38.rész-FELLÉPÉS :) !

November 12./Vasárnap/

Fél 9-kor keltem, hogy mindent rendesen el tudjak intézni. Letusoltam, fogat mostam, felöltöztem és hasonlók. Háromnegyed 11 körül kimentem a kapuba. Ádám már ott volt :)
-Szia.-köszöntem mosolyogva, majd adtam neki egy hosszas csókot.
-Szia.-mosolygott, majd kézen fogva elindultunk a sulihoz.-Hányra kell odaérned?-nézett rám egy pillanatra.
-Tizenegy.-feleltem.-Miért?
-Csak érdeklődtem.-vonta meg a vállát.
-Unatkozni fogsz.-néztem rá, mire kérdőn visszanézett rám.-Mármint..Én fellépek, te meg csak állsz majd ott a színpad mellett. Nem lesz ez unalmas neked?
-Nem.-mondta mosolyogva.
-Miért nem?
-Mert te leszel a színpadon.-nézett rám, én meg azonnal elpirultam.
-Nem csak én.-vonok vállat vörös arccal.
-Jajj, fogd már be.-nevetett fel, majd hosszan megcsókolt.
(...)
A sulinál egy minibusz állt, mellette Ati, Gábor, és gondolom a sofőr állt.
-Hello.-köszöntem mosolyogva, amikor Ádámmal kézen fogva oda libbentünk hozzájuk.
-Sziasztok.-nézett ránk Ati, Gábor meg csak bólintott egyet. Oké...-Nos.-nézett rám Ati.-A busz hamarosan indul, szálljatok be.-nyitotta ki az ajtót előttem. Beültem hátulra Ádámmal, de Gábor nem mellénk ült, hanem előre Atival. Nekem jó :)
(...)
-És most pedig következzen egy közeli kis iskola tánccsapatának két tagja. Kiss Laura és Németh Gábor.-mondta a mikrofonba a csávó, majd hatalmas taps közepette Gáborral felmentem a színpadra.
-Hajrá.-mosolyogtam rá, mire mosolyogva így szólt.
-Hajrá.
Az oda út kellemesen telt amúgy, én Ádámmal beszélgettem, előttünk meg nevettek valamin a fiúk.
Amikor oda értünk azonnal az öltözőkbe vezettek minket. Mivel csak egy öltözőnk volt Gábor kiment míg öltöztem és fordítva.
Nekem még smink, majd mehettünk is. És most, amikor már ment a zene, még egy pillantást vetettem Gáborra, aki aprót lépett felém, és megszorította a kezem.
-Ügyesen "Desz görl"-halandzsázta, mint a második napon. Amikor a rajzot adtam neki. Elmosolyodtam, majd visszaszorítottam a kezét.
-Oké, "Desz boj".-halandzsáztam vigyorogva, mire elnevette magát.
Nagyon élveztem a fellépést, és miután vége lett a zenének, mi még Gáborral végpózban álltunk, amikor a
dobhártyám kiszakadt olyan taps keletkezett. Azt hittem rosszul hallok. A csávóka feljött a színpadra, és megint a mikrofonba szólt.
-Huuu.-éljenzett ő is.-Nagyon ügyesek voltatok skacok!-nézett ránk, mi meg lihagve, de mosollyal az arcunkon bólintottunk felé egyet.-Mondanátok valamit.-mondta, majd elém tartotta a mikrofont. Hirtelen csak dadogtam, majd elmosolyodtam, és így szóltam.
-Csak annyi, hogy köszönjük. Nektek.-néztem a közönségre.-És persze koreográfusunknak, Atinak.-ordítottam a mondatom végét, majd Atira néztem, aki a színpad mellet, meghatódva tapsolt. A csávóka felintette, Ati meg feljött mellénk.
-Köszönöm.-suttogta nekem Ati a hangzavarban. Mosolyogva megöleltem Atit, majd csatlakozott Gábor is.
-Köszönjük nektek, remek hangulatot csaptatok.-nézett ránk a csávóka.-Köszönöm, hogy jöttetek.-mondta, mi meg lebotorkáltunk a színpadról. Azonnal Ádám nyakába borultam.
-Rohadt ügyes voltál.-suttogta a fülembe, miközben derekamnál fogva ölelt engem.
-Kösz.-mondtam mosolyogva, majd eltoltam magamtól, és mélyen a szemébe néztem. Csak néztük egymást, míg Ádám elmosolyodott és megcsókolt.
-Na menjünk haza.-mondta Ati, majd visszamentünk az öltözőkhöz.

37.rész-A véghajrá.

November 11./Szombat/

Tegnap alig bírtam elaludni. De gondolom ez nem meglepő :)
Anyu szerencsére semmit nem kérdezett, még mindig úgy tudja, hogy "ál" kapcsolatom van Ádámmal. Pedig már nem :)
Ugyanis tegnaptól hivatalosan is járunk. Na jó, nem hivatalosan, mert mondjuk még Facebook-ra nem raktuk ki, és megbeszéltük, hogy még nem is fogjuk sehová sem kiírni a kapcsolati státuszunkat.
Este beszéltem még Ádámmal Skype-on, majd le is feküdtem.
Ja igen! Azt elfelejtettem mondani, hogy a fellépés nem most Kedden volt (Ati elnézte a dátumot...) hanem most lesz Vasárnap. Ezt a nagy koncert lázban elfelejtettem említeni. Hihi :)
Szóval mára még beiktatott egy próbát. Remek..
(...)
-Sziasztok.-köszöntem, ahogy beértem a terembe. Furcsállottam, hogy Gábor most nem hozta el a hercegnőjét, de már nem is érdekelt..Gábor fent ült a helyén, Ati lent volt.
-Szia.-köszönt Gábor, ahogy elhaladtam mellette.
-Hello Lau.-nézett fel Ati is. Éppen írogatott valamit.-Nos.-rakta félre, és végre ránk nézett.-Bocsi a kavarásért, legközelebb jobban megnézem majd.-húzta a száját.
-Ugyan.-legyintettem.-Semmi gond.-mosolyogtam rá.
-Ja. Nem gond.-mondta Gábor is.
-Szuper, kösz.-bólintott mosolyogva.-Most pedig munkára fel!-tapsolt kettőt szokása szerint.
(...)
-Gábor nem jóó!-mondta a próba alatt sokadszorra.-Fogd meg rendesen Laura derekát, és úgy ki.-mutatta be velem, hogy hogyan kellene kinéznie a mozdulatsornak. Na igen..Amióta szivacs van köztem és Gábor között (fogalmam sincs miért..), azóta a tánc sem olyan Perfect, mint volt..
-Újra!-indította el a zenét.-Nem, nem, nem, nem!-idegeskedett Ati, majd kinyomta a zenét.-Mi van veletek, ha?-tette csípőre a kezét, és felénk fordult.-Rosszban vagytok?-kérdezte, mire Gáborral összenéztünk.
-Nem.-néztem vissza Atira.-Vagyis nem tudom..
-Nem meglepő.-mondta halkan Gábor úgy, hogy pont halljam.
-Tessék? Ezzel mit akarsz mondani?-fordultam felé.
-Én igazán semmit.-nézett a szemembe.
-Te voltál olyan bunkó, hogy megbeszéltük, de el sem jöttél. Nekem kellene rád haragudnom!-emeltem fel a hangom.
-Ugyan már..-nézett rám lesajnálóan.-Biztos volt neked jobb partnered.-mondta, de biztosan nem számított a válaszomra.
-Igen, sokkal jobb volt. Jobb is, hogy nélküled mentem.-meredt arccal nézett rám, majd elkapta tekintetét.
-Elég gyerekek, kérlek!-fogta a fejét Ati.-Ez így nem jó! Mást kell oda rakni.
-Miattunk igazán nem kell.-mondtam. Ati nagyon sokat dolgozott vele.
-Dee! Legyen más, az szerintem is jobb ötlet.
-Ne csináld már!-suttogtam neki.-Rengeteget dolgozott vele.-mutattam Atira, aki tuti meghallotta a beszélgetésünket.
-Hagyd csak Lau!-nézett rám szomorúan.-Akkor más lesz ott.-erőltetett magára egy mosolyt.
-De hát..-kezdtem, de közbe szólt.
-Nem kell.-mosolygott rám.-Akkor újra.-tapsolt megint Ati.
-Okos.-néztem Gáborra, aki csak vállat vont.
-Magadnak köszönd.
-Magamnak? Ugyan már! Akkora egy fa fej vagy, hogy az valami kimondhatatlan. Ez az ember rengeteget dolgozott azzal, hogy te felléphess arra a retkes színpadra. Mi a francért nem volt az úgy jó, ha?-kiabáltam Gáborral.
-Mert nem.-mondta egyszerűen.
-Látod ezt mondtam!-kiabáltam rá.-Rendes emberi kommunikációra nem vagy képes, könyörgöm.-tártam szét a karom.
-Azzal beszélek akivel akarok.-nézett rám.
-Remek.-tapsoltam egyet, és elfordultam tőle. olyan ideges voltam, mint még talán soha.-Azért az érdekelni mégis mi bajod lett hirtelenjében.-fordultam megint felé, amíg Ati a koreográfián gondolkodott.
-Gondolkozz kicsit. Rád fér.-mondta, majd ott hagyott, és oda ment Atihoz. Mi van?! Miért lett hirtelen ennyire bunkó??
-Na meg van gyerekek.-mosolygott Ati, de láttam rajta, hogy totál ideg.-Mutatom.-mondta, és kezdhettünk neki. Ismét..
(...)
-Gábor!-kiabált Gáborra, aki ismét nem csinált valamit jól.-Miért nem mész közel hozzá?-mutatott rám, mire én is Gáborra néztem.
Gábor nem válaszolt csak érzéstelen arccal bámult Atira.
-Én ezt nem értem..-túrt idegesen a hajába Ati.-Akkor nem lépsz fel, ennyi!-tárta szét a karját.-Miért nem csinálod, könyörgöm?!
-Ati..-suttogtam.
-Ne Lau! Ő is biztos tud válaszolni.-nézett rám, majd ismét Gáborra.-Nos?-tette csípőre a kezét.
-Utál engem, az van!-mondtam ki.
-Nem utállak.-mondta gyorsan Gábor.
-Hát akkor mi a franc bajod van velem?
-Túl hamar döntöttél. Mellesleg rosszul.-beszélt titokzatosan.
-Nem értem.-ráztam meg a fejem.Gábor elmosolyodott.
-Majd megérted.-mosolygott rám édesen.
-Akkor menni fog?-kérdezte Ati, mire Gábor bólintott.-Köszönöm istenem!-nézett Ati az ég felé, majd ment elindítani a zenét.
-Akkor nem utálsz?-léptem Gábor mellé.
-Dehogy.-mosolygott rám.-És tudd. Ott lesz a vállam, ha sírnod kell.-mondta kevesen.
-Tessék? Mikor kellene sírnom?-néztem rá furcsán.
-Fogsz még.-nézett rám.
-Hát akkor..Kösz.-mosolyogtam rá, de még mindig nem értettem mire mondja ezeket..
-Indul.-mondta Ati, és elindult a zene.
Most végre jól ment a tánc. Gábor rendesen fogta a derekamat, jól ment el mögöttem, de egy kilométerre. Ahogy kell :)
-Tökéletes!-mosolygott Ati.-Mehettek, holnap reggel 11-kor találkozunk itt a sulinál.-intett, majd kiment.
-Hazamész?-kérdezte Gábor, miközben a cuccomat pakoltam össze.
-Persze. Hova mennék?-néztem rá furán.
-Mindegy. Akkor menjünk együtt. Kint megvárlak.-mondta, majd ki is ment a tesi teremből. Furcsa tekintettel néztem utána, hiszen még sose mondta, hogy menjünk együtt..És ez a titokzatos beszéd..Nem értem.
Összepakoltam a cuccom, és már mentem is Gábor után. De amikor kiértem nem csak Gábor volt kint..Hanem Katalin is. Hogy lehet ekkora szemét?! Direkt csinálja ezt velem? Gyorsan előkaptam a telefonom, és tárcsáztam a számot.
-Szia.-köszönt bele Ádám.
-Szia. Itt vagyok a suliba, táncom volt. Ide tudnál jönni?-kérdeztem.
-Indulok.-mondta boldogan, majd kinyomott.
Hatalmas mosollyal az arcomon mentem ki hozzájuk.
-Bocsi, de Ádám hívott, hogy elém jön.-erőltettem magamra egy szomorkás mosolyt. Nehezen ment :D
-Ádám?-kérdezte,és ekkor bukkant fel Ádám a suli előtt (nem lakik messze, kb három ház ha van).
-Ádám.-néztem Ádámra mosolyogva.-Na megyek is.-intettem.-Sziasztok.-és Ádámhoz léptem.
-Hali.-mosolygott bele csókunkba.-Csősztök!-intett oda messziről Gáboréknak.-Mehetünk?-fogta meg a kezem, mire bólintottam.
-Bocs, hogy iderángattalak, csak Gábor mondta, hogy menjünk együtt haza. Válaszolni se tudtam, már ki is ment. Mondom oké, menjünk. És amikor kimegyek ott áll Katalin.
-Mocsok.-mondta Ádám a fogai között.
-Nyugii.-fordítottam magam felé.-Oké van.-mosolyogtam rá, mire elmosolyodott, és egy szenvedélyes csókkal jutalmazott meg.

-És..-kezdte, amikor ismét elindultunk haza felé, kézen fogva.-Miért akart hazakísérni?-nézett rám egy pillanatra.

-Nem tudom.-ráztam meg a fejem.-Tipp?-néztem rá.

-Tök átlátszó szerintem.-nevetett fel kínosan.

-Figyelj. Ha bejönnék neki nem lenne most Katalin.

-Igaz.-bólintott.-És akkor nem lennél nekem te.-nézett rám, mire mosolyogva adtam az arcára egy puszit.-És milyen volt a próba?-kérdezte. Ezt is úgy szeretem Ádámba. Vele bármiről el lehet beszélgetni. Komoly dolgokról is, de tudja mikor lökjön be egy oda illő poént :)

-Katasztrófa.-nem szépítettem.

-Mesélj.-húzott magához, és átkarolta a vállam.

-Gábor megint hisztizett. Van egy olyan mozdulatsor, ahol meg kell fogja a derekamat, és egyszerűen nem akarta. Ati persze totál kiborult.

-A derekadat?-nézett rám.

-Jajj, nem úgy.-böktem nevetve a hasába.

-Azért.-nevetett fel, majd belepuszilt a hajamba.-És akkor nem is léptek fel holnap?

-De. Szegény Atinak át kellett csinálnia azt a részt, de így is közel kell legyen hozzám. Ezt már végre felfogta.

-Hol is lesz?

-A plázába lesz. Ilyen mini flash.-meséltem mosolyogva.-Eljössz?-néztem fel rá.

-Ha akarod.-nézett rám mosolyogva.

-Ha szeretnéd.-mondtam vigyorogva, mire az oldalamba bökött.

-Szeretnék.-mosolyodott el, mire menet közben egy apró csókot nyomtam a szájára. Ádám megállt, és ráadást kért. Aztán még egyet, és még egyet..:D

(...)

-Akkor holnap.-mondtam mosolyogva, amikor a kapunkba értünk.

-Hányra jöjjek?-nézett rám.

-Fél és háromnegyed 11 között már jöhetsz.-néztem a szemébe.

-Itt leszek.-lépett felém egyet, és átkarolta a derekam, én meg a tarkóját.-Ki kell öltözni?-nézett a szemembe.

-Nem igazán..Csak add magad, és mindenki elájul.-mondtam viccesen, mire Ádám felnevetett, és adott egy hosszas csókot.-Basszus.-toltam el magamtól, mire Ádám ijedten nézett rám.-Anyu.-mondtam halkan, és a számra raktam a kezem. Ekkor megcsörrent a telefonom. "Anyu". Nem mertem hátrafordulni, így felvettem.

-Igen?-szóltam bele félénken.

-Kicsim.-anyu szipogott.-Gratulálok nektek. Nagyon..-vett egy hatalmas levegőt.-Nagyon aranyosak vagytok drágám. Úgy örülök.-felfelé pislogtam, nehogy kipottyanjon egy könnycsepp. Hátrafordultam, és anyura néztem, aki az ablaknál állt.

-Köszi.-mondtam mosolyogva, majd anyu kinyomott, és elment az ablaktól.

-Na?-karolta át hátulról a derekamat Ádám, és megpuszilta a fejem.

-Mindent tud.-mosolyogtam.

-És?-fordított maga felé, de még mindig a derekamat ölelte.

-És örül.-mosolyogtam Ádámra, aki félmosolyra húzta a száját, és most már nyugodtan adhatott egy hosszas csókot ajkaira.

Rólam.xx-Free Time.

Sziasztok, megint jöttem :)
Mit szoktatok csinálni, amikor éppen nem blogokat olvastok, netezgettek, a facebook-on lógtok? Én azt mondom néha ruccanjatok ki kicsit, és amíg csak lehet élvezzétek a jó időt. Persze legyetek gép előtt is (facebook alap dolog, ugye?:D), nem azt mondom, csak néha menjetek, és csináljátok amit szerettek.
Délelőtt én például kiültem a kertünkbe, és olvastam, miközben a füles ott lógott a fülemben. Mert én ezeket szeretem. oké, táncolni is imádok, de szerintetek nem néznének hülyének, ha fognám magam, kimennék az udvarunkra (ahova hozzá teszem elég jól belátni az utcáról), és elkezdenék táncolni? Á, kicsit sem néznének idiótának! :D
Na már is eltértem a témától..Szóval mit szoktatok csinálni?
Délelőtt kiolvastam egy könyvet, ami nagyon jó volt. Fogtam, levettem a polcomról, és ki is olvastam. De valami fantasztikus volt! Ti már olvastátok? :)
Címe: A Hűvösvölgyi Suli 1 (igen Bia, később megkaptam a könyvet :D)
Holnap meg a második részéhez kezdek neki, de ahogy magamat ismerem (falom a könyveket, komolyan.), az is meg lesz egy délután alatt ;)
Délután mit csináltam? Sorozat maratont tartottam. Mivel délelőtt egészséges voltam, és nem ültem gépnél délután bepótoltam. Levágódtam a géphez (persze először fb és blog :D), majd neki kezdtem, és megnéztem az awkward 2. évadját. Imádom azt a sorozatot, rettentően érdekes, és izgi! Most végeztem vele pont :)
Holnap 3. éved start ;)
Ennyi lettem volna, ma még talán hozok egy részt.
Pussssz♥

UI.: itt néztem a awkward-ot: http://www.mtv.co.hu/shows/kinos-2-evad/episodes/kinos-212/video/kinos-212-sg2-859809/  ♥

thank you so much!♥

BIA!
Köszönöm szépen neked azt a rengeteg komit! Úgy írtad őket, ahogy kértem! :D Változatosak. Isten vagy! Köszönöm szépen!♥
TÖBBIEK!
Titeket is imádlak, nektek is köszönöm szépen a komikat! Istenek vagytok! :D♥
pusssssz♥

PLEASE!

Sziasztok!
Megtennétek nekem egy hatalmas szívességet?!  :)
Itt egy oldal:
http://vampirelove-kun.deviantart.com/

Uonatesóm oldala, a rajzait tölti fel, amiket saját kezüleg rajzolt, vagy programmal (Valami félelmetesen klasszak, de komolyan!!)
Olyanok, mintha mondjuk mesében lennének benne :)
Éppen egy történeten dolgozik, amit meg akar majd filmesíteni.
Ez egy anime oldal, aki szereti, mindenképp nézzen be. És kérlek titeket KATT rá, és írjatok neki sok-sok komit, mert nagyon lecsüggedett, hogy annyit dolgozik a rajzokkal, de senki nem ír komikat, hozzászólásokat.
Ez lenne ez a hatalmas szívesség, amit tőletek kérnék :)
Nem nagy kérés, csak rá kattintotok, meg nézitek a rajzokat, és írtok komikat.
Rettentően megköszönném nektek! Már meg van írva a kovö rész, csak még nem töltöttem fel. Ha ezt megteszitek nekem (legalább 4-5 vagy több olvasóm), és ír komit, akkor hozok belőle részletet. A kövi részből :)
Ennyit kérnék tőletek! Megtennétek nekem? :)
Előre is köszönöm.
Sziasztok, pussssz♥

Huuu de beindultam!

Hát gyerekek egy nap lenyomni 5 részt, az nem semmi! :D

Szóval olvassatok, sok komit, mert addig nem lesz új rész, főleg ennyi után. 

Jah, és azért hoztam ma ennyit, mert Kedden gólyatáborba megyek, és csak Csütörtökön jövök haza, akkor meg már nem hiszem, hogy lenne hozzá erőm :/ Szóval addig éljétek be ezekkel :D

De lehet addig még hozok..Ha lesz jó-jó-jó-jó-jó sook komi!*-*

És nem csak az utolsóhoz, minden részhez írjatok, h tetszik-e, és ne csak annyit, hogy "Jó lett, kövit!", pls.

Mert akkor kész, bezár a bazár! :D

Örülök azoknak is, nem az, meg meg értem, hogy mind tetszik, de írjárok, hogy min változtassak, mi nem tetszik, bátran! :)

Na most megyek is akkor, mára ennyi voltam :)

Sziasztok, pussssssz♥

UI.: hivatalosan is kijelentem, hogy most jelenleg a 36.rész a kedvencem!♥

pacsi;)

36.rész-KONCERT! És egyéb más...♥

Az út csendesen telt, de reméltem, hogy nem fogunk unatkozni. Hiszen egy PARAMORE KONCERTEN VAGYUNK! WÁÁÁ! *-*

-Na megyünk akkor. Szia.-mondta anyunak, amikor kiszálltunk a kocsiból.

-Rendben van.-mondta, majd adtam neki két puszit.-Jó szórakozást.

-Köszi.-mondtam, majd intettem egyet.

-Viszlát.-köszönt el Ádám is.

Megvártuk amíg anyu visszaszáll, és elhajt. Azt beszéltük otthon majd hívom, ha jöhet :)

-Akkor?-nézett rám Ádám mosolyogva.

-Hát..Még van egy óra a koncertig. Addig mit csináljunk?-néztem fel rá, mert kicsit magasabb, mint én. Én vagyok olyan 165, ő meg olyan 172-175 között lehet valahogy.Na mindegy! :D

-Ettél?-kérdezte.

-Nem igazán. Annyira izgulok, hogy huuu..-jöttem teljesen lázba.

-És most éhes vagy?-kérdezte nevetve.

-Ömm, kicsit.-húztam össze magam nevetve, majd fogtuk magunkat és beültünk egy ottani kajáldába.

-Mit kérsz?-nézett rám, amikor a pincér kijött az asztalunkhoz.

Gyorsan a menüre pillantottam, és átfutottam a lehetőségeket.

