45.rész-Lehetetlen!!!

Sziasztok! Meghoztam a kövi részt, komizzatok sokat! :) Holnap tuti nem tudok részt hozni, de talán Vasárnap már igen. Nem tudom, nem nagyon leszek itthon.
:* nektek, jó hétvégét!♥

Miután leadtam Sárát, kézen fogva sétáltunk tovább.
-Helyes vagyok?-kérdezte Ádám, huncut mosollyal.
-Ki az a hülye, aki ezt mondta?-grimaszoltam.
-Te.-nézett rám.
-Én neem.
-Dee.-nevetett fel.
-Nem mondtam ilyet. Soha. Senkinek.-hazudtam, de Ádám tudta, hogy csak viccelek.
-Soha? Senkinek?-húzta fel a szemöldökét.
-A-a.-ráztam meg a fejem.
-Sára mondta. Ő valaki. Az előbb. Valamikor.-magyarázta meg az előbb meghazudtol válaszom.
-Hazudott.-néztem egyenesen magam elé.
-Nekem nem tudsz hazudni.-fordított maga felé, és átkarolta a derekam.-Miért nem mondod, hogy helyes vagyok? Tudom, hogy mondtad.-nézett bele szemeimbe, és a járda közepén állva is megvillantotta gyönyörű mosolyát.
-Az vagy.-karoltam át mosollyal arcomon tarkóját.
-Na látod, megy ez.-vigyorodott el, majd hosszan megcsókolt.-Miért nem mondtad azonnal?-kérdezte még mindig a járdán állva.
-Szeretem ha te jössz rá dolgokra, és nem én mondom el neked.-mosolyogtam rá.
-Igen?-vigyorgott.
-Igen.-nevettem fel, majd adtam egy puszit az arcára, amit viszonzott..majd megcsókolt.. Oké, szóval valamikor tovább indultunk, és még pont beértünk a suliba.
(...)
-Meghaltaaaaam.-estem ki szinte szó szerint a suliból.
-Mi van már?-nevetett fel mellettem Eliza.
-Olyan büdös a fizika tanár.-fintorogtam, miközben megálltunk a szokott helyünkön.
Eliza felnevetett.
-Igen, amúgy.-bólintott helyeslően.
-Hát ma, amikor fizikán behajolt oda mellém..Mondom kész végem.-raktam fel a kezem, Eliza meg csak nevetett.
-Tudoom..-fintorgott nevetve, majd valamit meglátva azonnal el szált a jókedve.-Ne nézz oda.-mondta, de hát ilyenkor ki ne nézne oda?!
-Mi?-fordultam el, és megláttam...Őt.-Ne.-fordultam arra teljesen. Gábor észre vette, hogy nézem, és megállt. Gondoltam ez egy ilyen romantikus pillanat, és kiderül, hogy szeret engem. De nem ez lett..Ugyanis a következő pillanatban Katalin ugrott rá, és csókolgatta agyon. Gábor lopva még rám nézett, de próbáltam erősnek tűnni. Nem volt érzelem arcomon, csak a csupasz bőr felület. Simán megfordultam, és ennyi. Legördült egy könny csepp, de nem engedtem többnek kiszökni.
-Minden oké?-lépett mellém Eliza, direkt nem simogatta meg vállam. Mert akkor látja Gábor, hogy nem minden oké.
Csak némán bólintottam egyet, és elővettem a rezgő mobilomat.
-Ádám.-suttogtam. Pont nem jókor..Amikor ilyen állapotban vagyok, az sose jó..Hisztizek, és bunkóskodok.
-Csak röviden beszélj.
-Oké.-sóhajtottam, és felvettem.-Szia.-köszöntem, amilyen vidáman csak tudtam.
-Hello kicsim.-köszönt, ő tényleg boldogan.-Suliba vagy még?
-Igen.-mondtam röviden, mire Eliza felmutatta a nagy ujjait, hogy "Oké!".
-Eléd menjek, vagy majd délután talizunk?
-Haza sétálok most Elizával.
-Oké, akkor délután hívlak.
-Rendben.
-Szia.-köszönt el.
-Szia.-erőltettem magamra egy mosolyt.
Éppen ekkor jöttek felénk Gáborék, mire Elizára néztem. Szerencsére vette az adást..
-Ki volt az?-kérdezte elég hangosan, amikor Gáborék pont mögöttünk mentek el. Gábor léptein hallottam, hogy lelassít, így kissé hangosan ezt feleltem.
-Ádám.
Hallottam, hogy szinte már meg állt, majd halk sóhaj hagyta el száját, és tovább ment.
Ha neki Katalin, nekem Ádám.
Hallgasd! --> Zene/KATT.
-Meddig tart még ez a "Nekem is van valakim" harcotok?
-A mink?-néztem barátnőmre furcsán.
-Hajj, tudod mit mondok.-rakta zsebre kezét.
-Nincs semmilyen harc.
-De. Mint külsős, nagyon is annak tűnik.
-Én nem érzem annak.
-Pedig az.-nevetett fel kínosan.
-Egyszerűen csak éljük életünket.-rántottam meg a vállam.
-Jajj Laura.-legyintett.-Tudom, hogy szereted. És rossz szemmel nézed, hogy Katalinnal van. Amikor csak esélyed lenne rá, ott hagynád Ádámot, és futnál Gábor után. Ez az Ádám nem lesz nagy kaland, hidd el nekem.
-Hogy mondhatsz ilyet?-háborodtam fel.
-Mintha te nem tudnád ezt..Gábort szereted, és ez ellen semmit nem tehetsz. Ez van.
-Ádámot szeretem! Gábort szerettem.-nyomtam meg a szerettem szót.-De ő már a múltéj.
-Te is tudod, hogy nem az.-mosolyodott el halványan.
-Most nem értem mi van veled! Mondom, hogy Ádám az, akit szeretek. Gábort hagyjon engem békén.
-Hát nem hagy. Szerintem ő is táplál irántad valamit..
-Ja. Utál.
-Miért is?!
-Na látod ezt én sem tudom..De nem szól hozzám, nem beszélünk, még csak nem is köszönne..
-És szerinted miért van ez?
-Nem tudom, mondom.
-Amiért te nem beszélsz vele.
-Azaz?-kérdeztem, mert még mindig nem értettem..De komolyan! Ilyen hülye lennék?
-Katalinnal van. Ez a te gondod. Te meg Ádámmal. Ő meg ezt nem nézi jó szemmel.-mondta, mire eltátottam számat.
-Hülye vagy te? Hogy lehetne már ez??
-Gondolj csak bele, ha nem hiszed..Gábor onnantól utál, hogy Ádámmal látott együtt téged. Utál..-
legyintett.-Ez sem igaz. Szeret.-mondta mosolyogva, bennem meg az ütő is megállt.
-Na nee.-suttogtam. A francba is!