33.rész-"Melyik tetszik?"

-Haza értem!-kiáltottam, amikor beértem az ajtón. Sietős lépteket, sőt a futás hangját hallottam, és a következő pillanatban Sára tűnt fel a fal mögött.
-Boo!-ijesztett volna meg.
-Halkabban gyere.-nevettem fel.
-Ohh..-görbítette le a száját, és elment.
-Anyu! Hahó!-mentem be a konyhába anyut keresve. Ledobtam a táskám az ebédlőben asztalnál lévő egyik székre, majd bekopogtam a hálószobájukba.Anyu?-néztem
be.
-Haza értél?-állt fel a fotelból, éppen olvasott.
-Igen, bocsánat a késésért.-húztam a szám.
-Ugyan.-legyintett anyu.-Mennyi az idő?-dörzsölte meg a szemét, ami az olvasástól kicsit fájhatott neki.
-Negyed órát késtem.-mondtam, anyu meg fejben kiszámolta mennyi lehet az idő.
-Te jó ég! Vacsorát kell főznöm.-került ki, és már trappolt is a konyhába. Elmosolyodtam, (anyu mindig is sokat foglalkozott velünk, ez most, hogy csak egyedül van itthon, aki
minket nevel, még így is. :) ) majd felvettem a táskám a székről, és felmentem a szobámba.
-Boo!-ugrott elő Sára, amikor felértem a lépcsőn.
-JESSZUSOM!-most nagyon megijedtem! Áhh..Még most is rossz, ha vissza gondolok.-Sára!-szóltam rá.
-Há-há!-táncikált nevetve.
-Na megállj csak!-dobtam le a táskám, mire sikítva rohant be a szobájába.-Gyere  ide, hallod!-szaladtam utána, és megfogva egy párnát neki dobtam.-Há-há!- utánoztam
le előbbi mozdulatait.
-Héé!-fogott meg egy párnát nevetve, mire én is felvettem egyet az ágyáról.-Ne azt! Az Bundás párnája!-állt meg Sára, mire a kezemben lévő párnára néztem.
Ja, igen..Sárának van egy bundás medvéje, amit elnevezett Bundásnak, és mindene van. Pl párnája.
-Bocsi.-húztam össze magam, majd vissza raktam az ágyra, és egy másikat megfogta neki dobtam Sárának.
-Nee! Nem figyeltem!-mondta, mire vállat vontam.
-Figyelj jobban!-mondtam nevetve, és megint neki dobtam.
-Ne máár!-nyávogott nevetve.
-De máár!-dobtam meg megint, de már a földön fekve nevetett.
-Lauuu!-sikoltozott.
-Sáraa!-utánoztam le,és megint megdobtam.
-Ááááá!-állt fel, és felém szaladt, majd hatalmas csapódással a földre estünk.
-Héé!-nevettem.-Jól vagy?-kérdeztem, mire bólintott, majd a mellkasomra rakta fejét. Én voltam alul, Sára feküdt rajtam.
-Elfáradtam.-mondta oldalra nézve mellkasomon.
-Én is, pihenjünk.-simogattam a hátát.
-Oké.-mondta mosolyogva.
(...)
Egy jó ideje lehettünk így, és pihenhettünk, beszélgethettünk, mert anyu jött be a szobába.
-Vacsora lányok!-mondta mosolyogva.
-Megyünk.-állt fel Sára, és már le is sietett a lépcsőn.
-Megyünk.-álltam fel lassan, mire anyu felnevetett.
-Milyen volt a mai napod?-kérdezte mosolyogva, miközben előtte elindultam lefelé a lépcsőn.
-Hááát..-kezdtem, mire anyu így szólt:
-Úgy hallom ez elég hosszú nap volt. Mesélj csak.-ültünk le az asztalhoz, mire mindent elmeséltem nekik. Ádámot, Gábort, a táncot, Katalint,
Toto-s esetet most nem rég, mindent.
Amikor vacsoráról, teli hassal a szobámba indultam, anyu utánam szólt az asztaltól.
-Akkor Ádám tetszik vagy Gábor?-kérdezte, mire vállat vontam.
-Nem tudom.-mondtam, mire anyu bólintott.
Amikor felmentem azonnal (naná!:D) benyomtam a zenét a laptopomon. The Saturdays-What About Us, egyik kedvenc :)
Éppen a One Direction-Moments című száma ment, amikor elgondolkodtam kicsit..Anyu kérdésén.
"Akkor Ádám tetszik vagy Gábor?"..Melyik tetszik?! Ajjhh..:( Mindkettő..Mit csináljak most?
Hallgattam egy kis zenét, gyakoroltam (uram isten, holnap fellépés!!!), tanultam, majd lefeküdtem aludni..Ideje.