12.rész-"I'm fine, thank you."

-Miért rohantatok úgy el, ha?-kérdezte kissé idegesen.
-Mindegy, semmi.-mondtam kissé zavartan, mert megijesztett az ideges hangneme.
-Nem! Meghívtunk, de ti elutasítottátok. Miért, Laura?-kérdezte kissé nyugodtabb hangon.
-Gábor az most mindegy. Komolyan. Nektek jó szórakozást.-és kinyomott. El sem köszönt, semmi.
-Na?-nézett rám kíváncsian Eliza.
-Ki-nyomott.-dadogtam, és kevés könny szökött a szemembe.
-Hát akkor csinálj valamit!-lökött kicsit vállba Eliza.
-Mégis mit?-kérdeztem értetlenül.
-Fuss utána, és csókold meg!-mondta, mire felnevettem.
-Dehogy. Az fura lenne, és mellesleg nem is merném.-pásztáztam a földet.
-De..-kezdte Eliza, de közbe szóltam.
-Nem. Túlélem.
-Ja, mint a tegnapot?-húzta fel a szemöldökét.
-Mint a tegnapot..-mondta a mondat végét halkabban. A telefonom megint megcsörrent. SMS.
  Kösz, de biztos nem jöttök?
-Gábor írt.-mondtam Elizának, majd felé mutattam a telefont.
-De, megyünk.-mosolyodott el, majd rám nézett.
-Oké..-mondtam zavartan, majd vissza írtam.
 Rendben, megyünk.:)
 Végre! Oké, akkor a mekibe találkozunk.Csövi.:)
 Oké. Hello.:)
Mosolyogva visszaejtettem a telefonomat a zsebembe, és tovább mentünk hazafelé.
(..)
Amint haza értem, neki estem a szekrényemnek. Hiszen ez végül is nem randi, de hasonló..
Fogalmam sem volt mit vegyek fel. Nem akartam sem túl kihívót, sem túl gagyit.
Végül az egyik nem feltűnő, de menő szettem mellett döntöttem. Farmer, bakancs, fekete karkötő, szemüveg (sütött a nap),kifestettem a körmöm feketére, és felfogtam a hajam lófarokba.

-Na?-simítottam végig a ruhámon a kezem.-Nem túl feltűnő?
-Nem. De csini.-mondta mosolyogva.
-Köszönöm. Te is csini vagy, nagyon.-dicsértem meg én is az ő ruháját.
Eliza Lila felsőben és cipőben, farmerben volt. Fekete fülbevaló lógott a föléből, és fekete táskát tartott a karján. Az ő haja is lófarokba volt fogva.És össze se beszéltünk.:)

-Minek ekkora táska? Én csak telefont hoztam.-csaptam óvatosan a zsebemre, amelyikben a telefonom pihent.
-Majd meglátod.-mondta óvatos mosollyal, majd végül elindultunk a meki felé.
(...)
-Én nem merek be menni.-álltam meg a sarkon.
-Gyere már! Még két ház és ott vagyunk.-mutatott a helyes irány felé. Igen, valóban ott volt a meki két háztömbnyire, de én akkor sem mertem közelebb menni.
-Nem merek.-suttogtam, és egyre kellemetlenebb lett minden, ugyanis közben mellettünk jártak-keltek az emberek.
-De mersz. Na gyere.-mondta, majd elkezdett a meki felé ráncigálni.
Eliza szó szerint betuszkolt a meki ajtaján, és bent voltunk. Nem futhattam el, furi lett volna. Nem mehettem vissza, hiszen később tuti megbánom. Eliza elindult a társaság felé, de én csak álltam ott. Szemem gyorsan végig futott a társaságon. Tomit és Gábort már ismertem. Ott volt még egy csomó fiú...De lány egy sem. Kissé furcsának találtam, hiszen Gábor a csaját, hogy-hogy nem hozza magával?! Na mindegy..
Lábam legyökerezett, de indulnom kellett. Nem tudom hogyan, de valahogy elindultam, és leültem Eliza és egy fiú közé.
-Sziasztok.-köszöntem, mire mind vissza köszöntek. Találkozott a tekintetem Gáboréval, aki halvány mosollyal óvatosan bólintott egyet. Értettem, ezért vissza mosolyogtam.
(...)
Tök jól elvoltunk, beszélgettünk, nevettünk. Még velem is beszélt a mellettem ülő lány, és a társaság is jól el volt. Már egy jó ideje beszélgettünk, amikor oda jött a pincér srác.
-Mit hozhatok?-kérdezte, de közben csak engem nézett. Kacéran rám mosolygott, majd halványan rám kacsintott. A vér is meghűlt bennem. Mi a frászt akar ez?? Gyorsan elkaptam a tekintetem, és az asztalon lévő poharamat kezdtem el bámulni. Szemem sarkából láttam, hogy Gábor idegesen csattogtatja a rágóját, végül így szólt.
-Kösz, nem kérünk semmit.-mondta idegességét elfojtó hangon.
-Oké.-mondta, és miközben mellettem haladt el, kissé neki ment a vállamnak. Nem hiszem, hogy véletlen volt.
-Én rendeltem volna.-szólt az egyik srác szomorú arccal.
-Rád fért, hogy ezt a kaját kihagyd.-mondta szórakozottan a másik, mire mindenki felnevetett. Csak én és Gábor nem. Ő engem fürkészett, én meg a poharamat bámultam. Nem tudom mit akart, vagy ő miért nem nevetett, mert nem néztem a szemébe. Nem is derült ki a délután folyamán.
(...)
Nagyon jól éreztem magam egy pontig. De ott valami eltört bennem..Valami, ami talán soha nem jön helyre. Valami, amit nem akartam, hogy így legyen.
Éppen arról beszélgettünk, hogy Sanyi (Gábor egyik haverja) melyik hajszála ősz, és melyik nem. Igen, komolyan ez volt a téma, ugyanis Tomi egyszer csak a délután folyamán észre vette, hogy Sanyinak van egy ősz hajszála, és onnantól kezdve a többit kezdték el kutatni. Kissé hülyének néztek..Nem csodálom. Egy csapat izom gyerek túrkál a barátjuk hajába (?!). Mint a majmok.:D itt még jól voltam. De ekkor..Ekkor megcsörrent Gábor telefonja.
Felvette, és kicsit arrébb ment, de hallottam az első mondatát.
-Szia cicuska.-köszönt a telefonba vigyorogva.
Itt tört el bennem az a dolog, amit az előbb említettem már. Bizonyára Eliza is hallhatta ezt, mert azonnal rám nézett. Semmit nem kellett neki mondanom, azonnal kapcsolt, és szólt a többieknek, hogy mi lépünk.
-Mi? Ilyen hamar?-kérdezte Tomi.
-Igen, holnap suli, és még házink is van.-mondta Eliza, miközben én már az ajtó felé igyekeztem, és azon erőlködtem, hogy csak az ajtón kívül bőgjem el magam.
-Házi? Na ne máá'-nevetett fel Tomi.
-De. Sziasztok.-köszönt el Eliza, és meg sem várva a fiúk reakcióját kimentünk az épületből. Mielőtt kiléptem, még vissza néztem. Éppen akkor ért vissza Gábor, és azonnal azt kérdezte, hogy hová megyünk. Tomi csak a vállát vonogatta. Nem vártam meg, míg Gábor rám néz. Visszafordultam, és kiléptem én is az utcára.
Azonnal előtört belőlem a zokogás. Minden érzelmem elő tőrt. A fájdalom, a szerelem, a sérelem, a szeretet, a bánat, a boldogság, minden.
-Csssss.-simogatta a hátan Eliza.-Gyere, hazamegyünk.-mondta, majd elindultunk hazafelé.
Éppen az utcánkba fordultunk volna, amikor megcsörrent a telefonom. SMS, már megint. Gábortól jött.
  Hova lettetek?
Nem írtam vissza, nem raktam vissza a telefonom a zsebembe, csak a kezemben szorongattam. Ki voltam teljesen..