-Ömm..Egy Pepsi-t és egy sajtburgert.-mondtam.

-Akkor kettő ilyet, kösz.-mondta, majd a pincér el is ment.

-Voltál már itt?-néztem körbe, mert nem is vettem észre, hogy egy csodás helyre ültünk be.

-Nem is tudtam erről a helyről.-nézett körbe Ádám is.

(...)

Gyorsan megkajáltunk, volt még egy bő fél óránk.

-Túl gyorsan ettünk.-mondtam, amikor kiértünk a kajáldából.

-Igen, eléggé.-mondta Ádám is.

-Miért nem engedted, hogy fizessem a magamét?-néztem rá egy pillanatra, miközben elindultunk vissza a koncert felé.

-Mert lány vagy.-nézett rám.

-És?-nevettem fel.

-Engem úgy tanítottak, hogy semmit ne fizessen helyettem egy lány. A jegyet is ezért vettem magamnak.-nézett megint rám.

-Ez nem a randiknál van így?-néztem rá.

-De.-mondta mosolyogva, mire totál elvörösödtem. Jesszusom! :3-Meddig kell még az ál barátodnak lennem?-kérdezte hirtelen.

-Nem muszáj annak lenned. Már nem is szeretem Gábort.-vontam meg a vállam.

-Hogy-hogy? Gyors szerelem volt.-nevetett fel.

-Á, már tetszett egy jó ideje.-nevettem fel kínosan.-Egyszerűen megváltozott, vagy nem is tudom..Nagyon más amióta ott van neki az a Katalin.-húztam a szám.

-Értem.-bólintott.

-Meddig akarod amúgy?-néztem rá.

-Mit?

-Az "Ál járást".-lassítottam a tempómon, és a válaszra várva gyorsabb lett a szívverésem. Talán nem is akar az ál pasim lenni..Talán nem is akar itt lenni velem!

-Ameddig akarod.-nézett rám egy pillanatra.

-Akkor nem gond, ha még egy jó ideig?-húztam be a nyakam.

-Nem.-mosolyodott el.

-Oda megyünk?-mutattam egy pad felé. 

-Aha.-bólintott, majd oda mentünk, és leültünk.

-Olyan szépek a csillagok, nem?-néztem az égre.

-Nekem van ami jobban tetszik.-nézett fel ő is.

-Micsoda?-kérdeztem, mert hirtelen arra gondoltam, de amit ezután mondott, mindent megváltoztatott.

-Tudod..-nézett rám.-Még sem szeretnék tovább az ál barátod lenni.-mondta, nekem meg a torkomba ugrott a szívem.

-Mi-Miért nem?-dadogtam, és azt hittem kiszaladok a világból is.

-Több akarok lenni, mint egy ál barát.-mondta, nekem meg a szívem majd kiugrott, csak úgy kalapált odabent.-Szeretlek Lau!-nézett mélyen a szemembe, én meg elmosolyodtam, és azt hittem elbőgöm magam. Először vallottak nekem szerelmet, ráadásul az, akit én akartam. Ádám is elmosolyodott, közelebb hajolt, majd megállt, hogy lássa a reakciómat. Közelebb hajoltam én is, ő is, míg végül megcsókoltuk egymást.

IGEN! Ott ültünk, várva a Paramore koncertre, én megcsókolt! Életem egyik legszebb pillanata volt!!!

Csókunk hosszasra és szenvedélyesre sikeredett. Karomat nyaka köré fontam, ő pedig derekamat fogta körbe. 

Többször megcsókolt egymás után. :)

Sosem akartam, hogy vége legyen, de nem így történt.

-Én is szeretlek.-mondtam, még mindig elég közel hozzá, szinte a szájára leheltem a szavakat.

Ádám elmosolyodott, és még egyszer megcsókolt.

Egyszer csak észre vettem, hogy a tömeg kezd beözönleni, így el kellett engednem Ádámot.

-Megyünk?-néztem rá, és úgy éreztem ennél már nem lehetek boldogabb.

-Menjünk.-állt fel mosolyogva. Elindultunk hát, hogy láthassuk a Paramore-t, ami most már nem is nagyon érdekelt. De naná, hogy megnéztük! :)

(...)

A koncert fantasztikus volt, valami elmondhatatlan! Bár az előtte történt esemény még ezt is felülmúlta :)

Csináltam képeket is*

Autogramot nem kaptam, sem közös képet, mert mire kiértünk Ádámmal a tömegből már mentek el :(

Miután vége lett a koncertnek, Ádámmal kézen fogva (*-*)  mentünk ki. Felhívtam anyut, hogy jöhet, aztán megbeszéltük Ádámmal, hogy leülünk megint a padra. éppen indultam el, amikor Ádám visszarántott, és megcsókolt. Még a fenekembe is belemarkolt picit!:3

Már most imádom!♥

Leültünk a padra, egymással szemben. 

-Akkor már nem csak "ál" járás?-néztem rá, miközben kettőnk között egymás kezét fogtuk. Ráraktam Ádám lábaira a sajátomat, így közelebb voltam hozzá.

-Nem hiszem.-nevetett fel, majd megsimította az arcom, amitől megint előjött az a különös bizsergés.-De csak ha akarod.-nézett a szemembe.

-Akarom-e?-nevettem fel, mire Ádám is felkacagott, és szorosan magához ölelt.

-Nem gondoltam volna, hogy ez lesz életem legjobb koncertje.-mondta, mire felnevettem.

-Nem szereted a Paramore-t?-toltam el magamtól.

-Nem igazán.-húzta száját.

-Akkor miért jöttél?-kérdeztem mosolyogva.

-Mert reméltem, hogy megcsókolhatlak végre.-mondta, én meg hosszan megcsókoltam.

-És sikerült?-kérdeztem, mire felnevettünk.

-Duplán.

-Miért?

.Mert megfoghattam a fenekedet.-vigyorgott csábítóan, mire felnevettem, és egy apró csókot nyomtam a szájára, mire belepuszilt a nyakamba

-Ott jön anyud.-mondta még mindig a nyakamat puszilgatva, így nehezen vettem le a szavaiból mit is mond. 

Gyorsan felpattantunk, és egymás mellett állva vártuk, hogy elénk álljon.

-Anyunak egy szót se még.-néztem, rá, mire mosolyogva bólintott.

-Okéka.-kacsintott, amitől majd elolvadtam. De nem tehettem, mert anyu oda ért elénk.

Beszálltunk a kocsiba, megint hátulra.

-Milyen volt a koncert?-kérdezte anyu, amint elindultunk.

-Felejthetetlen.-mondtam boldogan. Ádám meg akarta fogni a kezem, de nem engedtem neki. Nem akartam, hogy anyu meglássa. Éreztem, hogy mindig picit közelebb csúszik felém, így nehezen bírtam ki, hogy ne nevessem el magam.

-Képek lettek?-kérdezte anyu mosolyogva.

-Igen, majd megmutatom.-a mondat végébe beleprüszköltem, mert Ádám elkezdte simogatni a combomat.

-Jól vagy?-nézett a visszapillantóba anyu. Szerencsére onnan nem látja a lábam.

-Igen, csak köhögtem.-próbáltam normális hangon beszélni, de nehéz, ha a melletted ülő személy olyan grimaszokat vág, hogy egyszerűen muszáj nevetned.:D

(...)

Véééégre hazaértünk!

-Ádám ne vigyünk haza?-kérdezte anyu, míg mindig a kocsiban ülve.

-Nem, köszönöm, sétálok.-mondta udvariasan.

-Rendben van.-mondta anyu, majd kiszállt, mi meg utána.-Ne maradj sokáig, mert hideg van.-mondta anyu, és már be is ment.

-Ömm..Arrébb mennénk egy picit? Mondjuk a kertbe?-kérdeztem, mire Ádám furcsán nézett rám.

-Miért?

-Mert anyum néz minket.-mondtam, mire Ádám az ablak felé nézett, és anyu tényleg ott állt, és nézett.

-Ja, oké.-mondta, majd bementünk a kertbe, és leültünk a nyugágyra, ami pont úgy van takarásban, hogy anyu ne lásson minket, csak ha elénk áll.

-Most már megfoghatom a kezed?-kérdezte édesen, de a választ már nem várta meg, azonnal a kezemért kapott. De éédes! :)

-Igen, meg.-mondtam, mire felnevettünk.

-Tudod mióta várok én erre?-emelte fel a kezünket jelezve arra, hogy járunk. De jóó! JÁRUNK! Áhh, még leírni is jó! *-*

-Mióta?-néztem a szemébe.

-Túl rég, hogy most elhiggyem..-hajtotta le a fejét.

-Mit tegyek, hogy elhidd?-néztem rá mosolyogva, mire Ádám vigyorogva nézett rám, én meg odahajoltam, és adtam neki egy hosszas csókot.-Na?-kérdeztem nevetve.

-Nem igazán.-rázta a fejét, mire óvatosan meglöktem VOLNA a vállát, de elkapta a csuklóm, és nem eresztette.

-Héé!-mondtam, mire felnevetett.

-Na mi van?-kérdezte fél szemöldökét felhúzva.

-Engedj eeel!-játszottam a kislányt.

-Kapok egy puszit?-tartotta az arcát, én meg hajoltam oda, hogy megadjam neki, amikor visszafordította a fejét, így a szájára ment. Belenevettem csókunkba, mert egyszerűen nem hittem el, hogy nem vehettem észre eddig. Hogyan?!

-Mi lesz most Gáborral?-tért át egy komoly témára.

-El van ő Katalinnal.-legyintettem.

-És ha nem? És szeret?-kérdezte aggódva.

-Én meg téged.-mondtam mosolyogva, mire Ádám és félmosolyra húzta száját.

-És ha harcolni fog érted? Engem meg kicsinál?

-Miért csinálna ki?-húztam fel a szemöldökömet.

-Mert velem vagy.

-Jajj, ne csináld már!-néztem rá.-Sose érdekeltem Gábort, és soha nem is fogom.

-Te kit nem érdekelnél?-nézett rám mosolyogva.

-Rajtad kívül senkit nem érdekelek.-néztem mélyen a szemébe.

-Honnan veszed, hogy érdekelsz?-nézett rám vigyorogva.

-Ugyan! Nekem ki ne állna ellent?-dobtam hátra a hajam.

-Mindenki kivéve én?!-nevetett fel.

-Há!-mutattam rá.-Na látod. Mondtam én.-kacsintottam rá, mire visszakacsintott.

-Szexi a kacsintásod.-bókoltam be neki.

-Sokan mondták már..-nézett a körmére, nagyképűen. Dermedten néztem rá, mire felnevetett.-Dehogy! Te vagy az első, aki ezt mondja.-mosolygott rám, mire elmosolyodtam.-És az utolsó.

-Ezt hogy érted?-néztem rá kérdőn.

-Te vagy az utolsó lány az életemben.-fejtette ki, nekem meg a torkomban dobogott a szívem, megremegett a térdem.

-Ne ígérj olyat, amit nem tartasz be.-néztem rá szomorú mosollyal.

-Ha én eldöntök valamit, a mellől nem tántorítok.-mosolygott rám.

-Ezt majd két nap múlva mond, ha szakítunk.-mondtam szomorúan.

-Vétek lenne egy ilyen gyönyörű lányt elveszítenem.-mondta, én meg már az olvadás szélén álltam, de nem lehettem naiv.

-Gyönyörű.-nevettem fel kínosan.

-Sose mondanék olyat, ami nem igaz, vagy egyszer nem váltanám valóra. Gyönyörű vagy számomra, és a csillagokat lehoznám neked, ha kérnéd. Te vagy az első olyan lány az életemben, akire nem csak barátnőként gondolok, hanem nőként, talán feleségként, és gyermekem anyjaként.-mosolyogva hallgattam, míg nem elbőgtem magam. Ádám mosolyogva magához húzott, és hosszan megcsókolt.

És ez volt a nap fénypontja :'))♥

35.rész-HAMAROSAN KONCERT! De nem Gáborral..

November 10./Péntek/

Hát ez is eljött. Péntek reggel van, Gáborral semmi, Ádámmal "megvagyunk", továbbra is ő a "pasim". Nem igazán érzek újdonságot, szerintem anyunak nem volt abban igaza, hogy belém szeret..
Gáborral nem igazán beszéltem a napokban, viszont vele beszéltem meg a mai napot. Azóta nem mondta tutira jön-e, semmi. Ott ültem az ágyamon, három óra a koncertig, és Gábor még csak nem is hívott. Nem bírtam tovább, rá csörögtem.
-Szia.-köszönt bele.
-Szia. Akkor áll még a mai nap?-kérdeztem azonnal.
-Azt hittem már mással mész.
-Tessék?
-Semmi, mindegy. Amúgy mára már programom van.-mondta egyszerűen.
-Igen? De velem beszélted, hogy eljössz.-kezdtem ideges lenni...
-Találsz te mást helyettem..-vette félvállról az egészet.
-Nem! Nem teheted ezt! Nincs más, akivel mehetnék. Velem kell jönnöd! Így én sem mehetek, ezt akarod?-támadtam le.
-Nem akarok én semmit.
-Remek, kösz szépen. Szia.-rácsaptam a telefont, és azonnal kitört belőlem a sírás.
-Lau, mi az?-szaladt fel anyu a szobámba.
-Nem megyek!-néztem anyura.-Nem jön el velem. Más programja van.-bőgtem. A sminkemnek annyi..
-Jajj drágám, de hát úgy vártad már!-vigasztalt volna anyu.
-Igen, vártam.-töröltem le a szemem, aminek hatására tuti fekete lett az arcom.
-És milyen program? Nem tudja lemondani?
-Nem úgy hallottam, mint aki le akarja mondani, csak mert egy idétlen kis csaj koncertre akar menni.
-Akkor elmegyek én veled. Na?-vetette fel az ötletet. Végig futott az agyamon, hogy az kicsit égő lenne..De nem érdekelt, csak hogy mehessek a koncertre.
-És Sára?
-Addig átviszem a mamihoz.-mosolygott rám, majd szorosan megöleltem.
-Te vagy a legjobb.-öleltem szorosan.
-És Ádám?-kérdezte anyu, mire felszaladt a szemöldököm.
-Szerinted nem lenne tolakodás?-toltam el magamtól.
-Elvileg jártok.
-De nem igaziból.-vontam meg a vállam szomorúan.
-Gáborral azért mentél volna, mert jártok? Legyen egy baráti koncert.-mosolygott anyu.
-Nem akarsz velem jönni?
-Én legyek most a tartalék. Ha nincs senki, úgy is elmegyek veled, de gondolom te is szívesebben mennél a barátaiddal. Nem?-mosolygott anyu.
-De.-mosolyodtam el.-És kösz.-néztem rá.
-Menj, írj neki, hogy van-e kedve.-mondta, majd kiment, én meg a laptopomnak estem. Szerencsémre pont online volt Facebook-on.
"szia!"
"szia :) mizu?"
"lenne egy rettentő fontos kérdésem!"
"mond :)"
"eljönnél velem egy paramore koncertre?"
"tessék? :D"
"egy paramore koncert. ma. még három óra kb."
"háááát..:D"
"kérlek! csak úgy mehetek, ha jön velem valaki."
"és miért nem kértél meg valakit..mondjuk hamarabb.xd"
"kértem, csak más programja van.."
"ki volt az?!O.o"
"G.."
"ohh, gondoltam..mennyi a jegy? :)"
"anyu azt mondta fizeti neked."
"azt már nem! fizetem én magamnak! so..mennyi?"
"ne máár! :D fizetjük mi, te csak gyere el, pls!"
"csitt van! :D majd magamnak. vagy nem megyek!xd"
"uhh, oké, magadnak.xd"
"nalátod.xd so..mennyi?"
"majd ha jössz elmondom:3"
"osztan' akkor mennyit vigyek?!XD"
"hozz.:D"
"okké:D"
"na megyek, akkor gyere egy fél óra múlva ide. vagy felvegyünk? :)"
"ömm..lesétálok :)"
"oké. akkor sziaa. és köszi :)"
"sziaa, és én köszi :)"
" :)"
*kijelentkeztem.
-Anyuuuu!-szaladtam le a lépcsőn.
-Igen?-jött ki a konyhából.
-Megyek a koncertreeeee.-sikoltoztam.-Wáhááá!-ugrottam anyu nyakába.-köszi-köszi-kösziii!
-Éés? Ádámmal?-kérdezte mosolyogva.
-Ki mással? Maga a tökély az a gyerek, komolyan!-mondtam boldogan.
-Értem.-nevetett anyu.
-Na megyek öltözök.-mondtam, és egy puszit nyomtam anyu arcára.
Próbáltam elég csinos ruhát választani (naná, Ádámmal lesz "randin":3), de olyat, ami nem is kihívó..
Ez lett*

De a harisnya nem tetszett, így azt levettem.
-Csodaszép vagy.-mondta anyu mosolyogva, amikor leértem a lépcsőn.
-Hát..Rock koncertre megyek.-néztem végig magamon.
-Az igaz, de nem sok ez egy kicsit?-nézett anyu is végig rajtam.
-Nem hiszem.-mondtam.-Na jó..-adtam be a derekam.-Mit vegyek le?-tettem csípőre a kezemet.
-Jól van ez. Egy alkalmat kibírok.-mondta mosolyogva.-De nincs alkohol, sem pasizás, sem drog..
-Anyu!-szóltam közbe.-Dehogy lesz! Csak egy koncert, közös kép, aláírás.-mondta mosolyogva.
-Rendben van..-simította meg a hajam, amit kiengedve hagytam.-Ádám mikorra ér ide?
-Lehet már itt van.-mondtam, majd az ajtóhoz léptem, ahol éppen akkor csöngettek.
Ádám valami eszméletlenül nézett ki! *-*
Kép*

Talán kicsit túl sokáig csodáltam, de amikor feleszméltem a bámulásból, örömmel vettem tudomásul, hogy Ádám is engem csodál :)

-Gyönyörű vagy.-nézett rám mosolyogva.

-Köszönöm.-mosolyogtam kipirultan

-Tóth Ádám.-mutatkozott be Ádám, majd kezet rázott anyuval.

-Laura anyukája.-mondta anyu mosolyogva, mire felnevettem.

-Igen, anyu az vagy.-Ádám is elmosolyodott.-Elindultunk a kocsihoz, és beszálltunk. Én ültem hátulra Ádámmal, anyu meg ugye vezetett. Sára még táncon volt.

34.rész-Őt szeretem! :)

November 07./Kedd/

-Lauu!-rángatott valaki korán reggel. Tudtam mit jelent ez, így gyorsan kipattantattam az ágyból, és anyura néztem.
-Mennyi az idő?-néztem volna meg a telefonom, de az ki volt kapcsolva.-Jajj ne! Nem ébresztett!-estem pánikba.
-Elkésel, siess!-mondta anyu, és gyorsan beágyazott nekem.
-Kösz.-néztem rá hálásan, majd a gardróbomba rohantam, és a lehető leggyorsabban ruhát kerestem mára.
(...)
-Jesszus.-támaszkodtam a térdemre, amikor a sulihoz értem.
Idáig rohantam. Sietősen elhaladtam a portás mellett, fel a lépcsőn, be a terembe. Kopogtam, majd miután hallottam egy halk "Tessék?"-et, benyitottam. Mindenki engem nézett, ami szokás szerint zavarba hozott.
Motyogtam egy "Elnézést a késésért!"-et, és levágódtam a helyemre.
(...)
Órák után már totál kész voltam. Ez a reggeli sietség megtette hatását, ugyanis táskák szemekkel, fáradt arccal bandukoltam egész nap.  Persze az segített, hogy Eliza mindig velem volt, de így is dög fáradt voltam egész nap.
-Lau!-intett már messziről Gábor.-Elég szarul nézel ki.-ért oda hozzám.
-Igen, eléggé.-bólintottam.
-De ma fellépésünk van, ugye tudod!-emlékeztetett, én meg furcsán néztem rá. Csak a fellépés érdekli? Miközben így nézek ki? Ez szép..
-Tudom.-mondtam, és már indultam is volna, amikor megint a nevemet hallottam.
-Lau!-kiáltott felém Ádám. Elmosolyodtam, és bevártam. Szemem sarkából láttam, hogy Gábor elég idétlenül néz minket.
-Segíthetek valamiben?-kérdezte Gábor, mire rá néztem.
-Hát, nem..de, majd találkozunk.-hagytam végül ott, és Ádámhoz léptem, aki először nem tudta mit tegyen, mint "Ál pasim", így végül adtam neki egy arcra puszit, amitől azonnal zavarba jött :)
-Szia.-köszöntem neki mosolyogva.
-Hali.-mondta, és már kezdte vissza nyerni természetes színét.-Akkor ma fellépésed van, ugye?-kérdezte. Gábor még mindig ott állt nem messze tőlünk, és minket szuggerált.
-Igen.-mosolyogtam.
-Vágom.-túrt a hajába.
-Menjünk.-ragadtam meg a kezét, amitől megint elvörösödött szegény, és így mentünk ki a suliból. Eliza csak lesett végig, majd amikor kiértünk a suli látóköréből, elengedtem Ádám kezét, és Elizához fordultam.
-Megmagyarázok mindent, csak most menjünk.-mondtam, majd elindultunk, én meg belekezdtem a mondandómba.
-Így már értem.-bólintott a végén, majd Ádámra nézett.-Hogy hívnak?-kérdezi Ádámtól.
-Ádám.-mondta.
-Jaa! Az, akibe belebotlott Lau? Már emlékszek..-nevetett, mire óvatosan meglöktem a vállát. Ádám csak mosolyogva figyelt előre.
(...)
Eliza levált rólunk, mert most a mamájához kellett mennie, ami két utcányira van tőlünk. Szóval az utolsó lépéseket már Ádámmal kettesben tettük meg.
-Köszi, hogy haza kísértél.-mosolygok rá.
-Alap.-mosolygott. Barna szemeibe belevesztem,és alig bírtam megszólalni.-Akkor holnap.-mondta furcsán,mire felnevettem.
-Holnap.-nyomtam puszit az arcára. Már nem vörösödött el, kemény gyerek volt :) -Szia.-köszöntem el mosolyogva.
-Hali.-mosolygott, majd haza indult.
Nevetve fejet ráztam, majd bementem.
-Nagyon aranyos gyerek.-mondta anyu mosolyogva, aki ott állt az ablakban.
-Te néztél minket?-kérdeztem, amikor ledobtam a táskám a kanapéra.
-Nem, csak éppen locsoltam a növényeket.-emelte fel a kis kannát.-És akkor láttalak meg titeket.-mosolygott rám.
-Ja, értem.-bólintottam, majd a konyhába indultam némi elemózsia után.
-Együtt vagytok?-jött utánam.
-Nem.-néztem rá egy pillanatra.
-Nekem nagyon úgy tűnik.-mondta anyu.
-Anyu.-álltam a konyhaszekrényhez, hogy kivegyem a zabpelyhet.-Nem vagyunk együtt. Az csak egy puszi volt. Az arcára.-vettem elő a tányért is.
-Te csak így osztogatod a puszikat?-kérdezte furcsán.
-Dehogy! Tudod az van, amit mondtam. Az "ál" dolog.-léptem a hűtőhöz, és kivettem a tejet, miközben anyu leült a pulthoz.
-Nem lesz ez így jó.-húzta anyu a száját.-Szegény Gábor..Ádámot meg csak szédíted.
-Anyu nem lesz semmi gond.-ültem le vele szembe.
-Beléd fog szeretni.-nézett rám.
-Ki?-kezdtem enni.
-Ádám.-mosolyodott el anyu.-Láttam, hogy nézett rád.
-Aranyos.-mondtam mosolyogva.
-Látod ez a gond.-mondta.
-Micsoda?-néztem rá.
-Nem tudom majd melyiket szeresd. Már most sem tudod.-mondta, mire elhúztam a szám.
-Tudom..-raktam le a kanalat, és tenyerembe temettem az arcom.
-Drágám..Miért kellett ezt?-kérdezte.
-Anyu..-néztem rá.-Én Ádámot szeretem.-mondtam végül.
-Tessék? Előbb még Gábor volt a hős szerelmed.
-Igen, de rájöttem nem akarhatom a lehetetlent. Gábor a múlt éj. Ádám foglalkozik velem. Hiszen akkor nem tette volna ezt értem. Nem?-néztem anyura.
-De.-mosolyodott el.-De ugye holnap még nem esküvő lesz?-kérdezte, mire döbbenten néztem rá.
-Anyuuu!-mondtam nevetve, mire ő is elnevette magát, majd felállt, és bement a hálóba.

33.rész-"Melyik tetszik?"

-Haza értem!-kiáltottam, amikor beértem az ajtón. Sietős lépteket, sőt a futás hangját hallottam, és a következő pillanatban Sára tűnt fel a fal mögött.
-Boo!-ijesztett volna meg.
-Halkabban gyere.-nevettem fel.
-Ohh..-görbítette le a száját, és elment.
-Anyu! Hahó!-mentem be a konyhába anyut keresve. Ledobtam a táskám az ebédlőben asztalnál lévő egyik székre, majd bekopogtam a hálószobájukba.Anyu?-néztem
be.
-Haza értél?-állt fel a fotelból, éppen olvasott.
-Igen, bocsánat a késésért.-húztam a szám.
-Ugyan.-legyintett anyu.-Mennyi az idő?-dörzsölte meg a szemét, ami az olvasástól kicsit fájhatott neki.
-Negyed órát késtem.-mondtam, anyu meg fejben kiszámolta mennyi lehet az idő.
-Te jó ég! Vacsorát kell főznöm.-került ki, és már trappolt is a konyhába. Elmosolyodtam, (anyu mindig is sokat foglalkozott velünk, ez most, hogy csak egyedül van itthon, aki
minket nevel, még így is. :) ) majd felvettem a táskám a székről, és felmentem a szobámba.
-Boo!-ugrott elő Sára, amikor felértem a lépcsőn.
-JESSZUSOM!-most nagyon megijedtem! Áhh..Még most is rossz, ha vissza gondolok.-Sára!-szóltam rá.
-Há-há!-táncikált nevetve.
-Na megállj csak!-dobtam le a táskám, mire sikítva rohant be a szobájába.-Gyere  ide, hallod!-szaladtam utána, és megfogva egy párnát neki dobtam.-Há-há!- utánoztam
le előbbi mozdulatait.
-Héé!-fogott meg egy párnát nevetve, mire én is felvettem egyet az ágyáról.-Ne azt! Az Bundás párnája!-állt meg Sára, mire a kezemben lévő párnára néztem.
Ja, igen..Sárának van egy bundás medvéje, amit elnevezett Bundásnak, és mindene van. Pl párnája.
-Bocsi.-húztam össze magam, majd vissza raktam az ágyra, és egy másikat megfogta neki dobtam Sárának.
-Nee! Nem figyeltem!-mondta, mire vállat vontam.
-Figyelj jobban!-mondtam nevetve, és megint neki dobtam.
-Ne máár!-nyávogott nevetve.
-De máár!-dobtam meg megint, de már a földön fekve nevetett.
-Lauuu!-sikoltozott.
-Sáraa!-utánoztam le,és megint megdobtam.
-Ááááá!-állt fel, és felém szaladt, majd hatalmas csapódással a földre estünk.
-Héé!-nevettem.-Jól vagy?-kérdeztem, mire bólintott, majd a mellkasomra rakta fejét. Én voltam alul, Sára feküdt rajtam.
-Elfáradtam.-mondta oldalra nézve mellkasomon.
-Én is, pihenjünk.-simogattam a hátát.
-Oké.-mondta mosolyogva.
(...)
Egy jó ideje lehettünk így, és pihenhettünk, beszélgethettünk, mert anyu jött be a szobába.
-Vacsora lányok!-mondta mosolyogva.
-Megyünk.-állt fel Sára, és már le is sietett a lépcsőn.
-Megyünk.-álltam fel lassan, mire anyu felnevetett.
-Milyen volt a mai napod?-kérdezte mosolyogva, miközben előtte elindultam lefelé a lépcsőn.
-Hááát..-kezdtem, mire anyu így szólt:
-Úgy hallom ez elég hosszú nap volt. Mesélj csak.-ültünk le az asztalhoz, mire mindent elmeséltem nekik. Ádámot, Gábort, a táncot, Katalint,
Toto-s esetet most nem rég, mindent.
Amikor vacsoráról, teli hassal a szobámba indultam, anyu utánam szólt az asztaltól.
-Akkor Ádám tetszik vagy Gábor?-kérdezte, mire vállat vontam.
-Nem tudom.-mondtam, mire anyu bólintott.
Amikor felmentem azonnal (naná!:D) benyomtam a zenét a laptopomon. The Saturdays-What About Us, egyik kedvenc :)
Éppen a One Direction-Moments című száma ment, amikor elgondolkodtam kicsit..Anyu kérdésén.
"Akkor Ádám tetszik vagy Gábor?"..Melyik tetszik?! Ajjhh..:( Mindkettő..Mit csináljak most?
Hallgattam egy kis zenét, gyakoroltam (uram isten, holnap fellépés!!!), tanultam, majd lefeküdtem aludni..Ideje.

32.rész- Eljátszott szerelem.

Ott álltam a bejárati ajtónál, a falnak simultam, hogy kintről senki ne lássa, hogy én ott leskelődök. Katalin és Gábor ott álltak a suli előtt, egymással szemben,
egymás kezét fogva..Ajjhh..
Éppen kifelé kukucskáltam, amikor valaki megérintette a vállam. Sikítottam egyet, és a szívem is majd kiugrott. Megfordultam, hogy lássam ki akar a sürgősségire
küldeni, de amikor megfordultam minden bosszúságom elszállt, és mosolyogva néztem az illetőre.
-Rossz a lelkiismereted.-vigyorgott gúnyosan Ádám.
-Nem igaz.-nevettem el magam.
-Mit nézel?-hajolt abba az irányba, amerre néztem ijedségem pillanatában.
-Én..Semmit.-hebegtem zavartan. Még nem ismerem nagyon Ádámot, de tuti levette, hogy mit bámultam annyira..
-Vágom.-állt vissza.-Nem mész haza?-mosolygott rám édesen.
-De, szeretnék.-mondtam, és kinéztem. Ekkor villant be, hogy tuti feltűnő, így gyorsan visszakaptam a fejem.
-Miért nem mész?-kérdezte, miközben nadrágja zsebébe dugott kézzel állt velem szemben.
-Hát mert..-kattogott az agyam.-Anyukám hívását várom.-mondtam végül.
-És mióta?-kérdezte vigyorogva.
-Hát..Azt mondta majd hív. Azt várom.-hebegtem, és nem néztem Gáborra, tekintetemmel a cipőm orrát pásztáztam, mintha olyan érdekes lenne rajta valami.
-Ahhaa..-mondtam furcsán, miközben fél szemöldökét felhúzta.-Akkor nem jössz?-kérdezte.
-Ööö..Merre laksz?-néztem végül rá.
-Arra.-mutatott az irányba.
-Én is.-mondtam, és a fejem tuti vörös lett. Mitől vagyok zavarba, uram atyám! Mert ugyan arra lakunk? Ez nem jelent semmit!
-Akkor mehetünk együtt is, nem?-na ez már jelent valamit! Ádám édes félmosolyával tette fel a kérdést, de először megbabonázott a látvány, így kis kihagyás után
válaszoltam az előbb feltett kérdésére.
-Mehetünk.-mosolyodtam el.
Ádámmal együtt (!!!) léptem ki a suliból, és aki kint volt, mind (Gáborék is) ránk bámultak. Alig bírtam állni a tekinteteket, de mivel láttam, hogy Ádám erős, így én is az voltam.
Szemem sarkából láttam, hogy Katalin és Gábor éppen nem beszélgetnek, és minket néznek, így hirtelen felindulásból megfogtam Ádám kezét, és rákulcsoltam ujjait az övére.
Isteni érzés volt! *-*
Már nem néztek minket csak az a személy, akit én akartam, hogy nézzem. Gábort.
Ádámot nem zavarta annyira, hogy így megragadtam, rám sem nézve elvigyorodott, és csak előre nézett.
Miután kiértünk a látókörből, elengedtem (nehezen!!) Ádám kezét, és a szemébe néztem.
-Én..Én sajnálom, csak..Tudod ott van..Vagyis volt a..ő..-dadogtam, de Ádám értette.
-Nyugi.-nevetett fel.-Nem para.-mosolygott rám kedvesen.
-Kösz.-mosolyogtam.
-Akkor most azt kell játszanom, hogy járunk?-kérdezte, miközben elindultunk a járdán.
-Hát...előtte.-mondtam, mert gondoltam, hogy már tudja mi is a helyzet.
-Oké.-nézett rám egy pillanatra.
-De csak ha nem gond.-néztem rá.
-Nem gond.-mosolygott rám.
-Köszönöm, tényleg, nagyon.-hálálkodtam.
-De köszönd meg!-tiltakozott.-Láttam nagyon tetszik az a srác. Szívesen teszem.-mondta kedvesen.
-Kösz..-mondtam, mire rám nézett.-Izé..Oké.-mondtam, mire felnevettünk.
(...)
-Köszi, hogy haza kísértél.-néztem a szemébe vigyorogva.
-Ha még egyszer megköszönsz valamit, véged van!-mondta viccesen.
-Köszi, hogy haza kísértél.-mondtam vigyorogva, ismét.
-Oké, te akartad!-lépett felém, és elkezdte csikizni az oldalamat, aminek hatására rövid, de annál élesebb sikolyok jöttek ki a számon.-Ne sikíts!-mondta nevetve, miközben folyton csikizett.
-De hát..- szabadultam ki.-Ha csikiz?-kérdeztem még mindig nevetve.
-Ne köszönj meg semmit!-mondta határozottan, de a szeme sarkában láttam, hogy semmi komoly nincs ebben a mondatában.
-De.-mondtam én is határozottan, de vigyorgásomat nem tudtam elrejteni.
-Ne ellenkezz!-tartotta fel a mutató ujját.
-De!-mondtam, de már nem bírtam, és bele nevettem.
-Okéé..-lépett megint felém, de most annyira megcsikizett, hogy hátra estünk. Gábor alám, én meg rá.
-Bocsi.-nevettem, miközben kb 10 cm-re volt az arcom az Ádáméhoz.
-Semmi gond.-mosolygott, miközben a számra nézett. Azt hittem itt elcsattan egy csók, mert hát ő is tetszik eléggé, és olyan kedves, és áhhh..(*-*), de
ezt a csodás pillanatot egy kutya zavarta meg, méghozzá Toto, aki bizonyára kint lehetett az udvaron, és éppen erre felé járkálhatott, amikor meglátott, (és mivel a kaput már kinyitottam) felém szaladt,
egyenesen a mi kis "rakásunk" felé. Azonnal felpattantunk. Lecsitítottam Toto-t (nem szívleli nagyon az idegeneket..), de miután lenyugodott, és megszaglászta
Ádám lábát, eléggé megkedvelte. De ari :)
-Aranyos kutya.-guggolt le hozzá Ádám, és simogatni kezdte.
-Ugye?!-guggoltam le én is.-Nagyon imádom.-mosolyogtam, miközben én is simogatni kezdtem Toto-t. Kész Wellness volt neki :D
-Honnan van?-nézett rám, még mindig a kutyust simogatva.
-Hát..Az ajtó előtt volt, és valaki nekem szánta, de nem tudom ki volt az..Mai napig nem.-mondta kissé szomorkásan, mert azért jó lenne tudni kitől kaptam
ezt a fantasztikus állatot :)
-Ja, értem.-mondta.-na megyek.-állt fel.
-Rendben.-álltam fel, és ölembe vettem Toto-t is. Addig a jó, amíg még nem túl nagy, és ölbe lehet venni :)-Kö...-kezdtem, de Ádám közbe szólt.
-ne köszönd meg!-mondta vigyorogva, mire felnevettem.
-Oké.-mosolyogtam rá, mire félmosolyra húzta száját.-Akkor holnap találkozunk.-mondta kissé félénken. Ma ismertük meg egymást, de már ilyet mondok? Uhh..
-Okés.-mosolygott. Hála az égnek!-Szia!-intett csodás mosolyával.
-Szia.-integettem vissza mosolyogva, miközben még mindig Toto drágámat tartottam.
Amikor már Ádám lekanyarodott, én is bementem, de még előtte leraktam Toto-t, mert már lezsibbadt a karom!

31.rész-Tánc óra, ami nem a kedvencem..

Amikor a suli előtt jártam, még nem volt semmi gond..Tök nyugisan (na jó, izgultam, hogy milyen lesz Gáborral, stb..) mentem a suliba, át a folyosón, be a terembe..Na igen. Talán ezt kellett volna kihagyni, és maradni otthon. Elgondolkodni Ádámon, és a világ nagy dolgain, vagy bármi, csak nem itt lenni..Ugyanis bent a terembe csak három személy volt. Ati, Gábor, és ő..Ott ült fent a lelátón, és azt nézta, ahogy Ati és Gábor beszélgetnek.
-Sziasztok.-mondtam szinte magamnak, amikor beléptem. Ati azonnal vissza köszönt, Gábor csak nézett egy ideig..Majd intett egyet. Mi?! Már köszönésre sem méltat? Rendben, akkor így játszunk..
Felültem a helyemre (Katalin fölé, pff) , és kipakoltam a cuccomat.
-Szerintem mi még nem találkoztunk.-fordult hátra, mire döbbenten néztem rá.
-Már láttalak itt a suliban.-vontam meg a vállam hanyagul.
-Molnár Katalin.-nyújtotta a kezét udvariasan. Hezitáltam, de a szemem sarkából láttam, hogy Gábor minket néz, így én is kezet nyújtottam.
-Kiss Laura.-mutatkoztam be, ma már másodjára valakinek.
-Akkor gondolom te lépsz fel Gáborral, ugye?-hát nem egy ész lény..
-Igen.-bólintottam, miközben a cipőmet kötöttem meg.
-Hamarosan kezdünk.-csapta meg a fülem egy számomra ismert, édes hang. Felnéztem, és Gábor állt ott.
-Oké.-mondtam kissé halkan, miközben még mindig kötöttem a cipőmet. Már be volt kötve, de nem akartam felállni, vagy csak fel nézni.
-Ügyesen.-hallottam Katalin hangját, majd a szemem sarkából láttam, hogy feláll, és..és..megcsókolta Gábort. Majd összeestem, szétzuhantam, de erősnek kellett lennem. Azokra gondoltam, amiket Eliza mondott nekem mindig. Lesz jobb, ne foglalkozzak vele, ő tudja kit szeret. Ott van Ádám, nagyon helyes fiú, és nála is éreztem azt a különös bizsergést..Erőt vettem magamon, felállt, és elléptem a csókolózó párocska mellett. Amikor már kellő távolságra voltam tőlük, hatalmasat sóhajtottam.
-Laura, gyere!-intett oda Ati, mire engedelmesen oda mentem.
-Igen?-értem oda mellé.
-Gáborral már megbeszéltem a ruhát, remélem egy lesz a véleményetek.-mondta, miközben két képet mutatott felém, amin ruhák voltak lefotózva.
Az egyiken egy kékes össze állítás volt, laza gatya, laza felső, deszkás cipő, ez mind kékben.
A másikon már kicsit csicsásabb, kissé lányosabb változat volt. Narancssárga felső, talán haspóló, ha jól láttam. Nem olyan laza gatya, mint a másik, de ez is lezser volt. És sárga tornacipő.
Gondolkodtam, ugyan Gábor melyiket választja..Hiszen ha nekem kedvezne (ami teljesen lehetetlen), akkor a sárga változatot választja. De ha magának (na ez már nyerőbb ötlet..), akkor a kéket.
-A kék.-mondtam némi hezitálás után.
-Rendben, Gábor is ezt mondta.-pff, hogy tudtam..
-Oké.-mondtam gúnyos mosollyal. Hogy gondolhattam olyat, hogy Gábor miattam döntene másképp..
-Akkor kezdjük is.-intette oda Gábort, aki még egy utolsó csókot adott drágaságának, és oda jött mellém.
Amikor odaért mellém, mintha kicsit meglökött volna, de nem érdekelt..Lökdösse a barátnőjét.
-Egy, két, há..-számolt vissza, majd elindította a zenét, és kezdődhetett a varázs..
Pech-emre páros, "közel vagyunk egymáshoz" mozdulatsor is van benne..Na mindegy, túléltem, és vége lett a zenének, mi meg a végpózban álltunk ott, Ati meg meghatódva nézett ránk.
-Ügyeees!-felállva tapsolt Katalin. Gábor ránézett és kacsintott egyet, én meg kész, nem bírtam tovább. Motyogtam egy halk elnézést, és kirohantam a WC-be.
Potyogtak a könnyeim már amikor beértem a WC-re. Megálltam a tükör előtt, és belenéztem. "
-Miért?!"-mondogattam magamban..Akkor nem csak nekem kacsintgat..Pedig milyen különlegesnek éreztem én magam, akkor, amikor hazakísért, és kacsintott mellé..Hahh! Kamu mind?
Gyors lépteket hallottam, így gyorsan letöröltem az arcom. Az ajtó kicsapódott, és Ati tűnt fel, nem sokkal később Gábor, majd Katalin..
-Lau, mi baj?-lépett mellém Ati, mit sem érdekelve, hogy ez a lány mosdó.
-Csak kicsit rosszul lettem.-hebegtem.
-És jobban vagy? Hánytál?-kérdezte komolyan.
-Nem hánytam, de már jobb.-bólintottam.
-Rendben van.-mondta megkönnyebbülten.-Az izgalom?-nézett megint rám.
-Úgy is mondhatjuk.-vontam vállat, és lopva Gáborra néztem, aki ugyancsak engem nézett. Azonnal elkaptam a tekintetem..
-Akkor mehetünk, minden oké?-kérdezte Ati. Azt nem mondhattam, hogy minden oké, mert nem volt minden oké!
-Mehetünk.-ez az ideális válasz..
Amikor vissza értünk, Ati mondta, hogy igyak, és hogy pihenjek kicsit. Felültem a helyemre, elővettem a vizemet, és kortyoltam párat.
-Jobban vagy?-jött fel Gábor, mögötte nem sokkal Katalin. Ati odalent telefonált. Nem akartam Gábornak válaszolni, de bunkó sem akartam lenni, így aprót bólintottam.
-Oké.-mosolyodott el.
-Nagyon megijedtünk.-mondta Katalin, mire döbbentem néztem rá.
-Igen?-kérdeztem gúnyosan.
-Igen.-bólintott Katalin, semmit sem vett észre (nem meglepő..), de Gábor azonnal kapcsolt.
-Kata hoznál Launak egy törölközőt, kérlek?-nézett barátnőjére Gábor.
-Persze, kicsim.-és egy apró csókot nyomott Gábor ajkára. Amint Katalin elég messze volt tőlünk, Gábor rám nézett.
-Oké, most komolyan. Mi bajod van?-kérdezte kissé talán idegesen.
-Semmi.-mondtam egyszerűen, de nem néztem rá.
-Lau! Komolyan! Tudom, hogy nem rosszul voltál. Talán beteg vagy?-kérdezte, mire döbbenten néztem rá. Hát nem vette észre?..
-Nem.-mondtam, és éreztem, hogy megint elbőgöm magam.
-Akkor?-ült le idegesen mellém.
-Tényleg semmi.-hajtottam le a fejem.
-Lau!-emelte fel az állam, amitől lélegezni is elfelejtettem.-Miért nem mondasz nekem semmit?-kérdezte idegesen.
-Mit? Gábor jól vagyok, komolyan. Csak kicsit rosszul lettem idegességemben. Komolyan ez volt!-védtem meg magam..
-Komolyan?-nézett mélyen a szemembe, de már válaszolni nem tudtam, mert Katalin vissza ért.
-Hoztam.-mosolygott.
-Kösz.-vettem el tőle.
-Lau készen állsz?-kérdezte Ati.
-Igen.-raktam le a törölközőt, és felálltam.
-Akkor minek hoztam?-kérdezte szomorkásan (!!!) Katalin.
-Jó lesz próba utánra is.-mosolygott rá Gábor, mire Katalin elmosolyodott, és leült.
Lebaktattam a lépcsőn, és beálltam a helyemre.
-Rajjjjj...TA!-és elindította a zenét, ismét.
(...)
-Köszönöm ezt a csodás órát.-mondta Ati mosolyogva, amikor már szedtük össze a cuccunkat.
-Mi köszönjük.-mondtam mosolyogva, majd megöleltem.
-Ügyesen holnap.-ütögette meg kicsit a hátam.
-Azok leszünk.-toltam el magamtól mosolyogva.
-Ott fogok ülni elől, a nézők között. De előtte még úgy beszélünk.-mosolygott.-A ruhákért reggel menjetek be az igazgatóiba.-mondta már az ajtóból.
-Oké.-mondtuk Gáborral szinte egyszerre.
-Megyünk?-lépett Gábor elé Katalin, én meg kikerültem őket, és felmentem a cuccomhoz.
-Aha.-bólintott Gábor, majd felém nézett.-Szia!-intett mosolyogva.
-Sziasztok.-mondtam, és egy mosolyt erőltettem magamra.
-Sziaa!-nyávogta Katalin.
Őszintén még nem akartam haza menni..Így fogtam magam, benyomtam a hifit, bekapcsoltam Pink-Try című számát, felvettem a balettcipőmet (mindig benne van a táskámban), és balettoztam még egyet. :)

Amikor vége lett a számnak, végpóznak lenyomtam egy tökéletes spárgát.

Miután eltáncoltam a számot, már indulhattam haza, azonban a suli előtt még ott volt Katalin és Gábor..

30.rész-Ádám :)

November 06./Hétfő/

-Sziaa.-köszönt boldogan Eliza, amikor reggel kiértem hozzá a kapunkba.
-Szia.-köszöntem normálisan.
-Mi a baj?-kérdezte komolyan.
-Láttad Katalin adatlapját?-kérdeztem hirtelen.
-Nem, miért kellett volna?-kérdezett vissza.
-Igen.-bólintottam, és lehajtott fejjel elmeséltem neki, mi is a szitu.
-Uuuu.-húzta a száját.
-Hát ez van.-mondtam keserű mosollyal.
-Már nem mondom, hogy minden oké lesz.-simította meg a karom.
-Hát nem..
-Találsz jobb fiút.-mosolygott rám kedvesen, mire felnevettem.
-Gábor tökéletes.-néztem rá.
-Neked.
-Meg még ezer meg annyi lánynak a világon.-tártam szét a karom.
-Nem szuper sztár. Nem ismerik sokan.-vonta meg a vállát.
-Igaz, de láttad az ismerősei számát facebook.on? Napról napra növekszik.-mondtam hitetlenül.
-Nem nézem az adatlapját mindennap.
-Ez célzás volt?-néztem rá egy pillanatra.
-Dehogy iis!-mondta furcsán.-Na jó, most komolyan. Ne aggódj már! Lesz egy másik fiúd, aki még tökéletesebb lesz.-mosolygott rám.
-Kösz.-mondtam halvány mosollyal, majd szorosan magamhoz öleltem, mielőtt befordultunk volna sulihoz.
Éppen hogy befordultunk a sulihoz, azonnal kiszaladtam volna a világból is. Ott állt Gábor, kézen fogva vele..Katalinnal.
-Már nyilvános ezek szerint.-mondta fintorogva Eliza.-Ne állj meg.-szorította meg a karom, én meg csak a földet pásztázva mentem előre, és észre sem vettem, hogy neki mentem valakinek.
-Ohh, bocsánat.-néztem fel, és egy gyönyörű barna szempárba vesztem bele.
-Semmi gond.-mosolygott helyesen a barna hajú, barna szemű srác.
Az udvaron mindenki minket nézett (még Gábor is!!), így fogtam magam, és kezet nyújtottam.
-Kiss Laura.-mosolyogtam a helyes (komolyan!!!) srácra, aki azonnal kezet nyújtott.
-Tóth Ádám.-a fél mosolya teljesen megbabonázott, így kicsit tovább fogtam a kezét a kelleténél..Elvörösödve engedtem el, amikor végre nem csak kis csillagokat láttam..
Szerencsémre Elizának volt esze, és szinte szó szerint elrángatott onnan.
-Talán hamarabb jön az a tökéletesebb srác, mint gondoltam.-mosolygott rám, de válaszolni nem tudtam. Szinte ugyan azt az érzést éreztem magamban, mint Gábornál. Vagy ez több volt, még annál is?! Talán ő lenne a nagy Ő? Mindenesetre nekem bejön :)
(...)
Suli után azonnal hazamentem, összepakoltam a cuccom, és már siettem is táncra. Hogy ezek után, hogy tudok együtt működni Gáborral? Nem tudom..Minden estre felkészültem lelkileg, testileg, és a ruhám sem volt túl kihívó, de túl unalmas sem Cica nacit vettem fel, szürke ujjatlannal, divat szemcsivel, kék torna csukával, és felsővel. Készen álltam hát, és indulásnak eredtem. Aztán ami ott fogadott, azt már nem gondoltam volna..



Bocsi, h rövid lett, de mennem kell el itthonról. Később hozom a kövi részt ;) pussssssz♥

# 1 DÍJAM!!!!!!!!

#köszönöm Grétának :)

Szabályok:

1.Írj magadról 11 dolgot

2.Válaszolj 11 kérdésre

3.Tegyél fel 11 kérdést

4.Küld tovább 11 embernek

1.

1.Imádok olvasni, szinte mindig van könyv a kezembe. Mindennap olvasok. Ha valamit kiolvasok, keresek másik könyvet, és azt kezdem el ;)

2. Életem értelme a családom és a barátaim.

3. TÁNC, TÁNC, TÁNC...♥

4. Imádom az állatokat :) Kedvencem a koala, zsiráf, panda.

5. Kedvenc rapper Macklamore és Lil Wayne.

6. Félek a sötétben..

7. Irtózok a pókoktól, békáktól, egerektől, kígyóktól, stb..:ss

8. Óvodai jelem szívecske volt :)

9. Kedvenc tantárgy az ének.

10. Szabadidőmben táncolok (♥), fotózok(♥), blogolok (♥) , énekelek (♥) :)

11. BUMMM!! vége..

2.

1. Kedvenc stílus?

Nincsen.

2.  Kedvenc dal?

Mindig változó. Mindig van egy aktuális kedvencem, de hosszasabb ideig nincs kedvenc :)
Most ez az egyik:

http://www.youtube.com/watch?v=yTCDVfMz15M

3. Voltál már koncerten?

Igen.

4. Banda or single?

Mindkettő :)

5. Hobbiiiii?

Tánc, fotózás, blogolás, éneklés.

6.  Tudsz angolul?

Yes! :D

7. What time is it?

16:10

8. Gyorsétterem?

Elmegy, de nem nagyon vagyok oda érte..

9.  Gyakran olvasol blogokat?

Szinte mindennap :)

10. Mit csinálnál ha épp egy hídon sétálnál amit pont akkor robbantanak fel, és eléd repül egy majommal

ésésés elvisz aztán azt mondja, hogy ő Bred Pitt?:)

Néznék nagyot, mert ez kissé lehetetlen :D De először is enyhe szívrohamot kapnék..

11.  Tényleg ez a 11. kérdés? :DD

Iigen :D

3.

1. Kedvenc szín?

2. Mit gondolsz a nemi erőszakról?

3. Mit hallgatsz éppen?

4. Jégkrém vagy fagyi?

5. Képzeld el, hogy holnap ténylegesen eljön a világvége. Mi az a dolog, amit még megtennél, mielőtt mindennek vége van?

6. Bejönnek a fültágítós, "tele vagyok tetkóval" srácok?

7. Mi a véleményed a kamu barátokról?

8. Ez még csak a nyolcadik kérdés?! :D

9. A fiú romantikus vagy vicces legyen első randin? És a randi után?

10. Szeretsz olvasni? Ha igen, kedvenc könyv, ha nem, akkor miért nem?!

11. Kedvenc sorozat?

4.

~Shooting star

-folyamatosan bővül-

29.rész-Relax-nap.

November 05./Vasárnap/

Mivel tegnap eléggé kikészültem, így ma egész nap lazítani fogok. Nem foglalkozok semmivel, nem megyek sehova, csak itthon lebzselek, TV-zek, olvasok, eszek, szokásos relax lesz. Semmi extrával.
Reggel már 9-kor fel keltem, és egyszerűen nem tudtam vissza aludni, pedig először az volt a terv. Aztán miután rájöttem, lehetetlenség újra álomba szenderülnöm, így felkeltem, és még pizsamában mentem le enni.
Anyu már sürgött-forgott a konyhában. Leültem a pulthoz, mire felém fordult.
-Jó reggelt.-mondtam, miközben próbáltam kitörölni a szememből a komaságot, mert elég homályos volt minden.
-Jó reggelt. Jól aludtál?-kérdezte anyu mosolyogva, miközben lerakta elém a zabpelyhet és az üveg tejet.
-Nem.-vallottam őszintén, miközben a zabpelyhet öntöttem a tányéromba.
-Értem..-bólintott anyu, és lekönyökölt velem szembe a pultra.-Tegnap beszéltél apuval?
-Persze.-néztem anyura, miközben kezembe vettem a tejet.
-Mi a baj, Lau?-kérdezte hirtelen, én meg abba hagytam a tej öntését a tányéromba.
-Igazából? Minden.-mondtam.
-Gábor?-húzta a száját.
-Is.-mondtam egyszerűen.
-Eliza?
-Is.
-Az a Katalin?
-Is.-mondtam sokadszorra.
-Kicsim..-ült le mellém anyu.-Minden rendbe lesz.-simogatta a vállam.
-Már nem hiszek benne.-mondtam, és elkezdtem enni. Anyu szomorú mosollyal nézett rám, majd bement a hálószobájukba.
(...)
Miután megettem felmentem, hogy fogat mossak, és úgy döntöttem ezt a Relax-napot egy jó kis zuhanyzással is fényezném.
Így is lett, letusoltam, fogat mostam, majd egy lavór vízzel mentem be a szobámba. Pedikűr. Fantasztikus! :)
Lábam éppen a lavórban pihent, és ázott, amikor megcsörrent a telefonom. Eliza.
-Sziaaaaaaaaaaaa.-köszönt bele szinte sikítozva.
-Szia.-nevettem el magam.-Mi az?
-Nem találod ki mit kaptaaam!-sikoltozott.
-Na mit?-nevettem.
-Egy törpe nyulaaaaaaaaaaat.-sikoltozott boldogan.
-Uuu, az tök jó!-mosolyogtam.
-Ugye?! Át jössz megnézni?-kérdezte, mire elhúztam a számat.
-Uh..Ma megfogadtam, hogy Relax-napot tartok, és nem megyek sehova, de délután lehet átnézek.-mondtam.
-Okés.-mondta boldogan.-Hány körül?
-Majd hívlak előtte.
-Oksii. Most megyek. Sziaa!-köszönt el boldogan.
-Szia.-köszöntem el mosolyogva, majd leraktuk.
(...)
Miután a lábam kellőképpen kiázott, levágtam a körmöm, és kifestettem. Ott álltam a körömlakkos dobozomnál, és hezitáltam melyik legyen. Végül egy csodaszép rózsaszín mellé tettem a voksomat.
Kifestettem a lábkörmeimet, végül a kezemen lévőket is ezzel festettem ki.
Végeredmény*

Lefeküdtem az ágyamra háttal, és vártam, hogy megszáradjon a körömlakk.
-Hoztam neked Relax-teát.-nyitott be Sára a szobámba egy bögrével a kezében.
-Milyen tea?-vettem el tőle mosolyogva, és beleszagoltam.
-Sima.-nevetett.-De így izgibb a neve, nem?-nézett rám, én meg belekortyoltam egyet a teámba.
-De.-néztem rá mosolyogva.
-Ma megyünk a játszótérre?-kérdezte hirtelen.
-Á, szóval erre ment ki ez a teás dolog?!-nevettem fel.
-Háát..Picit.-nevetett Sára.
-Tudod megfogadtam, hogy ma nem megyek sehova a tegnapiak miatt. Egész nap itt henyélek. Ez a tervem.-mondtam szomorú mosollyal.
-Akkor..Henyélhetek veled?-kérdezte mosolyogva.
-Persze, azt jöhetsz. Mit szeretnél, mit csináljunk?-kérdeztem.
-Henyéljünk.-tartotta maga felé a kezeit a magasba, és ugrott egyet.
Felnevettem.
-Az nem lesz nehéz.-bólintottam, majd elmentem felöltözni. Valami laza, Relax-os ruhát kerestem. Találtam is :)

(...)
Végül a nap további részében Sárával henyéltem. Ettünk, meg néztük a Gru 1, 2-t. Aztán miután kitévéztük magunkat felmentünk a teraszomra, és leültünk beszélgetni. A nyugányak kényelmesek voltak, Sára el is aludt kicsit, de amint be akartam menni (talán nem voltam elég halk, vagy csak nem aludt mélyen.) Sára utánam jött, hogy hova megyek.
Aztán csináltunk Muffint, de végül miután megcsináltuk, már enni nem volt kedvünk, úgyhogy azt majd este.
Délután olyan 4 óra körül aludtunk egyet. Én felkeltem fél 6-kor, Sára még aludt. Háromnegyed 6 körül átléptem Elizához meglesni a kis nyuszit. Tényleg nagyon aranyos :) Le is fotóztam a telómmal.
Kép*

Amikor haza mentem (7 óra lehetett, nem maradtam sokat most) megnéztem még Sárával meg anyuval egy filmet (Gru 1.), majd Sárát elküldte fürdeni, én meg mentem gyakorolni kicsit a táncot. Hát ma még sem futottam össze Gáborral, de inkább még nem kiabálom el.

Elgyakoroltam  Macklamore-t, majd miután úgy gondoltam tudom eléggé a holnap próbához, leültem kicsit laptopozni.

Először benyomtam valami zenét Youtube-on, ami most kedvenc (Awicii-Wake Me Up), majd felmentem facebook-ra.

Nem volt semmi extra, de azért még ránéztem Katalin adatlapjára (jól van, na!).

Ez pecsétet nyomott erre a napomra is..

*Kapcsoltaban*

28.rész-Kilátó

Gondoltam egyet, és fogtam magam, felrohantam a dombon, fel az utcán. Annak az utcának a végén van egy kis torony fából, amit még akkor építettem oda apuval, amikor kicsi voltam. Az utca végén lévő nagy domb után építettük, hogy senki ne lássa és jó magasan legyen. Felrohantam oda. Alul kis házikó, oldalt lépcső vezet fel a "kilátóra". A kilátónak teteje nincsen, így tisztán láttam a sötét égboltot. Csillagok ezrei ragyogták be az eget, csodaszép volt. Fejemet felemeltem, felnéztem az égre, vettem egy hatalmas lélegzetet, majd ordítva ezt mondtam.

-Elegem van! Szeretlek, de nem veszel észre engem.-széttártam a karjaimat.-Megőrülök a fájdalomtól, hogy tudom sosem leszel az enyém.-szemem könnyes volt, arcom dettó..-Te mással vagy boldog, legyen. De tekintettel lehetnél azokra, akik ez miatt szomorúak. Mert nem lehetsz az övé. Mert elege van, hogy mindig azzal a lánnyal vagy.-ordítottam, ahogy a torkomon kifért. Becsuktam szemeim, és úgy folytattam.-Elegem van! Igen! Belehalok, hogy mással látlak. Végem van.-leengedtem karom, utolsó szavakat halkan mondtam, már kinyitott szemmel.-Szeretlek!-magam elé néztem, majd mit sem foglalkoztam ázott arcommal levágtam magam a földre. Fölöttem a tiszta égbolt, alattam egy több éves emlék. Kezemmel végig simítottam a padlót, amit már kicsikét lekönnyeztem. Hiányzol apu..-hajtottam le a fejem, és halkan, magamnak suttogtam. Egyszer csak hirtelen felemeltem a fejem.
-Apu!-mondtam, majd előkaptam a telefonomat, és tárcsáztam aput.
-Szia drágám!-köszönt apu.
-Szia apu!-köszöntem és próbáltam nem szipogni. Nehezen ment, de szerencsémre apu nem vett észre semmit.
-Skype? Ilyen hamar?-furcsállotta, hogy hívtam. Nem meglepő, ilyenkor még nem szoktam. Este, olyan 10 óra felé, vagy ahogy esik.
-Igen, de én most nem tudok veled beszélgetni. Talán a végére beesek.-mondta szomorúan.
-Miért? Hol vagy?-kérdezte, hangjában aggódást vetem észre.
-Kijöttem sétálni még egy kicsit.-mondtam, és éreztem, hogy mindjárt elbőgöm magam.
-Drágám nyolc óra elmúlt.-mondta furcsán.
-Igen, de most kellett.
-Miért? Valami baj van?
-Igen.-szipogtam.
-Kicsim mi a baj? Mond el, kérlek!
-Hosszú, és nem telefon téma.-mondtam, majd letöröltem könnyeimet.
-Akkor amint haza érsz, hívj Skype-on. Hívhatsz nyugodtan, várlak majd.-mondta, és hallottam hangján, hogy mosolyog.
-Köszönöm apu.-mondta teljesen meghatódva.
-Ugyan már..-mondta.
-Azért köszi.-mondtam megint.
-Fejezd be.-nevetett apu.
-Köszi.-nevettem.
-Oké, lerakom.-nevetett apu. :)
-Nem baj, majd beszélünk még.-nevettem fel jó ízűen.
-Rendben kislányom. Szia.-köszönt el apu.
-Szia apu.-köszöntem mosolyogva, majd leraktuk.
Mosolyogva néztem a készülékre. Imádom aput, ez nem kétséges. Itt ülök egy emléken, ahogy vele beszélgettem. Emlékek százai bombázták az agyam. Amikor apuval mentem játszótérre hintázni, a vidámparkba, a cirkuszba, amikor együtt vacsoráztunk néha-néha nutellás kenyeret, amikor beteg voltam, és apu mindig ott ült mellettem, hozott nekem teát, stb..Könnyek szöktek a szemembe ismét, ma már sokadjára.
Gondoltam egyet, és lementem a házikóba.
Szebb volt, mint emlékeztem. Ott voltak a kézzel faragott dolgaim, családi albumok, egy kis magnó, a játékaim, minden. Felfogtam egy családi albumot, leültem a kis székemre, és fellapoztam. A képes albumok otthon vannak, én mindig saját albumokat gyártottam.
Írtam bele a mindennapokról, kirándulásokról, hogy éppen mit történt a családdal. Közben mindig fényképeztem is hozzá (itt indult a karrierem, hahh! :D), és a nagypapám segített előhívni őket. Kinyomtattuk sima papírra (úgy olcsóbb volt, és mivel kicsi voltam, nem magamnak fizettem, azt meg nem akartam, hogy más fizessen ki nekem bármit is.), én meg szépen beleragasztottam az aktuális bejegyzésemhez. Kemény borítású könyveimet még a nagymamámtól kaptam, régiféle  naplók ezek.
-Istenem..-suttogtam könnyes szemekkel, ahogy néztem a bejegyzéseket, és a ronda kézírásomat, a gyűrött, néhol ázott képeket.Fogtam az összes albumot, és azokkal a kezemben mentem ki, de előtte megakadt valamin a szemem. Egy nyaklánc volt. Ott lógott az egyik szögön egymagában. Leakasztottam onnan, leraktam a könyveket a kezemből, és magamra raktam a csodás darabot. Nem egy nagy ékszer, de számomra fontos. Maga a nyaklánc bőrszalagból van, a medál pedig egy mogyoró átszúrva, amit apuval még az egyik túrázásunkon szereztünk. Kicsi voltam, és még Sára sem volt meg akkor.  Más is lógott még rajta. Egy gyűrű..Amit apu akkor adott nekem, amikor óvodából ballagtam el. Sok emlék fűz mindenhez, ami a kis kunyhóban van. Találtam még könyveket, de azokat már nem fogtam fel, a könyveket is alig bírtam. Volt vagy 10 nehéz könyv. Holnap majd vissza jövök, és kipakolom ami fontos, aztán ha apu hazaért kipakoljuk a bútorokat, mindent. Hiszen már nem is jártunk ide. Én is nagyobb lettem, apu sokat dolgozik, nincs időnk sem rá.
Kiléptem a hideg utcára. Nem volt senki sem az utcán, így nyugalmasan haza tudtam sétálni.
Amikor haza értem anyu és Sára a konyha asztalnál ültek és gépeztek. Azonnal oda szaladtam.
-Szia apu!-integettem a kamerába.
-Drágám! Szia!-köszönt apu boldogan.
-Akkor hagylak is titeket.-mondta anyu mosolyogva, és átnyújtotta nekem a gépet.
-Tessék? Miért?-raktam vissza a laptopot az asztalra.
-Apu mondta, hogy valamit megszeretnétek beszélni kettesben. Menj nyugodtan, holnap is lesz nap. Majd beszélünk akkor többet.-mosolygott rám anyu, mire bólintottam, de mielőtt felmentem volna adtam neki egy puszit.
-Na mondjad.-szólt újra apu, amikor becsuktam magam mögött a szoba ajtómat.
-Oké, kezdem..-mondtam, majd mindent elmeséltem neki töviről hegyire.
-Drágám..-mondta apu, én meg ma már sokadjára letöröltem szemeimet.
-Hát ja.-szipogtam.-Sok minden össze jött most.-elmeséltem neki Elizát, Gábort, Katalint, mindent ami csak történt amióta elment.
-Elhiszem.-bólogatott apu.-De ugye jól leszel. Mármint..Úgy sajnálom, hogy nem lehetek most ott.-mondta apu szomorúan.
-Én is..-mondtam szomorú mosollyal.-Erről jut eszembe. Nézd csak mit találtam.-pattantam le az ágyról, és az íróasztalomhoz mentem, ahova leraktam a könyveket és a nyakláncot.-Emlékszel még erre?-a kamerába mutattam a nyakláncot.
-Hol találtad ezt? Azt hittem már rég elporladt, olyan régi.-nevetett apu, és ha jól láttam meghatódott kicsit.
-A kis háznál jártam..-szorítottam markomba a medált.
-Ott voltál most?-kérdezte apu komolyan.
-Igen.-néztem rá.-Még ezeket is elhoztam.-mutattam fel a könyveket.-A többit majd holnap, meg ha haza jöttél.-mosolyogtam.
-Alig várom.-mondta apu boldogan.
-Mikor jössz haza? Tudod már a pontos dátumot?-kérdeztem.
-Igen. Mához három hét és otthon vagyok.-nézett a kamerába.

-De nem úgy volt, hogy csak három hetet leszel? Már ott vagy pár napja.-mondtam szomorúan.
-Igen, de a projekt munka miatt tovább kell maradnom.-húzta a száját.
-Ohh.-biggyesztettem le a számat.
-Ne szomorkodj drágám, elég bajod van neked nélkülem is.-mosolygott szomorúan apu.
-Nem, jól vagyok.-erőltettem magamra egy mosolyt.
-Látom, hogy nem, de örülök, hogy próbálkozol.-nézett a szemembe.
-Túl jól ismersz engem.-mosolyogtam apura.
-Az apád vagyok.
-Amúgy is jól ismersz.-mosolyogtam.
-Igen, ez igaz.-vonta meg a vállát apu.
-Most megyek, még táncolok kicsit lefekvés előtt.-mondtam, mert tegnap sem gyakoroltam.
-Rendben drágám. Ja, igen! A fellépésről tudnál küldeni videót majd?-kérdezte apu.
-Persze, majd mondom valakinek, hogy vegye fel.-mosolyogtam.
-Okés, köszönöm kicsim.-mosolygott apu is.
-Szívesen apu. Na szia.-integettem.
-Szia!-intett apu is.
Kijelentkeztem, benyomtam a Macklamore zenét, és gyorsan eltáncoltam. Eliza közben bejött, és együtt táncolgattunk. Csináltam róla pár képet, ahogy a hálóingjében táncikál :)

Elmentem fürdeni, majd aludtam is.
A mai nap hosszas volt..Túl sok infó egy napon.