37.rész-A véghajrá.

November 11./Szombat/

Tegnap alig bírtam elaludni. De gondolom ez nem meglepő :)
Anyu szerencsére semmit nem kérdezett, még mindig úgy tudja, hogy "ál" kapcsolatom van Ádámmal. Pedig már nem :)
Ugyanis tegnaptól hivatalosan is járunk. Na jó, nem hivatalosan, mert mondjuk még Facebook-ra nem raktuk ki, és megbeszéltük, hogy még nem is fogjuk sehová sem kiírni a kapcsolati státuszunkat.
Este beszéltem még Ádámmal Skype-on, majd le is feküdtem.
Ja igen! Azt elfelejtettem mondani, hogy a fellépés nem most Kedden volt (Ati elnézte a dátumot...) hanem most lesz Vasárnap. Ezt a nagy koncert lázban elfelejtettem említeni. Hihi :)
Szóval mára még beiktatott egy próbát. Remek..
(...)
-Sziasztok.-köszöntem, ahogy beértem a terembe. Furcsállottam, hogy Gábor most nem hozta el a hercegnőjét, de már nem is érdekelt..Gábor fent ült a helyén, Ati lent volt.
-Szia.-köszönt Gábor, ahogy elhaladtam mellette.
-Hello Lau.-nézett fel Ati is. Éppen írogatott valamit.-Nos.-rakta félre, és végre ránk nézett.-Bocsi a kavarásért, legközelebb jobban megnézem majd.-húzta a száját.
-Ugyan.-legyintettem.-Semmi gond.-mosolyogtam rá.
-Ja. Nem gond.-mondta Gábor is.
-Szuper, kösz.-bólintott mosolyogva.-Most pedig munkára fel!-tapsolt kettőt szokása szerint.
(...)
-Gábor nem jóó!-mondta a próba alatt sokadszorra.-Fogd meg rendesen Laura derekát, és úgy ki.-mutatta be velem, hogy hogyan kellene kinéznie a mozdulatsornak. Na igen..Amióta szivacs van köztem és Gábor között (fogalmam sincs miért..), azóta a tánc sem olyan Perfect, mint volt..
-Újra!-indította el a zenét.-Nem, nem, nem, nem!-idegeskedett Ati, majd kinyomta a zenét.-Mi van veletek, ha?-tette csípőre a kezét, és felénk fordult.-Rosszban vagytok?-kérdezte, mire Gáborral összenéztünk.
-Nem.-néztem vissza Atira.-Vagyis nem tudom..
-Nem meglepő.-mondta halkan Gábor úgy, hogy pont halljam.
-Tessék? Ezzel mit akarsz mondani?-fordultam felé.
-Én igazán semmit.-nézett a szemembe.
-Te voltál olyan bunkó, hogy megbeszéltük, de el sem jöttél. Nekem kellene rád haragudnom!-emeltem fel a hangom.
-Ugyan már..-nézett rám lesajnálóan.-Biztos volt neked jobb partnered.-mondta, de biztosan nem számított a válaszomra.
-Igen, sokkal jobb volt. Jobb is, hogy nélküled mentem.-meredt arccal nézett rám, majd elkapta tekintetét.
-Elég gyerekek, kérlek!-fogta a fejét Ati.-Ez így nem jó! Mást kell oda rakni.
-Miattunk igazán nem kell.-mondtam. Ati nagyon sokat dolgozott vele.
-Dee! Legyen más, az szerintem is jobb ötlet.
-Ne csináld már!-suttogtam neki.-Rengeteget dolgozott vele.-mutattam Atira, aki tuti meghallotta a beszélgetésünket.
-Hagyd csak Lau!-nézett rám szomorúan.-Akkor más lesz ott.-erőltetett magára egy mosolyt.
-De hát..-kezdtem, de közbe szólt.
-Nem kell.-mosolygott rám.-Akkor újra.-tapsolt megint Ati.
-Okos.-néztem Gáborra, aki csak vállat vont.
-Magadnak köszönd.
-Magamnak? Ugyan már! Akkora egy fa fej vagy, hogy az valami kimondhatatlan. Ez az ember rengeteget dolgozott azzal, hogy te felléphess arra a retkes színpadra. Mi a francért nem volt az úgy jó, ha?-kiabáltam Gáborral.
-Mert nem.-mondta egyszerűen.
-Látod ezt mondtam!-kiabáltam rá.-Rendes emberi kommunikációra nem vagy képes, könyörgöm.-tártam szét a karom.
-Azzal beszélek akivel akarok.-nézett rám.
-Remek.-tapsoltam egyet, és elfordultam tőle. olyan ideges voltam, mint még talán soha.-Azért az érdekelni mégis mi bajod lett hirtelenjében.-fordultam megint felé, amíg Ati a koreográfián gondolkodott.
-Gondolkozz kicsit. Rád fér.-mondta, majd ott hagyott, és oda ment Atihoz. Mi van?! Miért lett hirtelen ennyire bunkó??
-Na meg van gyerekek.-mosolygott Ati, de láttam rajta, hogy totál ideg.-Mutatom.-mondta, és kezdhettünk neki. Ismét..
(...)
-Gábor!-kiabált Gáborra, aki ismét nem csinált valamit jól.-Miért nem mész közel hozzá?-mutatott rám, mire én is Gáborra néztem.
Gábor nem válaszolt csak érzéstelen arccal bámult Atira.
-Én ezt nem értem..-túrt idegesen a hajába Ati.-Akkor nem lépsz fel, ennyi!-tárta szét a karját.-Miért nem csinálod, könyörgöm?!
-Ati..-suttogtam.
-Ne Lau! Ő is biztos tud válaszolni.-nézett rám, majd ismét Gáborra.-Nos?-tette csípőre a kezét.
-Utál engem, az van!-mondtam ki.
-Nem utállak.-mondta gyorsan Gábor.
-Hát akkor mi a franc bajod van velem?
-Túl hamar döntöttél. Mellesleg rosszul.-beszélt titokzatosan.
-Nem értem.-ráztam meg a fejem.Gábor elmosolyodott.
-Majd megérted.-mosolygott rám édesen.
-Akkor menni fog?-kérdezte Ati, mire Gábor bólintott.-Köszönöm istenem!-nézett Ati az ég felé, majd ment elindítani a zenét.
-Akkor nem utálsz?-léptem Gábor mellé.
-Dehogy.-mosolygott rám.-És tudd. Ott lesz a vállam, ha sírnod kell.-mondta kevesen.
-Tessék? Mikor kellene sírnom?-néztem rá furcsán.
-Fogsz még.-nézett rám.
-Hát akkor..Kösz.-mosolyogtam rá, de még mindig nem értettem mire mondja ezeket..
-Indul.-mondta Ati, és elindult a zene.
Most végre jól ment a tánc. Gábor rendesen fogta a derekamat, jól ment el mögöttem, de egy kilométerre. Ahogy kell :)
-Tökéletes!-mosolygott Ati.-Mehettek, holnap reggel 11-kor találkozunk itt a sulinál.-intett, majd kiment.
-Hazamész?-kérdezte Gábor, miközben a cuccomat pakoltam össze.
-Persze. Hova mennék?-néztem rá furán.
-Mindegy. Akkor menjünk együtt. Kint megvárlak.-mondta, majd ki is ment a tesi teremből. Furcsa tekintettel néztem utána, hiszen még sose mondta, hogy menjünk együtt..És ez a titokzatos beszéd..Nem értem.
Összepakoltam a cuccom, és már mentem is Gábor után. De amikor kiértem nem csak Gábor volt kint..Hanem Katalin is. Hogy lehet ekkora szemét?! Direkt csinálja ezt velem? Gyorsan előkaptam a telefonom, és tárcsáztam a számot.
-Szia.-köszönt bele Ádám.
-Szia. Itt vagyok a suliba, táncom volt. Ide tudnál jönni?-kérdeztem.
-Indulok.-mondta boldogan, majd kinyomott.
Hatalmas mosollyal az arcomon mentem ki hozzájuk.
-Bocsi, de Ádám hívott, hogy elém jön.-erőltettem magamra egy szomorkás mosolyt. Nehezen ment :D
-Ádám?-kérdezte,és ekkor bukkant fel Ádám a suli előtt (nem lakik messze, kb három ház ha van).
-Ádám.-néztem Ádámra mosolyogva.-Na megyek is.-intettem.-Sziasztok.-és Ádámhoz léptem.
-Hali.-mosolygott bele csókunkba.-Csősztök!-intett oda messziről Gáboréknak.-Mehetünk?-fogta meg a kezem, mire bólintottam.
-Bocs, hogy iderángattalak, csak Gábor mondta, hogy menjünk együtt haza. Válaszolni se tudtam, már ki is ment. Mondom oké, menjünk. És amikor kimegyek ott áll Katalin.
-Mocsok.-mondta Ádám a fogai között.
-Nyugii.-fordítottam magam felé.-Oké van.-mosolyogtam rá, mire elmosolyodott, és egy szenvedélyes csókkal jutalmazott meg.

-És..-kezdte, amikor ismét elindultunk haza felé, kézen fogva.-Miért akart hazakísérni?-nézett rám egy pillanatra.

-Nem tudom.-ráztam meg a fejem.-Tipp?-néztem rá.

-Tök átlátszó szerintem.-nevetett fel kínosan.

-Figyelj. Ha bejönnék neki nem lenne most Katalin.

-Igaz.-bólintott.-És akkor nem lennél nekem te.-nézett rám, mire mosolyogva adtam az arcára egy puszit.-És milyen volt a próba?-kérdezte. Ezt is úgy szeretem Ádámba. Vele bármiről el lehet beszélgetni. Komoly dolgokról is, de tudja mikor lökjön be egy oda illő poént :)

-Katasztrófa.-nem szépítettem.

-Mesélj.-húzott magához, és átkarolta a vállam.

-Gábor megint hisztizett. Van egy olyan mozdulatsor, ahol meg kell fogja a derekamat, és egyszerűen nem akarta. Ati persze totál kiborult.

-A derekadat?-nézett rám.

-Jajj, nem úgy.-böktem nevetve a hasába.

-Azért.-nevetett fel, majd belepuszilt a hajamba.-És akkor nem is léptek fel holnap?

-De. Szegény Atinak át kellett csinálnia azt a részt, de így is közel kell legyen hozzám. Ezt már végre felfogta.

-Hol is lesz?

-A plázába lesz. Ilyen mini flash.-meséltem mosolyogva.-Eljössz?-néztem fel rá.

-Ha akarod.-nézett rám mosolyogva.

-Ha szeretnéd.-mondtam vigyorogva, mire az oldalamba bökött.

-Szeretnék.-mosolyodott el, mire menet közben egy apró csókot nyomtam a szájára. Ádám megállt, és ráadást kért. Aztán még egyet, és még egyet..:D

(...)

-Akkor holnap.-mondtam mosolyogva, amikor a kapunkba értünk.

-Hányra jöjjek?-nézett rám.

-Fél és háromnegyed 11 között már jöhetsz.-néztem a szemébe.

-Itt leszek.-lépett felém egyet, és átkarolta a derekam, én meg a tarkóját.-Ki kell öltözni?-nézett a szemembe.

-Nem igazán..Csak add magad, és mindenki elájul.-mondtam viccesen, mire Ádám felnevetett, és adott egy hosszas csókot.-Basszus.-toltam el magamtól, mire Ádám ijedten nézett rám.-Anyu.-mondtam halkan, és a számra raktam a kezem. Ekkor megcsörrent a telefonom. "Anyu". Nem mertem hátrafordulni, így felvettem.

-Igen?-szóltam bele félénken.

-Kicsim.-anyu szipogott.-Gratulálok nektek. Nagyon..-vett egy hatalmas levegőt.-Nagyon aranyosak vagytok drágám. Úgy örülök.-felfelé pislogtam, nehogy kipottyanjon egy könnycsepp. Hátrafordultam, és anyura néztem, aki az ablaknál állt.

-Köszi.-mondtam mosolyogva, majd anyu kinyomott, és elment az ablaktól.

-Na?-karolta át hátulról a derekamat Ádám, és megpuszilta a fejem.

-Mindent tud.-mosolyogtam.

-És?-fordított maga felé, de még mindig a derekamat ölelte.

-És örül.-mosolyogtam Ádámra, aki félmosolyra húzta a száját, és most már nyugodtan adhatott egy hosszas csókot ajkaira.