18.rész-Az életem gyökerestől megváltozott..

A lépcsőn szinte gurultam, annyira siettem. De nem érdekelt.

Hatalmas lendülettel estem apunak, annyira, hogy szinte elestünk.
-Szia drágám.-mondta, majd fejem puszilt. Hallottam, a hátunk mögött anyu jön le a lépcsőn.-Elmondtad?-kérdezte tőle apu.
-Igen.-mondta anyu halkabban.
-Jajj drágám.-ölelt apu szorosabban, nekem meg a meghatottságtól kicsordultak a könnyeim.-Sára?-kérdezte apu.
-Balettórán van.-lépett oda anyu, és a vállamra rakta a kezét.
-Igen, tényleg.-bólintott apu, és én továbbra sem engedtem el.-Drágám üljünk le, gyere.-mondta apu, majd elengedtem, és leültünk a kanapéra. Apu és anyu ültek mellém, én meg közéjük.
-Drágám tudom, hogy most ez nehéz neked, de apunak ez egy nagy lehetőség.-simogatta anyu a karomat.
-Én tudom, csak..-töröltem le a szemem.-Ez akkor is nehéz nekünk Sárával, meg nektek is.-néztem anyura és apura.-Csak..Nem is tudom ezt így elmondani. Csak egyszerűen nehéz ez az egész..Hogy apu elmegy, és már maga az a tény, hogy nem látunk téged 3 hétig.-néztem apura.-Szörnyű..-sírtam el magam.
-Minden rendben lesz. Sietek majd haza, és minden este beszélünk Skype-on.-mondta apu.-Igaz nem olyan, mintha itt lennék veletek, de legalább beszélni tudunk.
-Igen, ez igaz.-bólintottam hatalmas sóhaj közepette.
-Látod, a mai világban már minden megoldható.-mosolygott rám apu.
-Azért nem minden..-hajtottam le a fejem, és a kezemet kezdtem babrálni.-Mondjuk csinálhatnának belőled egy pontos másolatot, hogy ő menjen el, és ne te.-néztem apura könnyes szemekkel.
-Igen, az jobb lenne. De sajnos erre még nem képes a világ. Legalább is nem tudok még róla.
-Még én sem sajnos..-mondtam.
-Nekem mennem kell Sáráért.-mondta anyu, mire apuval bólintottunk. Anyu felállt, felvette a kabátját, és kiment.
(...)
Apuval is elbeszélgettem. Mondta, hogy minden rendben lesz, meg hogy már régebben is ment el hosszabb időre itthonról, erre mondtam, hogy akkor még kicsi voltam, ezért nem nagyon tűnt fel annyira a hiánya. Ekkor szóba kerültek a kis kori emlékek, kis kori poénok, minden.:)
-És arra emlékszel, amikor másztam volna fel a polcos szekrényen, de nem bírtam, és visszazuhantam, miközben Sára meg ott ült az ágyam előtt. És ahogy meglátta, hogy elesek, elkezdett sírni, így már ketten sírtunk?-kérdeztem nevetve.
-Igen, emlékszek.-törölgette apu a szemét, mert már annyira nevetett, hogy kicsordultak a könnyei.
Éppen ezen a poénon nevettünk, amikor nyílt az ajtó, és anyu jött be Sárával.
-Apuuuuu.-szaladt be Sára a nappaliba, és szorosan átölelte aput.
-Szia drágám.-mondta apu, majd fejem puszilta Sárát, és viszonozta az ölelését.
-Látom már jobban vagy.-jött be anyu is, és mosolyogva nézett ránk. Azt hiszem kissé meghatódott, ahogy látta a kis családunkat.
-Igen, kis kori emlékeket idéztünk fel az előbb apuval.-néztem apura hatalmas mosollyal az arcomon.
-Igen, bizony.-nevetett fel apu.
-Uuu én is hallgathatom?-ült bele Sára apu ölébe.
-Persze kicsim.-mondta apu mosolyogva.
-Anyu jössz te is?-kérdezte Sára.
-Igen, persze.-mondta anyu, majd leült mellénk, és úgy kezdtük el a sztorizgatást.
(...)
Nagyon jól elvoltunk. Beszélgettünk, nevettünk rengeteget. Anyu közben csinált popcorn-t, hogy élvezetesebb legyen a sztori.
Egy idő után szólt anyu, hogy menjünk fürdeni, mert már késő van. Ránéztem az órára, és már tényleg este kilenc volt.
Sárával együtt mentünk fel a lépcsőn.
-Tudod minden oké lesz. Majd beszélünk apuval minden este.-mondtam Sárának mosolyogva amikor felértünk a lépcsőn.
