Sziasztok!
Megkésve, kicsit későn hozom az új részt, amiért hatalmas élezéseteket kérem. De komolyan! Semmi időm nincs, ott a suli, ami mellett azért élnem is kell, tehát a magánéletemre is figyelnem kell, hogy közben ne gubózzak be, és ne váljak később remetévé vagy hasonlók (phuu de szar poén volt ez, Alexa).
Kis változás..Mostantól mindig oda írom a történet végére, hogy "Alexa".
1) mert így tudjátok mi a becenevem
2) így már tudjátok, hogy csak én írom ezt a blogot, senki más
3) mert tetszik és kész :D
Aztán..
Mint láthatjátok, már nincs zenepanel. Ennek több oka is van (csak 2, haha).
1) mindenki azt hallgat, amit szeret
2) nem biztos, hogy mindenki szereti, amit én.
Kb ennyi a bejelenteni valóm:D
Nem is rizsázok tovább, gondolom amúgy sem érdekel most ez senkit.
Legyetek jók.xx
Végre egy új nap! Tegnap este nem tudtam magammal mit kezdeni. Mindennek a rossz oldalt láttam, nem lehetett velem normálisan beszélni, ideges voltam, fájt mindenem, elegem volt mindenből is mindenkiből. Az egész világból.
Ádám nem szeret többé, már Gábor sem, senki nem szeret, hagyjanak akkor békén. De ma kinyílt a szemem, eltűntek a könnyes tekintetek. Mindent újragondoltam, mindent más szemszögből is megnéztem. Arra jutottam, hogy valahol Ádámnak is igaza van. Valahol.. Mármint most nem azt mondom, hogy bámuljon meg mindenkit..De fiúból van, nem tud mit csinálni. Nem kötheti be a szemét, vagy hasonlók.
Nem azt mondom, hogy megértem és elnézem neki, amit tett. Erről szó sincs.. Csak megértettem. Megértettem, hogy az a lány szebbe, csinosabb és sokkal-sokkal jobb mint én. Megértettem, hogy őt választotta, ennyi. És akkor ezek szerint én nem voltam neki annyira fontos sem. Jó is, hogy kiderült, mert úgy sem lett volna jó együtt lennünk, hogy közben nem szeret igazán. Nem a legjobb, de jó ez így.
Reggel nyúzottan ébredtem, és amint megláttam magam a tükörben elment a kedvem a naptól.
Tovább feküdtem, hanyatt fekve, bámulva a plafont. Semmi érdekes nem volt rajta, de ha az ember lusta, akkor minden érdekesebb, mint amit csinálnia kellene.
Kis idő múlva (volt az fél óra is) erőt vettem magamon, és felültem. Aztán rossz ötletnek tartottam, és visszafeküdtem.
-Nem kellene már kelned?-nyitott be apu, de amint meglátott változtatott a mondandóján.-Feküdj csak nyugodtan, kicsim.-majd kiment. Két másodperc sem telt belé, már vissza is nyitott.-De ha kell valami, bármi akkor szólj.
-Egy új szív.-nyögtem szomorúan.
Apu halványan elmosolyodott, majd távozott.
-Kicsit sötét vagy ma.
-Inkább mond azt, hogy úgy nézek ki, mint aki már meghalt, és csak az idegek tartják össze.-nyitottam ki a hűtőt, hogy benézzek van-e valami kívánatos. Persze semmi nem volt, de azért még egyszer visszanéztem, biztos, ami biztos alapon. A hűtő olyan, mint a Facebook. Tudod, hogy semmi új nincs benne, de azért többször megnézed.
-Ilyet nem mondok. Viszont az igen, hogy enned kell valamit.-ült le anyu az étkezőasztalhoz.
-Nincs étvágyam.-ültem le vele szembe.
-Pedig enned kellene. Legalább egy kevés...Valamit, bármit.
-Komolyan nem kell. Semmi.
-Van csoki a szekrényben.
-Na, viszont azt felviszem akkor.-álltam fel hirtelen. Höhöhöhööööö, CSOKII!
***
Éppen fent majszoltam az elcsórt csokimat, zene szólt a laptopomról, és éppen Facebook-on beszélgettem Elizával.
Igen, ő suliba van. És igen, gondolom akkor ezek szerint nem figyel az órára. És igen, én mondtam neki, hogy akkor ne, majd ha szünet lesz, de azt felelte, hogy úgy is telefonozna, akkor már inkább velem beszél addig is. Mondom oké, felőlem..
"E: amúgy h vagy?? :)
L: háát megvagyok csak alig élek
E: szomorú mit tett veled az a fiú
L: fiúk*
E: ja igen tényleg
L: milyen órán is vagy??
E: asszem matek
L: ???:D
E: aktív vagyok órán(Y)
L: azt látom
E: na de rád visszatérve. micsinálsz??
L: zene+fb+csoki
E: perfekt
L: yes. találtam józenét majd elküldöm
E: küld el most
L: órán vagy:'D
E: nemzavar az senkit
L: hát oké..https://www.youtube.com/watch?v=usXhiWE2Uc0
E: dubstep??
L: ahhaamm. nagyon rászoktam
E: mióta??
L: egyhete kb..
E: nem vettem észre
L: mert ez a hetem borzalmasan sűrű volt
E: igaz, alig találkoztunk sulin kívül
L: jah,elégfos
E: bepótoljuk:)
L: na milyen??
