38.rész-FELLÉPÉS :) !

November 12./Vasárnap/

Fél 9-kor keltem, hogy mindent rendesen el tudjak intézni. Letusoltam, fogat mostam, felöltöztem és hasonlók. Háromnegyed 11 körül kimentem a kapuba. Ádám már ott volt :)
-Szia.-köszöntem mosolyogva, majd adtam neki egy hosszas csókot.
-Szia.-mosolygott, majd kézen fogva elindultunk a sulihoz.-Hányra kell odaérned?-nézett rám egy pillanatra.
-Tizenegy.-feleltem.-Miért?
-Csak érdeklődtem.-vonta meg a vállát.
-Unatkozni fogsz.-néztem rá, mire kérdőn visszanézett rám.-Mármint..Én fellépek, te meg csak állsz majd ott a színpad mellett. Nem lesz ez unalmas neked?
-Nem.-mondta mosolyogva.
-Miért nem?
-Mert te leszel a színpadon.-nézett rám, én meg azonnal elpirultam.
-Nem csak én.-vonok vállat vörös arccal.
-Jajj, fogd már be.-nevetett fel, majd hosszan megcsókolt.
(...)
A sulinál egy minibusz állt, mellette Ati, Gábor, és gondolom a sofőr állt.
-Hello.-köszöntem mosolyogva, amikor Ádámmal kézen fogva oda libbentünk hozzájuk.
-Sziasztok.-nézett ránk Ati, Gábor meg csak bólintott egyet. Oké...-Nos.-nézett rám Ati.-A busz hamarosan indul, szálljatok be.-nyitotta ki az ajtót előttem. Beültem hátulra Ádámmal, de Gábor nem mellénk ült, hanem előre Atival. Nekem jó :)
(...)
-És most pedig következzen egy közeli kis iskola tánccsapatának két tagja. Kiss Laura és Németh Gábor.-mondta a mikrofonba a csávó, majd hatalmas taps közepette Gáborral felmentem a színpadra.
-Hajrá.-mosolyogtam rá, mire mosolyogva így szólt.
-Hajrá.
Az oda út kellemesen telt amúgy, én Ádámmal beszélgettem, előttünk meg nevettek valamin a fiúk.
Amikor oda értünk azonnal az öltözőkbe vezettek minket. Mivel csak egy öltözőnk volt Gábor kiment míg öltöztem és fordítva.
Nekem még smink, majd mehettünk is. És most, amikor már ment a zene, még egy pillantást vetettem Gáborra, aki aprót lépett felém, és megszorította a kezem.
-Ügyesen "Desz görl"-halandzsázta, mint a második napon. Amikor a rajzot adtam neki. Elmosolyodtam, majd visszaszorítottam a kezét.
-Oké, "Desz boj".-halandzsáztam vigyorogva, mire elnevette magát.
Nagyon élveztem a fellépést, és miután vége lett a zenének, mi még Gáborral végpózban álltunk, amikor a
dobhártyám kiszakadt olyan taps keletkezett. Azt hittem rosszul hallok. A csávóka feljött a színpadra, és megint a mikrofonba szólt.
-Huuu.-éljenzett ő is.-Nagyon ügyesek voltatok skacok!-nézett ránk, mi meg lihagve, de mosollyal az arcunkon bólintottunk felé egyet.-Mondanátok valamit.-mondta, majd elém tartotta a mikrofont. Hirtelen csak dadogtam, majd elmosolyodtam, és így szóltam.
-Csak annyi, hogy köszönjük. Nektek.-néztem a közönségre.-És persze koreográfusunknak, Atinak.-ordítottam a mondatom végét, majd Atira néztem, aki a színpad mellet, meghatódva tapsolt. A csávóka felintette, Ati meg feljött mellénk.
-Köszönöm.-suttogta nekem Ati a hangzavarban. Mosolyogva megöleltem Atit, majd csatlakozott Gábor is.
-Köszönjük nektek, remek hangulatot csaptatok.-nézett ránk a csávóka.-Köszönöm, hogy jöttetek.-mondta, mi meg lebotorkáltunk a színpadról. Azonnal Ádám nyakába borultam.
-Rohadt ügyes voltál.-suttogta a fülembe, miközben derekamnál fogva ölelt engem.
-Kösz.-mondtam mosolyogva, majd eltoltam magamtól, és mélyen a szemébe néztem. Csak néztük egymást, míg Ádám elmosolyodott és megcsókolt.
-Na menjünk haza.-mondta Ati, majd visszamentünk az öltözőkhöz.