Sziasztok!:)
Addig nem lesz új rész, amíg nincsenek komik, meg nem írnak a nyertesek komikat, hogy van-e blogjuk, stb..
Még a beceneveket sem tudom, de már nem húzom tovább. Szóval a nevek azok lesznek, ami a saját nevetek, csak kicsit átírva.:)
A becenevek maradnak.;) Mint pl..: Vuki, Gigi, Bia, Myra.
Na szóval ez van.:) Ha valakinek nem tetszik, akkor írjon komit, hogy mondjuk teljesen írjam át a nevét, csak a beceneve maradjon az, vagy hasonlók.:)
Most pedig a karakterekről, és ahogy én képzeltem el a neveket.:)
-Beck Melissza (Myra)
Vele a parkban fog találkozni Laura. Myra-ról annyit kell tudni, hogy ő inkább vagány lány, kedvence a Korn együttes. Haja színe fekete, hosszú, göndör. Szeme barna. A többi majd kiderül.;)
-Császár Evelin (Vuki)
Ő az egyik koncerttől lesz aktív a történetben. Haja barna , rövid, göndör. Szeme kék. A többi majd kiderül.
-Borcsik Gina (Gigi)
Őt Eliza fogja a történetbe rántani, nem is akármilyen alkalommal..
Haja vörös rövid, göndör. Szeme kék.
-Baradnai Brigit (Bia)
Ő egy új osztálytárs lesz, és az egyik nagyobb történés után lesz a történet oszlopos tagja. Szeme kék.
Haja szőkés barna göndör, hosszú.
Hamarosan érkezek.xx
2013. július 27., szombat
2013. július 25., csütörtök
19.rész-Egy újabb titkzatos nap
November 03.
Ezek a napok rohadt lassan telnek..Lehet azért, mert most minden összejött, de akkor is. Na mindegy..
Pizsamában ültem az asztalnál, és éppen a reggeli zabpelyhemet ettem, amikor megcsörrent a vezetékes telefon.
-Halló?-szóltam bele a telefonba.
-Szia Lau!-köszönt bele..Eliza.
-Szia. Hol voltál tegnap?-kérdeztem azonnal.
-Ömm..Ma nem megyek suliba.-terelte a témát. Direkt nem válaszolt a kérdésemre.
-Miért? És miért a vezetékesen hívsz?
-Tegnap beteg lettem..És nem értelek el a mobilodon.
-Értem. De akkor hol voltál teg..-kezdtem, de közbeszólt.
-Uhh mennem kell, mert jött anyum. Puszii.-mondta, majd letette.
Értetlen arccal néztem a készüléket. Semmit nem értettem..Mégis mi lehet olyan dolog, amit egy legjobb barátnő nem tudhat? Fogalmam sincsen..De nagyon fura, az tuti!
Megettem a reggelim, majd benyitottam anyuékhoz a szobába. Anyu éppen az ágyon fekve olvasott, apu meg még aludt szerintem.
-Jó reggelt!-köszöntem halkan.
-Szia drágám.-köszönt anyu is suttogva.-Reggeliztél?-rakta le a könyvet a kezéből.
-Igen. Csak beköszöntem akkor indulok lassan, de még majd bejövök.-mondta, mire anyu bólintott, én meg felmentem a szobámba.
Anyuék szobája lent van a földszinten, mivel tetőteres a házunk, és csak két szoba van fent, Sáráé és az enyém, plusz egy fürdő.
Próbáltam olyan ruhát keresni, ami sem túl búskomor, sem túl vidám..Így hát felkaptam magamra egy szoknyát, harisnyát, és egy kardigánt, egy cipőt, majd indulhattam is. Tök jó idő volt még odakint. Se hideg, se meleg. Gyors fogmosás, fésülködés, stb..,és már indultam is.
Mielőtt elindultam, még gyorsan ránéztem a telefonomra.Semmi baja nem volt..Volt térerőm is, és kikapcsolva sem voltam..Hát nem értem akkor..Na mindegy.
Beköszöntem anyuéknak, addigra már apu is ébren volt, és TV-zett a nappaliban. Gyors puszit nyomtam apu és anyu arcára, majd kiléptem az ajtón, és elindultam a suliba. Senki nem várt rám, így egyedül indultam el. Bedugtam a fülhallgatót a fülembe, majd kerestem egy jó zenét...
(...)
A sulihoz érve kicsit megszeppentem. Mindenki valami fergeteges bulizásról beszélt, meg a piákról, tehát mindenféle tegnapi dolgokról..Kezdett erős gyanúm lenni, hogy bizonyára Eliza is itt lehetett. Gondoltam, hogy megkérdezek valakit, de inkább hagytam az egészet. Majd Eliza elmondja, ha akarja.
Beértem a portára, és Gábor jött velem szembe Tomival.
-Sziasztok.-köszöntem nekik nem túl jó kedvvel.
-Szia.-köszöntek szinkronban.-Látom még mindig szarul vagy.-nézett rám Gábor.
-Hát ja..Figyi! Odakint valami fergeteges buliról beszélnek..Ott volt Eliza is?-néztem rájuk kérdőn.
-Ahha.-bólintott Gábor.
-Kösz..-mondtam halkabban.
-Eliza?-kérdezte Tomi.
-Reggel hívott, hogy beteg lett.
-Ja, beteg..-nevetett kínosan Tomi.
-Mi van?-kérdeztem Tomitól.
-Ááá csak annyi, hogy tegnap a barátnőd rendesen be piált. Nem gyengén flörtölt mindenkivel.-nevetett Tomi.
-Tessék? Eliza ivott? Még sose rúgott be..-mondtam rémülten.
-Hát ez is eljött akkor.-vonta a vállát Tomi, majd kikerült, és elment.
-Figyelj nem hiszem, hogy..-kezdte Gábor, de beleszóltam.
-Nem hiszem el..-néztem magam elé üveges tekintettel.
-Hát ez van..-mondta Gábor nem túl lelkesen. Gondolom őt is meglepte a hír..Vagy nem.
-De most mit tegyek? A legjobb barátnőm. És eltitkolja. Ezt!-emeltem fel kicsit a hangom az "Ezt!"-nél.
-Figy Lau! Nyugodj meg, minden rendbe jön majd.-nyugtatott Gábor.
-Kösz, de nem hiszem.-néztem a szemeibe.
-Most megyek, majd remélem még ütközünk. Na csövi!-kacsintott, majd elment.
Most annyira nem dobbantotta meg a szívem a kacsintás, mert mással voltam elfoglalva..De persze észrevettem, naná! :)
Felbaktattam a terembe..Hát ez a nap sem indult valami fényesen...
Ezek a napok rohadt lassan telnek..Lehet azért, mert most minden összejött, de akkor is. Na mindegy..
Pizsamában ültem az asztalnál, és éppen a reggeli zabpelyhemet ettem, amikor megcsörrent a vezetékes telefon.
-Halló?-szóltam bele a telefonba.
-Szia Lau!-köszönt bele..Eliza.
-Szia. Hol voltál tegnap?-kérdeztem azonnal.
-Ömm..Ma nem megyek suliba.-terelte a témát. Direkt nem válaszolt a kérdésemre.
-Miért? És miért a vezetékesen hívsz?
-Tegnap beteg lettem..És nem értelek el a mobilodon.
-Értem. De akkor hol voltál teg..-kezdtem, de közbeszólt.
-Uhh mennem kell, mert jött anyum. Puszii.-mondta, majd letette.
Értetlen arccal néztem a készüléket. Semmit nem értettem..Mégis mi lehet olyan dolog, amit egy legjobb barátnő nem tudhat? Fogalmam sincsen..De nagyon fura, az tuti!
Megettem a reggelim, majd benyitottam anyuékhoz a szobába. Anyu éppen az ágyon fekve olvasott, apu meg még aludt szerintem.
-Jó reggelt!-köszöntem halkan.
-Szia drágám.-köszönt anyu is suttogva.-Reggeliztél?-rakta le a könyvet a kezéből.
-Igen. Csak beköszöntem akkor indulok lassan, de még majd bejövök.-mondta, mire anyu bólintott, én meg felmentem a szobámba.
Anyuék szobája lent van a földszinten, mivel tetőteres a házunk, és csak két szoba van fent, Sáráé és az enyém, plusz egy fürdő.
Próbáltam olyan ruhát keresni, ami sem túl búskomor, sem túl vidám..Így hát felkaptam magamra egy szoknyát, harisnyát, és egy kardigánt, egy cipőt, majd indulhattam is. Tök jó idő volt még odakint. Se hideg, se meleg. Gyors fogmosás, fésülködés, stb..,és már indultam is.
Mielőtt elindultam, még gyorsan ránéztem a telefonomra.Semmi baja nem volt..Volt térerőm is, és kikapcsolva sem voltam..Hát nem értem akkor..Na mindegy.
Beköszöntem anyuéknak, addigra már apu is ébren volt, és TV-zett a nappaliban. Gyors puszit nyomtam apu és anyu arcára, majd kiléptem az ajtón, és elindultam a suliba. Senki nem várt rám, így egyedül indultam el. Bedugtam a fülhallgatót a fülembe, majd kerestem egy jó zenét...
(...)
A sulihoz érve kicsit megszeppentem. Mindenki valami fergeteges bulizásról beszélt, meg a piákról, tehát mindenféle tegnapi dolgokról..Kezdett erős gyanúm lenni, hogy bizonyára Eliza is itt lehetett. Gondoltam, hogy megkérdezek valakit, de inkább hagytam az egészet. Majd Eliza elmondja, ha akarja.
Beértem a portára, és Gábor jött velem szembe Tomival.
-Sziasztok.-köszöntem nekik nem túl jó kedvvel.
-Szia.-köszöntek szinkronban.-Látom még mindig szarul vagy.-nézett rám Gábor.
-Hát ja..Figyi! Odakint valami fergeteges buliról beszélnek..Ott volt Eliza is?-néztem rájuk kérdőn.
-Ahha.-bólintott Gábor.
-Kösz..-mondtam halkabban.
-Eliza?-kérdezte Tomi.
-Reggel hívott, hogy beteg lett.
-Ja, beteg..-nevetett kínosan Tomi.
-Mi van?-kérdeztem Tomitól.
-Ááá csak annyi, hogy tegnap a barátnőd rendesen be piált. Nem gyengén flörtölt mindenkivel.-nevetett Tomi.
-Tessék? Eliza ivott? Még sose rúgott be..-mondtam rémülten.
-Hát ez is eljött akkor.-vonta a vállát Tomi, majd kikerült, és elment.
-Figyelj nem hiszem, hogy..-kezdte Gábor, de beleszóltam.
-Nem hiszem el..-néztem magam elé üveges tekintettel.
-Hát ez van..-mondta Gábor nem túl lelkesen. Gondolom őt is meglepte a hír..Vagy nem.
-De most mit tegyek? A legjobb barátnőm. És eltitkolja. Ezt!-emeltem fel kicsit a hangom az "Ezt!"-nél.
-Figy Lau! Nyugodj meg, minden rendbe jön majd.-nyugtatott Gábor.
-Kösz, de nem hiszem.-néztem a szemeibe.
-Most megyek, majd remélem még ütközünk. Na csövi!-kacsintott, majd elment.
Most annyira nem dobbantotta meg a szívem a kacsintás, mert mással voltam elfoglalva..De persze észrevettem, naná! :)
Felbaktattam a terembe..Hát ez a nap sem indult valami fényesen...
2013. július 24., szerda
HOGYAN ÍROM A RÉSZEKET?/ EREDMÉNY HIRDETÉS
Halihóó! :)
Végre megérkeztem, mi?! :D
Hát ez is elérkezett..Első nyeremény játék kihirdetése.
Először egy kis rizsa..:D
Már így is jóval elhúztam a kommentelési lehetőséget. Így most hirtelen nem tudom pontosan mennyivel, de jóval többel mint szándékoztam. Megfogadtam, hogy nem leszek szőrös szívű..Ezért aki nem nyert, az is "kap valamit".
Méghozzá az eredményhirdetés után lévő részt neki is címezem.:)
Sajnos ennél többet nem tudok tenni, hiszen nincsen a nyetesek között. És ha eggyel elnéző lennék, akkor a többivel is kellene, az meg már nem verseny lenne..Remélem megértitek!
Aztán..Akinek van blogja, az az ez a bejegyzés alatti komikhoz írjon, linkelje a blogját, és én kirakom a saját bloglistához.:)
Beceneveket is írjatok majd kedves nyertesek komiba, persze a sajátotokat. Én írtam a képekhez beceneveket, úgy ahogy én ismerlek titeket, szerintem azok is jók lesznek, nem? :)
De persze ezt ti döntitek el.
Azt hiszem ennyi is..
És akkor a nyertesek.:)
*dobpergésssssss*
Végre megérkeztem, mi?! :D
Hát ez is elérkezett..Első nyeremény játék kihirdetése.
Először egy kis rizsa..:D
Már így is jóval elhúztam a kommentelési lehetőséget. Így most hirtelen nem tudom pontosan mennyivel, de jóval többel mint szándékoztam. Megfogadtam, hogy nem leszek szőrös szívű..Ezért aki nem nyert, az is "kap valamit".
Méghozzá az eredményhirdetés után lévő részt neki is címezem.:)
Sajnos ennél többet nem tudok tenni, hiszen nincsen a nyetesek között. És ha eggyel elnéző lennék, akkor a többivel is kellene, az meg már nem verseny lenne..Remélem megértitek!
Aztán..Akinek van blogja, az az ez a bejegyzés alatti komikhoz írjon, linkelje a blogját, és én kirakom a saját bloglistához.:)
Beceneveket is írjatok majd kedves nyertesek komiba, persze a sajátotokat. Én írtam a képekhez beceneveket, úgy ahogy én ismerlek titeket, szerintem azok is jók lesznek, nem? :)
De persze ezt ti döntitek el.
Azt hiszem ennyi is..
És akkor a nyertesek.:)
*dobpergésssssss*
Beck Mirella (Myraa)
Elena Császár (Vuki)
Agii Borcsik (Gigiii)
Baradnai Bianka (Bia)
Gratulálok a nyerteseknek.:)
És akik komiztak de nem nyertek az nem más, mint...:
Fodor Menta
Gratulálok neked is, és köszönöm, hogy te is részt vettél a játékban.:)
Hát remélem mint ki s blogoló elég örömöt tudtam nektek szerezni. Hiszen én csak egy blogoló vagyok nagy álmokkal, és totál gépelésre állt kezekkel.:D
Ennyit tudtam tenni nektek, remélem tetszik a játék egy kicsit is.:)
Komikat várom szeretettel, ha tetszett a játék jelezzétek, és akkor lesz még több is.
Véleményeket is várok, hogy milyenek legyenek még.:)
Pacsii nektek.♥
Hamarosan kövi rész;))
2013. július 18., csütörtök
HOGYAN ÍROM A RÉSZEKET?/ VÁLASZOK.
Na sziasztok! :)
Ez még nem az "eredményhirdetés".:D
Ugye mindenki szavazhatott arra, amire szeretett volna..3 lehetőség volt.
-Előre kigondolom fejben.
-Csak úgy spontán írom, ami jön.
-Írás előtt papírra vetem az ötleteimet, és azok alapján írom meg.
Ez a három lehetőség volt.
Most azt kérném tőletek, hogy arra amire szavaztatok írjátok le komiba, és úgy összesítem. Persze már meg van, hogy melyikre hányan szavaztak, szóval úgymond csalni nem lehet.:)
Tehát arra kérlek titeket, hogy ez a bejegyzés alá, komiba, írjátok le azt, hogy..:
"Én a (válaszod)-re/ra szavaztam."
A "válaszod" helyére másoljátok be a 3 lehetőségből az egyiket.:)
Most nem leszek két napig, de Szombaton jön az eredményhirdetés.;)
A nyeremény pedig nem más, mint..:
-Ha van blogod, kirakom erre a blogra, hogy látogassák meg, nézzenek be, olvassák el, mert érdemes, stb..
-Megadod a becenevedet, és a újabb karaktereknek, akiket majd még rakok a történetbe, az lesz a neve. De VIGYÁZZ! A saját nevedet add meg, hiszen te vagy a nyertesek egyike.
-A hirdetés utáni első részt a nyerteseknek fogom címezni.:)
-Készíteni fogok egy képet, amin rajta lesz a nyertes neve (mindenki kap persze saját névvel ellátottat). Példa:
Persze nem lesz mindenkinek ugyanolyan. Mindenkinek más minta, más milyen háttér.
Nézzétek az oldalt Szombaton, mert jövök..:))
Pacsii.♥
Ez még nem az "eredményhirdetés".:D
Ugye mindenki szavazhatott arra, amire szeretett volna..3 lehetőség volt.
-Előre kigondolom fejben.
-Csak úgy spontán írom, ami jön.
-Írás előtt papírra vetem az ötleteimet, és azok alapján írom meg.
Ez a három lehetőség volt.
Most azt kérném tőletek, hogy arra amire szavaztatok írjátok le komiba, és úgy összesítem. Persze már meg van, hogy melyikre hányan szavaztak, szóval úgymond csalni nem lehet.:)
Tehát arra kérlek titeket, hogy ez a bejegyzés alá, komiba, írjátok le azt, hogy..:
"Én a (válaszod)-re/ra szavaztam."
A "válaszod" helyére másoljátok be a 3 lehetőségből az egyiket.:)
Most nem leszek két napig, de Szombaton jön az eredményhirdetés.;)
A nyeremény pedig nem más, mint..:
-Ha van blogod, kirakom erre a blogra, hogy látogassák meg, nézzenek be, olvassák el, mert érdemes, stb..
-Megadod a becenevedet, és a újabb karaktereknek, akiket majd még rakok a történetbe, az lesz a neve. De VIGYÁZZ! A saját nevedet add meg, hiszen te vagy a nyertesek egyike.
-A hirdetés utáni első részt a nyerteseknek fogom címezni.:)
-Készíteni fogok egy képet, amin rajta lesz a nyertes neve (mindenki kap persze saját névvel ellátottat). Példa:
Persze nem lesz mindenkinek ugyanolyan. Mindenkinek más minta, más milyen háttér.
Nézzétek az oldalt Szombaton, mert jövök..:))
Pacsii.♥
2013. július 16., kedd
18.rész-Az életem gyökerestől megváltozott..
A lépcsőn szinte gurultam, annyira siettem. De nem érdekelt.
Hatalmas lendülettel estem apunak, annyira, hogy szinte elestünk.
-Szia drágám.-mondta, majd fejem puszilt. Hallottam, a hátunk mögött anyu jön le a lépcsőn.-Elmondtad?-kérdezte tőle apu.
-Igen.-mondta anyu halkabban.
-Jajj drágám.-ölelt apu szorosabban, nekem meg a meghatottságtól kicsordultak a könnyeim.-Sára?-kérdezte apu.
-Balettórán van.-lépett oda anyu, és a vállamra rakta a kezét.
-Igen, tényleg.-bólintott apu, és én továbbra sem engedtem el.-Drágám üljünk le, gyere.-mondta apu, majd elengedtem, és leültünk a kanapéra. Apu és anyu ültek mellém, én meg közéjük.
-Drágám tudom, hogy most ez nehéz neked, de apunak ez egy nagy lehetőség.-simogatta anyu a karomat.
-Én tudom, csak..-töröltem le a szemem.-Ez akkor is nehéz nekünk Sárával, meg nektek is.-néztem anyura és apura.-Csak..Nem is tudom ezt így elmondani. Csak egyszerűen nehéz ez az egész..Hogy apu elmegy, és már maga az a tény, hogy nem látunk téged 3 hétig.-néztem apura.-Szörnyű..-sírtam el magam.
-Minden rendben lesz. Sietek majd haza, és minden este beszélünk Skype-on.-mondta apu.-Igaz nem olyan, mintha itt lennék veletek, de legalább beszélni tudunk.
-Igen, ez igaz.-bólintottam hatalmas sóhaj közepette.
-Látod, a mai világban már minden megoldható.-mosolygott rám apu.
-Azért nem minden..-hajtottam le a fejem, és a kezemet kezdtem babrálni.-Mondjuk csinálhatnának belőled egy pontos másolatot, hogy ő menjen el, és ne te.-néztem apura könnyes szemekkel.
-Igen, az jobb lenne. De sajnos erre még nem képes a világ. Legalább is nem tudok még róla.
-Még én sem sajnos..-mondtam.
-Nekem mennem kell Sáráért.-mondta anyu, mire apuval bólintottunk. Anyu felállt, felvette a kabátját, és kiment.
(...)
Apuval is elbeszélgettem. Mondta, hogy minden rendben lesz, meg hogy már régebben is ment el hosszabb időre itthonról, erre mondtam, hogy akkor még kicsi voltam, ezért nem nagyon tűnt fel annyira a hiánya. Ekkor szóba kerültek a kis kori emlékek, kis kori poénok, minden.:)
-És arra emlékszel, amikor másztam volna fel a polcos szekrényen, de nem bírtam, és visszazuhantam, miközben Sára meg ott ült az ágyam előtt. És ahogy meglátta, hogy elesek, elkezdett sírni, így már ketten sírtunk?-kérdeztem nevetve.
-Igen, emlékszek.-törölgette apu a szemét, mert már annyira nevetett, hogy kicsordultak a könnyei.
Éppen ezen a poénon nevettünk, amikor nyílt az ajtó, és anyu jött be Sárával.
-Apuuuuu.-szaladt be Sára a nappaliba, és szorosan átölelte aput.
-Szia drágám.-mondta apu, majd fejem puszilta Sárát, és viszonozta az ölelését.
-Látom már jobban vagy.-jött be anyu is, és mosolyogva nézett ránk. Azt hiszem kissé meghatódott, ahogy látta a kis családunkat.
-Igen, kis kori emlékeket idéztünk fel az előbb apuval.-néztem apura hatalmas mosollyal az arcomon.
-Igen, bizony.-nevetett fel apu.
-Uuu én is hallgathatom?-ült bele Sára apu ölébe.
-Persze kicsim.-mondta apu mosolyogva.
-Anyu jössz te is?-kérdezte Sára.
-Igen, persze.-mondta anyu, majd leült mellénk, és úgy kezdtük el a sztorizgatást.
(...)
Nagyon jól elvoltunk. Beszélgettünk, nevettünk rengeteget. Anyu közben csinált popcorn-t, hogy élvezetesebb legyen a sztori.
Egy idő után szólt anyu, hogy menjünk fürdeni, mert már késő van. Ránéztem az órára, és már tényleg este kilenc volt.
Sárával együtt mentünk fel a lépcsőn.
-Tudod minden oké lesz. Majd beszélünk apuval minden este.-mondtam Sárának mosolyogva amikor felértünk a lépcsőn.
-Oksii.-mondta Sára boldogan.Éppen indultam az ajtóm felé, amikor Sára utánam szólt.-Figyi.-nézett rám, mire felé fordultam.-Szeretlek Lau.-mondta mosolyogva, majd kitárta a karjait ölelésre várva.
-Jajj, én is téged tesó.-mentem oda, és gyorsan magamhoz öleltem.-Na sipirc fürdeni.-engedtem, mire ugrándozva bement a szobájába.
Mosolyogva megráztam a fejem, majd én is bementem a szobámba.
Mivel mindig Sára megy elsőnek fürdeni, így gondoltam addig tanulok. Már egy fél órája tanulhattam, amikor Sára nyitott be.
-Mehetsz.-dugta be a fejét az ajtón.
-Oké, köszi.-néztem rá egy pillanatra, majd vissza a könyvembe.
Leraktam a könyveimet, majd feltúrtam a paplanom a pizsim után.
Elugrottam fürdeni, majd megint nekiestem a tanulásnak. Biosz, angol, matek, magyar, bahh..
Miután mindennel kész lettem, és úgy véltem nem fér több tudás a fejembe, leültem kicsit a laptopon elé.
Zene be, facebook, e-mail, sztár hírek, csak a szokásos kis böngészés.:)
Gyorsan átfutottam az e-mailoket, majd felmentem facebook-ra. Megnéztem kik vannak fent, és amint megláttam Gábor nevét össze szorult a torkom. Eliza nem volt fent, szóval éppen kilépni készültem, amikor beugrott egy ablak..
"Szia.:)"
Először hezitáltam, majd végül vissza írtam.
"Szia."
"Miért kerestél délután?"
"Ööö..Már nem fontos."
"Na! Mond.:)"
"Nem már tényleg nem lényeges.."
"Most mi a gond?"
"Semmi, csak..Szomorú a hangulatom is, meg minden, szóval nem vagyok jó passzban..://"
"Mer'? Mi a baj?"
"Hát apum elutazik 3 hétre, és ez most olyan szar.:("
"Uhh.:/ Az tényleg szar."
"Nekem mondod?!"
"Nagyon ki lehetsz.."
"Hát ja, eléggé.."
"Akkor inkább hagylak is."
"Öö nem kell. Most kicsit jobb a társaság, Eliza meg nem tudom hol van.."
"Oké.:) Amúgy Eliza buliba van."
Ennél kicsit nagyot néztem. Mondom mi vann????:O
"Tessék?:O Én erről nem tudtam.."
"Ó, akkor lehet elszóltam magam.:/ Ne mond, hogy tőlem tudod, pls."
"Oké, nem mondom. De mégis hova ment, vagy kivel?"
"Haverokkal. Táncosokkal inkább. Tomi is ment. Én is mentem volna, csak szarul lettem..Neked nem szóltak?"
"Nem, engem kihagytak. Amúgy jobbulást akkor. Mi bajod van?:/"
"Hányás, stb..:s"
"Ja, értem.."
"De hogy-hogy neked nem szólta? Eliza barátnőd, nem?"
"De, elvileg a legjobb."
"Akkor nem értem..Nem is mondta, hogy megy, vagy valami?"
"Csak annyit, hogy megy valahova, meg hogy később még lesz telóról..Ennyi. Kérdeztem, hogy hova megy, de elköszönt, és kijelentkezett.."
"Azt.:O Kemény.."
"Az.."
"Fuuuu utálok gépelni.:D Van Skype-od?"
Ennél a kérdésnél pedig a torkomba dobogott a szívem, és úgy éreztem majd kicsattanok.
"Igen, van."
"Felvehetlek? Ott könnyebb lenne dumálni..Mert azért elég kajak ez az Eliza ügy.."
"Okés. Igen, szerintem is.."
Miután felvettük egymást, már villogott is a hívás ablak. Hatalmas levegőt vettem, majd gyorsan végig néztem magamon. Pizsi..Basszus cicás pizsi volt rajtam.:/ Így csak nem jelentkezhetek..Gyorsan kinyomtam, majd mondtam, hogy még egy pillanat..Beszaladtam a gardróbomba, hogy keressek valami cuccot.
A kezembe akadt egy tök jó felső, szóval ahhoz kerestem többi cuccot. Próbáltam, hogy ne tűnjön fel neki, mintha kiöltöztem volna..De annyira otthonias se legyen..Végül arra jutottam, hogy nem öltözök át, csak felveszek egy pulcsit a pizsimre, és akkor nem látszik. Hát igen, ez maradt.
Gyorsan visszaültem, és írtam Gábornak, hogy itt vagyok. Nem írt vissza, de már be is ugrott a hívás ablak.
-Na szia.-köszönt bele a kamerába mosolyogva Gábor. Azonnal elvörösödtem, de szerencsére már lekapcsoltam a a villanyt, csak a kis villany égett az éjjeli szekrényemen, ami pont az arcomat világította meg, tehát kevésbé látta a vörös fejem.
-Hello.-köszöntem én is.
-Látom elég ramatyul vagy.-nézett a szemembe. Hát elég rosszul látta. Oké, ki voltam Eliza miatt eléggé, meg apu miatt is szomorkás voltam még, meg még miatta is, hiszen barátnője van, de ezeken kívül majd kicsattantam, hiszen életemben Skype-oltam vele. Csak úgy, spontán.
-Igen, eléggé.-próbáltam szomorkás arcot vágni, és nem belevigyorogni.
-Hallod nagyon komoly..Még nekem is szólt, hogy megyek-e. Mondjuk nem Eliza, hanem Tomi, de Eliza is ott volt..
-Mikor volt ő Tomival?-kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.
-Hát..Csak véletlenül volt ő is ott biztos.-vonta meg a vállát.-Még csak nem is említette?
-Mondom, hogy semmit nem mondott. Nem tudom mi van vele..-vonogattam a vállam szomorúan.
-Oké, csak ez így olyan hihetetlen..Hiszen legjobb barát..Már bocsi, de ez egy gáz helyzet most neked.
-Hát ja..Apum is, ő is, és..-mondtam, majd hirtelen megálltam. Azt nem mondhatom, hogy az is bánt, hogy barátnője van..Dehogy mondhatom!
-És?-kérdezte Gábor kíváncsian.
-Izé..Ez a tanulás is..-próbáltam kihízni magam ebből a szöveg hibából..Basszus de ciki lenne, ha elszóltam volna magam..
-Miért? Ötös vagy szinte mindenből.-nevetett fel.
-Oké, de a majdnem-en a hangsúly..-mondta kissé bátortalanul. Hiszen tökéletesen meg vagyok elégedve a jegyeimmel. Ó, én hülye..
-Miért, melyik tantárggyal van gondod?-kérdezte komolyan.
-Hát tudod..Ott a tesi.-még csettintettem is, hogy találtam valamit.-Az csak négyes.-mondtam zavartan.
-Oké, elég.-nevetett.-Oké, hogy nekem ötös a tesi, de neked meg az összes többi. Szóval mi az igazi gondod?-hát erre ráérzett..
-Nem lényeges..Most Eliza bánt nagyon.-próbáltam terelni a témát.
-Igen, én is alig hiszem ezt most el..-rázta a fejét.
-Uuuu szereted az 1D-t?-mutattam a kamerába, amikor megláttam a háttérben egy 1D posztert.
-Mi?-fordult oda Gábor.-Ja, dehogy.-fogta a fejét nevetve.-Katával fogadtunk, és hát..khmm..Ő nyert.-nevetett, nekem meg összeszorult a szívem.
-Ja, értem..-bólintottam keserű ízzel a torkomban.-Nekem most mennem kell.-hazudtam.
-Oké. Holnap mond, ha van valami Elizával. Nagyon izgat a sztori..Ígérem nem mondom senkinek.-ígérte meg, de már nem igazán érdekelt.
-Rendben. Szia.-köszöntem el.
-Hali.-intett Gábor, majd kinyomtam.
Azonnal előtört belőlem minden, már megint..Nem akartam sírni, mert már nagyon sokat sírtam..Küszködtem a könnyeimmel, de nem hallgattak rám, és csak úgy záporoztak. Nem tehettem semmit..Ledobtam a pulcsimat, majd arcomat a párnába fúrtam, és úgy sírtam.
Már egy ideje lehettem így, amikor úgy éreztem fel kell kelnem, és rendbe kell magamat hozni, mert ez így nem mehet. El kell fogadnom, hogy Gábornak barátnője van, és ez ellen én semmit nem tehetek. Nem mondhatom neki, hogy szíktson neki, mert "Hahó én is itt vagyok"..Halkan kikullogtam a fürdőbe, majd megnéztem a tükörképem. Á, csak a szokásos kisírt szemem, bedagadt arc, vörös fej..
Megcsináltam azt a rutinos eljárásom, ami az arcmosással kezdődik, és arckrémmel fejeződik be..
Igen, már ez is kell, mert a krém nélkül olyan lesz a fejem, mint egy lufi. És a lufi fej nem lenne jó, mert ki házasodik egy lufival? Oké, kezdtek bedilizni..
Visszamentem a szobámba, ledőltem az ágyamra, majd elaludtam. Nem szeretek így elaludni, de most mit tehetek? Az életem gyökerestől megváltozott..
-Szia drágám.-mondta, majd fejem puszilt. Hallottam, a hátunk mögött anyu jön le a lépcsőn.-Elmondtad?-kérdezte tőle apu.
-Igen.-mondta anyu halkabban.
-Jajj drágám.-ölelt apu szorosabban, nekem meg a meghatottságtól kicsordultak a könnyeim.-Sára?-kérdezte apu.
-Balettórán van.-lépett oda anyu, és a vállamra rakta a kezét.
-Igen, tényleg.-bólintott apu, és én továbbra sem engedtem el.-Drágám üljünk le, gyere.-mondta apu, majd elengedtem, és leültünk a kanapéra. Apu és anyu ültek mellém, én meg közéjük.
-Drágám tudom, hogy most ez nehéz neked, de apunak ez egy nagy lehetőség.-simogatta anyu a karomat.
-Én tudom, csak..-töröltem le a szemem.-Ez akkor is nehéz nekünk Sárával, meg nektek is.-néztem anyura és apura.-Csak..Nem is tudom ezt így elmondani. Csak egyszerűen nehéz ez az egész..Hogy apu elmegy, és már maga az a tény, hogy nem látunk téged 3 hétig.-néztem apura.-Szörnyű..-sírtam el magam.
-Minden rendben lesz. Sietek majd haza, és minden este beszélünk Skype-on.-mondta apu.-Igaz nem olyan, mintha itt lennék veletek, de legalább beszélni tudunk.
-Igen, ez igaz.-bólintottam hatalmas sóhaj közepette.
-Látod, a mai világban már minden megoldható.-mosolygott rám apu.
-Azért nem minden..-hajtottam le a fejem, és a kezemet kezdtem babrálni.-Mondjuk csinálhatnának belőled egy pontos másolatot, hogy ő menjen el, és ne te.-néztem apura könnyes szemekkel.
-Igen, az jobb lenne. De sajnos erre még nem képes a világ. Legalább is nem tudok még róla.
-Még én sem sajnos..-mondtam.
-Nekem mennem kell Sáráért.-mondta anyu, mire apuval bólintottunk. Anyu felállt, felvette a kabátját, és kiment.
(...)
Apuval is elbeszélgettem. Mondta, hogy minden rendben lesz, meg hogy már régebben is ment el hosszabb időre itthonról, erre mondtam, hogy akkor még kicsi voltam, ezért nem nagyon tűnt fel annyira a hiánya. Ekkor szóba kerültek a kis kori emlékek, kis kori poénok, minden.:)
-És arra emlékszel, amikor másztam volna fel a polcos szekrényen, de nem bírtam, és visszazuhantam, miközben Sára meg ott ült az ágyam előtt. És ahogy meglátta, hogy elesek, elkezdett sírni, így már ketten sírtunk?-kérdeztem nevetve.
-Igen, emlékszek.-törölgette apu a szemét, mert már annyira nevetett, hogy kicsordultak a könnyei.
Éppen ezen a poénon nevettünk, amikor nyílt az ajtó, és anyu jött be Sárával.
-Apuuuuu.-szaladt be Sára a nappaliba, és szorosan átölelte aput.
-Szia drágám.-mondta apu, majd fejem puszilta Sárát, és viszonozta az ölelését.
-Látom már jobban vagy.-jött be anyu is, és mosolyogva nézett ránk. Azt hiszem kissé meghatódott, ahogy látta a kis családunkat.
-Igen, kis kori emlékeket idéztünk fel az előbb apuval.-néztem apura hatalmas mosollyal az arcomon.
-Igen, bizony.-nevetett fel apu.
-Uuu én is hallgathatom?-ült bele Sára apu ölébe.
-Persze kicsim.-mondta apu mosolyogva.
-Anyu jössz te is?-kérdezte Sára.
-Igen, persze.-mondta anyu, majd leült mellénk, és úgy kezdtük el a sztorizgatást.
(...)
Nagyon jól elvoltunk. Beszélgettünk, nevettünk rengeteget. Anyu közben csinált popcorn-t, hogy élvezetesebb legyen a sztori.
Egy idő után szólt anyu, hogy menjünk fürdeni, mert már késő van. Ránéztem az órára, és már tényleg este kilenc volt.
Sárával együtt mentünk fel a lépcsőn.
-Tudod minden oké lesz. Majd beszélünk apuval minden este.-mondtam Sárának mosolyogva amikor felértünk a lépcsőn.
-Oksii.-mondta Sára boldogan.Éppen indultam az ajtóm felé, amikor Sára utánam szólt.-Figyi.-nézett rám, mire felé fordultam.-Szeretlek Lau.-mondta mosolyogva, majd kitárta a karjait ölelésre várva.
-Jajj, én is téged tesó.-mentem oda, és gyorsan magamhoz öleltem.-Na sipirc fürdeni.-engedtem, mire ugrándozva bement a szobájába.
Mosolyogva megráztam a fejem, majd én is bementem a szobámba.
Mivel mindig Sára megy elsőnek fürdeni, így gondoltam addig tanulok. Már egy fél órája tanulhattam, amikor Sára nyitott be.
-Mehetsz.-dugta be a fejét az ajtón.
-Oké, köszi.-néztem rá egy pillanatra, majd vissza a könyvembe.
Leraktam a könyveimet, majd feltúrtam a paplanom a pizsim után.
Elugrottam fürdeni, majd megint nekiestem a tanulásnak. Biosz, angol, matek, magyar, bahh..
Miután mindennel kész lettem, és úgy véltem nem fér több tudás a fejembe, leültem kicsit a laptopon elé.
Zene be, facebook, e-mail, sztár hírek, csak a szokásos kis böngészés.:)
Gyorsan átfutottam az e-mailoket, majd felmentem facebook-ra. Megnéztem kik vannak fent, és amint megláttam Gábor nevét össze szorult a torkom. Eliza nem volt fent, szóval éppen kilépni készültem, amikor beugrott egy ablak..
"Szia.:)"
Először hezitáltam, majd végül vissza írtam.
"Szia."
"Miért kerestél délután?"
"Ööö..Már nem fontos."
"Na! Mond.:)"
"Nem már tényleg nem lényeges.."
"Most mi a gond?"
"Semmi, csak..Szomorú a hangulatom is, meg minden, szóval nem vagyok jó passzban..://"
"Mer'? Mi a baj?"
"Hát apum elutazik 3 hétre, és ez most olyan szar.:("
"Uhh.:/ Az tényleg szar."
"Nekem mondod?!"
"Nagyon ki lehetsz.."
"Hát ja, eléggé.."
"Akkor inkább hagylak is."
"Öö nem kell. Most kicsit jobb a társaság, Eliza meg nem tudom hol van.."
"Oké.:) Amúgy Eliza buliba van."
Ennél kicsit nagyot néztem. Mondom mi vann????:O
"Tessék?:O Én erről nem tudtam.."
"Ó, akkor lehet elszóltam magam.:/ Ne mond, hogy tőlem tudod, pls."
"Oké, nem mondom. De mégis hova ment, vagy kivel?"
"Haverokkal. Táncosokkal inkább. Tomi is ment. Én is mentem volna, csak szarul lettem..Neked nem szóltak?"
"Nem, engem kihagytak. Amúgy jobbulást akkor. Mi bajod van?:/"
"Hányás, stb..:s"
"Ja, értem.."
"De hogy-hogy neked nem szólta? Eliza barátnőd, nem?"
"De, elvileg a legjobb."
"Akkor nem értem..Nem is mondta, hogy megy, vagy valami?"
"Csak annyit, hogy megy valahova, meg hogy később még lesz telóról..Ennyi. Kérdeztem, hogy hova megy, de elköszönt, és kijelentkezett.."
"Azt.:O Kemény.."
"Az.."
"Fuuuu utálok gépelni.:D Van Skype-od?"
Ennél a kérdésnél pedig a torkomba dobogott a szívem, és úgy éreztem majd kicsattanok.
"Igen, van."
"Felvehetlek? Ott könnyebb lenne dumálni..Mert azért elég kajak ez az Eliza ügy.."
"Okés. Igen, szerintem is.."
Miután felvettük egymást, már villogott is a hívás ablak. Hatalmas levegőt vettem, majd gyorsan végig néztem magamon. Pizsi..Basszus cicás pizsi volt rajtam.:/ Így csak nem jelentkezhetek..Gyorsan kinyomtam, majd mondtam, hogy még egy pillanat..Beszaladtam a gardróbomba, hogy keressek valami cuccot.
A kezembe akadt egy tök jó felső, szóval ahhoz kerestem többi cuccot. Próbáltam, hogy ne tűnjön fel neki, mintha kiöltöztem volna..De annyira otthonias se legyen..Végül arra jutottam, hogy nem öltözök át, csak felveszek egy pulcsit a pizsimre, és akkor nem látszik. Hát igen, ez maradt.
Gyorsan visszaültem, és írtam Gábornak, hogy itt vagyok. Nem írt vissza, de már be is ugrott a hívás ablak.
-Na szia.-köszönt bele a kamerába mosolyogva Gábor. Azonnal elvörösödtem, de szerencsére már lekapcsoltam a a villanyt, csak a kis villany égett az éjjeli szekrényemen, ami pont az arcomat világította meg, tehát kevésbé látta a vörös fejem.
-Hello.-köszöntem én is.
-Látom elég ramatyul vagy.-nézett a szemembe. Hát elég rosszul látta. Oké, ki voltam Eliza miatt eléggé, meg apu miatt is szomorkás voltam még, meg még miatta is, hiszen barátnője van, de ezeken kívül majd kicsattantam, hiszen életemben Skype-oltam vele. Csak úgy, spontán.
-Igen, eléggé.-próbáltam szomorkás arcot vágni, és nem belevigyorogni.
-Hallod nagyon komoly..Még nekem is szólt, hogy megyek-e. Mondjuk nem Eliza, hanem Tomi, de Eliza is ott volt..
-Mikor volt ő Tomival?-kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.
-Hát..Csak véletlenül volt ő is ott biztos.-vonta meg a vállát.-Még csak nem is említette?
-Mondom, hogy semmit nem mondott. Nem tudom mi van vele..-vonogattam a vállam szomorúan.
-Oké, csak ez így olyan hihetetlen..Hiszen legjobb barát..Már bocsi, de ez egy gáz helyzet most neked.
-Hát ja..Apum is, ő is, és..-mondtam, majd hirtelen megálltam. Azt nem mondhatom, hogy az is bánt, hogy barátnője van..Dehogy mondhatom!
-És?-kérdezte Gábor kíváncsian.
-Izé..Ez a tanulás is..-próbáltam kihízni magam ebből a szöveg hibából..Basszus de ciki lenne, ha elszóltam volna magam..
-Miért? Ötös vagy szinte mindenből.-nevetett fel.
-Oké, de a majdnem-en a hangsúly..-mondta kissé bátortalanul. Hiszen tökéletesen meg vagyok elégedve a jegyeimmel. Ó, én hülye..
-Miért, melyik tantárggyal van gondod?-kérdezte komolyan.
-Hát tudod..Ott a tesi.-még csettintettem is, hogy találtam valamit.-Az csak négyes.-mondtam zavartan.
-Oké, elég.-nevetett.-Oké, hogy nekem ötös a tesi, de neked meg az összes többi. Szóval mi az igazi gondod?-hát erre ráérzett..
-Nem lényeges..Most Eliza bánt nagyon.-próbáltam terelni a témát.
-Igen, én is alig hiszem ezt most el..-rázta a fejét.
-Uuuu szereted az 1D-t?-mutattam a kamerába, amikor megláttam a háttérben egy 1D posztert.
-Mi?-fordult oda Gábor.-Ja, dehogy.-fogta a fejét nevetve.-Katával fogadtunk, és hát..khmm..Ő nyert.-nevetett, nekem meg összeszorult a szívem.
-Ja, értem..-bólintottam keserű ízzel a torkomban.-Nekem most mennem kell.-hazudtam.
-Oké. Holnap mond, ha van valami Elizával. Nagyon izgat a sztori..Ígérem nem mondom senkinek.-ígérte meg, de már nem igazán érdekelt.
-Rendben. Szia.-köszöntem el.
-Hali.-intett Gábor, majd kinyomtam.
Azonnal előtört belőlem minden, már megint..Nem akartam sírni, mert már nagyon sokat sírtam..Küszködtem a könnyeimmel, de nem hallgattak rám, és csak úgy záporoztak. Nem tehettem semmit..Ledobtam a pulcsimat, majd arcomat a párnába fúrtam, és úgy sírtam.
Már egy ideje lehettem így, amikor úgy éreztem fel kell kelnem, és rendbe kell magamat hozni, mert ez így nem mehet. El kell fogadnom, hogy Gábornak barátnője van, és ez ellen én semmit nem tehetek. Nem mondhatom neki, hogy szíktson neki, mert "Hahó én is itt vagyok"..Halkan kikullogtam a fürdőbe, majd megnéztem a tükörképem. Á, csak a szokásos kisírt szemem, bedagadt arc, vörös fej..
Megcsináltam azt a rutinos eljárásom, ami az arcmosással kezdődik, és arckrémmel fejeződik be..
Igen, már ez is kell, mert a krém nélkül olyan lesz a fejem, mint egy lufi. És a lufi fej nem lenne jó, mert ki házasodik egy lufival? Oké, kezdtek bedilizni..
Visszamentem a szobámba, ledőltem az ágyamra, majd elaludtam. Nem szeretek így elaludni, de most mit tehetek? Az életem gyökerestől megváltozott..
2013. július 12., péntek
17.rész-Ez nem az én napom..
Végig mentem a zsúfolt folyosón, majd kilöktem az épület ajtaját, majd egy pillanatra megtorpantam. Mélyen beszívtam a friss levegőt. Felfelé pislogtam, mert éreztem, hogy elbőgöm magam..A fiú akit szeretek/szerettem, nem szeret..A legjobb barátnőm eltűnt, pedig megbeszéltük, hogy megvár.
Ilyen, és ehhez hasonló gondolatokkal mentem vissza a suli felé. Átvágtam a folyosókon, és már a suli előtt is találtam magam. Körbe néztem, de Elizát sehol nem találtam. Lézengtek még emberek, de annyira nem voltak sokan, hogy ne lássak át a tömegen. Viszont valakit láttam..Pontosabban valakiket. Igen, ott álltak nem messze tőlem, és éppen nevettek valamin. Katalin minden egyes poénnál megbökte Gábor oldalát, aki ennek hatására mindig össze rezzent. Egyszer csak megelégelte, és magához húzva szorosan átölelte.
Ekkor éreztem, hogy elbőgöm magam. Csak néztem őket, talán már túl feltűnően, de pont ők nem vettek észre..Ők elvoltak egymással foglalva..Oké, felfogtam.
Rántottam egyet a váll táskámon, majd vissza mentem a suli épületébe. Fogalmam sem volt, hogy hol keressem Elizát, de előtte rendbe kellett magam szednem. Lehajtott fejjel kullogtam el a portás előtt, mert ha ő észre veszi kisírt szemeim megállít, és tuti meg kellene mindent magyaráznom..Azt meg nem akarom. Van épp elég bajom nekem így is..
Beléptem a lány mosdóba, majd ugyan azt a műveletet, amit az előbb a könyvtár mosdójában tettem, most is elvégeztem.
Gyors léptekkel távoztam a mosdóból, majd vissza mentem a portáshoz.
-Elnézést.-értem oda mellé.
-Nem látta véletlenül Fazekas Elizát? 10-es tanuló.-mondtam el mindent, amit csak tudnia kellett róla.
-Igen, persze, hogy láttam. Nem rég ment el. Nagyon sietős volt..-tárta fel emlékeit a portás.
-Sietős?-motyogtam magamban.
-Tessék?-kérdezte, mire a szemébe néztem. Kár volt..-Maga sírt kisasszony?
-Ö, tessék? Dehogy is.-legyintettem kínosan nevetve.-Csak tudja a szél, meg az allergiám is, és szóval..Mennem kell. Viszlát.-mondtam, majd lehajtott fejjel kikerültem, és haza indultam.
Tippem nem volt hol keressem Elizát, hiszen Pest hatalmas..Elővettem a mobilom, és újra próbálkoztam a hívással.
Megint kicsöngött..Már éppen ki akartam nyomni, amikor felvette.
-Szia.-mondta boldogan.
-Eliza hol vagy? Itt kereslek már vagy egy órája.-csattantam ki.
-Bocsi, csak haza kellett jönnöm. Anyum hívott.-mondta tök normális hangon.
-Oké, de legalább egy SMS-t hagyhattál volna..-mondtam kissé megenyhülve.
-Oké, bocsii.-mondta, és hallottam a hangján, hogy megbánta.
-Rendben, semmi gond. Már mindegy..Leszel még face-en?-kérdeztem.
-Ömm..Ahha, szerintem telóról leszek.
-Rendben, majd akkor beszélünk. Lehet én is fent leszek még. Nem tudom..
-Oksii. Akkor sziaaa.-köszönt el, és a hangja még mindig boldog volt.
-Szia.-köszöntem el mosolyogva, majd leraktuk.
Megkönnyebbülten, mégis összeszorult torokkal baktattam haza felé..
(...)
Ahogy beléptem a házba, azonnal megcsapta az orrom a kaja illata.
-Úúú, mit eszünk?-léptem be a nappaliba.
-Lauuu.-futott felém Sára akkorra lendülettel, hogy azonnal az ölembe kaptam.
.-Sziaaa.-puszilgattam az arcát.
-Hihi.-nevetgélt a vállam felett.
-Szóval mit eszünk?-kérdeztem miközben ölemben Sárával leültem a kanapéra.
-Ümm..Frankfurti leves, meg Töltött kacsa és hasáb krumpli.
-Hasábburgonya.-javítottam ki mosolyogva.
-Miért nem ugyan az a kettő?-nézett rám, mint aki egész életében tévedésben élt.
-Deee.-nevettem.-Csak ezt nem így mondják.
-Uuu, értem..-mondta, majd leugrott az ölemből és a konyha felé sietett.
-Hova mész?-szóltam utána.
-Csak megkérdezni mikor eszünk már, mert éhes vagyok.-nézett rám mosolyogva, majd bement a konyhába.
Kihasználtam az alkalmat, és még gyorsan kaja előtt felmentem kicsit netezni.
Bejelentkeztem facebook-ra, megnéztem az E-mail-em, benyomtam a Youtube-ot, szóval relax a javából.
Már vagy egy fél órája netezhehettem, amikor láttam, hogy Eliza bejelentkezett face-re.
Ráírtam..
"Sziaa.:)"
"Hellooo.:)"
"Mit csinálsz?"
"Csak két percre jöttem fel. Később még leszek telefonról.:)"
"Rendben, de miért? Mész valahová?"
"Ömm..ahha. Na megyek. Sziiaa"
"Szia.."
Nem értem..Amióta Eliza elrohant a könyvtárból, azóta valami lett vele..Lehet valakivel megy valahova? Nem tudtam megkérdezni, mert azonnal kijelentkezett..
Inkább én is kijelentkeztem, kikapcsoltam a gépet, és vissza lementem a nappaliba. Anyu és Sára már terítettek.
-Segítek.-mondtam, majd kihoztam a konyhából az evőeszközöket, és rakosgatni kezdtem.
Megterítettünk, majd neki álltunk az evésnek.
-Apu?-kérdeztem, mert apu nem volt velünk, pedig mindig elsőnek ül asztalhoz..
-Gyerekek beszélnünk kell..-rakta le anyu az evőezközeit, majd ránk nézett. Ajjaj, ez már nem jól kezdődik.-Ugye tudjátok apátok vállalkozó.-mondta anyu, mire bólintottunk.-És most üzleti útra kell mennie Párizsba.-folytatta anyu, nekem meg felcsillant a szemem.
-Úúú, imádom Párizst.-vigyorogtam, majd azonnal elszállt a boldogságom.-De ha üzleti út, akkor gondolom nem egy-két napról lehet szó..
-Nem.-rázta a fejét anyu.
-Egy hét?-kérdezte Sára. Na igen, annyit még kibírnánk.
-Nem.-rázta anyu a fejét, de láttam, hogy nehezére esik a válasz..
-Anyu mégis mennyi?-kérdeztem kissé hisztérikusan.
-3 hét.-csuklott el anyu hangja.
-Tessék?-kérdeztem, és a szemem sarkából láttam, hogy Sára elsírja magát.
-Drágám ne sírj.-ment oda hozzá, anyu és vígasztalni akarta, de helyette ő is elsírta magát.
Én még mindig csak tátott szájjal bámultam magam elé, és már nekem is folytak a könnyeim. Pislogni sem bírtam, nem még szólalni.
-Mikor indul?-nyögtem ki végül.
-Holnapután reggel.-sírt anyu.
Ezek szavak hallatán csak jobban sírni kezdtem.Hirtelen felindulásból felrohantam a szobámba, és meg sem álltam az ablakomnál lévő ülőhelyig.
Nem kapcsoltam villanyt, ott ültem a sötétben. Kinéztem az ablakon, sötét volt..Felnéztem az égre, és arra gondoltam milyen pech-es az életem..A szerelmem rám sem hederít, a barátnőm más utakon jár, az apukám elutazik, és nem is látom 3 hétig..És ez mind egy napon..
A következő pillanatban láttam egy hulló csillagot. Kívántam. Remélem teljesül...
Felhúztam a térdemet, és átkaroltam. Állam a térdemre raktam, és úgy néztem ki az ablakon. Nem bőgtem nagyon, de a könnyeim csak úgy záporoztak.
Így ülhettem már egy órája, amikor anyu nyitott be.
-Miért ülsz a sötétben?-kérdezte, majd felkapcsolta a villanyt.
-Ne!-takartam el a szemem, anyu meg lekapcsolta a villanyt.-Kösz.-nyitottam ki megint a szemem.
-Minden rendben lesz kicsim. És beszéltek majd minden este Skype-on.-ült le mellém anyu, és a karomat simogatta.
-Az nem ugyanolyan..-néztem anyura.
-Tudom..-bólintott.
Anyuval jól elbeszélgettünk. Mondta, hogy ezt muszáj apunak, meg ez hatalmas lehetőség számára, meg, hogy neki is hiányozni fog, de majd csak kibírjuk valahogy. Valamilyen szinten megnyugodtam. Segített ez a beszélgetés.
A következő pilanatban hallottam, hogy valaki bejön az ajtón.
-Megjöttem.-hallottam a jól megszokott vidám hangot.
-Apuu!-pattantam fel, majd lerohantam hozzá.
Ilyen, és ehhez hasonló gondolatokkal mentem vissza a suli felé. Átvágtam a folyosókon, és már a suli előtt is találtam magam. Körbe néztem, de Elizát sehol nem találtam. Lézengtek még emberek, de annyira nem voltak sokan, hogy ne lássak át a tömegen. Viszont valakit láttam..Pontosabban valakiket. Igen, ott álltak nem messze tőlem, és éppen nevettek valamin. Katalin minden egyes poénnál megbökte Gábor oldalát, aki ennek hatására mindig össze rezzent. Egyszer csak megelégelte, és magához húzva szorosan átölelte.
Ekkor éreztem, hogy elbőgöm magam. Csak néztem őket, talán már túl feltűnően, de pont ők nem vettek észre..Ők elvoltak egymással foglalva..Oké, felfogtam.
Rántottam egyet a váll táskámon, majd vissza mentem a suli épületébe. Fogalmam sem volt, hogy hol keressem Elizát, de előtte rendbe kellett magam szednem. Lehajtott fejjel kullogtam el a portás előtt, mert ha ő észre veszi kisírt szemeim megállít, és tuti meg kellene mindent magyaráznom..Azt meg nem akarom. Van épp elég bajom nekem így is..
Beléptem a lány mosdóba, majd ugyan azt a műveletet, amit az előbb a könyvtár mosdójában tettem, most is elvégeztem.
Gyors léptekkel távoztam a mosdóból, majd vissza mentem a portáshoz.
-Elnézést.-értem oda mellé.
-Nem látta véletlenül Fazekas Elizát? 10-es tanuló.-mondtam el mindent, amit csak tudnia kellett róla.
-Igen, persze, hogy láttam. Nem rég ment el. Nagyon sietős volt..-tárta fel emlékeit a portás.
-Sietős?-motyogtam magamban.
-Tessék?-kérdezte, mire a szemébe néztem. Kár volt..-Maga sírt kisasszony?
-Ö, tessék? Dehogy is.-legyintettem kínosan nevetve.-Csak tudja a szél, meg az allergiám is, és szóval..Mennem kell. Viszlát.-mondtam, majd lehajtott fejjel kikerültem, és haza indultam.
Tippem nem volt hol keressem Elizát, hiszen Pest hatalmas..Elővettem a mobilom, és újra próbálkoztam a hívással.
Megint kicsöngött..Már éppen ki akartam nyomni, amikor felvette.
-Szia.-mondta boldogan.
-Eliza hol vagy? Itt kereslek már vagy egy órája.-csattantam ki.
-Bocsi, csak haza kellett jönnöm. Anyum hívott.-mondta tök normális hangon.
-Oké, de legalább egy SMS-t hagyhattál volna..-mondtam kissé megenyhülve.
-Oké, bocsii.-mondta, és hallottam a hangján, hogy megbánta.
-Rendben, semmi gond. Már mindegy..Leszel még face-en?-kérdeztem.
-Ömm..Ahha, szerintem telóról leszek.
-Rendben, majd akkor beszélünk. Lehet én is fent leszek még. Nem tudom..
-Oksii. Akkor sziaaa.-köszönt el, és a hangja még mindig boldog volt.
-Szia.-köszöntem el mosolyogva, majd leraktuk.
Megkönnyebbülten, mégis összeszorult torokkal baktattam haza felé..
(...)
Ahogy beléptem a házba, azonnal megcsapta az orrom a kaja illata.
-Úúú, mit eszünk?-léptem be a nappaliba.
-Lauuu.-futott felém Sára akkorra lendülettel, hogy azonnal az ölembe kaptam.
.-Sziaaa.-puszilgattam az arcát.
-Hihi.-nevetgélt a vállam felett.
-Szóval mit eszünk?-kérdeztem miközben ölemben Sárával leültem a kanapéra.
-Ümm..Frankfurti leves, meg Töltött kacsa és hasáb krumpli.
-Hasábburgonya.-javítottam ki mosolyogva.
-Miért nem ugyan az a kettő?-nézett rám, mint aki egész életében tévedésben élt.
-Deee.-nevettem.-Csak ezt nem így mondják.
-Uuu, értem..-mondta, majd leugrott az ölemből és a konyha felé sietett.
-Hova mész?-szóltam utána.
-Csak megkérdezni mikor eszünk már, mert éhes vagyok.-nézett rám mosolyogva, majd bement a konyhába.
Kihasználtam az alkalmat, és még gyorsan kaja előtt felmentem kicsit netezni.
Bejelentkeztem facebook-ra, megnéztem az E-mail-em, benyomtam a Youtube-ot, szóval relax a javából.
Már vagy egy fél órája netezhehettem, amikor láttam, hogy Eliza bejelentkezett face-re.
Ráírtam..
"Sziaa.:)"
"Hellooo.:)"
"Mit csinálsz?"
"Csak két percre jöttem fel. Később még leszek telefonról.:)"
"Rendben, de miért? Mész valahová?"
"Ömm..ahha. Na megyek. Sziiaa"
"Szia.."
Nem értem..Amióta Eliza elrohant a könyvtárból, azóta valami lett vele..Lehet valakivel megy valahova? Nem tudtam megkérdezni, mert azonnal kijelentkezett..
Inkább én is kijelentkeztem, kikapcsoltam a gépet, és vissza lementem a nappaliba. Anyu és Sára már terítettek.
-Segítek.-mondtam, majd kihoztam a konyhából az evőeszközöket, és rakosgatni kezdtem.
Megterítettünk, majd neki álltunk az evésnek.
-Apu?-kérdeztem, mert apu nem volt velünk, pedig mindig elsőnek ül asztalhoz..
-Gyerekek beszélnünk kell..-rakta le anyu az evőezközeit, majd ránk nézett. Ajjaj, ez már nem jól kezdődik.-Ugye tudjátok apátok vállalkozó.-mondta anyu, mire bólintottunk.-És most üzleti útra kell mennie Párizsba.-folytatta anyu, nekem meg felcsillant a szemem.
-Úúú, imádom Párizst.-vigyorogtam, majd azonnal elszállt a boldogságom.-De ha üzleti út, akkor gondolom nem egy-két napról lehet szó..
-Nem.-rázta a fejét anyu.
-Egy hét?-kérdezte Sára. Na igen, annyit még kibírnánk.
-Nem.-rázta anyu a fejét, de láttam, hogy nehezére esik a válasz..
-Anyu mégis mennyi?-kérdeztem kissé hisztérikusan.
-3 hét.-csuklott el anyu hangja.
-Tessék?-kérdeztem, és a szemem sarkából láttam, hogy Sára elsírja magát.
-Drágám ne sírj.-ment oda hozzá, anyu és vígasztalni akarta, de helyette ő is elsírta magát.
Én még mindig csak tátott szájjal bámultam magam elé, és már nekem is folytak a könnyeim. Pislogni sem bírtam, nem még szólalni.
-Mikor indul?-nyögtem ki végül.
-Holnapután reggel.-sírt anyu.
Ezek szavak hallatán csak jobban sírni kezdtem.Hirtelen felindulásból felrohantam a szobámba, és meg sem álltam az ablakomnál lévő ülőhelyig.
Nem kapcsoltam villanyt, ott ültem a sötétben. Kinéztem az ablakon, sötét volt..Felnéztem az égre, és arra gondoltam milyen pech-es az életem..A szerelmem rám sem hederít, a barátnőm más utakon jár, az apukám elutazik, és nem is látom 3 hétig..És ez mind egy napon..
A következő pillanatban láttam egy hulló csillagot. Kívántam. Remélem teljesül...
Felhúztam a térdemet, és átkaroltam. Állam a térdemre raktam, és úgy néztem ki az ablakon. Nem bőgtem nagyon, de a könnyeim csak úgy záporoztak.
Így ülhettem már egy órája, amikor anyu nyitott be.
-Miért ülsz a sötétben?-kérdezte, majd felkapcsolta a villanyt.
-Ne!-takartam el a szemem, anyu meg lekapcsolta a villanyt.-Kösz.-nyitottam ki megint a szemem.
-Minden rendben lesz kicsim. És beszéltek majd minden este Skype-on.-ült le mellém anyu, és a karomat simogatta.
-Az nem ugyanolyan..-néztem anyura.
-Tudom..-bólintott.
Anyuval jól elbeszélgettünk. Mondta, hogy ezt muszáj apunak, meg ez hatalmas lehetőség számára, meg, hogy neki is hiányozni fog, de majd csak kibírjuk valahogy. Valamilyen szinten megnyugodtam. Segített ez a beszélgetés.
A következő pilanatban hallottam, hogy valaki bejön az ajtón.
-Megjöttem.-hallottam a jól megszokott vidám hangot.
-Apuu!-pattantam fel, majd lerohantam hozzá.
NEM TETSZIK?!
Ahogy elnézem nem tetszik nektek ez a Kérdezz-Felelek..
Akkor töröljem? Mert így semmi értelme..
Akkor töröljem? Mert így semmi értelme..
2013. július 10., szerda
KÉRDEZZ FELELEK!
Sziasztok kedves olvasóim! :)
Nem igazán szoktam olyat csinálni, hogy így írok nektek, kivéve ugye a részeket.
Viszont remek ötletem támadt, és ezt szeretném veletek megosztani.
Tehát..Arra gondoltam, hogy lehetne valami játék itt, hogy ne legyen olyan unalmas ez a blog. Hiszen vallátok be őszintén..Csak azért jöttök ide, hogy elolvassátok az aktuális részeket. Ugye? Én tudom..:)
A játék neve a Kérdezz-felelek lenne.
Ez úgy történne meg, hogy ide, ebbe a bejegyzésbe írtok nekem komikat, azon belül kérdéseket, amikre őszintén fogok válaszolni. És ha részek elejére is oda írom, hogy KÉRDEZZ-FELELEK ÉRVÉNYBE LÉPVE, akkor oda is lehet írni komiba kérdéseket. Persze azért remélem a "Nagyon jó rész, köviit!" és hasonló kommentek sem maradnak el, de várom a kérdéseket is.:)
Lehet a bloggal kapcsolatban is, hogy mi alapján döntöm el a részek címét, vagy honnan szerzek ichletet az íráshoz, vagy szerzek-e egyel talán. Ilyeneket.:)
Vagy akár olyat is, hogy mennyi idős vagyok, vagy milyen színű a szemem, ilyenek.:D
Szóval bátran, mindent.
Bal oldalt, megint felhoztam egy közvélemény kutatást.
A címe: HOGYAN ÍROM A RÉSZEKET?
Három lehetőség közül választhattok. Ez a kutatás 10 napig fog tartani. A 10. nap végén jövök egy bejegyzéssel, hogy azok nyertek, akik erre vagy erre szavaztak. A kutatás ma indult.
Remélem kissé izgalmassá tudtam ezzel tenni a blogot.:)
Még ez után is játékokkal foglak titeket gazdagítani, és persze megállás nélkül jönnek az új részek.;)
Pacsii.♥ ~főszerkesztő.
Nem igazán szoktam olyat csinálni, hogy így írok nektek, kivéve ugye a részeket.
Viszont remek ötletem támadt, és ezt szeretném veletek megosztani.
Tehát..Arra gondoltam, hogy lehetne valami játék itt, hogy ne legyen olyan unalmas ez a blog. Hiszen vallátok be őszintén..Csak azért jöttök ide, hogy elolvassátok az aktuális részeket. Ugye? Én tudom..:)
A játék neve a Kérdezz-felelek lenne.
Ez úgy történne meg, hogy ide, ebbe a bejegyzésbe írtok nekem komikat, azon belül kérdéseket, amikre őszintén fogok válaszolni. És ha részek elejére is oda írom, hogy KÉRDEZZ-FELELEK ÉRVÉNYBE LÉPVE, akkor oda is lehet írni komiba kérdéseket. Persze azért remélem a "Nagyon jó rész, köviit!" és hasonló kommentek sem maradnak el, de várom a kérdéseket is.:)
Lehet a bloggal kapcsolatban is, hogy mi alapján döntöm el a részek címét, vagy honnan szerzek ichletet az íráshoz, vagy szerzek-e egyel talán. Ilyeneket.:)
Vagy akár olyat is, hogy mennyi idős vagyok, vagy milyen színű a szemem, ilyenek.:D
Szóval bátran, mindent.
Bal oldalt, megint felhoztam egy közvélemény kutatást.
A címe: HOGYAN ÍROM A RÉSZEKET?
Három lehetőség közül választhattok. Ez a kutatás 10 napig fog tartani. A 10. nap végén jövök egy bejegyzéssel, hogy azok nyertek, akik erre vagy erre szavaztak. A kutatás ma indult.
Remélem kissé izgalmassá tudtam ezzel tenni a blogot.:)
Még ez után is játékokkal foglak titeket gazdagítani, és persze megállás nélkül jönnek az új részek.;)
Pacsii.♥ ~főszerkesztő.
16.rész-Kösz, de ebből nem kérek!
A reggelem a szokásos tempóban telt..Bár a reggelim kissé nehezebben ment le a torkomon, mint szokott..
Bár anyu pirítóst csinált nekem, meg rántottát, amit amúgy imádok, de most nem ízlett.Nem a kajával volt gond, hanem a torkomban szorongó keserűség.
Egész este, éjjel, és még reggel is azon agyaltam, hogy mégis, hogyan beszéljek Gáborral. Hiszen csak úgy nem állhatok oda, hogy "Szia, Katalin a barátnőd? Ó, igen? Csak ennyit akartam. Szia!"
Fura lenne, mellesleg totál hülyének nézne..
Reggel nem szoktam, de még indulás előtt gyorsan felnéztem facebook-ra. Gyorsan rányomtam az adatlapjára, és megnéztem az előző kommenteket, posztolásokat, stb..
Gábor nem írt ki semmit, csak Katalin írt neki..
"Jajj ne szomorkodj cica fiú!:) Én mindig szeretni foglak!:*♥"
Nem egészen értettem, de gondolom köze lehet e tegnapi esethez..Hogy Tomi jött, hogy beszéljek vele, mert teljesen maga alatt van. Mégis miért? Vagy minek? Esetleg ki miatt? Igen..Szerintem ezeket kellene megkérdeznem..
Hatalmasat sóhajtottam, majd lehajtottam a laptopom fedelét.
Felkaptam a cipőm, két puszi anyunak és Sárának, és már indultam is.
-Hello.-köszöntem Elizának, ahogy kiértem a kapuhoz.
-Szia.-köszönt halvány mosolyával.-Csinos vagy.-nézett végig rajtam.
Nem tudom hogyan jött az ötlet, de ma mindenképp szoknyát akartam felvenni..Talán azért, mert a hangulatomon kívül minden csodás volt. Sütött a nap, és jó idő volt. Még a hajam is begöndörítettem.
-Köszi.-mosolygott.-Na menjünk..-mondta, majd elindultunk a suliba.-Hogy beszélsz majd vele?-tért a témára Eliza.
-Fogalmam sincs..-vallottam az őszintét.
-És ma akarsz vele beszélni?-nézett rám egy pillanatra.
-Igen, ma kellene..-húztam a szám, miközben a járdát pásztáztam.
-Minden rendben lesz.-mondta bátorítóan.
-Hát remélem..Nem akarok elszúrni semmit. Végűlis ha boldogok, akkor áldásom rájuk, csak..-kezdtem, de Eliza közbe szólt.
-Áldásod? Ez komoly?-nézett rám elkerekedett szemekkel.
-Ennyire átlátszó?-néztem rá.-Figyelj, nekem ez nem megy! Én próbálom elnézni, ami köztük van, de nagyon nehezen megy. Hiszen..Gábor nekem is tetszik. Nagyon!-tártam szét a karom.
-Igen, tudom. Na mindegy..Valahogy beszélj vele. Rendben?-nézett rám mosolyogva, miközben befordultunk a suli bejárata felé.
-Rendben, megpróbálok..-mondtam, majd beléptünk a suliba.
(...)
A suli nagyon lassan telt, mivel délután akartam beszélni Gáborral. Gyorsan túl akartam lenni rajta, így hihetetlen lassan telt minden..Még a kedvenc tantárgyam az angol is. Borzasztó ez a helyzet..
-Sok sikert.-szorította meg kicsit a karom Eliza, amikor kiléptünk utolsó óra után a folyosóra. Mondtam Elizának, hogy menjen nyugodtan haza, de ő azt mondta, hogy nem, mert meg akar várni. Így bement a könyvtárba. Abban egyeztünk meg, hogy hívom, ha végeztem. Így hát Eliza elindult a könyvtárba, én meg Gáborék terme felé.
Nagyon sokan voltak a folyosókon, a termekben. Hiszen mindenki ment már haza, vagy külön órára. Annyira nézelődtem (szememmel mindig Gábort keresve a folyosón, a termekben), hogy észre sem vettem, hogy éppen neki megyek valakinek.
-Ó, bocsánat.-mondtam, miközben felnéztem, hogy most éppen kinek mentem neki.
-Semmi gond.-nézett le rám mosolyogva az illető. Igen, Gábor volt az.
-Ó bocsi, nem akartam neked menni.-dadogtam össze-vissza.
-Semmi gond, véletlen volt.-mondta, majd a nevére lett figyelmes.A folyosó végén állt egy gyönyörű lány..Katalin, ki más?! Elnézett a vállam felett, elmosolyodott, majd így szólt:
-Most mennem kell. Majd beszélünk. Szia.-mondta, majd elindult Katalin felé. Nem kacsintott mint régen, amibe majd belehalok..
Megfordultam, és a folyosó végére néztem, ahol..Ahol Gábor éppen Katalin arcára nyom egy hatalmas puszit (suliba csak diszkréten, mi?), majd szorosan magához öleli. Éreztem, hogy meleg könnyek árasztják el arcomat. Nem volt ott Eliza, hogy felszedjen a földről, ezért most nem lehettem gyenge. Semmi energiám nem volt, hogy a táskámba kezdjem keresgélni a mobilomat..Így elindultam Gáborékkal ellenkező irányba. Ennek a folyosónak van a végén az az ajtó, ami az udvarra nyílik. Én nem kérek az ő flörtölésükből a facebook-on, nekem nem kell az a látvány, amit ők ketten adnak nekem..Én kiszálltam!
Kimentem, majd hatalmas lélegzetet vettem, és átrohantam az udvaron könnyes arccal, kisírt szemekkel, és végképp összetört szívvel.
Ahogy az épülethez értem, még át kellett mennem egy folyosón (igen forgalmas folyosón ráadásul..) , hogy a könyvtárba jussak. Beléptem az ajtón, majd azonnal jobbra fordultam, egy kis folyosóra. Utamat a lány mosdó felé vettem, hogy kicsit rendbe szedjem magamat.
Gyorsan arcot mostam, kezet, tarkót, hogy lenyugodjak (szerencsémre senki nem volt bent..), majd megnéztem a tükörképem. Egy kisírt szemű, szomorú lány nézett vissza rám.
Sóhajtva raktam vissza kis kéztörlőmet a táskámba, majd kiléptem a mosdóból. Végig mentem a kis folyosón, majd a forgalmason, és végre a könyvtárba értem. Útközben küldtem anyunak egy gyors SMS-t, hogy ne várjon, később megyek haza.
Beléptem a könyvtár ajtaján, mire mind aki a teremben volt rám nézett, kivéve azokat, akik éppen a könyvsorok között nézelődtek. Szétnéztem, de Elizát sehol nem találtam. Nem csoda..Ha Eliza könyvek közé kerül, és nézelődik, nehezen lehet lelőni. Igazi könyv moly.
Elindultam hát a sorok között, mindegyikbe benéztem jó alaposan, de Eliza sehol nem volt.
Azt gondoltam magamba, hogy biztos elkerültük egymást. De az nem lehet..Legalább is nehezen. Megálltam az egyik polcsor végénél, és leültem az ottani székre.
Elővettem a telefonom, majd azonnal hívtam Elizát.
Csöngött vagy 1000-et, de Eliza nem vette fel. Kezdtem aggódni miatta..
A könyvtárosnőhöz léptem, aki éppen a könyveket rakosgatta az egyik polcra.
-Elnézést.-néztem a nőre.
-Tessék mondani.-nézett rám.
-Elnézést, csak azt szeretném kérdezni, hogy Elizát tetszett-e látni.
-Melyik Elizát?-kérdezte, miközben felhúzta fél szemöldökét. Huhh..Szerintem rosszat fogok álmodni.
-Aki szinte minden nap jön ide.-mondtam.
-Ja, hát persze! A kis Elizám! Legkedvesebb látogatóm, az biztos..-kalandozott el kicsit.
-Igen, biztosan..Szóval ő. Nem tetszett látni, esetleg a mai nap folyamán?-kérdeztem.
-Persze, ma is bent volt. Ki is vett egy könyvet..Azt hiszem aaaaz..Ábel a rengetegben. Igen, azt vette ki.-mutatta fel az újját, olyan "Á, ez az!" mozdulattal.
-És mikor ment el?-kérdeztem.
-Nem olyan régen..Egy 5 perce talán..
-Rendben, köszönöm.-mondtam, majd gyors léptekkel távoztam a könyvtárból.
2013. július 7., vasárnap
15.rész-A család, a szerelem, és a barátok az élet legfontosabb kincsei.
Elizával tök jól elvoltunk. Odaadtam neki azt a pólót, amit magunknak vásároltam még a múltkor a plázában. Két SuperMan-es felső.:)
Ugráltunk, táncoltunk rengeteget, énekeltünk, tomboltunk. Csak sírni nem sírtam,
ami piros pont.:)
Éppen a Fall Out Boy-The Phoenix című száma ment, amikor csöngettek.
-Vársz valakit?-halkította le Eliza a zenét.
-Tudtom szerint nem.-vontam meg a vállam, majd lesétáltam az ajtóhoz.
Kinyitottam az ajtót, és a szemem kitágult. De úgy, hogy azt hittem kiesik a szemem.
-Cső!-intett Tomi a kapuból.
-Szi-a.-dadogtam, miközben kinyitottam neki a kaput.-Miért jöttél?
-Lenne egy kérdésem. Bemehetek?-kérdezte, mire bólintottam. Felmentünk a szobámba. Eliza éppen a facebook-on lógott, amikor beléptünk a szobába.
-Hello.-köszönt Tominak Eliza is.
-Hali.-intett megint Tomi, majd felém fordult.-Mi van most?-kérdezte hirtelen.
-Mivel mi van?-kérdeztem vissza.
-Gáborral.-mondta kicsit halkabban.
-Nem tudom. Nem is érdekel.-vontam meg a vállam, majd leültem az ágyam szélére.
-Irkált valamit a telóján, még a mekibe, aztán olyan pszichopata lett..-mesélte Tomi.
-Komolyan?-nézett rá Eliza.
-Ja, mondom..-nézett rám Tomi.
-Nekem írt..-mondtam halkan.
-Tudom..Mondta.-nézett rám Tomi.-Azért jöttem, hogy mi van.
-Nem érdekel, mondom. Azt csinál amit akar. Ott van neki Katalin..-szóltam el magam, miközben felálltam, hogy kicsit járkáljak a szobában..Ideges lettem a nevek hallatán.
Tomi felnevetett, mire Elizával döbbenten néztünk ré.
-Katalin..-kezdte, de közbe szóltam.
-Nem érdekel a csaj. Sem Gábor.-szögeztem le.
-Te tudod..-emelte fel a kezét Tomi.-Viszont csinálj valamit, mert olyan lett, hogy a közelébe nem lehet menni.-állt fel Tomi, és szerintem menni készült.
-Minek csináljak vele akármit is?-tettem csípőre a kezem, miközben Tomira néztem. Eliza még mindig az ágyam szélén ült, és minket figyelt.
-Csak csinálj. Beszélj vele.-nézett a szemembe Tomi, és elég komolynak tűnt.
-Nem tudom..-mondta halkan.
-Egyezünk meg abban, hogy át gondolod.-mondta, mire kis töprengés után bólintottam.-Kösz.-mosolyodott el, én meg vissza mosolyogtam.-Én akkor megyek is. Csak ezért jöttem.-mondta, majd intett Elizának.
-Szia.-köszöntem el tőle a kapuban.
-Hali.-intett, majd elindult.
Visszamentem Elizához, aki totál döbbentem állt a szobám közepén.
-Ez brutál.-mondta, mikor beléptem a szobámba.
-Az.
-És úú.
-Szerintem is.
-Ugye?
-Naná.
-Most te akkor..
-Lehet.
-Biztos?
-Nem tudom..
-De ha..
-Tudom.-néztem rá.
Hát ezt megbeszéltük.:D
Az a jó a legjobb barátokban, hogy félszavakból is értjük a másikat. Hát nálam és Elizánál így van.:)
-Akkor én megyek is..-kezdett köszönni Eliza.-Holnap akkor jössz suliba?-nézett rám.
-Megyek.-mondtam mosolyogva.
-Rendben, akkor reggel találkozunk a kapuban.-ölelt át.
-Oké.-viszonoztam az ölelését.
Lekísért Elizát, és miután elbúcsúztunk, bementem a konyhába egy pohár kakaó miatt. Nagyon megkívántam, de pech-emre nem volt otthon kakaó..Bekopogtam anyuék szobájába.
-Hello anyu.-nyitottam be. Csak anyu volt a szobában, és éppen a fotelben ülve olvasott.-Apu?-kérdeztem.
-A dolgozószobában van.-biccentette anyu a fejét a szomszéd szoba felé.
-Ja értem..-bólintottam.
-Valami baj van?-nézett rám.
-Nem csak azért jöttem, hogy van-e itthon kakaó.
-Nem tudom. Talán van még a felső polcon.-mondta anyu, miközben lerakta a kezében tartott újságot.
-Rendben, akkor megnézem ott.-mondtam, majd kifelé indultam.
-Lau!-szólt utánam.
-Igen?-léptem vissza.
-Beszélnünk kell.-jött ki a szobából, engem maga előtt vezetve.
-Rendben, beszéljünk.-mondtam, majd anyu leült a nappaliban lévő kanapéra. Követtem a példáját
-Mi van most akkor ezzel a Gábor fiúval?-kérdezte azonnal anyu, nekem meg a név hallatán azonnal a torkomba ugrott a szívem.
-Mi lenne?-kérdeztem rekedten.
-Látom, hogy nincsen minden rendbe, és gondolom ő az oka. Vagy csak ő, vagy ő is.-nézett rám anyu.
-Hát..-hebegtem.-Csak ő.-mondtam lehajtott fejjel.
-Akkor mond el. Hátha jobb lesz.
-Hát az úgy kezdődött, hogy egyik nap felmentem facebook-ra..-kezdtem a mesélést anyunak. Mindent elmondtam. Hogy akkor láttam elsőnek a hírt, amikor facebook-ra mentem fel. És azt is, ami ma történt. Az SMS-t, és a Tomis ügyet is.
-Á, szóval Tomi volt az a fiú. Ő Gábor barátja, ugye?-kérdezte anyu.
-Igen.-bólintottam.
-Értem..Köszönöm, hogy elmondtad.-mondta anyu mosolyogva.
-Nem kell megköszönnöd. Elmondtam volna, csak talán még nem most. Most még nekem sem tiszta sok minden..-ráztam a fejem, mire anyu megsimította a karom.
-Minden rendben lesz.-mondta mosolyogva, mire szorosan átöleltem.
-Én is jövööök.-ugrott oda Sára, és ő is csatlakozott az ölelésünkhöz.
-Családi ölelés? Ki nem hagynám.-jött oda apu is, és ő is átölelt minket.
Miután beszélgettem kicsit mindenkivel, és miután megígértem apunak, hogy valamikor megnézek vele egy filmet, és közben popcorn-t zabálunk, és Sárának, hogy valamikor elmegyünk majd a játszótérre, felmentem a szobámba. Elizát nem akartam most zaklatni, hiszen volt velem elég gondja a napokban..Leültem az ágyamra, ölembe vettem a laptopomat, és felmentem inkább facebook-ra. Megnéztem azt a rengeteg értesítést, üzenetet, amit kaptam.
Visszaírtam az üzikre (leginkább távoli ismerősök írtak.), és megnéztem az értesítéseket. Megjelöltek ilyen idétlen smile-s képeken, azokat azonnal töröltem. Minek legyek egy smile, vagy egy virág, esetleg egy idétlen figura? Hülyeség ez a taggelgetés..
Megnéztem még gyorsan az e-mail-omat, aztán visszamentem még facebook-ra is. Még valamit nem néztem meg..Gábor adatlapját.
Vettem egy mély levegőt, és rámentem.
Nem volt semmi új..Csak bejelölték mindenféle állapotoknál. "Huu de jó volt a mekibe srácok!:DD..." stb..
Katalin sem írt neki semmit azóta. És maga ő sem osztott vagy posztolt semmit.
Kissé megnyugodtam, aztán megláttam a kapcsolati státuszát. Igen, ez hiba volt, tudom..
Kapcsolatban volt vele..A teljes neve Szekeres Katalin, és mit ne mondjak, gyönyörű lány!
Rámentem a képeire. Nem tudtam megnézni, mert le voltak védve, de bejelölni meg nem akartam. Az fura lenne..Bejelölöm annak a srácnak a barátnőjét, aki tetszik? Baromság lenne még tőlem is..
Nem akadtam ki, hiszen ez várható volt..Nem hívtam Elizát, hogy jöjjön át, mert éppen sírógörcsöt kapok..Nem kaptam. Erős voltam, és bezártam mindent. Kikapcsoltam a gépet, és visszaraktam az asztalomra. A következő pillanatban Sára nyitott be.
-Bocsi, hogy nem kopogtam, de ez irtó fontos.-kezdett bele azonnal.
-Na mond.-néztem rá, miközben az ágyamon ültem.
-Anyu spenótot csinált vacsira.-fintorgott Sára.
-Igazad van, ez tényleg fontos.-álltam fel azonnal, és Sárával lerohantunk anyuhoz.
Anyu tényleg a konyhában volt, de koránt sem spenótot készített.
-Anyu mi lesz a vacsora?-kérdeztem, közben meg közelebb mentem a gáztűzhely fölött álló anyuhoz.
-Lecsós csirke.-mondta anyu rám sem nézve.
-De te azt mondtad, hogy..-néztem Sárára, de akkor minden világossá vált.
Sára ott feküdt a kanapén, és csak röhögött.
-De direkt szórakoztál velem?-kérdeztem nevetve, mire oda léptem hozzá.
-Igen.-nevetett.
-Na megállj csak.-mondtam, majd leültem a kanapé szélére, és csikizni kezdtem.
(...)
Kicsit futkároztunk Sárával a házban, majd játszottunk kicsit párnacsatát, meg minden. Ha vele vagyok, akkor totál kicsinek, és szabadnak érzem magam. Nagyon szeretem.:)
Felmentem szobámba. Mivel már este 8 óra volt, már semmi kedvem nem volt tanulni, de muszáj..
Neki álltam megírni a házikat, tanulni felelésre, dolgozatra, mindenre.
Mire mindennel készen lettem, már este 10 óra lett. Gyorsan elmentem fürdeni, hajat mosni, fogat mosni, majd bedőltem az ágyba, és azonnal álomba szenderültem..
Ugráltunk, táncoltunk rengeteget, énekeltünk, tomboltunk. Csak sírni nem sírtam,
ami piros pont.:)
-Vársz valakit?-halkította le Eliza a zenét.
-Tudtom szerint nem.-vontam meg a vállam, majd lesétáltam az ajtóhoz.
Kinyitottam az ajtót, és a szemem kitágult. De úgy, hogy azt hittem kiesik a szemem.
-Cső!-intett Tomi a kapuból.
-Szi-a.-dadogtam, miközben kinyitottam neki a kaput.-Miért jöttél?
-Lenne egy kérdésem. Bemehetek?-kérdezte, mire bólintottam. Felmentünk a szobámba. Eliza éppen a facebook-on lógott, amikor beléptünk a szobába.
-Hello.-köszönt Tominak Eliza is.
-Hali.-intett megint Tomi, majd felém fordult.-Mi van most?-kérdezte hirtelen.
-Mivel mi van?-kérdeztem vissza.
-Gáborral.-mondta kicsit halkabban.
-Nem tudom. Nem is érdekel.-vontam meg a vállam, majd leültem az ágyam szélére.
-Irkált valamit a telóján, még a mekibe, aztán olyan pszichopata lett..-mesélte Tomi.
-Komolyan?-nézett rá Eliza.
-Ja, mondom..-nézett rám Tomi.
-Nekem írt..-mondtam halkan.
-Tudom..Mondta.-nézett rám Tomi.-Azért jöttem, hogy mi van.
-Nem érdekel, mondom. Azt csinál amit akar. Ott van neki Katalin..-szóltam el magam, miközben felálltam, hogy kicsit járkáljak a szobában..Ideges lettem a nevek hallatán.
Tomi felnevetett, mire Elizával döbbenten néztünk ré.
-Katalin..-kezdte, de közbe szóltam.
-Nem érdekel a csaj. Sem Gábor.-szögeztem le.
-Te tudod..-emelte fel a kezét Tomi.-Viszont csinálj valamit, mert olyan lett, hogy a közelébe nem lehet menni.-állt fel Tomi, és szerintem menni készült.
-Minek csináljak vele akármit is?-tettem csípőre a kezem, miközben Tomira néztem. Eliza még mindig az ágyam szélén ült, és minket figyelt.
-Csak csinálj. Beszélj vele.-nézett a szemembe Tomi, és elég komolynak tűnt.
-Nem tudom..-mondta halkan.
-Egyezünk meg abban, hogy át gondolod.-mondta, mire kis töprengés után bólintottam.-Kösz.-mosolyodott el, én meg vissza mosolyogtam.-Én akkor megyek is. Csak ezért jöttem.-mondta, majd intett Elizának.
-Szia.-köszöntem el tőle a kapuban.
-Hali.-intett, majd elindult.
Visszamentem Elizához, aki totál döbbentem állt a szobám közepén.
-Ez brutál.-mondta, mikor beléptem a szobámba.
-Az.
-És úú.
-Szerintem is.
-Ugye?
-Naná.
-Most te akkor..
-Lehet.
-Biztos?
-Nem tudom..
-De ha..
-Tudom.-néztem rá.
Hát ezt megbeszéltük.:D
Az a jó a legjobb barátokban, hogy félszavakból is értjük a másikat. Hát nálam és Elizánál így van.:)
-Akkor én megyek is..-kezdett köszönni Eliza.-Holnap akkor jössz suliba?-nézett rám.
-Megyek.-mondtam mosolyogva.
-Rendben, akkor reggel találkozunk a kapuban.-ölelt át.
-Oké.-viszonoztam az ölelését.
Lekísért Elizát, és miután elbúcsúztunk, bementem a konyhába egy pohár kakaó miatt. Nagyon megkívántam, de pech-emre nem volt otthon kakaó..Bekopogtam anyuék szobájába.
-Hello anyu.-nyitottam be. Csak anyu volt a szobában, és éppen a fotelben ülve olvasott.-Apu?-kérdeztem.
-A dolgozószobában van.-biccentette anyu a fejét a szomszéd szoba felé.
-Ja értem..-bólintottam.
-Valami baj van?-nézett rám.
-Nem csak azért jöttem, hogy van-e itthon kakaó.
-Nem tudom. Talán van még a felső polcon.-mondta anyu, miközben lerakta a kezében tartott újságot.
-Rendben, akkor megnézem ott.-mondtam, majd kifelé indultam.
-Lau!-szólt utánam.
-Igen?-léptem vissza.
-Beszélnünk kell.-jött ki a szobából, engem maga előtt vezetve.
-Rendben, beszéljünk.-mondtam, majd anyu leült a nappaliban lévő kanapéra. Követtem a példáját
-Mi van most akkor ezzel a Gábor fiúval?-kérdezte azonnal anyu, nekem meg a név hallatán azonnal a torkomba ugrott a szívem.
-Mi lenne?-kérdeztem rekedten.
-Látom, hogy nincsen minden rendbe, és gondolom ő az oka. Vagy csak ő, vagy ő is.-nézett rám anyu.
-Hát..-hebegtem.-Csak ő.-mondtam lehajtott fejjel.
-Akkor mond el. Hátha jobb lesz.
-Hát az úgy kezdődött, hogy egyik nap felmentem facebook-ra..-kezdtem a mesélést anyunak. Mindent elmondtam. Hogy akkor láttam elsőnek a hírt, amikor facebook-ra mentem fel. És azt is, ami ma történt. Az SMS-t, és a Tomis ügyet is.
-Á, szóval Tomi volt az a fiú. Ő Gábor barátja, ugye?-kérdezte anyu.
-Igen.-bólintottam.
-Értem..Köszönöm, hogy elmondtad.-mondta anyu mosolyogva.
-Nem kell megköszönnöd. Elmondtam volna, csak talán még nem most. Most még nekem sem tiszta sok minden..-ráztam a fejem, mire anyu megsimította a karom.
-Minden rendben lesz.-mondta mosolyogva, mire szorosan átöleltem.
-Én is jövööök.-ugrott oda Sára, és ő is csatlakozott az ölelésünkhöz.
-Családi ölelés? Ki nem hagynám.-jött oda apu is, és ő is átölelt minket.
Visszaírtam az üzikre (leginkább távoli ismerősök írtak.), és megnéztem az értesítéseket. Megjelöltek ilyen idétlen smile-s képeken, azokat azonnal töröltem. Minek legyek egy smile, vagy egy virág, esetleg egy idétlen figura? Hülyeség ez a taggelgetés..
Megnéztem még gyorsan az e-mail-omat, aztán visszamentem még facebook-ra is. Még valamit nem néztem meg..Gábor adatlapját.
Vettem egy mély levegőt, és rámentem.
Nem volt semmi új..Csak bejelölték mindenféle állapotoknál. "Huu de jó volt a mekibe srácok!:DD..." stb..
Katalin sem írt neki semmit azóta. És maga ő sem osztott vagy posztolt semmit.
Kissé megnyugodtam, aztán megláttam a kapcsolati státuszát. Igen, ez hiba volt, tudom..
Kapcsolatban volt vele..A teljes neve Szekeres Katalin, és mit ne mondjak, gyönyörű lány!
Rámentem a képeire. Nem tudtam megnézni, mert le voltak védve, de bejelölni meg nem akartam. Az fura lenne..Bejelölöm annak a srácnak a barátnőjét, aki tetszik? Baromság lenne még tőlem is..
Nem akadtam ki, hiszen ez várható volt..Nem hívtam Elizát, hogy jöjjön át, mert éppen sírógörcsöt kapok..Nem kaptam. Erős voltam, és bezártam mindent. Kikapcsoltam a gépet, és visszaraktam az asztalomra. A következő pillanatban Sára nyitott be.
-Bocsi, hogy nem kopogtam, de ez irtó fontos.-kezdett bele azonnal.
-Na mond.-néztem rá, miközben az ágyamon ültem.
-Anyu spenótot csinált vacsira.-fintorgott Sára.
-Igazad van, ez tényleg fontos.-álltam fel azonnal, és Sárával lerohantunk anyuhoz.
Anyu tényleg a konyhában volt, de koránt sem spenótot készített.
-Anyu mi lesz a vacsora?-kérdeztem, közben meg közelebb mentem a gáztűzhely fölött álló anyuhoz.
-Lecsós csirke.-mondta anyu rám sem nézve.
-De te azt mondtad, hogy..-néztem Sárára, de akkor minden világossá vált.
Sára ott feküdt a kanapén, és csak röhögött.
-De direkt szórakoztál velem?-kérdeztem nevetve, mire oda léptem hozzá.
-Igen.-nevetett.
-Na megállj csak.-mondtam, majd leültem a kanapé szélére, és csikizni kezdtem.
(...)
Kicsit futkároztunk Sárával a házban, majd játszottunk kicsit párnacsatát, meg minden. Ha vele vagyok, akkor totál kicsinek, és szabadnak érzem magam. Nagyon szeretem.:)
Felmentem szobámba. Mivel már este 8 óra volt, már semmi kedvem nem volt tanulni, de muszáj..
Neki álltam megírni a házikat, tanulni felelésre, dolgozatra, mindenre.
Mire mindennel készen lettem, már este 10 óra lett. Gyorsan elmentem fürdeni, hajat mosni, fogat mosni, majd bedőltem az ágyba, és azonnal álomba szenderültem..
2013. július 6., szombat
14.rész-Utolsó sírós dal.
Eliza fölém állt, és bátorítóan vállamra rakta kezét. Vettem egy mély levegőt, majd megnyitottam az üzenetet.
Ahogy elolvastam, hatalmas könnycseppek kezdtek hullani a szememből. Eliza is hatalmas szemekkel nézett a készülékre. Kitöröltem a szemeimből a könnyet, és elolvastam még egyszer, hát ha az előbb rosszul olvastam.
-El tudod te ezt hinni?-néztem Elizára könnyes arccal.
-Most már bármit el tudok róla hinni, és képzelni. Ekkora tahót, komolyan mondom..-túrt idegesen a hajába Eliza, és járkálni kezdett a szobában, hogy valamelyest csillapodjon.
-Nem hiszem el-temettem a kezembe az arcom, és olyan gyenge voltam, és erőtlen, hogy a telefon a földre zuhant. Nem sokkal később már én is a földön ültem, arcom a kezemben, és bőgök. Úgy éreztem kiszakad a mellkasom. A szívem is hasonló helyzetben volt, de az már rég össze tört..
Elvettem a kezem, letöröltem a könnyeimet, majd előrehajoltam, hogy még egyszer elolvassam az üzit.
"A franc se tudja, hogy miért vagy ilyen. Először nem jössz el, majd elrohansz? Már bocs, de ki az a ..., aki csak úgy ott hagyja a barátjait? Velem még csak nem is beszéltél. Meghívlak, és még csak hozzám sem szólsz. Kösz jól esett.."
-Na nem!-kapta ki a kezemből Eliza a telefont.-Elég volt egyszer is olvasni ezt a mocskot.-mondta az üzire célozva.-Hogy képzeli? Akkora egy barom, és úgy..úúgy bevernék most neki, és áá.-idegeskedett Eliza. Odamentem hozzá, és szorosan átöleltem.
-Te min-dig velem va-hagy.-mondta bőgve.-Ja, és le-he sír-tam a vállad.-mondtam, mire Eliza felnevetett.
-Semmi gond, majd ki lesz mosva. Sírj csak nyugodtan.-simogatta a hátam.
(...)
Még egy kicsit álltunk így, aztán leültünk a fotelekbe, kivesézni ezt az ügyet. Még mindig sírtam, de már nem bőgtem. Haladás.
Két fotelem van. Ilyen babzsák féleségek, de nem teljesen azok..
Kép:
Van egy rózsaszín és egy piros.:)
Beültem a rózsaszín fotelbe, Eliza meg a másikba.
-Miért?-tettem fel a költői kérdést, miközben csak bámultam magam elé.
-Mert bunkó.-mondta határozottan, mire felnéztem.
-Igen, lehet.-mondta némi töprengés után. Meguntam, hogy mindig védem, ha Eliza valami csúnyábbat mond rá. Minden szó igaz volt rá..Minden.
-Na csak megjött az eszed?-nézett rám büszkén.
-Eddig is volt eszem, csak..más..más dolga volt.-böktem ki végül.
-Mondjuk éppen bele volt esve egy fiúba, aki elsőre totál rendesnek tűnik, aztán kiderül, hogy egy idióta barom?-csattant fel Eliza.
-Igen, mondjuk..-mondtam halkan.
-Segítek kiheverni ezt a borzalmat.-nézett rám mosolyogva.
-Köszi.-mondtam mosolyogva, miközben a kézfejemet tanulmányoztam, ami az ölemben pihent. A könnyeim még mindig záporoztak, de már nem fájt annyira. Valamelyest megnyugvást biztosított nekem Eliza. Tudatta velem, hogy ő mindig ott lesz nekem. És ez mint mos is, kiderült. Tökéletes barát.:)
-Figyu!-szólalt meg, mire rá néztem.-Kössünk alkut.-kezdte, én meg figyelmesen vártam.-Meghallgatunk egy szomorú számot, most a helyzet kedvéért, de utána semmit! Csak csupa vidám, tuti zenét. Na?-állt fel, és a laptopomhoz lépett. Tudta, hogy belemegyek, mert miért is ne?
-Na mi legyen?-kérdezte, mire felálltam, és odamentem mellé.
-Tom Odell-Another Love.-mondtam, Eliza pedig begépelte a youtube keresőbe.-Le is van töltve.-kapcsoltam, amikor már keresett egy jó kis lyrics-es változatot.
-Nem baj. Most Youtube időszak van. Ki is törlöm azokat a zenéket.-mondta, mire belement a zene mappámba. Külön szedtem (mint mindig) a top sírós, top happy, és top depi zenéimet is. Hát ő kitörölte a top depit, és a top sírós mappámat.
Nem lehettem felháborodva, hiszen így volt a helyes.
-Most tök üres minden.-böktem a monitorra.-Alig van zeném.
-Majd lesznek újak, amiket megint szeretsz majd, de nem fogod elbőgni magad.-mondta rám nézve.
-Hát, jó.-mondta, majd leültem az ágyamra.-Na indítsd azt a sírós zenét.-mondtam, majd amikor Eliza elindította, hátra dőltem, és próbáltam nem elbőgni magam.
-Ezen még sírhatsz.-dőlt le mellém Eliza, de már elkésett. Már rég patakokban folytak a könnyeim.
Végig bőgtem a 4 perces számot. Ez az! De jól vagyunk..
-Oké.-pattant fel Eliza.-Most jön a vidám.-mondta, majd gépelt valamit, aztán kattintgatott.-Erre emlékszel?-nézett rám vigyorogva, majd amint felcsendült a dal, vigyorogva letöröltem a könnyimet, és felálltam Elizához.Taylor Swift-22.
-We're happy free confused and lonely in the best way. It's miserable and magical oh yeah. Tonight's the night when we forget about the heartbreaks, it's time uh uh.-énekeltük Elizával a dalszöveget.
Elizával már énekeltünk vagy egy órája. Mindenféle boldog zenét rakott be, amitől tök jó kedvem lett.:)
De ami ekkor történt..Hát az nem mindennapi történés, az tuti.
Ahogy elolvastam, hatalmas könnycseppek kezdtek hullani a szememből. Eliza is hatalmas szemekkel nézett a készülékre. Kitöröltem a szemeimből a könnyet, és elolvastam még egyszer, hát ha az előbb rosszul olvastam.
-El tudod te ezt hinni?-néztem Elizára könnyes arccal.
-Most már bármit el tudok róla hinni, és képzelni. Ekkora tahót, komolyan mondom..-túrt idegesen a hajába Eliza, és járkálni kezdett a szobában, hogy valamelyest csillapodjon.
-Nem hiszem el-temettem a kezembe az arcom, és olyan gyenge voltam, és erőtlen, hogy a telefon a földre zuhant. Nem sokkal később már én is a földön ültem, arcom a kezemben, és bőgök. Úgy éreztem kiszakad a mellkasom. A szívem is hasonló helyzetben volt, de az már rég össze tört..
Elvettem a kezem, letöröltem a könnyeimet, majd előrehajoltam, hogy még egyszer elolvassam az üzit.
"A franc se tudja, hogy miért vagy ilyen. Először nem jössz el, majd elrohansz? Már bocs, de ki az a ..., aki csak úgy ott hagyja a barátjait? Velem még csak nem is beszéltél. Meghívlak, és még csak hozzám sem szólsz. Kösz jól esett.."
-Na nem!-kapta ki a kezemből Eliza a telefont.-Elég volt egyszer is olvasni ezt a mocskot.-mondta az üzire célozva.-Hogy képzeli? Akkora egy barom, és úgy..úúgy bevernék most neki, és áá.-idegeskedett Eliza. Odamentem hozzá, és szorosan átöleltem.
-Te min-dig velem va-hagy.-mondta bőgve.-Ja, és le-he sír-tam a vállad.-mondtam, mire Eliza felnevetett.
-Semmi gond, majd ki lesz mosva. Sírj csak nyugodtan.-simogatta a hátam.
(...)
Még egy kicsit álltunk így, aztán leültünk a fotelekbe, kivesézni ezt az ügyet. Még mindig sírtam, de már nem bőgtem. Haladás.
Két fotelem van. Ilyen babzsák féleségek, de nem teljesen azok..
Kép:
Beültem a rózsaszín fotelbe, Eliza meg a másikba.
-Miért?-tettem fel a költői kérdést, miközben csak bámultam magam elé.
-Mert bunkó.-mondta határozottan, mire felnéztem.
-Igen, lehet.-mondta némi töprengés után. Meguntam, hogy mindig védem, ha Eliza valami csúnyábbat mond rá. Minden szó igaz volt rá..Minden.
-Na csak megjött az eszed?-nézett rám büszkén.
-Eddig is volt eszem, csak..más..más dolga volt.-böktem ki végül.
-Mondjuk éppen bele volt esve egy fiúba, aki elsőre totál rendesnek tűnik, aztán kiderül, hogy egy idióta barom?-csattant fel Eliza.
-Igen, mondjuk..-mondtam halkan.
-Segítek kiheverni ezt a borzalmat.-nézett rám mosolyogva.
-Köszi.-mondtam mosolyogva, miközben a kézfejemet tanulmányoztam, ami az ölemben pihent. A könnyeim még mindig záporoztak, de már nem fájt annyira. Valamelyest megnyugvást biztosított nekem Eliza. Tudatta velem, hogy ő mindig ott lesz nekem. És ez mint mos is, kiderült. Tökéletes barát.:)
-Figyu!-szólalt meg, mire rá néztem.-Kössünk alkut.-kezdte, én meg figyelmesen vártam.-Meghallgatunk egy szomorú számot, most a helyzet kedvéért, de utána semmit! Csak csupa vidám, tuti zenét. Na?-állt fel, és a laptopomhoz lépett. Tudta, hogy belemegyek, mert miért is ne?
-Na mi legyen?-kérdezte, mire felálltam, és odamentem mellé.
-Tom Odell-Another Love.-mondtam, Eliza pedig begépelte a youtube keresőbe.-Le is van töltve.-kapcsoltam, amikor már keresett egy jó kis lyrics-es változatot.
-Nem baj. Most Youtube időszak van. Ki is törlöm azokat a zenéket.-mondta, mire belement a zene mappámba. Külön szedtem (mint mindig) a top sírós, top happy, és top depi zenéimet is. Hát ő kitörölte a top depit, és a top sírós mappámat.
Nem lehettem felháborodva, hiszen így volt a helyes.
-Most tök üres minden.-böktem a monitorra.-Alig van zeném.
-Majd lesznek újak, amiket megint szeretsz majd, de nem fogod elbőgni magad.-mondta rám nézve.
-Hát, jó.-mondta, majd leültem az ágyamra.-Na indítsd azt a sírós zenét.-mondtam, majd amikor Eliza elindította, hátra dőltem, és próbáltam nem elbőgni magam.
-Ezen még sírhatsz.-dőlt le mellém Eliza, de már elkésett. Már rég patakokban folytak a könnyeim.
Végig bőgtem a 4 perces számot. Ez az! De jól vagyunk..
-Oké.-pattant fel Eliza.-Most jön a vidám.-mondta, majd gépelt valamit, aztán kattintgatott.-Erre emlékszel?-nézett rám vigyorogva, majd amint felcsendült a dal, vigyorogva letöröltem a könnyimet, és felálltam Elizához.Taylor Swift-22.
-We're happy free confused and lonely in the best way. It's miserable and magical oh yeah. Tonight's the night when we forget about the heartbreaks, it's time uh uh.-énekeltük Elizával a dalszöveget.
Elizával már énekeltünk vagy egy órája. Mindenféle boldog zenét rakott be, amitől tök jó kedvem lett.:)
De ami ekkor történt..Hát az nem mindennapi történés, az tuti.
2013. július 5., péntek
13.rész-Nem kell semmi!
Elizával bementünk a házba. Leerőszakoltam magamról a cipőmet, és egyenesen a szobámba rohantam volna, de nem tehettem..Anyu otthon volt, és persze tudott arról, hogy én Gáborral voltam mekibe.
Naná, hogy beszámolót kért.
-Na gyerekek milyen volt a..-jött ki a konyhából, de amint meglátta a szétbőgött fejem elakadt a szava.
-Felmentem.-mondtam lehajtott fejjel, majd felbotorkáltam a szobámba. Ahogy becsuktam az ajtóm hallottam, hogy Eliza anyunak meséli a történteket.
Becsuktam az ajtóm, és elterültem az ágyamon.
A párnámba fúrtam a fejem, és csak bőgtem. Semmi nem használt. Eliza jó zenéi sem, pedig töltött le nekem egy csomót. Semmi..
-Hoztam teát.-nyitott be Eliza.
-Nem kell.-mondta párnába fúrt fejjel.
-És csoki?
-Semmi.
-De tenned kell valamit. Nyugodj meg, beszélgessünk.. -próbálkozott Eliza.
-Nem kell semmi.-térdeltem fel az ágyamon, és Eliza felé fordultam. -Nem kérek semmit. Nem akarok beszélgetni, érted?-kezdtem kiabálni mérgemben. Nem Elizára voltam mérges, és ezt ő is tudta. Hanem Gáborra..- Azt a lányt választotta helyettem. Oké! Akkor én is így játszok vele. Nem akarom, hogy érdekeljen, de tudom, hogy érdekel, itt.-raktam a tenyerem a kezemre.-Mert szerelmes vagyok a rohadt életbe is.-bőgtem el magam megint.
-Nyugodj meg.-ült le mellém az ágyra.
-Nem nyugszok meg. Elegem vaan!-kiabáltam bőgve, Eliza meg szorosan magához ölelt. Viszonoztam az ölelését, és totál lebőgtem a vállát. De nem érdekelte, hagyta.
-Minden rendbe jön majd.-simogatta a hátam.
-Nem. Már nem.-bőgtem, és csak az a két szó járt a fejemben.."Szia cicuska.". És az a vigyor hozzá..Nekem mond ilyet valaha?? Kétlem..Folyamatosan bőgtem, és azon gondolkodtam mikor fogynak el a könnyeim..Soha? Akkor jó, mert addig csinálom.
-Hoztam még zsepit.-jött be Sára.
-Uramisten, nem láthatsz így.-fordultam el, így háttal fújtam ki az orrom.
-De. Meg akarom nézni mit tett veled Gábor.-hallottam lépteit a padlón, miközben egyre közelebb lép hozzám.
-Nem, Sára kérlek.-akaratoskodtam, de késő volt. Sára megragadta vállam, és egy mozdulattal maga felé fordított. Nem volt nehéz, hiszen alig volt bennem élet..
-Ajj.-rakta a szája elé a kezét.
-Ne nézz már.-fordultam vissza, és megint elsírtam magam.
-Mit csinált?-sírta el magát Sára is.
-Sára kérlek menj ki, és nyugodj meg.-mondta Eliza Sárának.
-Nem.-mondta könnyes, határozott tekintettel Sára, majd mellém ült, és szorosan átölelt. Viszonoztam az ölelését, és úgy sírtam tovább.
-Megyek már.-engedett el Sára, és úgy láttam rajta, hogy jobban lett, hogy megölelhetett.
Miután Sára kiment, Eliza ült mellém. Semmit nem tudott mondani, hiszen nem is kellett. Erre a helyzetemre nincsenek szavak.
-Figyelj.-néztem rá.-Holnapra kiíratom magam.-töröltem meg az arcomat.
-Persze, megértem.-simogatta a hátam.-De mit csinálsz itthon egyedül?
-Majd csokit zabálok, és bőgős filmet nézek.-mondtam humorosan, de Eliza csak a fejét csóválta.
-Na azt már nem! Akkor én is kiíratom magam. Egyedül még rosszabb, mintha bejönnél a suliba.
-De igazán nem kell, tényleg. Csak vicceltem, elleszek én.Valahogy..-hajtottam le a fejem bánatosan.
-Had maradjak már.-nézett rám, mire felhajtottam a fejem.
-Rendben, de csak egy feltétellel.-néztem a szemébe.
-Igen?
-Most azonnal megnézzük a facebook-ot.-mondtam határozottan.
-De..-kezdte Eliza, de belé fojtottam a szót.
-Nem. Ha nem nézzük meg, egyedül leszek holnap itthon.-láttam Elizán, hogy hezitál, de végül döntött.
-Rendben van.-mondta, majd felállt, és az ágyamra rakta a laptopomat.
Magam felé fordítottam, és gyorsan beléptem. Tömve volt minden. Jött hét üzenetem, volt 58 értesítésem, és kettő ismerősnek jelölés.
-Azta!-tátotta a száját Eliza a sok-sok cucc láttán.
-Nem érdekel egyik sem most.-mondtam, majd gyorsan rámentem az ismerőseimre, ott a keresésre, és máris kidobta az adatlapot. Természetesen Gáborét.
Az övé is pörgött ezerrel, mindenki posztolt neki valami képet, vagy egy "Huu! Emlékszel, de nagy volt már! LOL" stb..Engem csak egy érdekelt. Lassan görgettem lefelé, amíg meg nem akadt rajta a szemem. Amióta láttam, hozzá került még pár komment.
-Na neee.-mondta Eliza tátott szájjal, én meg újra elbőgtem magam, és hanyatt feküdtem az ágyamon. Összes komment.
Katalin: ♥
Valaki: Sokáiig!:DDDDD
Katalin: Köszi, remélem így lesz.:DD
Gábor: ♥ Biztosan.:DDD
Katalin: Ilyen biztos vagy benne?:DD
Gábor: Igen.:D
Katalin: De szeretlek mókuskám.:*♥
Gábor: Én is téged cicuskám.:*♥
Valaki: Fúúúj..Csöpög a monitorom.xd
Gábor: Töröld le.xd
Valaki: Chat-en tárgyaljátok meg a személyes dolgaitokat, kösz.xd
Katalin: Nem tök mindegy?xd
Valaki: Nem igazán, mert itt mindenki láthatja a szerelmes szövegeiteket. És nem biztos, hogy mindenkit érdekel.xd
Gábor: Azt a mindenkit leszarjuk. Az egész világnak szét kürtölöm, hogy szeretem a cicust.xd♥
Katalin: #édespofavagyGáboor.♥ Én is szét kürtölöm. Leszarom én is a mindenkit. Akit zavar, nem nézi. Ugye mókuskám?:*♥
Gábor: Persze:*♥
Az utolsó kommentet gondolom Gábor a mekiből, a telójáról írta, mert öt perce történt.És ennyi. Eliza bezárta facebook-ot, és kikapcsolta a képet.
-Muszáj volt?-kérdezte Eliza, miközben a hátam simogatásával nyugtatott.
-Igen.-bőgtem az oldalamra fordulva. Kilestem az ablakon, és láttam a csillagokat. Hulló csillag nem volt köztük de kívántam azért..
-Miért?
-Mert tudnom kellett.-mondtam, majd felültem, és kifújtam az orrom.
-De most csak rosszabbul vagy, mint voltál.-nézett rám Eliza. Fél karjával támasztotta magát, és úgy ült mellettem.
-De legalább tudom, hogy mi a felállás. És ez nagyon lényeg. Ugyan szép lehet ez a Katalin? Szebb mint én?-néztem Elizára komolyan.-Vagy mi fogta meg Gábort ebben a csajban?
-Nem hiszem, hogy szebb mint te, ilyen ne is jusson eszedbe, érted?-mondta komolyan, mire bólintottam.-Az meg, hogy mi fogta meg benne..Nem tudom. Talán a humora, vagy a személyisége..bármi. Nem tudom.-vonogatta a vállát Eliza.
-Én sem..
-Mond, hogy nem érdekel, és ahhoz tartsd magad. Úgy talán jobb lesz.-bátorított mosolyogva.
-Nem tudom ezt mondani. Ha ezt mondom, akkor hazudok. Azt meg nem igazán szoktam.-néztem rá, majd újra kifújtam az orrom.
-Csak jobb lesz. Idővel majd lehalkul ez a sztori a suliban is. Minden okés lesz.-nézett rám.
-Ha te mondod.-mondtam, majd egy halvány mosolyt erőltettem magamra.
-Lassan menni fog az egész mosoly is, ne aggódj.-mosolygott rám.
-Nagyon lassan..-mondtam, majd megcsörrent a telefonom.-Ez az SMS hang.-néztem Elizára. Fel álltam, és oda botorkáltam az íróasztalomhoz, amin a telefonom volt.
-Gábor.-suttogtam alig hallhatóan. Eliza oda jött mellém, és így együtt olvastuk az üzit.
Naná, hogy beszámolót kért.
-Na gyerekek milyen volt a..-jött ki a konyhából, de amint meglátta a szétbőgött fejem elakadt a szava.
-Felmentem.-mondtam lehajtott fejjel, majd felbotorkáltam a szobámba. Ahogy becsuktam az ajtóm hallottam, hogy Eliza anyunak meséli a történteket.
Becsuktam az ajtóm, és elterültem az ágyamon.
A párnámba fúrtam a fejem, és csak bőgtem. Semmi nem használt. Eliza jó zenéi sem, pedig töltött le nekem egy csomót. Semmi..
-Hoztam teát.-nyitott be Eliza.
-Nem kell.-mondta párnába fúrt fejjel.
-És csoki?
-Semmi.
-De tenned kell valamit. Nyugodj meg, beszélgessünk.. -próbálkozott Eliza.
-Nem kell semmi.-térdeltem fel az ágyamon, és Eliza felé fordultam. -Nem kérek semmit. Nem akarok beszélgetni, érted?-kezdtem kiabálni mérgemben. Nem Elizára voltam mérges, és ezt ő is tudta. Hanem Gáborra..- Azt a lányt választotta helyettem. Oké! Akkor én is így játszok vele. Nem akarom, hogy érdekeljen, de tudom, hogy érdekel, itt.-raktam a tenyerem a kezemre.-Mert szerelmes vagyok a rohadt életbe is.-bőgtem el magam megint.
-Nyugodj meg.-ült le mellém az ágyra.
-Nem nyugszok meg. Elegem vaan!-kiabáltam bőgve, Eliza meg szorosan magához ölelt. Viszonoztam az ölelését, és totál lebőgtem a vállát. De nem érdekelte, hagyta.
-Minden rendbe jön majd.-simogatta a hátam.
-Nem. Már nem.-bőgtem, és csak az a két szó járt a fejemben.."Szia cicuska.". És az a vigyor hozzá..Nekem mond ilyet valaha?? Kétlem..Folyamatosan bőgtem, és azon gondolkodtam mikor fogynak el a könnyeim..Soha? Akkor jó, mert addig csinálom.
-Hoztam még zsepit.-jött be Sára.
-Uramisten, nem láthatsz így.-fordultam el, így háttal fújtam ki az orrom.
-De. Meg akarom nézni mit tett veled Gábor.-hallottam lépteit a padlón, miközben egyre közelebb lép hozzám.
-Nem, Sára kérlek.-akaratoskodtam, de késő volt. Sára megragadta vállam, és egy mozdulattal maga felé fordított. Nem volt nehéz, hiszen alig volt bennem élet..
-Ajj.-rakta a szája elé a kezét.
-Ne nézz már.-fordultam vissza, és megint elsírtam magam.
-Mit csinált?-sírta el magát Sára is.
-Sára kérlek menj ki, és nyugodj meg.-mondta Eliza Sárának.
-Nem.-mondta könnyes, határozott tekintettel Sára, majd mellém ült, és szorosan átölelt. Viszonoztam az ölelését, és úgy sírtam tovább.
-Megyek már.-engedett el Sára, és úgy láttam rajta, hogy jobban lett, hogy megölelhetett.
Miután Sára kiment, Eliza ült mellém. Semmit nem tudott mondani, hiszen nem is kellett. Erre a helyzetemre nincsenek szavak.
-Figyelj.-néztem rá.-Holnapra kiíratom magam.-töröltem meg az arcomat.
-Persze, megértem.-simogatta a hátam.-De mit csinálsz itthon egyedül?
-Majd csokit zabálok, és bőgős filmet nézek.-mondtam humorosan, de Eliza csak a fejét csóválta.
-Na azt már nem! Akkor én is kiíratom magam. Egyedül még rosszabb, mintha bejönnél a suliba.
-De igazán nem kell, tényleg. Csak vicceltem, elleszek én.Valahogy..-hajtottam le a fejem bánatosan.
-Had maradjak már.-nézett rám, mire felhajtottam a fejem.
-Rendben, de csak egy feltétellel.-néztem a szemébe.
-Igen?
-Most azonnal megnézzük a facebook-ot.-mondtam határozottan.
-De..-kezdte Eliza, de belé fojtottam a szót.
-Nem. Ha nem nézzük meg, egyedül leszek holnap itthon.-láttam Elizán, hogy hezitál, de végül döntött.
-Rendben van.-mondta, majd felállt, és az ágyamra rakta a laptopomat.
Magam felé fordítottam, és gyorsan beléptem. Tömve volt minden. Jött hét üzenetem, volt 58 értesítésem, és kettő ismerősnek jelölés.
-Azta!-tátotta a száját Eliza a sok-sok cucc láttán.
-Nem érdekel egyik sem most.-mondtam, majd gyorsan rámentem az ismerőseimre, ott a keresésre, és máris kidobta az adatlapot. Természetesen Gáborét.
Az övé is pörgött ezerrel, mindenki posztolt neki valami képet, vagy egy "Huu! Emlékszel, de nagy volt már! LOL" stb..Engem csak egy érdekelt. Lassan görgettem lefelé, amíg meg nem akadt rajta a szemem. Amióta láttam, hozzá került még pár komment.
-Na neee.-mondta Eliza tátott szájjal, én meg újra elbőgtem magam, és hanyatt feküdtem az ágyamon. Összes komment.
Katalin: ♥
Valaki: Sokáiig!:DDDDD
Katalin: Köszi, remélem így lesz.:DD
Gábor: ♥ Biztosan.:DDD
Katalin: Ilyen biztos vagy benne?:DD
Gábor: Igen.:D
Katalin: De szeretlek mókuskám.:*♥
Gábor: Én is téged cicuskám.:*♥
Valaki: Fúúúj..Csöpög a monitorom.xd
Gábor: Töröld le.xd
Valaki: Chat-en tárgyaljátok meg a személyes dolgaitokat, kösz.xd
Katalin: Nem tök mindegy?xd
Valaki: Nem igazán, mert itt mindenki láthatja a szerelmes szövegeiteket. És nem biztos, hogy mindenkit érdekel.xd
Gábor: Azt a mindenkit leszarjuk. Az egész világnak szét kürtölöm, hogy szeretem a cicust.xd♥
Katalin: #édespofavagyGáboor.♥ Én is szét kürtölöm. Leszarom én is a mindenkit. Akit zavar, nem nézi. Ugye mókuskám?:*♥
Gábor: Persze:*♥
Az utolsó kommentet gondolom Gábor a mekiből, a telójáról írta, mert öt perce történt.És ennyi. Eliza bezárta facebook-ot, és kikapcsolta a képet.
-Muszáj volt?-kérdezte Eliza, miközben a hátam simogatásával nyugtatott.
-Igen.-bőgtem az oldalamra fordulva. Kilestem az ablakon, és láttam a csillagokat. Hulló csillag nem volt köztük de kívántam azért..
-Miért?
-Mert tudnom kellett.-mondtam, majd felültem, és kifújtam az orrom.
-De most csak rosszabbul vagy, mint voltál.-nézett rám Eliza. Fél karjával támasztotta magát, és úgy ült mellettem.
-De legalább tudom, hogy mi a felállás. És ez nagyon lényeg. Ugyan szép lehet ez a Katalin? Szebb mint én?-néztem Elizára komolyan.-Vagy mi fogta meg Gábort ebben a csajban?
-Nem hiszem, hogy szebb mint te, ilyen ne is jusson eszedbe, érted?-mondta komolyan, mire bólintottam.-Az meg, hogy mi fogta meg benne..Nem tudom. Talán a humora, vagy a személyisége..bármi. Nem tudom.-vonogatta a vállát Eliza.
-Én sem..
-Mond, hogy nem érdekel, és ahhoz tartsd magad. Úgy talán jobb lesz.-bátorított mosolyogva.
-Nem tudom ezt mondani. Ha ezt mondom, akkor hazudok. Azt meg nem igazán szoktam.-néztem rá, majd újra kifújtam az orrom.
-Csak jobb lesz. Idővel majd lehalkul ez a sztori a suliban is. Minden okés lesz.-nézett rám.
-Ha te mondod.-mondtam, majd egy halvány mosolyt erőltettem magamra.
-Lassan menni fog az egész mosoly is, ne aggódj.-mosolygott rám.
-Nagyon lassan..-mondtam, majd megcsörrent a telefonom.-Ez az SMS hang.-néztem Elizára. Fel álltam, és oda botorkáltam az íróasztalomhoz, amin a telefonom volt.
-Gábor.-suttogtam alig hallhatóan. Eliza oda jött mellém, és így együtt olvastuk az üzit.
2013. július 1., hétfő
12.rész-"I'm fine, thank you."
-Miért rohantatok úgy el, ha?-kérdezte kissé idegesen.
-Mindegy, semmi.-mondtam kissé zavartan, mert megijesztett az ideges hangneme.
-Nem! Meghívtunk, de ti elutasítottátok. Miért, Laura?-kérdezte kissé nyugodtabb hangon.
-Gábor az most mindegy. Komolyan. Nektek jó szórakozást.-és kinyomott. El sem köszönt, semmi.
-Na?-nézett rám kíváncsian Eliza.
-Ki-nyomott.-dadogtam, és kevés könny szökött a szemembe.
-Hát akkor csinálj valamit!-lökött kicsit vállba Eliza.
-Mégis mit?-kérdeztem értetlenül.
-Fuss utána, és csókold meg!-mondta, mire felnevettem.
-Dehogy. Az fura lenne, és mellesleg nem is merném.-pásztáztam a földet.
-De..-kezdte Eliza, de közbe szóltam.
-Nem. Túlélem.
-Ja, mint a tegnapot?-húzta fel a szemöldökét.
-Mint a tegnapot..-mondta a mondat végét halkabban. A telefonom megint megcsörrent. SMS.
Kösz, de biztos nem jöttök?
-Gábor írt.-mondtam Elizának, majd felé mutattam a telefont.
-De, megyünk.-mosolyodott el, majd rám nézett.
-Oké..-mondtam zavartan, majd vissza írtam.
Rendben, megyünk.:)
Végre! Oké, akkor a mekibe találkozunk.Csövi.:)
Oké. Hello.:)
Mosolyogva visszaejtettem a telefonomat a zsebembe, és tovább mentünk hazafelé.
(..)
Amint haza értem, neki estem a szekrényemnek. Hiszen ez végül is nem randi, de hasonló..
Fogalmam sem volt mit vegyek fel. Nem akartam sem túl kihívót, sem túl gagyit.
Végül az egyik nem feltűnő, de menő szettem mellett döntöttem. Farmer, bakancs, fekete karkötő, szemüveg (sütött a nap),kifestettem a körmöm feketére, és felfogtam a hajam lófarokba.
-Na?-simítottam végig a ruhámon a kezem.-Nem túl feltűnő?
-Nem. De csini.-mondta mosolyogva.
-Köszönöm. Te is csini vagy, nagyon.-dicsértem meg én is az ő ruháját.
Eliza Lila felsőben és cipőben, farmerben volt. Fekete fülbevaló lógott a föléből, és fekete táskát tartott a karján. Az ő haja is lófarokba volt fogva.És össze se beszéltünk.:)
-Minek ekkora táska? Én csak telefont hoztam.-csaptam óvatosan a zsebemre, amelyikben a telefonom pihent.
-Majd meglátod.-mondta óvatos mosollyal, majd végül elindultunk a meki felé.
(...)
-Én nem merek be menni.-álltam meg a sarkon.
-Gyere már! Még két ház és ott vagyunk.-mutatott a helyes irány felé. Igen, valóban ott volt a meki két háztömbnyire, de én akkor sem mertem közelebb menni.
-Nem merek.-suttogtam, és egyre kellemetlenebb lett minden, ugyanis közben mellettünk jártak-keltek az emberek.
-De mersz. Na gyere.-mondta, majd elkezdett a meki felé ráncigálni.
Eliza szó szerint betuszkolt a meki ajtaján, és bent voltunk. Nem futhattam el, furi lett volna. Nem mehettem vissza, hiszen később tuti megbánom. Eliza elindult a társaság felé, de én csak álltam ott. Szemem gyorsan végig futott a társaságon. Tomit és Gábort már ismertem. Ott volt még egy csomó fiú...De lány egy sem. Kissé furcsának találtam, hiszen Gábor a csaját, hogy-hogy nem hozza magával?! Na mindegy..
Lábam legyökerezett, de indulnom kellett. Nem tudom hogyan, de valahogy elindultam, és leültem Eliza és egy fiú közé.
-Sziasztok.-köszöntem, mire mind vissza köszöntek. Találkozott a tekintetem Gáboréval, aki halvány mosollyal óvatosan bólintott egyet. Értettem, ezért vissza mosolyogtam.
(...)
Tök jól elvoltunk, beszélgettünk, nevettünk. Még velem is beszélt a mellettem ülő lány, és a társaság is jól el volt. Már egy jó ideje beszélgettünk, amikor oda jött a pincér srác.
-Mit hozhatok?-kérdezte, de közben csak engem nézett. Kacéran rám mosolygott, majd halványan rám kacsintott. A vér is meghűlt bennem. Mi a frászt akar ez?? Gyorsan elkaptam a tekintetem, és az asztalon lévő poharamat kezdtem el bámulni. Szemem sarkából láttam, hogy Gábor idegesen csattogtatja a rágóját, végül így szólt.
-Kösz, nem kérünk semmit.-mondta idegességét elfojtó hangon.
-Oké.-mondta, és miközben mellettem haladt el, kissé neki ment a vállamnak. Nem hiszem, hogy véletlen volt.
-Én rendeltem volna.-szólt az egyik srác szomorú arccal.
-Rád fért, hogy ezt a kaját kihagyd.-mondta szórakozottan a másik, mire mindenki felnevetett. Csak én és Gábor nem. Ő engem fürkészett, én meg a poharamat bámultam. Nem tudom mit akart, vagy ő miért nem nevetett, mert nem néztem a szemébe. Nem is derült ki a délután folyamán.
(...)
Nagyon jól éreztem magam egy pontig. De ott valami eltört bennem..Valami, ami talán soha nem jön helyre. Valami, amit nem akartam, hogy így legyen.
Éppen arról beszélgettünk, hogy Sanyi (Gábor egyik haverja) melyik hajszála ősz, és melyik nem. Igen, komolyan ez volt a téma, ugyanis Tomi egyszer csak a délután folyamán észre vette, hogy Sanyinak van egy ősz hajszála, és onnantól kezdve a többit kezdték el kutatni. Kissé hülyének néztek..Nem csodálom. Egy csapat izom gyerek túrkál a barátjuk hajába (?!). Mint a majmok.:D itt még jól voltam. De ekkor..Ekkor megcsörrent Gábor telefonja.
Felvette, és kicsit arrébb ment, de hallottam az első mondatát.
-Szia cicuska.-köszönt a telefonba vigyorogva.
Itt tört el bennem az a dolog, amit az előbb említettem már. Bizonyára Eliza is hallhatta ezt, mert azonnal rám nézett. Semmit nem kellett neki mondanom, azonnal kapcsolt, és szólt a többieknek, hogy mi lépünk.
-Mi? Ilyen hamar?-kérdezte Tomi.
-Igen, holnap suli, és még házink is van.-mondta Eliza, miközben én már az ajtó felé igyekeztem, és azon erőlködtem, hogy csak az ajtón kívül bőgjem el magam.
-Házi? Na ne máá'-nevetett fel Tomi.
-De. Sziasztok.-köszönt el Eliza, és meg sem várva a fiúk reakcióját kimentünk az épületből. Mielőtt kiléptem, még vissza néztem. Éppen akkor ért vissza Gábor, és azonnal azt kérdezte, hogy hová megyünk. Tomi csak a vállát vonogatta. Nem vártam meg, míg Gábor rám néz. Visszafordultam, és kiléptem én is az utcára.
Azonnal előtört belőlem a zokogás. Minden érzelmem elő tőrt. A fájdalom, a szerelem, a sérelem, a szeretet, a bánat, a boldogság, minden.
-Csssss.-simogatta a hátan Eliza.-Gyere, hazamegyünk.-mondta, majd elindultunk hazafelé.
Éppen az utcánkba fordultunk volna, amikor megcsörrent a telefonom. SMS, már megint. Gábortól jött.
Hova lettetek?
Nem írtam vissza, nem raktam vissza a telefonom a zsebembe, csak a kezemben szorongattam. Ki voltam teljesen..
-Mindegy, semmi.-mondtam kissé zavartan, mert megijesztett az ideges hangneme.
-Nem! Meghívtunk, de ti elutasítottátok. Miért, Laura?-kérdezte kissé nyugodtabb hangon.
-Gábor az most mindegy. Komolyan. Nektek jó szórakozást.-és kinyomott. El sem köszönt, semmi.
-Na?-nézett rám kíváncsian Eliza.
-Ki-nyomott.-dadogtam, és kevés könny szökött a szemembe.
-Hát akkor csinálj valamit!-lökött kicsit vállba Eliza.
-Mégis mit?-kérdeztem értetlenül.
-Fuss utána, és csókold meg!-mondta, mire felnevettem.
-Dehogy. Az fura lenne, és mellesleg nem is merném.-pásztáztam a földet.
-De..-kezdte Eliza, de közbe szóltam.
-Nem. Túlélem.
-Ja, mint a tegnapot?-húzta fel a szemöldökét.
-Mint a tegnapot..-mondta a mondat végét halkabban. A telefonom megint megcsörrent. SMS.
Kösz, de biztos nem jöttök?
-Gábor írt.-mondtam Elizának, majd felé mutattam a telefont.
-De, megyünk.-mosolyodott el, majd rám nézett.
-Oké..-mondtam zavartan, majd vissza írtam.
Rendben, megyünk.:)
Végre! Oké, akkor a mekibe találkozunk.Csövi.:)
Oké. Hello.:)
Mosolyogva visszaejtettem a telefonomat a zsebembe, és tovább mentünk hazafelé.
(..)
Amint haza értem, neki estem a szekrényemnek. Hiszen ez végül is nem randi, de hasonló..
Fogalmam sem volt mit vegyek fel. Nem akartam sem túl kihívót, sem túl gagyit.
Végül az egyik nem feltűnő, de menő szettem mellett döntöttem. Farmer, bakancs, fekete karkötő, szemüveg (sütött a nap),kifestettem a körmöm feketére, és felfogtam a hajam lófarokba.
-Nem. De csini.-mondta mosolyogva.
-Köszönöm. Te is csini vagy, nagyon.-dicsértem meg én is az ő ruháját.
Eliza Lila felsőben és cipőben, farmerben volt. Fekete fülbevaló lógott a föléből, és fekete táskát tartott a karján. Az ő haja is lófarokba volt fogva.És össze se beszéltünk.:)
-Majd meglátod.-mondta óvatos mosollyal, majd végül elindultunk a meki felé.
(...)
-Én nem merek be menni.-álltam meg a sarkon.
-Gyere már! Még két ház és ott vagyunk.-mutatott a helyes irány felé. Igen, valóban ott volt a meki két háztömbnyire, de én akkor sem mertem közelebb menni.
-Nem merek.-suttogtam, és egyre kellemetlenebb lett minden, ugyanis közben mellettünk jártak-keltek az emberek.
-De mersz. Na gyere.-mondta, majd elkezdett a meki felé ráncigálni.
Eliza szó szerint betuszkolt a meki ajtaján, és bent voltunk. Nem futhattam el, furi lett volna. Nem mehettem vissza, hiszen később tuti megbánom. Eliza elindult a társaság felé, de én csak álltam ott. Szemem gyorsan végig futott a társaságon. Tomit és Gábort már ismertem. Ott volt még egy csomó fiú...De lány egy sem. Kissé furcsának találtam, hiszen Gábor a csaját, hogy-hogy nem hozza magával?! Na mindegy..
Lábam legyökerezett, de indulnom kellett. Nem tudom hogyan, de valahogy elindultam, és leültem Eliza és egy fiú közé.
-Sziasztok.-köszöntem, mire mind vissza köszöntek. Találkozott a tekintetem Gáboréval, aki halvány mosollyal óvatosan bólintott egyet. Értettem, ezért vissza mosolyogtam.
(...)
Tök jól elvoltunk, beszélgettünk, nevettünk. Még velem is beszélt a mellettem ülő lány, és a társaság is jól el volt. Már egy jó ideje beszélgettünk, amikor oda jött a pincér srác.
-Mit hozhatok?-kérdezte, de közben csak engem nézett. Kacéran rám mosolygott, majd halványan rám kacsintott. A vér is meghűlt bennem. Mi a frászt akar ez?? Gyorsan elkaptam a tekintetem, és az asztalon lévő poharamat kezdtem el bámulni. Szemem sarkából láttam, hogy Gábor idegesen csattogtatja a rágóját, végül így szólt.
-Kösz, nem kérünk semmit.-mondta idegességét elfojtó hangon.
-Oké.-mondta, és miközben mellettem haladt el, kissé neki ment a vállamnak. Nem hiszem, hogy véletlen volt.
-Én rendeltem volna.-szólt az egyik srác szomorú arccal.
-Rád fért, hogy ezt a kaját kihagyd.-mondta szórakozottan a másik, mire mindenki felnevetett. Csak én és Gábor nem. Ő engem fürkészett, én meg a poharamat bámultam. Nem tudom mit akart, vagy ő miért nem nevetett, mert nem néztem a szemébe. Nem is derült ki a délután folyamán.
(...)
Nagyon jól éreztem magam egy pontig. De ott valami eltört bennem..Valami, ami talán soha nem jön helyre. Valami, amit nem akartam, hogy így legyen.
Éppen arról beszélgettünk, hogy Sanyi (Gábor egyik haverja) melyik hajszála ősz, és melyik nem. Igen, komolyan ez volt a téma, ugyanis Tomi egyszer csak a délután folyamán észre vette, hogy Sanyinak van egy ősz hajszála, és onnantól kezdve a többit kezdték el kutatni. Kissé hülyének néztek..Nem csodálom. Egy csapat izom gyerek túrkál a barátjuk hajába (?!). Mint a majmok.:D itt még jól voltam. De ekkor..Ekkor megcsörrent Gábor telefonja.
Felvette, és kicsit arrébb ment, de hallottam az első mondatát.
-Szia cicuska.-köszönt a telefonba vigyorogva.
Itt tört el bennem az a dolog, amit az előbb említettem már. Bizonyára Eliza is hallhatta ezt, mert azonnal rám nézett. Semmit nem kellett neki mondanom, azonnal kapcsolt, és szólt a többieknek, hogy mi lépünk.
-Mi? Ilyen hamar?-kérdezte Tomi.
-Igen, holnap suli, és még házink is van.-mondta Eliza, miközben én már az ajtó felé igyekeztem, és azon erőlködtem, hogy csak az ajtón kívül bőgjem el magam.
-Házi? Na ne máá'-nevetett fel Tomi.
-De. Sziasztok.-köszönt el Eliza, és meg sem várva a fiúk reakcióját kimentünk az épületből. Mielőtt kiléptem, még vissza néztem. Éppen akkor ért vissza Gábor, és azonnal azt kérdezte, hogy hová megyünk. Tomi csak a vállát vonogatta. Nem vártam meg, míg Gábor rám néz. Visszafordultam, és kiléptem én is az utcára.
Azonnal előtört belőlem a zokogás. Minden érzelmem elő tőrt. A fájdalom, a szerelem, a sérelem, a szeretet, a bánat, a boldogság, minden.
-Csssss.-simogatta a hátan Eliza.-Gyere, hazamegyünk.-mondta, majd elindultunk hazafelé.
Éppen az utcánkba fordultunk volna, amikor megcsörrent a telefonom. SMS, már megint. Gábortól jött.
Hova lettetek?
Nem írtam vissza, nem raktam vissza a telefonom a zsebembe, csak a kezemben szorongattam. Ki voltam teljesen..
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)