-Csssss! Ne kiabálj.-pisszegett anyu, miközben kijött a konyhából.
-Miért?-kérdeztem normális hangon.
-Mi aaaz?-jött le Sára álmos fejjel az emeletről.
-Mert alszik a testvéred.-mondta anyu.
-Ijj.-húztam a szám.
-Ne haragudj tesóó.-vettem fel Sárát az ölembe, és szorosan megöleltem.
-Inkább rakd le.-mondta anyu.
-Nem kell, elbírom.-ráztam a fejem.
-Nem az, hogy nem bírod el, csak..-kezdte anyu, de ekkor Sára egy olyat köhögött, mint még talán soha.
-Beteg vagy?-néztem rá, és akkor tűnt fel, hogy piros az orra (gondolom a sok orr fújástól), és kissé be van dagadva a szeme is.
-Ühümm.-bólogatott.
-De reggel még nem volt semmi bajod.-raktam le az ölemből.
-Az óvodába lett vele valami.
-Ja, értem.-bólintottam.-És? Mi?
-Nagyon megfázott. Köhög, folyik az orra.
-Jajj, te.-mosolyogtam Sárára.
-Megyek, alszok még.-mondta két tüsszentés között, majd felment vissza az emeletre.
-Mit akartál kérdezni?-kérdezte anyu, miközben lerakta a konyharuhát az asztal.
-Ja, csak azt, hogy elengednél-e ma Elizával moziba.
-Mikor mennétek?-kérdezte anyu.
-Ömm..-néztem meg a telefonom kijelzőjét, ami, mint mindig, most is a zsebemben volt.-Egy óra múlva jön kb.-olvastam le az időt.
-Jól van, menj csak.-mosolyodott el anyu, mire oda léptem hozzá, és szorosan megöleltem.-Van még annyi zsebpénzed?-kérdezte ölelésünk végén, mire elhúztam a számat.-Kis lányom, nekem nincs most annyi, hogy tudjak adni neked mozizni.-tette csípőre kezét.
-Nem, nem is kell.-mentegetőztem.
-Akkor mégis hogy mennél el?
-Eliza meghívott.-suttogtam.
Anyu nem mondott semmit, csak rezzenéstelen arccal bólintott egyet.
Farkasszemezésünket a mobilom csengése szakította félbe.
-Bocsi.-kullogtam el, és felrohantam a szobámba.
-Hállóóó?-vettem fel lihegve.
-Most felteszem magamnak a kérdést, hogy megkérdezzem.e mit csináltál az imént.-szólt bele Ádám, mire felnevettem.
-Csak felszaladtam a szobámba.
-Nem lehetett volna csak simán felmenni?
-Így gyorsabb volt.-adtam meg, a szerintem megfelelő választ.
-Ahha, jó..-mondta, mire megint felnevettem.
-Jól van, elég már.
-Mit csinálsz?
-Készülök.
-Hova?-kérdezte döbbenten.
-Elizával megyek moziba.
-Ja, vágom.
-Mondtam is, amikor jöttünk haza.
-Tudom, csak azt nem mondtad, hogy már most mész.
-Hát..Pedig de.
-Jól van. Jó szórakozást.-mondta.
-Kösz.-mosolyodtam el.
-Mit néztek?
-Csontváros..-dünnyögtem.
-Ha nem akarod megnézni, akkor minek mész el?
-Egyszer kibírom. És kitudja..Lehet megszeretem.-mosolyogtam.
-Ja, te tudod.
-Most mi van?
-Semmi. Hívsz utána?
-Persze.
-Oké.-mondta, és hallottam, hogy mosolyog a vonal túlsó felén.
(...)
-Jó szórakozást.-puszilt homlokon anyu, majd kiléptem az ajtón, és már mentem is.-Hívj ha haza indulsz.Hát igen..Anyu mindig is ilyen volt. Mint szinte minden szülő. Bárhová megy a gyereke, akár a legközelebbi moziba is, hívnia kell, ha elindult onnan. Megértem, biztos én is így tennék, ha gyerekem lenne. Ezt is nagyon szeretem benne. Mindig féltett. Így vissza gonolva örülök, hogy nem engedett meg bizonyos dolgokat nekem, mert így tanultam, és sokkal jobb lett minden, mintha megkaptam volna mindent, amit kérek, mindenhova elengedett volna, ahova menni akartam, stb..Így már
-Oké.-mondtam mosolyogva, majd már tényleg mentem.-Szia.-öleltem meg szorosan Elizát a kapunkban.
-Szia.-engedett el.-Csókolom!-intett fel anyumnak, aki még az ajtóban állt.
-Szia.-intett vissza anyu.
-Huu, de csinos valaki.-néztem végig rajta.
-Ugyan.-legyintett.-De te nem vagy semmi.
-Ugyan.-legyintettem hasonlóképpen, mint ő az előbb, mire felnevettünk.
(...)
-Már meg is van a jegy?-csodálkoztam, amikor Eliza elővett két jegyet, és oda nyomta a pasi kezébe, hogy leellenőrizze.
-Igen. Tudod, előre rendeltem.
-És ha nemet mondok? Hogy nem jövök veled?-vigyorogtam.
-Akkor jövök mással.-mondta, mire rezzenéstelen arccal néztem rá.-Csak viccelek, te hülye.-nevetett fel, miközben bementünk a terembe.
-Azért.-nevettem fel megkönnyebbülten, mire kissé oldalba lökve ő is csatlakozott vidámságomhoz, és nevetni kezdett.
-Akkor lássuk.-ültem le, jobb oldalamon pedig Eliza foglalt helyet.
Elkezdődött a vetítés, ezért elkényelmesedtem, és a popcorn-t csipegetve rábámultam a hatalmas kivetítőre.
(...)
-Ááááá!-sikoltozott Eliza, mikor kiértünk.-Olyan jó volt!
-Jobb, mint a könyv?-nevettem barátnőm örvendezésén.
-Háát..-gondolkodott.-Van ami nincs benne, vagy máshogy van. De akkor is vuuuu!-ugrált párat.
-Nem volt rossz.-vontam vállat.
-Nem volt rossz?! Nem volt rossz?!-hitetlenkedett.-Ez maga volt a fantasztikus!-csinált úgy, mint ha az égiekhez könyörögne.
-Nem tudom. Elég jó volt, az igaz. Meg az a Jace..-mondta ki úgy a nevet, ahogy írjuk, Eliza meg felnevetett.
-Jace.-ismételte el kiejtésemet.-Ez jó.-törölgette szemét, mintha könnyezne.
-Tudom hogy ejtik, de így volt leírva.-mondta vörös fejjel, de nevető barátnőmet elnézve, én is nevetni kezdtem.
-Jól van Jace, menjünk.-mondta, még mindig nevetve, és kitolt maga előtt a teremből.
(...)
-Köszönöm szépen.-mondtam neki mosolyogva, mikor leszálltunk a buszról.
-Ne köszönd.-mosolygott vissza.
-De, és nem elégszer.
-Hagyjad már!-nevetett fel.
-Jól van na.
-Jól van na.-mosolygott, amikor azt halljuk, hogy valaki kopogtat..Oda nézek, anyu áll az ablakban, és mutat, hogy menjek már be.-Azt hiszem menned kell.-nevetett fel Eliza.
-Ja..-sóhajtottam.-Köszi, tényleg.
-Kuss már!-fogta a fejét nevetve, mire felnevettem.-Szívesen.-mosolygott rám.
-Jó éjt!-öleltem meg szorosan.
-Neked is. Holnap suliba.-intett, majd már ment is. Én is bementem, hallgattam anyut, hogy kint megfázhatok, ha csak ott állok, stb..Meghalgattam figyelmesen, megígértem neki, hogy többet nem lesz ilyen, majd mentem, mert még tanulnom kellett, de majd leragadt a szemem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése