52.rész-Ádám jön, Gáborral Chat-elés, Ádám megérkezett, Sára és a babái

Kemény fél órát álltunk, mire végre elengedtek, de nem bántuk meg Sárával, hogy maradtunk. Bár én az elején még nagyon mentem volna, de utána olyan jól elbeszélgettünk a lányokkal, hogy kész öröm volt ott álldogálni. Nagyon jó fejek, mindketten. Mindketten vagányak, és úgymond a mai világra teremtek. Mármint..Nem azok a zárkózottak, kimondják amit gondolnak. Lazák, de egyben nagyon szépek is. Giginek különösen tetszenek a vörös fürtjei :)
Biának pedig valami eszméletlen gyönyörű szeme van! De komolyan!

Ezt az egyik képéről vágtam le. Valami eszméletlen! *-*

Tehát álltunk még ott fél órát, aztán haza jöttünk. Este, amikor már megvacsoráztunk, olyan hat óra, fél hét lehetett, így gondoltam felhívom Ádámot, ma még ugyanis nem beszéltünk. A szobámban, az ágyam szélén ültem, amikor benyomtam a hívás gombot.

Négyet csöngött, azt hittem már fel sem veszi.

-Mond kicsim.-lihegett a telefonba.

-Mi az?-kérdeztem.

-Mi, mi az?-kérdezett vissza, és hatalmas levegőket vett.

-Miért lihegsz így?
-Jaa, semmi. Csak lent voltam anyuval, a telóm meg fent a szobába. Anyum szólt, hogy valami hörög..-mondta, mire felnevettem.
-A csengőhangod?
-Hát..Mondom jó vagy anya..Ezt hallgatja a mai ifjúság.
-Már aki..-mondtam. Én egyáltalán nem szeretem az olyas fajta zenéket.
-Oké, van aki csókos kivétel.
-Héé! Nem vagyok csókos. Mégis kit érdekelne, hogy én mit hallgatok? Egyszerűen azt szeretem..
-Ja, ahha, persze.-mondta cinikusan, mire felnevettem.
-Oké, befejezheted.
-Befejeztem.-mondta, és egy ideig semmit nem szólt..
-Most miért nem beszélsz?
-Azt mondtad fejezzem be.
-De nem úúgy!
-Értem, csak hülyülök.-nevetett fel.
-Tudom.-mosolyogtam, miközben eldőltem az ágyon, és a plafont kezdtem bámulni.
-Mit csinálsz?
-Fekszek az ágyon, és bámulom a plafont.-mondtam, mire felnevetett.
-Egyedül?

Gyorsan ráírtam Gáborra.

-Nem, a párnám itt van mellettem.
-Átmenjek? Egyedül nem olyan izgi bámulni a plafont.
-Gyere. Ma még nem is beszéltünk.
-Hát most mit csinálunk?!
-Ezen kívül.
-Nem volt időm. Kicsim, hidd el, veled beszélnék egész nap, ha lehetne.-mondta édesen, mire önkéntelenül is elmosolyodtam.
-De aranyos vaagy.-vigyorogtam boldogan.
-Csak őszinte. Na akkor indulok. Egy tíz perc. Csók.-mondta, mire belecuppogtam a telefonba (két puszi a telefonba), majd leraktuk. Gyorsan átöltöztem, és míg Ádám ideért, ráírtam Gáborra facebook-on.
Én: sziaa.:)))
Gábor: csövi:)
Én: el sem hiszed mi történt..
Gábor: hát nem igazán tudom miről van szó, szval..így nehezen találom ki.
Én: haha:DD kérdeztem Sárát, és ő is mondta, hogy tesód ölelte meg őt..!!!
Gábor: még mindig ezen lovagolsz?:D én már azt is elfelejtettem, hogy kint voltam a parkba..
Én: ez kedves, ha azt nézzük, hogy velem beszélgettél, miközben a parkban voltál...
Gábor: sorry:D na jóó, még tudom, hogy veled voltam parkba..csak képletesen mondtam.
Én: oké, értem én.
Gábor: naaa!:D nem pukkadunk.
Én: nem pukkadok:)
Gábor: de.
Én: nem.
Gábor: de.
Én: de nem.
Gábor: de de.
Én: oké, ennek semmi értelme.
Gábor: rájöttél? nagyszerű. szval..ne pukkadj:D
Én: nem pukkadok!:D
Gábor: pedig de.
Én: most megint kezdjük előlről?!
Gábor: nem
Én: na látod! nem pukkadok:D
Gábor: én nem is arra írtam!
Én: de én arra vettem.
Gábor: haha, szörnyen vicces vagy..
Én: tudom, újat mondj.
Gábor: he?!o.o
Én: azt tudjuk, hogy szörnyen vicces vagyok..tehát mondj valami újat, amit még nem tudok.
Gábor: ja, vágom..
Én: két év múlva..
Gábor: hé! igenis gyors a felfogóképességem!:D
Én: kétlem.
Gábor: kösz:c
Én: bocs:D de te is piszkáltál az előbb. most egálban vagyunk.
Gábor: megbeszélve:D
Én: szuper:) na megyek. csak azért írt, hogy az orrod alá dörgöljem, hogy ÉN NYERTEM! :D
Gábor: nehezen dörgölöd most az orrom alá. max a monitor alatt tudod dörzsölgetni:'D
Én: hülyeee! :D
Gábor: okos vagyok, nem kérdés.
Én: ohh, el ne szállj! :D
Gábor: késő. a Red Bull szárnyakat ad.
Én: :'DD
Gábor: :D
Én: na komolyan mennem kell
Gábor: oks.
Én: sziaa :)
Gábor: csáó .!:)
*Kijelentkeztem

Éppen hogy kijelentkeztem, csengettek, így gyorsan leszaladtam. Anyu már éppen ajtót nyitott volna, amikor a lépcsőn leszaladva odaszóltam neki.
-Ádám az.-mondtam, anyu meg csak mosolyogva bólintott, majd vissza ment a hálószobába. Gyorsan végig néztem magamon, és már nyitottam is. Szinte Ádám nyakába ugrottam, amikor megláttam.
-Szia kicsim.-adott egy jó, jó, jó hosszú csókot.
-Szia.-mosolyogtam rá, hosszas, hosszas, hosszas csókunk végén.-Gyere.-hívtam beljebb, hogy ne kint álljunk már.-Fel.-mutattam, amikor Ádám tanácstalanul megállt a nappali előtt.
Amikor beértünk a laptopomon éppen a 30 Second To Mars-Do Or Die szólt (zenepanelen NINCS rajta, ezért írtam linket:) )
-Neked mindig megy a zene?-kérdezte, miközben leült a fotelomba. Helyet foglaltam vele szembe, a másik
fotelemen, majd így szóltam:
-Igen, általában, ha éppen itthon vagyok.-mosolyogtam rá, mire visszamosolyogott.
-Hiányoztál, cica.-húzott az ölébe, és gyengéd csókkal jutalmazott meg.

-Te is nekem.-öleltem meg.
-Milyen napod volt?-kérdeztem, én meg még mindig az ölében ültem, és úgy néztem mélyen szemeibe.
-Átlagos..-vontam vállat.-Parkba voltam.
-Kivel?-kérdezte. Jaj..
-Sárával, aztán később találkoztunk Gáborral meg a tesójával.
-Van tesója?-húzta fel a szemöldökét.
-Igen, nagyon aranyos. Egy kis öccse van. A neve Zoli, de nekem csak Zolika.-mosolyogtam rá.
-Értem. Mennyi idős?
-Olyan idős, mint Sára. Talán egy kicsivel, pár hónappal idősebb, de nem többel.
-Akkor Sára nagyon rámozdult?-vigyorodott el.
-Nem, neki te vagy csak.-mondtam viccesen, mire Ádám felnevetett, és apró puszit adott számra.
-Nekem meg te.-mosolyodott el, mire pirultan lehajtottam fejem.
-Amúgy.-jutott hirtelen eszembe.-Zolika mozdult rá Sárára.
-Igen? Na hogy?
-Megölelte Sárát.-mondtam, mire Ádám felnevetett.
-Aztaaa!-tettetett meglepettséget.
-Héé, náluk ez már elég komoly.
-És nálunk?
-Á, nálunk az ölelés egy baráti gesztus is lehet.-legyintettem.-De van, hogy nem.-mosolyodtam el ismét.
-Igen, elég sokszor van, hogy nem.-helyeselt Ádám.
-Igen, lehet.-bólintottam.-Mit csináljunk?-kérdeztem egyik hajtincsét birizgálva. Ádám válaszra nyitotta száját, amikor hirtelen kinyílt az ajtóm.
-Ádááám!-indult meg felénk sietősen, mire ösztönösen felálltam Ádám öléből. Sára szinte Ádámra ugrott.-Anyu mondta, hogy itt vagy. Nem is mondtad, hogy jössz.
-Kellett volna?-húzta fel szemöldökét, de mire a fejemet ráztam, hogy ez így nem jó, mert Sára megharagszik, hogy nem szólt neki, gyorsan változtatott a válaszán.-Vagyis..-köhintett.-Sajnálom, mi is csak most beszéltük meg Lauval.
-És te miért nem szóltál nekem?-fordult felém Sára csípőre tett kézzel.
-Igen, ezt én sem értem. Te könnyebben vagy. Át mész hozzá, és bejelented, hogy jövök.-szállt ellenem Ádám is.
-Héé! Te kivel vagy?-néztem rá.
-Senkivel.-rakta fel kezeit védekezően, mire felnevettem.
-Naa?-nézett rám, kissé dühösen Sára.
-Jajj Sára. A lényeg, hogy itt van, és ölelgetheted, puszilgathatod, nem?-tártam szét a karom.
-Deeee.-vörösödött el azonnal, és olyan kislányosan Ádámra mosolygott, mire Ádám ijedt mosollyal nézett vissza rá, majd segítségkérően rám nézett, de a fejem ráztam. Ellenem fordult az előbb? Így járt! :D
Éppen visszaültem volna Ádám ölébe, amikor Sára megelőzött, és ő huppant Ádámra.
-Mit szeretnél csinálni?-kérdezte bájosan.-Megmutassam a babáimat?-csillant fel a szeme.
-Ööö..Nem muszáj. Biztos fáradt vagy, szaladgáltál a parkba. Pihenj inkább.-próbálkozott a lehetetlennel Ádám.
-Jajj, én nem vagyok fáradt.-legyintgetett Sára.-Na gyere.-állt fel, és magával húzta Ádámot is. Én csak nevettem, ahogyan Sára kiráncigálja Ádámot a szobámból, és Ádám könyörgő tekintettel néz rám. Vagy két másodpercig nem voltam velük, de amikor beértem a szobájába Sárának, már Sára a földön ülve mutogatta, hogy a babaházában hány darab baba van, meg melyik fiú, lány, mi a neve, Barbie-s ruhákat mutogatott Ádámnak. Szegény Ádám pedig csak állt felette, és mindenen vadul bólogatott. Amikor beértem, szinte hallottam, ahogy belül fellélegzik, hogy "Végre, egy megmentő!". Végül én is Sárát kezdtem hallgatni, így végül nem nyugodott meg teljesen, de a derekamat átkarolva, mellettem állt, ami már talán pozitívabb, mint egyedül lenni Sárával, és a babáival egy szobában. :)