51.rész-Gábor, Ádám, Új ismerősök, Karambol

 Hazaérve ledobtam a cuccom (ez nálam már alap dolog, mindent dobálok össze-vissza..), felsiettem a szobámba, gyorsan átvedlettem valami "csinosabb" ruhába, hiszen azért mégis parkba megyünk, nem le a konyhába kaját csinálni. Szoknyára vágytam, így azt is vettem fel. Nem nagy szám, a szoknya amúgy sem áll valami jól nekem..De legalább nem izzadt melegítő gatya, tánc után. Lefürdeni már nem volt időm, így csak gyors dezodor, parfüm, és már mentem is le Sárához, aki már készen állva várt rám odalent.
-Mehetünk?-kérdeztem mikor leértem. Ez hülye kérdés..Ő pizsamába is elmenne.
-Ühümm.-bólintott. Sára nagyon csinos kislány, korához képest. Van ízlése (fogalmam sincs honnan szedi?!), szép, mosolygós, vidám, vicces, és végtelenségig kedves természetű :)
-Összeöltözzünk?-torpantam meg már az ajtóban.
-Úúú, ahha!-tetszett neki az ötlet. Így visszamentem, és hozzáöltöztem. csíkos gatya, fekete felső :)

 Éppen a zebránál jártunk (a park előtt van egy zebra, mindig ott megyünk át. közelebb van.), amikor Sára hirtelen megtorpant.
-Hogy nézek ki?-simította végig kezét a ruháján. Furcsállottam a kérdést, de természetesen válaszoltam.
-Nagyon szép vagy.-mosolyogtam rá.
-Komolyan!
-Tényleg.-nevettem fel.
-Oké.-vigyorgott aranyosan, majd végre átkeltünk a zebrán. Szokásához képest, most nem rohant azonnal, csak mikor én leültem, akkor indult el.
-Miért kell, hogy csinos legyél?-kiáltottam utána, de akkor már láttam miért is. Ott volt Zoli, akihez Sára azonnal odaszaladt. És a fa mögül kilépett..Gábor. Ahogy meglátott elmosolyodott, én meg nem akartam bénának tűnni, így hanyagul intettem egyet. Visszaintett, és felém igyekezett.
Hatalmasat sóhajtottam, és hagytam, hogy leüljön mellém.
-Szia.-köszönt kedvesen.
-Szia.-mosolyogtam rá.
-Mizu?
-Semmi..Sárával jöttem parkba.-vontam vállat.
-Ahogy én Zolikával. Nagyon csinos húgod van.-mosolyodott el.
-Igen, szinte már irigy vagyok rá.-néztem a húgomra, aki éppen Zolival beszélgetett a csúszda mellett.
-Te?-nevetett fel.
-Mert?-néztem Gáborra.
-Neked nem kell.-mosolygott kedvesen.
-Kösz.-pirultam el, és elkaptam a tekintetem, de a vigyor nem ment le arcomról..
-Odanézz.-mutatott a távolba, mire odameredtem. Sára és Zoli éppen egymást ölelték.
-Huuu.-vigyorogtam.
-Korán kezdik.
-Az öcséd mászott rá a húgomra.-védtem meg magam.
-Nem is láttad.-szállt vitába Gábor. Persze ez nem volt igazi vita. Inkább volt vicces :)
-Dehogy is nem. Mindent láttam.-raktam fel a kezem.-A tesód megölelte, aztán ölelt vissza Sára is.
-Hagyjuk már.-legyintett Gábor.
-Te hazugnak tartasz?-álltam fel.
-Dehogy. De tesód kezdte.-állt fel ő is.
-Dehogy! Tesód mászott rá. Figyeld csak, mindjárt csókolóznak.-mutattam rájuk, de tekintetem nem vettem le Gáborról.

-Jesszus!-túrt nevetve a hajába.-Gyerekek!-nézett megint rám.
-A 21. században.
-Mit akarsz most mondani?-húzta fel a szemöldökét.
-Hogy tesód mászott rá tesómra.-tértem vissza az eredeti témánkhoz.
-Honnan veszed?-rakta zsebre a kezét.
-Mert ez annak számít.-mondtam, majd hirtelen felindulásból magamhoz öleltem. Köpni nyelni nem tudtam, szerencsére Gábor kisegített.
-És tesód meg így csinált?-vette ki kezét a zsebéből, és viszonozta ölelésemet.
-Khm..Pontosan.-dadogtam vörös fejjel, miközben elengedtem Gábort.
-Lökött vagy.-nevetett ki.
-Nem is! Láttam amit láttam.-emeltem fel magam elé a kezem.
-Semmit nem láttál.-nevetett tovább.
-Oké, más téma.-ültem vissza a padra.
-Héé!-ült le vissza ő is, és aprón meglökte a vállam.-Ne duzzogj.
-Nem duzzogok.-fontam karba kezem.
-Ahha.-nevetett fel.
-Hagyd abba!-szóltam rá, de persze vigyorogtam én is.

-Oké.-tette fel kezét, majd visszafordult, és megint a gyerekeket nézte.
-Akkor is tesód kezdte.-mondtam ki, kis szünet után, mire Gábor jó ízűen felnevetett.
-Nem fejezed be, ugye?-nézett rám.
-Nem.-vigyorogtam.
-Oké. Tesóm kezdte.-mondta.
-Ezaaaz!-emeltem magasba a kezem, és az ég felé fordítottam fejem.
-Hurrá!-csinált lányosan Gábor, én meg csak nevettem.
-Ne már, fáj a hasam.-fogtam a hasam nevetve.
-Megvan? Ijjj.-húzta a száját.-Akkor hisztisek a lányok, nem?!
-Mi? Nem úgy fáj. A nevetéstől. De amúgy igen..Azt hiszem.-gondolkodtam, hogy milyen vagyok, ha éppen...Megvan.
-Akkor jó.
-Nem szereted a hisztis lányokat?-néztem rá.
-Azokat senki nem szereti.
-Miért?
-Mert hisztisek?
-Oké, igaz. De ők is emberek.
-A lányok miért nem szeretik a buzikat?
-Mert..Oké igazad van, nyertél.-adtam meg magam.
-Ezaaaz!-csinált úgy, mint én az előbb.
-Hurrá!-utánoztam Gábor lányos ujjongását, amit az előbb mutatott be. Nevetésben törtünk ki, és az egész park minket nézett. Nem voltak sokan, de kevesen sem.
-Te teljesen hülye vagy.-jegyezte meg, miközben még mindig nevetett.
-Te se vagy jobb.-legyintettem.
-Nem is azt mondtam. De nálad nem rosszabb.
-Héé!-löktem meg, és éreztem, hogy rezeg a telefonom a zsebemben. Rámeredtem a kijelzőre, és azonnal elfehéredtem: Ádám
-Bocsi.-suttogtam, majd felálltam, és arrébb mentem kicsit, majd felvettem.-Igen?
-Szia kicsim! Merre vagy?-kezdte kedvesen.
-A parkba vagyok Sárával. Miért?
-Csak mert nem hívtál, nem üzentél, suliba sem találkoztunk, reggel óta nem láttalak.-mondta, és hallottam, hogy szomorú a hangja.
-Jajj, de édes vagy. Este beszélünk, oké?
-Jól van.-hallottam, hogy mosolyog.-Sára jól van?
-Héé! Legalább ne a tudtommal flörtöljetek, oké?-kérdeztem, mire Ádám felnevetett.
-Oké, bocsi. Te meg vagy?
-Igen, minden okés. És te? Reggel óta mi történt veled?
-Semmi..Kaptam egy hármast matekból.
-Uuu, ügyes!
-Azért annyira nem jó.
-Neked jó.-mosolyodtam el.
-Igaz..Akkor jó.-mondta, mire felnevettem.
-Na megyek, Sára fut felém, tuti akar valamit.
-Jól van. Akkor este.-kezdett köszönni.
-Hívlak, ha hazaértünk.-ígértem meg.
-Oké.
-Szia.
-Szia kicsim.-köszönt el, én meg küldtem neki egy puszit (cupp a telefonba), majd leraktam.

-Lauuu!-futott oda felém.
-Igen?
-Zoli megölelt.-virult.
-Igen? Ő ölelt meg?
-Ahümm.-bólintott boldogan.
-Én meg mo..-fordultam vissza, hogy szívassam Gábort azzal, hogy Zolika ölelte meg tesómat, de a pad üres volt.
-Már elmentek. Azért jöttem ide, mert jött Gábor, és elment Zolikával.
-Ja, értem.-mondtam, kissé csalódottan. Akkor majd megírom neki, hogy ÉN nyertem! :D
-Megyünk?-kérdezte.-Pisilnem kell.-toporgott.
-Persze, gyere.-ragadtam meg a kicsiny kezét, és már indultunk is, kissé sietősen, mert pisilnie kellett.

 Már szinte majdnem otthon voltunk, amikor egy balesetbe ütköztünk. Nem, nincsen semmi komoly, csak két autó karambolozott az utcában (nem sérült meg komolyabban senki!!), és ott álltunk meg.
-Mi történt?-álltunk meg két lány mellett.
-Helló. Mi sem tudjuk, most jöttünk.-vont vállat a vörös hajú lány.

-Gondolom a szokásos..Egyik hülye, másik meg belement kocsival.-mondta a szőke göndör hajú.
-Hát gondoltam. Sebesült meg valaki?
-Komolyabban azt hiszem nem. Ha jól láttuk, akkor az egyiket kellett csak kórházba vinni.-ecsetelte a vörös.
-Hányan voltak?-kérdezte Sára a kezemet fogva.
-Egyik kocsiban egy férfi ült, ő ment kórházba, ha minden igaz. Ő volt a fő okozója ennek. Túl gyorsan kanyarodott be, és nem nézte, hogy a másik meg kanyarodna ki.-mondta a szőke.
-Sára.-nyújtotta jobb kezét Sára, ezzel elengedve engem.
-Bia.-nyújtott kezet a szőke, göndör hajú lány.
-Gigi.-nyújtott kezet a vörös is.
-Szép a nevetek.-bókolt nekik Sára kedvesen.
-Aranyos vagy, köszi.-mondta a szőke, és a vörös is mosolyogva bólintott egyet.
-A te neved is gyönyörű. És te is.-mondta a vörös, majd gyengéden megsimogatta Sára feje tetejét.
-Köszi.-pirult ki Sára.
-Te is olyan gyönyörű vagy.-nézett rám a szőke.-Tesók vagytok, ugye?-kérdezte, mire bólintottam.-Látszik a hasonlóság. Nagyon.
-Ja, szinte már ijesztő.-nevetett fel a vörös.
-Sokan mondták már.-mosolyodtam el.-Laura.-nyújtottam én is kezet, mire a két lány bólintottak.
-Meddig várunk még?-türelmetlenkedett Sára.
-Vagy itt vártok, vagy kerültök egy hatalmasat.-mondta Bia.
-Á, várunk.-mondta Sára, mire felnevettünk, és tovább álltunk a járda szélén.
 Később rácsörögtem anyura, hogy késünk, mert "dugó" van.