(ha vége, indítsd újra-zenepanelen nincs rajta)
***
***
Kissé meglepett a kijelentése..Mégis miről? A kapcsolatunkról, de mit?-Kapsz levegőt?-kérdezte aggódó tekintettel.
-Igen, csak megleptél. De hallgatlak, mondjad.
-Tudod..Nem is tudom mit mondjak.-nevetett fel kínosan.
-A lényeget.-nem volt kedvem viccelődni. Az előbb vesztem össze Gáborral, neki meg bejelenteni valója van..Nem az én ideg rendszeremnek való ez.
-Hát..Valamelyik nap sétáltam, és észrevettem egy lányt.-itt csendbe is maradt, azt hittem beszél még.
-Ennyi?-húztam fel a szemöldökömet.
-Ja.-vont vállat.
-Ennyi miatt kaptam kisebb szív rohamot?-nevettem fel megkönnyebbülten.
-Nem érted..-rázta meg a fejét, mire ismét figyeltem rá, kissé ijedten.-Felfigyeltem rá, mint jó nőre.-nézett a szemembe.
-Biztos csinos volt, nem?
-Megtetszett! Mint lány!-beszélt úgy velem, mint egy komplett idiótával. Lehet tényleg az vagyok, mert lassan kezdett leesni mi a szitu..
-Úgy érted..
-Igen.-szólt közbe.
-Ádám, ugye nem!?
-Attól függ mire gondolsz.
-Megcsaltál vele???-estem pánikba.
-Jaj, dehogy! Nem vagyok olyan tapló, minek nézel?
-A hátam mögött csajokra vadászol. Már bármit kinézek belőled!-kezdtem idegesen hadonászni.
-Nem vadászok, csak megláttam az utcán!
-Én is látok, de mégsem hajtok rá!
-Még nem is tartok ott, hallgass már meg!
-Á, szóval rá is hajtottál már? Érdekes...-vakargattam meg idegesen az államat.
Belül majd szétvetett az ideg, remegtek a lábaim, és nem olyan szerelmesen, mint ez előtt. Nem. Most idegességtől, dühtől, és méregtől. Hirtelen minden rossznak elmondtam volna Ádámot, de uralkodtam magamon, mert tudtam, amit most mondok később megbánom tuti. Így mindent megfontoltam, lassan és biztosan mondtam ki.
-Nem hajtottam rá, csak beszélgetünk. De hadd fejezzem már be!-kezdett ő is ideges lenni, minden bizonnyal azért, mert nem hagytam, hogy végig mondja, hogy éppen megcsalt.
Csöndbe maradtam, és hagytam, hadd fejezze be szívem összetörésének akcióját.
-Bement egy kávézóba, és utána mentem.-na itt akadtam ki először, de nagyon.
-Mi az, hogy utána mentél? Ő az első alkalom, vagy már korábban is csajoztál, amikről jobb, ha nem tudok inkább!
-Ez az első, de megint közbe szóltál!-kiáltott rám úgy, mint még soha. Kissé megugrottam, amit bizonyára észrevett, mert halkabban folytatta.-Előtte is néztem már meg lányt, de fiú vagyok, ez nem bűn.
-Kivéve, ha barátnőd van. Mert akkor szerintem az elnézi, hogy más lányra még csak a szemed sarkából se nézz rá.
-A fiúk ilyenek. Fiúból vagyok én is.
-Ezt nem tudom tanúsítani, mert még csak együtt sem voltunk soha.-ez a kijelentésem biztosan meglepte, mert tág szemekkel nézett rám.-És inkább meg sem merem kérdezni a lánnyal volt már-e testi kontaktusotok, mert csak bőgve elrohannék innen, és megfogadtam, hogy kevesebbet sírok. Eddig rosszul megy.-jegyeztem meg, az utolsó mondatot kicsit halkabban...
-Soha nem beszéltünk erről..Mármint..khm..Arról.-nézett rám.-Nem tudtam, hogy te már szeretnéd, vagy valami. Azt hittem még korai, és nem is erőltettem.
-Tehát ha most belemennék meggondolnád magad, és velem lennél nem azzal a másikkal, aki biztosan most azonnal ugrik, ha megkéred? Ez kedves, köszi, mindenképp megfontolom.-vetettem oda szarkasztikusan, feszengve a dühtől.
-Fejezd már be, felidegesítesz.
-Még én téged? Ez remek..-néztem az ég felé, és próbáltam visszatartani a könnyeimet.
-Nem akarok veszekedni, azt hittem meg tudjuk beszélni, mint az érett felnőttek.
-Gyerek vagyok. Egy szaros kis gyerek. Ahogy te is. Milyen érett felnőtt? Soha nem leszel az, ha így folytatod. Ez nem kórtól függ. Ha továbbra is lányok szívét töröd össze, az nem dicsőség. És ha továbbra is így folytatod, hogy a lányok álmát töröd össze..-itt hatalmas levegőt vettem, és akaratlanul is, de kibuggyant az első könnycsepp-. Akkor soha nem leszel felnőtt. Mert egy felnőtt úgy is gondolkodik, és ez, amit most művelsz, még a közelében sincs. Egy érett felnőtt ezt rendesen közölte volna, amennyire csak tudja, és nem úgy, hogy "Hé, amúgy megbámultam egy nőt az utcán!" Miközben barátnőd van, a francba is!
Nem bírtam tovább, és kitört belőlem. Nem is akartam már visszatartani..Minek?
-Ne sírj, kérlek!-lépett felém, de hátráltam.
-Mert? Nem szereted a bőgős lányokat? Képzeld, szerintem az a szerencsétlen lány, aki veled mutatkozott, akire "felfigyeltél".-formáltam idéző jelet a levegőbe, hogy még hitelesebb legyen a dolog.- az is rengeteget fog még sírni miattad. Már előre sajnálom szegényt. Ó, várjunk csak..Én is a szerencsétlen lányok táborát erősítem!-mondtam ismét szarkasztikusan. Igen, ha ideges vagyok, ez gyakran előfordul.
-Laura fejezd be! Ideges vagy, megértem, de azért elég durva volt.-csitított le.
-Nem érdekel, megérdemelted! Egy szemét állat vagy Ádám!-bőgtem fájdalmasan.-Mindent megtettem, szerettelek tiszta szívemből, de neked semmi nem elég! Elegem van, hagyj engem békén!-fordultam és idegesen, hogy úgy töröljem le könnyeim, hogy ő ne lássa azt.
-Laura.-lépett felém, és hátulról megfogta a vállam.-Most ideges vagy, mérges, értem én. De ne mondj most olyat, amit később megbánnál. Gondolkozz higgadt ember módjára. Amivel most megbántasz, azt már nem tudod visszacsinálni. Soha. Szóval gondolkozz mit mondasz.
-Te ne mond meg nekem mit csináljak.-suttogtam erőtlenül.-Soha nem haragudtam még így senkire, mint most rád. hatalmasat csalódtam benned, és most akkora űr van a szívemben, hogy azt sem tudom van-e ekkora tér. Rettentő nagy helyet hagytál magad után. És ez fáj, kimondhatatlanul. Nem gondoltam volna, hogyha valaha is szakítunk, az így fog megtörténni.
-Most biztos rosszul döntök, már kezdem is megbánni. De az én döntésem. Később megbánom, és majd siránkozok, hogy elengedtelek, amikor majd azt látom, hogy más ölel át, és csókol meg.
-Nem érdekel, hogy megbántad, már nem.-fordítottam el a fejem, hogy halványan, a szemem sarkából lássam Ádámot.
-Megértelek. Nem is kell, megérdemlem. De tudd, hogy örökre szeretni foglak, és soha nem felejtelek el.
-Sablon szöveg.-nevettem fel kínosan.-Most ezt mondod nekem, aztán már találkád van a csajjal.
-Sablon, de azért mondja ezt mindenki, mert ez az igaz.
-Igaz, de nálunk nem! Már értek én mindent! Szerettél, aztán jött egy szebb, csinosabb, teltebb lány, és én már nem is kellek. Egy bábu voltam, amit úgy mozgattál, ahogy akartál. Egy játék, ami ott volt, ha éppen szeretet hiányod volt. Aki szívből csókolt, mert neked kellett egy lány. Ezek fájnak igazán. Nem az, hogy éppen szakítunk. Az csak mellékes...-felsóhajtottam.-Szerettél te valaha is engem?
-Még mindig szeretlek.
-Akkor miért történik most ez?-ráztam meg a fejem.
-Őszintén már azt sem tudom miért tettem ezt..Az a lány..Ő is tetszik. Eléggé. De mindig is te leszel nekem a..
-Elég.-szóltam közbe.-Ne mondj ilyeneket, mert csak rosszabb. Na menj, vár már a lány.-fordultam meg, és szomorúan Ádámra mosolyogtam.
-Várhat.-vont vállat hanyagul.
-Sajnálom.-húztam el a számat, majd nyomtam Ádám arcára egy puszit, és kikerülve elindultam az ajtó felé.
-Nem így akartam, hogy vége legyen.-szólt utánam.
-Így sikerült.-álltam meg, és egy pillanatra visszapillantottam Ádámra.-Nem én akartam így. És minden bizonnyal, amikor kilépek ebből az épületből bőgni kezdek, és talán egy hétig abba se hagyom. Talán kiszáradok..De nem érdekel. Nem így akartam, Ádám!-fordultam ismét felé.-Miért tetted ezt velem?-sírtam el magam megint.
-Ne kezd, kérlek, mert ez nekem már így is elég rossz.-hajtotta le a fejét.
-De nem értem meg! Nem tudom meg érteni!-estem hisztérikus rohamba. Előfordul, ha az ember ideges, és minden méreg most tör elő belőle.
-Kérlek..-bámulta cipőjét.
-Hát rendben van..-töröltem le az arcom.-Akkor így lesz vége.
-Nem így akartam!-nézett rám.
-Én sem.-mosolyodtam el szomorúan, majd megfordultam, és végleg távoztam az udvarról, és Ádám életéből.
