4.rész-A kis jövevény

-Na kiédelegted már magad?-kérdezte Eliza nevetve, amikor a kapunkba értünk.
-Hát..Nagyjából.-álltam meg én is a kapuban.
-Akkor elmondod?-fordított magával szembe.
-Táncol.-mondtam, és nem bírtam tovább, elvigyorodtam.
-Mi? Beszélj érthetőbben.-nézett a szemembe.
-Ááááá.-sikoltoztam. Gábor is táncoool!-ugrándoztam.
-Mi?? Wííí.-ugrándozott velem Eliza. Khm..A kapuba. De nem baj. Inkább nézzenek hülyének.
GÁBOR TÁNCOOOL! ^^
-És ezt mondta csak?-kérdezte Eliza abba hagyva az ugrálást.
-Hát az úgy volt, hogy..-fejeztem be én is az ugrálást, és mosolyogva eldaráltam neki a Gáborral való beszélgetésünket.
-Lassabban, hékás!-szólt rám nevetve.
-Ja, okii.-mondtam, de tovább daráltam, mert egyszerűen..Csak..Egy fantasztikus érzés kerített hatalmába, ami felett nem tudtam uralkodni. Talán ezért volt az is, hogy amikor olyan részhez érkeztem, ugrándoztam, és vigyorogtam is.Igen..talán ezért lehetett.:D
-Ez nagyon klassz.!-virult Eliza feje.
-Tudooom.-öleltem át Elizát, mert olyan boldog voltam, hogy mindenkit csak ölelgetnék. De azt persze nem lehet, ezért Eliza is elég lesz.:)
-Hééé! Elég lesz, megfojtasz!-nevetett Eliza.
-Oké, bocsi.-engedtem el nevetve.-De olyan klassz.-mosolyogtam a földet pásztázva.
-Igen, tényleg.-mosolygott Eliza.
-Bejössz egy kicsit?-kérdeztem Elizától.
-Ühümm.-bólintott.
Felmentünk a szobámba, és leültünk a fotelekbe. Csak beszéltünk, beszéltünk, beszéltünk, és beszéltünk. Kb ebből állt az egész. Ám olyan délután 3 óra lehetett, amikor csöngettek. Anyuék nem voltak otthon, ezért gyorsan lesiettem az emeletről, és ajtót nyitottam.Egy futár állt ott.
-Jó napot!-köszöntem mosolyogva.
-Jó napot!.- Köszönt a futár srác.- Ön Kiss Laura?-nézett rám.
-Igen, én vagyok.-bólintottam.
-Ez önnek jött. Kérem írja alá itt.-mutatott egy helyre a srác. Aláírtam, majd elvettem tőle a dobozt, és bementem.
-Na ki volt?-jött le Eliza az emeletről.
-Egy futár..-vettem jobban szemügyre a sima karton dobozt.
-Mi az?-lépett oda hozzám Eliza.
-Nem tudom, de nagyon...-mondtam, de nem tudtam befejezni, mert a következő pillanatban kiugrott belőle egy kiskutya.-Ficánkol.-mondta tátott szájjal.
Eliza azonnal leguggolt hozzá, és simogatni kezdte a kis jövevényt. 
-Kitől van?-kérdezte Eliza, aki éppen a kutyát vette az ölébe.-Lehet Gábor küldte?-állt elém a kutyussal.
-F-Fogalmam sincs.-dadogtam.-Több mindenki tudott arról, hogy kutyust szeretnék. Bárki lehetett.-mondtam. Tuti nem Gábor volt. Miért tette volna? Az agyam folyamatosan kattogott, Eliza meg csak játszott a kutyussal.
-Mi legyen a neve?-guggoltam le Eliza mellé, miközben megsimítottam a kutyus fejét. Kezdtem felfogni az esetet, hogy KAPTAM EGY KIS KUTYÁÁT! HATALMAS Wow! :)
-Ömm..-gondolkodott Eliza.-Szerintem ne ilyen közömbös, mint például a Morzsi, vagy a hasonlók.-nézett rám.
-Hát nem is..Ez egy különleges kutya.-néztem a kutyusra mosolyogva, aki éppen az ujjamat rágicsálta.
-Értem.-állt fel Eliza.-Akkor hagylak gondolkozni, holnap találkozunk!-mondta mosolyogva.
-Okii. -álltam fel én is.-Este még lehet hívlak..-mondtam mosolyogva a kutyusra nézve.
-Rendicsek.-mondta, majd szorosan megölelt.-Hello!-intett nekem.
-Szia.-mondtam mosolyogva, majd miután kiment, becsuktam utána az ajtót.-Na mit csináljunk?-néztem a kutyusra csípőre tett kézzel. Csak vakkantott egyet, ami talán azzal egyenlő, hogy éhes.
Miután adtam neki, engedtem a kádunkba vizet, majd megmosdattam. Ki tudja mikor kapott utoljára enni, és mikor volt utoljára fürdetve. 
Miután ezeket elvégeztem, lementem vele, engedtem egy kis tányérkába vizet, és egy ugyanilyen másikba pedig találtam a szekrénybe tápot (még az előző kutyánk után, aki már meghalt), és azt tettem bele.
Már nem evett, hanem ivott vizet, majd felmentem vele a szobámba, és játszottunk.
Anyuék 7 körül értek haza.
-Megjöttünk kicsim.-kiabált fel anyu az emeletre.
-Itt vagyok.-léptem ki a konyhából, kezemben a kutyussal.
-Ő ki, Lau?-jött oda azonnal Sára.
-Egy futár hozta. Valaki nekem küldte.-meséltem mosolyogva a családomnak.
-És ki?-jött oda apu is, és azonnal simogatni kezdte a kis állatot.
-Azt nem tudom. Semmi nem volt rajta.-mondtam, miközben leraktam a kutyust, hogy Sára tudjon vele játszani.-Ugye megtarthatom?-néztem anyura és apura felváltva.
-Részemről igen.-mondta apu. Ezen nem lepődtem meg, ugyanis apu imádja a kutyákat, és ilyen "semleges" helyzetekben nagyon engedékeny is. Ellentétben anyuval. Anyu csípőre tett kézzel állt, és a kutyát nézte, aki éppen apu simogatását élvezte. Egy emberként fordultunk anyuhoz, aki egy diszkrét "Khm!" után tudatta velünk, hogy az ő véleménye is számít, és még semmi nem dőlt el.
-Hát, ha az utcáról hoztad volna, akkor nem lehetne, mert biztos van gazdája, aki várja haza.-kezdte anyu a monológját.-De mivel ezt te kaptad, tehát valaki biztosan neked vette, ez esetben megtarthatod.-mondta anyu mosolyogva, mire én is, és Sára is oda siettünk hozzá, és szorosan megöleltük.
-Köszi anyu.-mondtam anyut ölelve.
-Köszi.-mondta Sára is.
-De te gondozod, eteted, itatod, te takarítasz utána, és fekvő helyet is te biztosítasz neki.-engedett el minket anyu.
-Persze.-mondtam mosolyogva.
-Amúgy mi a neve?-kérdezte Sára vissza guggolva a kutyushoz.
-Nem tudom.-guggoltam le én is.-Arra gondoltam, majd ketten kiválasztjuk.-mondtam mosolyogva. A szemem sarkából láttam, hogy apu elismerően bólint, és igaz anyu a hátam mögött volt, ő is biztos így tett. Sára azonnal a nyakamba ugrott, kis híján megfojtva ezzel engem.
-De csak később, mert Launak még házi van. Ugye Lau?-nézett rám apu.
-Igen, már megyek is.-engedtem el Sárát, és álltam fel a földről.
Felmentem a szobámba, és tanulni kezdtem.
Megtanultam, bepakoltam holnapra, majd beszéltem Elizával. Elmeséltem neki, hogy megengedték, hogy a kutyus maradhasson, és azt is, hogy neve még nincs, de Sárával majd kitaláljuk mi legyen.
Eliza örült a hírnek, hogy maradhat a kutyus, de gyorsan le kellett raknunk, mert anyu bejött, hogy megtanultam-e már.
-Igen, csak Elizával beszéltem.-mondtam, miután kinyomtam a telót.
-Értem, akkor megyek is.-mondta anyu, majd épp be akarta csukni az ajtót, de akkor Sára jött be, kezében a kutyussal.
-Kiválasztjuk?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Persze.-mondtam nevetve.-Gyere, te!-ütögettem meg az ágyam, a mellettem lévő helyen, jelezve, hogy üljön le mellém.
-Jóóó.-mondta, majd lerakta a kutyust az ölembe, és felült mellém az ágyra.
Sokat hezitáltunk, ötleteltünk, gondolkodtunk, mire meglett a név. A kutyus neve TOTO lett! :)