51.rész-Gábor, Ádám, Új ismerősök, Karambol

 Hazaérve ledobtam a cuccom (ez nálam már alap dolog, mindent dobálok össze-vissza..), felsiettem a szobámba, gyorsan átvedlettem valami "csinosabb" ruhába, hiszen azért mégis parkba megyünk, nem le a konyhába kaját csinálni. Szoknyára vágytam, így azt is vettem fel. Nem nagy szám, a szoknya amúgy sem áll valami jól nekem..De legalább nem izzadt melegítő gatya, tánc után. Lefürdeni már nem volt időm, így csak gyors dezodor, parfüm, és már mentem is le Sárához, aki már készen állva várt rám odalent.
-Mehetünk?-kérdeztem mikor leértem. Ez hülye kérdés..Ő pizsamába is elmenne.
-Ühümm.-bólintott. Sára nagyon csinos kislány, korához képest. Van ízlése (fogalmam sincs honnan szedi?!), szép, mosolygós, vidám, vicces, és végtelenségig kedves természetű :)
-Összeöltözzünk?-torpantam meg már az ajtóban.
-Úúú, ahha!-tetszett neki az ötlet. Így visszamentem, és hozzáöltöztem. csíkos gatya, fekete felső :)

 Éppen a zebránál jártunk (a park előtt van egy zebra, mindig ott megyünk át. közelebb van.), amikor Sára hirtelen megtorpant.
-Hogy nézek ki?-simította végig kezét a ruháján. Furcsállottam a kérdést, de természetesen válaszoltam.
-Nagyon szép vagy.-mosolyogtam rá.
-Komolyan!
-Tényleg.-nevettem fel.
-Oké.-vigyorgott aranyosan, majd végre átkeltünk a zebrán. Szokásához képest, most nem rohant azonnal, csak mikor én leültem, akkor indult el.
-Miért kell, hogy csinos legyél?-kiáltottam utána, de akkor már láttam miért is. Ott volt Zoli, akihez Sára azonnal odaszaladt. És a fa mögül kilépett..Gábor. Ahogy meglátott elmosolyodott, én meg nem akartam bénának tűnni, így hanyagul intettem egyet. Visszaintett, és felém igyekezett.
Hatalmasat sóhajtottam, és hagytam, hogy leüljön mellém.
-Szia.-köszönt kedvesen.
-Szia.-mosolyogtam rá.
-Mizu?
-Semmi..Sárával jöttem parkba.-vontam vállat.
-Ahogy én Zolikával. Nagyon csinos húgod van.-mosolyodott el.
-Igen, szinte már irigy vagyok rá.-néztem a húgomra, aki éppen Zolival beszélgetett a csúszda mellett.
-Te?-nevetett fel.
-Mert?-néztem Gáborra.
-Neked nem kell.-mosolygott kedvesen.
-Kösz.-pirultam el, és elkaptam a tekintetem, de a vigyor nem ment le arcomról..
-Odanézz.-mutatott a távolba, mire odameredtem. Sára és Zoli éppen egymást ölelték.
-Huuu.-vigyorogtam.
-Korán kezdik.
-Az öcséd mászott rá a húgomra.-védtem meg magam.
-Nem is láttad.-szállt vitába Gábor. Persze ez nem volt igazi vita. Inkább volt vicces :)
-Dehogy is nem. Mindent láttam.-raktam fel a kezem.-A tesód megölelte, aztán ölelt vissza Sára is.
-Hagyjuk már.-legyintett Gábor.
-Te hazugnak tartasz?-álltam fel.
-Dehogy. De tesód kezdte.-állt fel ő is.
-Dehogy! Tesód mászott rá. Figyeld csak, mindjárt csókolóznak.-mutattam rájuk, de tekintetem nem vettem le Gáborról.

-Jesszus!-túrt nevetve a hajába.-Gyerekek!-nézett megint rám.
-A 21. században.
-Mit akarsz most mondani?-húzta fel a szemöldökét.
-Hogy tesód mászott rá tesómra.-tértem vissza az eredeti témánkhoz.
-Honnan veszed?-rakta zsebre a kezét.
-Mert ez annak számít.-mondtam, majd hirtelen felindulásból magamhoz öleltem. Köpni nyelni nem tudtam, szerencsére Gábor kisegített.
-És tesód meg így csinált?-vette ki kezét a zsebéből, és viszonozta ölelésemet.
-Khm..Pontosan.-dadogtam vörös fejjel, miközben elengedtem Gábort.
-Lökött vagy.-nevetett ki.
-Nem is! Láttam amit láttam.-emeltem fel magam elé a kezem.
-Semmit nem láttál.-nevetett tovább.
-Oké, más téma.-ültem vissza a padra.
-Héé!-ült le vissza ő is, és aprón meglökte a vállam.-Ne duzzogj.
-Nem duzzogok.-fontam karba kezem.
-Ahha.-nevetett fel.
-Hagyd abba!-szóltam rá, de persze vigyorogtam én is.

