21.rész-Szinte tökéletesre csiszoltuk.

-Nos.-tapsolt megint kettő Ati (ez valami hobbi?!), ami azt jelentette, hogy kezdjünk valamit, mert haladni kellene.-Többiek mehetnek akkor haza ma, vagy maradtok?!-nézett végig a tömegen.Többen a szájukat húzták, míg Ati erre az elhatározásra jutott.-Akkor menjen mindenki haza.-mosolygott.-Sziasztok.-intett, mire mind (vagyis többen..) visszaköszöntek neki.
Intettünk Gáborral a többieknek, majd Atira néztünk.
-Először is..Zene?-nézett ránk, miközben a cipője felé indult.
-Szerintem lehetne valami laza.-szólaltam meg először, kis hallgatás után.
-Gábor?-nézett Ati Gáborra.
-Bármi. De inkább valami jó kis Hip-Hop.-mosolygott Gábor.
-Rendben, akkor Hip-Hop. Rendes Hip-Hop, vagy inkább Pop-osabb?-kérdezte Ati.
-Rendes.-mondtam, majd Gáborra néztem, aki csak bólintott.
-Oké. Zene cím?-Ati.
-Azt már mond te.-néztem Géborra nevetve, aki kacagott egyet, majd így szólt.
-Passz.
-Akkor mondom én..-mondta Ati, majd odasétált a Hifi-hez, és a zenéket kezdte el nyomogatni.-Chris Brown?-kérdezte Ati.
-Uhh..-húzta a száját Gábor.
-A-a..-mondtam én is.
-Rendben..-keresett tovább Ati.-Can't Hold Us?-nézett ránk.-Az inkább Rap, de jó kis zene.-fordult felénk teljesen.
-Nekem oké.-mondtam. imádom azt a számot :)
-Ja, nekem is.-mondta Gábor.
Ati elindította a zenét, és...kezdődhetett a munka, amit már olyan régen nem éreztem.
Az az érzés, amikor saját magad dolgozol valamin. Amikor érzed, hogy ebben a te kezed is benne van, te is ízleled a siker édes ízét, amikor éppen megdicsérnek, hogy milyen jó lett. Az, amikor valakivel, vagy csak egymagadban állsz a színpadon, és lépkedsz a ritmusra..*kép*
A mozdulatok csavarjai, a zene halk és olykor hangosabb kihallású szólamai..A mosoly, mely az arcodra ragadt, amikor felléptél a színpadra, és elkezdted azt, amire készültél, és amiért annyit dolgoztál..Ez az érzés felbecsülhetetlen.. :)
Kis pihenőkkel megszakítva folyamatosan dolgoztunk, és táncoltunk, míg nem olyan hat óra körül csörgött a telefonom.
-Elnézést, elfelejtettem kikapcsolni.-szaladtam gyorsan oda. Ránéztem, és gyorsan a fülemhez emeltem.
-Hol vagy, Lau?-szólt bele anyu.
-Még táncon, majd mindent elmesélek.-mondtam mosolyogva.
-De mégis mire véljem ezt?-mondta anyu, és hallottam, hogy ideges.
-Anyu!-szóltam rá, mielőtt elszáll.-Fellépünk, és arra készülünk még.-mondtam.
-Ohh.-sóhajtott anyu, és hallottam, hogy megnyugszik.-Akkor rendben. mikorra várjunk haza?-kérdezte.
-Nem tudom, de vacsorázzatok nyugodtan. Majd eszek valamit.-mondtam.
-Rendben kislányom. Szia.-köszönt anyu.
-Szia.-majd leraktam, és visszamentem Atiékhoz.
-Akkor folytassuk.-mondta Ati.-Még egy fél óra kb. és kész vagyunk.-mondta büszkén végig nézve rajtunk.
Igen. Mi hárman három és fél óra alatt, megcsináltunk egy táncot. Tökéletesre. :)
-Huhh..-rogytam le, amikor vége lett a zenének, és véglegesen is készen lettünk.
-Kééééész.-éljenzett Gábor, majd hasonlóképpen tett, mint én. Hátamra feküdtem, és a plafont kezdtem bámulni. Gábor is hátára feküdt, és hatalmas levegőket vett.
-Látom kifáradtál.-néztem rá mosolyogva.
-Ja...-fordította felém a fejét.-De is elég kimerült vagy.-vigyorgott kicsit.
-Igen, eléggé..-mondtam, majd rávettem magam, és felálltam. Odamentem a táskámhoz, és kivettem az innivalóm. Megittam belőle az utolsó kortyokat (persze elég sokszor hoztunk Géborral vizet a mosdóból, mert elfogyott, amit mi vittünk magunknak), majd elővettem a kis törölközőm, és megtöröltem vele az arcomat.
-Úgy érzem magam, mint egy tehén negyven fokban..-mondtam fáradtan.
-De megérte.-nézett rám Ati.
-Igen, maximálisan.-mondtam mosolyogva.
-Menjetek haza, fürödjetek le, és aludjatok egyet.-mondta Ati köszönésképpen, majd intett egyet fáradtan, és kiment. Két másodperc múlva megint feltűnt.
-Ja, igen..-dugta be a fejét.-Azt elfelejtettem, hogy nagyon ügyesek voltatok, gratulálok!-mosolygott büszkén, én meg éreztem, hogy kissé elvörösödök. Megdicsértek, annyi év után, újra :)-A fellépés is ugyan ilyen legyen ám! Bízom bennetek. Sziasztok!-köszönt, majd mát tényleg elment.
-Hát akkor..-álltam fel a cuccommal a kezemben.-Én megyek is.-mondtam, miközben az ajtó felé igyekeztem.
-Megyek én is.-mondta Gábor, majd felvette a cókmókját, és indultunk is.
(...)
Az út beszélgetéssel telt, nevettünk, és a próbát beszéltük át. hogy milyen fáradtak vagyunk, de azért milyen jó lesz a fellépés, ilyenek :)
-Akkor Hétfőn találkozunk.-nézett a szemembe mosolyogva, amikor a kapunkhoz értünk. Ja, igen. Ati beszervezett még egy főpróbát Hétfő délutánra :)
-Rendben.-mondtam mosolyogva.
-Nehogy szégyent hozz majd rám Kedden.-nevetett.
-Miért hoznék?-kérdeztem.
-Mert engem már ismernek ott, és te új leszel.-nevetett jóízűen. 
-Azt akarod mondani, hogy nehogy elrontsam, vagy szar legyek?-kérdezte kínosan nevetve.
-Ja, nagyjából.-nevetett.
-Na kössz.-löktem vállba tettetett mérgességgel.
-Csak viccelek.-mondta mosolyogva.
-Reméltem is.-nevettem fel.
-Hát akkor..-kezdett köszönni.
-Jó éjt.-mondtam mosolyogva.
-Neked is.-mosolygott Gábor.-Szia.-intett egy aprót.
-Szia.-mosolyogtam rá. Gábor kedvesen rám nézett még, majd elindult hazafelé. Istenem :)
Elizát nem akartam zavarni (...), így hát felmentem a szobámba (persze előtte mindent elmesélni anyunak), és zenét hallgattam. Az ölembe vettem a laptopon, és felmentem facebook-ra, miközben szólt a Bruno Mars - Treasure.
Éppen az értesítéseimet néztem, amikor egyiken megakadt a szemem. Gábor megjelölt egy bejegyzésben. :)
 "Tutik leszünk Kedden.;) Minden oké lesz :)"
Lájkoltam, majd írtam komit, naná!
 "Tutik bizony!;D Igen, minden oké lesz :)"
Szinte azonnal belájkolta :)
Beszélgettünk kicsit, majd mondtam, hogy mennem kell. Azt mondta holnap is fent lesz, mondtam, hogy majd lehet én is. :)
Elmentem fürdeni, fogatmosni, majd fáradt mosollyal aludtam el :)