9.rész-BestFriends♥

Szeptember 29.

Szinte egy hete nem írtam..De csak mert nem volt mit, nem volt kedvem, és nem volt hangulatom..Életem talán legrosszabb egy hete volt, és még nincs is vége..Akkor sorban
Minden a tánc óra után kezdődött..Ott volt egy két napos szünet. Tudtam, hogy Gábor megy koncertre. Azt hiszem Green Day..Talán, már nem emlékszek, de ez a legkevesebb..
Tehát tudtam, hogy megy, meg minden. Viszont arra nem számítottam, ami két nappal később fog fogadni.
A két nappal későbbi napon késő délután felnéztem a netre. Tömve volt minden, ezért csak gyorsan átfutottam a leveleket, értesítéseket a facebook-on, megnéztem az e-mail-em, és ennyi.
Gábor adatlapját mindig megnézem, ha fent vagyok (:$), viszont most nem tudtam, mert anyu szólt, hogy vacsora. Így nem néztem meg, utólag meg már elfelejtettem.
Felmegyek a vacsoráról, azt hallom 1000 decibellel üvölt a telefonom. Megnézem a kijelzőt, Eliza. Természetesen felvettem.
-Szia.-köszöntem boldogan.
-Szia.-az ő hangja koránt sem volt boldog.
-Mi az?-kérdeztem idegesen.
-De ijedj meg..És ne ess pánikba, meg semmi.Oké? Sőt! Át megyek most azonnal, és nálad alszok. Holnap amúgy sincs suli. Tudod elmarad a tanítás, mert a tanárok..-kezdte, de félbeszakítottam.
-Mond mi az, amitől ne essek pánikba.-szóltam rá kissé hisztérikusan.
-Ja, igen..Hát menj fel a face adatlapjára.-mondta Eliza, majd lerakta.
Vissza akartam hívni, de mondom úgy is jön majd..Először nem tudtam kinek mondja az adatlapját, de amint felmentem, rájöttem..Azonnal elbőgtem magam.Sára bejött, de kiküldtem. Anyu is kopogott, de nem engedtem be senkit, csak Elizát amikor jött.
-Ne sírj, kérlek!-ölelt át szorosan barátnőm.
-Dhe ez o-lyan-ször-nyühühűű!-bőgtem folyamatosan, de már mindenhol jött mindenem. Folyt a könnyem, vörös volt a szemem, minden. Ki akartam szaladni a világból, de sajna ez lehetetlen. Még mindig nehéz beszélni erről.
Az adatlapon amúgy az volt, hogy egy fiú (gondolom a koncertről, mert nem a sulinkba jár az tuti.) írta Gábor adatlapjára, hogy:
  "Gratula haver! Szép kis csajszi! Ügyes vagy, tesó!:DDD"
Kommentbe pedig a (gondolom) említett lány írt, valami Katalin.
  "♥"
Ennyit. De ez volt a minden..  /Rakd be a zenét, és HALLGASD.  Ha vége van, indítsd újra./

-Minden rendben lesz!.-vigasztalt Eliza úgy félóra után is.
-Dehogy lesz! Mindennek vége! Tuti, hogy a barátnője! Én hülye, hogy nem szóltam neki, hogy szeretem, hogy tetszik, hogy oda vagyok érte már mióta. De semmit nem tettem, és tessék!-csaptam össze a tenyeremet, miközben Elizával az ágyam szélén ültünk.-Ez lett belőle. Gratulálok Laura!-"dicsértem meg" saját magamat.
-Ne csináld már! Biztosan hamar szakítanak! Vagy lehet nem is járnak, csak..csak egy barát!-próbálta beadni Eliza a bevált dumát.
-Eliza nem hiszem, SŐT!-emeltem fel kicsit a hangom a "sőt"-nél.-Tuti végem van, tuti belehalok, és tuti utálom azt a csaaajt.-dőltem hátra az ágyamon, kibőgött szemekkel, még mindig patakokban folyó könnyekkel.
-Ne már Lau! Hol az az erős lány, akit megismertem?-csúszott fel hozzám, és a karomat simogatta, hogy lenyugodjak.
-Hahh..-mondtam kínosan, majd Eliza felé fordultam, aki a szemembe nézett.-Szerelmes.-adtam meg a pontos választ. Igaz volt..Az vagyok.
(...)
-Gyerekek megtudhatom mi történik? Csak mert mi itt aggódunk, de semmiről nem tudunk. Kérlek lányok, mondjatok valamit!-jött be anyu egy hosszas idő után. Azonnal felálltam, odaléptem anyuhoz, és szorosan magamhoz öleltem. Még mindig anyut öleltem, amikor Eliza elkezdte mondani anyunak, hogy mi is a helyzet.
-Úristen.-tolt el anyu magától, és riadt fejet vágott.-Drága kislányom.-mondta anyu, mire megint kitört belőlem a zokogás.
-Mii?-jött be riadtan Sára.-Miért sírsz?-kérdezte, és láttam a könnyeket a szemében. Imádom Sárát.! Sír ha én is.♥
-Gábornak barátnője van. De nem én..-bőgtem el magam megint, mire Sára odajött, és magához ölelt.
-Akkor én se beszélek Zolival.-mondta Sára.
-Jajj kincsem ez nem azt jelenti, hogy te se barátkozz. Csak most Gábor miatt szomorú Lau. Zolinak semmi köze hozzá.-mosolygott anyu Sárára.
-Lau mi legyen?-kérdezte tőlem.
-Zolival barátkozz.-néztem rá, és egy halvány mosolyt erőltettem magamra.
-Okii.-mondta mosolyogva, majd így szólt.-Nem zavarok, majd szólj ha van valami. Puszi.-mondta majd nyomott egy puszit az arcomra, és kiment.
-Kicsim megyek én is, mert csinálom a vacsorát, az meg oda ég. Rendben lesztek itt? Bármi kell, szóljatok és hozom.-mondta anyu.
-Egy időgép.-néztem anyura.
-Drágám..-mondta anyu, majd homlokon puszilt, és kiment ő is.
-Akkor itt aludhatsz?-néztem Elizára.
-Ühümm.-mosolygott.
-És nem zavar, ha az én szétbőgött fejemet kell nézned?-kérdeztem humorosan.
-Dehogy!-nevetett fel, majd szorosan átölelt.
(...)
-Álmos vagy már?-kérdezte tőlem Eliza.
-Nem.-feleltem egyszerűen.-Mennyi az idő?-nyúltam az éjjeli szekrényemhez, ahol a telefonom volt.
-Na mennyi?-kérdezte Eliza.
-Fél 12.-mutattam felé a telefont.-Te álmos vagy?-néztem rá, mert láttam, hogy sokat dörzsöli a szemét.
-Igen, de ébren maradok veled.-mondta határozottan.
-Köszi.-csordult ki a könnyem ma már sokadszorra.
Eliza ledőlt az ágyon, én meg lefeküdtem mellé. Beszélgettünk, miközben én tele bőgtem a párnámat. De Eliza nem hagyott egyedül. Végig ott volt velem, amikor inni mentem le, akkor is jött velem. Igazi barát.:) ♥
Egy idő után mondtam Elizának, hogy nagyon fáradt vagyok. Gondolom ennek örült, mert így ő is aludhat már. Szegény..:/ Ébren maradt, csak miattam.
-Oké, akkor aludjunk. Holnap majd letusolunk.-mondta, majd a feje alá fogta a párnáját, és felém fordult.-Hogy vagy?-kérdezte komolyan.
-Rosszul, de már jobban mint voltam.-néztem rá.-Köszönök mindent.-mondtam halvány mosollyal.
-Ne köszönj semmit. Legjobb barátnőm vagy, egy ilyen csak alap, nem?-mosolygott Eliza.
-De, biztosan.
-Na látod..Minden rendben lesz.
-Remélem.-mondtam, de már éreztem, hogy leragad a szemem. Még egyszer megmarkoltam a nyakamban lógó nyakláncot, amit még Elizától kaptam. "FriendsForever" felirattal. Igaz felirat.:)
Nem kellett sok, azonnal elaludtam, de gondolom Eliza is. Valahogy mindenképp viszonozom majd, amit ma tett velem. Legjobb barát.:) ♥