19.rész-Egy újabb titkzatos nap

November 03.

Ezek a napok rohadt lassan telnek..Lehet azért, mert most minden összejött, de akkor is. Na mindegy..
Pizsamában ültem az asztalnál, és éppen a reggeli zabpelyhemet ettem, amikor megcsörrent a vezetékes telefon.
-Halló?-szóltam bele a telefonba.
-Szia Lau!-köszönt bele..Eliza.
-Szia. Hol voltál tegnap?-kérdeztem azonnal.
-Ömm..Ma nem megyek suliba.-terelte a témát. Direkt nem válaszolt a kérdésemre.
-Miért? És miért a vezetékesen hívsz?
-Tegnap beteg lettem..És nem értelek el a mobilodon.
-Értem. De akkor hol voltál teg..-kezdtem, de közbeszólt.
-Uhh mennem kell, mert jött anyum. Puszii.-mondta, majd letette.
Értetlen arccal néztem a készüléket. Semmit nem értettem..Mégis mi lehet olyan dolog, amit egy legjobb barátnő nem tudhat? Fogalmam sincsen..De nagyon fura, az tuti!
Megettem a reggelim, majd benyitottam anyuékhoz a szobába. Anyu éppen az ágyon fekve olvasott, apu meg még aludt szerintem.
-Jó reggelt!-köszöntem halkan.
-Szia drágám.-köszönt anyu is suttogva.-Reggeliztél?-rakta le a könyvet a kezéből.
-Igen. Csak beköszöntem akkor indulok lassan, de még majd bejövök.-mondta, mire anyu bólintott, én meg felmentem a szobámba.
Anyuék szobája lent van a földszinten, mivel tetőteres a házunk, és csak két szoba van fent, Sáráé és az enyém, plusz egy fürdő.
Próbáltam olyan ruhát keresni, ami sem túl búskomor, sem túl vidám..Így hát felkaptam magamra egy szoknyát, harisnyát, és egy kardigánt, egy cipőt, majd indulhattam is. Tök jó idő volt még odakint. Se hideg, se meleg. Gyors fogmosás, fésülködés, stb..,és már indultam is.

Mielőtt elindultam, még gyorsan ránéztem a telefonomra.Semmi baja nem volt..Volt térerőm is, és kikapcsolva sem voltam..Hát nem értem akkor..Na mindegy.
Beköszöntem anyuéknak, addigra már apu is ébren volt, és TV-zett a nappaliban. Gyors puszit nyomtam apu és anyu arcára, majd kiléptem az ajtón, és elindultam a suliba. Senki nem várt rám, így egyedül indultam el. Bedugtam a fülhallgatót a fülembe, majd kerestem egy jó zenét...
(...)
A sulihoz érve kicsit megszeppentem. Mindenki valami fergeteges bulizásról beszélt, meg a piákról, tehát mindenféle tegnapi dolgokról..Kezdett erős gyanúm lenni, hogy bizonyára Eliza is itt lehetett. Gondoltam, hogy megkérdezek valakit, de inkább hagytam az egészet. Majd Eliza elmondja, ha akarja.
Beértem a portára, és Gábor jött velem szembe Tomival.
-Sziasztok.-köszöntem nekik nem túl jó kedvvel.
-Szia.-köszöntek szinkronban.-Látom még mindig szarul vagy.-nézett rám Gábor.
-Hát ja..Figyi! Odakint valami fergeteges buliról beszélnek..Ott volt Eliza is?-néztem rájuk kérdőn.
-Ahha.-bólintott Gábor.
-Kösz..-mondtam halkabban.
-Eliza?-kérdezte Tomi.
-Reggel hívott, hogy beteg lett.
-Ja, beteg..-nevetett kínosan Tomi.
-Mi van?-kérdeztem Tomitól.
-Ááá csak annyi, hogy tegnap a barátnőd rendesen be piált. Nem gyengén flörtölt mindenkivel.-nevetett Tomi.
-Tessék? Eliza ivott? Még sose rúgott be..-mondtam rémülten.
-Hát ez is eljött akkor.-vonta a vállát Tomi, majd kikerült, és elment.
-Figyelj nem hiszem, hogy..-kezdte Gábor, de beleszóltam.
-Nem hiszem el..-néztem magam elé üveges tekintettel.
-Hát ez van..-mondta Gábor nem túl lelkesen. Gondolom őt is meglepte a hír..Vagy nem.
-De most mit tegyek? A legjobb barátnőm. És eltitkolja. Ezt!-emeltem fel kicsit a hangom az "Ezt!"-nél.
-Figy Lau! Nyugodj meg, minden rendbe jön majd.-nyugtatott Gábor.
-Kösz, de nem hiszem.-néztem a szemeibe.
-Most megyek, majd remélem még ütközünk. Na csövi!-kacsintott, majd elment.
Most annyira nem dobbantotta meg a szívem a kacsintás, mert mással voltam elfoglalva..De persze észrevettem, naná! :)
Felbaktattam a terembe..Hát ez a nap sem indult valami fényesen...