3.rész-Szeptember 16.-"Láttam, hogy valaki mást is felvettek. Miatta megyek én is.:)"

Boldogan ébredtem, mert tudtam mi vár ma rám.:)
Ma rakják ki az aulába a casting névsorát. Wííí!
Elizával gyorsan besiettünk a suliba, és azonnal a hirdető táblához rohantunk.
-Hova rohantok?-jött velünk szembe Gábor a haverjával (azt hiszem Tominak hívják).
-Most van kirakva a névsor, hogy felvettek-e a táncra!-mondtam zihálva. 
Normál esetben örültem volna annak, hogy érdeklődik, de most sietni kellett. 
Gábor csak vigyorogva intett, mi meg rohantunk tovább. Nem értettem vigyorát, de biztos nem lényeges..Aha. Gondoltam addig, amíg nem jutottunk a plakáthoz..Ott minden kiderült.
-Naaaa?-kérdezte Eliza, amikor éppen a plakátot olvastam.
-Kiss Beáta, Farkas Gertrúd,...-soroltam.-Fazekas Elizaaaaaa!-kiáltottam boldogan, majd gyorsan magamhoz öleltem ámult barátnőmet.
-Gratulálok.-engedtem el mosolyogva.
-Köszi, köszi.-törölgette a szemeit a meghatottságtól. Totál boldog volt.:) -És te?-nézett rám.
-Nézem.-léptem vissza a plakáthoz.-Basszus..-suttogtam alig hallhatóan.
-Mi az??-kérdezte Eliza.-Nem vettek fel, vagy mi?-kérdezte aggodalmasan.-Mert akkor én sem megyek.-mondta határozottan.
-E-Ezt..nézd!-dadogtam.
-Mit?-lépett oda, és elolvasta a nevet, ahová az ujjammal mutattam.
-Veres Gábor.-mondta Eliza alig hallhatóan.
-Basszus..-temettem az arcom a kezembe.
-Nem örülsz? Ez tök jó.-mondta boldogan.-Hiszen együtt lehettek.
-Tudom.-emeltem fel a fejem, miközben vigyorogtam.
-Nem is voltál szomorú?-nézett a szemembe Eliza.
-Dehogy, csak olyan boldog voltam, és nem akartam, hogy az egész folyosó lássa a vigyorom.-mondtam boldogan. A folyosón egy csomóan voltak, ezért nem akartam feltűnősködni.
-Egy pillanat..-mondtam, mert rezgett a telefonom, SMS-em jött.
-Ki az?-kérdezte rám nézve.
-Gábor.-mosolyogtam, miközben az üzit olvastam.
 "Na felvettek? :)"
 "Aha, de te..Nem is mondtad.! :)"
 "Gratulálok. :) Nem akartam, mert még nem volt biztos, hogy megyek is, ha felvennének."
 "Ja, értem. Azért gratulálok. :) És hogy döntöttél? Mész majd te is?"
 "Most, hogy kiderült valami, már igen.:)"
 "Mi az a valami?"
 "Láttam, hogy valaki mást is felvettek. Miatta megyek én is.:)"
Ennél a válaszném el komorodtam.
-Na mit írt?-kérdezte Eliza.
-Ezt olvasd.-mondtam, majd Eliza felé tartottam a telefonomat.
-Azta..-olvasta az üzit.-Ki lehet az?-kérdezte
-Nem tudom, de remélem nem a csinos csaj miatt.-mondtam szomorúan.
-Kitudja..-mondta.-És ha miattad?-kérdezte mosolyogva.
-Á, kétlem.-hajtottam le a fejem.-Sose érdekelném, úgy.-mondtam szomorúan.
-Miért is ne? Olyan szép vagy, fantasztikus táncos, jól tudsz rajzolni, van hangod is..-sorolta.-Kész főnyeremény.-simogatta a vállam Eliza.
-Köszi.-emeltem fel a fejem, és mosolyogva a szemébe néztem.-Te meg tökéletes, legjobb, és örök barátnő.-öleltem meg Elizát.
-Te is. Bocsi, kihagytam.-nevette el magát, mire én is felnevettem. 
(...)
Órák után Elizával vettünk még a büfében szendvicset, és Fanta-t (éljen az egészséges életmód).

Aztán kimentünk a suli elé.
-Hali csajok.-köszönt Gábor, miközben éppen a haverjavival nevettek valamin.
-Sziasztok.-köszöntem vissza mosolyogva.
-Laura várj egy kicsit.-mondta, majd oda szólt a haverjaihoz, hogy mindjárt jön.
-Előre megyek.-mondta Eliza mosolyogva, majd ott hagyott. Gábor felém közeledett.
-Na hali!-ért oda hozzám.
-Szia.-mondtam mosolyogva.-Mit szeretnél?-néztem bele a gyönyörű kék szemeibe.
-Hoztam valamit.-mondta mosolyogva.-Tudom, hogy szeretsz minden fajta apróságot elrakni, vagy kirakni a parafatábládra, szóval tessék. Hogy később is emlékezz rá, hogy felvettek.-adott át mosolyogva egy lapot.
Rák vörös fejjel szétnyitottam a lapot, amin a táncos névsor volt.
-Köszi.-néztem rá mosolyogva, mire Gábor csak megvonta a vállát.-Honnan szerezted meg? Úgy tudtam csak egy példány volt belőle.-néztem a szemeibe.
-Öhmm,  igen..-vakargatta a tarkóját.-Az úgy volt, hogy leszedtem a hirdető tábláról a papírt, addig haverom, Tomi-mutatott a társasága felé, ahol éppen egy fiú mondta a sztoriját a többieknek.-oda állt a táblához Krisszel-bökött egy másik fiú felé.-hogy senki ne lássa meg, hogy le van szedve a lap. Én meg berohantam az infó terembe, és kinyomtattam neked.-nézett rám mosolyogva.
-Húú, köszi.-vigyorodtam el.
-Nincs mit.-mondta mosolyogva.
-Öö..Csak hogy viszonozzam kedvességedet, adok neked én is valamit.-mondtam, majd magam elé húztam a táskám, és beletúrtam. Megakadt a szemem egy rajzon, amit még föci rón (igen, elég jól el voltam.:D ) rajzoltam. A rajzon egy fiú volt, aki gitározott a tó parton. Gábort rajzoltam le, de remélem nem vette észre.:D
-Tessék.-adtam át neki a rajzot. Gábor kinyitotta a lapot, majd így szólt:
-Huuu.Kösz. Ezt te rajzoltad?-nézett rám.
-Hát, ühümm.-mondtam félénken. Magamban végig azt mondogattam, hogy "Ne jöljön rá, kérlek! Ne jöljön rá!". Remélem be jött.
-Nagyon klassz lett.-mondta mosolyogva, aztán megkérdezte zt, amitől féltem.-És ez ki rajta?-nézett mélyen a szemembe.
-Ööö..-túrtam a hajamba.-Nem tudom. Csak úgy rajzoltam.-mondtam, aztán a cipőm orrát kezdtem el bámulni, mert féltem ha ránézek, akkor rá jön..
-Értem.-mondta furcsán. Jajj nee! Tuti rájött.-Miért nem rajz szakörre jelentkeztél? Vagy inkább táncos lábú vagy?-kérdezte nevetve.
-Mert már járok rajzra.-mondtam nevetve, mire ő is jót derült.
-És a tánc?-kérdezte.
-Majd az órán meglátod.-mondtam titokzatosan.
-Éééértem.-nevette el magát, én meg csak mosolyogva figyeltem.
-És te?-kérdeztem vissza.
-Majd meglátod "Densz görl".-halandzsázta el, mire felnevettem. Gábor kacsintott, majd sarkon fordult, és visszament Tomiékhoz.
Én csak álltam ott, mint egy darab fa, és a vigyor egyszerűen nem akart távozni a fejemről..
-Héé!-rángatta meg valaki a vállam. Megfordultam, és Elizával találtam szemben magam.-Mi volt?-kérdezte mosolyogva, de nem válaszoltam (mert a döbbenettől nem tudtam semmit se mondani), csak vigyorogtam mint a vadalma.
Eliza csak elnevette magát, és magával húzott, hogy induljunk el hazafelé. Nem szóltunk semmit. Eliza tudta, ha el szállt szólam a döbbenet, akkor be sem áll majd a szám. De ezt ki kellett várni.