Éppen vacsoráztunk, a brokkolit tuszkoltam le a torkomon (blah), amikor anyu két falat között megszólalt.
- Kicsim, gondoltál már arra, hogy munka után nézz?
- Mármint diák munka? - kérdeztem furcsán, hiszen még csak 17 lettem. Pont ma. Sőt, még meg sem születtem hivatalosan (18:26 volt, én pedig 21:43-kor születtem körülbelül).
- Persze, arra gondoltam. - bólogatott anyu.
Mivel elég furcsán néztem rá, nem értettem miért kérdezi most ezt, apu kisegített.
- Anyád úgy érti, lenne-e kedved pénzt szerezni, egy kis munkával.
- Itthon kellene segítenem? Mondtam már, tőletek nem fogadok el pénzt. - ráztam meg a fejem, és a brokkolimban kezdtem turkálni, ami elég undin nézett ki, meg sem ettem mindet, csak arrébb túrtam mindig, hogy úgy tűnjön, fogyott belőle.
- Nem, drágám, nem itthon. Csak tudnánk neked egy állást. - mondta anyu, mire azonnal felfigyeltem.
- Igen?-húztam fel a szemöldökömet. - Hallgatlak.
- Lenne egy szendvicses. - kezdte anyu. - Ahol munka erőt keresnek.
- Diák munka erőt? - kérdeztem.
- Pontosan. - bólintott apu.
- Honnan gondoljátok? - kérdeztem.
- Utána jártunk. - válaszolta apu.
- Ó. - bólintottam.
- Szóval egy szendvicsesben keresnek segítőt. Az asztalokat kellene leszedned, takarítani, esetleg megcsinálni a szendvicseket a konyhán, italokat tölteni, s a többi. - ecsetelte anyu.
- Hol lenne? - kérdeztem, mert az elég fontos azért, hogy esetleg busszal kell mennem, vagy oda érek gyalog, korán kell-e kelnem, hasonlók.
- Nincsen messze, 20 perc gyalog, de megnéztük, megy busz is. - mondta apu.
- Gondolom a buszt választod. - nézett rám apu.
- Természetesen. - mondtam, mire felnevettek.
- Akkor Lau nem lesz itthon? - kérdezte Sára szomorú ajkakkal.
- Attól függ hogy osztanak be. Lehet lesz olyan nap, amikor nem kell mennem. - vigasztaltam.
- Természetesen iskola után lenne. - mondta anyu.
- Gondoltam. Akkor holnap benézek. - "ettem" tovább a brokkolimat.
- Elviszlek. - mondta apu. - Megmutatom merre van.
- Köszi. - mosolyogtam rá.
Vacsora után felmentem a szobámba, majd megcsörgettem Gábort jelezve, hogy ha rá ér, visszahívhat.
Kicsit pakolgattam a szobámban, elrendezgettem a körömlakkokat a polcon, ilyesmik, mert arra gondoltam, ha dolgozni fogok, ilyenekre nem lesz időm. Tanulni is nehezebben tudok majd. Mi lesz Gáborral? Ezekbe bele sem gondoltam. De biztosan tudunk majd találkozni, nem lesz ez olyan durva meló. Majd tanulok suliba,vagy a buszon munkába menet, aztán a szabad napokon Gáborral vagy a barátaimmal leszek. Igen, ez lesz.
Gábor 21:00 körül hívott fel.
- Szia. - köszöntem bele mosolyogva a telefonba.
- Szia, kicsim, bocsi, hogy nem hívtalak, csak anyummal mentem el meglátogatni a mamát.
- Jaa, semmi gond, addig pakolgattam.
Már az ágyamon ültem, úgy beszélgettünk. Mesélt kicsit milyen volt a mamájánál, aztán beszélgettünk úgy a semmiről, majd rátértem a lényegre.
- Jövőhéttől dolgozni fogok.
- Ez tök jó. - hallottam, hogy mosolyog.
- Igen, tökre megörültem neki én is.
- Hogy van a beosztásod?
- Hát, igazából még nem tudom, holnap visz el apu.
- Holnap nem bulizol Elo-val? - kérdezte, én meg a homlokomra csaptam-
- Úr isten, mi lenne velem nélküled.
- Ez egy remek megállapítás. - mondta, de belenevetett.
- Haha. - persze én is vigyorogtam. - Akkor felhívom, majd visszahívlak.
- Várom. - mondta, majd kinyomtam, és gyorsan tárcsáztam Elo-t.
Három csöngés után vette fel.
- Allllohhaaaa! - köszönt boldogan.
- Öhm, azt hiszem rossz számot hívtam. - mondtam, majd mindketten felnevettünk.
- Mondjad, bébim.
- De jó kedved van neked. - nevettem fel.
- Eléggé, most hívott kereszt anyum, hogy megszületett a kis unoka tesóm.
- Ez tök jó. - virultam én is.
- Most akartalak hívni, de már megint a fejemben turkálsz.
- Bocsi, fogalmam sincs hogy csinálom.
- Telepátia, vagy mi a szösz.
- Ja, hasonló.
- Miért kerestél?
- Mi?
- Miért hívtál most fel?
- Ja. - hirtelen el is felejtettem. - Holnap nekem csak délután lenne jó a "buli".
- Oké, amúgy is úgy gondoltam, hogy átmegyek délután, aztán ott alszok.
- Ezt jól megbeszélted magaddal. - mondtam nevetve, mire felkacagott.
- Bocs, de tutira megengeditek, annyit aludtam már ott, szinte ott lakok.
- Ebben igazad van. - nevettem fel ismét.
- Amúgy miért nem lenne jó egész nap? Mentek valahová? - kérdezte sorban.
- Nyugi, mondom már. - mondtam jelezve, hogy kicsit türelmetlen, mire felnevetve lecsillapodott, majd már meséltem is neki, mik történtek itthon vacsi közben.
- De jóóó! - mondta, miután elmeséltem neki mindent. - Nekem is most talált anyum munkát, valami cukrászdába. - mondta, mire eltátottam a számat.
- Remélem nem beszéltek össze.
- Mert?
- Mert engem szendvicsesbe küldtek.
- Hát nem tudom, de sebaj. Majd telefonálgatunk. - mondta, de hallottam, hogy vigyorog.
- Persze, már ha lesz időm a sok szendvics készítése közben. - mondtam szarkasztikusan, mire Eliza vette a poént, és azonnal viccelődni kezdett.
- Majd hívlak, felveszed: "Ó bocsi, nem tudok beszélni, éppen vajazom a zsömlét!". - játszotta túl, mire nevetni kezdtem.
- Te nem vagy normális. - töröltem le a nevetés hatására keletkezett könnyeimet.
- Na jól van, újságold el a barátodnak is.
- Előbb beszéltünk, csak mondtam neki várjon, mert hívlak téged, hogy nem jó a holnap.
- Okés, akkor majd beszélünk még holnap, mikorra menjek.
- Rendicsek, majd hívlak, ha végeztünk a szendvicsesnél.
- Rendben. Üdvözlöm az urad.
- Átadom.
- Jó éjt. - köszönt el.
- Neked is. - mondtam én is, majd leraktuk, és azonnal vissza is ívtam Gábort.
- Na megbeszéltétek? - szólt bele kedvesen.
- Igen,mindent. - bólintottam mellé, bár nem tudom miért, hiszen ő ezt nem látta. - Amúgy üdvözöl.
- Én is őt, majd ha beszélsz vele.
- Holnap átadom mindenképp. - mosolyogtam.
- Ja, amúgy mielőtt még elfelejtem, Boldog megszületést. - először nem értettem mire mondja, aztán amikor az órára néztem megértettem: 21:42.
- Hát megjegyezted? - kérdeztem meghatottan.
- Hát persze. Ez olyan, mintha a gyerekem születését jegyezném meg. Teljesen alap dolog. - mondta, nekem meg már szinte bekönnyezett a szemem.
- Tudom, hogy mondtam már, de szeretlek.
-Én is téged, életem. - szerettem nagyon, amikor becézgetett, hiszen mindenki azt becézgeti, ami az övé. És én az övé vagyok, ezek szerint ő is így gondolja :)
Beszélgettünk még, aztán anyu berontott, hogy holnap fél 11 körül indulunk, ne maradjak fel sokáig. Mondtam Gábornak, hogy holnap felhívom, ha végeztem, ő meg mondta, hogy inkább eljön ide. Természetesen mondtam, hogy oké, ennek sokkal jobban örültem én is. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése