39.rész-Fellépés vége, és azonnal go haza :)

Átöltöztünk, majd indultunk ki a buszhoz.
-Nagyon ügyesek voltatok, komolyan! olyan büszke vagyok.-mondta Ati a fellépés óta már sokadszorra.
-Ez a de érdemed, tudod.-mondta ma már sokadszorra.. :D
-Nem.-mondta ma még elsőnek..-A ti érdemetek, mert ha ti nem vagytok, akkor..
-Akkor választasz helyettünk mást.-szóltam közbe.
-Nem. Akkor nem lennék most itt.-mosolygott ránk.-Hála nektek talán felkeresnek más rendezvény szervezők is, láttam párat a nézők között ülni. És akkor lehet hívnak több helyre is minket fellépésekre, és akkor híresebbek leszünk, és az iskola is, ami pénz, és hírnév, és persze tánccal, amit alap imádunk. ugye imádunk?-kiáltotta felénk hangosan.
-Igeeen.-kiáltottuk egyszerre Gáborral.
-Remek.-mondta Ati, mi meg felnevettünk.
-Tényleg ügyes voltál.-suttogta a fülembe Ádám, majd arcon puszilt. Kipirulva néztem rá, és hatalmas mosollyal néztem újra előre. Gábor mellettem állt, és pár pillanatig minket nézett, szóval tuti hallotta..Remek.
(...)
-Nyomjunk már valami zenét.-mondta, amikor már felültünk a kis minibuszunkra.
-Mit?-fordult hozzám hátra Ati. Ő meg Gábor elől ültek a sofőrrel, én meg Ádám leghátul, középen a cuccok voltak.
-Mary Popkids ft. Punnany Massif-Mosoly.-vigyorogtam, mire Ati nevetve bólintott, és benyomta a CD lejátszót.-Nehogy azt mond, hogy CD-re is kiírtad?-nevettem fel.
-De.-vigyorgott Ati.
Egyszer beszéltem Atival facebook-on, és kérdezte mit hallgatok. Elküldtem neki ezt a zenét, mondta, hogy nem ismeri, meghallgatja. Aztán kis szünet volt, hallgatta a számot. Majd csak annyit írt, hogy nagyon király zene, tetszik neki. :D Azt mondta már ez lett a közös dalunk. Azóta csak ezt hallom táncon is menni, ha éppen nem az az a zene megy, amire táncolunk. Tetszik neki :D
(...)
-Otthon, édes otthon.-sóhajtottam egy hatalmasat, amikor Ádámmal kézen fogva megálltunk a kapunk előtt.-köszi, hogy eljöttél.-mondtam mosolyogva, majd lábujjhegyre állva adtam egy apró csókot Ádámnak.
-Ugyan.-mosolygott rám.-Tényleg ügyesek voltatok.
-Köszi.-pirultam ki kicsit.
-Viszont most megyek, ha nem baj, mert tesómnak megyünk kutyát venni, és mivel egyedüli férfi vagyok a családban, nekem kell majd cipelni hazafelé.-húzta a száját.
-Egyedüli?-döbbentem le.
-Ja. Anyumék elváltak.-vonta meg a vállát.
-Ohh, bocsi, nem tudtam..
-Semmi gond.-mosolygott rám, majd nyomott egy puszit a homlokomra.
-És..Van egy tesód?-döbbentem le extrán.
-Ja, egy öcsém van.
-Mennyi mindent nem tudok még rólad...-sóhajtottam szomorúan.
-Lesz időd kiismerni.-mondta, majd szorosabban fogott magához a derekamnál fogva. Átkaroltam a nyakát, majd így szóltam:
-Igen? Olyan sok?
-Olyan sok.-mosolygott kedvesen, nekem meg a torkomban dobogott a szívem. Ádám közelebb hajolt, és hosszasan megcsókolt.
(...)
-Ádám nem maradt még?-kérdezte anyu, amikor beértem a házba.
-Nem, mert mennek kutyát venni a tesójának.-mondta, majd lehuppantam a kanapéra.
-Van egy tesója?-kérdezte anyu, mire fáradtan ismét felsóhajtottam, és elmondtam neki is, amit az előbb megtudtam.
-Szegény.-mondta anyu arra, hogy elváltak a szülei.-És jól viseli?
-Gondolom elég régen történhetett már. De nem kérdeztem többet. De azt mondta múltkor boldog velem, szóval akkor biztosan jól van.-mondtam vörös fejjel.
-Ilyeneket mond neked?-mosolygott anyu.
-Még jobbakat is.-vörös voltam, mint a rák :D
-Igen? Például?-ült le mellém anyu.
-Például most volt ugye ez a tesós dolog is, és mondtam, hogy egy csomó dolgot még nem tudok róla. És akkor mondta, hogy lesz időm kiismerni. És kérdeztem, hogy olyan sok? És mondta, hogy igen, olyan sok.-mondtam, anyu meg elmosolyodott, és magához húzva átölelt.
-Az én nagy lányom.-simogatta a hátam.
-Ugye most nem jössz ezekkel a sablonos szövegekkel?-toltam el magamtól.
-Nem.-nevetett fel anyu.
-Akkor jó-öleltem át nevetve.