Boldog Kari-t ♥!

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánok minden kedves olvasómnak, és idetévedtnek.! :)
Karácsony után jelentkezek.xx

#7777

Köszönöm ♥!!!

55.rész-Sára, reggeli, anyu+kávé, tánc

November 25./Szombat/

Reggel arra ébredtem, hogy csuklok. De komolyan. Egyszerűen nem akart elmúlni. Lesiettem a konyhába, hogy igyak egy kis vizet. Éppen tele volt a szám vízzel, amikor Sára lépett elő. A szó szoros értelmében minden kijött, ami eddig a számban volt. Kicsit kiköptem a cuccost.
Meglepettségem oka nem más, mint ami általában. Sára.
-Mi a baj?-kérdezte meglepetten, miután lelibegett a lépcsőn.
-Sára. Imádlak, és nagyon szépnek, csinosnak tartalak. De mi ez a hacuka?-kérdeztem, miközben leraktam a poharat a konyhapultra, és a felmosóért indultam a fürdőbe, hogy feltöröljem, amit az előbb ki adtam magamból.
-Hacuka?-kérdezte kissé felháborodottan.
-Na jó, nem hacuka, mert rettentő csinos vagy. Csak két kérdésem lenne feléd.
-Mond.-mosolyodott el, majd leült a kanapéra, mintha valami fontos ügyben tárgyalnánk éppen.
-Először is. Honnan vannak ezek a ruhák? Anyu veszi neked? Vagy honnan?-kérdeztem sorban, miközben a tócsát töröltem fel.
-Igen, anyu . De sokat szülinapra kaptam.
-Értem..Másik pedig. Minek öltözöl ki mostanság ennyire?-húztam fel a szemöldökömet, és egy pillanatra megálltam a felmosásban, hogy Sárára tudjak nézni.
-Semminek. Csak követem a divatot.-vont vállat, de nem nézett rám.
-Sára, nekem ne hazudj.
-Semminek.-állt fel kissé idegesen, majd felrohant a lépcsőn.
Gondoltam inkább hagyom, és míg főtt a kávém benyomtam a magnót, amiben ha jól emlékeztem éppen az én CD-m volt. És igen! Elindult a zene, én meg ütemre lépkedtem, sürgölődtem a konyhában.
(zene->http://www.youtube.com/watch?v=gCYcHz2k5x0)
___________________________________________________________
-Mi ez a ricsaj?-jött ki anyu a konyhába álmos fejjel.
-Upsz.-vettem le a hangerőt.-Hangos volt?-húztam a szám, behúzott nyakkal.
-Igen, eléggé.-ásított egyet.-Ó, kávé?-mutatott a bögrémre.
-Igen, idd csak meg nyugodtan.-a konyhapultnak voltam támaszkodva, és néztem, ahogy anyu leül, és a kávét kezdi kortyolgatni.
-Amint jobb állapotban leszünk, sort kerítünk egy jó kis beszélgetésre.-ivott bele anyu ismét a kávéba.
-Oké.-sóhajtottam.
-Remélem semmi olyat nem mondasz majd, ami a kelleténél jobban meglep majd.
-Nem, semmi komolya.-ráztam a fejem, és leültem anyuval szembe a pulthoz.
-Jól van.-bólintott.-Mik ezek a zenék?-kérdezte anyu fájdalmas arccal, amikor a magnóban éppen a
Jennifer Lopez-Live It Up című dal csendült fel.
-Ó, ezek a bulizós zenéim.-legyintettem.-Ezekre jól lehet reggelit csinálni.
-Érzem..-nézett anyu a kávéra.-Kevesebb tánc, és több tej.-rakta le az üres bögrét a konyhaasztalra.
-Én így szeretem.-vontam vállat.
-Rossz kifogás.-mondta, majd kiment.
-Mész még aludni?-kiáltottam utána.
-Próbálok.-jött a válasz.
________________________________________________________

Szombat délután két óra körül, és én egyedül ülök a szobámban, könyvvel a kezemben. Gondoltam ezen gyorsan változtatunk, így rácsörögtem Elizára.
-Cső csajos.-köszönt a telefonba.
-Hali, nincs kedved moziba menni?-kérdeztem hirtelen.
-Mert?
-Nem tudom, csak úgy..
-Nem ér rá Ádám, mi? Kösz, de nem akarok tartalék lenni.
-Hé, nyugi már! Ádám biztos ráérne, de téged hívtalak. Őt nem is hívtam. Azonnal rád gondoltam.
-Oké, jól van. De most nem érek rá. A nagyiméknál vagyok ünnepelni.
-Ó!-mondtam bánatosan.-Akkor mindegy. És kinek van mije?
-Nagypapinak szülinap.
-Boldogot neki.-mondtam mosolyogva.
-Átadom.-mondta vidáman.-De most megyek ha nem gond, torta felvágás lesz hamarosan, és még nincsen gyertya.-felnevettem.
______________________________________________________

Körülbelül háromig olvastam, majd meggondoltam magam, és gondoltam táncolok egy kicsit. Jó kikapcsolódás, és még alakom is lesz tőle. Benyomtam Avicii-Hey Brother című számát, és táncoltam egy kicsit.

 Mindig is imádtam táncolni. Kiskorom óta. Csak hát az a baleset nem kellett volna..De nem baj. Vagyis de, de annyira nem nagy baj, hogy így történt. Hiszen akkor talán még mindig balettoznék. Akkor nem iratkoztam volna be hip-hop-ra. Talán nem járnék most Ádámmal, és talán Gábort sem ismertem volna meg.
 Ezek mind-mind remek dolgok. Rossz lett volna elszalasztani..

 Anyu mindig azt mondta, nagy táncos lesz belőlem. Édesapám is rengeteget támogatott, bár ő jobban szerette a kis balerina kislányát. A hip-hop szerinte vad..Szerintem meg csak őszinte, nem vad. De ő így látja, nem fogom kioktatni, mert tudom, ezerszer okosabb nálam, és bölcsebb is. Én vagyok a tanítvány, ő a mesterem. Anyu mellett persze. :D
Mindig is akartam egy kis tesót..Vele akartam táncolni. Látni topogni a kis lábait. Megdőlni, és én elkapom. Felnőni, velem együtt.
Sára megszületett, én pedig nagyon boldog voltam :)
Amikor kicsit idősebb lett (azaz tudott már járni :DD), és már értette minek mire van szüksége, és ilyen fontos alap dolgok, akkor megkértem anyut, hogy valami művészeti dologra írassák már be. Hiszen én is táncoltam/táncolok..Akkor ő hangszeren játsszon, de persze hangsúlyoztam nekik a  TÁNCOT.
Így is lett, Sárát balettre íratták be.
És most itt tartunk, ahol vagyok..És ennek rettentően örülök.

Sára már idősebb, talán érettebb is, és az esze is a helyén van.
Már amikor..Például most nem tudom mi neki ez a "Csinos vagyok, mert csak." fóbiája, de sejtem..
És a sejtésem alapján köze van Ádámhoz..
Sárának nagyon bejön, és ezt nyilvánosságra is hozza. És Ádám tudatára is!
Mindenképp beszélnem kell Sárával..Hiszen Ádám az ÉN barátom!! De hát..Még kicsi. Nem gondolja még ezeket komolyan. Ádám meg remélem nem cserélne le Sárára. Remélem..:D

54.rész-Hogyan is találkoztunk (??!)

-Megjöttem.-motyogtam, amikor beértem házunkba.
-Ki az?-ugrott elém anyu a fal mögül, serpenyővel a kezében.
-Anyu, jesszusom!-raktam kezem a szívemre.-Én vagyok, ki más lenne?-néztem rá tágult pupillákkal. Még mindig rémült voltam.
-Jajj, ne haragudj! Csak mindig hangosan köszönsz, aztán csak azt hallottam, hogy nyílik az ajtó..-szabadkozott anyu.
-Jó, oké. Semmi gond.
-Ha már itt tartunk..Miért is vagy ilyen letört?
-Anyu, ne most.-kerültem ki, és a szobámba igyekeztem.
-Állj meg, lányom!-ragadta meg a karom.
-Anyu!-szóltam rá élesen.-Komolyan ne most!
Anyu elengedett, és bólintott egy aprót.
-Hát jó.
Mondani akartam még valamit, de inkább csak felfutottam a lépcsőn, be a szobámba. Idegesen becsaptam az ajtómat, majd háton levágódtam az ágyra.
Lépteket hallottam az ajtó mögül, majd Sára nyitott be.
-Mondtam, hogy hagyjatok most!-siettem az ajtóhoz, majd mielőtt Sára belépett volna, visszacsuktam az ajtót, és kulcsra zártam.
-Csak anyu kérdezi, hogy mit mondott a doki. És, hogy hol voltál eddig.-hallottam Sára, aranyos, lágy hangját.
-Nem mondott semmit. Megírta az igazolást, és annyi.
-Oké. És utána hol voltál?
Üresen meredtem a távolba, ki az ablakon. Lecsúsztam háttal az ajtó mellett, tenyerembe temettem arcom.
-Nem volt..nem volt semmi. Csak..Sétáltam.-mondtam még mindig tenyérbe temetett arccal.
Sára nem válaszolt, csak szótlanul elment.
Soha nem gondoltam volna, hogy lesz ilyen. Becsapom az ajtóm, és idegesen kiabálok a családtagjaimmal. De én nem akartam! De hát..Ezt teszi a...Hagyjuk.
Gábornak valóban bejöttem? Tetszettem neki? Szinte a kezdetek óta? Lehetetlen..
De hát ezek szerint csak igaz. Hiszen meg akart csókolni. És miattam szakított Katalinnal. Biztos? Efelől vannak kételyeim..
Egyszerűen az van, hogy nem tudom elhinni, hogy ő és én. Hát ez azért elég nehéz helyzet..
Felálltam, és az asztalomhoz sétáltam. Letöröltem szemeimet, és a parafatáblámra néztem. Szinte minden nagyobb emlékem ott volt. Dátumok voltak felírva, és egy kis ismertető, hogy pontotan mi is volt azon a napon.

November 10./Péntek/-Ádám ♥

Levettem, és leraktam az asztalra. Egy könnycsepp hullott rá, de nem bántam. 

Csörgött a telefonom. Odaléptem az éjjeliszekrényemhez, és a kijelzőre meredtem.

-Igen?-próbáltam normális hangon beszélni, hogy ne legyen észrevehető milyen szomorú is vagyok valójában.

-Kicsim! Már háromszor hívtalak. Miért nem vetted fel?-szólt a telefonba Ádám.

-Bocsi, csak némára volt állítva. Tudod a doki miatt. Aztán elfelejtettem visszavenni.

-Ja, jól van. Azt hittem valami komoly..

-Te mindig a rosszra gondolsz?

-Dehogy, csak ha rólad van szó. Nagyon féltelek.-önkéntelenül is elmosolyodtam ezen a mondaton.

-Édes vagy.

-Őszintének szokták felénk nevezni, de kösz a bókot.-felnevettem kijelentésén.

-Igazán nincs mit. 

-Van kedved valamihez? Süti? DVD? Kajálda?-kezdte sorolni.

-Ma nem igazán van kedvem semmihez. Itthon maradnék.  De átjöhetsz, ha gondolod.-mosolyodtam el.

-Persze, hogy gondolom. Máris úton vagyok.-mondta boldogan, majd kinyomott. Mosolyogva raktam vissza a telefont, majd feleszméltem, hogy amúgy szomorú voltam, és amúgy nagyon nem vagyok elviselhető. Mármint a kinézetem. A fürdőbe rohantam, és gyors arcmosás után kis sminket dobtam magamra (szájfény, szempillaspirál).                                                                                                                    

Lesiettem anyuhoz, és mondtam neki, hogy Ádám átjön.

-Először beszélnünk kellene.-mondta anyu.

-Anyu, ígérem este mindent megbeszélünk. Amit csak szeretnél. És én is mondok majd elég cifra dolgokat..

-Jó.-mondta egyszerűen, majd felment, feltételezem Sárához.

Szinte fél perc sem telt el, Sára rohant le az emeletről, mögötte anyuval.

-Lauu! Jön Ádi?-kérdezte vidáman.

-Anyu te szóltál neki?-néztem anyura csípőre tett kézzel.

-Megígértem neki, hogy szólok, ha tudok valamit.

-Hát, kösz. 

-Bocsáss meg, kérlek.

-Oké, nem gond. Te meg milyen Ádi-t mondtál?-néztem Sárára.

-Ádi, Ádi, Ádi, Ádi.-mondta dallamosan.

-Ez kész.-nevettem fel, majd a következő pillanatban csengetésre lettem figyelmes. 

-Ádiiii!-rohant Sára, és csak akkor vettem észre, amikor kis ruháját igazgatta ajtónyitás előtt, hogy megint milyen csinosan van felöltözve.

-Anyu, ez beteges!-mutattam Sárára.-Mindig kiöltözik.

-Te is kiszoktál, ha szép fiúval találkozol, nem?-nézett rám anyu.

-Így voltam a dokinál is.-tártam szét a karom esetlenül, majd nyílt az ajtó.

-Ádi!-mosolygott bájosan Sára Ádámra, aki egy csokor rózsával a kezében állt ott. Megszólalni nem bírt.-Hoztál nekem rózsát?-vette el Ádámtól Sára boldogan.-Anyu, vízbe rakod?-tartotta anyu felé, miután beleszagolt a rózsacsokorba.

-Persze.-mondta anyu furcsán, miközben Sárától vette el a virágot.

-Mondtam.-suttogtam oda anyunak, miközben elhaladt mellettem.

-Ádi, mit szeretnél csinálni?-ragadta meg Sára Ádám kezét, és behúzta a házba.

-Ajtó? Barlangba laksz, Sára?

-Nem, dehogy. Úgy nézek én ki?-fordult felém, én meg felnevettem mennyire erőlködik.

-Te? Soha.-mondtam, miközben nevetve becsuktam az ajtót.

 -Mihez lenne kedved?-kérdezte Sára Ádámtól, miközben a lépcsőn húzta fel maga után.

-Nem is tudom.-mondta Ádám, miközben rám nézett. Szeme könyörgő volt, így hát utánuk mentem. 

-Hát te?-kérdezte Sára, mielőtt beléphettem volna utánuk Sára szobájába. 

-Jöttem.-vontam vállat, majd beléptem volna, de Sára utamat állta.

-Minek? Ádám most velem van.-mondta, majd becsukta előttem az ajtót.

-Oké, Sára, ezt most már fejezd be.-nyitottam be idegesen, és megragadtam Ádám kezét.-Először vicces, meg aranyos volt, de már nagyon elszaladt veled a ló. Fejezd be, de sürgősen. Azt hiszed Ádám élvezi ezt? Nem. Kérlek szépen, fejezd be. Kösz.-mondta, majd Ádámot húzva magam után bementünk a szobámba.

-Köszi, kicsim.-fújta ki a levegőt megkönnyebbülten Ádám, amikor becsuktam magunk mögött az ajtót. 

-Ne köszönd.-néztem rá.

-Tudod..-lépett felém, és megfogta a kezem. Valami hirtelen belém hasított. Valami, nagyon mélyről. Eszembe jutott Gábor, és hogy majdnem megcsókolt. Vajon el kellene ezt mondanom Ádámnak? de mi van, ha bántja Gábort? Nem, az nem lenne jó. De most akkor mit tegyek?-Min agyalsz?-nézett rám furcsán Ádám.

-Ja, semmin. Mit akartál mondani?-néztem ismét rá.

-Először tied lett volna a rószsa.-mosolygott rám

-Háát..Gondoltam.-nevettem fel, majd hagytam, hogy Ádám magához húzva megcsókoljon.

-Nem vagy szomjas?-kérdeztem Ádám ölében ülve. 

-Neem, egész kényelmes ez a fotel. Nem kell most semmi, így minden jó.-mosolygott rám, mire apró csókot adtam ajkára.

-Viszont én kiugrok a mosdóba.-mondtam, majd felpattantam az öléből, és kisettenkedtem a mosdóba.

Amikor visszamentem Ádám a parafatáblánál állt, és nézegette a rajta lévő cetliket.

-Az a bizonyos November 10-e..-mondta a cetlit nézve, az asztalon.

-Elég izgi kis nap volt.-jegyeztem meg oda lépve mellé.

-Hát.-nevetett fel.-Meg elég hosszú is.

-Hát ja..Mire kinyögted amit akarsz kinőtt hatszáz ősz hajszálam.-mondtam viccesen, mire Ádám felnevetett.

-Oké, nem csak az én hibám volt a hosszú nap. 

-Honnan ismertél előtte? Hiszen azt mondtad mióta vársz már erre. De én előtte nem ismertelek. És nem is a suliba jártál.

-Emlékszel, amikor tavaly osztálykiránduláson voltatok Nyíregyházán?-emlékeztetett.

-Iggen, persze.

-Akkor az én osztályom is ott volt. Az állatkertben. 

-Igen?

-Igen. Még jól el is beszélgettünk, nem emlékszel?

-Jaaaaaaa!-raktam össze a darabokat, mire összeállt a kép.-Te voltál a fagyis fiú.-mosolyogtam rá.

-Ja. Mondta apám, hogy költözünk, mert akkor ugye oda jártam suliba, csak nyári munka volt ez a fagyis cucc. Azt mondta választhatok, és mivel előtte tudtam, hogy te ide jársz, mert ugye ezt is beszéltük, tudtam, hogy ide kell jönnöm. Pest az tuti volt, csak a sulit választhattam én. A nyáron utánad néztem, felkerestelek facebook-on, kicsit kutakodtam utánad. Biztosra mentem, hogy tuti ebbe a suliba jársz-e. Megnéztem, és igen, szóval ide jelentkeztem. Amikor azt hitted először láttál a suliban, akkor azért néztelek, mert egy bejöttél nekem, kettő nekem jöttél, három már ismertelek, és pont téged indultalak megkeresni, de te hamarabb léptél. Szó szerint.-motyogta az utolsó mondatot, mire felnevettem.-Aztán gondoltam akkor már nem mutatkozok be neked. Meg úgy vettem észre nagyon szemezel azzal a Gáborral.-a név hallatán a torkomba ugrott a szívem.-Azt gondoltam nagyon bejöttök egymásnak, talán jártok. Így hagytam az egészet. De amikor elhívtál a koncertre, nagyon megörültem. Meg előtte ez az ál barátos szitu..Én rohadtul élveztem.-felnevetett.-Aztán már annyira nem bírtam magammal a koncert előtt, hogy muszáj voltam neked színt vallani. Vagyis csak a felét, hogy tetszel, mert azt nem mertem, hogy ismertelek. Féltem megharagszol, hogy nem szóltam, vagy valami. De most már tudsz mindent.-fejezte be mondandóját, mire elmosolyodtam.

-Ez nagyon romantikus.-mosolyogtam rá.

-Komolyan? Szerintem egy balfék vagyok, mert nem szóltam, mert kutakodtam utánad, meg mittomén'.-mondta lazán, miközben felnevetett.

-Dehogy! Nekem nagyon is romantikus.-fontam nyaka köré kezeimet, Ádám pedig a derekamat fogta körbe.

-Fokozzuk?-suttogta, mire bólintottam.-Mindig is nagyon tetszettél. És amikor megláttalak az állatkertben, és még tőlem kérted a fagyit is..Már akkor beléd estem, ha lehet ilyet mondani, rettenetesen.-csak elmosolyodtam, és hosszan megcsókoltam.

Ádám háromig volt nálam.

-Tudod min gondolkodtam?-kérdeztem, miközben a kapu előtt álltunk, egymással szemben.

-Min?-kérdezte a kezemet fogva.

-Hogy az nem gáz, hogy nem ismertelek fel? Mármint a suliban..-néztem Ádámra.

-Dehogy az.-fogta meg szorosan a derekam.-Örülök, hogy itt vagy nekem. Kit érdekel, hogy nem ismertél fel?-nevetett fel, és egy puszit nyomott a homlokomra.

-Hát engem. Engem érdekel.-néztem szomorúan Ádámra.

-Kicsim.-ölelt át szorosan.-Először én azért voltam letörve, mert alig voltál velem. Alig találkoztunk. Ez miatt, ne legyél már szomorú.

-Jajj..De olyan rossz.-viszonoztam ölelését, és belefúrtam fejem a vállába. Ádám gyengéden eltolt magától, és gyengéden megcsókolt.

-Jobb már?-mosolygott rám.

-Kedves vagy, de ettől még rossz.-mosolyogtam rá szomorúan.

-Mi a francnak mondtam el?-fordult el, és idegesen a hajába túrt. Hirtelen megijedtem reakciójától, és odalépve hozzá a vállára raktam a kezem.

-Hé! Már jobb is. Nincsen semmi baj, oké minden.

-Végre!-fordult vissza mosolyogva.

-Ezt direkt csináltad?-nevettem fel.

-Hát, ja.-nevetett ő is.

-Imádlak.-mondtam vigyorogva, majd hosszan megcsókoltam.

53.rész-Gábor (?!)

Sziasztok! Nem igazán látnám, hogy olvasnátok..

Jó olvasást.

November 24./Péntek/

Reggel amikor felkeltem rájöttem, hogy nem ébresztőre keltem, hanem magamtól. Ijedten az órára néztem:

9:37

Basszusssss!! Gyorsan lerohantam, de anyu már nem volt otthon, elment dolgozni. Sára is már oviban volt. Visszarohantam a szobámba, és tárcsáztam anyut.

-Mondjad drágám!-szólt bele kedvesen.

-Anyu  elaludtam! Most keltem!-mondtam ijedten.

-Rendben drágám, semmi gond. Akkor már ne menj be. Menj el az orvoshoz, kérj egy igazolást.

-Komolyan?-lepődtem meg.

-Persze, menj. Most már semmi értelme bemenned, lassan mehetnél is haza. Csak kérd majd el valakitől a házit, meg a tanulni valót.

-Rendben van.

-Na megyek kicsim, nekem is dolgom van.

-Oké, anyu. Szia!

-Szia, kicsim, egy óra körül otthon vagyok.-mondta, majd leraktuk.

Ránéztem az órára: 9:41

Délután egyig még rengeteg idő van. Kezembe vettem a telefonomat, hogy írjak Elizának miért nem mentem, amikor megláttam, hogy már keresett is. Most pont szünet volt, így felhívtam.

-Jesszus Laura, hol vagy? Baj van?-kérdezte azonnal.

-Nincsen semmi, elaludtam. Nagyon..

-Már nem jössz be?

-Nem, már nem. Megyek a dokihoz igazolást kérni, aztán annyi. Jövök haza.

-Mááázlista..-nyögte.

-Gondolok rád. Írtok ma?

-Matek..

-Ó, hát persze. Tanultam is.-húztam a szám.

-Jól van, kussolsz.-nevetett fel, és én is elvigyorodtam.

-Leckét majd ide adod?

-Persze, átugrok vele délután.

-Jól van. De hozz maszkot, mert irtóra beteg vagyok.-köhögtem egy erőltettetett a telefonba.

-Elég már!-nevetett.

-Oké, na.-nevettem én is.

-Majd megyek, puszi!-köszönt el.

-Szijóó!-mondtam, és éppen, hogy leraktuk már hívott más.

-Miért vagy foglalt???-idegeskedett Ádám.

-Bocsi, Elizával beszéltem.

-Huu..-fújta ki a levegőt.- Akkor jó, azt hittem már van valami.
-Neeem, nincs. Csak elaludtam, így nem megyek ma suliba.
-Ohohohooo! Hosszú hétvége?-kérdezte, mire felnevettem.
-Úgy is lehet mondani.
-Anyud? Engedi, hogy otthon maradj?
-Ő mondta, hogy ne menjek. Pedig én akartam.
-Hogy-hogy?
-Fogalmam sincs.
-Az úgy korrekt.-nevetett, mire én is elmosolyodtam.
-De tényleg...Nem tudom. Mondta, hogy menjek dokihoz igazolásért, és ennyi. Meg hogy már nincs értelme bemennem, már jöhetnék is haza.
-Fura..
-Szerintem is.
-Na mindegy kicsim. Délután átmenjek?
-Jöhetsz, csak jön Eliza is a házival. Nem gond?
-Mikor megy?
-Nem tudom..Suli után.
-Jól van, akkor megyek, amint tudok. Anyám befogott főzni..-mondta, és ahogy elképzeltem, ahogy a száját húzza, önkéntelenül is felnevettem.
-Okés, akkor majd jössz.-mosolyogtam.

Felöltöztem, majd elmentem a dokihoz.
Amikor beértem, elég meleg volt, így levettem a kabátomat, és a kezemben fogva leültem az egyik műanyag székre. Olyan székek voltak, mint amik a kórházban vannak. Ezek az "egybe" székek. Elég nagy volt a váróterem, így nagyon szét sem néztem.
Éppen az okos telefonom hátterét változgattam, amikor valaki leült mellém. Elég sok hely volt, így fel néztem ki ült le, pont mellém.
-E, szia!-köszöntem mosolyogva.
-Csövi.-köszönt mosolyogva Gábor.-Hát te?-kérdezte, miközben lehámozta magáról a kabátot.
-Elaludtam.-vontam vállat.-Anyu meg mondta, hogy jöjjek, és kérjek igazolást.
-Laza muter'!-jegyezte meg.
-Eléggé.-mosolyodtam el.-És te?-néztem rá.
-Tegnap lázam volt, meg úgy folyik az orrom, mint a Niagara.-ezen a megjegyzésén felnevettem.
-Akkor elég beteg lehetsz.
-Igen, eléggé.

Gáborral jól elbeszélgettünk, amikor egyszer csak Gábor következett.
Bement, és nem sokkal később kijött.
-Na?-néztem rá, míg bement egy néni. Utána én következek.
-Gyógyszert írt fel.-vont vállat.
-Elég betegnek látszok?-kérdeztem Gábortól.
-Igen, elég elmebetegnek nézel ki.-nézett rajtam végig, mire nevetve meglöktem a vállát.
-Komolyan.
-Egyáltalán nem.
-A franc..
-Miért? Ne akarj beteg lenni.
-Mert lehet, hogy hazaküld. Hogy iskolában a helyem, blablabla...-grimaszoltam.
-Nem hiszem..Orvos, azt kell tennie, amit a betege kér.
-Igazad van..-mondtam, majd láttam, hogy kijött a néni.-Na megyek. Szia!-intettem, és már be is léptem.

Szerencsére az orvos elég jó passzban volt, így nem szekált, vagy semmi, csak megírta, és már mehettem is.
Csodálkozva néztem, hogy Gábor megvárt.
-Te?-kérdeztem, miközben felvettem a kabátomat.
-Megvártalak?-kérdezett vissza idétlenül.
-Oké..
-Elmegyünk sétálni? Otthon csak unnám magam, anyám meg így azt hiszi még mindig dokinál vagyok.
-Persze, menjünk. Én is egyedül lennék Egyig.

Gáborral elsétáltunk a parkba, ahol éppen valami program volt. Színpad volt, ahol énekeltek. Táncosok is voltak, tehát valami mulatság lehetett.
-Nézzek meg!-kérleltem Gábort, mire vállat vont.
-Menjünk.
Közelebb mentünk, és megnéztük. Kiderült, hogy valami sztár vendéget is várnak, úgyhogy maradtunk még. Voltak székek, így leültünk.
-Ki a sztár vendég?-kérdeztem.
-Azt írták meglepetés sztárvendég.-nézett rám Gábor.
-Szerintem ő az!-mutattam a színpadra, ahová valami manuszka lépett éppen fel. Fogalmam sincs ki volt, és be sem mutatkozott, tehát még most sem tudom. Lehet azt hitte olyan híres, hogy a bemutatkozást akár el is hagyhatja..Vagy csak nem tudja a nevét?! Na ezen lehet rágódni..
-Szabad?-állt fel Gábor, és éppen táncra kért fel, amikor a pasika énekelni kezdett. Nem volt rossz hangja, egészen szépen csengett.
-Persze.-mosolyodtam el, majd felálltam. Megfogta Gábor a kezem (!!!), majd beálltunk. Megfogta a derekam, én a vállára tettem kezem, és úgy billegtünk.
-Forgááás.-pörgetett meg Gábor, és amikor visszaérkeztem, sokkal közelebb álltam hozzá. Szinte éreztem leheletét az arcomon. Ezt biztosan Gábor is észrevette, mert szorosabban kezdte fogni derekamat. Mélyen a szemébe néztem, és elgondolkodtam. Ezt nem lenne szabad. Hiszen nekem Ádám a barátom! Vele járok! Nem, ezt semmiképp nem lenne szabad..Éppen el akartam engedni Gábort, és mondani, hogy szomjas vagyok, menjünk vegyünk valamit inni, amikor éreztem, hogy közelebb hajol. Már szinte megcsókolt, amikor elfordítottam a fejem, így az arcomra érkezett a számra szánt puszi.
-Nem szabad.-suttogtam.
-Miért? Te nem akarod?-puszilta meg a nyakam.
-Nem.-toltam el magamtól.-Vagyis...N..Nekem Ádám a barátom. Vele járok.-utánoztam az előbb a fejemben járt szavakat.
-Laura..-kezdte, de közbe szóltam.
-Ne, kérlek. Én Ádámot szeretem, vele járok, ő a barátom, és én hű vagyok hozzá. Semmit nem lehet ellene tenni. Ő az, akit szeretek.-fejeztem be. Gábor egy hatalmasat sóhajtott, majd így szólt.
-Szakítottam Katalinnal.-mondta egyszerűen, úgy egy lépésnyire állva tőlem.
-Mit tettél??-tátottam a számat.
-Szakítottam vele.
-Te vele?
-Igen. Miattad.
-Miattam??-hüledeztem tovább.
-Igen. Te tetszel, nem ő.-folytatta teljesen nyugodtan.
-De..Én..-dadogtam.-Én?? De..Nekem Ádám a barátom.
-Most ezt fogod hajtogatni?
-Nem..De ő az. A barátom. Akivel járok.-mást nem tudtam mondani.
-Laura, kérlek.-fogta meg ismét a kezem, és nem volt rossz, tehát semmi erőmmel nem voltam azon, hogy kiszabaduljak fogásából.-Neked én..-kezdte bizonytalanul, de közbe szóltam.
-Nem tudom. De Ádám..-túrtam idegesen kiengedett hajamba.
-Tedd fel magadnak a kérdést. Szereted még őt?-állt Gábor velem szemben. Keze teste mellett pihent, most nem kapott a kezem után.
Hirtelen válaszra nyitottam számat, de inkább visszacsuktam, és a földet kezdtem bámulni.
-Akkor meg?-lépett felém egyet.
-Én..Nem kellett volna szakítanod Katalinnal. Szeretted.-néztem Gáborra.-Nekem meg nem lenne szabad most itt lennem. Nagyon nem.
-Ugyan.-legyintett.-Nem volt köztünk semmi komoly. Még egy árva kis csók sem. Megbeszéltük. Azért voltam vele, hogy féltékeny legyél. Neki is éppen kapóra jött. Neki is tetszett egy fiú, így hát belement, hogy akkor ő is féltékennyé tegye a gyereket. De nem jött össze..Találtál magadnak valakit. Nem ezt akartam.-kezdte, nekem meg a szám tátva maradt.-Azt hittem össze jövök Katalinnal, féltékeny leszel, epekedsz majd utánam, feltűnően, nekem ez feltűnik, bevallod, hogy szeretsz...-áradozott.-De "b" tervem is volt. Kitaláltam, hogy elmegyek a suliból, hát ha utánam jössz, hogy ne menjek, mert szeretsz, és nem akarsz elhagyni engem...De ez sem jött össze.-sóhajtott egyet.
-Nem mentél volna el a suliból?-húztam fel a szemöldökömet.
-Nem.-mondta egyszerűen.
-Jesszusom.-nevettem fel kínosan.
-Semmi nem történt. Beletörődtem, és gondoltam inkább vagány leszek, és eléd állok vele. És most itt vagyunk.-tárta szét a karját.-Tudod, hogy beléd vagyok esve, és én tudom, hogy te ezt nem viszonozod. Megértettem, felfogtam.-láttam, hogy Gábor nagyon elérzékenyül, és a sírás határán van.
-Gábor, én..-kezdtem, de belém fojtotta a szót.
-Ne mondj semmit, kérlek. Csak nehezebb lenne.-mondta, majd szomorúan rám mosolygott, és távozott.

52.rész-Ádám jön, Gáborral Chat-elés, Ádám megérkezett, Sára és a babái

Kemény fél órát álltunk, mire végre elengedtek, de nem bántuk meg Sárával, hogy maradtunk. Bár én az elején még nagyon mentem volna, de utána olyan jól elbeszélgettünk a lányokkal, hogy kész öröm volt ott álldogálni. Nagyon jó fejek, mindketten. Mindketten vagányak, és úgymond a mai világra teremtek. Mármint..Nem azok a zárkózottak, kimondják amit gondolnak. Lazák, de egyben nagyon szépek is. Giginek különösen tetszenek a vörös fürtjei :)
Biának pedig valami eszméletlen gyönyörű szeme van! De komolyan!

Ezt az egyik képéről vágtam le. Valami eszméletlen! *-*

Tehát álltunk még ott fél órát, aztán haza jöttünk. Este, amikor már megvacsoráztunk, olyan hat óra, fél hét lehetett, így gondoltam felhívom Ádámot, ma még ugyanis nem beszéltünk. A szobámban, az ágyam szélén ültem, amikor benyomtam a hívás gombot.

Négyet csöngött, azt hittem már fel sem veszi.

-Mond kicsim.-lihegett a telefonba.

-Mi az?-kérdeztem.

-Mi, mi az?-kérdezett vissza, és hatalmas levegőket vett.

-Miért lihegsz így?
-Jaa, semmi. Csak lent voltam anyuval, a telóm meg fent a szobába. Anyum szólt, hogy valami hörög..-mondta, mire felnevettem.
-A csengőhangod?
-Hát..Mondom jó vagy anya..Ezt hallgatja a mai ifjúság.
-Már aki..-mondtam. Én egyáltalán nem szeretem az olyas fajta zenéket.
-Oké, van aki csókos kivétel.
-Héé! Nem vagyok csókos. Mégis kit érdekelne, hogy én mit hallgatok? Egyszerűen azt szeretem..
-Ja, ahha, persze.-mondta cinikusan, mire felnevettem.
-Oké, befejezheted.
-Befejeztem.-mondta, és egy ideig semmit nem szólt..
-Most miért nem beszélsz?
-Azt mondtad fejezzem be.
-De nem úúgy!
-Értem, csak hülyülök.-nevetett fel.
-Tudom.-mosolyogtam, miközben eldőltem az ágyon, és a plafont kezdtem bámulni.
-Mit csinálsz?
-Fekszek az ágyon, és bámulom a plafont.-mondtam, mire felnevetett.
-Egyedül?

Gyorsan ráírtam Gáborra.

-Nem, a párnám itt van mellettem.
-Átmenjek? Egyedül nem olyan izgi bámulni a plafont.
-Gyere. Ma még nem is beszéltünk.
-Hát most mit csinálunk?!
-Ezen kívül.
-Nem volt időm. Kicsim, hidd el, veled beszélnék egész nap, ha lehetne.-mondta édesen, mire önkéntelenül is elmosolyodtam.
-De aranyos vaagy.-vigyorogtam boldogan.
-Csak őszinte. Na akkor indulok. Egy tíz perc. Csók.-mondta, mire belecuppogtam a telefonba (két puszi a telefonba), majd leraktuk. Gyorsan átöltöztem, és míg Ádám ideért, ráírtam Gáborra facebook-on.
Én: sziaa.:)))
Gábor: csövi:)
Én: el sem hiszed mi történt..
Gábor: hát nem igazán tudom miről van szó, szval..így nehezen találom ki.
Én: haha:DD kérdeztem Sárát, és ő is mondta, hogy tesód ölelte meg őt..!!!
Gábor: még mindig ezen lovagolsz?:D én már azt is elfelejtettem, hogy kint voltam a parkba..
Én: ez kedves, ha azt nézzük, hogy velem beszélgettél, miközben a parkban voltál...
Gábor: sorry:D na jóó, még tudom, hogy veled voltam parkba..csak képletesen mondtam.
Én: oké, értem én.
Gábor: naaa!:D nem pukkadunk.
Én: nem pukkadok:)
Gábor: de.
Én: nem.
Gábor: de.
Én: de nem.
Gábor: de de.
Én: oké, ennek semmi értelme.
Gábor: rájöttél? nagyszerű. szval..ne pukkadj:D
Én: nem pukkadok!:D
Gábor: pedig de.
Én: most megint kezdjük előlről?!
Gábor: nem
Én: na látod! nem pukkadok:D
Gábor: én nem is arra írtam!
Én: de én arra vettem.
Gábor: haha, szörnyen vicces vagy..
Én: tudom, újat mondj.
Gábor: he?!o.o
Én: azt tudjuk, hogy szörnyen vicces vagyok..tehát mondj valami újat, amit még nem tudok.
Gábor: ja, vágom..
Én: két év múlva..
Gábor: hé! igenis gyors a felfogóképességem!:D
Én: kétlem.
Gábor: kösz:c
Én: bocs:D de te is piszkáltál az előbb. most egálban vagyunk.
Gábor: megbeszélve:D
Én: szuper:) na megyek. csak azért írt, hogy az orrod alá dörgöljem, hogy ÉN NYERTEM! :D
Gábor: nehezen dörgölöd most az orrom alá. max a monitor alatt tudod dörzsölgetni:'D
Én: hülyeee! :D
Gábor: okos vagyok, nem kérdés.
Én: ohh, el ne szállj! :D
Gábor: késő. a Red Bull szárnyakat ad.
Én: :'DD
Gábor: :D
Én: na komolyan mennem kell
Gábor: oks.
Én: sziaa :)
Gábor: csáó .!:)
*Kijelentkeztem

Éppen hogy kijelentkeztem, csengettek, így gyorsan leszaladtam. Anyu már éppen ajtót nyitott volna, amikor a lépcsőn leszaladva odaszóltam neki.
-Ádám az.-mondtam, anyu meg csak mosolyogva bólintott, majd vissza ment a hálószobába. Gyorsan végig néztem magamon, és már nyitottam is. Szinte Ádám nyakába ugrottam, amikor megláttam.
-Szia kicsim.-adott egy jó, jó, jó hosszú csókot.
-Szia.-mosolyogtam rá, hosszas, hosszas, hosszas csókunk végén.-Gyere.-hívtam beljebb, hogy ne kint álljunk már.-Fel.-mutattam, amikor Ádám tanácstalanul megállt a nappali előtt.
Amikor beértünk a laptopomon éppen a 30 Second To Mars-Do Or Die szólt (zenepanelen NINCS rajta, ezért írtam linket:) )
-Neked mindig megy a zene?-kérdezte, miközben leült a fotelomba. Helyet foglaltam vele szembe, a másik
fotelemen, majd így szóltam:
-Igen, általában, ha éppen itthon vagyok.-mosolyogtam rá, mire visszamosolyogott.
-Hiányoztál, cica.-húzott az ölébe, és gyengéd csókkal jutalmazott meg.

-Te is nekem.-öleltem meg.
-Milyen napod volt?-kérdeztem, én meg még mindig az ölében ültem, és úgy néztem mélyen szemeibe.
-Átlagos..-vontam vállat.-Parkba voltam.
-Kivel?-kérdezte. Jaj..
-Sárával, aztán később találkoztunk Gáborral meg a tesójával.
-Van tesója?-húzta fel a szemöldökét.
-Igen, nagyon aranyos. Egy kis öccse van. A neve Zoli, de nekem csak Zolika.-mosolyogtam rá.
-Értem. Mennyi idős?
-Olyan idős, mint Sára. Talán egy kicsivel, pár hónappal idősebb, de nem többel.
-Akkor Sára nagyon rámozdult?-vigyorodott el.
-Nem, neki te vagy csak.-mondtam viccesen, mire Ádám felnevetett, és apró puszit adott számra.
-Nekem meg te.-mosolyodott el, mire pirultan lehajtottam fejem.
-Amúgy.-jutott hirtelen eszembe.-Zolika mozdult rá Sárára.
-Igen? Na hogy?
-Megölelte Sárát.-mondtam, mire Ádám felnevetett.
-Aztaaa!-tettetett meglepettséget.
-Héé, náluk ez már elég komoly.
-És nálunk?
-Á, nálunk az ölelés egy baráti gesztus is lehet.-legyintettem.-De van, hogy nem.-mosolyodtam el ismét.
-Igen, elég sokszor van, hogy nem.-helyeselt Ádám.
-Igen, lehet.-bólintottam.-Mit csináljunk?-kérdeztem egyik hajtincsét birizgálva. Ádám válaszra nyitotta száját, amikor hirtelen kinyílt az ajtóm.
-Ádááám!-indult meg felénk sietősen, mire ösztönösen felálltam Ádám öléből. Sára szinte Ádámra ugrott.-Anyu mondta, hogy itt vagy. Nem is mondtad, hogy jössz.
-Kellett volna?-húzta fel szemöldökét, de mire a fejemet ráztam, hogy ez így nem jó, mert Sára megharagszik, hogy nem szólt neki, gyorsan változtatott a válaszán.-Vagyis..-köhintett.-Sajnálom, mi is csak most beszéltük meg Lauval.
-És te miért nem szóltál nekem?-fordult felém Sára csípőre tett kézzel.
-Igen, ezt én sem értem. Te könnyebben vagy. Át mész hozzá, és bejelented, hogy jövök.-szállt ellenem Ádám is.
-Héé! Te kivel vagy?-néztem rá.
-Senkivel.-rakta fel kezeit védekezően, mire felnevettem.
-Naa?-nézett rám, kissé dühösen Sára.
-Jajj Sára. A lényeg, hogy itt van, és ölelgetheted, puszilgathatod, nem?-tártam szét a karom.
-Deeee.-vörösödött el azonnal, és olyan kislányosan Ádámra mosolygott, mire Ádám ijedt mosollyal nézett vissza rá, majd segítségkérően rám nézett, de a fejem ráztam. Ellenem fordult az előbb? Így járt! :D
Éppen visszaültem volna Ádám ölébe, amikor Sára megelőzött, és ő huppant Ádámra.
-Mit szeretnél csinálni?-kérdezte bájosan.-Megmutassam a babáimat?-csillant fel a szeme.
-Ööö..Nem muszáj. Biztos fáradt vagy, szaladgáltál a parkba. Pihenj inkább.-próbálkozott a lehetetlennel Ádám.
-Jajj, én nem vagyok fáradt.-legyintgetett Sára.-Na gyere.-állt fel, és magával húzta Ádámot is. Én csak nevettem, ahogyan Sára kiráncigálja Ádámot a szobámból, és Ádám könyörgő tekintettel néz rám. Vagy két másodpercig nem voltam velük, de amikor beértem a szobájába Sárának, már Sára a földön ülve mutogatta, hogy a babaházában hány darab baba van, meg melyik fiú, lány, mi a neve, Barbie-s ruhákat mutogatott Ádámnak. Szegény Ádám pedig csak állt felette, és mindenen vadul bólogatott. Amikor beértem, szinte hallottam, ahogy belül fellélegzik, hogy "Végre, egy megmentő!". Végül én is Sárát kezdtem hallgatni, így végül nem nyugodott meg teljesen, de a derekamat átkarolva, mellettem állt, ami már talán pozitívabb, mint egyedül lenni Sárával, és a babáival egy szobában. :)

51.rész-Gábor, Ádám, Új ismerősök, Karambol

 Hazaérve ledobtam a cuccom (ez nálam már alap dolog, mindent dobálok össze-vissza..), felsiettem a szobámba, gyorsan átvedlettem valami "csinosabb" ruhába, hiszen azért mégis parkba megyünk, nem le a konyhába kaját csinálni. Szoknyára vágytam, így azt is vettem fel. Nem nagy szám, a szoknya amúgy sem áll valami jól nekem..De legalább nem izzadt melegítő gatya, tánc után. Lefürdeni már nem volt időm, így csak gyors dezodor, parfüm, és már mentem is le Sárához, aki már készen állva várt rám odalent.
-Mehetünk?-kérdeztem mikor leértem. Ez hülye kérdés..Ő pizsamába is elmenne.
-Ühümm.-bólintott. Sára nagyon csinos kislány, korához képest. Van ízlése (fogalmam sincs honnan szedi?!), szép, mosolygós, vidám, vicces, és végtelenségig kedves természetű :)
-Összeöltözzünk?-torpantam meg már az ajtóban.
-Úúú, ahha!-tetszett neki az ötlet. Így visszamentem, és hozzáöltöztem. csíkos gatya, fekete felső :)

 Éppen a zebránál jártunk (a park előtt van egy zebra, mindig ott megyünk át. közelebb van.), amikor Sára hirtelen megtorpant.
-Hogy nézek ki?-simította végig kezét a ruháján. Furcsállottam a kérdést, de természetesen válaszoltam.
-Nagyon szép vagy.-mosolyogtam rá.
-Komolyan!
-Tényleg.-nevettem fel.
-Oké.-vigyorgott aranyosan, majd végre átkeltünk a zebrán. Szokásához képest, most nem rohant azonnal, csak mikor én leültem, akkor indult el.
-Miért kell, hogy csinos legyél?-kiáltottam utána, de akkor már láttam miért is. Ott volt Zoli, akihez Sára azonnal odaszaladt. És a fa mögül kilépett..Gábor. Ahogy meglátott elmosolyodott, én meg nem akartam bénának tűnni, így hanyagul intettem egyet. Visszaintett, és felém igyekezett.
Hatalmasat sóhajtottam, és hagytam, hogy leüljön mellém.
-Szia.-köszönt kedvesen.
-Szia.-mosolyogtam rá.
-Mizu?
-Semmi..Sárával jöttem parkba.-vontam vállat.
-Ahogy én Zolikával. Nagyon csinos húgod van.-mosolyodott el.
-Igen, szinte már irigy vagyok rá.-néztem a húgomra, aki éppen Zolival beszélgetett a csúszda mellett.
-Te?-nevetett fel.
-Mert?-néztem Gáborra.
-Neked nem kell.-mosolygott kedvesen.
-Kösz.-pirultam el, és elkaptam a tekintetem, de a vigyor nem ment le arcomról..
-Odanézz.-mutatott a távolba, mire odameredtem. Sára és Zoli éppen egymást ölelték.
-Huuu.-vigyorogtam.
-Korán kezdik.
-Az öcséd mászott rá a húgomra.-védtem meg magam.
-Nem is láttad.-szállt vitába Gábor. Persze ez nem volt igazi vita. Inkább volt vicces :)
-Dehogy is nem. Mindent láttam.-raktam fel a kezem.-A tesód megölelte, aztán ölelt vissza Sára is.
-Hagyjuk már.-legyintett Gábor.
-Te hazugnak tartasz?-álltam fel.
-Dehogy. De tesód kezdte.-állt fel ő is.
-Dehogy! Tesód mászott rá. Figyeld csak, mindjárt csókolóznak.-mutattam rájuk, de tekintetem nem vettem le Gáborról.

-Jesszus!-túrt nevetve a hajába.-Gyerekek!-nézett megint rám.
-A 21. században.
-Mit akarsz most mondani?-húzta fel a szemöldökét.
-Hogy tesód mászott rá tesómra.-tértem vissza az eredeti témánkhoz.
-Honnan veszed?-rakta zsebre a kezét.
-Mert ez annak számít.-mondtam, majd hirtelen felindulásból magamhoz öleltem. Köpni nyelni nem tudtam, szerencsére Gábor kisegített.
-És tesód meg így csinált?-vette ki kezét a zsebéből, és viszonozta ölelésemet.
-Khm..Pontosan.-dadogtam vörös fejjel, miközben elengedtem Gábort.
-Lökött vagy.-nevetett ki.
-Nem is! Láttam amit láttam.-emeltem fel magam elé a kezem.
-Semmit nem láttál.-nevetett tovább.
-Oké, más téma.-ültem vissza a padra.
-Héé!-ült le vissza ő is, és aprón meglökte a vállam.-Ne duzzogj.
-Nem duzzogok.-fontam karba kezem.
-Ahha.-nevetett fel.
-Hagyd abba!-szóltam rá, de persze vigyorogtam én is.

-Oké.-tette fel kezét, majd visszafordult, és megint a gyerekeket nézte.
-Akkor is tesód kezdte.-mondtam ki, kis szünet után, mire Gábor jó ízűen felnevetett.
-Nem fejezed be, ugye?-nézett rám.
-Nem.-vigyorogtam.
-Oké. Tesóm kezdte.-mondta.
-Ezaaaz!-emeltem magasba a kezem, és az ég felé fordítottam fejem.
-Hurrá!-csinált lányosan Gábor, én meg csak nevettem.
-Ne már, fáj a hasam.-fogtam a hasam nevetve.
-Megvan? Ijjj.-húzta a száját.-Akkor hisztisek a lányok, nem?!
-Mi? Nem úgy fáj. A nevetéstől. De amúgy igen..Azt hiszem.-gondolkodtam, hogy milyen vagyok, ha éppen...Megvan.
-Akkor jó.
-Nem szereted a hisztis lányokat?-néztem rá.
-Azokat senki nem szereti.
-Miért?
-Mert hisztisek?
-Oké, igaz. De ők is emberek.
-A lányok miért nem szeretik a buzikat?
-Mert..Oké igazad van, nyertél.-adtam meg magam.
-Ezaaaz!-csinált úgy, mint én az előbb.
-Hurrá!-utánoztam Gábor lányos ujjongását, amit az előbb mutatott be. Nevetésben törtünk ki, és az egész park minket nézett. Nem voltak sokan, de kevesen sem.
-Te teljesen hülye vagy.-jegyezte meg, miközben még mindig nevetett.
-Te se vagy jobb.-legyintettem.
-Nem is azt mondtam. De nálad nem rosszabb.
-Héé!-löktem meg, és éreztem, hogy rezeg a telefonom a zsebemben. Rámeredtem a kijelzőre, és azonnal elfehéredtem: Ádám
-Bocsi.-suttogtam, majd felálltam, és arrébb mentem kicsit, majd felvettem.-Igen?
-Szia kicsim! Merre vagy?-kezdte kedvesen.
-A parkba vagyok Sárával. Miért?
-Csak mert nem hívtál, nem üzentél, suliba sem találkoztunk, reggel óta nem láttalak.-mondta, és hallottam, hogy szomorú a hangja.
-Jajj, de édes vagy. Este beszélünk, oké?
-Jól van.-hallottam, hogy mosolyog.-Sára jól van?
-Héé! Legalább ne a tudtommal flörtöljetek, oké?-kérdeztem, mire Ádám felnevetett.
-Oké, bocsi. Te meg vagy?
-Igen, minden okés. És te? Reggel óta mi történt veled?
-Semmi..Kaptam egy hármast matekból.
-Uuu, ügyes!
-Azért annyira nem jó.
-Neked jó.-mosolyodtam el.
-Igaz..Akkor jó.-mondta, mire felnevettem.
-Na megyek, Sára fut felém, tuti akar valamit.
-Jól van. Akkor este.-kezdett köszönni.
-Hívlak, ha hazaértünk.-ígértem meg.
-Oké.
-Szia.
-Szia kicsim.-köszönt el, én meg küldtem neki egy puszit (cupp a telefonba), majd leraktam.

-Lauuu!-futott oda felém.
-Igen?
-Zoli megölelt.-virult.
-Igen? Ő ölelt meg?
-Ahümm.-bólintott boldogan.
-Én meg mo..-fordultam vissza, hogy szívassam Gábort azzal, hogy Zolika ölelte meg tesómat, de a pad üres volt.
-Már elmentek. Azért jöttem ide, mert jött Gábor, és elment Zolikával.
-Ja, értem.-mondtam, kissé csalódottan. Akkor majd megírom neki, hogy ÉN nyertem! :D
-Megyünk?-kérdezte.-Pisilnem kell.-toporgott.
-Persze, gyere.-ragadtam meg a kicsiny kezét, és már indultunk is, kissé sietősen, mert pisilnie kellett.

 Már szinte majdnem otthon voltunk, amikor egy balesetbe ütköztünk. Nem, nincsen semmi komoly, csak két autó karambolozott az utcában (nem sérült meg komolyabban senki!!), és ott álltunk meg.
-Mi történt?-álltunk meg két lány mellett.
-Helló. Mi sem tudjuk, most jöttünk.-vont vállat a vörös hajú lány.

-Gondolom a szokásos..Egyik hülye, másik meg belement kocsival.-mondta a szőke göndör hajú.
-Hát gondoltam. Sebesült meg valaki?
-Komolyabban azt hiszem nem. Ha jól láttuk, akkor az egyiket kellett csak kórházba vinni.-ecsetelte a vörös.
-Hányan voltak?-kérdezte Sára a kezemet fogva.
-Egyik kocsiban egy férfi ült, ő ment kórházba, ha minden igaz. Ő volt a fő okozója ennek. Túl gyorsan kanyarodott be, és nem nézte, hogy a másik meg kanyarodna ki.-mondta a szőke.
-Sára.-nyújtotta jobb kezét Sára, ezzel elengedve engem.
-Bia.-nyújtott kezet a szőke, göndör hajú lány.
-Gigi.-nyújtott kezet a vörös is.
-Szép a nevetek.-bókolt nekik Sára kedvesen.
-Aranyos vagy, köszi.-mondta a szőke, és a vörös is mosolyogva bólintott egyet.
-A te neved is gyönyörű. És te is.-mondta a vörös, majd gyengéden megsimogatta Sára feje tetejét.
-Köszi.-pirult ki Sára.
-Te is olyan gyönyörű vagy.-nézett rám a szőke.-Tesók vagytok, ugye?-kérdezte, mire bólintottam.-Látszik a hasonlóság. Nagyon.
-Ja, szinte már ijesztő.-nevetett fel a vörös.
-Sokan mondták már.-mosolyodtam el.-Laura.-nyújtottam én is kezet, mire a két lány bólintottak.
-Meddig várunk még?-türelmetlenkedett Sára.
-Vagy itt vártok, vagy kerültök egy hatalmasat.-mondta Bia.
-Á, várunk.-mondta Sára, mire felnevettünk, és tovább álltunk a járda szélén.
 Később rácsörögtem anyura, hogy késünk, mert "dugó" van.

50.rész-Táncpróba, majd indulás haza.

November 19./Vasárnap/

 Délelőtt a suli gyorsan eltelt, aztán már következett is a próba..Ati-nak is ilyenkor kell berakni próbát! Amikor pont le vagyok amortizálódva..Meg még Gábor is..Jesszus.
 Otthon gyorsan magamra kaptam valamit, nem nagy szám, csak táncra megyek. Bár szinte negyed órát töltöttem a gardróbomban, de mindegy..A lényeg, hogy időben odaértem táncra, és még Ati sem cseszett le, mert tudja milyen messze lakok. Ha tudná milyen közel...(haha.)
 Lepakoltam a lelátóra, és lerohantam a többiekhez, majd megálltam Eliza mellett.
-Késtél.-suttogta oda nekem.
-Tudom, sokáig készülődtem.-suttogtam vissza neki. Ati éppen a zenét állítgatta, mindenki beszélgetett a másikkal.
-Minek?-kérdezett vissza még mindig suttogva.
-Lau miért késtél?-fordult felém Ati.
-Segítenem kellett még anyunak, és kicsit elhúzódott.
-Rendben, megértem.-mosolyodott el, majd tovább keresgélt a zenék között.
-Tényleg?-húzta fel Eliza a szemöldökét.
-Dehogy.-ráztam a fejem.
-Akkor?
-Készülődtem, mondom.
-De minek?-kérdezte, majd tágra nyílt a szeme.-Ohhóóóóó!
-Mi van?
-Gábor miatt, ugye?-suttogta.
-mi? Dehogy is! Ő a legutolsó, akinek már érdekel a véleménye.-hazudtam. Folyton azt lestem mikor néz rám, és milyen arcot vág, ahogy meglátja a szerelésemet.
-Kamu.-nevetett fel jóízűen.
-Oké.-adtam meg magam.-De nem tudok mit tenni. Ez van. Ő már örök.
-Igen. De meg fér mellette egy másik is?
-Ezt hogy érted?-húztam fel a szemöldököm.
-Majd rájössz.-indult fel a cuccunk felé.
-Ne legyél már ilyen titokzatos. Mond el.-indultam utána.
-Ádám. Őt már nem szereted?-csavarta le vizesüvege kupakját.
-De. És ezért fura, ez az egész. Mert tényleg szeretem őt is. De Gábor..-sóhajtottam.-Őt is.
-La látod már rá is jöttél.-ivott egy kortyot.
-Hát..Nem.-mondtam bénán, mire felnevetett.
-Ádámot is szereted, Gábort is.-kezdte, de közbe szóltam.
-Halkabban!-pisszegtem le.
-Tehát.-suttogta.-Mindkettőt szereted. Megférnek egymás mellett?
-Persze, nem is ismerik nagyon egymást.-vontam vállat, Eliza felnevetett.
-Nem úgy, te hülye.-nevetett ki.-Itt.-rakta úját a szívemre.
-Gyerünk gyerekek, munkára!-hallottam Ati hangját, mire elképedve Elizára néztem.

-Remélem.-suttogtam bámultan, mire megsimogatta a vállam, megölelt, majd együtt lementünk a többiekhez.-Párokban fogunk dolgozni.-kezdte Ati, mire automatikusan megragadtam Eliza karját, hogy mi együtt vagyunk. Ati biztos észre vehette ezt, mert így szólt:-Lány, fiú párokban.-mondta, én meg lehajtottam a fejem. Akkor én tuti Gáborral leszek, hiszen együtt voltunk fellépni..Fenébe.
-A párok..-folytatta Ati, és felsorolta, hogy ki kivel van. Eliza egy nagyon aranyos fiút kapott, a neve Gergő. :) Én természetesen Gábort..
-Az a feladat, hogy összehozzatok egy koreográfiát negyed óra alatt. Nem kell teljeset, elég egy perces is, mindegy. Csak dolgozzatok össze. Kezdhetitek.-nézett az órájára, majd megfordult, és benyomta a zenét, amire táncolnunk kell
  Zene: T Mills-The Boom (zenepanelen megtalálod)

 Tanácstalanul Gáborhoz fordultam, aki hasonlóan nézett rám.
-És most?-kérdezte, mire vállat vontam.
-Nem tudom.
-Szerintem először kezdjük külön. Először mozogsz te, majd én, majd együtt. Érted mit akarok mondani?-nézett rám, miközben már lépkedett, hogy mit kellene csinálni.
-Persze.-fontam karba kezemet, és a lábát néztem, hogy hogyan lépked.
-Te kicsúszol, majd jövök én.-lépkedett.-Aztán pedig Bumm, együtt.-állt meg.
-Ez tetszik, okés.-mosolyogtam.
-Oké.-mosolyodott el.

 Lassan össze állt a koreográfiánk, így mondtuk Atinak, hogy indítsa már el előröl. Persze mindenki ránk bámult, és azt nézte mit raktunk össze. Hatalmas tapsot kaptunk, ezek szerint nem lett olyan rossz. Talán ha meg volt az egy perc, de legalább csináltuk, és őszintén nagyon tetszik :)
-Remek lett Gábor és Laura, nagyon ügyesek vagytok.-tapsolt Ati is.-Nagyon tetszik, hogy van benne páros mozdulat is. Meg egyedi, és olyan, amikor ketten is táncoltok.
-Gábor ötlete volt.-mondtam hirtelen, nehogy még enyém legyen az érdem, hiszen én csak mozdulatot csináltam oda, az ötlet a Gáboré.
-Ketten csináltuk.-mondta Gábor, mire ránéztem hirtelen.
-Nem igaz. Te ötleted volt.-fordultam felé, és mivel Ati most másoknak beszélt, privát beszélgetés alakult ki.
-De te is segítettél. Tehát ketten.-mondta.
-Oké, ez igaz. De az alap a te ötleted.-"fenyegettem meg", mire Gábor felnevetett.
-Ahogy akarod.-mosolygott rám.

 Mindenki megmutogatta, hogy mit csináltak (Elizáék is rettentő ügyesek voltak, de komolyan!!), amjd mehettünk is haza.
-Még egy pillanat!-szólt hirtelen Ati, amikor mindenki ment volna pakolni, majd indulni haza.-Ezeket jól jegyezzétek meg, mert lehet koreográfiák lesznek belőle.-mosolygott, majd kiment a teremből.
 Izgatottan pakolásztunk tovább.
-Szerintem ez tök jó.-mondtam őszintén.
-Mármint?-kérdezett vissza Eliza, miközben a cuccunkat pakoltuk a táskánkba.
-Hát, hogy majd koreográfia lesz belőle. Nem tudom, hogy gondolja, hogy összerakosgatja, vagy több zenére lesz, vagy mix esetleg, de szerintem nagyon jó ötlet, bármi is lesz. Hiszen mindenkinek van benne munkája.
-Igaz. Tényleg tök jó.-mondta Eliza, amikor felegyenesedett, mert már összepakolt.
-Nem hagyunk itt semmit?-álltam fel én is, majd gyorsan szétnéztem nem-e hagyunk ott valamit.
-Nem, semmi.-nézett szét Eliza is, majd komótosan kiballagtunk a suliból. Ráértünk, hiszen most egy órával hamarabb vége lett a táncnak. Még csak délután 4 volt, viszont én még mentem Sárával parkba..

49.rész-Kényes téma..

-Élet.-léptem oda hozzá mosolyogva, majd hosszan megcsókoltam.
-Mizu?-kérdezte édes vigyorával.
-Holnap játszóra megyek Sárával.-húztam a szám, miközben Ádám megfogta a kezem, és elindultunk..valamerre.
-Nem igazán lelkesedsz tőle.
-Hát..Végül is mindegy. Ő boldog.-mondta mosolyogva.
-És te mitől lennél boldog?-nézett rám vigyorogva.
-Nem nehéz kitalálni.-vontam vállat.
-Tőlem?-kérdezte Ádám lányosan.
-Nem.-mondtam, de vigyoromat nehezen tudtam elrejteni.
-Tudom, hogy én.-legyezgette magát csajos mozdulatokkal.
-Na nee, tényleg?-kérdeztem cinikusan, mire megtorpantunk, és a derekamat megragadva, szorosan magához húzott , majd megcsókolt. Kissé belevesztünk abba, hogy szeretjük egymást, majd miután feleszméltünk, hogy aki elmegy mellettünk, mind minket néz, újra elindultunk.
-Meddig maradhatsz kint?-indultunk tovább.
-Hat, max hét.
-Remek.-nézte meg a telefonját.
-Mert?-nevettem fel.
-Van egy meglepim.-húzott magához, fél karjával átkarolva vállam.

Kissé szívbajos lettem, amikor befordultunk az utcájukba, akkor meg szinte a szívem megállt, amikor már a lakásba mentünk be.

-Ádám, ugye nem?-estem pánikba.
-Cssss.-csókolt meg röviden, hogy elhallgassak.

Ádám még benézett az anyukája szobájába, és mivel tárva nyitva hagyta az ajtót, gondoltam nincs otthon..Az egész lakás üres volt. Csak egy dolog lehetett, és igazam is lett..

-Miénk a lakás.-húzott magához, és teljesen rám tapadt.
-Ádám, ne.-toltam el magamtól.
-Cicaa.-húzott vissza.-Tudom, hogy te is akarod.
-Mégis mit?-néztem rá furán, de elég rosszul kamuztam.
-Ne tettesd a szőkét.-vigyorgott.
-Ádám, nem hiszem, hogy..-kezdtem, de ekkor felkapott, és a fenekemet megmarkolva felvett az ölébe.-Tegyél le kérlek.-erőszakoskodtam.
-Nyugi már.-nevetett fel.

Egyre jobban eluralkodott rajtam a félelem, amikor már az ágyára dobott le, és pólóját kezdte el lehámozni magáról.

-Ádám, ne, kérlek.-könyörögtem, és kissé feszültem felálltam, és igazán menni készültem.
-Mit ne?-ragadta meg egyik karomat.
-Hát ezt.
-Mit?-vigyorgott.
-Kérlek. Engedj el.-rántottam ki karomat, és sietősen lementem a lépcsőn.
-Laura, most miért kelleted magad?-kiáltottam utánam, és akár milyen gyors is voltam, utol ért.
-Ádám. Nagyon szeretlek, hidd el.-mondtam, miközben maga felé fordított.
-Akkor? Nem is kérdés.-kezdte puszilgatni a  nyakamat.
-Dehogy nem!-toltam el ismét.-Nagyon szeretlek, de én..Én még nem..Vagyis..-túrtam idegesen a hajamba.
-Édes vagy, amikor nem tudsz valamit megfogalmazni.-mosolygott rám édesen, és szorosan csupasz felsőtestéhez húzott.
-Én tudom mit akarok mondani. És te is. Szóval, kérlek, ne!
-De bébi!-simogatta a hátam.
-Bébi?! Mióta becézgetsz te engem?-toltam el, és vagy egy lépést hátráltam.
-Nem tetszik?-lépett megint elém.
-Nem.-léptem megint hátra.
-Akkor nem becézgetlek.-mondta vigyorogva, és megint elém lépett. Uuu táncolunk?!

Magához húzott, és hosszan megcsókolt.

-Nagyon szeretlek.-suttogtam neki.
-Hát akkor?-puszilta meg homlokomat.
-De én még nem akarom ezt.
-Akkor nem is szeretsz?
-Dee, mindennél jobban. De én..Még nem állok készen.
-Akkor ezt mond kicsim.-ölelt meg szorosan, én meg vállába fúrtam fejem.
-Ezt hajtom mióta bevadultál.-suttogtam.
-Bocs.-tolt el magától, és mélyen a szemembe nézett, édes mosolyával.
-Fiúból vagy.-mosolyogtam rá.
-Ez akkor sem mentség .Meg sem kérdeztelek. Azt hittem te is akarod, mint én.
-Hagyjuk ,jó?
-Jó. Majd később vissza tértünk rá.-mosolygott.
-Biztos.-mosolyogtam.
-Nagyon szeretlek.-nézett mélyen a szemembe.
-Én is.-suttogtam, mire hosszan megcsókolt.

-Megjöttem.-dobtam le a kabátomat, és levágódtam a kanapéra.
-Merre voltatok?-lépett ki anyu a konyhából.
-Nála.-csuklott meg a hangom, anyu meg olyat nézett, azt hittem kiesik a szeme.-Semmi nem történt.-húztam magamhoz egy párnát, és oda szorítottam térdem és állam közzé, majd ráhajtottam fejem.
-Mi történt?-ült le mellém.
-Ez elég kényes téma nekem..-húztam a szám.
-Az anyád vagyok.
-Igaz.-sóhajtottam, és egy huzamra mindent ledaráltam anyunak.-És mondta, hogy később vissza tértünk rá.-fejeztem be mondandómat.
-És erre te?
-Hogy mindenképpen.-pirultam ki.
-Édesem.-mosolyodott el anyu, és szorosan megölelt.

-Akkor holnap játszi?-lépett ki Sára a szobájából, amikor fel indultam a szobámba.
-Persze.-mosolyogtam rá.
-Oki.-mondta boldogan, majd visszament a szobájába. Ezt megbeszéltük.

Délután még tanultam, gépeztem kicsit, és táncoltam. Holnap próba..Gáborral..Jesszusom.

48.rész-Holnap játszi', séta go!

November 18./Szombat/

-Reggelt'!-mentem le anyáékhoz a nappaliba, még mindig pizsiben.
-Sziaa.-integetett boldogan Sára, még ő is pizsiben.

Nálunk fontos szabály csak a fogmosás után felöltözni. Vagy..Egész nap pizsiben maradni. Ahogy ma terveztem. Anyu és Sára a kanapén ültek, és TV-t néztek. Reggeli mesék, csak Sárának.

-Jobban vagy már?-mentem oda hozzájuk, és homlokon pusziltam Sárát. 
 -Picit.-mutatta az ujjával.
-Akkor jó.-mosolyogtam rá.-Mit néztek?-ültem le hozzájuk.
-Sponge Bob!-emelte fel magasba kezeit Sára, anyun meg láttam, hogy teljesen unja már, így felmentettem.
-Anyu nem kell apunak szendvicset csinálni? Megy ma dolgozni, nem?-anyu hálásan nézett rám, majd bólintott és felállt. A konyhából még visszanézett, és tátogott egy "Köszönöm!"-öt.
 -Megyünk ma játszira'?-kérdezte Sára boldogan.
-Beteg vagy.
-Neem, már nem annyira.
-Ahha, az előbb hallottam, egész szépeket köhögtél.
-Már szépeket. Akkor már nem annyira rossz.
-Cinikus akartam lenni.
-Ci mi?!-nézett rám furcsán.
-Mindegy. A lényeg, hogy nem megyünk, amíg beteg vagy.
-Ne máááár!-fonta össze karjait dühösen, és lejjebb csúszott kicsit.
-Héé.-löktem meg kicsit, de meg sem mozdult. Csak dühösen bámulta a TV-t.-Sárii.-nem szereti, ha így hívják, azonnal felfigyelt rá.
-Most haragszok rád. Játszira szeretnék menni.-biggyesztette le a száját, és úgy éreztem még sírni fog.
-Figyu.-guggoltam le elé.-Hétfőn már biztosan jobban leszel. Vagy már lehet holnap, de inkább Hétfőn. Akkor elmegyünk a játszira.-mosolyogtam rá.
-Biztos?-ült fel boldogan.
-Biztos.-bólintottam.
-Víííí!-ölelt meg szorosan.-Akkor sietek meggyógyulok.-indult el az emelet felé sietősen.-Anyu megyek betakarózok, és sok teát iszok.-kiáltott a konyha felé, és már el is tűnt.

Nevetve vettem tudomásul, hogy most is remek munkát végeztem. Igaz, ilyenkor mindig be kell tartanom, amit mondtam, de nem baj. Legalább én sem itthon ülök..

Délután 13:06 volt, amikor csörgött a telefonom.
-Tessék?-szorítottam a vállam és a fülem közé a telefont, miközben az ágyamon ülve körmöt festettem.
-Szia kicsim.-köszönt boldogan Ádám.
-Szia.-köszöntem mosolyogva.
-Van kedved sétálni egyet?
-Veled mindig.-mondtam boldogan.
-Akkor 10 perc és ott vagyok.
-Oké.-mondtam, majd leraktuk.

Gyorsan felkaptam magamra valamit (oké, szinte a 10 perc azzal ment el, hogy ruhát válogattam), és sietősen lementem anyuhoz.


-Anyu elmehetek Ádámmal sétálni?-kukkantottam be anyuhoz a konyhába. Éppen főzött.
-Persze drágám, menj csak. Mikorra jössz?-nézett rám két kavarás között.
-Ööö..Nem tudom. Öt-hét körül. De lehet hamarabb.
-Jól van.-mosolygott anyu.
-Pusziii.-intettem, majd kisiettem az ajtón, ahol már Ádám várakozott rám :)

47.rész-Moziiiiii

-Anyuuuu!-kiáltottam anyunak, amikor beértem a házba.-Anyuuu!-kiáltottam megint, miközben ledobtam táskám a kanapéra.
-Csssss! Ne kiabálj.-pisszegett anyu, miközben kijött a konyhából.
-Miért?-kérdeztem normális hangon.
-Mi aaaz?-jött le Sára álmos fejjel az emeletről.
-Mert alszik a testvéred.-mondta anyu.
-Ijj.-húztam a szám.
-Ne haragudj tesóó.-vettem fel Sárát az ölembe, és szorosan megöleltem.
-Inkább rakd le.-mondta anyu.
-Nem kell, elbírom.-ráztam a fejem.
-Nem az, hogy nem bírod el, csak..-kezdte anyu, de ekkor Sára egy olyat köhögött, mint még talán soha.
-Beteg vagy?-néztem rá, és akkor tűnt fel, hogy piros az orra (gondolom a sok orr fújástól), és kissé be van dagadva a szeme is.
-Ühümm.-bólogatott.
-De reggel még nem volt semmi bajod.-raktam le az ölemből.
-Az óvodába lett vele valami.
-Ja, értem.-bólintottam.-És? Mi?
-Nagyon megfázott. Köhög, folyik az orra.
-Jajj, te.-mosolyogtam Sárára.
-Megyek, alszok még.-mondta két tüsszentés között, majd felment vissza az emeletre.
-Mit akartál kérdezni?-kérdezte anyu, miközben lerakta a konyharuhát az asztal.
-Ja, csak azt, hogy elengednél-e ma Elizával moziba.
-Mikor mennétek?-kérdezte anyu.
-Ömm..-néztem meg a telefonom kijelzőjét, ami, mint mindig, most is a zsebemben volt.-Egy óra múlva jön kb.-olvastam le az időt.
-Jól van, menj csak.-mosolyodott el anyu, mire oda léptem hozzá, és szorosan megöleltem.-Van még annyi zsebpénzed?-kérdezte ölelésünk végén, mire elhúztam a számat.-Kis lányom, nekem nincs most annyi, hogy tudjak adni neked mozizni.-tette csípőre kezét.
-Nem, nem is kell.-mentegetőztem.
-Akkor mégis hogy mennél el?
-Eliza meghívott.-suttogtam.
Anyu nem mondott semmit, csak rezzenéstelen arccal bólintott egyet.
Farkasszemezésünket a mobilom csengése szakította félbe.
-Bocsi.-kullogtam el, és felrohantam a szobámba.

-Hállóóó?-vettem fel lihegve.
-Most felteszem magamnak a kérdést, hogy megkérdezzem.e mit csináltál az imént.-szólt bele Ádám, mire felnevettem.
-Csak felszaladtam a szobámba.
-Nem lehetett volna csak simán felmenni?
-Így gyorsabb volt.-adtam meg, a szerintem megfelelő választ.
-Ahha, jó..-mondta, mire megint felnevettem.
-Jól van, elég már.
-Mit csinálsz?
-Készülök.
-Hova?-kérdezte döbbenten.
-Elizával megyek moziba.
-Ja, vágom.
-Mondtam is, amikor jöttünk haza.
-Tudom, csak azt nem mondtad, hogy már most mész.
-Hát..Pedig de.
-Jól van. Jó szórakozást.-mondta.
-Kösz.-mosolyodtam el.
-Mit néztek?
-Csontváros..-dünnyögtem.
-Ha nem akarod megnézni, akkor minek mész el?
-Egyszer kibírom. És kitudja..Lehet megszeretem.-mosolyogtam.
-Ja, te tudod.
-Most mi van?
-Semmi. Hívsz utána?
-Persze.
-Oké.-mondta, és hallottam, hogy mosolyog a vonal túlsó felén.

(...)

-Jó szórakozást.-puszilt homlokon anyu, majd kiléptem az ajtón, és már mentem is.-Hívj ha haza indulsz.Hát igen..Anyu mindig is ilyen volt. Mint szinte minden szülő. Bárhová megy a gyereke, akár a legközelebbi moziba is, hívnia kell, ha elindult onnan. Megértem, biztos én is így tennék, ha gyerekem lenne. Ezt is nagyon szeretem benne. Mindig féltett. Így vissza gonolva örülök, hogy nem engedett meg bizonyos dolgokat nekem, mert így tanultam, és sokkal jobb lett minden, mintha megkaptam volna mindent, amit kérek, mindenhova elengedett volna, ahova menni akartam, stb..Így már

sokkal jobb. Ezt nem tudom neki elégszer megköszönni. :)
-Oké.-mondtam mosolyogva, majd már tényleg mentem.-Szia.-öleltem meg szorosan Elizát a kapunkban.
-Szia.-engedett el.-Csókolom!-intett fel anyumnak, aki még az ajtóban állt.
-Szia.-intett vissza anyu.
-Huu, de csinos valaki.-néztem végig rajta.
-Ugyan.-legyintett.-De te nem vagy semmi.
-Ugyan.-legyintettem hasonlóképpen, mint ő az előbb, mire felnevettünk.

(...)

-Már meg is van a jegy?-csodálkoztam, amikor Eliza elővett két jegyet, és oda nyomta a pasi kezébe, hogy leellenőrizze.
-Igen. Tudod, előre rendeltem.
-És ha nemet mondok? Hogy nem jövök veled?-vigyorogtam.
-Akkor jövök mással.-mondta, mire rezzenéstelen arccal néztem rá.-Csak viccelek, te hülye.-nevetett fel, miközben bementünk a terembe.
-Azért.-nevettem fel megkönnyebbülten, mire kissé oldalba lökve ő is csatlakozott vidámságomhoz, és nevetni kezdett.
-Akkor lássuk.-ültem le, jobb oldalamon pedig Eliza foglalt helyet.
Elkezdődött a vetítés, ezért elkényelmesedtem, és a popcorn-t csipegetve rábámultam a hatalmas kivetítőre.

(...)

-Ááááá!-sikoltozott Eliza, mikor kiértünk.-Olyan jó volt!
-Jobb, mint a könyv?-nevettem barátnőm örvendezésén.
-Háát..-gondolkodott.-Van ami nincs benne, vagy máshogy van. De akkor is vuuuu!-ugrált párat.
-Nem volt rossz.-vontam vállat.
-Nem volt rossz?! Nem volt rossz?!-hitetlenkedett.-Ez maga volt a fantasztikus!-csinált úgy, mint ha az égiekhez könyörögne.
-Nem tudom. Elég jó volt, az igaz. Meg az a Jace..-mondta ki úgy a nevet, ahogy írjuk, Eliza meg felnevetett.
-Jace.-ismételte el kiejtésemet.-Ez jó.-törölgette szemét, mintha könnyezne.
-Tudom hogy ejtik, de így volt leírva.-mondta vörös fejjel, de nevető barátnőmet elnézve, én is nevetni kezdtem.
-Jól van Jace, menjünk.-mondta, még mindig nevetve, és kitolt maga előtt a teremből.

(...)

-Köszönöm szépen.-mondtam neki mosolyogva, mikor leszálltunk a buszról.
-Ne köszönd.-mosolygott vissza.
-De, és nem elégszer.
-Hagyjad már!-nevetett fel.
-Jól van na.
-Jól van na.-mosolygott, amikor azt halljuk, hogy valaki kopogtat..Oda nézek, anyu áll az ablakban, és mutat, hogy menjek már be.-Azt hiszem menned kell.-nevetett fel Eliza.
-Ja..-sóhajtottam.-Köszi, tényleg.
-Kuss már!-fogta a fejét nevetve, mire felnevettem.-Szívesen.-mosolygott rám.
-Jó éjt!-öleltem meg szorosan.
-Neked is. Holnap suliba.-intett, majd már ment is. Én is bementem, hallgattam anyut, hogy kint megfázhatok, ha csak ott állok, stb..Meghalgattam figyelmesen, megígértem neki, hogy többet nem lesz ilyen, majd mentem, mert még tanulnom kellett, de majd leragadt a szemem.

helyzetjelentés.

Na sziasztok! :)
Ma orvoshoz kellett mennem, így nem voltam suliban..Semmi komoly, már okés minden :)
Tehát mivel itthon voltam volt egy kis időm (amúgy pakoltam egész nap, ahh..) dobtam nektek részt, meg csináltam új design-t. Hogy tetszik? :) Innentől nem nagyon lesz új design, mert inkább csak a részekkel foglalkozok.
Amúgy a napokban voltam önkénteskedni (50 órát el kell végeznem, hogy le tudjak érettségizni..) Egerben, egy óvodában. Valami haláliak azok a gyerekek :) Nagyon megszerettem őket, remélem még megyünk majd oda az év/évek során.
Ennyi voltam, hétvégén új rész! Addig is hallgassátok, most egyik kedvenc :)
---->
♥ pusssssz.

46.rész-Egyszer lent, egyszer fent.

November 15. /Szerda/

Ugyan, csak egész éjszaka forgolódtam. Mi az nekem?! Semmiség..Reggel karikás szemekkel kászálódtam le a lépcsőn, hogy belekortyolhassak a vonzó kávémba, ami minden reggel az asztalon vár engem. Anyu mindig csinál reggelit, kávét, majd visszafekszik aludni. Kivéve, ha nem dolgozik, mint mondjuk ma..
-Sáraaa!-kiáltottam fel, miközben kényelmesen leültem a pulthoz.
-Jövök már.-ásított egy hatalmasat, miközben cuki cicás pizsiében vánszorgott le.
-Pirítóst?-kérdeztem, és elővettem a pirítót.
-Ahha.-ült le velem szembe a pulthoz.
-Ádám mikor jön?-kérdezte álmosan, mire furcsa, szorító érzés uralkodott el raktam.
-Nem tudom.-köhögtem bele, mert majd meg fulladtam az érzéstől.
-Ma?-csillant fel a szeme.
-Mondom nem tudom.
-Ma is velünk jön?
-Igen, szerintem igen.-bólintottam.
-Jó.-bólintott mosolyogva, majd felszaladt az emeletre. Húú, de fitt lett hirtelen.

(...)

Éppen az utolsó falatokat ettem, amikor Sára szinte le libbent a lépcsőn.
Számat tátva néztem rá.
-Mégis minek öltöztél ki, így?-állt fel, hogy jobban szemügyre vehessem.
-Sehova.-ült le szégyenlősen a kanapéra, és kezében virágot szorongatott.
-Hát az?-néztem a virágra.
-Csak..Semmi.-dugta a háta mögé.
-Nem tetszik ez nekem.-raktam csípőre a kezem.
-Nem kellene sietned? Mindjárt indulunk.-mondta, mire észbe kaptam, és indultam készülődni.
Én nem igazán csíptem ki magam, minek?! Egy egyszerű szettet választottam.

-Te is kiöltöztél.-nézett végig rajtam Sára, amikor leértem a lépcsőn.
-Én mindig így öltözök fel. Semmi különleges, csak eg nadrág, egy felső, és egy szandál.-néztem én is végig magamon, nem-e elnéztem, és véletlenül egy koktél ruhát húztam magamra.
-Indulunk?-nézett rám, útra készen.
-Ahha.-kaptam fel a táskám, és már indultunk is.
-Szia kicsim.-köszönt mosolyogva Ádám, majd adtam neki egy csókot.
-Szia.-mosolyogtam rá.
-Hello Sára.-támaszkodott térdére Ádám, és mosolyogva köszöntötte.
-Szia.-köszönt szégyenlősen, majd a háta mögül kihúzott valamit, és Ádám markába zárta.-Tessék.-pásztázta zavarodottan a földet.
Ádám csodálkozva kinyitotta markát, és az volt benne, amit sejtettem..Az a kis virág, amit Sára annyira markolászott az imént.
-Ez csodaszép.-mosolygott Sárára Ádám.-Köszönöm.
-Szívesen.-mosolygott Sára, mint a vadalma. Én csak csípőre tett kézzel álltam, és csodálkozva bámultam rájuk. Most komolyan a pasimra pályázik?!

(...)

-Na nyomás.-paskoltam meg kicsit Sárát, hogy induljon meg.
-Sziasztok.-integetett mosolyogva, és már be is ment.
-Huhh..-néztem utána.
-Na mi az?-karolta át a derekam, és maga felé fordított.
-Ugye te is észre vetted?!-néztem még mindig Sára után.
-Hogy érdeklem? Igen, észre.-vigyorgott.
-Nagyszerű, akkor nem csak én képzeltem.
-Féltékeny vagy?-fogta meg gyengéden az arcom.
-Kellene?-húztam fel a szemöldököm.
-Rá? Minden pillanatban.-mosolygott.
-Hát..Nem vagyok az. Nem dobnál te engem miatta.-vigyorogtam Ádámra.
-Azt hiszed?-vigyorgott Ádám is.
-Azt hiszem.
-Majd meglátjuk.-vigyorgott, majd közelebb hajolt, és hosszan megcsókolt.

(...)

-Délután mozi?-kérdezte Eliza, amikor kimentünk a suliból.
-Nincs most rá pénzem. Anyutól meg nem kérek.-húztam a számat.
-Hagyd már.-legyintett.-Meghívlak.-mosolygott rám kedvesen.
-Nem, tényleg. Már túl sok mindent tettél meg nekem..Például Gábor..-suttogtam zavartan.
-Barátnők vagyunk. Ez csak természetes, hogy segítelek, és adok.-mosolygott rám.
-Hát ez az! Én nem tudok mit adni!-estem pánikba.
-Jajj..-legyintett Eliza nevetve.-Majd adsz ha tudsz. Addig meg meghívlak egy mozira.-mosolygott.
-De imádlak.-öleltem szorosan magamhoz.
-Akkor mozi?-engedett el.
-Legyen.-mosolyogtam rá.
-Mi az, hogy legyen?! Nem felakasztatni viszlek.-mondta, mire felnevettem.-Igeen! Menjüünk!-ujjongott.
-Igeen! Menjüünk!-utánoztam, majd hangosan felnevettünk.-Mit nézünk?-kérdeztem mosolyogva.
-Csontváros.-vigyorgott.
-Meg akarsz ölni?-kérdeztem megrökönyödött tekintettel, ő meg felnevetett.
-Dehoogy. Mindig is el akartalak vinni rá.
-Ezt jó így megtudni..-mondtam cinikusan.
-Jajj ne máár! Nem halsz bele. Csak egy film.
-Démonok? Árnyvadászok? Kösz, kihagynám.
-Vannak benne helyes fiúk is.
-Igen?-csigázta fel érdeklődésem.
-Nem is egy. Akkor?-húzta fel szemöldökét.
-Menjüünk!-ismételtem meg megint imént eljátszott "ujjongós szerep"-emet.
-Remek.-ölelt át nevetve. Teljesen feldobta az eddig lehangoló napomat ezzel a csodás hírrel :) Huu, moziba megyünk!!

45.rész-Lehetetlen!!!

Sziasztok! Meghoztam a kövi részt, komizzatok sokat! :) Holnap tuti nem tudok részt hozni, de talán Vasárnap már igen. Nem tudom, nem nagyon leszek itthon.
:* nektek, jó hétvégét!♥

Miután leadtam Sárát, kézen fogva sétáltunk tovább.
-Helyes vagyok?-kérdezte Ádám, huncut mosollyal.
-Ki az a hülye, aki ezt mondta?-grimaszoltam.
-Te.-nézett rám.
-Én neem.
-Dee.-nevetett fel.
-Nem mondtam ilyet. Soha. Senkinek.-hazudtam, de Ádám tudta, hogy csak viccelek.
-Soha? Senkinek?-húzta fel a szemöldökét.
-A-a.-ráztam meg a fejem.
-Sára mondta. Ő valaki. Az előbb. Valamikor.-magyarázta meg az előbb meghazudtol válaszom.
-Hazudott.-néztem egyenesen magam elé.
-Nekem nem tudsz hazudni.-fordított maga felé, és átkarolta a derekam.-Miért nem mondod, hogy helyes vagyok? Tudom, hogy mondtad.-nézett bele szemeimbe, és a járda közepén állva is megvillantotta gyönyörű mosolyát.
-Az vagy.-karoltam át mosollyal arcomon tarkóját.
-Na látod, megy ez.-vigyorodott el, majd hosszan megcsókolt.-Miért nem mondtad azonnal?-kérdezte még mindig a járdán állva.
-Szeretem ha te jössz rá dolgokra, és nem én mondom el neked.-mosolyogtam rá.
-Igen?-vigyorgott.
-Igen.-nevettem fel, majd adtam egy puszit az arcára, amit viszonzott..majd megcsókolt.. Oké, szóval valamikor tovább indultunk, és még pont beértünk a suliba.
(...)
-Meghaltaaaaam.-estem ki szinte szó szerint a suliból.
-Mi van már?-nevetett fel mellettem Eliza.
-Olyan büdös a fizika tanár.-fintorogtam, miközben megálltunk a szokott helyünkön.
Eliza felnevetett.
-Igen, amúgy.-bólintott helyeslően.
-Hát ma, amikor fizikán behajolt oda mellém..Mondom kész végem.-raktam fel a kezem, Eliza meg csak nevetett.
-Tudoom..-fintorgott nevetve, majd valamit meglátva azonnal el szált a jókedve.-Ne nézz oda.-mondta, de hát ilyenkor ki ne nézne oda?!
-Mi?-fordultam el, és megláttam...Őt.-Ne.-fordultam arra teljesen. Gábor észre vette, hogy nézem, és megállt. Gondoltam ez egy ilyen romantikus pillanat, és kiderül, hogy szeret engem. De nem ez lett..Ugyanis a következő pillanatban Katalin ugrott rá, és csókolgatta agyon. Gábor lopva még rám nézett, de próbáltam erősnek tűnni. Nem volt érzelem arcomon, csak a csupasz bőr felület. Simán megfordultam, és ennyi. Legördült egy könny csepp, de nem engedtem többnek kiszökni.
-Minden oké?-lépett mellém Eliza, direkt nem simogatta meg vállam. Mert akkor látja Gábor, hogy nem minden oké.
Csak némán bólintottam egyet, és elővettem a rezgő mobilomat.
-Ádám.-suttogtam. Pont nem jókor..Amikor ilyen állapotban vagyok, az sose jó..Hisztizek, és bunkóskodok.
-Csak röviden beszélj.
-Oké.-sóhajtottam, és felvettem.-Szia.-köszöntem, amilyen vidáman csak tudtam.
-Hello kicsim.-köszönt, ő tényleg boldogan.-Suliba vagy még?
-Igen.-mondtam röviden, mire Eliza felmutatta a nagy ujjait, hogy "Oké!".
-Eléd menjek, vagy majd délután talizunk?
-Haza sétálok most Elizával.
-Oké, akkor délután hívlak.
-Rendben.
-Szia.-köszönt el.
-Szia.-erőltettem magamra egy mosolyt.
Éppen ekkor jöttek felénk Gáborék, mire Elizára néztem. Szerencsére vette az adást..
-Ki volt az?-kérdezte elég hangosan, amikor Gáborék pont mögöttünk mentek el. Gábor léptein hallottam, hogy lelassít, így kissé hangosan ezt feleltem.
-Ádám.
Hallottam, hogy szinte már meg állt, majd halk sóhaj hagyta el száját, és tovább ment.
Ha neki Katalin, nekem Ádám.
Hallgasd! --> Zene/KATT.
-Meddig tart még ez a "Nekem is van valakim" harcotok?
-A mink?-néztem barátnőmre furcsán.
-Hajj, tudod mit mondok.-rakta zsebre kezét.
-Nincs semmilyen harc.
-De. Mint külsős, nagyon is annak tűnik.
-Én nem érzem annak.
-Pedig az.-nevetett fel kínosan.
-Egyszerűen csak éljük életünket.-rántottam meg a vállam.
-Jajj Laura.-legyintett.-Tudom, hogy szereted. És rossz szemmel nézed, hogy Katalinnal van. Amikor csak esélyed lenne rá, ott hagynád Ádámot, és futnál Gábor után. Ez az Ádám nem lesz nagy kaland, hidd el nekem.
-Hogy mondhatsz ilyet?-háborodtam fel.
-Mintha te nem tudnád ezt..Gábort szereted, és ez ellen semmit nem tehetsz. Ez van.
-Ádámot szeretem! Gábort szerettem.-nyomtam meg a szerettem szót.-De ő már a múltéj.
-Te is tudod, hogy nem az.-mosolyodott el halványan.
-Most nem értem mi van veled! Mondom, hogy Ádám az, akit szeretek. Gábort hagyjon engem békén.
-Hát nem hagy. Szerintem ő is táplál irántad valamit..
-Ja. Utál.
-Miért is?!
-Na látod ezt én sem tudom..De nem szól hozzám, nem beszélünk, még csak nem is köszönne..
-És szerinted miért van ez?
-Nem tudom, mondom.
-Amiért te nem beszélsz vele.
-Azaz?-kérdeztem, mert még mindig nem értettem..De komolyan! Ilyen hülye lennék?
-Katalinnal van. Ez a te gondod. Te meg Ádámmal. Ő meg ezt nem nézi jó szemmel.-mondta, mire eltátottam számat.
-Hülye vagy te? Hogy lehetne már ez??
-Gondolj csak bele, ha nem hiszed..Gábor onnantól utál, hogy Ádámmal látott együtt téged. Utál..-
legyintett.-Ez sem igaz. Szeret.-mondta mosolyogva, bennem meg az ütő is megállt.
-Na nee.-suttogtam. A francba is!