22.rész-Egy új barátság kezdete talán?!

November 04.

Reggel kómásan ébredtem.

Felültem az ágyon, ásítottam egy hatalmasat, majd elvettem a telefonomat a mellettem lévő éjjeliszekrényről. Ránéztem a kijelzőre..Reggel fél 10.
Felkötöttem kontyba a hajam, majd lassan, komótosan kiballagtam a konyhába. Ásítások közepette csináltam magamnak egy kakaót (minden reggel iszok egy bögrével), majd leültem az asztalhoz.

Megfogtam a Hifi távirányítóját, majd benyomtam, és elindítottam halkan a zenéket. Pont az én CD-m volt benne, mert tegnap este vacsoránál ezt hallgattam :)
Már vagy egy öt perce ültem ott (közben hoztam magamnak egy magazint, és azt olvasgattam), éppen Awicii- Wake Me Up című száma ment, amikor anyu jött ki a szobájukból.
-Hangos a zene?-kérdeztem, és rögtön a távirányítóhoz nyúltam, hogy lehalkítsam.
-Nem, nem hangos, hallgasd nyugodtan.-nézett rám fáradt mosollyal az arcán.
-Akkor jó.-nyugodtam meg.
Anyu be ment a konyhába, majd egy csésze kávéval jött vissza.
-Apu ma utazik.-csuklott el a hangom, és a sírás fojtogatott.
-Igen, tudom.-mondta anyu szomorkásan.
-Mikor indul pontosan?-kérdeztem, majd kortyoltam egyet a kakaómból.
-Tizenegykor indul a gépe.
-Akkor nem kellene már kelnie?
-Már reggel hatkor fel volt. Most elment boltba. Bevásárol az útra, nekem meg nem engedte, hogy menjek.-mosolyodott el anyu.
-Hát nem tagadás, apu a legjobb férj.-mondtam mosolyogva.
-Az, bizony!-nézett rám anyu.
-És mikor ment el?-kérdeztem.
-Egy negyed órája talán.
-Akkor mit csinált reggel hat óta?-furcsálltam. 
-Evett, gondolom TV-zett, vagy nem tudom. Nem engedte, hogy felkeljek, azt mondta, aludjak még.
-Ja, értem. Ma elmehetek Sárával parkba? Tegnap este beígértem neki, hogy megkérdezlek.
-Persze, menjetek nyugodtan.-bólintott rá anyu.
-Oké, köszi. Megyek, felöltözök akkor.-mondtam, majd felindultam a szobámba.
Magamra kaptam valami lenge ruhát (itthonra nem öltözök ki, sose..),és vissza indultam a nappaliba.

Amikor leértem apu már anyuval beszélgetett, és pakolták ki, amiket hozott a boltból.
-Apuuuu!-öleltem át szorosan.
-Szia kislányom.-mosolygott apu.-Milyen volt tegnap a tánc? Nem is mesélted még. Tegnap azt mondtad ma elmondod.-nézett rám.
-Huhh..Nagyon szuper volt! Készen lettünk a tánccal, szóval készen állunk a fellépésre.-virultam.
-Ez nagyszerű hír! És mikor lesz? Eltudok menni?-kérdezte, nekem meg össze szorult a szívem.
-Most Kedden.-mondtam, és csillogni kezdett a szemem. Apu egyetlen egy fellépésemet sem hagyott ki. Ez lesz a legelső, amin nem lesz ott..
-Ohh drágám.-ölelt át apu, nekem meg elárasztotta az arcom a forró, sós folyadék.
-Drágám fel vesszük, és elküldjük majd apunak.-nyugtatott anyu.
-De az nem olyan!-engedtem el aput.
-Ahogy semmi sem, ha elmegyek.-mondta apu, és láttam, hogy sírnia kell, de nem mer.
-Apu.-sírtam le a blúzom.
-Minden rendbe lesz.-ölelt át megint apu.
(...)
Elérkezett a tizenegy óra..
-Szeretlek apu!-öleltem át könnyezve aput a taxi mellett. A csomagok bepakolva a kocsiba, apu készen állva az útra.
-Én is kicsim.-éreztem a vállamon apu könnyeit, és miután elengedtem, világossá vált, hogy ezt már ő sem bírta ki.
-Szívem.-lépett oda sírva anyu apuhoz, és egy hatalmas csókot váltottak.
-Apucii.-sírt Sára is, miközben apuhoz lépett, és szorosan átölelte.
-Sziasztok.-adott apu mindenkinek egy utolsó puszit.-Mindennap beszélünk.-nézett rám.-Vigyázzatok magatokra.-nézett Sárára.-Hamarosan találkozunk.-nézett anyura.-Szeretlek titeket, sziasztok!-intett apu, majd beszállt a Taxiba. Könnyes szemmel integettünk a távolodó autó után, majd miután kifordult az utcából, mi is bementünk.
-Anyu.-mondta Sára, amikor beértünk.-Beszélhetek majd este én is apuval mindennap?-kérdezte.
-Persze. Mind beszélünk vele mindennap.-mondta anyu, miközben kifújta az orrát.
-Minden oké lesz..-mondtam, inkább magamnak, majd felmentem a szobámba átöltözni, mert a felsőmet totál lesírtam. Átvettem a nadrágot, mert éreztem, hogy Sára parkba akar menni. Jól éreztem :)
-Akkor megyünk parkba?-kérdezte Sára, amikor épphogy csak leértem a lépcsőn.-Már viszketek a hintára.-mondta viccesen, mire felnevettem.
-Gyere.-nyújtottam a kezem, ő meg megfogta, és elindultunk a parkba.
(...)
Amint odaértünk a játszótérre,  Sára futásnak eredt a hinta felé, én meg leültem az egyik padra, elővettem a telefont, fülest, és zenét hallgattam :)

Valaki megbökte a vállam. Egy lány állt felettem. Kihúztam a fülesemet, és ránéztem a lányra.
-Szia.-mosolygott rám.- Leülhetek? Máshol nincs hely.-mondta, mire körbe néztem, és valóban nem volt már szabad pad, vagy hely.
-Szia.-mosolyogtam vissza rá.- Persze, gyere.-csúsztam kicsit arrébb, jelezve, hogy leülhet.
-Köszönöm szépen.-ült le mellém, majd ölébe vette váll táskáját, ami igen nehéznek bizonyult.-Beck Melissza.-nyújtotta a kezét, mire kezet fogtam vele.- De csak Myra-nak becéznek.-mosolygott a lány.
-Kiss Laura.-ráztam a kezét.
-Nagyon örülök. Kivel jöttél ki? Vagy csak úgy egyedül?-kérdezett kedvesen.
-Húgommal jöttem le egy kicsit. Tudod szeret hintázni.-mondtam, majd mindketten felnevettünk. Ez volt az első alkalom, hogy együtt nevettünk. De nem az utolsó :)
-És te?-kérdeztem én is.
-Ide szoktam jönni..Itt mindig nyugalom van. Bár..Most elég sokan vannak, nem tudom miért.-forgolódott.
-Én sem értem.-fordultam el én is.-Talán valami műsor lesz. láttál szórólapot valahol?-néztem a lányra. Vagyis Myra-ra :)
-Nem én! Csak az árkedvezményeset az újságárusnál-mondta viccesen, mire felnevettem.
-Te mindig ilyen humoros lány vagy?-kérdeztem.
-Senki nem mondta még eddig, hogy az lennék. De lehet..Miért?-kérdezte mosolyogva.
-Csak kérdezem. Megkedveltelek, aranyos lány vagy.-mondtam, mire elmosolyodott.
-Én is csíplek.-mondta kedvesen.-Van facebook-od?-kérdezte kedvesen.
-Igen.-vettem elő a telefonomat.
-Meg is vagy.-húzogatta a kezét a telefonján, majd a következő pillanatban villogott a telefonom, hogy értesítés jött.
-Elfogadva.-mondtam mosolyogva.
-Rendi. Akkor megyek is, vár apukám.-mondta, majd lepattant a padról.
-Apukád? Ha meg szabad kérdeznem..Anyukád?
-A szüleim elváltak. Anyukám másik fickóval él.-mondta tök normálisan.
-Ohh, bocsánat.-mondtam.
-Nem gond, nem igazán érdekel.-mondta, majd halványan elmosolyodott, és folytatta.-Tudod..Á, mindegy. Majd egyszer elmesélek mindent.-mondta mosolyogva.- Akkor szia!-köszönt el.
-Szia.-mosolyogtam, majd Myra távolodó alakját néztem.
-Lauu!-szaladt oda hozzám Sára.
-Mond.-néztem rá mosolyogva.
-Ott jön..-kezdte, de már nem tudta befejezni, mert valaki rám köszönt.
-Sziasztok.-azonnal felismertem..
Hátrafordultam, és Gábor szemébe néztem. Mellette tesója, Zoli fogta a kezét.
-Sziasztok.-mondtam halkan.