-Oksii.-mondta Sára boldogan.Éppen indultam az ajtóm felé, amikor Sára utánam szólt.-Figyi.-nézett rám, mire felé fordultam.-Szeretlek Lau.-mondta mosolyogva, majd kitárta a karjait ölelésre várva.
-Jajj, én is téged tesó.-mentem oda, és gyorsan magamhoz öleltem.-Na sipirc fürdeni.-engedtem, mire ugrándozva bement a szobájába.
Mosolyogva megráztam a fejem, majd én is bementem a szobámba.
Mivel mindig Sára megy elsőnek fürdeni, így gondoltam addig tanulok. Már egy fél órája tanulhattam, amikor Sára nyitott be.
-Mehetsz.-dugta be a fejét az ajtón.
-Oké, köszi.-néztem rá egy pillanatra, majd vissza a könyvembe.
Leraktam a könyveimet, majd feltúrtam a paplanom a pizsim után.
Elugrottam fürdeni, majd megint nekiestem a tanulásnak. Biosz, angol, matek, magyar, bahh..
Miután mindennel kész lettem, és úgy véltem nem fér több tudás a fejembe, leültem kicsit a laptopon elé.
Zene be, facebook, e-mail, sztár hírek, csak a szokásos kis böngészés.:)
Gyorsan átfutottam az e-mailoket, majd felmentem facebook-ra.  Megnéztem kik vannak fent, és amint megláttam Gábor nevét össze szorult a torkom. Eliza nem volt fent, szóval éppen kilépni készültem, amikor beugrott egy ablak..
 "Szia.:)"
Először hezitáltam, majd végül vissza írtam.
 "Szia."
 "Miért kerestél délután?"
 "Ööö..Már nem fontos."
 "Na! Mond.:)"
 "Nem már tényleg nem lényeges.."
 "Most mi a gond?"
 "Semmi, csak..Szomorú a hangulatom is, meg minden, szóval nem vagyok jó passzban..://"
 "Mer'? Mi a baj?"
 "Hát apum elutazik 3 hétre, és ez most olyan szar.:("
 "Uhh.:/ Az tényleg szar."
 "Nekem mondod?!"
 "Nagyon ki lehetsz.."
 "Hát ja, eléggé.."
 "Akkor inkább hagylak is."
 "Öö nem kell. Most kicsit jobb a társaság, Eliza meg nem tudom hol van.."
 "Oké.:) Amúgy Eliza buliba van."
Ennél kicsit nagyot néztem. Mondom mi vann????:O
 "Tessék?:O Én erről nem tudtam.."
 "Ó, akkor lehet elszóltam magam.:/ Ne mond, hogy tőlem tudod, pls."
 "Oké, nem mondom. De mégis hova ment, vagy kivel?"
 "Haverokkal. Táncosokkal inkább. Tomi is ment. Én is mentem volna, csak szarul lettem..Neked nem szóltak?"
 "Nem, engem kihagytak. Amúgy jobbulást akkor. Mi bajod van?:/"
 "Hányás, stb..:s"
 "Ja, értem.."
 "De hogy-hogy neked nem szólta? Eliza barátnőd, nem?"
 "De, elvileg a legjobb."
 "Akkor nem értem..Nem is mondta, hogy megy, vagy valami?"
 "Csak annyit, hogy megy valahova, meg hogy később még lesz telóról..Ennyi. Kérdeztem, hogy hova megy, de elköszönt, és kijelentkezett.."
 "Azt.:O Kemény.."
 "Az.."
 "Fuuuu utálok gépelni.:D Van Skype-od?"
Ennél a kérdésnél pedig a torkomba dobogott a szívem, és úgy éreztem majd kicsattanok.
 "Igen, van."
 "Felvehetlek? Ott könnyebb lenne dumálni..Mert azért elég kajak ez az Eliza ügy.."
 "Okés. Igen, szerintem is.."
Miután felvettük egymást, már villogott is a hívás ablak. Hatalmas levegőt vettem, majd gyorsan végig néztem magamon. Pizsi..Basszus cicás pizsi volt rajtam.:/ Így csak nem jelentkezhetek..Gyorsan kinyomtam, majd mondtam, hogy még egy pillanat..Beszaladtam a gardróbomba, hogy keressek valami cuccot.
A kezembe akadt egy tök jó felső, szóval ahhoz kerestem többi cuccot. Próbáltam, hogy ne tűnjön fel neki, mintha kiöltöztem volna..De annyira otthonias se legyen..Végül arra jutottam, hogy nem öltözök át, csak felveszek egy pulcsit a pizsimre, és akkor nem látszik. Hát igen, ez maradt.
Gyorsan visszaültem, és írtam Gábornak, hogy itt vagyok. Nem írt vissza, de már be is ugrott a hívás ablak.
-Na szia.-köszönt bele a kamerába mosolyogva Gábor. Azonnal elvörösödtem, de szerencsére már lekapcsoltam a a villanyt, csak a kis villany égett az éjjeli szekrényemen, ami pont az arcomat világította meg, tehát kevésbé látta a vörös fejem.
-Hello.-köszöntem én is.
-Látom elég ramatyul vagy.-nézett a szemembe. Hát elég rosszul látta. Oké, ki voltam Eliza miatt eléggé, meg apu miatt is szomorkás voltam még, meg még miatta is, hiszen barátnője van, de ezeken kívül majd kicsattantam, hiszen életemben Skype-oltam vele. Csak úgy, spontán.
-Igen, eléggé.-próbáltam szomorkás arcot vágni, és nem belevigyorogni.
-Hallod nagyon komoly..Még nekem is szólt, hogy megyek-e. Mondjuk nem Eliza, hanem Tomi, de Eliza is ott volt..
-Mikor volt ő Tomival?-kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.
-Hát..Csak véletlenül volt ő is ott biztos.-vonta meg a vállát.-Még csak nem is említette?
-Mondom, hogy semmit nem mondott. Nem tudom mi van vele..-vonogattam a vállam szomorúan.
-Oké, csak ez így olyan hihetetlen..Hiszen legjobb barát..Már bocsi, de ez egy gáz helyzet most neked.
-Hát ja..Apum is, ő is, és..-mondtam, majd hirtelen megálltam. Azt nem mondhatom, hogy az is bánt, hogy barátnője van..Dehogy mondhatom!
-És?-kérdezte Gábor kíváncsian.
-Izé..Ez a tanulás is..-próbáltam kihízni magam ebből a szöveg hibából..Basszus de ciki lenne, ha elszóltam volna magam..
-Miért? Ötös vagy szinte mindenből.-nevetett fel.
-Oké, de a majdnem-en a hangsúly..-mondta kissé bátortalanul. Hiszen tökéletesen meg vagyok elégedve a jegyeimmel. Ó, én hülye..
-Miért, melyik tantárggyal van gondod?-kérdezte komolyan.
-Hát tudod..Ott a tesi.-még csettintettem is, hogy találtam valamit.-Az csak négyes.-mondtam zavartan.
-Oké, elég.-nevetett.-Oké, hogy nekem ötös a tesi, de neked meg az összes többi. Szóval mi az igazi gondod?-hát erre ráérzett..
-Nem lényeges..Most Eliza bánt nagyon.-próbáltam terelni a témát.
-Igen, én is alig hiszem ezt most el..-rázta a fejét.
-Uuuu szereted az 1D-t?-mutattam a kamerába, amikor megláttam a háttérben egy 1D posztert.
-Mi?-fordult oda Gábor.-Ja, dehogy.-fogta a fejét nevetve.-Katával fogadtunk, és hát..khmm..Ő nyert.-nevetett, nekem meg összeszorult a szívem.
-Ja, értem..-bólintottam keserű ízzel a torkomban.-Nekem most mennem kell.-hazudtam.
-Oké. Holnap mond, ha van valami Elizával. Nagyon izgat a sztori..Ígérem nem mondom senkinek.-ígérte meg, de már nem igazán érdekelt.
-Rendben. Szia.-köszöntem el.
-Hali.-intett Gábor, majd kinyomtam.
Azonnal előtört belőlem minden, már megint..Nem akartam sírni, mert már nagyon sokat sírtam..Küszködtem a könnyeimmel, de nem hallgattak rám, és csak úgy záporoztak. Nem tehettem semmit..Ledobtam a pulcsimat, majd arcomat a párnába fúrtam, és úgy sírtam.

Már egy ideje lehettem így, amikor úgy éreztem fel kell kelnem, és rendbe kell magamat hozni, mert ez így nem mehet. El kell fogadnom, hogy Gábornak barátnője van, és ez ellen én semmit nem tehetek. Nem mondhatom neki, hogy szíktson neki, mert "Hahó én is itt vagyok"..Halkan kikullogtam a fürdőbe, majd megnéztem a tükörképem. Á, csak a szokásos kisírt szemem, bedagadt arc, vörös fej..
Megcsináltam azt a rutinos eljárásom, ami az arcmosással kezdődik, és arckrémmel fejeződik be..
Igen, már ez is kell, mert a krém nélkül olyan lesz a fejem, mint egy lufi. És a lufi fej nem lenne jó, mert ki házasodik egy lufival? Oké, kezdtek bedilizni..
Visszamentem a szobámba, ledőltem az ágyamra, majd elaludtam. Nem szeretek így elaludni, de most mit tehetek? Az életem gyökerestől megváltozott..