10.rész-"Folyik a víz szememből, az égből."

Szeptember 30.

Este egyszer sem keltem fel..Végig aludtam azt a 4 órát amit aludtam kb. Ugyanis tegnap este elaludtam olyan hajnali 2 körül, és reggel 6-kor már felkeltem. Nem akartam, de a szemeim kipattantak.
Eliza a földön aludt, anyu hozott neki matracot, meg mindent, ami az alváshoz kell. Lepedő, takaró, párna..Én az ágyamon aludtam/forgolódtam. Ha nálam alszik, mindig így fekszünk.
-Hogy aludtál?-ült fel ő is, amikor észre vette, hogy az ágyamon ülök török ülésbe, és cseppet sem alszok.
-Elég jól.-néztem rá. Eliza az ágyam végében aludt, a földön.-Azt a 4 órát amit aludtam, azt végig aludtam.-szegeztem le a fejemet. Eliza fel állt, és oda jött mellém. Leült török ülésbe, és simogatta a karom.
-Minden rendben lesz, ne aggódj.-biztatott.
-De hát minden bizonnyal ő a barátnője.-néztem rá könnyes szemekkel.
-Akkor rohadjon meg az a ribanc ahol van.-szitkozódott Eliza.-És ha nem is a barátnője?-állt fel idegesen.
-Sajnálom, ha felidegesítettelek. Nem akartam, csak ez most..-kezdtem de közbe szólt.
-Nem rád haragszok, egyáltalán.-mosolygott rám.-Hanem arra a gyökérre, aki miatt szomorú vagy.-járkált idegesen a szobámban.
-A lány?-töröltem meg az arcom.
-Nem. Gábor.-nézett rám komolyan.
-Hát igen..Ő is benne van..-mondtam, de nem akartam. Nem akartam, hogy igaz legyen ez az egész. Mint egy rossz álom, és azonnal fel akartam ébredni.
-Figyelj!-ült le vissza mellém.-Nyugodj meg, minden rendbe jön.
-Hát remélem. Annyira jó, hogy itt vagy.-öleltem át szorosan.-Köszönöm.
-Ne köszönj semmit.-simogatta a hátam.-Viszont..-engedtük el egymást.-Azt megköszönheted, ha kibírom, hogy nem verek neki be egyet.-mondta komolyan.
-Azt nem hiszem, hogy kell.-nevettem fel.
-Na végre megint nevetsz.-jött be anyu egy tálcával.
-Ez csak egy pillanat volt.-mondtam.
-Elhiszem. Tessék.-rakta le az ágyamra a tálcát.-Hoztam nektek teát, és reggelit is.
-Köszönjük szépen.-mondta Eliza, én meg megfogtam egy pirítóst, és beleharaptam.
-Oda lent leszek, jó étvágyat nektek.-mondta anyu az ajtóm felé indulva.
-Köszi anyu.-mondtam.
-Szívesen.-nézett vissza ránk mosolyogva, majd kiment.
Fel álltam az ágyamról, a pirítóst leraktam a tányéromra, majd a laptopomhoz léptem.
-Ne nézd meg a face-t.-szólt rám Eliza.
-Nem azt akarom.-mondtam, majd benyomtam egy zene mappát, és elindult a Selena Gomez-Slow Down.című száma.
-Ez is szerelmes.-mondta Eliza, mire visszaültem az ágyamra.
-Van ilyen is..-vontam meg a vállam, majd megint enni kezdtem a pirítósomat.
(...)
-Ugráljunk.-pattantam fel az ágyamról, miután megettem a pirítósomat.
-Most ettünk.-nevetett Eliza.
-Nem baj.-mondtam, majd felhúztam barátnőmet az ágyról, és vissza nyomtam az elejére a Selena számot.
Elkezdtünk rá táncolni össze vissza, de most jót tett. Eliza nem mondta, hogy nem, mert kihányja. Ott volt velem, és boldogan ugrált.
-Gyerekek hoztam..-nyitott be anyu, de amint meglátott minket, csak elmosolyodott, és vissza kiment.
-Oké, öltözzünk fel, és menjünk sétálni egyet, oké?-nevetett Eliza, miközben én még mindig ugráltam.
-Oki.-mondta, majd halkabbra vettem a zenét, és bementem a gardróbomba ruhát választani.
-Te hoztál ruhát?-kiáltottam ki neki a gardróbból.
-Ahha.-jött a válasz.
Gyorsan kiválasztottam valamit, majd kezemben a ruhákkal vissza kimentem Elizához.

-Megyek letusolok.-mondtam, mire bólintott.
Jót tett egy kis víz, felfrissültem. Vissza mentem felöltözve, aztán elment Eliza is letusolni, majd indulhattunk sétálni.
-Kissé hippisen öltöztél.-mondta Eliza, miközben elindultunk lefelé a lejtőn.
-Most ez lett.-mondtam mosolyogva. Még tavaly vettem a szettet, de egyszer sem volt rajtam. Erre a hangulatomra most pont megteszi.
-Merre menjünk?-kérdezte Eliza.
-Park?
-Oké.-majd elindultunk a park felé.
(...)
Oda értünk a parkba, és leültünk egy padra.
Felültem a támlájára, cipőmmel pedig az ülőrészt tapostam. Eliza is így tett.
-Olyan jó idő van most.-néztem fel az égre hunyorogva, mert a nap csak úgy sütött.
-Igen, eléggé.-mondta Eliza, és ő is felnézett.-Bár ott jönnek a felhő. Lehet elkap az eső.-mondta, mire bólintottam.
-Ne nézz oda.-mondta Eliza, és miközben azt kérdeztem, hogy "Mi?", már oda is fordultam, de kár volt..
Gábor állt ott, mellette pedig egy lány. Nem fogták egymás kezét, viszont ott röhögcséltek. Közelebbről megnéztem, és az a Katalin volt az.
-Nee.-mondtam, és máris kicsordult a könnyem.
-Menjünk innen.-állt fel Eliza, és én is így tettem.
-Hé, sziasztok!-szaladt oda Gábor, és beállt elénk.-Had mutassam be Katalint, a..-kezdte, de csak kikerültem, és gyors léptekkel elindultam hazafelé.
-Várj már!-futott utánam Eliza. A járdán ért be.
-Miért tette ezt velem? Még be akarta mutatni a kis barátnőjét? Pont hogy leszarom.-mondtam bőgve.Az arcom ázott a könnytől, de nem csak azok. Ugyanis a következő pillanatban leszakadt az ég.
Ázottan, könnyes szemekkel, baktattunk hazafelé.
-A kis mocsok, meg az a ribanc, áá.-dühöngött Eliza, inkább magában, én pedig mellette mentem zsebre dugott kézzel, és könnyes, vizes arccal.
Beértünk a házba, anyu azonnal oda jött.
-Gyerekek, nagyon esik?-jött oda boldogan, de amint meglátott lehervadt a mosolya.
-Fent leszek.-mondtam, majd levettem a vizes cipőmet, és felbaktattam a fürdőbe átöltözni, és letusolni.
Bementem a szobámba, hogy tiszta ruhát vigyek.
(...)
Letusoltam, vagy inkább csak álltam a víz alatt. Felöltöztem laza, tiszta, száraz ruhába, majd bementem a szobámba.

-Letusolhatok?-nézett be Eliza.
-Per-sze.-szipogtam az ágyamon ülve. Felhúzott térdekkel ültem a párnámmal, a falnak dőlve.
-Ruhát is kaphatok?-jött be.
-Menj, és válassz valamit.-mondtam könnyes szemekkel.
-Oké, köszi.-mondta, majd eltűnt a gardróbomban.-Akkor megyek, mindjárt jövök, jó? Megleszel?-nézett rám aggódó tekintettel.
-Igen, menj csak.-mondtam, majd letöröltem az arcomat.
-Rendben.-mondta, majd kiment.
Felálltam, és a laptopomhoz léptem. Benyomtam egy sírós számot (Beyonce-I Miss You hallgasd, miközben olvasod.←), majd hanyatt vágódtam az ágyon, a párnámba fúrtam a fejem, és úgy sírtam.
-Na ezt nem!-jött be Eliza, majd oda ment a laptopomhoz, és kinyomta a zenét.-Ne fordulj magadba, hallod!-rángatott fel az ágyról óvatosan.-Érted?-kiabált rám biztatóan. Nem haragudott, csak próbált bánni velem.-Fejezd be amit most csinálsz, ezeket a zenéket meg nyomd tovább.-mutatott a laptopomra.-Ne ilyeneket hallgass. Érted???-kiabált rám.
-Értem.-mondtam suttogva, miközben patakokban folytak a könnyeim.
-Nem hallom.-kiabált rám.
-Értem.-mondtam hangosabban.
-Még most sem!-kiabált.
-ÉRTEM!-kiabáltam én is, és sokkal jobb lett.-Elegem van Gáborból, ezekből a zenékből. Élni akarok!-kiabáltam könnyes szemmel.-Utálom azt a csajt, elegem van Gáborból. Azt a csajt választotta? Hát legyen, akkor én is LESZAROM!-kiabáltam hangosabban a leszarom részt. Eliza karba font kézzel állt, és a jelenetemet nézte. Büszke volt, mert az lett, amit akart. Sokkal jobban éreztem magam, hogy kiadhattam mindent, ami bennem szorongott.
-Na ugye, hogy jobb.-mondta mosolyogva.
-Igen, sokkal.-mosolyogtam rá, majd odamentem, és megöleltem.
-Hallgass ilyet.-ment oda a laptophoz, majd bekapcsolt egy zenét a youtube-on.ÉLVEZD! hallgasd ←
-Ez jó..-mondtam, miközben a zenét hallgattam.
-Ugye? Semmi sem bonyolult annyira, hogy rá parázz.-énekelte a dalszöveget.-Élvezd még ha fáj is, minden egyes frázis, a külvilág csak a színfalak, szívedben a bázis!-énekelte. Én meg felálltam, és együtt mozogtunk rá. Miközben a szöveget memorizáltam, rájöttem, ez a dal rólam is szól. Nagyon megtetszett, le is töltöttem.
-Óóóóóó!-kezdtük a refrént együtt.-Élvezd!-énekeltünk.
-Ez jó volt.-mondtam a szám végén.
-Örülök. Ilyeneket hallgass, érted?-kérdezte komolyan, miközben kinyomta a netet a gépen.
-Igen, érettem.-mosolyogtam boldogan. Feldobta a napomat, bármi is történt előtte.