31.rész-Tánc óra, ami nem a kedvencem..

Amikor a suli előtt jártam, még nem volt semmi gond..Tök nyugisan (na jó, izgultam, hogy milyen lesz Gáborral, stb..) mentem a suliba, át a folyosón, be a terembe..Na igen. Talán ezt kellett volna kihagyni, és maradni otthon. Elgondolkodni Ádámon, és a világ nagy dolgain, vagy bármi, csak nem itt lenni..Ugyanis bent a terembe csak három személy volt. Ati, Gábor, és ő..Ott ült fent a lelátón, és azt nézta, ahogy Ati és Gábor beszélgetnek.
-Sziasztok.-mondtam szinte magamnak, amikor beléptem. Ati azonnal vissza köszönt, Gábor csak nézett egy ideig..Majd intett egyet. Mi?! Már köszönésre sem méltat? Rendben, akkor így játszunk..
Felültem a helyemre (Katalin fölé, pff) , és kipakoltam a cuccomat.
-Szerintem mi még nem találkoztunk.-fordult hátra, mire döbbenten néztem rá.
-Már láttalak itt a suliban.-vontam meg a vállam hanyagul.
-Molnár Katalin.-nyújtotta a kezét udvariasan. Hezitáltam, de a szemem sarkából láttam, hogy Gábor minket néz, így én is kezet nyújtottam.
-Kiss Laura.-mutatkoztam be, ma már másodjára valakinek.
-Akkor gondolom te lépsz fel Gáborral, ugye?-hát nem egy ész lény..
-Igen.-bólintottam, miközben a cipőmet kötöttem meg.
-Hamarosan kezdünk.-csapta meg a fülem egy számomra ismert, édes hang. Felnéztem, és Gábor állt ott.
-Oké.-mondtam kissé halkan, miközben még mindig kötöttem a cipőmet. Már be volt kötve, de nem akartam felállni, vagy csak fel nézni.
-Ügyesen.-hallottam Katalin hangját, majd a szemem sarkából láttam, hogy feláll, és..és..megcsókolta Gábort. Majd összeestem, szétzuhantam, de erősnek kellett lennem. Azokra gondoltam, amiket Eliza mondott nekem mindig. Lesz jobb, ne foglalkozzak vele, ő tudja kit szeret. Ott van Ádám, nagyon helyes fiú, és nála is éreztem azt a különös bizsergést..Erőt vettem magamon, felállt, és elléptem a csókolózó párocska mellett. Amikor már kellő távolságra voltam tőlük, hatalmasat sóhajtottam.
-Laura, gyere!-intett oda Ati, mire engedelmesen oda mentem.
-Igen?-értem oda mellé.
-Gáborral már megbeszéltem a ruhát, remélem egy lesz a véleményetek.-mondta, miközben két képet mutatott felém, amin ruhák voltak lefotózva.
Az egyiken egy kékes össze állítás volt, laza gatya, laza felső, deszkás cipő, ez mind kékben.
A másikon már kicsit csicsásabb, kissé lányosabb változat volt. Narancssárga felső, talán haspóló, ha jól láttam. Nem olyan laza gatya, mint a másik, de ez is lezser volt. És sárga tornacipő.
Gondolkodtam, ugyan Gábor melyiket választja..Hiszen ha nekem kedvezne (ami teljesen lehetetlen), akkor a sárga változatot választja. De ha magának (na ez már nyerőbb ötlet..), akkor a kéket.
-A kék.-mondtam némi hezitálás után.
-Rendben, Gábor is ezt mondta.-pff, hogy tudtam..
-Oké.-mondtam gúnyos mosollyal. Hogy gondolhattam olyat, hogy Gábor miattam döntene másképp..
-Akkor kezdjük is.-intette oda Gábort, aki még egy utolsó csókot adott drágaságának, és oda jött mellém.
Amikor odaért mellém, mintha kicsit meglökött volna, de nem érdekelt..Lökdösse a barátnőjét.
-Egy, két, há..-számolt vissza, majd elindította a zenét, és kezdődhetett a varázs..
Pech-emre páros, "közel vagyunk egymáshoz" mozdulatsor is van benne..Na mindegy, túléltem, és vége lett a zenének, mi meg a végpózban álltunk ott, Ati meg meghatódva nézett ránk.
-Ügyeees!-felállva tapsolt Katalin. Gábor ránézett és kacsintott egyet, én meg kész, nem bírtam tovább. Motyogtam egy halk elnézést, és kirohantam a WC-be.
Potyogtak a könnyeim már amikor beértem a WC-re. Megálltam a tükör előtt, és belenéztem. "
-Miért?!"-mondogattam magamban..Akkor nem csak nekem kacsintgat..Pedig milyen különlegesnek éreztem én magam, akkor, amikor hazakísért, és kacsintott mellé..Hahh! Kamu mind?
Gyors lépteket hallottam, így gyorsan letöröltem az arcom. Az ajtó kicsapódott, és Ati tűnt fel, nem sokkal később Gábor, majd Katalin..
-Lau, mi baj?-lépett mellém Ati, mit sem érdekelve, hogy ez a lány mosdó.
-Csak kicsit rosszul lettem.-hebegtem.
-És jobban vagy? Hánytál?-kérdezte komolyan.
-Nem hánytam, de már jobb.-bólintottam.
-Rendben van.-mondta megkönnyebbülten.-Az izgalom?-nézett megint rám.
-Úgy is mondhatjuk.-vontam vállat, és lopva Gáborra néztem, aki ugyancsak engem nézett. Azonnal elkaptam a tekintetem..
-Akkor mehetünk, minden oké?-kérdezte Ati. Azt nem mondhattam, hogy minden oké, mert nem volt minden oké!
-Mehetünk.-ez az ideális válasz..
Amikor vissza értünk, Ati mondta, hogy igyak, és hogy pihenjek kicsit. Felültem a helyemre, elővettem a vizemet, és kortyoltam párat.
-Jobban vagy?-jött fel Gábor, mögötte nem sokkal Katalin. Ati odalent telefonált. Nem akartam Gábornak válaszolni, de bunkó sem akartam lenni, így aprót bólintottam.
-Oké.-mosolyodott el.
-Nagyon megijedtünk.-mondta Katalin, mire döbbentem néztem rá.
-Igen?-kérdeztem gúnyosan.
-Igen.-bólintott Katalin, semmit sem vett észre (nem meglepő..), de Gábor azonnal kapcsolt.
-Kata hoznál Launak egy törölközőt, kérlek?-nézett barátnőjére Gábor.
-Persze, kicsim.-és egy apró csókot nyomott Gábor ajkára. Amint Katalin elég messze volt tőlünk, Gábor rám nézett.
-Oké, most komolyan. Mi bajod van?-kérdezte kissé talán idegesen.
-Semmi.-mondtam egyszerűen, de nem néztem rá.
-Lau! Komolyan! Tudom, hogy nem rosszul voltál. Talán beteg vagy?-kérdezte, mire döbbenten néztem rá. Hát nem vette észre?..
-Nem.-mondtam, és éreztem, hogy megint elbőgöm magam.
-Akkor?-ült le idegesen mellém.
-Tényleg semmi.-hajtottam le a fejem.
-Lau!-emelte fel az állam, amitől lélegezni is elfelejtettem.-Miért nem mondasz nekem semmit?-kérdezte idegesen.
-Mit? Gábor jól vagyok, komolyan. Csak kicsit rosszul lettem idegességemben. Komolyan ez volt!-védtem meg magam..
-Komolyan?-nézett mélyen a szemembe, de már válaszolni nem tudtam, mert Katalin vissza ért.
-Hoztam.-mosolygott.
-Kösz.-vettem el tőle.
-Lau készen állsz?-kérdezte Ati.
-Igen.-raktam le a törölközőt, és felálltam.
-Akkor minek hoztam?-kérdezte szomorkásan (!!!) Katalin.
-Jó lesz próba utánra is.-mosolygott rá Gábor, mire Katalin elmosolyodott, és leült.
Lebaktattam a lépcsőn, és beálltam a helyemre.
-Rajjjjj...TA!-és elindította a zenét, ismét.
(...)
-Köszönöm ezt a csodás órát.-mondta Ati mosolyogva, amikor már szedtük össze a cuccunkat.
-Mi köszönjük.-mondtam mosolyogva, majd megöleltem.
-Ügyesen holnap.-ütögette meg kicsit a hátam.
-Azok leszünk.-toltam el magamtól mosolyogva.
-Ott fogok ülni elől, a nézők között. De előtte még úgy beszélünk.-mosolygott.-A ruhákért reggel menjetek be az igazgatóiba.-mondta már az ajtóból.
-Oké.-mondtuk Gáborral szinte egyszerre.
-Megyünk?-lépett Gábor elé Katalin, én meg kikerültem őket, és felmentem a cuccomhoz.
-Aha.-bólintott Gábor, majd felém nézett.-Szia!-intett mosolyogva.
-Sziasztok.-mondtam, és egy mosolyt erőltettem magamra.
-Sziaa!-nyávogta Katalin.
Őszintén még nem akartam haza menni..Így fogtam magam, benyomtam a hifit, bekapcsoltam Pink-Try című számát, felvettem a balettcipőmet (mindig benne van a táskámban), és balettoztam még egyet. :)

Amikor vége lett a számnak, végpóznak lenyomtam egy tökéletes spárgát.

Miután eltáncoltam a számot, már indulhattam haza, azonban a suli előtt még ott volt Katalin és Gábor..