14.rész-Utolsó sírós dal.

Eliza fölém állt, és bátorítóan vállamra rakta kezét. Vettem egy mély levegőt, majd megnyitottam az üzenetet.
Ahogy elolvastam, hatalmas könnycseppek kezdtek hullani a szememből. Eliza is hatalmas szemekkel nézett a készülékre. Kitöröltem a szemeimből a könnyet, és elolvastam még egyszer, hát ha az előbb rosszul olvastam.
-El tudod te ezt hinni?-néztem Elizára könnyes arccal.
-Most már bármit el tudok róla hinni, és képzelni. Ekkora tahót, komolyan mondom..-túrt idegesen a hajába Eliza, és járkálni kezdett a szobában, hogy valamelyest  csillapodjon.
 -Nem hiszem el-temettem a kezembe az arcom, és olyan gyenge voltam, és erőtlen, hogy a telefon a földre zuhant. Nem sokkal később már én is a földön ültem, arcom a kezemben, és bőgök. Úgy éreztem kiszakad a mellkasom. A szívem is hasonló helyzetben volt, de az már rég össze tört..
Elvettem a kezem, letöröltem a könnyeimet, majd előrehajoltam, hogy még egyszer elolvassam az üzit.
 "A franc se tudja, hogy miért vagy ilyen. Először nem jössz el, majd elrohansz? Már bocs, de ki az a ..., aki csak úgy ott hagyja a barátjait? Velem még csak nem is beszéltél. Meghívlak, és még csak hozzám sem szólsz. Kösz jól esett.."
-Na nem!-kapta ki a kezemből Eliza a telefont.-Elég volt egyszer is olvasni ezt a mocskot.-mondta az üzire célozva.-Hogy képzeli? Akkora egy barom, és úgy..úúgy bevernék most neki, és áá.-idegeskedett Eliza. Odamentem hozzá, és szorosan átöleltem.
-Te min-dig velem va-hagy.-mondta bőgve.-Ja, és le-he sír-tam a vállad.-mondtam, mire Eliza felnevetett.
-Semmi gond, majd ki lesz mosva. Sírj csak nyugodtan.-simogatta a hátam.
(...)
Még egy kicsit álltunk így, aztán leültünk a fotelekbe, kivesézni ezt az ügyet. Még mindig sírtam, de már nem bőgtem. Haladás.
Két fotelem van. Ilyen babzsák féleségek, de nem teljesen azok..
Kép:

Van egy rózsaszín és egy piros.:)
Beültem a rózsaszín fotelbe, Eliza meg a másikba.
-Miért?-tettem fel a költői kérdést, miközben csak bámultam magam elé.
-Mert bunkó.-mondta határozottan, mire felnéztem.
-Igen, lehet.-mondta némi töprengés után. Meguntam, hogy mindig védem, ha Eliza valami csúnyábbat mond rá. Minden szó igaz volt rá..Minden.
-Na csak megjött az eszed?-nézett rám büszkén.
-Eddig is volt eszem, csak..más..más dolga volt.-böktem ki végül.
-Mondjuk éppen bele volt esve egy fiúba, aki elsőre totál rendesnek tűnik, aztán kiderül, hogy egy idióta barom?-csattant fel Eliza.
-Igen, mondjuk..-mondtam halkan.
-Segítek kiheverni ezt a borzalmat.-nézett rám mosolyogva.
-Köszi.-mondtam mosolyogva, miközben a kézfejemet tanulmányoztam, ami az ölemben pihent. A könnyeim még mindig záporoztak, de már nem fájt annyira. Valamelyest megnyugvást biztosított nekem Eliza. Tudatta velem, hogy ő mindig ott lesz nekem. És ez mint mos is, kiderült. Tökéletes barát.:)
-Figyu!-szólalt meg, mire rá néztem.-Kössünk alkut.-kezdte, én meg figyelmesen vártam.-Meghallgatunk egy szomorú számot, most a helyzet kedvéért, de utána semmit! Csak csupa vidám, tuti zenét. Na?-állt fel, és a laptopomhoz lépett. Tudta, hogy belemegyek, mert miért is ne?
-Na mi legyen?-kérdezte, mire felálltam, és odamentem mellé.
-Tom Odell-Another Love.-mondtam, Eliza pedig begépelte a youtube keresőbe.-Le is van töltve.-kapcsoltam, amikor már keresett egy jó kis lyrics-es változatot.
-Nem baj. Most Youtube időszak van. Ki is törlöm azokat a zenéket.-mondta, mire belement a zene mappámba. Külön szedtem (mint mindig) a top sírós, top happy, és top depi zenéimet is. Hát ő kitörölte a top depit, és a top sírós mappámat.
Nem lehettem felháborodva, hiszen így volt a helyes.
-Most tök üres minden.-böktem a monitorra.-Alig van zeném.
-Majd lesznek újak, amiket megint szeretsz majd, de nem fogod elbőgni magad.-mondta rám nézve.
-Hát, jó.-mondta, majd leültem az ágyamra.-Na indítsd azt a sírós zenét.-mondtam, majd amikor Eliza elindította, hátra dőltem, és próbáltam nem elbőgni magam.
-Ezen még sírhatsz.-dőlt le mellém Eliza, de már elkésett. Már rég patakokban folytak a könnyeim.
Végig bőgtem a 4 perces számot. Ez az! De jól vagyunk..
-Oké.-pattant fel Eliza.-Most jön a vidám.-mondta, majd gépelt valamit, aztán kattintgatott.-Erre emlékszel?-nézett rám vigyorogva, majd amint felcsendült a dal, vigyorogva letöröltem a könnyimet, és felálltam Elizához.Taylor Swift-22.
-We're happy free confused and lonely in the best way. It's miserable and magical oh yeah. Tonight's the night when we forget about the heartbreaks, it's time uh uh.-énekeltük Elizával a dalszöveget.
Elizával már énekeltünk vagy egy órája. Mindenféle boldog zenét rakott be, amitől tök jó kedvem lett.:)
De ami ekkor történt..Hát az nem mindennapi történés, az tuti.