-Oké.-tette fel kezét, majd visszafordult, és megint a gyerekeket nézte.
-Akkor is tesód kezdte.-mondtam ki, kis szünet után, mire Gábor jó ízűen felnevetett.
-Nem fejezed be, ugye?-nézett rám.
-Nem.-vigyorogtam.
-Oké. Tesóm kezdte.-mondta.
-Ezaaaz!-emeltem magasba a kezem, és az ég felé fordítottam fejem.
-Hurrá!-csinált lányosan Gábor, én meg csak nevettem.
-Ne már, fáj a hasam.-fogtam a hasam nevetve.
-Megvan? Ijjj.-húzta a száját.-Akkor hisztisek a lányok, nem?!
-Mi? Nem úgy fáj. A nevetéstől. De amúgy igen..Azt hiszem.-gondolkodtam, hogy milyen vagyok, ha éppen...Megvan.
-Akkor jó.
-Nem szereted a hisztis lányokat?-néztem rá.
-Azokat senki nem szereti.
-Miért?
-Mert hisztisek?
-Oké, igaz. De ők is emberek.
-A lányok miért nem szeretik a buzikat?
-Mert..Oké igazad van, nyertél.-adtam meg magam.
-Ezaaaz!-csinált úgy, mint én az előbb.
-Hurrá!-utánoztam Gábor lányos ujjongását, amit az előbb mutatott be. Nevetésben törtünk ki, és az egész park minket nézett. Nem voltak sokan, de kevesen sem.
-Te teljesen hülye vagy.-jegyezte meg, miközben még mindig nevetett.
-Te se vagy jobb.-legyintettem.
-Nem is azt mondtam. De nálad nem rosszabb.
-Héé!-löktem meg, és éreztem, hogy rezeg a telefonom a zsebemben. Rámeredtem a kijelzőre, és azonnal elfehéredtem: Ádám
-Bocsi.-suttogtam, majd felálltam, és arrébb mentem kicsit, majd felvettem.-Igen?
-Szia kicsim! Merre vagy?-kezdte kedvesen.
-A parkba vagyok Sárával. Miért?
-Csak mert nem hívtál, nem üzentél, suliba sem találkoztunk, reggel óta nem láttalak.-mondta, és hallottam, hogy szomorú a hangja.
-Jajj, de édes vagy. Este beszélünk, oké?
-Jól van.-hallottam, hogy mosolyog.-Sára jól van?
-Héé! Legalább ne a tudtommal flörtöljetek, oké?-kérdeztem, mire Ádám felnevetett.
-Oké, bocsi. Te meg vagy?
-Igen, minden okés. És te? Reggel óta mi történt veled?
-Semmi..Kaptam egy hármast matekból.
-Uuu, ügyes!
-Azért annyira nem jó.
-Neked jó.-mosolyodtam el.
-Igaz..Akkor jó.-mondta, mire felnevettem.
-Na megyek, Sára fut felém, tuti akar valamit.
-Jól van. Akkor este.-kezdett köszönni.
-Hívlak, ha hazaértünk.-ígértem meg.
-Oké.
-Szia.
-Szia kicsim.-köszönt el, én meg küldtem neki egy puszit (cupp a telefonba), majd leraktam.

-Lauuu!-futott oda felém.
-Igen?
-Zoli megölelt.-virult.
-Igen? Ő ölelt meg?
-Ahümm.-bólintott boldogan.
-Én meg mo..-fordultam vissza, hogy szívassam Gábort azzal, hogy Zolika ölelte meg tesómat, de a pad üres volt.
-Már elmentek. Azért jöttem ide, mert jött Gábor, és elment Zolikával.
-Ja, értem.-mondtam, kissé csalódottan. Akkor majd megírom neki, hogy ÉN nyertem! :D
-Megyünk?-kérdezte.-Pisilnem kell.-toporgott.
-Persze, gyere.-ragadtam meg a kicsiny kezét, és már indultunk is, kissé sietősen, mert pisilnie kellett.

 Már szinte majdnem otthon voltunk, amikor egy balesetbe ütköztünk. Nem, nincsen semmi komoly, csak két autó karambolozott az utcában (nem sérült meg komolyabban senki!!), és ott álltunk meg.
-Mi történt?-álltunk meg két lány mellett.
-Helló. Mi sem tudjuk, most jöttünk.-vont vállat a vörös hajú lány.

-Gondolom a szokásos..Egyik hülye, másik meg belement kocsival.-mondta a szőke göndör hajú.
-Hát gondoltam. Sebesült meg valaki?
-Komolyabban azt hiszem nem. Ha jól láttuk, akkor az egyiket kellett csak kórházba vinni.-ecsetelte a vörös.
-Hányan voltak?-kérdezte Sára a kezemet fogva.
-Egyik kocsiban egy férfi ült, ő ment kórházba, ha minden igaz. Ő volt a fő okozója ennek. Túl gyorsan kanyarodott be, és nem nézte, hogy a másik meg kanyarodna ki.-mondta a szőke.
-Sára.-nyújtotta jobb kezét Sára, ezzel elengedve engem.
-Bia.-nyújtott kezet a szőke, göndör hajú lány.
-Gigi.-nyújtott kezet a vörös is.
-Szép a nevetek.-bókolt nekik Sára kedvesen.
-Aranyos vagy, köszi.-mondta a szőke, és a vörös is mosolyogva bólintott egyet.
-A te neved is gyönyörű. És te is.-mondta a vörös, majd gyengéden megsimogatta Sára feje tetejét.
-Köszi.-pirult ki Sára.
-Te is olyan gyönyörű vagy.-nézett rám a szőke.-Tesók vagytok, ugye?-kérdezte, mire bólintottam.-Látszik a hasonlóság. Nagyon.
-Ja, szinte már ijesztő.-nevetett fel a vörös.
-Sokan mondták már.-mosolyodtam el.-Laura.-nyújtottam én is kezet, mire a két lány bólintottak.
-Meddig várunk még?-türelmetlenkedett Sára.
-Vagy itt vártok, vagy kerültök egy hatalmasat.-mondta Bia.
-Á, várunk.-mondta Sára, mire felnevettünk, és tovább álltunk a járda szélén.
 Később rácsörögtem anyura, hogy késünk, mert "dugó" van.

50.rész-Táncpróba, majd indulás haza.

November 19./Vasárnap/

 Délelőtt a suli gyorsan eltelt, aztán már következett is a próba..Ati-nak is ilyenkor kell berakni próbát! Amikor pont le vagyok amortizálódva..Meg még Gábor is..Jesszus.
 Otthon gyorsan magamra kaptam valamit, nem nagy szám, csak táncra megyek. Bár szinte negyed órát töltöttem a gardróbomban, de mindegy..A lényeg, hogy időben odaértem táncra, és még Ati sem cseszett le, mert tudja milyen messze lakok. Ha tudná milyen közel...(haha.)
 Lepakoltam a lelátóra, és lerohantam a többiekhez, majd megálltam Eliza mellett.
-Késtél.-suttogta oda nekem.
-Tudom, sokáig készülődtem.-suttogtam vissza neki. Ati éppen a zenét állítgatta, mindenki beszélgetett a másikkal.
-Minek?-kérdezett vissza még mindig suttogva.
-Lau miért késtél?-fordult felém Ati.
-Segítenem kellett még anyunak, és kicsit elhúzódott.
-Rendben, megértem.-mosolyodott el, majd tovább keresgélt a zenék között.
-Tényleg?-húzta fel Eliza a szemöldökét.
-Dehogy.-ráztam a fejem.
-Akkor?
-Készülődtem, mondom.
-De minek?-kérdezte, majd tágra nyílt a szeme.-Ohhóóóóó!
-Mi van?
-Gábor miatt, ugye?-suttogta.
-mi? Dehogy is! Ő a legutolsó, akinek már érdekel a véleménye.-hazudtam. Folyton azt lestem mikor néz rám, és milyen arcot vág, ahogy meglátja a szerelésemet.
-Kamu.-nevetett fel jóízűen.
-Oké.-adtam meg magam.-De nem tudok mit tenni. Ez van. Ő már örök.
-Igen. De meg fér mellette egy másik is?
-Ezt hogy érted?-húztam fel a szemöldököm.
-Majd rájössz.-indult fel a cuccunk felé.
-Ne legyél már ilyen titokzatos. Mond el.-indultam utána.
-Ádám. Őt már nem szereted?-csavarta le vizesüvege kupakját.
-De. És ezért fura, ez az egész. Mert tényleg szeretem őt is. De Gábor..-sóhajtottam.-Őt is.
-La látod már rá is jöttél.-ivott egy kortyot.
-Hát..Nem.-mondtam bénán, mire felnevetett.
-Ádámot is szereted, Gábort is.-kezdte, de közbe szóltam.
-Halkabban!-pisszegtem le.
-Tehát.-suttogta.-Mindkettőt szereted. Megférnek egymás mellett?
-Persze, nem is ismerik nagyon egymást.-vontam vállat, Eliza felnevetett.
-Nem úgy, te hülye.-nevetett ki.-Itt.-rakta úját a szívemre.
-Gyerünk gyerekek, munkára!-hallottam Ati hangját, mire elképedve Elizára néztem.

