25.rész-Eliza beszámolója

Felkeltem, reggeliztem, szokásos. Viszont úgy döntöttem DVD maratont tartok, úgyhogy pizsamában maradtam. Kikerestem a kedvenc DVD-imet, amiket már igaz ezerszer láttam, de imádom az összeset :)
(...)
Délután 2 óra. Gondoltam kimegyek, megsétáltatom Toto-t. Felöltöztem hát, és rakom rá Toto-ra éppen a hámot, amikor csörög a telefonom.
-Igen?-szóltam bele, majd vállam és fülem között szorítom a készüléket, amíg rárakom Toto-ra rendesen a hámot. 
-Szia.-köszön halkan Eliza.
-Valami baj van? Mostanság nem igazán beszélünk. Csodálom, hogy te hívtál, nem én zavarlak téged..
-Sajnálom.-mondta egyszerűen, de a hangján hallottam, hogy nincsen minden rendben..
-Valami baj van?-kérdezte aggódva.
-Igen.-szipogott.
-Micsoda?-álltam meg egy pillanatra a hám bogozásában.
-Át tudnál jönni, kérlek?-hallottam hangján, hogy ideges, talán megbántotta valaki..De ki?!
-Persze, indulok.
-Köszönöm.-mondta, majd kinyomott.
-Hát Toto.-néztem a kutyusra.-Ezt a sétát most elhalasztjuk.-mondtam, majd leszedtem róla a hámot.
(...)
Elizához hamar oda értem, három háznyira ha lakik tőlünk.
Becsöngettem, az anyukája jött ki.
-De jó, hogy jöttél, gyere be!-invitált be az anyukája. Mivel már otthonosan mozogtam, magamtól is feltaláltam Eliza szobájába.
Bekopogtam, majd miután hallottam egy halk "Gyere be!"-t, benyitottam.
Drasztikus állapot fogadott. Mindenhol zsepik hevertek, a földön, ágyon, mindenhol. Eliza az ágya mellett ült, fejét az ágy szélére hajtotta.Amikor beértem, felemelte fejét. haja csapzott volt, szeme kisírt, arca piros, és vizes. Mint én, régebben, csak barnább hajjal.
-Mi történt?-ültem le mellé.
-Sajnálok mindent!-sírt.-Nem lett volna szabad ilyet tennem veled! Én annyira sajnálom! Én..-szabadkozott.
-Eliza..-szakítottam félbe.-Mi történt?
-Ugye bementem a könyvtárba..-kezdte.-De különös módon nagyon untam magam. A könyvtárosnő pakolt, nem tudtam vele sem beszélgetni, semmi. Gondoltam kimegyek a suli elé, csak össze futunk. Nem így lett. Éppen dobni akartam egy SMS-t, hogy ne menj a könyvtárba, itt vagyok a suli előtt. Ekkor láttam, hogy ott állnak a táncosok, gondoltam addig oda megyek hozzájuk dumálni. Ott volt egy helyes srác, de ő nem volt táncos. Elbeszélgettünk meg minden, ekkor felvetették az ötletet, hogy menni kellene mekibe.
Mondtam, hogy én maradok, mert várlak téged. Ekkor az a srác megragadta a csuklóm, és a fülembe súgott. Már ettől ledermedtem, hiszen helyes, aranyos, és még meg is fog.-ábrándozott.-Azt mondta, idézem "Gyere, jó lesz!". Azt hittem össze esek. Mondtam, hogy oké. Sajnálom, már tudom hiba volt, de annyira édes volt meg minden, egyszerűen nem tudtam ellen állni neki.
Útközben kiderült, hogy nem is mekizni megyünk, hanem Tomi bulijára. Mondtam, hogy én nem akarok, de elkezdtek cikizni, hogy kis penye vagyok, meg minden. Mondtam, hogy nem, de csak nevettek, így hát bementem. Hiba volt..-mondta sokadszorra.-Bementünk, és így idő után untam magam ott a kanapén, mert csak ott ültem..Ekkor le ült mellém a srác, és itt kezdődött a baj.-folytatta Eliza.-Leült mellém, és láttam rajta, hogy még józan, szóval elkezdtünk beszélgetni. Azt mondta megy piáért, kérdezte kérek-e. Gondoltam ha már itt vagyok, miért ne ihatnék meg egy sört. Mondtam, hogy kérek doboz sört, de erre hozott egy pálinkát. Annyira megszédített a közelsége, hogy nem bírtam ellenállni, lehúztam.-mondta, de nem nézett a szemembe.
-Eliza te ittál?-egyszerűen nem hittem a fülemnek.
-Igen.-nézett rám, és a hangja elcsuklott.-Megittam, és éreztem, hogy kicsit szédülök. Fel sem tűnt, hogy már a harmadik kört isszuk.-mondta, és láttam, hogy a sírás fojtogatja.-Egyszer csak elkezdett simogatni. Addigra már annyi fiú jött oda, hogy kész csoport voltunk. El..El..-nem tudta folytatni, kicsordultak a könnyei.
-Mond.-fogtam meg a kezét, hogy bátorítsam.
-Elkezdtek..-letörölte a szemeit.-Simulni rám. Én meg hagytam. Addigra már totál részeg voltam.-elcsuklott a hangja.-Hagytam magam Lau, érted? Hagytam, hogy fogdossanak, tapizzanak.-sírt, én meg a szám elé kaptam a kezem.-Felálltam, mert WC-re kellett mennem. Azt sem tudom, így  utólag vissza gondolva, hogy hogy jutottam el oda is. Na mindegy. Amikor kiértem a WC-ből, ez a srác, Levi, ott állt az ajtó mellett. Amikor kiértem, rám nézett, a falhoz szorított, és hosszan lesmárolt.-elevenítette fel az emlékeket, én meg láttam, hogy megborzongott.-Szinte felnyomott a falra, nagyon durva volt. Aztán mondta, hogy..hogy Vonuljunk el, mert itt sokan vannak. Észbe kaptam, és mondtam, hogy nem szabad. Kimásztam a szorításából, és elindultam vissza a többiekhez. Pech-emre senki nem volt a közelünkben, azt hozzáteszem. Levi elkapta a csuklóm, és vissza rántott. Ahogy neki estem, ajkaink megint össze értek. Alig bírtam kiszabadulni, de megint sikerült. Éppen futásnak eredtem, de az alkohol szintem miatt, nehezen ment. Elértem a bejárati ajtóig. Ja, közben kiderült, hogy vagy mindenki hazament, vagy vége lett a bulinak. Levi erőszakoskodott, hogy még pedig ma még a magáévá tesz.-mondta halkan, nekem meg kitágult a szemem, és kezem megint a szám elé tettem.-Nagyon megijedtem, kifutottam az utcára. Elkezdtem futni hazafelé, de utánam jött. Ott álltunk ketten, az utca közepén, ahogy smároltunk. Levi nem hagyott békén, én meg annyira féltem, hogy inkább már nem is tettem semmit. Azt mondta beszélgessünk akkor kicsit. Kezdtem kicsit kijózanodni, és éreztem, hogy valamilyen szinten visszatér az eszem. Levi is tök normálisnak tűnt. Kézen fogva sétálgattunk ott. Már tök furcsának tűnt, hogy az előbb milyen volt, és akkor, de nem foglalkoztam vele, mert nagyon megtetszett.-mosolyodott el.-Egyszer csak megálltunk egy ház előtt. Levi megszorította a csuklóm, és azt mondta, ma mindenképp az övé leszek. Rettentően megijedtem, futásnak eredtem. Sikerült haza futnom, azonnal a szobámba menekültem. Anyu felsietett hozzám, és persze mindent elmondtam neki. Mondta, hogy másnap nem mehetek suliba. Ez akkor volt, amikor nem mentem suliba, tudod.-emlékeztetett. Hát persze..Ha ezt tudom, nem lettem volna olyan, amilyen.-Másnap felhívtak a táncosok, hogy mi volt az este. Mondtam, hogy semmi. Nagyon kedvesek voltak, együtt éreztek velem.-elmosolyodott könnyes szemeivel.-Azt mondták, ha anyukám is elenged, akkor elmehetnénk most már tényleg mekizni. Belementem.-rám nézett.- Anyu persze elengedett, örült, ha ezek után boldognak lát. Azt beszéltük kettőkor találkozunk. Elérkezett a kettő óra, és elmentem a mekibe, ahova beszéltük. Megláttam őket az egyik asztalnál, oda mentem. Beszélgettünk, tök jól elvoltunk, amikor egyszer csak Levi lépett be a mekibe. Azt hittem össze esek, és végem van. "Ti hívtátok ide?". Ezt kérdeztem,  de csak a fejüket rázták, tehát nem. Ők is ugyanolyan meglepettek voltak, mint én. Gyorsan felálltam, és mondtam a többieknek, hogy én megyek. Megpróbáltam kisurranni, de Levi megint elkapta a meki bejárata előtt a csuklóm. Szivinek becézgetett, kérdezte hova megyek. Mondtam, hogy semmi köze hozzá, ekkor már sírtam. Elkezdtem megint futni, hazafelé, de megint utánam eredt. Utolért, és megint lesmárolt. Ellöktem magamtól, de nem hatott semmit. Megint rám tapadt. Megint sikerült elmenekülnöm, és haza rohannom, de soha többet nem merek kimenni az utcára.-sóhajtott hatalmasat, és megint sírni kezdett.
-Akkor ezek szerint nem történt meg, amit akart, ugye?!-kérdeztem.
-Nem, dehogy!-rám nézett.-Annyira sajnálom Lau, én..Én nem is tudom mit képzeltem. Másnap szólni akartam róla, de nem akartalak ezzel fárasztani.-sírt.
-És amikor beszéltünk? Akkor mondtad, hogy még akkor mész valahova.
-Igen. Előtte még haza jöttem, addig a többiek odakint vártak rám. Csak beszaladtam WC-re, és már indultunk is. Csak a gépem be volt kapcsolva. Akkor láttam, hogy írtál.
-Értem.
-Én annyira sajnálom Lau!-sírta el magát sokadszorra.
-Jajj Eliza.-öleltem át szorosan, és már én is sírtam.
Ott sírtunk egymás vállán, de legalább értettem mindent.
-Akkor meg tudsz nekem bocsájtani?-kérdezte, miközben a szemét törölgette.
-Szent a béke.-mosolyogtam rá, mire megint magához ölelt. :)