Oldalak

2014. július 6., vasárnap

71.rész-Enyém az állás!

December 02./Szombat/

Még csak reggel 9 van, ülök az ebédlőben, de már teljesen izgalomba vagyok, hogy milyen lesz. Természetesen a munkahelyre gondolok, eléggé megremeg a térdem, ha csak rá gondolok. Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből a tegnapi napot sem, talán életem legjobb születésnapja volt. Ott volt a szerelmem, a legjobb barátnőm, a barátaim, aztán jött ez a munka, anyuékkal a közös vacsora, Sára tánca..Hú! Észre sem vettem, hogy elbambultam, apu zökkentett ki.
 - Kislányom, minden rendben van? - legyintette meg előttem a kezét.
 - Mi? - eszméltem fel.
 - Hol jársz, aranyom? - kérdezte anyu.
 - Jaa, csak a tegnapra gondoltam. - kaptam be egy falat rántottát.
 - Jó volt? - mosolygott Sára.
 - A nap is csodás volt, de a te táncod különösen tetszett. - mosolyogtam rá, mire szégyenlősen "el bújt" a kanala mögé.
 - És nem is mondtad még, Ati mit szervezett neked. Csak annyit mondtál, hogy volt valami.
 - Hát, igazából Gábor szervezte nekem. - mondtam, és a gondolat, hogy a barátom szervezett nekem ilyet, önkéntelenül is mosolyt csalt az arcomra.
 - Ó, valóban? - húzta fel a szemöldökét anyu.
 - Mindenképp meg kell már ismernem közelebbről ezt a fiút. Áthívhatnád vacsorázni. - javasolta apu.
 - Ma Eliza jön, bulizni. - emlékeztettem őket, hiszen tegnap említettem nekik.
 - Téényleg. - jutott apunak eszébe.
 - De Vasárnapra áthívhatom. - ajánlottam.
 - Rendben van. - bólintottak rá a szüleim.
 - Ádám jön? - kérdezte Sára, mire szomorúan elmosolyodtam.
 - Nem Ádám jön. - rázta meg a fejét anyu, miközben ő is Sára kíváncsi tekintetét nézte.
 - Akkor Lau miért néz ilyen szerelmesen? - kérdezte ismét Sára, én meg lecsuktam a szemem.
 - Most már Gábor a szerelme. Ádám megbántotta, és átverte Lau-t. - magyarázta neki anyu.
 - Elváltatok? - nézett rám Sára, én meg felnevettem, ahogy eszembe jutott az a bizonyos beszélgetés,amikor erről volt szó.
 - Igen. - válaszoltam én, mert anyuék amúgy sem értenék meg.
 - Bocsi. - mondta szomorúan, gondolom arra, hogy szóba hozta.
 - Semmi gond, meg kellett tudnod neked is. - mosolyogtam rá.
 - Akkor már Gábort szereted? - kérdezte.
 - Igen. - bólintottam.
 - Ennyire nagyon? - kérdezte, miközben karjait kitárta, amennyire csak tudta.
 - Jobban.
 - Hú. - ámult Sára. - Akkor Vasárnap megismerem? - nézett rám kíváncsian.
 - Aha. - bólintottam.
 - Hű. - ámult. - Engem szeretni fog?
 - Biztos vagyok benne. - nevettem fel.
 - Na egyél kicsim, mert nem nősz majd. - mondta anyu Sárának, mire enni kezdett, én pedig bejelentettem, hogy jól laktam, köszönöm, majd távoztam az asztaltól, és felsiettem a szobámba, hogy készülődjek.

Valami olyan ruhát akartam, ami nem kihívó, de azt sugallja, hogy "Hé, én alkalmas lennék erre a melóra!", tehát ami azt mutatja, nem vagyok elhanyagolt, ápolt vagyok, stb. Nehéz volt, nem tudtam azonnal dönteni, elmentem közben fürdeni, fogat mosni, de mivel még nem döntöttem el, így törülközőt csavartam magamra és úgy mentem vissza. Éppen a gardróbomban ültem, amikor eszembe jutott, hogy Gábort fel kellene hívnom, így hát megtettem.
 - Szia, életem. - köszönt bele. Ettől mindig olyan jó kedvem lesz, hogy tudom, van aki szeret, és hogy csak az övé vagyok,senki másé. 
 - Szia, életem. - köszöntöttem én is hasonlóképpen, bár számomra ő mondja a legeslegszebben. - Vasárnap lenne kedved velünk vacsorázni? - kérdeztem.
 - Naná.
 - Szuper. - mosolyodtam el. A szüleim és a barátom végre megismerhetik egymást. :)
 - Vigyek valamit? - kérdezte udvariasan.
 - Dehogy is, vendég leszel. - ráztam a fejem. Erről le kellene szoknom, hiszen semmit nem ér, neki mondom de nem látja, semmi értelme. Na, majd odafigyelek ezután rá.
 - Rendben van. Azért magamat elvihetem? - kérdezte aranyosan, mire elnevettem magam.
 - Leköteleznél.
 - Akkor mindenképp megteszem ezt, érted. Ez még nagyon jó dolog. ha alaki érted tesz meg valamit. Oké, ez most csak hülyülés, de olyan jó hallani, hogy "Érted". Főleg, ha az mondja ki, neked, akit a világon legjobban szeretsz, és te is hasonlóképpen érzel iránta.
 - Amúgy mit csinálsz? - kérdezte.
 - A gardróbomban ülök, és fogalmam sincs mit vegyek fel.

Még beszélgettem kicsit Gáborral, majd nagy nehezen eldöntöttem mit veszek fel, így készülődni kezdtem. 
Nem igazán voltam benne biztos, jó-e ez a ruha, így hát elküldtem Elizának Facebook-on.
 "jo lesz igy? |kép csatolva|
Nem sokkal később jött a válasz.
 "dogleszto vagy szivi(Y)"
Nem tudom ezeket honnan szedi, de nagyon be jön ez a stílusa :D
 "koszi(Y)"
 "allas bigyora mesz?"
Ja, igen. Ha SMS-be, vagy fb-n beszélünk, sosem használunk ékezetet. De komolyan. Egyikőnk sem. 
 "aham, mar itt ulok a kocsiba apuval"
Éppen akkor kanyarodtunk ki a kocsi felhajtóról. Nagyon izgultam, remegett mindenem, remélem megfelelőnek találnak a munkára, mert tényleg jól jönne, ha magam is szereznék egy kis pénzt, nem csak anyuék segítenének ki. 
 "sok sikert bebi."
 "koszi bebi majd hivlak csuma"
 "okezsoke puszi"
 - Drágám megértelek, hogy a 21. században élünk, de kérlek, elraknád a telefont, amikor hozzád beszélek? - esett nekem apu. 
 - Upsz. - raktam a telefont a táskámba. - Bocsi apu, csak Eliza írt, hogy sok sikert.
 - Én ezt értem, csak éppen neked magyaráztam, te meg rám se hederítettél.
 - Mit mondtál? - kérdeztem.
 - Hogy ha végeztünk hívd fel anyut, mert kíváncsi. Mondtam neki, nem-e ér rá addig, amíg haza érünk, de azt mondta nem. Szóval őt híd elsőnek.
 - Ó, okés. - mondtam, de többet nem is beszélgettünk, mert megérkeztünk a szendvicseshez.
 - Itt is agyunk. - állította le apu a motort.
 - Félek. - mondta, dermedten előre bámulva az épületre. Csodás volt, a bejárat mellett padok, asztalok, székek, bentről pedig halk zene hallatszott ki.
 - Nem kell, drágám, gyere. - szállt ki apu a kocsiból, így hát követtem a példáját.

Amint beértünk, eltátottam a számat. Rengetegen voltak. Akkor én hogy-hogy nem hallottam még erről soha eddig? 
 - Jó napot. - mentünk oda a pénztároshoz.
 - Segíthetek valamiben? - mosolygott ránk kedvesen a csaj. Idősebb volt nálam ( pár évvel talán ), de kifejezetten nem anyuka típus volt. Talán olyan 20-25 között lehetett.
 - Én már jártam itt korábban a feleségemmel, és beszéltünk a főnökével, állás interjúra jöttünk.
 - Ó, igen, említette a főnök. - mosolygott rám kedvesen, mire visszamosolyogtam. - Itt bemennek a folyosón, elfordulnak jobbra, és rögtön ott az ajtó.
 - Köszönjük szépen. - mondta apu, majd elindult, így követtem, de ekkor a csaj megfogta  karom.
 - Itt fogsz dolgozni? - kérdezte kedvesen.
 - Ha minden igaz, igen. - vontam vállat.
 - Remélem. - mosolygott rám, mire nem tudtam mit mondjak, így csak mosolyogtam. - Na menj csak, majd trécselünk ha jössz melózni, menj ne várjanak rád. - mondta, mire elindultam apu után.

Igazából nem is értem miért izgultam annyira. Az interjú gyorsan meg volt, alá kellett írni néhány papírt, aztán már mehettünk is. Ja, igen...ENYÉM AZ ÁLLÁS! Rajtam kívül még két lány ment, és egy fiú, a fiút felették, a lányokat nem. Sajnáltam őket, de amikor oda mentem hozzájuk, hogy vigasztaljam őket, rájöttem miért nem ők kapták az állást.
 - Úgy sajnálom, lányok. - mentem oda hozzájuk, egyedül én.
 - Mit sajnálod? Inkább örülj, hogy tiéd az állás. Nem kell sajnálni, foglalkozz magaddal.
 - De hát, én csak...
 - Kérdezd már meg érdekel-e. - nézett rám az egyik (a másik mellette bőgött, és csak annyit mondogatott foglalkozzak magammal), én meg fogtam magam, és visszamentem apuhoz.
 - Na? - kérdezte apu.
 - Goromba paraszt mind a kettő.
 - Csak rájuk kell nézni, drágám. Oda se kellett volna menned.
 - Tudom,de..
 - Tudom, kicsim. - karolta át apu egyik kezével a vállam.

Amint kiértünk felhívtam anyut,hogy megkaptam az állást (természetesen örjöngött, stbstb), aztán Gábort, majd Elizát, hogy pontosan mikorra jöhet.
 - Na mehetünk? - kérdezte apu a kocsi felé indulva.
 - Aha. - mondtam lerakva a telefont. Beültünk a kocsiba, és hazamentünk. Eliza 2-re jött át, hozott enni, inni, mintha itt nem lenne. Szóvá is tettem.
 - Azt hiszed itt nem kapsz enni? - kérdeztem, miközben néztem ahogy kipakolja a chipseket, édességeket, csokikat a konyha pultra.
 - Deeee, csak ezek nasik. És mivel te állás bigyón voltál, gondolom nem vettél semmit se. - nézett rám csípőre tett kézzel.
 - Okéé, jó, hogy hoztál, tényleg nem vettem semmit. - adtam meg magam. - Viszont én szolgáltatom a helyet.
 - Ez fontos. - bólintott El.
 - Eléggé.
 - Filmezzünk? - kérdezte.
 - Filmezzünk. - vontam vállat.
 - Mik vannak? - kérdezte,miközben oda ment a DVD-s polchoz. Hanyatt vágtam magam a kanapén, és vártam, Elo mit választ.
 - Három méterrel a felhők fölött? - kérdezte felém sem fordulva.
 - Oké. - mondtam, de szerintem nem erre várt, mert már rakta be a DVD bejátszóba. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése