26.rész-Fényképezős nap

Délután 4-ig maradtam Elizánál. Beszélgettünk, kiveséztünk mindent, és lényegében bepótoltuk a kihagyottakat. :)
Négykor viszont mennem kellett, mert hívott anyu, hogy Toto-val menni kellene sétálni. Mondtam, hogy mennem kell, de ekkor Eliza felajánlotta, hogy elkísér, ha az anyukája elengedi.
-De nem azt mondtad, hogy egy ideig nem mész utcára?-kérdeztem, miközben felvettem odalent a nappaliban a cipőmet.
-De, de ha ott vagy, az más.-mosolygott rám.-Úgy nem félek. De jó lenne egy pasi, aki védelmezne engem..-hajtotta le a fejét szomorúan.
-Hát..-álltam fel a cipő felvételből.-Az biztos, hogy jó lenne, csak tudod nagyon kevés olyan srác van a mai világban, aki védelmezne is..-mondtam szomorkásan.-De jó lenne, mi tagadás.-nevettem fel, mire Eliza is elmosolyodott.
-Várj, akkor felveszem a cipőmet.-mondta.-Meg megkérdezem anyut.-fordult vissza egy pillanatra, aztán ment tovább a konyha felé, ahol az anyukája főzött.
-Persze menjetek nyugodtan.-jött ki az anyukája a konyhából.
-Köszi.-Eliza megpuszilta anyukáját, én is elköszöntem, és indulhattunk.
-Megvárlak.-állt meg Eliza a kapuban.
-Inkább gyere be.-mondam, majd megragadtam a csuklóját és berángattam. Az kell még csak nekem, hogy el is vigyék..
Feladtam Toto-ra a pórázt, és már indultunk is.
-Tudod..-szólalt meg Eliza, amikor már az utcán voltunk.-Soha többet nem akarom ezt tenni veled..-mondta és láttam, nehéz neki a visszaemlékezés.-Szörnyű lehetett egyedül lenni, mert a barátnőd egy barom állat volt, és..-ekkor már elsírta magát. mielőtt befejezhette volna, szorosan magamhoz öleltem.
-Cssss.-nyugtattam.
-Én annyira sajnálom, bárhogy tudnám, jóvá tenném, de akkora barom voltam, hogy én..-megint elcsitítottam.
-Eliza elég! ne kérj mindig bocsánatot. Szent a béke, ne félj. Minden olyan, mint volt.
-Nem! Semmi nem olyan.-felemelte a fejét, és a szemembe nézett.-Nézd meg! Pár nappal ezelőtt mosolyogtam, tanultam, rendes emberi életet éltem.-letörölte szemeit.-És most?! Félek kimenni az utcára, nehogy valami idegbeteg nyomorék letámadjon, és elvigyen magának. Szerinted ez normális emberi élet?!-sírt. Teljesen meg volt viselve..
-Nem..Én nem ezt mondtam. De kérlek többet ne kérj elnézést. Megbocsájtottam, és akárhányszor elmondod, hogy sajnálod, én mindig megbocsájtok neked. Mert a legjobb barátnőm vagy, érted?!
-Lau..-rám borult.
-Sírj csak.-simogattam a hátát.-Tudom nehéz, de én segítek neked. Minden rendben lesz, oké?
-Köszönöm.-szipogott.
-Ez egy barát feladata.-mondtam mosolyogva.
-Ez annál sokkal több, mint barát.-elengedett, és letörölte arcát.-A testvérek tesznek ilyet.-mosolygott. Végre mosoly jelent meg arcán.
Elmosolyodtam, és Toto-ra néztem.
-Szegény..-mondtam.-Több drámát átélt velem, mint egy kutya egész életén át.-ezen jót nevettünk :)
(...)
-Megeszünk egy sütit?-kérdezte Eliza, amikor a házuk elé értünk ismét.-Anyum most sütötte.
-Inkább előbb haza vinném Toto-t. Szerintem már szomjas szegény.-néztem a drágámra.
-Oké. Akkor később átjössz még?-kérdezte.
-Hát még gyakorolnom kell a táncot..-kezdtem, de Eliza közbe szólt.
-Milyen táncot?!-kérdezte, mire észbe kaptam.
-Ohh!-csaptam a homlokomra.-Nem is mondtam még! Gáborral fogok fellépni.-mondtam vigyorogva.
-Tessék?-Eliza nem hitt a fülének.
-Bizony-bizony.-bólogattam vigyorogva.
-Na neeee!-nevetett.
-Na deee!-ugráltam boldogan.
-Ez fantasztikus!
-Az!-nevettem.
-Na menj akkor! Este beszélünk face-en?!-kérdezte mosolyogva.
-Igen, lehet tudok lenni.-mondtam.
-Rendi.-mondta, majd lehajolt Toto-hoz, hogy megsimogassa.-Sziasztok.-köszönt mosolyogva, majd megölelt.
-Szia.-engedtem el, és még intettem is egyet, majd hazamentem Toto-val :)
(...)
-Megjöttem.-léptem be a házba.
-Lau! Nézd mit rajzoltam!-szaladt oda hozzám Sára, és felmutatott egy rajzot.
-Azta!-vettem a kezembe.-Ez gyönyörű!-csodáltam meg a rajzot. Egy házat rajzolt le, mellette virágokkal.
-Köszönöm szépen.-mosolygott, majd ugrándozva vissza ment az asztalhoz.
-Ki jössz velem sétálni egyet?-kérdeztem mosolyogva.-Művészeknek kell a kinti ihlet!-mondtam humorosan, mire felnevetett.
-Okii.-mondta, majd elment kezet mosni. Igen, a keze csupa filctoll és zsírkréta volt. :)
-Anyu akkor elmegyünk sétálni egyet.-mondtam akkor, amikor Sára készen állt mellettem.
-Rendben drágám, menjetek csak.-mosolygott anyu, miközben éppen újságot olvasott a nappaliban.
(...)
Amint kiértünk, felhívtam Elizát.
-Szia.-köszönt bele boldogan.
-Szia. Sárával kijöttünk sétálni, nem jössz velünk?-kérdeztem.
-Bocsi, de nem tudok. jöttek unokatesómék Franciából.-mondta.
-Ja, értem. Semmi gond, akkor este beszélünk. Szia.-köszöntem.
-Sziaa.-köszönt, majd leraktuk.
-Hoztál fényképező gépet?-kérdezte boldogan Sára, miközben a kezemet fogva járkáltunk az utcán.
-Persze.-mutattam fel a fényképezőgép tokot.-Állj meg ott.-mutattam az egyik fal felé.- Lefényképezlek akkor.
-Huu! Erre vártam.-szaladt oda. Szereti, ha fényképezem. Én állítom be, mondom neki, hogy álljon, mit csináljon. Nagyon szereti.:)
Kép*

-Dejó lett!-vette szemügyre a képet. Sára nagyon vagány kis csaj, szeretem én felöltöztetni. :)

-Még?-kérdeztem.

-Okii.-teljesen boldog volt, attól, mert én fotózgattam.

Ezek lettek*

            

Nagyon imádom.♥

Rólam is csinált képet Sára.:)

Kép*

Olyan fél 6 lehetett, amikor Eliza felhívott.

-Igen?-szóltam bele.

-Szia. Kint vagytok még?-kérdezte.

-Igen, itt vagyunk az utca végén, a boltnál.

-Oké. Kimegyek hozzátok, jó?

-Persze, gyere!

-Oké, indulok. Szia.

-Szia.-köszöntem el mosolyogva.-Jön Eliza is.-mondtam.

-Juhuu!-örült Sára. Megfogtam a kezét, és elindultunk Eliza felé, hogy hamarabb találkozzunk. Sára ötlete volt :)

Amikor Eliza is csatlakozott hozzánk, már hárman voltunk. Készülhettek a képek.;)

Sára csinált rólam, és Elizáról közöset. Kiélvezte a helyzetet, ő állított be minket. Idézem, azt mondta "Üljetek egymás mellé, és nézzetek egymásra olyan barátnősen!". :)

Kép*

Majd csináltam egyet Elizáról :)

Kép*

És ennyi. Háromnegyed 6 volt, indulnunk kellett haza. 

Elizától elváltunk a ház előtt, de én titokban megvártam, amíg beér a házukhoz. Nem megfigyeltem, vagy valami, csak nem akartam, hogy az a hülye Levente ott várja esetleg..Az a srác nem normális, komolyan!

Amikor Sárával beértünk, megvacsoráztunk, és mindenki mehetett a dolgára. Sára ha jól tudom ment Barbie-zni, én meg mentem feltölteni a képeket.

Éppen a képeket néztem feltöltés előtt, amikor valaki kopogott.

-Gyere be!-szóltam.

-Megnézhetem a képeket?-kukucskált be Sára.

-Persze, gyere.-mondtam, majd kicsit arrább fordítottam a laptopomat.

Sára felült mellém az ágyra, és ketten néztünk végig a ma alkotott képeket. Nem lett sok, de ami lett, az mind jó lett :)

Jó kis napot hagytunk a hátunk mögött, fantasztikus volt. Elizával minden a helyére került, Sára a legjobb tesó a világon, már nem siránkozok Gábor után..Na jó, kicsit. Nem szerettem ki belőle, de már feladtam valamilyen szinten. Tudom, nem pótolhatom neki Katalint. Talán nem is vagyok olyan szép, talán nem vagyok olyan vicces sem..Nem tudom mit tud az a csaj, de egy mázlista!

Felraktam a képeket a gépre, és most go Facebook, hiszen fel kell raknom oda a képeket, plusz vár Eliza is :)