56.rész-Minden csak nézőpont kérdése.(Úristen, GÁBOR!)

November 26./Vasárnap/

Már teljesen kezdtem beletörődni, hogy "Ú, még egy unalmas hétvége!", de még jó, hogy nem tettem.
Ugyanis a mai napon...Húú! :D
A délelőttöm nem volt valami érdekveszítő, de a délután!
Éppen a laptopomon szarakodtam, mert teljesen lefagyott. Végre sikerült megbűvölnöm, aztán már mentem is vissza facebook-ra, ahol előtte jártam. Üzenetet kaptam (Eliza, hogy nem-e lenne kedvem talizni vele ma, ha már tegnap nem volt neki alkalmas), és éppen vissza akartam írni, de véletlenül a Gáborral váltott üzenetekre kattintottam, és neki küldtem el ezt:
"Oké, figyi, semmi gond. Akkor ma tali. Hol?! :)"
Basszus, basszus, basszus..!!!
Megnéztem, még szerencse, hogy nem volt elérhető. Aha, azt hittem. Csak rejtve volt.
G: ?!
L: öö, semmi, bocsi, nem neked szántam...
G: gondoltam :))
L: ne értsd félre..taliznék veled, meg minden, csak..ajj Elizának szántam, na.
G: oké, értem.
L: nincs harag, ugye?!:||
G: miért lenne?
L: hát mert..tudod ami a múltkor is volt, meg most ez is..
G: túlélem
L: sajnálom! :(
G: ne sajnáld :)) nem tehetsz róla, hogy nem szeretsz viszont..
L: nem az, h nem szeretlek...de Ádámmal vagyok. és őt is nagyon szeretem!
G: oké, értek mindent.
L: oké, mert én már nem.
G: :)
L: figyi..találkozzunk, és beszéljük meg, mert én így élni nem tudok!! nem akarok veled rosszba lenni :)) jó haverok vagyunk/voltunk..
G: barátok vagyunk. :)
L: és profi táncosok :D
G: jaja :D akkor ma?
L: oksi. mikor?
G: 2?
L: nekem jó.:))
G:ok :)
L: akkor 2-kor. hol?
G. szokásos.
L: park? :)
G: aha :)
L. oké. akkor megyek. szijaa :)
G: csövi :)
Aztán mielőtt kijelentkeztem még dobtam egy üzit Elizának, hogy ma nem jó, mert..Azt nem írtam meg, csak, hogy este felhívom.
Leszaladtam anyuhoz, és megkérdeztem elenged-e. Elengedett :)
Felszaladtam vissza, és kerestem valami elfogadható öltözéket, mert még mindig pizsiben voltam..

Egy egyszerű mellett döntöttem, mert nem akartam nagyon kiöltözni.
Magamra csaptam egy kis sminket, és már mentem is.
Még volt egy 10 percem, hogy odaérjek, úgyhogy még lementem anyuhoz a konyhába.
-Akkor megyek, anyu.-kukkantottam be a konyhába.
-Rendben, de csak óvatosan.
-Tessék?-néztem vissza.
-Gáborral. Ádámmal jársz, ezt ne feledd el.-nézett rám anyu.
-Lehet már nem sokáig. Tegnap fel sem hívott. Nem beszéltünk.
-Lehet fontosabb dolga volt.
-Az lehet, de akkor is dobhat egy SMS-t, hogy bocs, most nem érek rá, majd hívlak. Én is így szoktam.-vontam vállat.
-Azért ne hamarkodd el, rendben?
-Rendben..
-Miért is találkoztok ma?
-Hogy mindent megbeszéljünk.
-Jól van..De csak óvatosan.-szólt utánam, amikor már az ajtóban jártam.
-Oké.-kiáltottam vissza, majd kimentem az ajtón.
-------------------------------------------------
Amikor a parkba értem Gábor még nem volt ott, így leültem az egyik padra, és vártam.
Gondolkodni kezdtem, hogy talán ez mégsem volt jó ötlet..Hiszen mi van, ha Gábor megint meg akar csókolni?! Ádám a barátom..Vele járok! Nem, ez így nem helyes..Nem lehetek szemét Ádámmal, hogy a háta mögött Gáborral találkozok! De hát..Gábor olyan kedves velem. Bár Ádám is, de..AJJ!
De akkor is! Nem tehetem ezt Ádámmal! Hirtelen felálltam, és menni készültem, amikor beleütköztem Gáborba.
-Még meg sem érkeztem, de már menni készülsz. Remek kezdés.-sóhajtotta.
-Bocsi, nem..Én csak..Nem akartam menni.-nyögtem ki végül.
-Semmi gond, elhiszem, hogy menekülsz tőlem.-mondta halvány mosollyal.
-Dehogy menekülök!-mondtam kissé felháborodottan, majd vissza leültem a padra.
Gábor is leült mellém, majd először csak néztük előre, aztán gondoltam ez így nem lesz jó, és így szóltam végül:
-Akkor most?-néztem Gáborra, és átraktam a lábam a padon, hogy ne tekeredjen ki a nyakam. Gábor is így tett, egymással szemben ültünk. Jesszusom, deja vu! Ádámmal is ugyan így voltunk, a koncerten!
-Attól függ miről van szó.
-Amiért idejöttünk?!-mondtam furcsán.
-Laura, én tudod, hogy..-itt megsimította a lábam, amibe szó szerint beleremegtem.-szóval nagyon bírlak.
Gábor kezére néztem, ahogy a lábamon pihenteti. A fejembe ötlött, hogy rárakom a kezem, de eszembe jutottak anyu szavai: "...csak óvatosan..!"
-Nem akarom, hogy neked rossz legyen. Azt csinálsz, amit akarsz.-nézett mélyen a szemembe.
Gyönyörű szeme van. Szinte csillog, ahogy rám néz. Mennyi rosszat éltem én át ez a szem tulajdonosa miatt..
-De tudnod kell mit érzek.-megsimította az arcom, és éreztem, hogy a hátamon átfut a hideg.
-Gábor..-kezdtem, de bennem maradt mondandóm.
-Ne.-szólt közbe.-Megint túlzásba estem.-vette el kezét arcomról és a padra rakta, miközben kínosan felnevetett.
-Értem, mit akarsz nekem mondani.-raktam kezem Gáboréra...-De értsd meg, hogy nekem már van valakim. Ádám.-a név hallatán valami keserűt éreztem a torkomban, ezért gyorsan elkaptam a kezemet.
-De miért?
-Mert régen leszartál, és én tovább léptem.-bukott elő belőlem.
-Tessék?-húzta fel szemöldökét Gábor.
-Régen rettentően beléd voltam esve.-mi van velem?? Miért mondom el neki??
-Tessék?-nevettet fel kínosan.
-Jól hallottad.-mondtam halkan, elkaptam tekintetem Gáborról, és szorosan becsuktam a szemem. Olyan hülye vagy Laura!! Miért mondtam el? Megzakkantam? Még Ádám sem tudja..Nem még GÁBOR!
-Azta!-mondta döbbenten.
-Kérlek senkinek ne mond el.-néztem rá könyörgő tekintettel.
-Dehogy mondom! De akkor is, hű!
-Nem vetted észre? Semmit?-kérdeztem. Pedig nekem minden olyan feltűnő volt..
-Nem, semmit.-vont vállat.-Régen is tetszettél, de nem annyira, mint most. Talán azért nem figyeltem annyira.
-Pedig hatalmas jeleket küldtem feléd.-nevettem fel az emlékeken.
-Tominak se mondtad el?-kérdezte hirtelen.
-Nem, senkinek. Csak anyunak, meg tesóm tudta, Sára, meg persze Eliza.-soroltam.
-Tényleg senki.-mondta viccesen, mire felnevettem.
-Oké, vannak páran.-vontam vállat mosolyogva, mire Gábor is elmosolyodott, majd mélyen a szemembe nézve így szólt:
-Ádám egy rohadt nagy mázlista.
Először gondolkoztam, hogy erre mit kellene mondani. Egy sima "Kösz!" az olyan snassz..Végül ezt feleltem:
-Katalin is az volt.-Gábor elmosolyodott, majd ismét arcomra rakta kezét, és gyengéden megsimította. Közelebb kezdett hajolni, és én már teljesen fel voltam készülve. De ekkor bevillant Ádám, ahogyan lágyan csókol engem, Sára, ahogy ugrándozva járkál körülöttem, anyu, ahogy azt hajtogatja, hogy "Csak óvatosan!", és Gábor, amint Katalin kezét fogva áll a suli előtt.
Nem hajoltam közel, de visszacsókoltam volna Gábort, ám ő, amikor már csak centikre volt a számtól megállt. Mélyen a szemembe nézett, és miután halvány mosoly suhant át arcán, csak az arcomra nyomott egy puszit.
Szégyenlősen lehajtottam a fejem, és csak vigyorogtam. Nem akart nekem rosszat, így türtőztette magát, és nem csókolt meg!!
-Tudod..-kezdtem, de kicsit be voltam rekedve, így egy "khm" után folytattam.-Mielőtt nem volt nekem Ádám.-itt Gábor szemeibe néztem.-Bármit megadtam volna azért, hogy megcsókoljalak.-mondtam őszintén.-Minden vágyam az volt, hogy veled lehessek. Aztán jött Katalin, és lehet csak megjátszás volt, de talán ő volt az, aki kizökkentett. De..-megakadtam, hogy az utolsó gondolatomat ki mondjam-e, vagy sem. Végül kimondtam.-De nem zökkentett ki teljesen.-Gábor elmosolyodott.
-Ennek a helyzettől függetlenül örülök.
-Örülök, hogy azért barátok maradunk.-mosolyogtam rá.
-Rettentő türelmes vagyok.-ezt először nem értettem..Aztán Gábor kisegített.-Várni fogok rád.
-Ne ígérj olyat, amit nem tartasz majd be.-ráztam meg a fejem.
-Olyat nem is mondanék.-halványan elmosolyodtam, majd a karórámra néztem.
-Mennem kéne.-mondtam, majd komótosan felálltam a padról.
-Tessék.-akasztotta a vállamra Gábor a táskámat, és ennek a mozdulatnak köszönhetően Gábor centikre volt tőlem.-Szabad?-suttogta szinte a számra.
-Nem szabad.-suttogtam vissza.
-Csak egy kicsit.-mondta közelebb hajolva, és gyengéden megcsókolt. Nem volt hosszas csók, csak egy apró puszi.
Óvatosan elhajoltam Gábortól, és a szám elé kaptam a kezem.
-Annyira sajnálom, én csak..-túrt idegesen a hajába Gábor, és a keze ökölbe szorult.
-Nem, semmi baj.-fogtam le a karját.
-De, hatalmas baj!
-Figyelj.-engedtem el, és idegességemben a hajamat kezdtem el piszkálni.-Ez kettőnk között kell, hogy maradjon.-néztem Gáborra komolyan.
-Persze, rendben. Uramisten, ekkora barmot, mint én!
-Nem haragszok. Semmi baj.
-Ezt most magadnak sem hiszed el, ugye?
-De, nem haragszok.-mosolyodtam el halványan.-De köztünk kell, hogy maradjon. Ádám nem tudhatja meg, rendben?
-Oké.-mosolyodott el, és közelebb lépve hozzám megfogta a derekam.-Nagyon élveztem.-mosolygott le rám jóval magasabb, mint én).
Válaszomon ismét gondolkodtam, de...Á!
-Én is.
-Akkor..-hajolt ismét közelebb, de én csak szorosan megöleltem.
-Mára elég egy.-nevettem fel.
-Ha te mondod.-viszonozta ölelésem.
-------------------------------------------------------
Mondta Gábor, hogy hazakísér, de mondtam, hogy nem kell. Nem akartam, hogy Sára meglássa, mert ő TUTI, hogy elszólja magát Ádám előtt.
Anyu természetesen mindent tudni akart, így mindent elmeséltem neki. Többentem néztem rá, amikor nem akadt ki, meg semmi, csak mosolyogva így szólt.
-Büszke vagyok rád.
-Tessék? De hát akkor is volt egy...apró puszi.-suttogtam, hogy Sára ne hallja meg.
-De ennyinél megálltatok. Ez hatalmas dolog.-mosolyodott el ismét anyu, mire leugrottam a konyhapultról, és anyuhoz léptem, aki a konyhaszekrénynek támaszkodva állt, és szorosan megöleltem.
-Hiszen..-szólalt meg ismét anyu.-Lehetett egy félrecsúszott arcra puszi is. Minden csak nézőpont kérdése.