-Hát akkor suliba találkozunk.-állt fel mosolyogva.-De most mennem kell.-húzta elő a zsebéből a telefonját, és megnézte rajta az időt.
-Rendben. Mennyi az idő?-kérdeztem.
-4 óra lesz.-nézett rám.
-Akkor már nekünk is mennünk kell.-álltam fel én is.-Sára!-kiabáltam oda Sárához, aki éppen Gábor kisöccsével csúszdázott. Sára meghallotta, és mivel nagyon szeretjük egymást, és jól kijövünk, azonnal oda jött hozzám.
-Tessék?-kérdezte, oda érve hozzánk.
-Mennünk kell.-mondta szomorú mosollyal.
-Óó..-biggyesztette le a száját.-Pedig olyan jól játszottunk.-nézett Zolira (Gábor kisöccse.)
-Holnap is kijövünk tesó?-rángatta Gábor karját Zoli.
-Majd még meglátom.-nézett Gábor Zolira mosolyogva.
-Lééégysziii!-kérlelte Sára is.
-Sára!-szóltam rá, mire Sára hátrált.
Gábor Sára szemeibe nézett, majd így szólt.
-Mindenképp jövünk..-nézett Zolira mosolyogva.
-Wííí!-sikoltozott Sára, majd megölelte Gábort.-Köszönöm szépen.-mosolygott.
-Öö..Nincs mit.-mosolygott vissza Gábor. Én meg csak hatalmas szemekkel néztem őket. Nem igaz, hogy Sára hamarabb megölelte Gábort, mint ÉN!!
-Te is jössz?-kérdezte Zoli tőlem.
-Igen, persze.-mosolyogtam rá, mire ő meg engem ölelt meg.
-Csoportos ölelééés.!-kiáltotta Sára, mire Zoli közelebb rángatott, és..igen! Gábor a hátamon keresztül átkarolt, én pedig a derekánál öleltem.
Az ölelés végén én a hajamat igazgattam zavaromban, közben pedig találkozott a tekintetem Gáboréval. Nem szólt semmit, csak halványan elmosolyodott. Zavaromban azt sem tudtam mit tegyek, ezért némi töprengés után visszamosolyogtam. Ezt a cikit..
-Akkor mi megyünk is. Holnap ugyanekkor ugyanitt?-nézett rám Gábor.
-Persze, jövünk.-mosolyogtam.-Sziasztok.- intettünk Sárával.
-Sziasztok.-intettek ők is mosolyogva.
Megfogtam Sára kezét (Gábor is a Zoliét, olyan cukik voltak *.* ), és elindultunk hazafelé.
-Mit játszottatok?-kérdeztem Sárától, miközben éppen átértünk a zebrán.
-Csúszdáztunk volna, de hideg volt, ezért bújócskáztunk.-mesélte mosolyogva.-Te szerelmes vagy Gáborba?-kérdezte hirtelen, mire elakadt a szavam.
-T-Tessék?-kérdeztem dadogva.
-Te szerelmes vagy Gáborba?-ismételte meg a kérdést.
-Honnan gondolsz te ilyet?-álltam meg, és magam felé fordítottam.
-Nagyon arik vagytok együtt. Szerintem ő is szerelmes beléd. Nem?-nézett a szemembe, mire kínosan felnevettem.
-Na persze! Pont én tetszenék neki.-mondtam hitetlenül.-De miért? Mondott valamit Zoli?-kérdeztem Sárától.
-Nem, de akkor komolyan szereted őt?-kérdezte boldogan.
-Igen, de ez hatalmas titok.-mondtam a szám elé rakva a kezem, mire Sára ugyanígy tett.
-Senkinek nem mondom.-mondta.-Illetve..-töprengett.-Nyuszi úrnak elmondhatom?-kérdezte vigyorogva.-Szereti a titkokat.-mesélte.
-Nyuszi úrnak? Neki mondhatod, de csak ha nem mondja senkinek.-mondtam.
-Dehogy!-nevetgélt Sára, én meg hosszasan megöleltem.
-Nem szeretném, hogy ez kiderüljön, érted?-engedtem el.-Senkinek nem mondhatod, különben nagyon rosszba leszünk.
-Utálni fogsz?-kérdezte szomorúan.
-Sose utálnálak, de nem is foglak úgy szeretni, mint most. Romlik majd a kapcsolatunk, és játszani sem fogunk.-alkudoztam. Oké, ez így nem helyes, de nagyon féltem..Persze bíztam Sárában, de ezt senkinek nem szándékoztam el mondani..
-Megértettem.-mosolygott.
-Rendben van.-mosolyogtam, majd megfogtam a kezét, és tovább sétáltunk hazafelé.
(...)
-Megjöttünk!-kiáltottam be a házba, amikor beléptünk az ajtón.
-Oké, sziasztok!-jött ki anyu a konyhából.
-Úúú! Mi lesz a vacsi?-térdelt fel Sára az étkező asztal egyik székére (saját helye van, mindig az apu és az én közöttem mellettire ül.), miközben anyu lerakta az asztalra a tepsis vacsit.
-Rakott krumpli.-mondta anyu, és levette a sütő kesztyűt.
-Nyamiii!-hajolt a tepsi felé Sára.
-Látom nagyon jó volt a játszótéren.-ült le anyu mosolyogva az asztalhoz.
-Nagyoon!-mondta boldogan Sára, majd elmesélt mindent anyunak. Hogy mit beszélgettek, mit játszottak, és hogy mennyire kedvesek Zoliék. Intettem anyunak, hogy én felmegyek a szobámba, mire bólintott.
Bekapcsoltam a laptopom, majd benyomtam a Paramore albumot a gépen, és miközben a matek dolira tanultam, azt hallgattam. Éppen a füzetemet bújtam, amikor csörgött a telefonom.
-Halló?-szóltam bele a telefonba.
-Csövi.-köszönt Eliza.-Milyen volt a délutánod?-kérdezte, mire mindent elmeséltem a játszótérről.
-Húúú!-mondta a "beszédem" végén.-Ez nem semmi.-mondta nevetve.
-Hát nagyon nem!-vigyorogtam. Még egy kicsit beszélgettünk, aztán leraktuk, mert ő is tanult, és még nekem is át kellett néznem.
-Lauu!-jött be Sára.
-Igen?-kérdeztem fel sem nézve a füzetemből.
-Vacsora.-mondta mosolyogva, majd kiment.
Felálltam, és nyújtózkodtam egy kicsit, mert totál elgémberedtem az üléstől.
-Gyere Laura.-mondta anyu, majd leültem az asztalhoz.
(...)
Vacsi után mondtam, hogy még mennék tanulni, anyuék engedtek is.
Gyorsan megetettem Toto-t, majd mondtam anyuéknak, hogy ma már nem hiszem, de holnap játszok vele mindenképpen.
-Rendben, menj tanulni akkor. Majd ma játszik vele Sára.-mosolygott anyu.
-Bármikor.-mondta Sára, majd felállt, és már ment volna kutyusozni.
-Á-á kisasszony! Majd ha megetted a vacsorádat.-mondta anyu, mire Sára visszaült, én meg felmentem.
Nem sokáig tanultam már, mert egy hulla fáradt voltam, kettő, semmi tudás nem ment már a fejembe. Szinte fújtam az összes anyagot!
Remélem holnap sikerülni fog a dolgozat.:/
Bár ennyi tanulástól, biztosan..:D Remélem..
Bepakoltam holnapra, majd még egy kicsit neteztem, de nem nagyon volt már energiám, meg semmi különös nem volt sehol, ezért kikapcsoltam a laptopomat, majd lefeküdtem aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése