15.rész-A család, a szerelem, és a barátok az élet legfontosabb kincsei.

 Elizával tök jól elvoltunk. Odaadtam neki azt a pólót, amit magunknak vásároltam még a múltkor a plázában. Két SuperMan-es felső.:)
Ugráltunk, táncoltunk rengeteget, énekeltünk, tomboltunk. Csak sírni nem sírtam,
ami piros pont.:)

Éppen a Fall Out Boy-The Phoenix című száma ment, amikor csöngettek.
-Vársz valakit?-halkította le Eliza a zenét.
-Tudtom szerint nem.-vontam meg a vállam, majd lesétáltam az ajtóhoz.
Kinyitottam az ajtót, és a szemem kitágult. De úgy, hogy azt hittem kiesik a szemem.
-Cső!-intett Tomi a kapuból.
-Szi-a.-dadogtam, miközben kinyitottam neki a kaput.-Miért jöttél?
-Lenne egy kérdésem. Bemehetek?-kérdezte, mire bólintottam. Felmentünk a szobámba. Eliza éppen a facebook-on lógott, amikor beléptünk a szobába.
-Hello.-köszönt Tominak Eliza is.
-Hali.-intett megint Tomi, majd felém fordult.-Mi van most?-kérdezte hirtelen.
-Mivel mi van?-kérdeztem vissza.
-Gáborral.-mondta kicsit halkabban.
-Nem tudom. Nem is érdekel.-vontam meg a vállam, majd leültem az ágyam szélére.
-Irkált valamit a telóján, még a mekibe, aztán olyan pszichopata lett..-mesélte Tomi.
-Komolyan?-nézett rá Eliza.
-Ja, mondom..-nézett rám Tomi.
-Nekem írt..-mondtam halkan.
-Tudom..Mondta.-nézett rám Tomi.-Azért jöttem, hogy mi van.
-Nem érdekel, mondom. Azt csinál amit akar. Ott van neki Katalin..-szóltam el magam, miközben felálltam, hogy kicsit járkáljak a szobában..Ideges lettem a nevek hallatán.
Tomi felnevetett, mire Elizával döbbenten néztünk ré.
-Katalin..-kezdte, de közbe szóltam.
-Nem érdekel a csaj. Sem Gábor.-szögeztem le.
-Te tudod..-emelte fel a kezét Tomi.-Viszont csinálj valamit, mert olyan lett, hogy a közelébe nem lehet menni.-állt fel Tomi, és szerintem menni készült.
-Minek csináljak vele akármit is?-tettem csípőre a kezem, miközben Tomira néztem. Eliza még mindig az ágyam szélén ült, és minket figyelt.
-Csak csinálj. Beszélj vele.-nézett a szemembe Tomi, és elég komolynak tűnt.
-Nem tudom..-mondta halkan.
-Egyezünk meg abban, hogy át gondolod.-mondta, mire kis töprengés után bólintottam.-Kösz.-mosolyodott el, én meg vissza mosolyogtam.-Én akkor megyek is. Csak ezért jöttem.-mondta, majd intett Elizának.
-Szia.-köszöntem el tőle a kapuban.
-Hali.-intett, majd elindult.
Visszamentem Elizához, aki totál döbbentem állt a szobám közepén.
-Ez brutál.-mondta, mikor beléptem a szobámba.
-Az.
-És úú.
-Szerintem is.
-Ugye?
-Naná.
-Most te akkor..
-Lehet.
-Biztos?
-Nem tudom..
-De ha..
-Tudom.-néztem rá.
Hát ezt megbeszéltük.:D
Az a jó a legjobb barátokban, hogy félszavakból is értjük a másikat. Hát nálam és Elizánál így van.:)
-Akkor én megyek is..-kezdett köszönni Eliza.-Holnap akkor jössz suliba?-nézett rám.
-Megyek.-mondtam mosolyogva.
-Rendben, akkor reggel találkozunk a kapuban.-ölelt át.
-Oké.-viszonoztam az ölelését.
Lekísért Elizát, és miután elbúcsúztunk, bementem a konyhába egy pohár kakaó miatt. Nagyon megkívántam, de pech-emre nem volt otthon kakaó..Bekopogtam anyuék szobájába.
-Hello anyu.-nyitottam be. Csak anyu volt a szobában, és éppen a fotelben ülve olvasott.-Apu?-kérdeztem.
-A dolgozószobában van.-biccentette anyu a fejét a szomszéd szoba felé.
-Ja értem..-bólintottam.
-Valami baj van?-nézett rám.
-Nem csak azért jöttem, hogy van-e itthon kakaó.
-Nem tudom. Talán van még a felső polcon.-mondta anyu, miközben lerakta a kezében tartott újságot.
-Rendben, akkor megnézem ott.-mondtam, majd kifelé indultam.
-Lau!-szólt utánam.
-Igen?-léptem vissza.
-Beszélnünk kell.-jött ki a szobából, engem maga előtt vezetve.
-Rendben, beszéljünk.-mondtam, majd anyu leült a nappaliban lévő kanapéra. Követtem a példáját
-Mi van most akkor ezzel a Gábor fiúval?-kérdezte azonnal anyu, nekem meg a név hallatán azonnal a torkomba ugrott a szívem.
-Mi lenne?-kérdeztem rekedten.
-Látom, hogy nincsen minden rendbe, és gondolom ő az oka. Vagy csak ő, vagy ő is.-nézett rám anyu.
-Hát..-hebegtem.-Csak ő.-mondtam lehajtott fejjel.
-Akkor mond el. Hátha jobb lesz.
-Hát az úgy kezdődött, hogy egyik nap felmentem facebook-ra..-kezdtem a mesélést anyunak. Mindent elmondtam. Hogy akkor láttam elsőnek a hírt, amikor facebook-ra mentem fel. És azt is, ami ma történt. Az SMS-t, és a Tomis ügyet is.
-Á, szóval Tomi volt az a fiú. Ő Gábor barátja, ugye?-kérdezte anyu.
-Igen.-bólintottam.
-Értem..Köszönöm, hogy elmondtad.-mondta anyu mosolyogva.
-Nem kell megköszönnöd. Elmondtam volna, csak talán még nem most. Most még nekem sem tiszta sok minden..-ráztam a fejem, mire anyu megsimította a karom.
-Minden rendben lesz.-mondta mosolyogva, mire szorosan átöleltem.
-Én is jövööök.-ugrott oda Sára, és ő is csatlakozott az ölelésünkhöz.
-Családi ölelés? Ki nem hagynám.-jött oda apu is, és ő is átölelt minket.

 Miután beszélgettem kicsit mindenkivel, és miután megígértem apunak, hogy valamikor megnézek vele egy filmet, és közben popcorn-t zabálunk, és Sárának, hogy valamikor elmegyünk majd a játszótérre, felmentem a szobámba. Elizát nem akartam most zaklatni, hiszen volt velem elég gondja a napokban..Leültem az ágyamra, ölembe vettem a laptopomat, és felmentem inkább facebook-ra. Megnéztem azt a rengeteg értesítést, üzenetet, amit kaptam.
Visszaírtam az üzikre (leginkább távoli ismerősök írtak.), és megnéztem az értesítéseket. Megjelöltek ilyen idétlen smile-s képeken, azokat azonnal töröltem. Minek legyek egy smile, vagy egy virág, esetleg egy idétlen figura? Hülyeség ez a taggelgetés..
Megnéztem még gyorsan az e-mail-omat, aztán visszamentem még facebook-ra is. Még valamit nem néztem meg..Gábor adatlapját.
Vettem egy mély levegőt, és rámentem.
Nem volt semmi új..Csak bejelölték mindenféle állapotoknál. "Huu de jó volt a mekibe srácok!:DD..."  stb..
Katalin sem írt neki semmit azóta. És maga ő sem osztott vagy posztolt semmit.
Kissé megnyugodtam, aztán megláttam a kapcsolati státuszát. Igen, ez hiba volt, tudom..
Kapcsolatban volt vele..A teljes neve Szekeres Katalin, és mit ne mondjak, gyönyörű lány!
Rámentem a képeire. Nem tudtam megnézni, mert le voltak védve, de bejelölni meg nem akartam. Az fura lenne..Bejelölöm annak a srácnak a barátnőjét, aki tetszik? Baromság lenne még tőlem is..
Nem akadtam ki, hiszen ez várható volt..Nem hívtam Elizát, hogy jöjjön át, mert éppen sírógörcsöt kapok..Nem kaptam. Erős voltam, és bezártam mindent. Kikapcsoltam a gépet, és visszaraktam az asztalomra. A következő pillanatban Sára nyitott be.
-Bocsi, hogy nem kopogtam, de ez irtó fontos.-kezdett bele azonnal.
-Na mond.-néztem rá, miközben az ágyamon ültem.
-Anyu spenótot csinált vacsira.-fintorgott Sára.
-Igazad van, ez tényleg fontos.-álltam fel azonnal, és Sárával lerohantunk anyuhoz.
Anyu tényleg a konyhában volt, de koránt sem spenótot készített.
-Anyu mi lesz a vacsora?-kérdeztem, közben meg közelebb mentem a gáztűzhely fölött álló anyuhoz.
-Lecsós csirke.-mondta anyu rám sem nézve.
-De te azt mondtad, hogy..-néztem Sárára, de akkor minden világossá vált.
Sára ott feküdt a kanapén, és csak röhögött.
-De direkt szórakoztál velem?-kérdeztem nevetve, mire oda léptem hozzá.
-Igen.-nevetett.
-Na megállj csak.-mondtam, majd leültem a kanapé szélére, és csikizni kezdtem.
(...)
Kicsit futkároztunk Sárával a házban, majd játszottunk kicsit párnacsatát, meg minden. Ha vele vagyok, akkor totál kicsinek, és szabadnak érzem magam. Nagyon szeretem.:)
Felmentem szobámba. Mivel már este 8 óra volt, már semmi kedvem nem volt tanulni, de muszáj..
Neki álltam megírni a házikat, tanulni felelésre, dolgozatra, mindenre.
Mire mindennel készen lettem, már este 10 óra lett. Gyorsan elmentem fürdeni, hajat mosni, fogat mosni, majd bedőltem az ágyba, és azonnal álomba szenderültem..