-Remélem.-suttogtam bámultan, mire megsimogatta a vállam, megölelt, majd együtt lementünk a többiekhez.-Párokban fogunk dolgozni.-kezdte Ati, mire automatikusan megragadtam Eliza karját, hogy mi együtt vagyunk. Ati biztos észre vehette ezt, mert így szólt:-Lány, fiú párokban.-mondta, én meg lehajtottam a fejem. Akkor én tuti Gáborral leszek, hiszen együtt voltunk fellépni..Fenébe.
-A párok..-folytatta Ati, és felsorolta, hogy ki kivel van. Eliza egy nagyon aranyos fiút kapott, a neve Gergő. :) Én természetesen Gábort..
-Az a feladat, hogy összehozzatok egy koreográfiát negyed óra alatt. Nem kell teljeset, elég egy perces is, mindegy. Csak dolgozzatok össze. Kezdhetitek.-nézett az órájára, majd megfordult, és benyomta a zenét, amire táncolnunk kell
  Zene: T Mills-The Boom (zenepanelen megtalálod)

 Tanácstalanul Gáborhoz fordultam, aki hasonlóan nézett rám.
-És most?-kérdezte, mire vállat vontam.
-Nem tudom.
-Szerintem először kezdjük külön. Először mozogsz te, majd én, majd együtt. Érted mit akarok mondani?-nézett rám, miközben már lépkedett, hogy mit kellene csinálni.
-Persze.-fontam karba kezemet, és a lábát néztem, hogy hogyan lépked.
-Te kicsúszol, majd jövök én.-lépkedett.-Aztán pedig Bumm, együtt.-állt meg.
-Ez tetszik, okés.-mosolyogtam.
-Oké.-mosolyodott el.

 Lassan össze állt a koreográfiánk, így mondtuk Atinak, hogy indítsa már el előröl. Persze mindenki ránk bámult, és azt nézte mit raktunk össze. Hatalmas tapsot kaptunk, ezek szerint nem lett olyan rossz. Talán ha meg volt az egy perc, de legalább csináltuk, és őszintén nagyon tetszik :)
-Remek lett Gábor és Laura, nagyon ügyesek vagytok.-tapsolt Ati is.-Nagyon tetszik, hogy van benne páros mozdulat is. Meg egyedi, és olyan, amikor ketten is táncoltok.
-Gábor ötlete volt.-mondtam hirtelen, nehogy még enyém legyen az érdem, hiszen én csak mozdulatot csináltam oda, az ötlet a Gáboré.
-Ketten csináltuk.-mondta Gábor, mire ránéztem hirtelen.
-Nem igaz. Te ötleted volt.-fordultam felé, és mivel Ati most másoknak beszélt, privát beszélgetés alakult ki.
-De te is segítettél. Tehát ketten.-mondta.
-Oké, ez igaz. De az alap a te ötleted.-"fenyegettem meg", mire Gábor felnevetett.
-Ahogy akarod.-mosolygott rám.

 Mindenki megmutogatta, hogy mit csináltak (Elizáék is rettentő ügyesek voltak, de komolyan!!), amjd mehettünk is haza.
-Még egy pillanat!-szólt hirtelen Ati, amikor mindenki ment volna pakolni, majd indulni haza.-Ezeket jól jegyezzétek meg, mert lehet koreográfiák lesznek belőle.-mosolygott, majd kiment a teremből.
 Izgatottan pakolásztunk tovább.
-Szerintem ez tök jó.-mondtam őszintén.
-Mármint?-kérdezett vissza Eliza, miközben a cuccunkat pakoltuk a táskánkba.
-Hát, hogy majd koreográfia lesz belőle. Nem tudom, hogy gondolja, hogy összerakosgatja, vagy több zenére lesz, vagy mix esetleg, de szerintem nagyon jó ötlet, bármi is lesz. Hiszen mindenkinek van benne munkája.
-Igaz. Tényleg tök jó.-mondta Eliza, amikor felegyenesedett, mert már összepakolt.
-Nem hagyunk itt semmit?-álltam fel én is, majd gyorsan szétnéztem nem-e hagyunk ott valamit.
-Nem, semmi.-nézett szét Eliza is, majd komótosan kiballagtunk a suliból. Ráértünk, hiszen most egy órával hamarabb vége lett a táncnak. Még csak délután 4 volt, viszont én még mentem Sárával parkba..

49.rész-Kényes téma..

-Élet.-léptem oda hozzá mosolyogva, majd hosszan megcsókoltam.
-Mizu?-kérdezte édes vigyorával.
-Holnap játszóra megyek Sárával.-húztam a szám, miközben Ádám megfogta a kezem, és elindultunk..valamerre.
-Nem igazán lelkesedsz tőle.
-Hát..Végül is mindegy. Ő boldog.-mondta mosolyogva.
-És te mitől lennél boldog?-nézett rám vigyorogva.
-Nem nehéz kitalálni.-vontam vállat.
-Tőlem?-kérdezte Ádám lányosan.
-Nem.-mondtam, de vigyoromat nehezen tudtam elrejteni.
-Tudom, hogy én.-legyezgette magát csajos mozdulatokkal.
-Na nee, tényleg?-kérdeztem cinikusan, mire megtorpantunk, és a derekamat megragadva, szorosan magához húzott , majd megcsókolt. Kissé belevesztünk abba, hogy szeretjük egymást, majd miután feleszméltünk, hogy aki elmegy mellettünk, mind minket néz, újra elindultunk.
-Meddig maradhatsz kint?-indultunk tovább.
-Hat, max hét.
-Remek.-nézte meg a telefonját.
-Mert?-nevettem fel.
-Van egy meglepim.-húzott magához, fél karjával átkarolva vállam.

Kissé szívbajos lettem, amikor befordultunk az utcájukba, akkor meg szinte a szívem megállt, amikor már a lakásba mentünk be.

-Ádám, ugye nem?-estem pánikba.
-Cssss.-csókolt meg röviden, hogy elhallgassak.

Ádám még benézett az anyukája szobájába, és mivel tárva nyitva hagyta az ajtót, gondoltam nincs otthon..Az egész lakás üres volt. Csak egy dolog lehetett, és igazam is lett..

-Miénk a lakás.-húzott magához, és teljesen rám tapadt.
-Ádám, ne.-toltam el magamtól.
-Cicaa.-húzott vissza.-Tudom, hogy te is akarod.
-Mégis mit?-néztem rá furán, de elég rosszul kamuztam.
-Ne tettesd a szőkét.-vigyorgott.
-Ádám, nem hiszem, hogy..-kezdtem, de ekkor felkapott, és a fenekemet megmarkolva felvett az ölébe.-Tegyél le kérlek.-erőszakoskodtam.
-Nyugi már.-nevetett fel.

Egyre jobban eluralkodott rajtam a félelem, amikor már az ágyára dobott le, és pólóját kezdte el lehámozni magáról.

-Ádám, ne, kérlek.-könyörögtem, és kissé feszültem felálltam, és igazán menni készültem.
-Mit ne?-ragadta meg egyik karomat.
-Hát ezt.
-Mit?-vigyorgott.
-Kérlek. Engedj el.-rántottam ki karomat, és sietősen lementem a lépcsőn.
-Laura, most miért kelleted magad?-kiáltottam utánam, és akár milyen gyors is voltam, utol ért.
-Ádám. Nagyon szeretlek, hidd el.-mondtam, miközben maga felé fordított.
-Akkor? Nem is kérdés.-kezdte puszilgatni a  nyakamat.
-Dehogy nem!-toltam el ismét.-Nagyon szeretlek, de én..Én még nem..Vagyis..-túrtam idegesen a hajamba.
-Édes vagy, amikor nem tudsz valamit megfogalmazni.-mosolygott rám édesen, és szorosan csupasz felsőtestéhez húzott.
-Én tudom mit akarok mondani. És te is. Szóval, kérlek, ne!
-De bébi!-simogatta a hátam.
-Bébi?! Mióta becézgetsz te engem?-toltam el, és vagy egy lépést hátráltam.
-Nem tetszik?-lépett megint elém.
-Nem.-léptem megint hátra.
-Akkor nem becézgetlek.-mondta vigyorogva, és megint elém lépett. Uuu táncolunk?!

Magához húzott, és hosszan megcsókolt.

-Nagyon szeretlek.-suttogtam neki.
-Hát akkor?-puszilta meg homlokomat.
-De én még nem akarom ezt.
-Akkor nem is szeretsz?
-Dee, mindennél jobban. De én..Még nem állok készen.
-Akkor ezt mond kicsim.-ölelt meg szorosan, én meg vállába fúrtam fejem.
-Ezt hajtom mióta bevadultál.-suttogtam.
-Bocs.-tolt el magától, és mélyen a szemembe nézett, édes mosolyával.
-Fiúból vagy.-mosolyogtam rá.
-Ez akkor sem mentség .Meg sem kérdeztelek. Azt hittem te is akarod, mint én.
-Hagyjuk ,jó?
-Jó. Majd később vissza tértünk rá.-mosolygott.
-Biztos.-mosolyogtam.
-Nagyon szeretlek.-nézett mélyen a szemembe.
-Én is.-suttogtam, mire hosszan megcsókolt.

-Megjöttem.-dobtam le a kabátomat, és levágódtam a kanapéra.
-Merre voltatok?-lépett ki anyu a konyhából.
-Nála.-csuklott meg a hangom, anyu meg olyat nézett, azt hittem kiesik a szeme.-Semmi nem történt.-húztam magamhoz egy párnát, és oda szorítottam térdem és állam közzé, majd ráhajtottam fejem.
-Mi történt?-ült le mellém.
-Ez elég kényes téma nekem..-húztam a szám.
-Az anyád vagyok.
-Igaz.-sóhajtottam, és egy huzamra mindent ledaráltam anyunak.-És mondta, hogy később vissza tértünk rá.-fejeztem be mondandómat.
-És erre te?
-Hogy mindenképpen.-pirultam ki.
-Édesem.-mosolyodott el anyu, és szorosan megölelt.

-Akkor holnap játszi?-lépett ki Sára a szobájából, amikor fel indultam a szobámba.
-Persze.-mosolyogtam rá.
-Oki.-mondta boldogan, majd visszament a szobájába. Ezt megbeszéltük.

Délután még tanultam, gépeztem kicsit, és táncoltam. Holnap próba..Gáborral..Jesszusom.

48.rész-Holnap játszi', séta go!

November 18./Szombat/

-Reggelt'!-mentem le anyáékhoz a nappaliba, még mindig pizsiben.
-Sziaa.-integetett boldogan Sára, még ő is pizsiben.

Nálunk fontos szabály csak a fogmosás után felöltözni. Vagy..Egész nap pizsiben maradni. Ahogy ma terveztem. Anyu és Sára a kanapén ültek, és TV-t néztek. Reggeli mesék, csak Sárának.

-Jobban vagy már?-mentem oda hozzájuk, és homlokon pusziltam Sárát. 
 -Picit.-mutatta az ujjával.
-Akkor jó.-mosolyogtam rá.-Mit néztek?-ültem le hozzájuk.
-Sponge Bob!-emelte fel magasba kezeit Sára, anyun meg láttam, hogy teljesen unja már, így felmentettem.
-Anyu nem kell apunak szendvicset csinálni? Megy ma dolgozni, nem?-anyu hálásan nézett rám, majd bólintott és felállt. A konyhából még visszanézett, és tátogott egy "Köszönöm!"-öt.
 -Megyünk ma játszira'?-kérdezte Sára boldogan.
-Beteg vagy.
-Neem, már nem annyira.
-Ahha, az előbb hallottam, egész szépeket köhögtél.
-Már szépeket. Akkor már nem annyira rossz.
-Cinikus akartam lenni.
-Ci mi?!-nézett rám furcsán.
-Mindegy. A lényeg, hogy nem megyünk, amíg beteg vagy.
-Ne máááár!-fonta össze karjait dühösen, és lejjebb csúszott kicsit.
-Héé.-löktem meg kicsit, de meg sem mozdult. Csak dühösen bámulta a TV-t.-Sárii.-nem szereti, ha így hívják, azonnal felfigyelt rá.
-Most haragszok rád. Játszira szeretnék menni.-biggyesztette le a száját, és úgy éreztem még sírni fog.
-Figyu.-guggoltam le elé.-Hétfőn már biztosan jobban leszel. Vagy már lehet holnap, de inkább Hétfőn. Akkor elmegyünk a játszira.-mosolyogtam rá.
-Biztos?-ült fel boldogan.
-Biztos.-bólintottam.
-Víííí!-ölelt meg szorosan.-Akkor sietek meggyógyulok.-indult el az emelet felé sietősen.-Anyu megyek betakarózok, és sok teát iszok.-kiáltott a konyha felé, és már el is tűnt.

Nevetve vettem tudomásul, hogy most is remek munkát végeztem. Igaz, ilyenkor mindig be kell tartanom, amit mondtam, de nem baj. Legalább én sem itthon ülök..

Délután 13:06 volt, amikor csörgött a telefonom.
-Tessék?-szorítottam a vállam és a fülem közé a telefont, miközben az ágyamon ülve körmöt festettem.
-Szia kicsim.-köszönt boldogan Ádám.
-Szia.-köszöntem mosolyogva.
-Van kedved sétálni egyet?
-Veled mindig.-mondtam boldogan.
-Akkor 10 perc és ott vagyok.
-Oké.-mondtam, majd leraktuk.

Gyorsan felkaptam magamra valamit (oké, szinte a 10 perc azzal ment el, hogy ruhát válogattam), és sietősen lementem anyuhoz.


-Anyu elmehetek Ádámmal sétálni?-kukkantottam be anyuhoz a konyhába. Éppen főzött.
-Persze drágám, menj csak. Mikorra jössz?-nézett rám két kavarás között.
-Ööö..Nem tudom. Öt-hét körül. De lehet hamarabb.
-Jól van.-mosolygott anyu.
-Pusziii.-intettem, majd kisiettem az ajtón, ahol már Ádám várakozott rám :)

47.rész-Moziiiiii

-Anyuuuu!-kiáltottam anyunak, amikor beértem a házba.-Anyuuu!-kiáltottam megint, miközben ledobtam táskám a kanapéra.
-Csssss! Ne kiabálj.-pisszegett anyu, miközben kijött a konyhából.
-Miért?-kérdeztem normális hangon.
-Mi aaaz?-jött le Sára álmos fejjel az emeletről.
-Mert alszik a testvéred.-mondta anyu.
-Ijj.-húztam a szám.
-Ne haragudj tesóó.-vettem fel Sárát az ölembe, és szorosan megöleltem.
-Inkább rakd le.-mondta anyu.
-Nem kell, elbírom.-ráztam a fejem.
-Nem az, hogy nem bírod el, csak..-kezdte anyu, de ekkor Sára egy olyat köhögött, mint még talán soha.
-Beteg vagy?-néztem rá, és akkor tűnt fel, hogy piros az orra (gondolom a sok orr fújástól), és kissé be van dagadva a szeme is.
-Ühümm.-bólogatott.
-De reggel még nem volt semmi bajod.-raktam le az ölemből.
-Az óvodába lett vele valami.
-Ja, értem.-bólintottam.-És? Mi?
-Nagyon megfázott. Köhög, folyik az orra.
-Jajj, te.-mosolyogtam Sárára.
-Megyek, alszok még.-mondta két tüsszentés között, majd felment vissza az emeletre.
-Mit akartál kérdezni?-kérdezte anyu, miközben lerakta a konyharuhát az asztal.
-Ja, csak azt, hogy elengednél-e ma Elizával moziba.
-Mikor mennétek?-kérdezte anyu.
-Ömm..-néztem meg a telefonom kijelzőjét, ami, mint mindig, most is a zsebemben volt.-Egy óra múlva jön kb.-olvastam le az időt.
-Jól van, menj csak.-mosolyodott el anyu, mire oda léptem hozzá, és szorosan megöleltem.-Van még annyi zsebpénzed?-kérdezte ölelésünk végén, mire elhúztam a számat.-Kis lányom, nekem nincs most annyi, hogy tudjak adni neked mozizni.-tette csípőre kezét.
-Nem, nem is kell.-mentegetőztem.
-Akkor mégis hogy mennél el?
-Eliza meghívott.-suttogtam.
Anyu nem mondott semmit, csak rezzenéstelen arccal bólintott egyet.
Farkasszemezésünket a mobilom csengése szakította félbe.
-Bocsi.-kullogtam el, és felrohantam a szobámba.

-Hállóóó?-vettem fel lihegve.
-Most felteszem magamnak a kérdést, hogy megkérdezzem.e mit csináltál az imént.-szólt bele Ádám, mire felnevettem.
-Csak felszaladtam a szobámba.
-Nem lehetett volna csak simán felmenni?
-Így gyorsabb volt.-adtam meg, a szerintem megfelelő választ.
-Ahha, jó..-mondta, mire megint felnevettem.
-Jól van, elég már.
-Mit csinálsz?
-Készülök.
-Hova?-kérdezte döbbenten.
-Elizával megyek moziba.
-Ja, vágom.
-Mondtam is, amikor jöttünk haza.
-Tudom, csak azt nem mondtad, hogy már most mész.
-Hát..Pedig de.
-Jól van. Jó szórakozást.-mondta.
-Kösz.-mosolyodtam el.
-Mit néztek?
-Csontváros..-dünnyögtem.
-Ha nem akarod megnézni, akkor minek mész el?
-Egyszer kibírom. És kitudja..Lehet megszeretem.-mosolyogtam.
-Ja, te tudod.
-Most mi van?
-Semmi. Hívsz utána?
-Persze.
-Oké.-mondta, és hallottam, hogy mosolyog a vonal túlsó felén.

