27.rész-Majdnem csók.

Feltöltöttem a képeket face-re is. Új albumot csináltam neki. Már csak a neve hiányzott, végül mosollyal az arcomon ezt gépeltem be.:
"Minden a helyére került"
Nem akartam olyan sablonosokat írni, mint pl "Egy jó kis nap" ; "Imádtam ezt a napot" ; stb..
Amint bejelöltem rajta Elizát, azonnal rám írt.
"Szia!:)"
"Hali:)"
"Köszi a képeket :)"
"Alap. Most megyek eszek valamit. Majd jövök :)"
"Oksi:)"
Kiléptem gyorsan, és lesiettem vacsorázni.
(...)
Éppen felfelé sétáltam a lépcsőn az emeletre, amikor hallottam, hogy csörög a telefonom. Felszaladtam, ráhasaltam az ágyamra, és felvettem a telefont.
-Igen?-szóltam bele.
-Nézz ki az ablakodon, de ne kapj szívrohamot!-mondta gyorsan Eliza, és már ki is nyomta.
Odaléptem az ablakomhoz, kinyitottam, és kinéztem. Oké, kis híján elájultam.
Gábor és Katalin kézen fogva sétáltak el a házunk előtt. Gábor egyszer csak fel nézett, tuti észre vette, hogy nézem. Gyorsan elugrottam az ablaktól, és a fal mellé simultam. Amikor újra kinéztem már nem voltak látókörben.
Gyorsan lerohantam és magamra kaptam a cipőmet.
-Hova sietsz?-kérdezte anyu.
-Majd jövök.-kiáltottam, és már rohantam is ki.
Kisiettem a kapun, megálltam az utca közepén és szét néztem az utcán. Balra néztem, semmi. Jobbra néztem, éppen akkor kanyarodtak be egy másik utcába. A szívem majd meghasadt, ahogy láttam őket kézen fogva sétálni az utcán. Futásnak eredtem, és szaladtam, ahogy csak tudtam. Amikor oda értem a sarokhoz megtorpantam, és körül néztem. Sehol senki.
-Basszus.-suttogtam szinte magamban. Lehajtottam a fejem és megfordultam, de ekkor ugrottam egy hatalmasat, és éreztem, hogy a szívem kiesik a helyéről.
-Áááá.-sikítottam egy hatalmasat.
-Cssssshh.-rakta Gábor az ujját a számra, amitől mondhatjuk elolvadtam.-Ne sikíts kislány.-vette el az ujját, miközben majd megpukkadt a nevetéstől.
-Mondtam, hogy ezt ne csináld.-raktam kezem a szívemhez.
-Bocsi, de nem hagyhattam ki.-nevetett.
-Fhuu..-fújtam ki a levegőt, kikerültem Gábort, és hazafelé indultam volna, de elkapta a csuklóm és visszatartott.
-Hová mész?-nézett a szemembe.
-Haza?!-kérdeztem vissza.
-De hova sietsz? Az előbb jöttél ki.-villantotta fél mosolyát, amitől mindig elolvadok.
-Mégis honnan veszed?-fordítottam el tekintetem.
-Láttalak az ablakban.-vigyorgott..
-Utánam leselkedtél?-tettettem meglepettséget, mintha nem láttam volna..
-Dehogy.-nevetett.-Csak éppen arra sétáltam Katalinnal, és láttam, hogy ott állsz.-mondta mosolyogva.
-Jah..-mondtam halkan, ahogy felidéztem a kéz a kézben párocskát..
-Na most mi lett?-kérdezte még mindig a csuklómat fogva.
-Na én megyek.-rántottam ki a csuklóm a szorításából.
-Hé! Várj már!-szaladt utánam.-Hova sietsz?
-Már mondtam.-mondtam csökönyösen.
-Mi bajod lett?-ért mellém.
-Semmi.-mondtam végig magam elé nézve.
-Állj már meg.-elém állt. Szemébe néztem, amibe szokás szerint belevesztem.
-Miért?-kérdeztem teljesen megbabonázva.
-Mert.-mosolygott a szemembe.
-Ez nem válasz.-néztem mélyen a szemébe. Gábor közelebb hajolt, én meg lélegezni sem tudtam..Hirtelen elfordítottam a fejem.
-Mennem kell.-suttogtam halkan, még mindig elfordított fejjel.-Téged is biztos vár Katalin.-mondtam végig oldalra nézve.
Gábor először furán nézett rám, majd hitetlenül elnevette magát.
-Oké.-nézett rám vigyorogva.-Haza kísérjelek?
-Ahogy gondolod.-néztem végül rá.
-Akkor menjünk.-fordított meg a vállamnál fogva, majd mellém állt, és elindultunk haza felé.
Amúgy..-szólalt meg Gábor.-Miért jöttél ki?-nézett rám egy pillanatra.
-Csak..-hebegte.-Kiszökött Toto és őt kerestem.-mondtam zavartan.
-Toto?
-A kutyánk.-mondtam.
-Ja, igen. Ami az ajtó előtt volt?-nézett rám.
-Igen.-mosolyodtam el.
-Aranyos gesztus volt attól, akitől van, nem?
