49.rész-Kényes téma..

-Élet.-léptem oda hozzá mosolyogva, majd hosszan megcsókoltam.
-Mizu?-kérdezte édes vigyorával.
-Holnap játszóra megyek Sárával.-húztam a szám, miközben Ádám megfogta a kezem, és elindultunk..valamerre.
-Nem igazán lelkesedsz tőle.
-Hát..Végül is mindegy. Ő boldog.-mondta mosolyogva.
-És te mitől lennél boldog?-nézett rám vigyorogva.
-Nem nehéz kitalálni.-vontam vállat.
-Tőlem?-kérdezte Ádám lányosan.
-Nem.-mondtam, de vigyoromat nehezen tudtam elrejteni.
-Tudom, hogy én.-legyezgette magát csajos mozdulatokkal.
-Na nee, tényleg?-kérdeztem cinikusan, mire megtorpantunk, és a derekamat megragadva, szorosan magához húzott , majd megcsókolt. Kissé belevesztünk abba, hogy szeretjük egymást, majd miután feleszméltünk, hogy aki elmegy mellettünk, mind minket néz, újra elindultunk.
-Meddig maradhatsz kint?-indultunk tovább.
-Hat, max hét.
-Remek.-nézte meg a telefonját.
-Mert?-nevettem fel.
-Van egy meglepim.-húzott magához, fél karjával átkarolva vállam.

Kissé szívbajos lettem, amikor befordultunk az utcájukba, akkor meg szinte a szívem megállt, amikor már a lakásba mentünk be.

-Ádám, ugye nem?-estem pánikba.
-Cssss.-csókolt meg röviden, hogy elhallgassak.

Ádám még benézett az anyukája szobájába, és mivel tárva nyitva hagyta az ajtót, gondoltam nincs otthon..Az egész lakás üres volt. Csak egy dolog lehetett, és igazam is lett..

-Miénk a lakás.-húzott magához, és teljesen rám tapadt.
-Ádám, ne.-toltam el magamtól.
-Cicaa.-húzott vissza.-Tudom, hogy te is akarod.
-Mégis mit?-néztem rá furán, de elég rosszul kamuztam.
-Ne tettesd a szőkét.-vigyorgott.
-Ádám, nem hiszem, hogy..-kezdtem, de ekkor felkapott, és a fenekemet megmarkolva felvett az ölébe.-Tegyél le kérlek.-erőszakoskodtam.
-Nyugi már.-nevetett fel.

Egyre jobban eluralkodott rajtam a félelem, amikor már az ágyára dobott le, és pólóját kezdte el lehámozni magáról.

-Ádám, ne, kérlek.-könyörögtem, és kissé feszültem felálltam, és igazán menni készültem.
-Mit ne?-ragadta meg egyik karomat.
-Hát ezt.
-Mit?-vigyorgott.
-Kérlek. Engedj el.-rántottam ki karomat, és sietősen lementem a lépcsőn.
-Laura, most miért kelleted magad?-kiáltottam utánam, és akár milyen gyors is voltam, utol ért.
-Ádám. Nagyon szeretlek, hidd el.-mondtam, miközben maga felé fordított.
-Akkor? Nem is kérdés.-kezdte puszilgatni a  nyakamat.
-Dehogy nem!-toltam el ismét.-Nagyon szeretlek, de én..Én még nem..Vagyis..-túrtam idegesen a hajamba.
-Édes vagy, amikor nem tudsz valamit megfogalmazni.-mosolygott rám édesen, és szorosan csupasz felsőtestéhez húzott.
-Én tudom mit akarok mondani. És te is. Szóval, kérlek, ne!
-De bébi!-simogatta a hátam.
-Bébi?! Mióta becézgetsz te engem?-toltam el, és vagy egy lépést hátráltam.
-Nem tetszik?-lépett megint elém.
-Nem.-léptem megint hátra.
-Akkor nem becézgetlek.-mondta vigyorogva, és megint elém lépett. Uuu táncolunk?!

Magához húzott, és hosszan megcsókolt.

-Nagyon szeretlek.-suttogtam neki.
-Hát akkor?-puszilta meg homlokomat.
-De én még nem akarom ezt.
-Akkor nem is szeretsz?
-Dee, mindennél jobban. De én..Még nem állok készen.
-Akkor ezt mond kicsim.-ölelt meg szorosan, én meg vállába fúrtam fejem.
-Ezt hajtom mióta bevadultál.-suttogtam.
-Bocs.-tolt el magától, és mélyen a szemembe nézett, édes mosolyával.
-Fiúból vagy.-mosolyogtam rá.
-Ez akkor sem mentség .Meg sem kérdeztelek. Azt hittem te is akarod, mint én.
-Hagyjuk ,jó?
-Jó. Majd később vissza tértünk rá.-mosolygott.
-Biztos.-mosolyogtam.
-Nagyon szeretlek.-nézett mélyen a szemembe.
-Én is.-suttogtam, mire hosszan megcsókolt.

-Megjöttem.-dobtam le a kabátomat, és levágódtam a kanapéra.
-Merre voltatok?-lépett ki anyu a konyhából.
-Nála.-csuklott meg a hangom, anyu meg olyat nézett, azt hittem kiesik a szeme.-Semmi nem történt.-húztam magamhoz egy párnát, és oda szorítottam térdem és állam közzé, majd ráhajtottam fejem.
-Mi történt?-ült le mellém.
-Ez elég kényes téma nekem..-húztam a szám.
-Az anyád vagyok.
-Igaz.-sóhajtottam, és egy huzamra mindent ledaráltam anyunak.-És mondta, hogy később vissza tértünk rá.-fejeztem be mondandómat.
-És erre te?
-Hogy mindenképpen.-pirultam ki.
-Édesem.-mosolyodott el anyu, és szorosan megölelt.

-Akkor holnap játszi?-lépett ki Sára a szobájából, amikor fel indultam a szobámba.
-Persze.-mosolyogtam rá.
-Oki.-mondta boldogan, majd visszament a szobájába. Ezt megbeszéltük.

Délután még tanultam, gépeztem kicsit, és táncoltam. Holnap próba..Gáborral..Jesszusom.