Reggel arra ébredtem, hogy csuklok. De komolyan. Egyszerűen nem akart elmúlni. Lesiettem a konyhába, hogy igyak egy kis vizet. Éppen tele volt a szám vízzel, amikor Sára lépett elő. A szó szoros értelmében minden kijött, ami eddig a számban volt. Kicsit kiköptem a cuccost.Meglepettségem oka nem más, mint ami általában. Sára.
-Mi a baj?-kérdezte meglepetten, miután lelibegett a lépcsőn.
-Sára. Imádlak, és nagyon szépnek, csinosnak tartalak. De mi ez a hacuka?-kérdeztem, miközben leraktam a poharat a konyhapultra, és a felmosóért indultam a fürdőbe, hogy feltöröljem, amit az előbb ki adtam magamból.
-Hacuka?-kérdezte kissé felháborodottan.
-Na jó, nem hacuka, mert rettentő csinos vagy. Csak két kérdésem lenne feléd.
-Mond.-mosolyodott el, majd leült a kanapéra, mintha valami fontos ügyben tárgyalnánk éppen.
-Először is. Honnan vannak ezek a ruhák? Anyu veszi neked? Vagy honnan?-kérdeztem sorban, miközben a tócsát töröltem fel.
-Igen, anyu . De sokat szülinapra kaptam.
-Értem..Másik pedig. Minek öltözöl ki mostanság ennyire?-húztam fel a szemöldökömet, és egy pillanatra megálltam a felmosásban, hogy Sárára tudjak nézni.
-Semminek. Csak követem a divatot.-vont vállat, de nem nézett rám.
-Sára, nekem ne hazudj.
-Semminek.-állt fel kissé idegesen, majd felrohant a lépcsőn.
Gondoltam inkább hagyom, és míg főtt a kávém benyomtam a magnót, amiben ha jól emlékeztem éppen az én CD-m volt. És igen! Elindult a zene, én meg ütemre lépkedtem, sürgölődtem a konyhában.
(zene->http://www.youtube.com/watch?v=gCYcHz2k5x0)
___________________________________________________________
-Mi ez a ricsaj?-jött ki anyu a konyhába álmos fejjel.
-Upsz.-vettem le a hangerőt.-Hangos volt?-húztam a szám, behúzott nyakkal.
-Igen, eléggé.-ásított egyet.-Ó, kávé?-mutatott a bögrémre.
-Igen, idd csak meg nyugodtan.-a konyhapultnak voltam támaszkodva, és néztem, ahogy anyu leül, és a kávét kezdi kortyolgatni.
-Amint jobb állapotban leszünk, sort kerítünk egy jó kis beszélgetésre.-ivott bele anyu ismét a kávéba.
-Oké.-sóhajtottam.
-Remélem semmi olyat nem mondasz majd, ami a kelleténél jobban meglep majd.
-Nem, semmi komolya.-ráztam a fejem, és leültem anyuval szembe a pulthoz.
-Jól van.-bólintott.-Mik ezek a zenék?-kérdezte anyu fájdalmas arccal, amikor a magnóban éppen a
Jennifer Lopez-Live It Up című dal csendült fel.
-Ó, ezek a bulizós zenéim.-legyintettem.-Ezekre jól lehet reggelit csinálni.
-Érzem..-nézett anyu a kávéra.-Kevesebb tánc, és több tej.-rakta le az üres bögrét a konyhaasztalra.
-Én így szeretem.-vontam vállat.
-Rossz kifogás.-mondta, majd kiment.
-Mész még aludni?-kiáltottam utána.
-Próbálok.-jött a válasz.
________________________________________________________
Szombat délután két óra körül, és én egyedül ülök a szobámban, könyvvel a kezemben. Gondoltam ezen gyorsan változtatunk, így rácsörögtem Elizára.
-Cső csajos.-köszönt a telefonba.
-Hali, nincs kedved moziba menni?-kérdeztem hirtelen.
-Mert?
-Nem tudom, csak úgy..
-Nem ér rá Ádám, mi? Kösz, de nem akarok tartalék lenni.
-Hé, nyugi már! Ádám biztos ráérne, de téged hívtalak. Őt nem is hívtam. Azonnal rád gondoltam.
-Oké, jól van. De most nem érek rá. A nagyiméknál vagyok ünnepelni.
-Ó!-mondtam bánatosan.-Akkor mindegy. És kinek van mije?
-Nagypapinak szülinap.
-Boldogot neki.-mondtam mosolyogva.
-Átadom.-mondta vidáman.-De most megyek ha nem gond, torta felvágás lesz hamarosan, és még nincsen gyertya.-felnevettem.
______________________________________________________
Körülbelül háromig olvastam, majd meggondoltam magam, és gondoltam táncolok egy kicsit. Jó kikapcsolódás, és még alakom is lesz tőle. Benyomtam Avicii-Hey Brother című számát, és táncoltam egy kicsit.
Mindig is imádtam táncolni. Kiskorom óta. Csak hát az a baleset nem kellett volna..De nem baj. Vagyis de, de annyira nem nagy baj, hogy így történt. Hiszen akkor talán még mindig balettoznék. Akkor nem iratkoztam volna be hip-hop-ra. Talán nem járnék most Ádámmal, és talán Gábort sem ismertem volna meg.Ezek mind-mind remek dolgok. Rossz lett volna elszalasztani..
Mindig is akartam egy kis tesót..Vele akartam táncolni. Látni topogni a kis lábait. Megdőlni, és én elkapom. Felnőni, velem együtt.
Sára megszületett, én pedig nagyon boldog voltam :)
Amikor kicsit idősebb lett (azaz tudott már járni :DD), és már értette minek mire van szüksége, és ilyen fontos alap dolgok, akkor megkértem anyut, hogy valami művészeti dologra írassák már be. Hiszen én is táncoltam/táncolok..Akkor ő hangszeren játsszon, de persze hangsúlyoztam nekik a TÁNCOT.
Így is lett, Sárát balettre íratták be.
És most itt tartunk, ahol vagyok..És ennek rettentően örülök.
Már amikor..Például most nem tudom mi neki ez a "Csinos vagyok, mert csak." fóbiája, de sejtem..
És a sejtésem alapján köze van Ádámhoz..
Sárának nagyon bejön, és ezt nyilvánosságra is hozza. És Ádám tudatára is!
Mindenképp beszélnem kell Sárával..Hiszen Ádám az ÉN barátom!! De hát..Még kicsi. Nem gondolja még ezeket komolyan. Ádám meg remélem nem cserélne le Sárára. Remélem..:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése