Ugyan, csak egész éjszaka forgolódtam. Mi az nekem?! Semmiség..Reggel karikás szemekkel kászálódtam le a lépcsőn, hogy belekortyolhassak a vonzó kávémba, ami minden reggel az asztalon vár engem. Anyu mindig csinál reggelit, kávét, majd visszafekszik aludni. Kivéve, ha nem dolgozik, mint mondjuk ma..-Sáraaa!-kiáltottam fel, miközben kényelmesen leültem a pulthoz.
-Jövök már.-ásított egy hatalmasat, miközben cuki cicás pizsiében vánszorgott le.
-Pirítóst?-kérdeztem, és elővettem a pirítót.
-Ahha.-ült le velem szembe a pulthoz.
-Ádám mikor jön?-kérdezte álmosan, mire furcsa, szorító érzés uralkodott el raktam.
-Nem tudom.-köhögtem bele, mert majd meg fulladtam az érzéstől.
-Ma?-csillant fel a szeme.
-Mondom nem tudom.
-Ma is velünk jön?
-Igen, szerintem igen.-bólintottam.
-Jó.-bólintott mosolyogva, majd felszaladt az emeletre. Húú, de fitt lett hirtelen.
(...)
Éppen az utolsó falatokat ettem, amikor Sára szinte le libbent a lépcsőn.
Számat tátva néztem rá.
-Mégis minek öltöztél ki, így?-állt fel, hogy jobban szemügyre vehessem.
-Sehova.-ült le szégyenlősen a kanapéra, és kezében virágot szorongatott.
-Hát az?-néztem a virágra.
-Csak..Semmi.-dugta a háta mögé.
-Nem tetszik ez nekem.-raktam csípőre a kezem.
-Nem kellene sietned? Mindjárt indulunk.-mondta, mire észbe kaptam, és indultam készülődni.
Én nem igazán csíptem ki magam, minek?! Egy egyszerű szettet választottam.
.jpg)
-Én mindig így öltözök fel. Semmi különleges, csak eg nadrág, egy felső, és egy szandál.-néztem én is végig magamon, nem-e elnéztem, és véletlenül egy koktél ruhát húztam magamra.
-Indulunk?-nézett rám, útra készen.
-Ahha.-kaptam fel a táskám, és már indultunk is.
-Szia kicsim.-köszönt mosolyogva Ádám, majd adtam neki egy csókot.
-Szia.-mosolyogtam rá.
-Hello Sára.-támaszkodott térdére Ádám, és mosolyogva köszöntötte.
-Szia.-köszönt szégyenlősen, majd a háta mögül kihúzott valamit, és Ádám markába zárta.-Tessék.-pásztázta zavarodottan a földet.
Ádám csodálkozva kinyitotta markát, és az volt benne, amit sejtettem..Az a kis virág, amit Sára annyira markolászott az imént.
-Ez csodaszép.-mosolygott Sárára Ádám.-Köszönöm.
-Szívesen.-mosolygott Sára, mint a vadalma. Én csak csípőre tett kézzel álltam, és csodálkozva bámultam rájuk. Most komolyan a pasimra pályázik?!
(...)
-Na nyomás.-paskoltam meg kicsit Sárát, hogy induljon meg.
-Sziasztok.-integetett mosolyogva, és már be is ment.
-Huhh..-néztem utána.
-Na mi az?-karolta át a derekam, és maga felé fordított.
-Ugye te is észre vetted?!-néztem még mindig Sára után.
-Hogy érdeklem? Igen, észre.-vigyorgott.
-Nagyszerű, akkor nem csak én képzeltem.
-Féltékeny vagy?-fogta meg gyengéden az arcom.
-Kellene?-húztam fel a szemöldököm.
-Rá? Minden pillanatban.-mosolygott.-Hát..Nem vagyok az. Nem dobnál te engem miatta.-vigyorogtam Ádámra.
-Azt hiszed?-vigyorgott Ádám is.
-Azt hiszem.
-Majd meglátjuk.-vigyorgott, majd közelebb hajolt, és hosszan megcsókolt.
(...)
-Délután mozi?-kérdezte Eliza, amikor kimentünk a suliból.
-Nincs most rá pénzem. Anyutól meg nem kérek.-húztam a számat.
-Hagyd már.-legyintett.-Meghívlak.-mosolygott rám kedvesen.
-Nem, tényleg. Már túl sok mindent tettél meg nekem..Például Gábor..-suttogtam zavartan.
-Barátnők vagyunk. Ez csak természetes, hogy segítelek, és adok.-mosolygott rám.
-Hát ez az! Én nem tudok mit adni!-estem pánikba.
-Jajj..-legyintett Eliza nevetve.-Majd adsz ha tudsz. Addig meg meghívlak egy mozira.-mosolygott.
-De imádlak.-öleltem szorosan magamhoz.
-Akkor mozi?-engedett el.
-Legyen.-mosolyogtam rá.
-Mi az, hogy legyen?! Nem felakasztatni viszlek.-mondta, mire felnevettem.-Igeen! Menjüünk!-ujjongott.
-Igeen! Menjüünk!-utánoztam, majd hangosan felnevettünk.-Mit nézünk?-kérdeztem mosolyogva.
-Csontváros.-vigyorgott.
-Meg akarsz ölni?-kérdeztem megrökönyödött tekintettel, ő meg felnevetett.
-Dehoogy. Mindig is el akartalak vinni rá.
-Ezt jó így megtudni..-mondtam cinikusan.
-Jajj ne máár! Nem halsz bele. Csak egy film.
-Démonok? Árnyvadászok? Kösz, kihagynám.
-Vannak benne helyes fiúk is.
-Igen?-csigázta fel érdeklődésem.
-Nem is egy. Akkor?-húzta fel szemöldökét.
-Menjüünk!-ismételtem meg megint imént eljátszott "ujjongós szerep"-emet.
-Remek.-ölelt át nevetve. Teljesen feldobta az eddig lehangoló napomat ezzel a csodás hírrel :) Huu, moziba megyünk!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése