23.rész-Mekkora egy barom vagyok!

Zoli és Sára azonnal elszaladtak játszani, Gábor meg levágta magát mellém.
-Leülhetek?-kérdezte vigyorogva.
-Már megtetted.-mondtam furcsán.
-Tényleg? Észre se vettem.-játszotta meg magát, és a vigyor továbbra sem tűnt el az arcáról. Én meg totál zavarba voltam..
-Miért csinálod ezt?-kérdeztem végül, mert nem értettem miért tetteti a hülyét..
-Mit?-vigyorgott folyamatosan, nekem meg elegem lett. Bár valóban vicces volt, meg aranyos, de nem bírtam, hogy ne nevessek, azt meg nem akartam, mert akkor tuti elszáll magától.
-Na én elültem.-álltam fel, és a szememmel üres padot kerestem. Hát nem volt..Nem akarással az arcomon ültem vissza mellé, karba fontam a karom, és csak néztem magam elé.
-Jó itt neked.-vigyorgott engem nézve.
-Ne bízd el magad.-néztem rá.
-Késő.-rakta rá a pad támlájára kezeit, az egyiket közel hozzám.
Egy perce ülhettünk csendben, amikor megbökött.
-Befejezted?-néztem rá, és próbáltam idegesnek tűnni. Nehéz volt :)
-Mit?-kérdezte megint.
-Á, elegem van!-kezdtem tényleg ideges lenni.-Miért csinálod ezt, ha?-fordultam felé.
-Elizával mi van?-terelte e témát.
-Ne csináld! Válaszolj a kérdésemre!
-Még mindig nem beszéltek?-kérdezte vigyorogva.
-Elegem van.-fontam karba kezeim, és csak néztem magam elé.
-Nincs kedved beszélgetni?-kérdezte édes mosolyával.
-Nincs.-mondtam.
Gábor csak nézett rám, majd végül ugyanúgy tett, mint én. Karba fonta kezeit, és csak nézett maga elé.
Csak ültünk, ültünk, amikor Gábor megszólalt.
-Miért nem akarsz beszélgetni? Olyan csacsogós lány vagy.-nézett rám.
-Mert..-kezdtem, de magam sem tudtam, miért is nem akarok beszélgetni..-Eliza rám sem hederít. Még mindig nem tudom mi van vele. Hazajár, szóval nincs elveszve, egyszerűen rám nem kíváncsi.-vontam meg a vállam.-Fogalmam sincs mivel bántottam meg, vagy mit tettem, ami neki nem tetszett..-húztam a szám.
-Ahha..-mondta végül Gábor.-Nem lehet, hogy tényleg pasija lett?-kérdezte.
-Nem tudom. Már bármit el tudok képzelni.
-Élénk a fantáziád.-nevetett.
-Tessék?-fordultam felé.
-Mindegy. Szerintem hívd most fel, hátha..-mondta, én meg elő vettem a mobilomat, és benyomtam a hívás gombot.
-Naaa??-türelmetlenkedett Gábor.
-Várjál már!-nevettem.-Kicsöng.-mondtam, majd kihangosítottam a telót, hogy Gábor is hallja.
-Csőőőő.-köszönt bele furcsán Eliza.
-Szerintem be van b..-kezdte, de lenyelte.-Izé, rúgva.-javította ki magát.
-Hallóóó!-rikácsolt megint Eliza.
-Szia, Lau vagyok.-mondtam.
-Ja, tudom. Kiírta a teló, tudod.-nevetett a..nem tudom min.
-Mi van veled? nem jöttél suliba, nem vagy otthon, pedig ma mentem, hogy megnézzem mi van veled.
-Te kutatsz utánam?-szólt közbe.
-Mi? Nem, dehogy, csak..-kezdtem, de beleszólt.
-Csak? Nem kell jönnöd, megvagyok. Holnap már megyek. Na ennyi?-mondta türelmetlenül.
-Igen, majd akkor holnap beszélünk.
-Ja. Na cső.-mondta, majd lerakta.
Értetlenül néztem a készülékre, majd Gábor megszólalt.
-Hát ez..
-Nem értem.-tekintetem üveges volt, és csak bámultam a telefont.
-Ömm ja. Hallod..Szerintem be volt izé..rúgva, meg..-kezdte, de nem folytatta.
-Igen?
-Izé..Szerintem szívott is..-fejezte be.
-Mi?? Dehogy Eliza..-kezdtem.-Mostanság más lett..De..Gábor.-szökött könny a szemembe.-Eliza akkor..
-Nyugi!-nyugtatott.
-Nem hiszen el! Lehetetlen, hogy az én ártatlan barátnőm..Nem, az nem lehet!-töröltem meg az arcomat, majd felálltam.-Elegem van!-idegeskedtem.
-Hé! Nyugi! Minden oké lesz.-nézett rám mosolyogva.
-Ne-hemm.-sírtam.-Semmi nem lesz már ugyanolyan! Semmi!-idegeskedtem.
-Ne sírj!-mondta, miközben megsimította a karom. Engem kirázott a hideg. Gábor komolyan megsimított? *o*
-Oké, megnyugszok.-mondtam, de Gábor tovább simogatott.-Kösz.-néztem rá mosolyogva.
-Semmiség.-mondta, majd abbahagyta a simogatást. Gyorsan belegondoltam, ha megint "hisztizek" egy sort, akkor tovább simogat? Vagy esetleg megölel? Vagy csókkal halkít el? Á, képtelenség..
A következő pillanatban csörgött Gábor telefonja. Ahogy elővette, pont láttam a kijelzőt, és egy nevet. Katalin..
-Bocsi.-mondta, mire vállat vontam, ő meg arrébb állt, hogy fel vegye.
Belegondoltam..Hogy én mekkora egy barom vagyok! Itt bőgök a vállán, miközben a barátnője vár rá?
Ugyan mit beszélhetnek? Hogy egy idióta már megint itt van, és megint magáról siránkozik? Talán végig az én idétlen életem a téma nekik? Miért csinálom ezt? Neki barátnője van! Hogy várhatok tőle csókot?!
Hogy lehetek ekkora barom? Egy idióta vagyok!
Hirtelen felindulásból fogtam magam, és odamentem Sárához.
-Sára!-kiáltottam oda már messzebbről.
-Igen?-nézett rám, amikor éppen leért a csúszdáról.
-Megyünk, gyere.-nyújtottam a kezem.
-Ilyen korán?-nézett rám szomorú tekintettel.
-Holnap is kijövünk.-néztem rá mosolyogva.-De most haza szeretnék menni.
-Okii.-mondta mosolyogva.
-Akkor szia.-integetett neki Zoli.
-Szia.-integetett vissza Sára.
-Szia Zoli.-köszöntem én is neki.
-Szia.-köszönt mosolyogva, majd Sára kezét fogva elindultunk haza felé.
-Nem erre lakunk.-mondta, amikor a park másik fele felé igyekeztünk.
-Most kerülünk egy kicsit.-mondtam, miközben vissza néztem. Gábor még mindig telefonált. Hát ezért nem mehettünk arra..
-Miért nem arra megyünk?-mutaott vissza Sára, majd gondolom meglátta Gábor, és így szólt.-Értem.-mondta, majd engedelmeskedett, és végre hazaindultunk.