11.rész-Újra iskola

November 01.

Tegnap este miután kitomboltam magam Elizával, ő hazament, mert ugye ma suli van..Ennek hatására bágyadtan keltem fel, mert nem akartam, hogy találkozzak Gáborral, nem akartam beszélni vele, nem akartam a szemébe nézni, semmit nem akartam. Itthon akartam maradni addig, amíg le nem csendesedik minden.De nem lehetett..
Felkeltem, felöltöztem, megcsináltam a reggeli rutinomat, majd indultam is.
A kapuban Eliza várakozott, egy hosszas öleléssel köszöntöttem.
-Hogy aludtál?-kérdezte, amikor elindultunk a suli felé.
-Rémesen..-vallottam be őszintén.
-Hányszor keltél fel?-kérdezte. Kicsit jól ismer..
-Legyen elég annyi, hogy sokszor.-néztem rá egy pillanatra.
-Megértettem. Ma mi lesz akkor? Táncpróba lesz.-emlékeztetett. Ja igen..Ma még tánc is. Sose mondják meg előre, hogy mikor lesz óra, előző nap küldenek körlevelet a facebook-on. Mert mindig változóan ér rá a tanár, és mivel ez nem óra számba megy, ezért megengedheti magának.
-Nem tudom. Lehet nem megyek..-gondoltam bele.
-Na azt már nem! Ez az álmod nem? Hogy táncolhass. Akkor miért adnád fel egy fiú miatt?-állított meg, és magával szembe fordított.
-Nem adom fel..Csak kihagyok egyet.-vontam meg a vállam.
-Nem!-mondta határozottan, amitől kicsit hátrahőköltem.-Ma is jössz, ugyanúgy fél 3-ra. Nem érdekel Gábor, mert nem miatta csinálod. Vagy de?-húzta fel a szemöldökét.
-Dehogy! Nem is tudtam, hogy jár, én már akkor jelentkeztem.-mondtam kissé dühösen.-Hogy gondolhatsz ilyet?
-Mert mondjuk ismerlek..
-Akkor nem eléggé.-néztem a szemébe.
-Lau ne csináld már! Látszik, hogy szereted. De ez most ne legyen fontos, hiszen lehet barátnője van. El jössz a táncra, és megmutatod neki, hogy van nélküle is élet a földön.
-Rendben, megyek..-mondtam, majd elindultunk végre a suliba.-És ha nem fog menni? Ha nem bírom ki?
-Akkor ki mész, és lenyugodsz. Majd azt mondom, hogy WC-re mentél, és kész.
-És ha sokszor megyek majd?
-Akkor azt mondom vizelési problémáid vannak.-mondta, mire mindketten felnevettünk.
A sulihoz érve azonnal megtorpantam. Ott állt ő, fehér pólóban, térdfarmerben, deszkás cipőben, és laza, szétgombolt ingben.
-Ne ess össze.-mondta Eliza, majd behúzott a suliba. Nem köszöntünk oda, nem néztem rá. Akkor tuti ledermedek..
-Na látod.-mondta Eliza, amikor beértünk.-Túlélted.-mosolygott rám.
-Nehezen.-néztem vissza rá. ott állt a csoportban, és mindenki rajta nevetett. Ott beszélgettek, és amilyen jól állt neki, csak jobban belé estem.
-Na gyere.-mondta, majd megragadta a karom, és felmentünk a terembe.
Leültem a helyemre, elővettem a telefonomat, és zenét hallgattam.Először nem tudtam mihez lenne most kedvem, végül benyomtam Tom Odell-Another Love című számát. Azt hittem befordulok tőle, de nem így lett. Erősebbnek éreztem magam. Eszembe jutott a tegnapi nap, hogy mennyit szenvedett velem Eliza, és ezeknek a hatására éltem tovább a napot.
(...)
Suli után Elizával lementünk a büfébe inni valót venni, majd indultunk haza felé. Amikor azonban a suli előtti téren haladtunk el, valaki hátulról megragadta a vállam, és vissza rántott. Ő volt.
-Valami baj van?-nézett a szemembe, mire elkaptam a tekintetem.
-Nem, nincs. Kellene?-néztem a szemébe, hátha látok benne valamit. Hogy ki az a lány, hogy ki ő neki, hogy szereti-e, hogy valóban együtt vannak-e.
-Akkor jó.-mosolygott rám, amitől majd össze estem. Valaki odakiabált Gábornak, hogy indulnak haza, megy-e. Gábor bólintott, hogy várják meg, majd vissza fordult hozzám.-Jössz próbára?
Nem tudtam mit válaszoljak..Végül ezt mondtam:
-Úgy néz ki.-néztem rá.
-Okés, akkor léptem. Csáó!-kacsintott, majd elment.
-Gyere.-mondta Eliza mosolyogva, majd elindultunk hazafelé.
-Mi lesz velem táncon?-kérdeztem még mindig megbabonázva, mire Eliza csak mosolyogva megcsóválta a fejét.
(...)
Gyorsan felkaptam valami ruhát, mert már idő volt, majd lerohantam anyuhoz, hogy indulok.

-Anyu akkor megyek.-mondtam anyunak, majd adtam neki két puszit, és már indultam is.
-Csini vagy.-mondta Eliza mosolyogva, amikor kiértem hozzá a kapu elé.
-Köszönöm te is.-dicsértem meg én is a szerelését mosolyogva.-Zenét?-kérdeztem, miközben elő vettem a telefonom, és rákapcsoltam a fülhallgatót.
-Jöhet.-mondta, majd elfogadta az egyiket.
Benyomtam egy hangulatos zenét, és így indultunk el. Zene: Selena Gomez-Slow Down.
-Slow! Slow!-énekeltük egyszerre a járdán sétálva. Szerintem totál hülyének néztek, de nem érdekelt.:D
(...)
-Sziasztok lányok, gyertek már kezdünk is.- invitált be a tanár. Na kösz, most mindenki ránk figyelt. Igen, ő is. Éppen sapiját vette le, hogy összeborzolja a haját. De persze észre vett, és halványan elmosolyodott, amikor rám tévedt a tekintete. A szerelése valami lélegzetelállító volt.
Szürke atlétát viselt, amin keresztül egyértelműen kilátszottak a kockái. Narancssárga és szürke buggyos melegítője a lazaságát tükrözte, ami volt is neki rendesen. Tehát totál álom pasi.:)
Elkezdtek bemelegíteni a többiek, de mi Elizával leültünk a lelátó egyik sorának egyik helyére, hogy nagyjából rendbe szedjük magunkat. Nekem például nem nagyon kellett semmit csinálnom, sőt csak a cuccomat vittem fel, Eliza viszont át vette a cipőjét, mert nem abba jött, amiben táncolni akart.
-Menj csak, majd megyek.-nézett fel rám, miközben a cipőjét kötötte.
-Tényleg?-kérdeztem.
-Persze, menj már.
Lerohantam a lelátóról, és hogy ne keltsek feltűnést beálltam leghátulra.
-Nem-nem!-mutatott rám Ati, a tánctanár.-Te ide előre, ahogy megbeszéltük.
-Ja, már megyek is.-mondtam kissé zavartan. Nem akartam pont Gábor elé beállni, ezért a mellette lévő srác elé álltam be, és csináltam én is a bemelegítést.
Miután végeztünk a bemelegítéssel Ati megint megszólalt.
-Mielőtt táncot tanulnánk, fel akarok mérni mindenkit, hogy menny a kapacitása. Hogy hátul áll-e majd, és hasonlók. Tehát most mindenki oda megy- mutatott a zenés csajszira, aki a zenét indította mindig.-és kér egy zenét. Mindegy mit, legfeljebb netre felmegyünk, és ott lesz elindítva. Na tehát. Az első ember..-nézte Ati a névsort.- Szűcs Boglárka.-mondta ki a nevet, mire egy elég félénk csajszi lépett ki a sorok közül. Mindenki leült a helyére, és vártuk az első táncot.
Pechemre pont rossz helyre ültünk Elizával..Ugyanis Gáborék vannak előttünk.
-Menjünk máshová.-suttogtam Elizának alig hallhatóan.
-Ha akarod.-mondta, mire felálltunk..Volna, de Ati ránk szólt.
-Mindenki csendben ül, és figyel.-mondta nekünk címezve, mire vissza ültünk.
-Ajj..-mondtam, majd a kezembe temettem az arcomat, és rákönyököltem a lábamra.
-Nyugi.-simította meg a hátam Eliza.
Elkezdődött a lány tánca, szóval felültem rendesen, és megnéztem.
(...)
Talán lement a fél csoport (én meg Eliza, sem Gábor és a haverja pont nem kerültünk sorra), amikor Ati megszólalt.
-Oké emberek, a többieket a következő órán nézem meg. Sziasztok, további szép napot!-intett, mire többen visszaköszöntek neki. Elizával gyorsan összepakoltunk, és már kifelé indultunk.
-Haza mentek?-lépett mellénk Gábor és a haverja.
-Igen, szeretnénk.-mondta Eliza.
-Nem jöttök mekizni? Megyünk a haverokkal.-mondta, nekem meg jobban kezdett verni a szívem. Komolyan meghívott? :)
-Kik mennek?-kérdezte Eliza.
-Csak a haverok.-mondta megint Gábor.
-Lányok is lesznek?-kérdezte Eliza komolyan.
-Mi van?-nevetett kínosan Gábor. Én végig lehajtott fejjel mentem ott mellettük.
-Nem mehetünk, haza kell menünk, bocs.-ragadtam meg Eliza karját még mindig lehajtott fejjel, majd kikerültem a fiúkat, és kimentünk az épületből, egyenesen hazafelé.
-Bocsi, de már nem bírtam tovább..-fújtam ki a levegőt, amikor elindultunk a járdán.
-Semmi baj, de csörög a telefonod.-mondta Eliza, mire a táskámban kezdtem kutakodni, majd előszedtem a készüléket.
-Gábor.-mondtam alig hallhatóan, mire Eliza is megtorpant.
-Igen?-vettem fel a telefont.