-Reggelt'!-mentem le anyáékhoz a nappaliba, még mindig pizsiben.
-Sziaa.-integetett boldogan Sára, még ő is pizsiben.
Nálunk fontos szabály csak a fogmosás után felöltözni. Vagy..Egész nap pizsiben maradni. Ahogy ma terveztem. Anyu és Sára a kanapén ültek, és TV-t néztek. Reggeli mesék, csak Sárának.
-Jobban vagy már?-mentem oda hozzájuk, és homlokon pusziltam Sárát.
-Picit.-mutatta az ujjával.
-Akkor jó.-mosolyogtam rá.-Mit néztek?-ültem le hozzájuk.
-Sponge Bob!-emelte fel magasba kezeit Sára, anyun meg láttam, hogy teljesen unja már, így felmentettem.
-Anyu nem kell apunak szendvicset csinálni? Megy ma dolgozni, nem?-anyu hálásan nézett rám, majd bólintott és felállt. A konyhából még visszanézett, és tátogott egy "Köszönöm!"-öt.
-Megyünk ma játszira'?-kérdezte Sára boldogan.
-Beteg vagy.
-Neem, már nem annyira.
-Ahha, az előbb hallottam, egész szépeket köhögtél.
-Már szépeket. Akkor már nem annyira rossz.
-Cinikus akartam lenni.
-Ci mi?!-nézett rám furcsán.
-Mindegy. A lényeg, hogy nem megyünk, amíg beteg vagy.
-Ne máááár!-fonta össze karjait dühösen, és lejjebb csúszott kicsit.
-Héé.-löktem meg kicsit, de meg sem mozdult. Csak dühösen bámulta a TV-t.-Sárii.-nem szereti, ha így hívják, azonnal felfigyelt rá.
-Most haragszok rád. Játszira szeretnék menni.-biggyesztette le a száját, és úgy éreztem még sírni fog.
-Figyu.-guggoltam le elé.-Hétfőn már biztosan jobban leszel. Vagy már lehet holnap, de inkább Hétfőn. Akkor elmegyünk a játszira.-mosolyogtam rá.
-Biztos?-ült fel boldogan.
-Biztos.-bólintottam.
-Víííí!-ölelt meg szorosan.-Akkor sietek meggyógyulok.-indult el az emelet felé sietősen.-Anyu megyek betakarózok, és sok teát iszok.-kiáltott a konyha felé, és már el is tűnt.
Nevetve vettem tudomásul, hogy most is remek munkát végeztem. Igaz, ilyenkor mindig be kell tartanom, amit mondtam, de nem baj. Legalább én sem itthon ülök..
Délután 13:06 volt, amikor csörgött a telefonom.
-Tessék?-szorítottam a vállam és a fülem közé a telefont, miközben az ágyamon ülve körmöt festettem.
-Szia kicsim.-köszönt boldogan Ádám.
-Szia.-köszöntem mosolyogva.
-Van kedved sétálni egyet?
-Veled mindig.-mondtam boldogan.-Akkor 10 perc és ott vagyok.
-Oké.-mondtam, majd leraktuk.
Gyorsan felkaptam magamra valamit (oké, szinte a 10 perc azzal ment el, hogy ruhát válogattam), és sietősen lementem anyuhoz.
-Anyu elmehetek Ádámmal sétálni?-kukkantottam be anyuhoz a konyhába. Éppen főzött.
-Persze drágám, menj csak. Mikorra jössz?-nézett rám két kavarás között.
-Ööö..Nem tudom. Öt-hét körül. De lehet hamarabb.
-Jól van.-mosolygott anyu.
-Pusziii.-intettem, majd kisiettem az ajtón, ahol már Ádám várakozott rám :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése