44.rész-Sára-Ádám :)

November 14./Kedd/

Reggel mondta anyu, hogy Sárát vigyem magammal, és útközben vigyem be a mamihoz.
-Szia.-köszöntöttem Ádámot egy csókkal (csak diszkréten, kicsi volt ott), majd Sára kezét fogva (ő ment közöttünk) elindultunk.
-Te vagy Ádám.-nézett fel Sára Ádámra.
-Igen.-mosolygott Ádám a gyerekre.
-Sokat hallottam már rólad.-mondta Sára, mire vörös fejjel megszorítottam kicsit a kezét, hogy vegyen vissza. Ádám vigyorgó fejével rám nézett, majd újra Sárához szólt.
-Igen? Ki mesélt már rólam?
-Hát Lau.-nézett fel.
-És miket mondott?-kérdezte.
-Csupa jókat.-előztem meg Sárát gyors válaszommal.
-Igen.-mosolygott Sára.-Te hallottál már rólam?-kérdezte Ádámtól.
-Természetesen.-bólintott Ádám.
-És miket?
-Hogy milyen kedves, aranyos, szép kislány vagy.
-Ezt Lau mondta?-nézett rám.
-Ki más?-mosolyodtam el.
-Víííí.-ugrott a nyakamba Sára.-Tényleg szép vagyok?-kérdezte, miközben megálltunk a járdán.
-Persze, hogy az vagy.-bólintottam.
-Tényleg?-fordult át ölemben Ádám felé.
-Tényleg.-mosolygott Ádám.
-Na jól van Miss Szépe,attól még menni kell a mamihoz.-raktam le ölemből, és elindultunk. Sára tök természetesen megfogta Ádám kezét is, nem zavartatta magát. Ádám meglepetten nézett a kislányra, majd rám. Csak mosolyogva vállat vontam. Ádám elmosolyodott, és rendesen megfogta Sára kicsiny kezét.
-Hogy hogy nem mész oviba?-kérdezte Ádám Sárától.
-Csúnyán köhögök, és mami elvisz doktor bácsihoz.-ecsetelte Sára.
-Értem.-bólintott Ádám.
-Anyu dolgozik, ő nem tud elvinni. Így mamival kell mennem, busszal..-hajtotta le a fejét szomorúan.
-Nem szereted?-kérdezte Ádám.
-A-a.-rázta a fejét.-A kocsi gyorsabb, és nincs benne sok izzadt ember.-mondta Sára, mire Ádám felnevetett.
-Igazad van.-bólintott nevetve.-Viszont a busz is jó. Jobb, mintha ha minden ember, aki egy buszra felfér, külön autóval menne. Akkor jobban károsodna a levegő.
-Büdösebb is lenne akkor?
-Igen, eléggé.-bólintott Ádám.
-Akkor tényleg jobb ilyenkor a busz. -értett egyet Sára, én meg mosolyogva hallgattam őket.-És akkor sok állat meghalna?
-Egyszer biztos.
-És talán mi is?
-Kik?
-Az emberek.
-Igen. És talán a föld is megszűnne.
-Egyszer megszűnik a föld?-tátotta a száját Sára.
-Igen.
-És akkor én már nem élek?
-Nem.-nevetett fel Ádám.
-Huhh..Akkor jó-fújta ki a levegőt Sára, Ádám meg csak nevetett.
-Nagyon aranyos kislány vagy.-mosolygott Sárára Ádám.
-Te is.-nézett fel Sára rá.-Meg kedves. És Lau szerint helyes is.-megint elvörösödtem, de mint a rák. Ádám vigyorogva nézett rám, majd így szólt.
-És szerinted is?-mosolygott Sárára.
-Nem tudom, még nem fiúzok.-vont vállat, mi meg felnevettünk.-De az biztos, hogy vicces vagy. Megkedveltelek.-mosolygott Sára.
-Ez már nagy szó!-szólaltam meg sok hallgatás után.
-Igen?-nézett rám Ádám, én meg bólintottam.-Akkor köszönöm.-nézett Sárára.
-Délután át jössz?-kérdezte hirtelen Sára.
-Meg hívsz?-nézett rá Ádám mosollyal arcán.
-Meg. Megmutatom a babáimat.-mondta, mire elhúztam a számat. Ádám furcsán nézett rám, én csak legyintettem, és egy "Majd elmondom"-ot tátogtam neki. Megértette.
-Persze, át mehetek. Ha Lau-t, és anyukádat sem zavarja.-nézett rám Ádám kedvesen.
-Ugyan Laut?-ohhó! cinikus. Vajon kitől tanulhatta?:$ :D-Örül, ha lát. Reggel rohan, hogy a kapuba végre láthasson.-mesélte el reggeli rituálémat..Na kösz.
-Valóban?-vigyorgott Ádám. Ááá!
-Ühümm.-bólintott Sára.
-Na jól van, itt vagyunk.-álltam meg vörös fejjel, és becsöngettem a mamihoz.
-Mamiiii!-szaladt be Sára a kapun, amikor mami kiért az ajtón.
-Szerbuusz.-ölelte át mami Sárát.
-Meghoztam.-mosolyogtam mamira, majd gyorsan megöleltem, és bemutattam neki Ádámot.
-Ádám.-fogott kezet Ádám.
-Nagyon örülök.-mosolygott rá mami.-Na menjetek, mert elkéstek.
-Rendben megyünk.-mondtam, majd gyorsan megöleltem Sárát és adtam neki két puszit.
Sára oda lépett Ádámhoz, és megölelte. Ádám először csak nézett, végül viszonozta az ölelést. Sőt még adott Sárának két puszit is.Olyan édesek! :)