-De. De jó lenne tudni ki volt.-mondtam mosolyogva.-Megköszönném neki, mert így Sára nem csak rajtam lóg.-nevettem, mire Gábor is jót derült.
-Akaratos a kis krapek?-kérdezte hirtelen.
-Nem, ha Sárára gondolsz.-mondtam furcsán.
-Hát nem is a kutyára.-nevetett kissé zavartan.
-Oké.-mondtam, amikor oda értünk a házunkhoz.-Köszi, hogy haza kísértél.-mosolyogtam rá egy pillanatra.
-Nincs mit.-fél mosolyától a betonra olvadtam.
-Akkor..Hétfőn találkozunk.-kezdtem köszönni.
-Ja, készülj.-kacsintott rám.
-De ki tudja..Lehet holnap is össze futunk.-fel nevettünk.
-Ja, lehet.-rám mosolygott. Megint :)
-Na megyek. Szia.-intettem aprót.
-Hali.-mosolygott rám, majd elindult haza felé.
Besiettem, elmeséltem anyunak mi volt, és azonnal hívtam Elizát.
-Áááá!-sikoltoztam boldogan.
-Hé, mi van?-nevetett.
Elmeséltem neki mindent, szóról szóra, ahogy csak emlékeztem. De persze, hogy emlékeztem rá!!
-Ááááá!-sikoltozott Eliza is.
-Skpye?-kérdeztem, és bekapcsoltam a gépemet.
-Oksi.-mondta,  majd kinyomott.
Hatalmas vigyorral a képemen kapcsoltam be a laptopomat, leraktam az ágyamra, és hanyatt feküdtem.
-Na csöviii.-integetett Eliza.
-Ááá olyan...-kerestem a szavakat, de szerencsémre Eliza minden gondolatomat ismeri.
-Tudooom.-ájuldozott.
-Van kedved ugrálni?-kérdeztem hirtelen.
-Mit csinálni?-kérdezte nevetve.
-Hát..-álltam fel az ágyamon.-Ugrálni.-és elkezdtem csak úgy ugrálni.
-Okééé.-egyezett bele Eliza, és az ágya felé fordította a laptopot, és velem kezdett ugrálni.
(...)
Drágám ideje alu..-nyitott be anyu, de amint meglátott elmosolyodott és vissza kiment.
-Hallod.-ült le Eliza.-Akkor majdnem megcsókolt?-kérdezte.
-Huhh..-huppantam le én is.-Igeen!-örültem.
-De..Miért nem hagytad neki?-kérdezte komolyan, és nekem is azonnal elrepült a jókedvem.
-Nem biztos, hogy meg akart csókolni. Meg amúgy is..Ott van neki Katalin. Csókolgassa őt.-vontam meg a vállam.
-Lau ő..-kezdte, de közbe szóltam.
-De talán igazad van..Meg kellett volna tennem. Hogy a..-kezdtem, és éreztem, hogy elszorul a szívem, és minden elhomályosul körülöttem.
-Ez már így sikerült.-vonta meg a vállát El.
-De hát..Ez..-könny szökött a szemembe.-Elhalasztottam egy olyan lehetőséget, ami talán soha nem vissza térő. Nem hiszem el.-töröltem meg a szemeimet.
-Nyugodj meg. Minden oké lesz.-bátorító mosoly jelent meg az arcán.-Biztos meg akar majd csókolni.
-Ugye te sem gondolod komolyan?!-vontam fel fél szemöldököm.
-De. Komolyan gondolom.-mondta egyszerűen.
-Ugyan már..-legyintettem.
-Ha egyszer megakart, miért ne tenné meg még egyszer?-kérdezte.
-Lehet nem is akart.-mondtam.
-De hát azt mondtad közelebb hajolt feléd.
-De nem úgy, vagyis nem olyan közelebb hajolás volt.-elemeztem gondolataimat.
-Ajj Lau..-El homlokára rakta kezét.
-Nekem mondod? Meghalooook.-temettem a kezembe az arcomat.
-Minden oké lesz. Most mennem kell.-kezdett köszönni Eliza.
-Oké, megyek én is.-mondtam szomorkásan.
-Ne búsulj. Na szia!-köszönt mosolyogva.
-Szia!-integettem a kamerába.
Kijelentkeztem, és rámentem a Youtube-ra, és lyrics-el elénekeltem egy szomorú számot..Dear Darling - Olly Murs
Majd magyarul is megnéztem --> Olly Murs-Dear Darling
Hát mit is mondjak..A kedvemre rosszul hatott, de rájöttem mekkora idióta vagyok. Hirtelen fogtam magam lerohantam, szóltam anyunak, hogy kimegyek kicsit sétálni (Este 8 óra volt..). Furcsállotta, de szomorú tekintetemet látva elengedett. Kiléptem az ajtón, és futásnak eredtem ma már másodjára talán. Szaladtam ahogy csak tudtam. Füles a fülemben, üvölt a zene (Olly Murs-Dear Darling), könnyeim záporoznak. Megtorpantam az utca végén ott, ahol nem sokkal ezelőtt Gáborral találkoztam. Persze most nem volt ott, miért is lett volna?! Biztosan Katalinnal telefonál, vagy éppen együtt vannak valahol..