36.rész-KONCERT! És egyéb más...♥

Az út csendesen telt, de reméltem, hogy nem fogunk unatkozni. Hiszen egy PARAMORE KONCERTEN VAGYUNK! WÁÁÁ! *-*

-Na megyünk akkor. Szia.-mondta anyunak, amikor kiszálltunk a kocsiból.

-Rendben van.-mondta, majd adtam neki két puszit.-Jó szórakozást.

-Köszi.-mondtam, majd intettem egyet.

-Viszlát.-köszönt el Ádám is.

Megvártuk amíg anyu visszaszáll, és elhajt. Azt beszéltük otthon majd hívom, ha jöhet :)

-Akkor?-nézett rám Ádám mosolyogva.

-Hát..Még van egy óra a koncertig. Addig mit csináljunk?-néztem fel rá, mert kicsit magasabb, mint én. Én vagyok olyan 165, ő meg olyan 172-175 között lehet valahogy.Na mindegy! :D

-Ettél?-kérdezte.

-Nem igazán. Annyira izgulok, hogy huuu..-jöttem teljesen lázba.

-És most éhes vagy?-kérdezte nevetve.

-Ömm, kicsit.-húztam össze magam nevetve, majd fogtuk magunkat és beültünk egy ottani kajáldába.

-Mit kérsz?-nézett rám, amikor a pincér kijött az asztalunkhoz.

Gyorsan a menüre pillantottam, és átfutottam a lehetőségeket.

-Ömm..Egy Pepsi-t és egy sajtburgert.-mondtam.

-Akkor kettő ilyet, kösz.-mondta, majd a pincér el is ment.

-Voltál már itt?-néztem körbe, mert nem is vettem észre, hogy egy csodás helyre ültünk be.

-Nem is tudtam erről a helyről.-nézett körbe Ádám is.

(...)

Gyorsan megkajáltunk, volt még egy bő fél óránk.

-Túl gyorsan ettünk.-mondtam, amikor kiértünk a kajáldából.

-Igen, eléggé.-mondta Ádám is.

-Miért nem engedted, hogy fizessem a magamét?-néztem rá egy pillanatra, miközben elindultunk vissza a koncert felé.

-Mert lány vagy.-nézett rám.

-És?-nevettem fel.

-Engem úgy tanítottak, hogy semmit ne fizessen helyettem egy lány. A jegyet is ezért vettem magamnak.-nézett megint rám.

-Ez nem a randiknál van így?-néztem rá.

-De.-mondta mosolyogva, mire totál elvörösödtem. Jesszusom! :3-Meddig kell még az ál barátodnak lennem?-kérdezte hirtelen.

-Nem muszáj annak lenned. Már nem is szeretem Gábort.-vontam meg a vállam.

-Hogy-hogy? Gyors szerelem volt.-nevetett fel.

-Á, már tetszett egy jó ideje.-nevettem fel kínosan.-Egyszerűen megváltozott, vagy nem is tudom..Nagyon más amióta ott van neki az a Katalin.-húztam a szám.

-Értem.-bólintott.

-Meddig akarod amúgy?-néztem rá.

-Mit?

-Az "Ál járást".-lassítottam a tempómon, és a válaszra várva gyorsabb lett a szívverésem. Talán nem is akar az ál pasim lenni..Talán nem is akar itt lenni velem!

-Ameddig akarod.-nézett rám egy pillanatra.

-Akkor nem gond, ha még egy jó ideig?-húztam be a nyakam.

-Nem.-mosolyodott el.

-Oda megyünk?-mutattam egy pad felé. 

-Aha.-bólintott, majd oda mentünk, és leültünk.

-Olyan szépek a csillagok, nem?-néztem az égre.

-Nekem van ami jobban tetszik.-nézett fel ő is.

-Micsoda?-kérdeztem, mert hirtelen arra gondoltam, de amit ezután mondott, mindent megváltoztatott.

-Tudod..-nézett rám.-Még sem szeretnék tovább az ál barátod lenni.-mondta, nekem meg a torkomba ugrott a szívem.

-Mi-Miért nem?-dadogtam, és azt hittem kiszaladok a világból is.

-Több akarok lenni, mint egy ál barát.-mondta, nekem meg a szívem majd kiugrott, csak úgy kalapált odabent.-Szeretlek Lau!-nézett mélyen a szemembe, én meg elmosolyodtam, és azt hittem elbőgöm magam. Először vallottak nekem szerelmet, ráadásul az, akit én akartam. Ádám is elmosolyodott, közelebb hajolt, majd megállt, hogy lássa a reakciómat. Közelebb hajoltam én is, ő is, míg végül megcsókoltuk egymást.

IGEN! Ott ültünk, várva a Paramore koncertre, én megcsókolt! Életem egyik legszebb pillanata volt!!!

Csókunk hosszasra és szenvedélyesre sikeredett. Karomat nyaka köré fontam, ő pedig derekamat fogta körbe. 

Többször megcsókolt egymás után. :)

Sosem akartam, hogy vége legyen, de nem így történt.

-Én is szeretlek.-mondtam, még mindig elég közel hozzá, szinte a szájára leheltem a szavakat.

Ádám elmosolyodott, és még egyszer megcsókolt.

Egyszer csak észre vettem, hogy a tömeg kezd beözönleni, így el kellett engednem Ádámot.

-Megyünk?-néztem rá, és úgy éreztem ennél már nem lehetek boldogabb.

-Menjünk.-állt fel mosolyogva. Elindultunk hát, hogy láthassuk a Paramore-t, ami most már nem is nagyon érdekelt. De naná, hogy megnéztük! :)

(...)

A koncert fantasztikus volt, valami elmondhatatlan! Bár az előtte történt esemény még ezt is felülmúlta :)

Csináltam képeket is*

Autogramot nem kaptam, sem közös képet, mert mire kiértünk Ádámmal a tömegből már mentek el :(

Miután vége lett a koncertnek, Ádámmal kézen fogva (*-*)  mentünk ki. Felhívtam anyut, hogy jöhet, aztán megbeszéltük Ádámmal, hogy leülünk megint a padra. éppen indultam el, amikor Ádám visszarántott, és megcsókolt. Még a fenekembe is belemarkolt picit!:3

Már most imádom!♥

Leültünk a padra, egymással szemben. 

-Akkor már nem csak "ál" járás?-néztem rá, miközben kettőnk között egymás kezét fogtuk. Ráraktam Ádám lábaira a sajátomat, így közelebb voltam hozzá.

-Nem hiszem.-nevetett fel, majd megsimította az arcom, amitől megint előjött az a különös bizsergés.-De csak ha akarod.-nézett a szemembe.

-Akarom-e?-nevettem fel, mire Ádám is felkacagott, és szorosan magához ölelt.

-Nem gondoltam volna, hogy ez lesz életem legjobb koncertje.-mondta, mire felnevettem.

-Nem szereted a Paramore-t?-toltam el magamtól.

-Nem igazán.-húzta száját.

-Akkor miért jöttél?-kérdeztem mosolyogva.

-Mert reméltem, hogy megcsókolhatlak végre.-mondta, én meg hosszan megcsókoltam.

-És sikerült?-kérdeztem, mire felnevettünk.

-Duplán.

-Miért?

.Mert megfoghattam a fenekedet.-vigyorgott csábítóan, mire felnevettem, és egy apró csókot nyomtam a szájára, mire belepuszilt a nyakamba

-Ott jön anyud.-mondta még mindig a nyakamat puszilgatva, így nehezen vettem le a szavaiból mit is mond. 

Gyorsan felpattantunk, és egymás mellett állva vártuk, hogy elénk álljon.

-Anyunak egy szót se még.-néztem, rá, mire mosolyogva bólintott.

-Okéka.-kacsintott, amitől majd elolvadtam. De nem tehettem, mert anyu oda ért elénk.

Beszálltunk a kocsiba, megint hátulra.

-Milyen volt a koncert?-kérdezte anyu, amint elindultunk.

-Felejthetetlen.-mondtam boldogan. Ádám meg akarta fogni a kezem, de nem engedtem neki. Nem akartam, hogy anyu meglássa. Éreztem, hogy mindig picit közelebb csúszik felém, így nehezen bírtam ki, hogy ne nevessem el magam.

-Képek lettek?-kérdezte anyu mosolyogva.

-Igen, majd megmutatom.-a mondat végébe beleprüszköltem, mert Ádám elkezdte simogatni a combomat.

-Jól vagy?-nézett a visszapillantóba anyu. Szerencsére onnan nem látja a lábam.

-Igen, csak köhögtem.-próbáltam normális hangon beszélni, de nehéz, ha a melletted ülő személy olyan grimaszokat vág, hogy egyszerűen muszáj nevetned.:D

(...)

Véééégre hazaértünk!

-Ádám ne vigyünk haza?-kérdezte anyu, míg mindig a kocsiban ülve.

-Nem, köszönöm, sétálok.-mondta udvariasan.

-Rendben van.-mondta anyu, majd kiszállt, mi meg utána.-Ne maradj sokáig, mert hideg van.-mondta anyu, és már be is ment.

-Ömm..Arrébb mennénk egy picit? Mondjuk a kertbe?-kérdeztem, mire Ádám furcsán nézett rám.

-Miért?

-Mert anyum néz minket.-mondtam, mire Ádám az ablak felé nézett, és anyu tényleg ott állt, és nézett.

-Ja, oké.-mondta, majd bementünk a kertbe, és leültünk a nyugágyra, ami pont úgy van takarásban, hogy anyu ne lásson minket, csak ha elénk áll.

-Most már megfoghatom a kezed?-kérdezte édesen, de a választ már nem várta meg, azonnal a kezemért kapott. De éédes! :)

-Igen, meg.-mondtam, mire felnevettünk.

-Tudod mióta várok én erre?-emelte fel a kezünket jelezve arra, hogy járunk. De jóó! JÁRUNK! Áhh, még leírni is jó! *-*

-Mióta?-néztem a szemébe.

-Túl rég, hogy most elhiggyem..-hajtotta le a fejét.

-Mit tegyek, hogy elhidd?-néztem rá mosolyogva, mire Ádám vigyorogva nézett rám, én meg odahajoltam, és adtam neki egy hosszas csókot.-Na?-kérdeztem nevetve.

-Nem igazán.-rázta a fejét, mire óvatosan meglöktem VOLNA a vállát, de elkapta a csuklóm, és nem eresztette.

-Héé!-mondtam, mire felnevetett.

-Na mi van?-kérdezte fél szemöldökét felhúzva.

-Engedj eeel!-játszottam a kislányt.

-Kapok egy puszit?-tartotta az arcát, én meg hajoltam oda, hogy megadjam neki, amikor visszafordította a fejét, így a szájára ment. Belenevettem csókunkba, mert egyszerűen nem hittem el, hogy nem vehettem észre eddig. Hogyan?!

-Mi lesz most Gáborral?-tért át egy komoly témára.

-El van ő Katalinnal.-legyintettem.

-És ha nem? És szeret?-kérdezte aggódva.

-Én meg téged.-mondtam mosolyogva, mire Ádám és félmosolyra húzta száját.

-És ha harcolni fog érted? Engem meg kicsinál?

-Miért csinálna ki?-húztam fel a szemöldökömet.

-Mert velem vagy.

-Jajj, ne csináld már!-néztem rá.-Sose érdekeltem Gábort, és soha nem is fogom.

-Te kit nem érdekelnél?-nézett rám mosolyogva.

-Rajtad kívül senkit nem érdekelek.-néztem mélyen a szemébe.

-Honnan veszed, hogy érdekelsz?-nézett rám vigyorogva.

-Ugyan! Nekem ki ne állna ellent?-dobtam hátra a hajam.

-Mindenki kivéve én?!-nevetett fel.

-Há!-mutattam rá.-Na látod. Mondtam én.-kacsintottam rá, mire visszakacsintott.

-Szexi a kacsintásod.-bókoltam be neki.

-Sokan mondták már..-nézett a körmére, nagyképűen. Dermedten néztem rá, mire felnevetett.-Dehogy! Te vagy az első, aki ezt mondja.-mosolygott rám, mire elmosolyodtam.-És az utolsó.

-Ezt hogy érted?-néztem rá kérdőn.

-Te vagy az utolsó lány az életemben.-fejtette ki, nekem meg a torkomban dobogott a szívem, megremegett a térdem.

-Ne ígérj olyat, amit nem tartasz be.-néztem rá szomorú mosollyal.

-Ha én eldöntök valamit, a mellől nem tántorítok.-mosolygott rám.

-Ezt majd két nap múlva mond, ha szakítunk.-mondtam szomorúan.

-Vétek lenne egy ilyen gyönyörű lányt elveszítenem.-mondta, én meg már az olvadás szélén álltam, de nem lehettem naiv.

-Gyönyörű.-nevettem fel kínosan.

-Sose mondanék olyat, ami nem igaz, vagy egyszer nem váltanám valóra. Gyönyörű vagy számomra, és a csillagokat lehoznám neked, ha kérnéd. Te vagy az első olyan lány az életemben, akire nem csak barátnőként gondolok, hanem nőként, talán feleségként, és gyermekem anyjaként.-mosolyogva hallgattam, míg nem elbőgtem magam. Ádám mosolyogva magához húzott, és hosszan megcsókolt.

És ez volt a nap fénypontja :'))♥