rá, és egy halvány mosolyt erőltettem magamra.
-Okii.-mondta mosolyogva, majd így szólt.-Nem zavarok, majd szólj ha van valami. Puszi.-mondta majd nyomott egy puszit az arcomra, és kiment.
-Kicsim megyek én is, mert csinálom a vacsorát, az meg oda ég. Rendben lesztek itt? Bármi kell, szóljatok és hozom.-mondta anyu.
-Egy időgép.-néztem anyura.
-Drágám..-mondta anyu, majd homlokon puszilt, és kiment ő is.
-Akkor itt aludhatsz?-néztem Elizára.
-Ühümm.-mosolygott.
-És nem zavar, ha az én szétbőgött fejemet kell nézned?-kérdeztem humorosan.
-Dehogy!-nevetett fel, majd szorosan átölelt.
(...)
-Álmos vagy már?-kérdezte tőlem Eliza.
-Nem.-feleltem egyszerűen.-Mennyi az idő?-nyúltam az éjjeli szekrényemhez, ahol a telefonom volt.
-Na mennyi?-kérdezte Eliza.
-Fél 12.-mutattam felé a telefont.-Te álmos vagy?-néztem rá, mert láttam, hogy sokat dörzsöli a szemét.
-Igen, de ébren maradok veled.-mondta határozottan.
-Köszi.-csordult ki a könnyem ma már sokadszorra.
Eliza ledőlt az ágyon, én meg lefeküdtem mellé. Beszélgettünk, miközben én tele bőgtem a párnámat. De Eliza nem hagyott egyedül. Végig ott volt velem, amikor inni mentem le, akkor is jött velem. Igazi barát.:) ♥
Egy idő után mondtam Elizának, hogy nagyon fáradt vagyok. Gondolom ennek örült, mert így ő is aludhat már. Szegény..:/ Ébren maradt, csak miattam.
-Oké, akkor aludjunk. Holnap majd letusolunk.-mondta, majd a feje alá fogta a párnáját, és felém fordult.-Hogy vagy?-kérdezte komolyan.
-Rosszul, de már jobban mint voltam.-néztem rá.-Köszönök mindent.-mondtam halvány mosollyal.
-Ne köszönj semmit. Legjobb barátnőm vagy, egy ilyen csak alap, nem?-mosolygott Eliza.
-De, biztosan.
-Na látod..Minden rendben lesz.
-Remélem.-mondtam, de már éreztem, hogy leragad a szemem. Még egyszer megmarkoltam a nyakamban lógó nyakláncot, amit még Elizától kaptam. "FriendsForever" felirattal. Igaz felirat.:)
Nem kellett sok, azonnal elaludtam, de gondolom Eliza is. Valahogy mindenképp viszonozom majd, amit ma tett velem. Legjobb barát.:) ♥

Helyzetjelentés..

Sziasztok readers! :)
Ahogy látom a nyári bejegyzés nem igazán izgatott fel senkit..Semmi komi, semmi Tetszik..?!
Mi van veletek? Vagy csak a részek az érdekesek (??!) ? Nem értem..Persze nem kötelező, csak valami fajta visszajelzés jól esett volna. De ha nem, akkor nem..
Elszomorodtam..Nagyon.:(
Kövi rész vagy lesz még ma, vagy már csak holnap délelőtt, de lehet csak délután..Nem tudom.
Ennyit akartam csak..
Pacsii.

Summer Time.♥-Nyári bejegyzés.

Sziasztok. Nem leszek a hétvégén, Hétfőn, Kedden osztálykiránduláson leszek..Szóval Szerdáig már nem lesz új rész.:// Bocsi, de Szerdán LEHET dupla résszel jövök. :)
Most pedig egy SUMMER TIME bejegyzés.♥→

Gondolom nálatok is rohadt meleg van a napokban. Hát ahol én lakok, ott is.

Csajok! A táskátokban mindig legyen naptej, és víz. Meg persze a többi (telefon, fésű, parfüm, törülköző, stb..;de psszt:$). 

A meleg ellen tehették is. Például légkondi, de aki ezt nem engedheti meg magának, annak ajánlom, hogy ne húzza a függönyt napközben, úgy nyissa ki az ablakot, hogy azért mozogjon a levegő. 

A levegőn is legyetek, de csak a megengedett ideig (10,15 perc max.). Igyatok rengeteg folyadékot, és öltözzetek szellősen. De persze ne feledjétek csajok a "nyári fontosságokat"! :)

Fagyi! Kinek mi a kedvence, nem lényeg. Biztosan van legalább egy kedvencetek. Nekem mondjuk például sosincs kedvencem (:D), mert mindig azokat kóstolom meg, ami újdonság. Persze amiket eddig ettem (volt már egy pár. xd) , voltak amik nem ízlettek..Például a rágógumis..Bahh.:s Na azt nagyon nem szeretem! De hát ízlések és pofonok. :)

Aztán..Ha van rá lehetőségetek, akkor menjetek strandra, vagy tóhoz (Balaton, Velencei-tó, stb..). De ha valaki ezt sem teheti meg, akkor egyszerűen rakja ki a medencét az udvarra, és csobbanjon egyet. Én inkább a strandokat szeretem, de ha inkább csak "magányosan úszkálnék", akkor marad a medence.:) 

Tavaly voltam a Balatonnál, de pont elkaptunk egy vihart, szóval totál eláztunk.:/  

De megmaradt, mint emlék. És ettem ott is fagyit.:)

Ja, egy tipp! Ha a strandon bemész egy medencébe, a papucsodat vagy hagyd ott, ahová lecuccoltál barátokkal/családdal, vagy a medence szélére rakd le, de oda, ahol nem találják. Ezt tapasztalatból mondom, ugyanis én egyszer megjártam..

Papucsba mentem a strandra a barátnőmmel. Tök jó volt, fürödtünk, ettünk, ittunk, stb..A papucsunkat mindig vittünk magunkkal, de egyszer csak úgy leraktuk, és már csobbantunk is. Amikor kijöttünk, nem találtuk sehol..Szívás volt, mert eleve abba mentünk..

Mentünk a bejárathoz, megkérdezni, hogy most akkor mi legyen..Azt mondták nem tudnak mit tenni, vegyünk egy másikat. Így is történt, vettünk másik papucsot, összecuccoltunk, és zúztunk haza..Többet nem is raktuk is "figyelmetlenül" a papucsunkat a medence szélére. A papucs még mindig meg van, pedig már vagy 2 éve történt..De elraktam, mert örök emlék maradt.:)

A lényeg, hogy élvezzétek a nyarat, és mindig legyen nálatok inni való, és nap tej. 

Pacsii.♥ Szerdán jövök.xxx

8.rész-Az a bizonyos versenyre szánt tánc.

A tánc végén Elizával együtt pakoltuk össze a cuccunkat (vizes üvegünk, telefon, stb..), amikor észre vettem, hogy valaki áll mellettem.
-Hello.-néztem Gáborra mosolyogva.
-Szia.-köszöntött édes mosolyával.-Nagyon jók voltatok.-nézett ránk felváltva.
-Hát köszi.-pirultam el.-Ti is.-mondtam, mert akkorra már Tomi is oda ért hozzánk.
-Kössz.-bólintott Tomi mosolyogva.-Hol tanultál ilyen jól táncolni?-kérdezte tőlem Tomi.
-Én balettoztam kiskorom óta.-adtam meg a választ.
-Ja, így már érthető.-túrt röhögve a hajába.-És te?-kérdezte Elizától.
-Lauval balettoztam én is.-mondta mosolyogva.
-Miért hagytátok abba?-kérdezte Gábor.
-Háát..-hebegtem, és éreztem, hogy a bőgés határán vagyok.Szerencsémre Eliza kimentett.
-Semmi gond.-simította meg a vállam Eliza.-Azért, mert...-kezdte Eliza, és mindent elmondott nekik. Hogy nagyon jók voltunk, a tanár kiemelkedőknek nevezett minket, aztán mondta a balesetemet, hogy akkor az miatt nem táncolhattam, aztán olyan rossz volt minden, hogy állandóan magamba fordultam, és most, amikor megint táncolhatok, ez nekem a megváltás! Hogy már balettozhatnék is, de nem akarok, mert az emlékek még bennem élnek.
-Úú..-húzta a száját Tomi.-Bocsesz!
-Semmi gond.-mosolyogtam rá szomorúan.
-És te miért hagytad abba? Neked is volt baleseted?-kérdezte Elizától Gábor. Erre én is kíváncsi voltam, mert az oké, hogy amikor lábadoztam a balesetem után, akkor ott volt mellettem, és mindenben segített, de utána nem ment vissza..Fel sem tűnt.:/
-Hát..-nézett a szemembe mosolyogva.-Ha ő nem balettozik, akkor én sem akarok.-mondta, én meg azonnal megöleltem, és úgy éreztem mindjárt elbőgöm magam.
-És most mutattok valamit?-kérdezte Gábor kedvesen.-Már nincs itt senki. Naaa!-kérlelt kisgyerekesen. De aranyooos.:)
-Felőlem.-bólintott Eliza, majd mindnyájan rám néztek.
-Oké, legyen.-adtam meg magam, majd lementünk Elizával a tánctérre, és egy kicsit bemelegítettünk.
-És ha elesek?-kérdezte Elizától.
-Nem lesz semmi gond. Nyugi!-nyugtatott Eliza.
-Hát úgy legyen.-mondtam, majd felálltam, felvettük a balettcipőnket (mindig van egy a táskánkban),Eliza  mellém állt, és előadtuk azt a táncunkat, amivel az egyik versenyen lettünk első helyezettek.
*Kép a versenyről

-WOW!!-tapsoltak a fiúk tátott szájjal.
-Na milyen volt?-kérdeztem, amikor visszaértünk hozzájuk.
-Ez kérdés volt?-kérdezte aranyosan Gábor, mire tuti vörös lett a fejem. De nem baj, mert most foghattam arra, hogy nagyon kifáradtam.Juhuu! :)
-Ja, jól nyomjátok.-mondta mosolyogva Tomi.
-Köszi.-mondtuk kipirultam Elizával.
-Na zúzzunk, mert rohadt fáradt lettem.-mondta Tomi, majd felkapta a táskáját.
-Okii.-mondta Eliza, majd ő is felkapta a táskáját.
-Menjetek előre, majd megyek én is.-mondtam, mire a többiek bólintottak.
Nem, nem azért akartam maradni, hogy kicsit pihenhessek, hanem mert honvágyam volt..Honvágyam a balett miatt. Szörnyen hiányzott, de már nem mehetek vissza. Már a Hip-Hop-osoknál a helyen. Ide tartozom most már, ide járok. Ennek a közösségnek vagyok a tagja. De akkor is borzasztóan hiányzott...Minden. A táncórák, a bemelegítések a csajokkal, a tanár kedvessége, ahogyan velünk bánt, hogy mindig állhattam elől, és volt, hogy én mutattam nekik, mert nem értették, hogy hogy van az a mozdulat..Ezekkel a gondolatokkal hirtelen elhatározásra jutottam, és leraktam a cuccaimat, majd visszaálltam a tánctérre. Beálltam kezdő pozícióba, majd elkezdtem. Azt a táncot táncoltam, amelyiket akkor adtuk volna elő egy versenyen, amikor a balesetem volt..Az utolsó táncom. Mindent beleadtam, és úgy táncoltam, mintha a versenyen lennék.

Könnyes szemekkel táncoltam, amikor valaki benyitott, és azonnal kizökkentett. Gyorsan letöröltem a szemeimet, majd úgy néztem meg, hogy ki az.
-Tudtam, hogy itt leszel.-mondta mosolyogva Gábor.
-Öö..Én csak pakoltam a cuccomat.-hebegtem.
-Ahha..-felelte "Ezt nem veszem be!" mosollyal.-Már elég ideje állok az ajtóban ahhoz, hogy lássam miért maradtál itt..-közölte.
-Te néztél?
-Nem, csak visszajöttem, mert itt hagytam a vizes üvegemet. Aztán megláttalak táncolni. Te nagyon ügyes vagy. A balettben, és a Hip-Hop-ban is egyaránt.-közölte mosolyogva, a fejemet meg azonnal elöntötte a pír.
-Hát..köszi.-nyögtem ki, mert alig jött ki szó a számon.
-Na de gyere, kis táncos lábú, mert már senki nincs a suliban. Csak a takarító, de már ő is zárna.
-Ja..-mondtam, majd gyorsan összepakoltam a cuccomat, és Gáborral együtt mentünk ki a suli elé.
A takarító tényleg ott várakozott, hogy végre bezárhasson. Hát igen..Este 6 óra volt..
-Elizáék már elmentek?-kérdeztem.
-Igen, nem akartak rád várni már, meg ugye én is visszamentem az üvegemért, szóval nem akartak várni.-mondta Gábor rám nézve.
-Ó, értem.-mondtam a földet bámulva, miközben a járdán sétáltunk hazafelé.
-Hazakísérjelek?-kérdezte komolyan.-Rohadt sötét van.-nézett fel az égre.
-Hát, aha.-motyogtam zavartan.
-Jól van.-mosolygott rám, de én szigorúan csak a földet néztem.
(...)
-Köszi, hogy haza kísértél.-mosolyogtam rá.
-Szívesen. Akkor holnap a suliban.-kezdett köszönni.
-Rendben. Szia.-intettem.
-Szia.-kacsintott rám, majd elindult hazafelé.
Én egy ideig csak álltam ott, mint aki legyökerezett. Tátott szájjal álltam, és csak lestem magam elé. Majd kissé zavartan megigazítottam a hajamat, és bementem.
-Milyen volt a táncóra?-kérdezte anyu, egy fakanállal a kezében.
-Majd később elmondom, most a szobámban leszek.-vettem le a cipőt, majd a táskámmal, és a gondolataimmal együtt felrohantam a lépcsőn.
-Lauuu!-jött ki Sára a szobájából.-milyen volt?-kérdezte boldogan.
-Később mindent elmesélek, de most nem.-mosolyogtam rá.-Kicsit magány kell..
-Okii.-bólintott boldogan, majd visszament a szobájába.
Benyitottam a szobámba, ledobtam a táskám a fotelembe, majd benyomtam a laptopomon
Macklamore & Ryan Lewis-Can't Hold Us című számát, és hanyatt feküdtem az ágyamon. Boldog voltam, ez nem kérdés. Gábor nekem kacsingat, hazakísér, nézi ahogyan táncolok..Mind olyan fura, de egyben aranyos, és kedves. Totál belestem..:)
Amikor anyu kiabált, lementem vacsorázni, majd játszottam egy kicsit Toto-val, majd elmeséltem mindent anyunak és Sárának.
Miután mindent megértettek, azt is megértették, hogy most egyedül szeretnék lenni, így engedték, hogy egyedül lehessek. Anyu, mert már felnőtt, Sára meg azzal indokolta, hogy "Ha ma nem játszunk, akkor majd holnap. Menj nyugodtan!".Köszi..Elengedett a kishúgom.:D
Kicsit még gépeztem, e-mail, MSN, Fansite, de sehol semmi..Felmentem Facebook-ra, na ott minden volt.
34 értesítés (csomó képmegjelölős hülyeség..:ss), 5 üzenet (távoli ismerősöktől, barátoktól.:) ) amire azonnal visszaírogattam. Megnéztem kik vannak chat-en, de még a végére sem értem, amikor beugrott egy ablak. Gábor ablaka..:)
  "Hello DanceGirl.:DDD"
  "Szia DanceBoy.:D"
  "Beértél épségben?:D"
  "Hé, ha csak azért kísértél haza, hogy utána kinevethess a haverjaiddal, akkor inkább ne kísértél volna haza..!"
  "Mi van?? Csak vicceltem.:DD Nem nevetlek ki senkivel.."
  "Akkor jó..Pill, adok enni a kutyusomnak.:)"
  "Van egy kutyád? Kicsi, nagy?.."
Nem írtam vissza rögtön, mert lementem, és adtam enni Totonak, és egy pohár kakaóval mentem vissza.Gyorsan írtam is Gábornak.

  "Még most kicsi.:DDD Amúgy olyan Beagle-ös a kinézete. Nem tudom milyen lesz, ha felnő.:)"
  "Ja, ahha..Mi a neve?:)"
  "Toto."
  "Klassz név."
  "Tesómmal találtuk ki neki..mindenképp segíteni akart a döntésben.:DD"
  "Ja, érthető.:DD Figy. Most zúzok aludni. Akkor holnap a suliban."
  "Oké. Szia.:)"
  "Hello.:)"
*Gábor kijelentkezett.
Ezek után már én sem tudtam mit csinálni, ezért kijelentkeztem, és elmentem fürdeni. 
Lefekvés előtt még átnéztem a tanulni valót, majd olvastam egy kicsit (Szívritmuszavar), majd lefeküdtem aludni.

7.rész-Első óra. Nem is akármilyen

Szeptember 18.

Reggel arra ébredtem, hogy valaki rángatja a vállam, és hozzám beszél..
-Lauuuuu!-rángatott Sára.
-Mi az?-nyitottam ki a szemem kómásan. utálom, ha felkeltenek..
-Toto rákakilt a szoba padlóra, és fel kellene takarítani addig, amíg anyuék fel nem kelnek.-húzta a száját Sára.
-Ajjaj!-pattantam ki "azonnal".
Gyorsan átmentünk a fürdőbe, felvettem a Domestos-t, Sára meg hozta a felmosót, és a szivacsot.
-Én ráöntöm, nagyjából lefertőtlenítem a szivaccsal, de meg feltörlöd a felmosóval.-utasítottam Sárát, mire bólintott.
A következő pillanatban anyu nyitott be Sára szobájába.
-Lányok mit csináltok itt? Már szóltam, hogy jöhettek reggelizni. Nem hallottátok? De először is..Mit csináltok?-lépett be anyu.
-Hááát.-hebegtem, de Sára közbe szólt.
-Hoztam fel most magamnak vizet, de véletlenül kiöntöttem. Bocsánat. Lau csak segít feltörölni.-mondta Sára. Okos kis csaj! :)
-Értem..De akkor mi ez a büdös?-szagolt anyu a levegőbe. Hát ja..Oké, hogy Sára azt mondja, hogy csak vizet öntött ki, de a levegőben benne volt a büdös, amit Toto hagyott maga után, miután elvégezte dolgát.
Sára kezdett elsápadni. Erre nem tudott már mit mondani, nekem kellett szólnom.
-Az előbb voltam nagy vécézésen.-mondtam zavartan. 
-És nem csuktad be az ajtót?-nézett ki anyu a folyosóra egy pillanatra.
-Deee.-hebegtem.
-Én hagytam ott a könyvem, és azért mentem be. Biztos akkor jött ki a szag...-magyarázta zavartan Sára. Iramisten! Végünk van!
-Sára, már mondtam, hogy ne olvass a WC-n!-nézett Sárára anyu dühös tekintettel.
-Bocsánat.-hajtotta le Sára a fejét, de láttam a szemén, hogy örül, mert megúsztuk. Én is mosolyogtam volna, de ha lehajtom a fejem, az fura lenne, csak úgy simán meg nem mosolyoghatok, mert anyu még bent volt.
-Jól van, most elnézem. De többet ne legyen ilyen!-mondta anyu, mert szólt, hogy menjünk enni, aztán kiment.
-Whoa!-lélegeztem fel amint anyu kiment az ajtón, és becsukta maga után.
-Ez meleg volt!-ült le Sára az ágyra.
-Hát az..-ültem le én is.-Komolyan olvasol még a WC-n?-néztem rá. 
-Dehogy! Csak egyszer volt ilyen, akkor is tanultam, de anyu azt hiszi rendszeresen olvasok a vécén..-vigyorgott Sára.
-Okos!-öleltem át fél kezemmel a vállát.
Köszi..-mondta vigyorogva.
Lementünk reggelizni, majd elkészültem, és indultam a suliba.
-Csövi!-köszönt Eliza, amikor kiértem a kapun. Elég boldog volt. Szóvá is tettem.:)
-Hello!-köszöntem vissza.-Minek örülsz ennyire?-kérdeztem mosolyogva, miközben elindultunk a suli felé.
-Nem emlékszel?-nézett rám úgy, mint aki valakit megölt. Mivel nem szóltam vissza semmit, csak ártatlan tekintettel pásztáztam magam elé, Eliza folytatta.-Ma van az első táncóra.-mondta mosolyogva, nekem meg leesett.
-Ja, tényleg!-örültem azonnal.-Mikor is kezdődik, fél 3?-kérdeztem.
-Ühümm.-bólogatott Eliza.-Még hazamész?-nézett rám.
-Hát ,aha.
-Te mibe mész majd?-nézett rám egy pillanatra.
-Laza ruha, természetesen.-nevettem fel, mire Eliza is jót derült.
-Nem úgy értem.-mondta Eliza vigyorogva.
-Tudom, hogy érted.-mondtam mosolyogva.-Gondolom bő póló, laza gatya,deszkás cipő, vagy tornacipő..Még nem tudom.-mondtam. Őszintén, azt elfelejtettem, hogy ma lesz, a ruhán pláne nem gondolkodtam.
-Értem..Még én sem tudom. De valami laza kell, ja.-bólogatott Eliza nevetve.
Boldogan értünk a sulihoz. Felmentünk az osztályba, és kezdődhetett a suli..
(...)
Órák után Elizával együtt mentünk le a büfébe, hogy vegyünk inni valót a haza útra, amikor Gábor termett előttünk.
-Hali!-köszönt, miközben rám mosolygott, mire zavaromban a hajamat kezdtem el tekergetni.
-Szia.-köszöntünk vissza.
-Jöttök ma?-nézett ránk felváltva.
-Persze, megyünk.-mosolyogtam.-Te?-kérdeztem. Reméltem, hogy a válasz igen lesz.
-Naná!-mondta vigyorogva. Hála az égnek..-Első órát ki nem hagynám.-mosolygott.
-Hát mi sem.-mosolyogtam vissza Gáborra.
-Akkor ott találkozunk.-kacsintott rám, mire úgy éreztem, kiugrik a szívem.
-Aha, igen.-mosolygott Eliza, mert én totál ledermedtem.
-Sziasztok.-intett, majd visszasétált Tomihoz, aki éppen egy csoport fiúval röhögött valamin.
-Lau! Hahóó!-lóbálta Eliza a szemem előtt a kezét, de hatástalan volt. Végem volt! :$
(...)
A hazafelé út jól telt, Elizával végig csacsogtuk. Legfőképpen Gáborról, és Beyonce új klipjéről. A klipről csak annyit, hogy most ez a kedvenc számunk, aztán jött megint Gábor, mert mondtam, hogy ezt akkor hallgattam, amikor vele beszéltem. Szóval el voltunk.:)
-Bocsi, hogy mindig róla beszélek, de huuuu!-ábrándoztam.
-Semmi baj.-nevetett Eliza.-Ilyen a szerelem.-mosolygott.
-Hát ilyen..-mosolyogtam én is.
-Na de megyek, mert elkések. Akkor megyünk együtt, ugye?-kérdezte Eliza.
-Ahha, na szia.-mondtam mosolyogva, mire Eliza is elköszönt. Bementem, felmentem a szobámba, és 10 percen keresztül csak ültem a fotelban, és vigyorogtam mint a tejbe tök . Aztán eszembe jutott, hogy elkések, ezért elkezdtem készülődni..
(...)
Végül egy Nike szerelés mellett döntöttem..
Laza gatya, ujjatlan felső, sapi, cipő, és táska. Pulcsi a kézre, mert még jó idő volt. De azért elvittem, mert 5-kor lesz vége, és akkor már lehet hűvösebb lesz az idő.
Kép*

-Hali!-köszöntem Elizának amikor kiértem a kapun.
-Szia!-köszönt vissza.-De csini vagy!-nézett rajtam végig.
-Köszönöm, de is.-mondtam mosolyogva.
Eliza is hasonlóképpen volt felöltözve, mint én. Ő is szürke nadrág (pedig össze sem beszéltünk), táska, és felvett egy Hugs and Kesses-es felsőt is. Elhozott még egy I ♥ Dance-eset is, ha esetleg beleizzadna az egyikbe.Csini volt, tényleg.:)

-Én is hoztam egy másikat.-matattam a tatyómban, majd előhúztam egy fekete, feliratos pólót a táskámból.
-Okii.-mosolygott Eliza.-Ezt még velem vetted.-vette szemügyre a pólót.
-Igen.-mondtam mosolyogva.-Megint menni kéne plázába.-néztem rá.
-Okii, csak most menjünk.-mondta Eliza, mire elraktam a pólóm, és elindultunk vissza a sulihoz.
(...)
Egész úton feles fülhallgatóval hallgattuk Elizával Beyonce-Grown Woman című számát. Hangolódtunk.:)

Amikor a sulihoz értünk, elraktam a telóm (erről ment a zene), majd beléptünk a portára. Furcsa volt, hogy már senki nem volt a suliban (mínusz egy-két ember, persze..). Végig mentünk a folyosón, be a tornaterembe.
-Gyertek csajok!-invitált be minket egy kedves férfi, amikor a tornateremhez értünk.
-Sziasztok!-köszöntünk Elizával.
Közben persze azonnal észre vettem Gábort. (:$) Éppen Tomival beszélgetett. Ők is menőn voltak felöltözve. Deszkás cipő, laza póló, laza gatya. WOW! *-*
Leültünk a lelátó 2. sorába, és csendben várakoztunk, hogy most mi van. Halkan szólt a zene (50 Cent, ha jól hallottam), mindenki vagy ült, és várt, mint mi Elizával, vagy lent volt, és éppen táncolgatott, vagy beszélgetett.
-Na hello csajok és srácok!-köszönt az a srác, aki beinvitált minket Elizával.-A nevem Attila. Tegezzetek kérlek, olyan öreg még nem vagyok.-nevetett, mire mindenki felnevetett.-Ők itt a "segédeim"-mutatott idézőjelet az ujjaival.-De ez nem azt jelenti, hogy ők kevesebb figyelmet kapnak. Nekik is akkora hatalmuk van, úgymond, mint nekem. Szóval hallgatni rájuk is!-mondta Attila.
-Becézni lehet? Vagy hogy szólítsuk?-kiabálta be egy lány az ülők egyik sorából.
-Szólíthattok Ati bácsinak, vagy Attila bácsinak. A kettő közül valamelyik. És szigorúan tegezés van!-mutatta fel az ujját. Ezen mindenki jót derült.-Rendben vagyunk?-kérdezte a tömegtől.
-Igen!-mondtuk egyszerre.
-Oké! Na!-csapta össze a tenyerét.-Kezdjük is.-mondta, mire Elizával lebotorkáltunk a sorokból.
Leghátulra álltunk be.
-Te ott!-mutatott rám, mire majd szívbajt kaptam.
-Igen?-kérdeztem félénken.
-Ide, előre!-mutatott a legelső sorra.
Halkan odamentem. Éreztem az összes tekintetem magamon. De ciki..
-Miért jöjjek ide?-kérdeztem.
-Mert láttalak a castingon. Fantasztikus vagy!-közölte mosolyogva.
-Köszönöm.-piszkáltam zavartan a hajamat.
-Na szóval! Laura mostantól itt fog állni. Van kifogás?-kérdezte, mire egy fiú felemelte a kezét.-Igen, fiam, neked?-nézett felhúzott szemöldökkel a fiúra.
-Hát ja! Szerintem ez diszkrimináció.-jelentette ki. Már most megutáltatnom magam mindenkivel? Nem jó ötlet..
-Ha nem akarják, akkor hátra mehetek..-mondtam zavartan.
-Dehogy, maradj. Igen, neked van?-nézett vissza srácra.-Laura, kérlek táncolj valamit.-utasított.
-Most?-tágult ki a szemem.
-Igen, kérlek. Indulhat a zene.-mutatott az egyik csajnak (egyik segéd), aki elindította a zenét (egyik Eminem szám). Hezitáltam kicsit, aztán most vagy soha alapon beálltam szembe mindenkivel, és elkezdtem táncolni. Úgy táncoltam, mint még talán soha.
A táncom végén hatalmas taps keletkezett. Az a fiú is tátott szájjal nézett, akinek kifogása volt.
-Van még kifogásod, fiam?-nézett Ati a fiúra.
-N-Nem, nincs..-hebegte a fiú.
-Reméltem is.-mondta, majd felém fordult.-Ez nagyszerű volt. Kérlek maradj elől.-mosolygott rám.
-Rendben.-mondtam lihegve, mert eléggé kifáradtam.
-Kezdjünk, emberek!-tapsolt Ati bácsi, majd kezdődött a tánc óra.:)
(...)
A táncóra nagyon klassz volt, csináltunk egy csomó mindent. És a végén..

6.rész-EZ TITOK!!

-Hát akkor suliba találkozunk.-állt fel mosolyogva.-De most mennem kell.-húzta elő a zsebéből a telefonját, és megnézte rajta az időt.
-Rendben. Mennyi az idő?-kérdeztem. 
-4 óra lesz.-nézett rám.
-Akkor már nekünk is mennünk kell.-álltam fel én is.-Sára!-kiabáltam oda Sárához, aki éppen Gábor kisöccsével csúszdázott. Sára meghallotta, és mivel nagyon szeretjük egymást, és jól kijövünk, azonnal oda jött hozzám.
-Tessék?-kérdezte, oda érve hozzánk.
-Mennünk kell.-mondta szomorú mosollyal.
-Óó..-biggyesztette le a száját.-Pedig olyan jól játszottunk.-nézett Zolira (Gábor kisöccse.)
-Holnap is kijövünk tesó?-rángatta Gábor karját Zoli.
-Majd még meglátom.-nézett Gábor Zolira mosolyogva.
-Lééégysziii!-kérlelte Sára is.
-Sára!-szóltam rá, mire Sára hátrált.
Gábor Sára szemeibe nézett, majd így szólt.
-Mindenképp jövünk..-nézett Zolira mosolyogva.
-Wííí!-sikoltozott Sára, majd megölelte Gábort.-Köszönöm szépen.-mosolygott.
-Öö..Nincs mit.-mosolygott vissza Gábor. Én meg csak hatalmas szemekkel néztem őket. Nem igaz, hogy Sára hamarabb megölelte Gábort, mint ÉN!!
-Te is jössz?-kérdezte Zoli tőlem.
-Igen, persze.-mosolyogtam rá, mire ő meg engem ölelt meg.
-Csoportos ölelééés.!-kiáltotta Sára, mire Zoli közelebb rángatott, és..igen! Gábor a hátamon keresztül átkarolt, én pedig a derekánál öleltem.
Az ölelés végén én a hajamat igazgattam zavaromban, közben pedig találkozott a tekintetem Gáboréval. Nem szólt semmit, csak halványan elmosolyodott. Zavaromban azt sem tudtam mit tegyek, ezért némi töprengés után visszamosolyogtam. Ezt a cikit..
-Akkor mi megyünk is. Holnap ugyanekkor ugyanitt?-nézett rám Gábor.
-Persze, jövünk.-mosolyogtam.-Sziasztok.- intettünk Sárával.
-Sziasztok.-intettek ők is mosolyogva.
Megfogtam Sára kezét (Gábor is a Zoliét, olyan cukik voltak *.* ), és elindultunk hazafelé.
-Mit játszottatok?-kérdeztem Sárától, miközben éppen átértünk a zebrán.
-Csúszdáztunk volna, de hideg volt, ezért bújócskáztunk.-mesélte mosolyogva.-Te szerelmes vagy Gáborba?-kérdezte hirtelen, mire elakadt a szavam.
-T-Tessék?-kérdeztem dadogva.
-Te szerelmes vagy Gáborba?-ismételte meg a kérdést.
-Honnan gondolsz te ilyet?-álltam meg, és magam felé fordítottam.
-Nagyon arik vagytok együtt. Szerintem ő is szerelmes beléd. Nem?-nézett a szemembe, mire kínosan felnevettem.
-Na persze! Pont én tetszenék neki.-mondtam hitetlenül.-De miért? Mondott valamit Zoli?-kérdeztem Sárától.
-Nem, de akkor komolyan szereted őt?-kérdezte boldogan.
-Igen, de ez hatalmas titok.-mondtam a szám elé rakva a kezem, mire Sára ugyanígy tett.
-Senkinek nem mondom.-mondta.-Illetve..-töprengett.-Nyuszi úrnak elmondhatom?-kérdezte vigyorogva.-Szereti a titkokat.-mesélte.
-Nyuszi úrnak? Neki mondhatod, de csak ha nem mondja senkinek.-mondtam.
-Dehogy!-nevetgélt Sára, én meg hosszasan megöleltem.
-Nem szeretném, hogy ez kiderüljön, érted?-engedtem el.-Senkinek nem mondhatod, különben nagyon rosszba leszünk.
-Utálni fogsz?-kérdezte szomorúan.
-Sose utálnálak, de nem is foglak úgy szeretni, mint most. Romlik majd a kapcsolatunk, és játszani sem fogunk.-alkudoztam. Oké, ez így nem helyes, de nagyon féltem..Persze bíztam Sárában, de ezt senkinek nem szándékoztam el mondani..
-Megértettem.-mosolygott.
-Rendben van.-mosolyogtam, majd megfogtam a kezét, és tovább sétáltunk hazafelé.
(...)
-Megjöttünk!-kiáltottam be a házba, amikor beléptünk az ajtón.
-Oké, sziasztok!-jött ki anyu a konyhából.
-Úúú! Mi lesz a vacsi?-térdelt fel Sára az étkező asztal egyik székére (saját helye van, mindig az apu és az én közöttem  mellettire ül.), miközben anyu lerakta az asztalra a tepsis vacsit.
-Rakott krumpli.-mondta anyu, és levette a sütő kesztyűt.
-Nyamiii!-hajolt a tepsi felé Sára.
-Látom nagyon jó volt a játszótéren.-ült le anyu mosolyogva az asztalhoz.
 -Nagyoon!-mondta boldogan Sára, majd elmesélt mindent anyunak. Hogy mit beszélgettek, mit játszottak, és hogy mennyire kedvesek Zoliék. Intettem anyunak, hogy én felmegyek a szobámba, mire bólintott.
Bekapcsoltam a laptopom, majd benyomtam a Paramore albumot a gépen, és miközben a matek dolira tanultam, azt hallgattam. Éppen a füzetemet bújtam, amikor csörgött a telefonom.
-Halló?-szóltam bele a telefonba.
-Csövi.-köszönt Eliza.-Milyen volt a délutánod?-kérdezte, mire mindent elmeséltem a játszótérről.
-Húúú!-mondta a "beszédem" végén.-Ez nem semmi.-mondta nevetve.
-Hát nagyon nem!-vigyorogtam. Még egy kicsit beszélgettünk, aztán leraktuk, mert ő is tanult, és még nekem is át kellett néznem.
-Lauu!-jött be Sára.
-Igen?-kérdeztem fel sem nézve a füzetemből.
-Vacsora.-mondta mosolyogva, majd kiment.
Felálltam, és nyújtózkodtam egy kicsit, mert totál elgémberedtem az üléstől.
-Gyere Laura.-mondta anyu, majd leültem az asztalhoz.
(...)
Vacsi után mondtam, hogy még mennék tanulni, anyuék engedtek is.
Gyorsan megetettem Toto-t, majd mondtam anyuéknak, hogy ma már nem hiszem, de holnap játszok vele mindenképpen. 
-Rendben, menj tanulni akkor. Majd ma játszik vele Sára.-mosolygott anyu.
-Bármikor.-mondta Sára, majd felállt, és már ment volna kutyusozni.
-Á-á kisasszony! Majd ha megetted a vacsorádat.-mondta anyu, mire Sára visszaült, én meg felmentem.
Nem sokáig tanultam már, mert egy hulla fáradt voltam, kettő, semmi tudás nem ment már a fejembe. Szinte fújtam az összes anyagot! 
Remélem holnap sikerülni fog a dolgozat.:/
Bár ennyi tanulástól, biztosan..:D Remélem..
Bepakoltam holnapra, majd még egy kicsit neteztem, de nem nagyon volt már energiám, meg semmi különös nem volt sehol, ezért kikapcsoltam a laptopomat, majd lefeküdtem aludni.

5.rész-Parkos délután

Szeptember 17.

A mai napra, a "Parkos nap" jelzőt raknám.
A reggelem a szokásos volt, ám azzal bővült, hogy ugye most kutyust kell etetni, itatni, ergo hamarabb kell kikelnem az ágyból a szokottnál.. De annyit megér a kis csöppség.:)
Reggel miközben öltöztem, és készülődtem, három zene volt folyamatos lejátszáson.
Stooshe-Slip..: http://www.youtube.com/watch?v=0AqbL7o3ikE
Chris Brown-Fine Chine  http://www.youtube.com/watch?v=iGs1gODLiSQ
Paramore-Still Into You  http://www.youtube.com/watch?v=OblL026SvD4
Vidám, csajos,ugrálós reggelem lett így egy kis kutyussal körülöttem. Fantasztikus, és még nem is volt délután, ami...:$
Csak sorjában.
A suliba semmi érdekes nem volt (ugyen..valami volt is valami érdekes a suliban??; kétlem..), a délután hamar eljött. Nem gondoltam volna, hogy fantasztikus délutánom lesz, de hála Sárának az lett.
Hamar hazaértem, mert az utolsó óránk elmaradt. A tesitanárnak (Feri bácsi) el kellett mennie, ezért elengedtek minket.
Otthon ettem , majd kicsit játszottam Toto-val a szobámban, ekkor benyitott Sára.
-Bejöhetek?-dugta be a fejét óvatosan.
-Persze, gyere.-mosolyogtam, majd leraktam Toto-t az ölemből, aki először csak ült, aztán gondolt egyet és kiment.
-Eljönnél velem a parkba?-ugrált előttem aranyosan.
-Persze hugii.-mondtam, majd szorosan magamhoz öleltem.-Toto-t vigyük?-engedtem el Sárát.
-Á, nem kell. Most ment szerintem aludni. Hamar hazaértem suliból, és játszottam vele egy csomót.-mondta vigyorogva.
-Értem én.-mondtam nevetve, majd Sára megragadta a kezem, és "segített" felállni.-Most induljunk? Azonnal?-kérdeztem miközben lefelé mentünk a lépcsőn.
-Igen, mert késő délután sokan szoktak lenni a csúszdán, és akkor nem férek oda.-húzta el a száját.
-Ó, értem.-mondtam, de nem igazán értettem..Mindegy, még kicsi.:)
A parkba hamar kiértünk. Sára azonnal rohant csúszdázni, én meg leültem az egyik padra, és néztem, ahogy csúszkál. Néha integetett, akkor visszaintettem.
-Kinek integetsz már?-jött mögülem egy ismerős hang.
-Szia!-köszöntem Gábornak zavartan.-Csak a tesómnak.-mutattam a csúszda felé.
-Á, értem.-ült le mellém.-Szia.-köszönt ő is, mire biccentettem.
Gáborhoz a következő pillanatban egy kisfiú szaladt oda, és azt kérdezte mehet-e csúszdázni. Gábor mondta, hogy persze, és a kisfiú azonnal el is szaladt.
-Ő ki?-kérdeztem furcsán. Oké, ezt így nem illik, de hirtelen ez ugrott ki a számon.
-A kisöcsém.-mosolygott a kisfiú után. Nem volt olyan kicsi. Olyasmi idős lehetett mint Sára.
-Á, értem.-biccentettem.
-Tehát a tesóink, és mi is egyidősek vagyunk..-nevetett fel Gábor a tesóink felé nézve, mire én is elmosolyodtam.-Ez ugyan mit jelenthet?-nézett rám.
-Nem tudom..-mondtam elvörösödve.
-Én talán igen..-rázta meg a fejét Gábor, majd kínosan felnevetett.
Kínos csönd lépett be..Valamit tennem kellett, hiszen éppen Gáborral beszélgethettem volna.
-Képzeld! Kaptam tegnap egy kiskutyát.-mosolyogtam Gáborra.
-Igen?-vigyorgott  Gábor. Uppssz..Talán a fiúk nem is kutyusosak? Vagy miért vigyorgott? :/
-Igen.-igazgattam zavartan a hajamat.
-És kitől kaptad?-nézett rám mosolyogva.
-Nem tudom..-hajtottam le a fejem, és a földet kezdtem pásztázni.
-Nem tudod? Akkor találtad vagy mi?-kérdezte furcsán, de koránt sem tűnt meglepettnek..Furcsa.
-Nem. Futár hozta.-mondta, és éreztem, hogy megsemmisülök. De ciki.
-És nem kérdezted meg?-kérdezte még mindig engem nézve.
-Nem.-mondtam halkan, és a bőgés határán voltam.
-És tipp?
-Vannak, de csak feltételezések.-emeltem fel a fejem, és néztem a szemébe.
-Kik?-kérdezte mélyen a szemembe nézve.
-Titok.-hajtottam le megint a fejem. Most mondjam, hogy ő? Á, az olyan..Nem is tudom. Inkább nem.
-Titok?-nevette el magát.
-Hát, igen.-mondtam zavartan.
-Ha elárulok egy titkot, akkor mondasz egy nevet?-nézett rám.
-Hát..Oké.-mondtam. Basszus..Kit mondjak????
Gábor mosolyogva széthúzta a pulcsiját.
-Látod?-kérdezte felém mutatva a pólóját, amin egy Paramore kép volt.-Imádom őket, és ezt senki nem tudja.
-Miért nem?-kérdeztem.
-Nem tudom..Senkinek nem mondtam, és nem is akartam. De te már tudod.-nézett rám mosolyogva.
-Értem..-bólintottam.-Őket én is szeretem. Nagyon.-néztem Gábor pólóját. Oké, közben feltűnt, hogy alatta feszül az izom. Fhuuuu! :33
-Komolyan?-nézett rám.-Zsíír.-mosolyodott el.-Na! Egy nevet kérek.
-Anyuék.-mondtam vigyorogva.
-Áááá! Ez nem ér.-nevetett.
-De-de! Ér bizony!-nevettem én is.
-Nem beszélek veled!-mondta humorosan, de nekem összeszorult a szívem.
-Ööö..Oké.-mondtam félve.
-Komolyan elküldesz?-nevetett.
-Nem, csak olyan határozottan mondtad. Ha menni akarsz...-mondtam kissé szomorkásan.
-Dehogy megyek! Paramore fan vagy, akkor itt a helyem.-mondta vigyorogva.
-Okii.-vigyorogtam én is. Akkor most együtt vagyunk fanok? De zsííír..:$
-Melyik a kedvenc számod tőlük?-nézett a szemembe.
-Ignorance-mondtam mosolyogva.-Neked?
-Nekem a  Now, de a te kedvencedet is nagyon szeretem.-mondta.
-Én is a Now-ot.-mosolyogtam.
Kicsit beszélgettünk még, de hamar elrepült a délután.

4.rész-A kis jövevény

-Na kiédelegted már magad?-kérdezte Eliza nevetve, amikor a kapunkba értünk.
-Hát..Nagyjából.-álltam meg én is a kapuban.
-Akkor elmondod?-fordított magával szembe.
-Táncol.-mondtam, és nem bírtam tovább, elvigyorodtam.
-Mi? Beszélj érthetőbben.-nézett a szemembe.
-Ááááá.-sikoltoztam. Gábor is táncoool!-ugrándoztam.
-Mi?? Wííí.-ugrándozott velem Eliza. Khm..A kapuba. De nem baj. Inkább nézzenek hülyének.
GÁBOR TÁNCOOOL! ^^
-És ezt mondta csak?-kérdezte Eliza abba hagyva az ugrálást.
-Hát az úgy volt, hogy..-fejeztem be én is az ugrálást, és mosolyogva eldaráltam neki a Gáborral való beszélgetésünket.
-Lassabban, hékás!-szólt rám nevetve.
-Ja, okii.-mondtam, de tovább daráltam, mert egyszerűen..Csak..Egy fantasztikus érzés kerített hatalmába, ami felett nem tudtam uralkodni. Talán ezért volt az is, hogy amikor olyan részhez érkeztem, ugrándoztam, és vigyorogtam is.Igen..talán ezért lehetett.:D
-Ez nagyon klassz.!-virult Eliza feje.
-Tudooom.-öleltem át Elizát, mert olyan boldog voltam, hogy mindenkit csak ölelgetnék. De azt persze nem lehet, ezért Eliza is elég lesz.:)
-Hééé! Elég lesz, megfojtasz!-nevetett Eliza.
-Oké, bocsi.-engedtem el nevetve.-De olyan klassz.-mosolyogtam a földet pásztázva.
-Igen, tényleg.-mosolygott Eliza.
-Bejössz egy kicsit?-kérdeztem Elizától.
-Ühümm.-bólintott.
Felmentünk a szobámba, és leültünk a fotelekbe. Csak beszéltünk, beszéltünk, beszéltünk, és beszéltünk. Kb ebből állt az egész. Ám olyan délután 3 óra lehetett, amikor csöngettek. Anyuék nem voltak otthon, ezért gyorsan lesiettem az emeletről, és ajtót nyitottam.Egy futár állt ott.
-Jó napot!-köszöntem mosolyogva.
-Jó napot!.- Köszönt a futár srác.- Ön Kiss Laura?-nézett rám.
-Igen, én vagyok.-bólintottam.
-Ez önnek jött. Kérem írja alá itt.-mutatott egy helyre a srác. Aláírtam, majd elvettem tőle a dobozt, és bementem.
-Na ki volt?-jött le Eliza az emeletről.
-Egy futár..-vettem jobban szemügyre a sima karton dobozt.
-Mi az?-lépett oda hozzám Eliza.
-Nem tudom, de nagyon...-mondtam, de nem tudtam befejezni, mert a következő pillanatban kiugrott belőle egy kiskutya.-Ficánkol.-mondta tátott szájjal.
Eliza azonnal leguggolt hozzá, és simogatni kezdte a kis jövevényt. 
-Kitől van?-kérdezte Eliza, aki éppen a kutyát vette az ölébe.-Lehet Gábor küldte?-állt elém a kutyussal.
-F-Fogalmam sincs.-dadogtam.-Több mindenki tudott arról, hogy kutyust szeretnék. Bárki lehetett.-mondtam. Tuti nem Gábor volt. Miért tette volna? Az agyam folyamatosan kattogott, Eliza meg csak játszott a kutyussal.
-Mi legyen a neve?-guggoltam le Eliza mellé, miközben megsimítottam a kutyus fejét. Kezdtem felfogni az esetet, hogy KAPTAM EGY KIS KUTYÁÁT! HATALMAS Wow! :)
-Ömm..-gondolkodott Eliza.-Szerintem ne ilyen közömbös, mint például a Morzsi, vagy a hasonlók.-nézett rám.
-Hát nem is..Ez egy különleges kutya.-néztem a kutyusra mosolyogva, aki éppen az ujjamat rágicsálta.
-Értem.-állt fel Eliza.-Akkor hagylak gondolkozni, holnap találkozunk!-mondta mosolyogva.
-Okii. -álltam fel én is.-Este még lehet hívlak..-mondtam mosolyogva a kutyusra nézve.
-Rendicsek.-mondta, majd szorosan megölelt.-Hello!-intett nekem.
-Szia.-mondtam mosolyogva, majd miután kiment, becsuktam utána az ajtót.-Na mit csináljunk?-néztem a kutyusra csípőre tett kézzel. Csak vakkantott egyet, ami talán azzal egyenlő, hogy éhes.
Miután adtam neki, engedtem a kádunkba vizet, majd megmosdattam. Ki tudja mikor kapott utoljára enni, és mikor volt utoljára fürdetve. 
Miután ezeket elvégeztem, lementem vele, engedtem egy kis tányérkába vizet, és egy ugyanilyen másikba pedig találtam a szekrénybe tápot (még az előző kutyánk után, aki már meghalt), és azt tettem bele.
Már nem evett, hanem ivott vizet, majd felmentem vele a szobámba, és játszottunk.
Anyuék 7 körül értek haza.
-Megjöttünk kicsim.-kiabált fel anyu az emeletre.
-Itt vagyok.-léptem ki a konyhából, kezemben a kutyussal.
-Ő ki, Lau?-jött oda azonnal Sára.
-Egy futár hozta. Valaki nekem küldte.-meséltem mosolyogva a családomnak.
-És ki?-jött oda apu is, és azonnal simogatni kezdte a kis állatot.
-Azt nem tudom. Semmi nem volt rajta.-mondtam, miközben leraktam a kutyust, hogy Sára tudjon vele játszani.-Ugye megtarthatom?-néztem anyura és apura felváltva.
-Részemről igen.-mondta apu. Ezen nem lepődtem meg, ugyanis apu imádja a kutyákat, és ilyen "semleges" helyzetekben nagyon engedékeny is. Ellentétben anyuval. Anyu csípőre tett kézzel állt, és a kutyát nézte, aki éppen apu simogatását élvezte. Egy emberként fordultunk anyuhoz, aki egy diszkrét "Khm!" után tudatta velünk, hogy az ő véleménye is számít, és még semmi nem dőlt el.
-Hát, ha az utcáról hoztad volna, akkor nem lehetne, mert biztos van gazdája, aki várja haza.-kezdte anyu a monológját.-De mivel ezt te kaptad, tehát valaki biztosan neked vette, ez esetben megtarthatod.-mondta anyu mosolyogva, mire én is, és Sára is oda siettünk hozzá, és szorosan megöleltük.
-Köszi anyu.-mondtam anyut ölelve.
-Köszi.-mondta Sára is.
-De te gondozod, eteted, itatod, te takarítasz utána, és fekvő helyet is te biztosítasz neki.-engedett el minket anyu.
-Persze.-mondtam mosolyogva.
-Amúgy mi a neve?-kérdezte Sára vissza guggolva a kutyushoz.
-Nem tudom.-guggoltam le én is.-Arra gondoltam, majd ketten kiválasztjuk.-mondtam mosolyogva. A szemem sarkából láttam, hogy apu elismerően bólint, és igaz anyu a hátam mögött volt, ő is biztos így tett. Sára azonnal a nyakamba ugrott, kis híján megfojtva ezzel engem.
-De csak később, mert Launak még házi van. Ugye Lau?-nézett rám apu.
-Igen, már megyek is.-engedtem el Sárát, és álltam fel a földről.
Felmentem a szobámba, és tanulni kezdtem.
Megtanultam, bepakoltam holnapra, majd beszéltem Elizával. Elmeséltem neki, hogy megengedték, hogy a kutyus maradhasson, és azt is, hogy neve még nincs, de Sárával majd kitaláljuk mi legyen.
Eliza örült a hírnek, hogy maradhat a kutyus, de gyorsan le kellett raknunk, mert anyu bejött, hogy megtanultam-e már.
-Igen, csak Elizával beszéltem.-mondtam, miután kinyomtam a telót.
-Értem, akkor megyek is.-mondta anyu, majd épp be akarta csukni az ajtót, de akkor Sára jött be, kezében a kutyussal.
-Kiválasztjuk?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Persze.-mondtam nevetve.-Gyere, te!-ütögettem meg az ágyam, a mellettem lévő helyen, jelezve, hogy üljön le mellém.
-Jóóó.-mondta, majd lerakta a kutyust az ölembe, és felült mellém az ágyra.
Sokat hezitáltunk, ötleteltünk, gondolkodtunk, mire meglett a név. A kutyus neve TOTO lett! :)

3.rész-Szeptember 16.-"Láttam, hogy valaki mást is felvettek. Miatta megyek én is.:)"

Boldogan ébredtem, mert tudtam mi vár ma rám.:)
Ma rakják ki az aulába a casting névsorát. Wííí!
Elizával gyorsan besiettünk a suliba, és azonnal a hirdető táblához rohantunk.
-Hova rohantok?-jött velünk szembe Gábor a haverjával (azt hiszem Tominak hívják).
-Most van kirakva a névsor, hogy felvettek-e a táncra!-mondtam zihálva. 
Normál esetben örültem volna annak, hogy érdeklődik, de most sietni kellett. 
Gábor csak vigyorogva intett, mi meg rohantunk tovább. Nem értettem vigyorát, de biztos nem lényeges..Aha. Gondoltam addig, amíg nem jutottunk a plakáthoz..Ott minden kiderült.
-Naaaa?-kérdezte Eliza, amikor éppen a plakátot olvastam.
-Kiss Beáta, Farkas Gertrúd,...-soroltam.-Fazekas Elizaaaaaa!-kiáltottam boldogan, majd gyorsan magamhoz öleltem ámult barátnőmet.
-Gratulálok.-engedtem el mosolyogva.
-Köszi, köszi.-törölgette a szemeit a meghatottságtól. Totál boldog volt.:) -És te?-nézett rám.
-Nézem.-léptem vissza a plakáthoz.-Basszus..-suttogtam alig hallhatóan.
-Mi az??-kérdezte Eliza.-Nem vettek fel, vagy mi?-kérdezte aggodalmasan.-Mert akkor én sem megyek.-mondta határozottan.
-E-Ezt..nézd!-dadogtam.
-Mit?-lépett oda, és elolvasta a nevet, ahová az ujjammal mutattam.
-Veres Gábor.-mondta Eliza alig hallhatóan.
-Basszus..-temettem az arcom a kezembe.
-Nem örülsz? Ez tök jó.-mondta boldogan.-Hiszen együtt lehettek.
-Tudom.-emeltem fel a fejem, miközben vigyorogtam.
-Nem is voltál szomorú?-nézett a szemembe Eliza.
-Dehogy, csak olyan boldog voltam, és nem akartam, hogy az egész folyosó lássa a vigyorom.-mondtam boldogan. A folyosón egy csomóan voltak, ezért nem akartam feltűnősködni.
-Egy pillanat..-mondtam, mert rezgett a telefonom, SMS-em jött.
-Ki az?-kérdezte rám nézve.
-Gábor.-mosolyogtam, miközben az üzit olvastam.
 "Na felvettek? :)"
 "Aha, de te..Nem is mondtad.! :)"
 "Gratulálok. :) Nem akartam, mert még nem volt biztos, hogy megyek is, ha felvennének."
 "Ja, értem. Azért gratulálok. :) És hogy döntöttél? Mész majd te is?"
 "Most, hogy kiderült valami, már igen.:)"
 "Mi az a valami?"
 "Láttam, hogy valaki mást is felvettek. Miatta megyek én is.:)"
Ennél a válaszném el komorodtam.
-Na mit írt?-kérdezte Eliza.
-Ezt olvasd.-mondtam, majd Eliza felé tartottam a telefonomat.
-Azta..-olvasta az üzit.-Ki lehet az?-kérdezte
-Nem tudom, de remélem nem a csinos csaj miatt.-mondtam szomorúan.
-Kitudja..-mondta.-És ha miattad?-kérdezte mosolyogva.
-Á, kétlem.-hajtottam le a fejem.-Sose érdekelném, úgy.-mondtam szomorúan.
-Miért is ne? Olyan szép vagy, fantasztikus táncos, jól tudsz rajzolni, van hangod is..-sorolta.-Kész főnyeremény.-simogatta a vállam Eliza.
-Köszi.-emeltem fel a fejem, és mosolyogva a szemébe néztem.-Te meg tökéletes, legjobb, és örök barátnő.-öleltem meg Elizát.
-Te is. Bocsi, kihagytam.-nevette el magát, mire én is felnevettem. 
(...)
Órák után Elizával vettünk még a büfében szendvicset, és Fanta-t (éljen az egészséges életmód).

Aztán kimentünk a suli elé.
-Hali csajok.-köszönt Gábor, miközben éppen a haverjavival nevettek valamin.
-Sziasztok.-köszöntem vissza mosolyogva.
-Laura várj egy kicsit.-mondta, majd oda szólt a haverjaihoz, hogy mindjárt jön.
-Előre megyek.-mondta Eliza mosolyogva, majd ott hagyott. Gábor felém közeledett.
-Na hali!-ért oda hozzám.
-Szia.-mondtam mosolyogva.-Mit szeretnél?-néztem bele a gyönyörű kék szemeibe.
-Hoztam valamit.-mondta mosolyogva.-Tudom, hogy szeretsz minden fajta apróságot elrakni, vagy kirakni a parafatábládra, szóval tessék. Hogy később is emlékezz rá, hogy felvettek.-adott át mosolyogva egy lapot.
Rák vörös fejjel szétnyitottam a lapot, amin a táncos névsor volt.
-Köszi.-néztem rá mosolyogva, mire Gábor csak megvonta a vállát.-Honnan szerezted meg? Úgy tudtam csak egy példány volt belőle.-néztem a szemeibe.
-Öhmm,  igen..-vakargatta a tarkóját.-Az úgy volt, hogy leszedtem a hirdető tábláról a papírt, addig haverom, Tomi-mutatott a társasága felé, ahol éppen egy fiú mondta a sztoriját a többieknek.-oda állt a táblához Krisszel-bökött egy másik fiú felé.-hogy senki ne lássa meg, hogy le van szedve a lap. Én meg berohantam az infó terembe, és kinyomtattam neked.-nézett rám mosolyogva.
-Húú, köszi.-vigyorodtam el.
-Nincs mit.-mondta mosolyogva.
-Öö..Csak hogy viszonozzam kedvességedet, adok neked én is valamit.-mondtam, majd magam elé húztam a táskám, és beletúrtam. Megakadt a szemem egy rajzon, amit még föci rón (igen, elég jól el voltam.:D ) rajzoltam. A rajzon egy fiú volt, aki gitározott a tó parton. Gábort rajzoltam le, de remélem nem vette észre.:D
-Tessék.-adtam át neki a rajzot. Gábor kinyitotta a lapot, majd így szólt:
-Huuu.Kösz. Ezt te rajzoltad?-nézett rám.
-Hát, ühümm.-mondtam félénken. Magamban végig azt mondogattam, hogy "Ne jöljön rá, kérlek! Ne jöljön rá!". Remélem be jött.
-Nagyon klassz lett.-mondta mosolyogva, aztán megkérdezte zt, amitől féltem.-És ez ki rajta?-nézett mélyen a szemembe.
-Ööö..-túrtam a hajamba.-Nem tudom. Csak úgy rajzoltam.-mondtam, aztán a cipőm orrát kezdtem el bámulni, mert féltem ha ránézek, akkor rá jön..
-Értem.-mondta furcsán. Jajj nee! Tuti rájött.-Miért nem rajz szakörre jelentkeztél? Vagy inkább táncos lábú vagy?-kérdezte nevetve.
-Mert már járok rajzra.-mondtam nevetve, mire ő is jót derült.
-És a tánc?-kérdezte.
-Majd az órán meglátod.-mondtam titokzatosan.
-Éééértem.-nevette el magát, én meg csak mosolyogva figyeltem.
-És te?-kérdeztem vissza.
-Majd meglátod "Densz görl".-halandzsázta el, mire felnevettem. Gábor kacsintott, majd sarkon fordult, és visszament Tomiékhoz.
Én csak álltam ott, mint egy darab fa, és a vigyor egyszerűen nem akart távozni a fejemről..
-Héé!-rángatta meg valaki a vállam. Megfordultam, és Elizával találtam szemben magam.-Mi volt?-kérdezte mosolyogva, de nem válaszoltam (mert a döbbenettől nem tudtam semmit se mondani), csak vigyorogtam mint a vadalma.
Eliza csak elnevette magát, és magával húzott, hogy induljunk el hazafelé. Nem szóltunk semmit. Eliza tudta, ha el szállt szólam a döbbenet, akkor be sem áll majd a szám. De ezt ki kellett várni.