(...)

-Jó szórakozást.-puszilt homlokon anyu, majd kiléptem az ajtón, és már mentem is.-Hívj ha haza indulsz.Hát igen..Anyu mindig is ilyen volt. Mint szinte minden szülő. Bárhová megy a gyereke, akár a legközelebbi moziba is, hívnia kell, ha elindult onnan. Megértem, biztos én is így tennék, ha gyerekem lenne. Ezt is nagyon szeretem benne. Mindig féltett. Így vissza gonolva örülök, hogy nem engedett meg bizonyos dolgokat nekem, mert így tanultam, és sokkal jobb lett minden, mintha megkaptam volna mindent, amit kérek, mindenhova elengedett volna, ahova menni akartam, stb..Így már

sokkal jobb. Ezt nem tudom neki elégszer megköszönni. :)
-Oké.-mondtam mosolyogva, majd már tényleg mentem.-Szia.-öleltem meg szorosan Elizát a kapunkban.
-Szia.-engedett el.-Csókolom!-intett fel anyumnak, aki még az ajtóban állt.
-Szia.-intett vissza anyu.
-Huu, de csinos valaki.-néztem végig rajta.
-Ugyan.-legyintett.-De te nem vagy semmi.
-Ugyan.-legyintettem hasonlóképpen, mint ő az előbb, mire felnevettünk.

(...)

-Már meg is van a jegy?-csodálkoztam, amikor Eliza elővett két jegyet, és oda nyomta a pasi kezébe, hogy leellenőrizze.
-Igen. Tudod, előre rendeltem.
-És ha nemet mondok? Hogy nem jövök veled?-vigyorogtam.
-Akkor jövök mással.-mondta, mire rezzenéstelen arccal néztem rá.-Csak viccelek, te hülye.-nevetett fel, miközben bementünk a terembe.
-Azért.-nevettem fel megkönnyebbülten, mire kissé oldalba lökve ő is csatlakozott vidámságomhoz, és nevetni kezdett.
-Akkor lássuk.-ültem le, jobb oldalamon pedig Eliza foglalt helyet.
Elkezdődött a vetítés, ezért elkényelmesedtem, és a popcorn-t csipegetve rábámultam a hatalmas kivetítőre.

(...)

-Ááááá!-sikoltozott Eliza, mikor kiértünk.-Olyan jó volt!
-Jobb, mint a könyv?-nevettem barátnőm örvendezésén.
-Háát..-gondolkodott.-Van ami nincs benne, vagy máshogy van. De akkor is vuuuu!-ugrált párat.
-Nem volt rossz.-vontam vállat.
-Nem volt rossz?! Nem volt rossz?!-hitetlenkedett.-Ez maga volt a fantasztikus!-csinált úgy, mint ha az égiekhez könyörögne.
-Nem tudom. Elég jó volt, az igaz. Meg az a Jace..-mondta ki úgy a nevet, ahogy írjuk, Eliza meg felnevetett.
-Jace.-ismételte el kiejtésemet.-Ez jó.-törölgette szemét, mintha könnyezne.
-Tudom hogy ejtik, de így volt leírva.-mondta vörös fejjel, de nevető barátnőmet elnézve, én is nevetni kezdtem.
-Jól van Jace, menjünk.-mondta, még mindig nevetve, és kitolt maga előtt a teremből.

(...)

-Köszönöm szépen.-mondtam neki mosolyogva, mikor leszálltunk a buszról.
-Ne köszönd.-mosolygott vissza.
-De, és nem elégszer.
-Hagyjad már!-nevetett fel.
-Jól van na.
-Jól van na.-mosolygott, amikor azt halljuk, hogy valaki kopogtat..Oda nézek, anyu áll az ablakban, és mutat, hogy menjek már be.-Azt hiszem menned kell.-nevetett fel Eliza.
-Ja..-sóhajtottam.-Köszi, tényleg.
-Kuss már!-fogta a fejét nevetve, mire felnevettem.-Szívesen.-mosolygott rám.
-Jó éjt!-öleltem meg szorosan.
-Neked is. Holnap suliba.-intett, majd már ment is. Én is bementem, hallgattam anyut, hogy kint megfázhatok, ha csak ott állok, stb..Meghalgattam figyelmesen, megígértem neki, hogy többet nem lesz ilyen, majd mentem, mert még tanulnom kellett, de majd leragadt a szemem.