8.rész-Az a bizonyos versenyre szánt tánc.

A tánc végén Elizával együtt pakoltuk össze a cuccunkat (vizes üvegünk, telefon, stb..), amikor észre vettem, hogy valaki áll mellettem.
-Hello.-néztem Gáborra mosolyogva.
-Szia.-köszöntött édes mosolyával.-Nagyon jók voltatok.-nézett ránk felváltva.
-Hát köszi.-pirultam el.-Ti is.-mondtam, mert akkorra már Tomi is oda ért hozzánk.
-Kössz.-bólintott Tomi mosolyogva.-Hol tanultál ilyen jól táncolni?-kérdezte tőlem Tomi.
-Én balettoztam kiskorom óta.-adtam meg a választ.
-Ja, így már érthető.-túrt röhögve a hajába.-És te?-kérdezte Elizától.
-Lauval balettoztam én is.-mondta mosolyogva.
-Miért hagytátok abba?-kérdezte Gábor.
-Háát..-hebegtem, és éreztem, hogy a bőgés határán vagyok.Szerencsémre Eliza kimentett.
-Semmi gond.-simította meg a vállam Eliza.-Azért, mert...-kezdte Eliza, és mindent elmondott nekik. Hogy nagyon jók voltunk, a tanár kiemelkedőknek nevezett minket, aztán mondta a balesetemet, hogy akkor az miatt nem táncolhattam, aztán olyan rossz volt minden, hogy állandóan magamba fordultam, és most, amikor megint táncolhatok, ez nekem a megváltás! Hogy már balettozhatnék is, de nem akarok, mert az emlékek még bennem élnek.
-Úú..-húzta a száját Tomi.-Bocsesz!
-Semmi gond.-mosolyogtam rá szomorúan.
-És te miért hagytad abba? Neked is volt baleseted?-kérdezte Elizától Gábor. Erre én is kíváncsi voltam, mert az oké, hogy amikor lábadoztam a balesetem után, akkor ott volt mellettem, és mindenben segített, de utána nem ment vissza..Fel sem tűnt.:/
-Hát..-nézett a szemembe mosolyogva.-Ha ő nem balettozik, akkor én sem akarok.-mondta, én meg azonnal megöleltem, és úgy éreztem mindjárt elbőgöm magam.
-És most mutattok valamit?-kérdezte Gábor kedvesen.-Már nincs itt senki. Naaa!-kérlelt kisgyerekesen. De aranyooos.:)
-Felőlem.-bólintott Eliza, majd mindnyájan rám néztek.
-Oké, legyen.-adtam meg magam, majd lementünk Elizával a tánctérre, és egy kicsit bemelegítettünk.
-És ha elesek?-kérdezte Elizától.
-Nem lesz semmi gond. Nyugi!-nyugtatott Eliza.
-Hát úgy legyen.-mondtam, majd felálltam, felvettük a balettcipőnket (mindig van egy a táskánkban),Eliza  mellém állt, és előadtuk azt a táncunkat, amivel az egyik versenyen lettünk első helyezettek.
*Kép a versenyről

-WOW!!-tapsoltak a fiúk tátott szájjal.
-Na milyen volt?-kérdeztem, amikor visszaértünk hozzájuk.
-Ez kérdés volt?-kérdezte aranyosan Gábor, mire tuti vörös lett a fejem. De nem baj, mert most foghattam arra, hogy nagyon kifáradtam.Juhuu! :)
-Ja, jól nyomjátok.-mondta mosolyogva Tomi.
-Köszi.-mondtuk kipirultam Elizával.
-Na zúzzunk, mert rohadt fáradt lettem.-mondta Tomi, majd felkapta a táskáját.
-Okii.-mondta Eliza, majd ő is felkapta a táskáját.
-Menjetek előre, majd megyek én is.-mondtam, mire a többiek bólintottak.
Nem, nem azért akartam maradni, hogy kicsit pihenhessek, hanem mert honvágyam volt..Honvágyam a balett miatt. Szörnyen hiányzott, de már nem mehetek vissza. Már a Hip-Hop-osoknál a helyen. Ide tartozom most már, ide járok. Ennek a közösségnek vagyok a tagja. De akkor is borzasztóan hiányzott...Minden. A táncórák, a bemelegítések a csajokkal, a tanár kedvessége, ahogyan velünk bánt, hogy mindig állhattam elől, és volt, hogy én mutattam nekik, mert nem értették, hogy hogy van az a mozdulat..Ezekkel a gondolatokkal hirtelen elhatározásra jutottam, és leraktam a cuccaimat, majd visszaálltam a tánctérre. Beálltam kezdő pozícióba, majd elkezdtem. Azt a táncot táncoltam, amelyiket akkor adtuk volna elő egy versenyen, amikor a balesetem volt..Az utolsó táncom. Mindent beleadtam, és úgy táncoltam, mintha a versenyen lennék.

Könnyes szemekkel táncoltam, amikor valaki benyitott, és azonnal kizökkentett. Gyorsan letöröltem a szemeimet, majd úgy néztem meg, hogy ki az.
-Tudtam, hogy itt leszel.-mondta mosolyogva Gábor.
-Öö..Én csak pakoltam a cuccomat.-hebegtem.
-Ahha..-felelte "Ezt nem veszem be!" mosollyal.-Már elég ideje állok az ajtóban ahhoz, hogy lássam miért maradtál itt..-közölte.
-Te néztél?
-Nem, csak visszajöttem, mert itt hagytam a vizes üvegemet. Aztán megláttalak táncolni. Te nagyon ügyes vagy. A balettben, és a Hip-Hop-ban is egyaránt.-közölte mosolyogva, a fejemet meg azonnal elöntötte a pír.
-Hát..köszi.-nyögtem ki, mert alig jött ki szó a számon.
-Na de gyere, kis táncos lábú, mert már senki nincs a suliban. Csak a takarító, de már ő is zárna.
-Ja..-mondtam, majd gyorsan összepakoltam a cuccomat, és Gáborral együtt mentünk ki a suli elé.
A takarító tényleg ott várakozott, hogy végre bezárhasson. Hát igen..Este 6 óra volt..
-Elizáék már elmentek?-kérdeztem.
-Igen, nem akartak rád várni már, meg ugye én is visszamentem az üvegemért, szóval nem akartak várni.-mondta Gábor rám nézve.
-Ó, értem.-mondtam a földet bámulva, miközben a járdán sétáltunk hazafelé.
-Hazakísérjelek?-kérdezte komolyan.-Rohadt sötét van.-nézett fel az égre.
-Hát, aha.-motyogtam zavartan.
-Jól van.-mosolygott rám, de én szigorúan csak a földet néztem.
(...)
-Köszi, hogy haza kísértél.-mosolyogtam rá.
-Szívesen. Akkor holnap a suliban.-kezdett köszönni.
-Rendben. Szia.-intettem.
-Szia.-kacsintott rám, majd elindult hazafelé.
Én egy ideig csak álltam ott, mint aki legyökerezett. Tátott szájjal álltam, és csak lestem magam elé. Majd kissé zavartan megigazítottam a hajamat, és bementem.
-Milyen volt a táncóra?-kérdezte anyu, egy fakanállal a kezében.
-Majd később elmondom, most a szobámban leszek.-vettem le a cipőt, majd a táskámmal, és a gondolataimmal együtt felrohantam a lépcsőn.
-Lauuu!-jött ki Sára a szobájából.-milyen volt?-kérdezte boldogan.
-Később mindent elmesélek, de most nem.-mosolyogtam rá.-Kicsit magány kell..
-Okii.-bólintott boldogan, majd visszament a szobájába.
Benyitottam a szobámba, ledobtam a táskám a fotelembe, majd benyomtam a laptopomon
Macklamore & Ryan Lewis-Can't Hold Us című számát, és hanyatt feküdtem az ágyamon. Boldog voltam, ez nem kérdés. Gábor nekem kacsingat, hazakísér, nézi ahogyan táncolok..Mind olyan fura, de egyben aranyos, és kedves. Totál belestem..:)
Amikor anyu kiabált, lementem vacsorázni, majd játszottam egy kicsit Toto-val, majd elmeséltem mindent anyunak és Sárának.
Miután mindent megértettek, azt is megértették, hogy most egyedül szeretnék lenni, így engedték, hogy egyedül lehessek. Anyu, mert már felnőtt, Sára meg azzal indokolta, hogy "Ha ma nem játszunk, akkor majd holnap. Menj nyugodtan!".Köszi..Elengedett a kishúgom.:D
Kicsit még gépeztem, e-mail, MSN, Fansite, de sehol semmi..Felmentem Facebook-ra, na ott minden volt.
34 értesítés (csomó képmegjelölős hülyeség..:ss), 5 üzenet (távoli ismerősöktől, barátoktól.:) ) amire azonnal visszaírogattam. Megnéztem kik vannak chat-en, de még a végére sem értem, amikor beugrott egy ablak. Gábor ablaka..:)
  "Hello DanceGirl.:DDD"
  "Szia DanceBoy.:D"
  "Beértél épségben?:D"
  "Hé, ha csak azért kísértél haza, hogy utána kinevethess a haverjaiddal, akkor inkább ne kísértél volna haza..!"
  "Mi van?? Csak vicceltem.:DD Nem nevetlek ki senkivel.."
  "Akkor jó..Pill, adok enni a kutyusomnak.:)"
  "Van egy kutyád? Kicsi, nagy?.."
Nem írtam vissza rögtön, mert lementem, és adtam enni Totonak, és egy pohár kakaóval mentem vissza.Gyorsan írtam is Gábornak.

  "Még most kicsi.:DDD Amúgy olyan Beagle-ös a kinézete. Nem tudom milyen lesz, ha felnő.:)"
  "Ja, ahha..Mi a neve?:)"
  "Toto."
  "Klassz név."
  "Tesómmal találtuk ki neki..mindenképp segíteni akart a döntésben.:DD"
  "Ja, érthető.:DD Figy. Most zúzok aludni. Akkor holnap a suliban."
  "Oké. Szia.:)"
  "Hello.:)"
*Gábor kijelentkezett.
Ezek után már én sem tudtam mit csinálni, ezért kijelentkeztem, és elmentem fürdeni. 
Lefekvés előtt még átnéztem a tanulni valót, majd olvastam egy kicsit (Szívritmuszavar), majd lefeküdtem aludni.