E: tetszik
L: hihető
E: ROHADT JÓ ZENE LAU! NAGYON TETSZIK!
L: jobb:D
E: jóvan
L: amúgy hogyhogy írsz telefonról ékezetet?? nemszoktál
E: autocorrect vagy miaszar
L: jatudom
E: na megyek csöngettek megyek büfébe
L: oké:)
E: nélküled tökszar
L: hnap már megyek ha minden igaz
E: jobban vagy már??
L: ahhamm:)
E: akkor oké:)
L: :)
E: na majd írok puszipá ♥
L: csövi ♥" /részlet/
***
Még alig történt valami ezen a napon, de már most nincs kedvem semmihez, pedig még csak fél 11.
Gondoltam egyet, lementem, felkaptam az új, Vans-es cipőmet, szóltam anyunak, hogy kimegyek kicsit, és fogtam magam elmentem sétálni egyet. Azt azért gondolhattam volna, hogy mivel most suliba kellene lennem jól megnéznek majd, de nem érdekelt. Nézzenek. Mit látnak?
Viszont ami történt, eléggé meglepett. Éppen az egyik csendes utcán sétáltam ( a mi környékünk elég jó, csendes), amikor Gábort pillantottam meg nem messze előttem. Jött velem szemben, lehajtott fejjel, fülhallgatóval a fülében, zsebre dugott kézzel.
Gondoltam, hogy mi van, ha csak úgy elmegyek mellette, de mi van, ha felnéz rám? Gondoltam arra is, hogy bedugom a fülesem, lehajtom a fejem, és én is csak úgy elmegyek mellette. Aztán egy harmadik lehetőséget választottam, és megfordulva elindultam visszafelé.
Viszont amikor megfordultam, Ádám közeledett felém, ugyan olyan testhelyzetben, mint Gábor. Ez nem lehet a véletlen műve!!
Oldalra néztem, és pechemre semmilyen kis utca, vagy elágazás sem volt. Remek!
Döntenem kellett. De hogyan? Merre menjek? Végül úgy döntöttem megállok, és meg várom mi lesz. Ekkor viszont ők is megálltak, felemelték a fejüket és rám néztek. Felváltva néztem rájuk, hogy mégis mit akarnak, amikor megindultak felém. Összerándult bennem minden izom, és hihetetlen idegesség fogott el. Talán Gábor elmondta Ádámnak a csókot? Vagy Ádám elmondta Gábornak, hogy szakított velem, ő meg most úgy gondolja akkor neki zöld a jelzés, és rám mászhat? Mi van??
Amikor odaértek kicsit hátrébb álltam, hogy mindkettőjüket lássam. Elém álltak, majd Ádám így szólt:
-Beszélnünk kell veled.
Mi a rák?? Velem?? Minek??
-Mit akartok tőlem?-kérdeztem idegesen.
-Nyugi, semmi komoly.-nyugtatott azonnal Gábor.
-Ne nyalizz.-nézett rá Ádám.
-Csak kedves volt, ellentétben veled.-néztem Ádámra, aki a kijelentésemre egyáltalán nem számítva, komoly tekintettel nézett rám.
-Szóval beszélnünk kell.-mondta Gábor.
-Igen?-húztam fel a szemöldökömet.-Szerintem egyikőtökkel sincs megbeszélni valóm.
-Pedig van.-mondta Ádám.
-Mégis mi?-néztem rá.-Veled? Semmi.
-Ne kezd megint.-nézett rám.
-Nem kezdem. Ezért megyek most el.-kerültem ki őket, és indulni készültem, amikor Gábor megragadva a karom, nem engedett.
-Választanod kell.-nézett mélyen a szemembe.
-Mi??-vágtam értelmetlen fejet.
-Köztünk.-mutatott magára, majd Ádámra.
-Köztetek???-esett le az állam.-Miért kellene nekem választanom? Köztetek??
-Igen. Kit választasz?-kérdezte Ádám.
-Ez nem így megy.-nevettem fel kínosan.
-Pedig de. Muszáj.-mondta Ádám.
-Állj le, oké? Belőled elegem van, egy jó ideig.-mondtam Ádámnak.
-Elég már.-szólt ránk Gábor, mielőtt eldurvulnak a dolgok.
-Igaza van. Ha veszekszünk semmivel nem lesz jobb. Szóval inkább megyek is.-mondtam, és gyorsan arrébb léptem, mielőtt Gábor utánam kaphatott volna.
-Akkor melyikőnk?-kiáltott utánam Ádám.
-Egyikőtök sem.-fordultam vissza. Mindketten csak némán néztek rám.-Mit vártatok?-tártam szét a karom, majd elindultam haza. Ez a séta mégsem volt a legjobb ötlet.
-Várj már.-kiáltott utánam Gábor, majd utánam szaladt.
-Nem érdekel, nem választok senkit!-mondtam gyorsan.
-Nem, dehogy.-állt meg előttem.-Én amúgy is elleneztem ezt, Ádám akarta, de mindegy is. Mit szeretnél, az a lényeg.
-Nyugalmat.
- Úgy lesz.-bólintott, majd visszament Ádámhoz, megragadta a karját, és magával húzta, majd elmentek. Na ez fura volt.
Alexa.xx
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés