Szeptember 17.
A mai napra, a "Parkos nap" jelzőt raknám.
A reggelem a szokásos volt, ám azzal bővült, hogy ugye most kutyust kell etetni, itatni, ergo hamarabb kell kikelnem az ágyból a szokottnál.. De annyit megér a kis csöppség.:)
Reggel miközben öltöztem, és készülődtem, három zene volt folyamatos lejátszáson.
Stooshe-Slip..: http://www.youtube.com/watch?v=0AqbL7o3ikE
Chris Brown-Fine Chine http://www.youtube.com/watch?v=iGs1gODLiSQ
Paramore-Still Into You http://www.youtube.com/watch?v=OblL026SvD4
Vidám, csajos,ugrálós reggelem lett így egy kis kutyussal körülöttem. Fantasztikus, és még nem is volt délután, ami...:$
Csak sorjában.
A suliba semmi érdekes nem volt (ugyen..valami volt is valami érdekes a suliban??; kétlem..), a délután hamar eljött. Nem gondoltam volna, hogy fantasztikus délutánom lesz, de hála Sárának az lett.
Hamar hazaértem, mert az utolsó óránk elmaradt. A tesitanárnak (Feri bácsi) el kellett mennie, ezért elengedtek minket.
Otthon ettem , majd kicsit játszottam Toto-val a szobámban, ekkor benyitott Sára.
-Bejöhetek?-dugta be a fejét óvatosan.
-Persze, gyere.-mosolyogtam, majd leraktam Toto-t az ölemből, aki először csak ült, aztán gondolt egyet és kiment.
-Eljönnél velem a parkba?-ugrált előttem aranyosan.
-Persze hugii.-mondtam, majd szorosan magamhoz öleltem.-Toto-t vigyük?-engedtem el Sárát.
-Á, nem kell. Most ment szerintem aludni. Hamar hazaértem suliból, és játszottam vele egy csomót.-mondta vigyorogva.
-Értem én.-mondtam nevetve, majd Sára megragadta a kezem, és "segített" felállni.-Most induljunk? Azonnal?-kérdeztem miközben lefelé mentünk a lépcsőn.
-Igen, mert késő délután sokan szoktak lenni a csúszdán, és akkor nem férek oda.-húzta el a száját.
-Ó, értem.-mondtam, de nem igazán értettem..Mindegy, még kicsi.:)
A parkba hamar kiértünk. Sára azonnal rohant csúszdázni, én meg leültem az egyik padra, és néztem, ahogy csúszkál. Néha integetett, akkor visszaintettem.
-Kinek integetsz már?-jött mögülem egy ismerős hang.
-Szia!-köszöntem Gábornak zavartan.-Csak a tesómnak.-mutattam a csúszda felé.
-Á, értem.-ült le mellém.-Szia.-köszönt ő is, mire biccentettem.
Gáborhoz a következő pillanatban egy kisfiú szaladt oda, és azt kérdezte mehet-e csúszdázni. Gábor mondta, hogy persze, és a kisfiú azonnal el is szaladt.
-Ő ki?-kérdeztem furcsán. Oké, ezt így nem illik, de hirtelen ez ugrott ki a számon.
-A kisöcsém.-mosolygott a kisfiú után. Nem volt olyan kicsi. Olyasmi idős lehetett mint Sára.
-Á, értem.-biccentettem.
-Tehát a tesóink, és mi is egyidősek vagyunk..-nevetett fel Gábor a tesóink felé nézve, mire én is elmosolyodtam.-Ez ugyan mit jelenthet?-nézett rám.
-Nem tudom..-mondtam elvörösödve.
-Én talán igen..-rázta meg a fejét Gábor, majd kínosan felnevetett.
Kínos csönd lépett be..Valamit tennem kellett, hiszen éppen Gáborral beszélgethettem volna.
-Képzeld! Kaptam tegnap egy kiskutyát.-mosolyogtam Gáborra.
-Igen?-vigyorgott Gábor. Uppssz..Talán a fiúk nem is kutyusosak? Vagy miért vigyorgott? :/
-Igen.-igazgattam zavartan a hajamat.
-És kitől kaptad?-nézett rám mosolyogva.
-Nem tudom..-hajtottam le a fejem, és a földet kezdtem pásztázni.
-Nem tudod? Akkor találtad vagy mi?-kérdezte furcsán, de koránt sem tűnt meglepettnek..Furcsa.
-Nem. Futár hozta.-mondta, és éreztem, hogy megsemmisülök. De ciki.
-És nem kérdezted meg?-kérdezte még mindig engem nézve.
-Nem.-mondtam halkan, és a bőgés határán voltam.
-És tipp?
-Vannak, de csak feltételezések.-emeltem fel a fejem, és néztem a szemébe.
-Kik?-kérdezte mélyen a szemembe nézve.
-Titok.-hajtottam le megint a fejem. Most mondjam, hogy ő? Á, az olyan..Nem is tudom. Inkább nem.
-Titok?-nevette el magát.
-Hát, igen.-mondtam zavartan.
-Ha elárulok egy titkot, akkor mondasz egy nevet?-nézett rám.
-Hát..Oké.-mondtam. Basszus..Kit mondjak????
Gábor mosolyogva széthúzta a pulcsiját.
-Látod?-kérdezte felém mutatva a pólóját, amin egy Paramore kép volt.-Imádom őket, és ezt senki nem tudja.
-Miért nem?-kérdeztem.
-Nem tudom..Senkinek nem mondtam, és nem is akartam. De te már tudod.-nézett rám mosolyogva.
-Értem..-bólintottam.-Őket én is szeretem. Nagyon.-néztem Gábor pólóját. Oké, közben feltűnt, hogy alatta feszül az izom. Fhuuuu! :33
-Komolyan?-nézett rám.-Zsíír.-mosolyodott el.-Na! Egy nevet kérek.
-Anyuék.-mondtam vigyorogva.
-Áááá! Ez nem ér.-nevetett.
-De-de! Ér bizony!-nevettem én is.
-Nem beszélek veled!-mondta humorosan, de nekem összeszorult a szívem.
-Ööö..Oké.-mondtam félve.
-Komolyan elküldesz?-nevetett.
-Nem, csak olyan határozottan mondtad. Ha menni akarsz...-mondtam kissé szomorkásan.
-Dehogy megyek! Paramore fan vagy, akkor itt a helyem.-mondta vigyorogva.
-Okii.-vigyorogtam én is. Akkor most együtt vagyunk fanok? De zsííír..:$
-Melyik a kedvenc számod tőlük?-nézett a szemembe.
-Ignorance-mondtam mosolyogva.-Neked?
-Nekem a Now, de a te kedvencedet is nagyon szeretem.-mondta.
-Én is a Now-ot.-mosolyogtam.
Kicsit beszélgettünk még, de hamar elrepült a délután.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése