20.rész-Fellépek Gáborral? Eliza bepasizott? Hahh?

A suli gyorsan eltelt..Már ha a suli telhet gyorsan...Na mindegy. Éppen hazafelé baktattam, a fülesemből üvöltött a zene. Ekkor valaki megbökte a vállam. Akkorát ugrottam, hogy csak na. A szívem csak úgy kalapált. kirántottam a fülemből a fülest, majd hátrafordultam.
-Hali!-vigyorgott a képembe Gábor.
-Jézus!-raktam kezem a szívemhez.-Ilyet soha többet!
-Értve.-vigyorgott folyamatosan.-Nagyot ugrottál.
-Csodálkozol?-néztem rá, miközben még mindig ott álltunk a járdán.
-Őszintén?! Nem.-nevetett.-Hazafelé mész?-kérdezte hirtelen.
-Igen, haza megyek. Aztán meg jöhetek vissza táncra.
-Ezt most úgy mondtad, mintha nem akarnál majd menni.-nézett rám, fél szemöldökét felhúzta.
-Hát tudod nem olyan fényesek a dolgaim mostanság..
-Hát éppen azért gyere majd. Segít kikapcsolni.-mosolygott rám kedvesen, mire önkéntelenül is elmosolyodtam.
-Persze, hogy megyek. Csak Eliza nélkül olyan furcsa lesz..Mindig együtt mentünk.-néztem Gáborra.
-Akkor most nélküle jössz.
-Nem ilyen egyszerű..
-Lehet. De attól még jössz majd, ugye?-nézett rám.
-Ahha.-mosolyodtam el.
-Visszafelé meg majd haza kísér valaki.-mondta.
-Ugyan már..Mégis kicsoda?-nevettem kínosan.
-Majd lesz jelentkező biztosan, ha mondod.-mosolygott édesen.
-Akkor majd mondom..-mosolyogtam vissza rá.
-Eliza?-kérdezte hirtelen.
-Fogalmam sincs mi van vele, hol van, éppen mit csinál..-soroltam.-Régen mindig hívott, hogy éppen megy a mamájához, vagy most küldték le a boltba, minden..Most meg?! Semmi...
-Biztosan van rá magyarázata..Nem?-nézett rám.
-Nem tudom..Biztos talál ki valamit..-mondtam, amikor éppen a kapunkhoz értünk.-Köszi; hogy elkísértél.-mosolyogtam a szemeibe.
-Máskor is.-mosolygott vissza rám.
-Hát akkor szia.-intettem aprót.
-Hali.-kacsintott, majd elindult ő is hazafelé.
(...)
Elérkezett a két óra, ahányra ma írták a táncot.
Felvettem a szerelésemet, és már indulásra készen is voltam.

 

 

 Kicsit vadra vettem a stílust, de most ehhez volt kedvem. Ennyi..

Gondoltam mielőtt elindulok, azért megcsörgetem Elizát. Kicsöngött, de nem vette fel..

Kezdtem igazán aggódni, így (mivel nem lakik tőlünk messze) hirtelen felindulásból gondoltam elmegyek hozzá, az anyukája biztosan otthon lesz.

Így is tettem, sietős léptekkel elindultam a házuk felé (egy utcában lakunk), és amikor odaértem, csöngettem.

Az anyukája jött ki..

-Szerbusz Laura! De rég láttalak!-köszöntött kedvesen.

-Csókolom! Eliza itthon van?-kérdeztem azonnal.

-Nem rég ment el a barátaival valahova. Délelőtt meg rosszul érezte magát. Te miért nem mentél velük?

-Én..Nekem nem mondta, hogy megy.-dadogtam idegesen. Mi??

-Nem értem..Na mindegy. Átadjak neki esetleg valamit?-kérdezte mosolyogva.

-Csak hogy kerestem..És hívtam, meg üzentem, de nem vette fel, meg semmi..-mondtam.

-Biztosan nem látta..Vagy csak éppen nem ér rá. Mostanság nagyon sokat kalandozik magában, folyton mosolyog..Boldog. minden este a gépen lóg, és nem engedi, hogy bemenjünk, mert valakivel mindig Skpye-ol. Lehet hogy egy fiú?-kérdezte tőlem kíváncsian.

-Én semmiről nem tudok már vagy három napja. Egyszerűen eltűnt. Meg mostanság nem nagyon mond nekem semmit..-sóhajtottam..-De most mennem kell, mert táncra indultam. 

-Eliza nem megy?-kérdezte az anyukája.

-Ezek szerint nem.-vontam a vállam.

-Majd mondom neki..Köszönöm, hogy jöttél. Szia.-mosolygott rám.

-Csókolom.-mondtam, majd még gyorsabb léptekkel (szinte futottam..) indultam táncra, mert már késésben voltam.

(...)

Amikor beestem a tesi terembe, még senki nem csinált semmit, ergo nem késtem el. Szuper!

-Laura azt hittem már nem is jössz.-kiáltott oda Ati a terem másik végéből. Ennek hatására mindenki rám nézett.

-Öö, elnézést, kicsit késtem.-húztam össze magam kissé.

-Nem gond, de ne legyen belőle késés..-nézett rám komolyan, de a szeme sarkában összefutó ráncok alapján láttam, hogy nem haragszik igazán.

-Nem, dehogy.-mondtam, majd leültem a Tomi és Gábor feletti üres helyre, és kivettem az innivalóm.

-Hogy-hogy később jöttél?-fordult hátra Gábor.

-Hát..-töröltem meg kicsit a szám, mert olyan szomjas voltam, hogy csak így tudtam inni..-Elugrottam Elizáékhoz. De csak az anyukája volt otthon..-raktam el az üvegemet.

-És? Volt valami?-kérdezte Tomi.

-Hát..Lehet fiúja van..-mondtam hirtelen.-Az anyukája szerint..Mert mindig boldog, meg mosolyog, és késő este Skype-ol valakivel, de nem lehet tudni kivel, mert nem enged be ilyenkor senkit a szobájába..De ez a fiús dolog..Csak feltételezés. Nem tuti biztos.-néztem a fiúkra.

-Lehet felszedte azt a rasztát.-lökte vállba nevetve Tomi Gábort, mire Gábor is felkacagott.

-Miről van szó?!-néztem rájuk felhúzott szemöldökkel.

-Semmi csak..Volt abba a buliba, tudod..egy raszta gyerek. És Eliza nagyon flörtölt vele..Bár kivel nem?!-nevetett Tomi.-Na mindegy..Szóval lehet az..a "pasi"-idézőjellel a levegőben még furcsább volt a dolog..Eliza bepasizott? És nekem miért nem mondta el? Ajj..

-De ez nem biztos..-mondta Gábor, amikor gondolom megláthatta a töprengő fejem.

-Majd kiderül..Remélem.-húztam a szám.

-Na akkor!-tapsolt kettőt Ati.-Mindenki hopp!-mutatta a kezével, hogy álljunk fel, mert kezdünk.-Nos..Ma először is nem gyakorolni fogunk, hanem egy fontos dolgot kellene megbeszélnünk..-kezdte komolyan.-Lenne egy fellépés a jövőhéten.-kezdte, nekem meg a fellépés szó hallatán felcsillant a szemem. De rég voltam már fellépésen..Itt az ideje :)

-Viszont..-folytatta, és felrakta a mutató ujját, hogy ez fontos dolog lesz.-Kedden lenne..-mondta ki gyorsan.

Mindenki tökre örült, meg minden, de Ati nem volt teljesen elragadtatva. Gondolkodni kezdtem hát..És beugrott!

-De hát már csak három nap!-hűltem meg azonnal.

-Igen..-túrt idegesen a hajába Ati.-Ez a probléma. Mindenkit nem tudok megtanítani a koreográfiára..De muszáj mennünk, hogy képviseljük az iskolát.-sóhajtott Ati.-Szóval vagy elvállalják ketten, vagy nem megy senki sehova.
-És kikre gondoltál?-kérdezte az egyik lány.

-Az egyik Laura.-mondta a nevem, nekem meg a torkomban kezdett dobogni a szívem. A többieket kezdtem nézni a szemem sarkából, hogy mit reagálnak.-Valakinek gond?-kérdezte Ati.

Mindenki csak nézett, majd amikor felfogta mindenki, hatalmas tapsvihar tört ki.

-Akkor meg van egy..Másik?-kérdezte Ati, majd körbe fordult a tömegen.-És rád gondoltam.-bökött valamerre Ati, mire én keresni kezdtem az ujja irányát, ami megállapodott..Gáboron.-Igen, ti ketten. Na mit szóltok?-kérdezte először kettőnktől.

-Oké.-mondtam kissé furcsa, tőlem nem megszokott hangon.

-Felőlem mehet.-mosolygott Gábor.

-Szuper!-könnyebbedett meg Ati.-Többiek?-nézett körbe.

-Meheeeet!-kiáltották szinte egyszerre.

-Szuper! Ti lesztek a fellépők!-mosolygott rám és Gáborra Ati. Gáborra néztem, aki ugyancsak engem nézett. Tekintetünk összeért, majd mindketten elmosolyodtunk. Fellépünk. :)