16.rész-Kösz, de ebből nem kérek!

November 02.

A reggelem a szokásos tempóban telt..Bár a reggelim kissé nehezebben ment le a torkomon, mint szokott..
Bár anyu pirítóst csinált nekem, meg rántottát, amit amúgy imádok, de most nem ízlett.Nem a kajával volt gond, hanem a torkomban szorongó keserűség.
Egész este, éjjel, és még reggel is azon agyaltam, hogy mégis, hogyan beszéljek Gáborral. Hiszen csak úgy nem állhatok oda, hogy "Szia, Katalin a barátnőd? Ó, igen? Csak ennyit akartam. Szia!"
Fura lenne, mellesleg totál hülyének nézne..
Reggel nem szoktam, de még indulás előtt gyorsan felnéztem facebook-ra. Gyorsan rányomtam az adatlapjára, és megnéztem az előző kommenteket, posztolásokat, stb.. 
Gábor nem írt ki semmit, csak Katalin írt neki..
 "Jajj ne szomorkodj cica fiú!:) Én mindig szeretni foglak!:*♥"
Nem egészen értettem, de gondolom köze lehet e tegnapi esethez..Hogy Tomi jött, hogy beszéljek vele, mert teljesen maga alatt van. Mégis miért? Vagy minek? Esetleg ki miatt? Igen..Szerintem ezeket kellene megkérdeznem..
Hatalmasat sóhajtottam, majd lehajtottam a laptopom fedelét.
Felkaptam a cipőm, két puszi anyunak és Sárának, és már indultam is.
-Hello.-köszöntem Elizának, ahogy kiértem a kapuhoz.
-Szia.-köszönt halvány mosolyával.-Csinos vagy.-nézett végig rajtam.
Nem tudom hogyan jött az ötlet, de ma mindenképp szoknyát akartam felvenni..Talán azért, mert a hangulatomon kívül minden csodás volt. Sütött a nap, és jó idő volt. Még a hajam is begöndörítettem.

-Köszönöm.-mosolyogtam rá.-Te is nagyon csinos vagy.-néztem én is végig rajta.
-Köszi.-mosolygott.-Na menjünk..-mondta, majd elindultunk a suliba.-Hogy beszélsz majd vele?-tért a témára Eliza.
-Fogalmam sincs..-vallottam az őszintét.
-És ma akarsz vele beszélni?-nézett rám egy pillanatra.
-Igen, ma kellene..-húztam a szám, miközben a járdát pásztáztam.
-Minden rendben lesz.-mondta bátorítóan.
-Hát remélem..Nem akarok elszúrni semmit. Végűlis ha boldogok, akkor áldásom rájuk, csak..-kezdtem, de Eliza közbe szólt.
-Áldásod? Ez komoly?-nézett rám elkerekedett szemekkel.
-Ennyire átlátszó?-néztem rá.-Figyelj, nekem ez nem megy! Én próbálom elnézni, ami köztük van, de nagyon nehezen megy. Hiszen..Gábor nekem is tetszik. Nagyon!-tártam szét a karom.
-Igen, tudom. Na mindegy..Valahogy beszélj vele. Rendben?-nézett rám mosolyogva, miközben befordultunk a suli bejárata felé.
-Rendben, megpróbálok..-mondtam, majd beléptünk a suliba.
(...)
A suli nagyon lassan telt, mivel délután akartam beszélni Gáborral. Gyorsan túl akartam lenni rajta, így hihetetlen lassan telt minden..Még a kedvenc tantárgyam az angol is. Borzasztó ez a helyzet..
-Sok sikert.-szorította meg kicsit a karom Eliza, amikor kiléptünk utolsó óra után a folyosóra. Mondtam Elizának, hogy menjen nyugodtan haza, de ő azt mondta, hogy nem, mert meg akar várni. Így bement a könyvtárba. Abban egyeztünk meg, hogy hívom, ha végeztem. Így hát Eliza elindult a könyvtárba, én meg Gáborék terme felé.
Nagyon sokan voltak a folyosókon, a termekben. Hiszen mindenki ment már haza, vagy külön órára. Annyira nézelődtem (szememmel mindig Gábort keresve a folyosón, a termekben), hogy észre sem vettem, hogy éppen neki megyek valakinek.
-Ó, bocsánat.-mondtam, miközben felnéztem, hogy most éppen kinek mentem neki.
-Semmi gond.-nézett le rám mosolyogva az illető. Igen, Gábor volt az.
-Ó bocsi, nem akartam neked menni.-dadogtam össze-vissza.
-Semmi gond, véletlen volt.-mondta, majd a nevére lett figyelmes.A folyosó végén állt egy gyönyörű lány..Katalin, ki más?! Elnézett a vállam felett, elmosolyodott, majd így szólt:
-Most mennem kell. Majd beszélünk. Szia.-mondta, majd elindult Katalin felé. Nem kacsintott mint régen, amibe majd belehalok..
Megfordultam, és a folyosó végére néztem, ahol..Ahol Gábor éppen Katalin arcára nyom egy hatalmas puszit (suliba csak diszkréten, mi?), majd szorosan magához öleli. Éreztem, hogy meleg könnyek árasztják el arcomat. Nem volt ott Eliza, hogy felszedjen a földről, ezért most nem lehettem gyenge. Semmi energiám nem volt, hogy a táskámba kezdjem keresgélni a mobilomat..Így elindultam Gáborékkal ellenkező irányba. Ennek a folyosónak van a végén az az ajtó, ami az udvarra nyílik. Én nem kérek az ő flörtölésükből a facebook-on, nekem nem kell az a látvány, amit ők ketten adnak nekem..Én kiszálltam!
Kimentem, majd hatalmas lélegzetet vettem, és átrohantam az udvaron könnyes arccal, kisírt szemekkel, és végképp összetört szívvel.
Ahogy az épülethez értem, még át kellett mennem egy folyosón (igen forgalmas folyosón ráadásul..) , hogy a könyvtárba jussak. Beléptem az ajtón, majd azonnal jobbra fordultam, egy kis folyosóra. Utamat a lány mosdó felé vettem, hogy kicsit rendbe szedjem magamat.
Gyorsan arcot mostam, kezet, tarkót, hogy lenyugodjak (szerencsémre senki nem volt bent..), majd megnéztem a tükörképem. Egy kisírt szemű, szomorú lány nézett vissza rám.
Sóhajtva raktam vissza kis kéztörlőmet a táskámba, majd kiléptem a mosdóból. Végig mentem a kis folyosón, majd a forgalmason, és végre a könyvtárba értem. Útközben küldtem anyunak egy gyors SMS-t, hogy ne várjon, később megyek haza.
Beléptem a könyvtár ajtaján, mire mind aki a teremben volt rám nézett, kivéve azokat, akik éppen a könyvsorok között nézelődtek. Szétnéztem, de Elizát sehol nem találtam. Nem csoda..Ha Eliza könyvek közé kerül, és nézelődik, nehezen lehet lelőni. Igazi könyv moly.
Elindultam hát a sorok között, mindegyikbe benéztem jó alaposan, de Eliza sehol nem volt.
Azt gondoltam magamba, hogy biztos elkerültük egymást. De az nem lehet..Legalább is nehezen. Megálltam az egyik polcsor végénél, és leültem az ottani székre.

Elővettem a telefonom, majd azonnal hívtam Elizát.
Csöngött vagy 1000-et, de Eliza nem vette fel. Kezdtem aggódni miatta..
A könyvtárosnőhöz léptem, aki éppen a könyveket rakosgatta az egyik polcra.
-Elnézést.-néztem a nőre.
-Tessék mondani.-nézett rám.
-Elnézést, csak azt szeretném kérdezni, hogy Elizát tetszett-e látni.
-Melyik Elizát?-kérdezte, miközben felhúzta fél szemöldökét. Huhh..Szerintem rosszat fogok álmodni.
-Aki szinte minden nap jön ide.-mondtam.
-Ja, hát persze! A kis Elizám! Legkedvesebb látogatóm, az biztos..-kalandozott el kicsit.
-Igen, biztosan..Szóval ő. Nem tetszett látni, esetleg a mai nap folyamán?-kérdeztem.
-Persze, ma is bent volt. Ki is vett egy könyvet..Azt hiszem aaaaz..Ábel a rengetegben. Igen, azt vette ki.-mutatta fel az újját, olyan "Á, ez az!" mozdulattal.
-És mikor ment el?-kérdeztem.
-Nem olyan régen..Egy 5 perce talán..
-Rendben, köszönöm.-mondtam, majd gyors léptekkel távoztam a könyvtárból.